Farkas Gábor (szerk.): A Dunántúl településtörténete IV. 1867-1900 - Településtörténeti konferencia anyaga (Veszprém, 1982)
II. TELEPÜLÉS- ÉS IGAZGATÁSTÖRTÉNETI SZEKCIÓ
ban 5905 fő, 1390-ben 7811 fő, 1900-ban pedig 9782 fő volt /5/. A város ebben az időben /1800-1850/ mind a kiterjedését, a lakosság számát tekintve valóban "kis" városnak számított, hiszen csak a mai értelemben vett un. belső városmag létezett, az képezte a város egészét. Kereskedelme elég élénk volt, fejlődött a kézművesipar, s nőtt a lakosság száma is. Mindezek ellenére a mezőváros, amely a megye székhelye is volt, alig rendelkezett néhány jelentősebb középülettel, a templom, a megyeháza,a qvártélyház és a város vendégfogadója képviselték a “városiasságot" ■61. Zalaegerszeg akkoriban valójában nem volt más, mint egy falu, többnyire zsuppfedeles, füstöskonyhás házakkal. 1826-ban az egész város mindössze kb. 30 utcából állt, és ezeket az utcákat sem úgy kell elképzelni, mint a mérnökök által megtervezett mai utcákat. Ebben az időben a házak ,amelyeket legtöbbször sárból, vályogból építettek és szalmával fedtek, szorosan egymás mellé épültek, gyakran minden rendszer nélkül. Nem is beszélve arról, hogy az utak nem voltak kövezve, a nagy esőzések alkalmával előfordult, hogy csak gólyalábakon tudtak közlekedni a városban, valamint csatornázás és szennyvízelvezetés egyáltalán nem megoldott. Pontosan a házak rendszertelen építése és az építőanyagok gyúlékonysága miatt a középkori városokban gyakran pusztítottak a tűzesetek, Zalaegerszeg történetének is igen szomorú részét képezik a gyakori tűzvészek. 1790 és 1826 között négyszer égett szinte semmivé a város /1790. június 8.; 1805. június 7.; 1826. július 18.; 1826. július 29./ /7/. Az 1826-os kétszeri tűzeset után Zalaegerszeg mezőváros igen szigorú rendszabályokat hozott egy esetleges újbóli tűz megakadályozására, és olyan építési rendszabályokat léptetett életbe, amelyek a település további fejlődésében meghatározó tényezőként jelentkeztek, és nem utolsó sorban ekkor készült el Zalaegerszeg "első városrendezési terve" Póka Antal megyei földmérő jóvoltából, akit a város megbízott, hogy a tűz pusztítását mérje fel a városban és erről térképet is készítsen. Az 1826- os térkép nemcsak azt vaitatja meg, hogy mely részeken égett le Zalaegerszeg, de azt is megmutatja, hogy merre fog épülni, terjeszkedni /8/. Póka Antal földmérő mérnök igen jól látta, hogy a vizenyős területekkel zárt határok közé szorított város szinte egyetlen lehetséges terjeszkedési lehetősége akkoriban a már meglévő észak-déli kiterjedtséggel párhuzamosan keleti és nyugati irányban építkezni, természetesen csak akkor, ha ezeket a vizenyős területeket előtte alkalmassá teszik az építkezésre. A térkép kijelöli a Balatoni út kiinduló szakaszát, pontosan a maival egyező vonalon. A Kovács Károly tér északi részén is utcát jelöl ki, amely szervesen kapcsolódik a mai tér déli részén akkor már meglévő utcához,amelyet pedig nagy pontossággal kiegyenesít. Kijelöli a térkép a Tüttössy utca folytatását /amit éppen a közelmúltban szüntettek meg, az épülő városközpont miatt/, a Kossuth Lajos utcát meghosszabbítja a Csány László térig, az Ady Endre utcának pedig a Kisfaludy Sándor útról a Göcseji útig terjedő szakaszát tervezte meg. A Petőfi Sándor utcának a Kossuth Lajos utcától keletre eső részét a Biró Márton utcáig jelöli ki, eddig tart a Biró Márton utca is, valamint a Kosztolányi Dezső utca nyomvonalát rajzolta be a földmérő mérnök a térképre /9/. Ha Zalaegerszeg településtörténetének fejlődését a térképek alapján követjük tovább, megállapíthatjuk, hogy ez az