Középdunántúli Napló, 1957. január (1. évfolyam, 1-26. szám)

1957-01-01 / 1. szám

9 A Veszprém megyei Tanács és a Magyar Szocialista Munkáspárt napilapja I. évfolyam — 1. szám. ÁRA 70 FILLÉR Kedd, 1957. január 1. BOLDOG ÚJ ESZTENDŐT Leszakítottuk a naptárról az 1956-os évet jelző utolsó lapot. Le­zárult egy nehéz, megpróbáltatásokkal teli, küzdelmes esztendő a ma­gyar nép életében. A jó gazda ilyenkor — szokták mondani — szám­vetést tesz: mit végzett az ó-esztendőben, mit akar tenni az újban. Egy esztendőről kellene írni, számvetést tenni, de 12 évről kell mégis. t­ettük már máskor is ezt, de nyugodtan állíthatjuk, sohasem ilyen felelősséggel. Az ó-esztendővel lezárult hazánk és népünk életében egy kor­szak, amelyet az utóbbi hónapok során nyíltan és előszeretettel szok­tunk a rosszemlékű Rákosi—Gerő-klikk korszakának nevezni. Jo­gunk van-e azonban az egész 12 esztendőt becsmérelni? Nincs! Nincs, mert mostanában igen hajlamosak vagyunk arra, hogy az elmúlt éve­ket kétségtelenül megbélyegző vonások mellett ócsároljuk azokat az eredményeket is, amelyeket a hatalmon lévő munkásosztály, szövet­ségesével a parasztsággal, oldalán a haladó értelmiséggel elért. Mert hatalmon volt a munkásosztály akkor is, ha egyes bűnös vezetők becsapták, ha a munkáshatalmat saját érdekükben önkényes­kedésre, törvénytelenségekre, terrorra, sőt nem egy esetben a nép el­len használták fel. Mert az mindenki előtt világos és csak a nyílt el­lenség által leszólt tény, hogy a gyárak, üzemek a nép tulajdonába ke­­­­rültek, hogy a paraszté lett a föld, s a tőkések, földesurak nem élős­­ködhettek a nép nyakán. Az is szemmel látható, hogy az elfecsérelt milliók mellett igen sok üzem épült, hogy erősödött a népgazdaság, a hogy lakások tízezrei, kulturális, egészségügyi és egyéb intézmények épültek, hogy nem volt munkanélküliség. És a vezető posztokon be­csületes munkások, parasztok és értelmiségiek foglaltak helyet. Saj­nos őket csapták be legjobban, mert az ő meggyőződésükkel, a szo­cializmus eszméjében való mélységes elvhűségükkel is visszaéltek, amikor azt mondták: a nép érdekében ... Sok ilyen dologról lehetne még írni, többek között arról, hogy a műveltség nemcsak a gazdagok kiváltsága lett, hanem a népé. — A magyar nép kiábrándult a szocializmus esznyőjéből — mond­ják jónéhányan az október 23-i eseményeket boncolgatva. Így van-e ez? Nem, nem így van! Bizonyos, hogy a vezetők bűnei, a szocializmus útjának elferdítése és szándékosan rögösebbé tétele miatt sok ember, a nép nagy többsége csalódott abban a szocializmusban, amelyről Rá­­kosiék azt mondották: ez a szocializmus. De nem ábrándultak ki az igazi szocializmusból és ezt egyre nyíltabban hangoztatják a tömegek is. Az ellenforradalmi cselekményekbe belesodródott munkások, pa­rasztok és értelmiségiek közül is csak a megtévesztettek hangoztat­ták, hogy nem kell szocializmus. A nagy többség a népi hatalom, a szocializmus eszméje mellett állt ki. És ma már azok előtt is mind világosabb ez, akiket az ellenforradalmárok hangzatos szólamai meg­tévesztettek. A számvetés közben nem feledkezhetünk meg a pártról sem. Igaz, az MDP követett el hibákat, súlyos, népellenes hibák is akadtak köz­tük, főleg, ami a marxizmus—leninizmus meghamisítását illeti. Sok­szor mondtuk: maroknyi vezető csoport és azoknak a párttagság szá­mához mérten csekély tábora bűne volt ez, amellyel szemben már évek óta, de 1956-ban egyre erőteljesebben hallatták szavukat a be­csületes kommunisták százezres tömegei. Csak az igazságot írjuk le, ha azt mondjuk: a­­communista írók és a tisztánlátó kommuni­sták szava, követelése távolította el Rákosit, az ő hangjuk vezette a ma­gyar ifjúságot arra az útra, amelyen bátran haladva követelték a régi, a rossz megváltoztatását. S a párt — amelynek legfelsőbb szervé­­i­ben akkor folyt a harc Rákosi híveinek eltávolításáért — nem tudta rövid időn belül, saját erejével meggátolni az ellenforradalmárok szervezett támadásait. Végül azonban, ha szovjet segítséggel is, meg­állította az ellenforradalmat és megakadályozta a tőkés rend vissza­állítását, megvédte a munkáshatalmat. És az új párt, az MSZMP szakítva még nevében is az MDP-vel, új életet, a népnek tetsző, a nép éredekeinek megfelelő hatalmat akar teremteni. Az új esztendő tervei ezek. Mert ahogy számvetést készítünk, úgy terveket is kovácsolunk, mit akarunk cselekedni. Nehéz helyzete van most a kormánynak. Szén- és energiahiánnyal küzdenek az üze­mek, s emiatt elbocsátás, munkanélküliség fenyeget, s még nem múlt el az infláció veszélye sem. Ilyen helyzetben készíti a kormány a ki­bontakozás, a jobb élet tervét. Jelentőségének megfelelő helyet kap benne a szocialista demokrácia teljesértékű érvényesülése. Bizonyára szerepel benn a népgazdaság átállása, a nehézségekből való kilábolás, az államapparátus csökkentése stb. Súlyos károkat okozott, hogy közel két hónapig nem dolgoztak az üzemek, sztrájk volt. Nem lehet mindezt egycsapásra rendbehozni. Nem elég csak dolgozni, szüksé­gessé vált külföldi kölcsönök felvétele is, amelyeket az elkövetkezen­dő években kell majd visszafizetni. A kormány azonban a nép támo­gatásával úrrá tud lenni a bajokon és szebb életet tud teremteni or­szágunkban. Nem szabad eltitkolni, nehéz lesz az új esztendő. Lesznek elbo­­csájtások, részleges munkanélküliség, de az új élet már utat tört ma­gának és jórészt már a népen múlik, mikor teljesedik be, mikor válik valósággá. Szocializmust akarunk, a mi sajátos magyar viszonyainknak meg­felelően, olyant, ami megegyezik a nép érdekeivel. Legyen az új esz­­tendő nagy lépés előre ezen az úton. A jövő héten már két gépegységgel dolgoznak Szinte napról-napra észreve­hetően javul az Inotai Erőmű ter­helése. Igaz, szénkészletük is ál­landóan növekszik. Bár ez a nö­vekedés még gyenge, de mégis dicséretre méltó. Az erőmű szén­ellátása mintegy két héttel előre biztosítva van. Jelenleg 23 mega­wattos terheléssel üzemelnek. Ahogy javul a széntermelés, vele párhuzamban emelkedik az erő­mű termelése is. Bizakodó a hangulat az erőmű dolgozói között. Indokolt az öröm, ugyanis január 2-től az egységes üzemeltetésről áttérnek a két gépes termelésre, így 50 százalékkal nagyobb lesz a ter­melésük januárban, mint decem­berben. A szilveszteri és újévi ünnepek alatt nem lesz zavar az áram­ellátásban. Mint karácsonykor, ma is mindent megtesznek az áramellátás biztosításáért. Az ün­nepekben 23—30 megawattos energiát adnak, s ügyelnek arra, hogy üzemzavar miatt senki ne bosszankodjon a két napban. Teljes gyorslista a Békekölcsön december 30-i húzásairól Mától kezdve Középdunántúli Napló címfejjel je­lenik meg a Veszprém megyei Ta­nács és a Magyar Szocialista Mun­káspárt napilapja. E címváltoztatás­ra annak szándéka késztette a szer­kesztőséget, hogy a megye földrajzi fekvésének, iparának, bányavidékei­nek egész országban ismert megje­lölése tükröződjék lapunk nevében. Szilveszterkor délelőttös műszakot tartanak A Várpalotai Szénbányászati Tröszt bányászai délelőtti műszakot tarta­nak szilveszterkor. A bányászok megértették a széntermelés fokozá­sának fontosságát, s teljes lendület­tel küzdenek a több szénért. A ter­melés napról-napra növekszik, mivel egyre több munkás és paraszt je­lentkezik bányamunkára. Eddig mintegy 400 személy fogta kézbe a bányászszerszámot. Legtöbbjük az iszkaszentgyörgyi bauxitból jött át Várpalotára segíteni. A többiek fal­vakból, üzemekből érkeztek. Szükség volt erre a közeledésre A munkástanácsok és a pártszervezetek közös ankét­ja Veszprémben Az MSZMP Veszprém megyei Intéző Bizottságának kezdemé­nyezésére vasárnap délelőtt tanácskozásra gyűltek össze a megye nagyüzemi munkástanácsainak képviselői, az igazgatók és a párt­szervezők. A tanác­skozás sih­eteségét különösen emelte az, hogy már a megjelenés is kifejezte az egymásrautaltság felismerését, és azt az őszinte szándékot, mely mindinkább kifejeződik a munkás­­tanácsok, a pártszervezetek, a szakszervezetek egymáshoz való közeledésében. Az MSZMP intéző bizottsága igen helyesen úgy javasolta, hogy a gazdasági, politikai szervek ezen az ankéton vi­tassák meg az együttműködés lehetőségeit, mely a mostani időben minden eddiginél fontosabb. Pap János elvtárs, az MSZMP Ideiglenes Megyei Intéző Bizottságá­nak elnöke rövid tájékoztatót adott a megyei intéző bizottság elgondolá­sairól, az eddigi tapasztalatokról, hogy alapot adjon az együttműkö­dés fontos kérdéseinek részletes meg­vitatására. — Nem akarunk direktívákat adni az MSZMP jelenlegi és jövőbeni po­litikájáról. De úgy érezzük, hogy szükség van erre a tanácskozásra az­ért, hogy tisztázzuk a munkástaná­csok és a párt egymáshoz való vi­szonyát — mondotta beszéde beve­zető részében. — A továbbiakban arról beszélt, hogy bizonyos tartóz­kodás tapasztalható a párt és a mun­kástanácsok részéről a jó viszony ki­alakítását illetően és ez nemcsak a párt szervező munkáját késlelteti, hanem nehezíti az egyébként nagy és nehéz feladatok előtt álló munkás­­tanácsok egészséges működését is. — Nem akarunk­­ beleavatkozni a munkástanácsok működésébe — mon­dotta a többi között — de nem engedhető meg, hogy az egyes munkástanácsokat ellenforradalmi elemek, pajzs­­ként használjanak fel politi­kai és államhatalmi törekvé­seikhez. — Ennek alátámasztásánál Pap elv­­társ beszélt az úgynevezett megyei munkástanács összetételéről, politi­kai célkitűzéseiről, melyek félreért­hetetlenül bizonyították, hogy ennek a szervnek egyáltalán nem volt célja a gazdasági élet megindítása, kizáró­lagosan politikai hatalmat akart bizto­sítani a maga számára. Az értekezlet célja, hogy közös erővel fogjunk össze a kiegyensúlyozott élet kiala­kításához, a szocializmus további építéséhez. Majd a megye helyzetét jellemezve beszélt arról, hogy­ az el­lenforradalom a fegyveres vereség után politikai téren is egyre jobban elveszíti a lába alól a talajt. Világo­san kell látnunk, hogy a zavart kel­­tők célja nem lehet más, mint to­vábbi nehézségek támasztása. Hosszasan foglalkozott Pap elvtárs az üzemi pártszervezetek létrehozá­sának jelentőségével. — Szeretnénk minden félreértés elkerülése végett az ankét résztvevőinek tudomására hozni, hogy a kommunisták soha­sem kértek és a jövőben sem fognak kérni engedélyt arra, hogy az üze­mekben szervezkedjenek, pártszer­vezetet hozzanak létre. Éppen a pártszervezetek feladata, hogy vilá­gos magyarázattal leleplezzék az el­lenforradalom zavart keltő jelensé-­ geit. — úgy gondolom — mondotta — hogy ma már mindenki előtt vilá­gos, és egyet is értünk ab­ban, hogy minden szándé­kunk megvédelmezni a pro­letárdiktatúrát. Ilyen hely­zetben pedig nem engedhetjük meg, hogy a proletárdiktatú­ra legodaadóbb képviselői ül­­­­dözöttek legyenek. Határozottan kijelentjük, hogy a párt nem akar a régi után a régi módszerekkel dolgozni, mert tudjuk, hogy az hova vezet. De a régi bű­nökért, a párttagság egészét felelőssé tenni nem lehet. Voltak példák arra, hogy megvádolták a párttagságot, megkülönböztetett életmódjáért. Itt volt különbség a kommunisták és pártonkívüli üzemi munkások élet­körülményei között, akkor ez csak rosszabb volt a kommunisták rénd­szére, és nagyfokú párthűség kellett ahhoz, hogy a párt munkásai nehéz anyagi viszonyaik között becsületesen dobozzanak. Kétségtelen, hogy a párt a múlt­ban mindenre határozatot hozott, nem volt az életnek olyan területe, amelyet a­ határozatok alapján rög­zített volna a legapróbb részletekig. Ez helytelen és mélyen elítélendő. A párt a jövő­ben is hoz határozatok­at, a gazdasági és társadalmi életre, de csak elvi vonatkozásokban. Ha le­het azt mondani, irányítani fog a párt a jövőben is, olyan formában, hogy bírálja a rendelkezésre álló esz­­közökkel a hibákat. Mindezek mel­lett a kommunisták­nak tudniuk kell, hogy a munkástanácsok, amelyek végre az üzemek teljes jogú gazdái, egy percre sem nél­külözhetik a kommunisták segítségét. Éppen ezért kér­jék és támaszkodjanak a munkástanácsok az üzemi pártszervezetekre, mert így, közösen többet lehet tenni a dolgozók érdekeiért. Ezután említést tett arról, hogy sok helyen a munkástanácsok szorosan együttműködnek a pártszervezetek­kel. Befejezésül a következőket mond­ta: — Nem akarjuk, hogy a párt vé­leménye kötelező erejű legyen az egyes gazdasági szervekre, de meg­mondjuk a véleményünket akár tet­szik az, akár nem. Tessék velünk vi­tatkozni, mégpedig olyan szándék­kal, hogy abból népünk javára csak jó származzon. A tájékoztató fölött megindult vi­ta során többen szólaltak fel, és eze­k a felszólalások mind azt tükrözték, hogy a munkástanácsok jelenlévő tagjai javaslataikkal és észrevéte­­leikkel a kibontakozás, az együttmű­ködés útját keresik. Szabó József, a várpalotai Ferenc-bánya képviselője arra figyelmeztetett, ne a párttag­sághoz, hanem a szakismeretek­h­ez mérjék a jövőben az igazgatók kine­vezését. A herendi bánya munkás­tanácsának küldötte hosszan és kö­rültekintően fejtegette azt a helyze­tet, amelyben a munkástanácsok lét­rejöttek. Különös jelentőséggel húz­ta alá, hogy az egészséges együttműkö­déshez a bizalom kell és en­nek megteremtésén együtte­­e­sen kell munkálkodnia mind a munkástanácsnak, mind a pártnak, mind a szakszerve­zetnek. (frlgtatás­­­i o­dalon ) Boldog új esztendőt kívánónk minden kedves olvasónknak!

Next