Angolkisasszonyok tanítóképzője, Veszprém, 1943
r ! Áldott, ki az Úr nevében jön... Tíz hónapja volt már árva az ősi veszprémi egyházmegye, amikor március 7-én a rádió szétröpítette az örömhírt: árvaságunknak vége, ismét van Főpásztorunk! Nagyon nehéz időben, a világégés határainkhoz közel jutott lángjainak rét fényénél, a lét és nemlét nehéz kérdésének sötét viharfelhői alatt, csendben, szinte észrevétlenül érkezett meg közénk, hogy elfoglalja a Szent István alapította püspöki széket. Tudjuk, hogy ez az idő nem alkalmas hangos ünneplésre. De zokon veheti-e valaki, ha a hűséges gyermek érkező Atyja elé siet és ha nem hangosan, hát suttogva mondja el örömét; virág helyett a szíve imádságos szeretetével köszönti: Isten hozta Püspök Atyánkat! Áldott, ki az Úr nevében jön!... Nem jött ismeretlenek közé. Könyveiből már régen ismerjük. Hiszen az egyiket Biró Márton veszprémi püspökről, most már elődjéről írta, a másikat pedig az Édesanyáról... egy Édesanyáról... Égi Anyánkról... a magyar Édesanyáról... mindnyájunk legdrágább földi értékéről, a mi Édesanyánkról! Mennyire a miénk lett egyszerre új Püspök Atyánk! Hiszen intézetünkben jövendő édesanyák, iskolánkban sok-sok leendő magyar édesanya jövendő nevelője készül a legszentebb, a legszebb női hivatásra. «Isten nem lehet mindenütt láthatóan, azért teremtette az édesanyát» — mondják az arabok. És nem jött idegenbe. Tudjuk, hogy a nagyon szívéhez nőtt Zalaegerszegen az ő akadályt nem ismerő, kitartó és áldozatos munkája hozta létre a tanítónőképzőt. Tudjuk, hogy nagyon szerette ezt az alkotását, tevékenyen részt vett életében, gyakran meglátogatta, irányította. A veszprémi tanítónőképző 50. jubileumi évében ezt az iskolaalapítót a szerető Isten jósága nekünk adta — nem is remélt ajándéknak! Az engedelmes, hűséget ígérő gyermekek bizalmával kérjük Püspök Atyánkat: fogadja iskolánkat, annak tanárait, növendékeit meleg szívébe, gondos szeretetébe! Nagyon magasra állította őt elénk Krisztus. Amennyi hatalmat Jézus emberekre, apostolaira hagyott, kezében van. Hiszen apostolutód. Ezért ereszkedik térdre a hívő, nem az ember, hanem Krisztustól nyert hatalma előtt. Térdre ereszkedve mi imádkozni szoktunk. Most is ezt tesszük, ezt ígérjük a jövőben is. Püspök Atyánkért sokszor imádkozunk. Hiszen világítótorony a várfokon, hegycsúcson, kitéve szélnek, esőnek, hóviharnak... Neki világítania kell Veszprémbe, Zalába, Somogyba 800 ezer hívőnek, akik az élet útvesztőin járnak, botorkálnak!