Középdunántúli Napló, 1957. január (1. évfolyam, 1-26. szám)

1957-01-30 / 25. szám

» Savusar Stt. Emberek, emberek, de türelmetlenek Huza-vona a Veszprém városi fürdő körül - Halloa? — Víz­művek? Kérem tiszte­lettel, mikor fog mű­ködni a városi fürdő? Aktívan? Hát csak annyira aktívan, hogy az ember meg is tud­jon fürödni. Kérem nincs szén, emiatt áll a fürdő október óta. — Igen? Dehát már van szén, hiszen a Középdunántúlon két szénbánya elérte az október előtti napi szintet, szombaton már 745 vagon szenet küld­tek a felszínre, bizto­san jutna a városi für­dő részére is csekély mennyiség, csak any­­nyi, hogy hetenként legalább háromszor melegíthetnének vizet. Dehát ki gondol most erre, ilyen ,,zűr­zava­ros“ helyzetben. Ki gondol arra, hogy a városban száz számra vannak olyanok, akik albérletben laknak és nincs módjuk arra, hogy legalább heten­ként egyszer munka után megf­üröd­jenek. A minap egyik isme­rősömmel találkoztam, aki azt mondta nekem, hogy ő bizony isten felmegy a városi ta­nácshoz és úgy meg fogja mondani, hogy olyat még nem kaptak. — Hát csak mondja meg — mondtam neki, — de még azt is meg­mondhatja, hogy utána én is elmegyek a vá­rosi tanácshoz és én is megmondom majd, hogy az Ajkai Üveg­gyár már újra expor­tál, az Inotai Erőmű 20 megawattal többet ad az országos rend­szerbe, mint október előtt. Balatonfüreden a gépjavító állomás már január 1-én megkezdte működését, a bányá­szok összesen 57 309 tonna szenet szállítot­tak felszínre az elmúlt nap, ha magam mara­dok sem hiszem, hogy pont a veszprémi vá­rosi fürdő ne tudná megnyitni kapuit az előtt a sokszáz füröd­ni, tisztálkodni vágyó ember előtt, akik ok­tóber óta lavórban mo­sakodnak, vagy vaka­róznak a kosztól. Bi­zony ne csodálkozzon senki azon, ha ezek az emberek türelmetlenek. Próbálja meg csak va­laki, kiásja-e vakaró­zás nélkül, ha három hónapig nem fürdik? A lakosság zaklatója és rendőrtámadók kerültek rendőrkézre­ ­ Ifj. Bartha Lajos nagyalásonyi volt 70 holdas kulák az októberi események óta szünet nélkül izgatta, zaklatta a község becsületes lakossá­gát. Az ellenforradalom napjai alatt és azt követően is egyik kerékkötője volt a békés élet kibontakozásának. Napirenden volt, hogy megfenyegette a községnek azokat a polgárait, akik nem voltak hajlandók egy követ fúj­ni vele, s akik határozottan elítélték a törvényes rend elleni magatartását. A helyi postakezelőt, Siklósi Jolánt is halálra rémisztgette azzal a fenye­getésével, hogy lelövi, amennyiben kapcsolni mer a telefonközpontban. Egy szolgálatát teljesítő rendőrt is megkísérelt feladata ellátásától távol­­tartani, sőt követelte, hogy a rendőr adja át neki fegyverét. Mindenáron azt szorgalmazta, hogy a helyi ter­melőszövetkezet mondja ki a felbom­lását, az ezt ellenző­tek a rendőrökkel. A rendőrökkel társalgók közé furakodott József László helyi lakos is és sértő meg­jegyzésekkel illette a járőr tagjait. Amikor már látszott, hogy József mindenáron provokálni akarja a rendőröket, azok figyelmeztették a magáról megfeledkezett fiatalembert. Erre a rendőrök becsmérlője még­' jobban „lendületbe’“ jött, s most már fenyegetni kezdte a járőrt. Ezek még mindig megpróbálták békésen a további szórakozásra rábeszélii a fenyegetőt, fáradozásuk azonban eredménytelen maradt. József László, öklét a rendőrök felé rázva, útszéli hangon a szolgálatukat ellátó járőr tagjait becsmérelni kezdte, s botrá­nyos viselkedését azzal tetézte, hogy neki akart rontani a rendőröknek. A járőr tagjai erre a garázda embert kivitték a teremből. A botrányokozó kint az utcán is folytatta fenyegető fellépését, megragadta az egyik rend­őr géppisztolyának csövét, a másik kezével pedig ütést akart mérni a járőr tagjaira. Ekkor még másik két személy, Bácsi Rezső és József Fe­renc is kijött az épületből és ők is támadóan léptek fel a garázda em­bert előállítani akaró rendőrökkel szemben. Szándékukat azonban nem sikerült megvalósítanak, mert a jó­zan gondolkozású szórakozók is nyomban kijöttek a művelődési ház­ból s a rendőrök védelmére siettek. Gyűrűbe fogták a két újabb táma­dót, s erővel visszatartották őket, nehogy a rendőrökre ronthassanak. A két újabb botrányokozó azonban így sem nyugodott bele a helyzetbe, meg-megpróbáltak kitörni, s végső dühükben azt kiabálták a rendőrök felé, hogy megölik őket. A lakosság segítségével ily módon ártalmatlanná tett két újabb garázdálkodó sze­méllyel együtt mindhármukat sike­rült őrizetbe venni, s már be is szál­lították a rendőrök m­egtámadóit a járási rendőrkapitányságra. Hatósági közeg elleni erőszak címén József László, Bácsi Rezső és József Ferenc ügyében a vizsgálatot megindították Néhány bűncselekmény elköveté­séről is érkezett bejelentés a rendőr­ségre. Kürti Ida veszprémi lakos el­panaszolta, hogy ismeretlen tettesek a balatonalmádi Pinkóci uton lévő szőlőjéből 220 karót és négy hosszú gerendát az éj leple alatt elloptak. A tettesek kézrekerítésére a rendőrség a nyomozást megindította. Hajdú András veszprémi lakos azt jelentet­te be, hogy a 4. Mélyépítő Vállalat veszprémi munkásszállásán lévő laká­sáról egy karórája eltűnt. A vizsgálat folyamatban van. a tsz-tagokat pedig bántalmazta. Ennek során tettleg erőszakoskodott Csornai Károly termelőszövetkezeti gazdával is. önkényeskedésére jel­lemző, hogy önhatalmúlag beleköltö­zött egy államosított épületbe azon a jogcímen, hogy az valamikor az övé volt. Magatartásával hosszabb idő­ óta háborgatta a község közrend­jét, közbiztonságát, akadályozta a normális körülmények helyi meg­szilárdulását. Ezért a tevékenységé­ért­ a rendőrség ifj. Bartha Lajost a közelmúltban hozott kormányrendelet értelmében közbiztonsági őrizetbe vette. A község becsületes polgárai megelégedéssel vehetik tudomásul, hogy a rendőrség erélyes közbelépé­se nyomán megszabadultak munkás hétköznapjaik kerékkötőjétől. Bartha pedig elgondolkozhat rajta, hogy­ ma már nem lehet büntetlenül a proletárdiktatúrával ujjat húzni. Aki a rendőrre kezet emel, a börtönben találja magát A napokban Pécsely község mű­velődési házában táncmulatsággal egybekötött vidám estet tartottak a helyi dolgozók. A rendezvényen igen jól érezték magukat a szórakozók. Éjfél után nem sokkal megjelent a bálteremben a szolgálatát ellátó rendőrjárőr is. A dolgozók többsége örömmel vette, hogy közbiztonságuk őrei a helyszínen megjelentek, sokan a szórakozók közül beszédbe elegyed­ . Újabb fegyvert találtak Az elmúlt nap folyamán a megye területén újabb elszórt fegyvert ta­láltak. Az inotai alumíniumkohó mel­letti erdőben a hatósági szerveknek sikerült egy Mauser gyártmányú ha­,­dipuskát a hozzátartozó lőszerekkel együtt megtalálni. Renisiita lövölf­özőt fogtak el a karhatalmisták A sármelléki karhatalnisták több napig nyomoztak egy titokzatos lö­völdöző után, aki esténkint háborgat­ta a csendet. Egyszer az őrség felől hallottak lövöldözni, máskor a repü­lőtér felől, majd a faluból. A környe­ző javakból is érkezett bejelentés, hogy ismeretlen személy az éjszaka sötétjét felhasználva állandóan lö­völdöz. Az ismeretlen lövöldözőt potlogál után a karha­­talmisták elfogták. Kiderült, hogy az illető a repülőtéren polgári alkalma­zott. Hosszú faggatás után bevallot­ta, hogy a fegyvert barátjától, egy továbbszolgáló tiszthelyettestől kapta­­ kölcsön. A tiszthelyettest felelős­­ségre vonták, a rendbontó lövöldöző pedig megérdemelt helyen gondol­kozhat afelől, hogy érdemes-e csonfegyverrel legénykedni. KÖZÉPDUKÁNTÚLI NAPLÓ A veszprémi méhészeti szakcsoport vasárnap du. 3 órakor a TTTT klub­helyiségében (Móricz Zsigmond­ u. 5) tartja meg ez évi első összejöve­telét Ezen az értekezleten tárgyal­ják meg többek között az ismeretter­­jesztő­ társulat által rendezendő kez­dő és haladó méhészeti szaktanfolya­mok beindításának a kérdéseit. A tervek szerint e tanfolyamok hallga­tóinak tartandó előadások megtartá­sára budapesti méhészeti szakembe­reket kérnek fel, és filmvetítésekkel is igyekeznek érdekesebbé tenni a tanfolyamot. E szervezendő tanfolyamot a TTIT klubhelyiségében és a Faárugyár kul­túrtermében fogják megrendezni. Az előadások előreláthatólag a jövő hét végén indulnak be. A tanfolyamokon 30—30 forint részvételi díjat kell fizetni. Bővebb felvilágosítást a TTIT titkárságán adnak, a telefon­szám: 12-53. Válasz a Jó bor — jó drága című cikkre Kérjük, hogy a lap 1957 január 25-i számában megjelent „Jó bor — jó drága“ című cikkre az aláb­bi válaszunkat közzétenni­­szíves­kedjenek. A forradalmi események foly­tán bekövetkezett szesztilalmi ren­delkezések következtében a Bor­forgalmi Vállalatok vállalatunkat nem tudták kellő mennyiségű és választékú borral ellátni. Ennek következtében kényszerítve vol­tunk balatonmelléki kiváló minő­ségű borokat is beszerezni. Ennek a bornak a beszerzési ára adóval együtt 21,5 forint volt. Ehhez hozzászámítva a Vendéglátó Vál­lalatok haszonkulcsát, nem lehet egy ilyen kiváló minőségű bort a Hungária étteremben, mint TI. oszt. üzemegységben 30,5 forint­nál olcsóbb áron forgalomba hozni. A Borforgalmi Vállalattól kap­tunk ugyan olcsóbb minőségű úgy­nevezett pecsenye bort is, ez azonban a nagy kereslet követ­keztében olyan gyorsan elfogy, hogy állandóan nem lehet az üzemegységekben árusítani. Nem pedig azért, mert ha ebből a bor­fajtából van az üzemegységekben, a fekete bormérők 5—10 lite­res tételekben vásárolják fel és a 12,50 forintos áron beszerzett bort 25,5 forintos áron árusít­ják, így azután az olcsóbb áru boraink napokon belül elfogynak és ilyenkor nincsen más borunk, mint a kiváló minőségű fent is­mertetett és a Borforgalmi Vál­lalattól beszerzett balatonmelléki és szentgyörgyhegyi rizling, ami­nek ára még a söntés jellegű ital­boltjainkban is 26,30, illetve 20,60 forint. A szabad felvásárlási borok ára éppen a zugfelvásárlások követ­keztében emelkedett. Még­pedig azért, mert a szesztilalmi rendel­kezések következtében a mi üzemegységeink nem árusíthattak szeszesitalokat, így a zugmérők­­nek tág terük nyílt arra, hogy a 10—15 forintért felvásárolt boro­kat a feketepiacon 20—25, sőt 30 forintért is forgalomba hozzák. Tudunk olyan esetről, amikor a feketéző új lovakat és motorke­rékpárt tudott szerezni a zugfor­galomban árusított borok árusítá­sából elért keresetéből. Egyébként egyik érdekessége a feketepiac­nak, hogy az ott elárusított borok minősége és ára ellen senkinek sem volt kifogása, ugyanakkor ná­lunk lett kifogás tárgya egy olyan kiváló minőségű bornak az ára, amilyent ezidőszerint beszerezni még a jelenlegi eladási áron is alig lehet. Végül közöljük, hogy már e panasz megjelenése előtt mi is érintkezésbe léptünk olcsóbb áru jó minőségű borok bevásárlása érdekében termelőkel és földmű­vesszövetkezetekkel s így remé­nyünk van arra, hogy rövidesen sikerül jó minőségű olcsóbb alföl­di borokat beszerezni és a bala­­tonmelléki borok mellett a fo­gyasztó közönség részére forga­lomba hozni. Egyúttal kérjük az illetékes hatóságokat, hogy a zugmérések felszámolására tegyenek meg min­den szükséges intézkedést már azért is, hogy így a mestersége­sen felvert borárak a normálisra visszaessenek s így az erre hiva­tott vendéglátóipari üzemegysé­geknek módjuk legyen a fogyasztó közönséget olcsóbb áru, jó mi­nőségű borokkal ellátni. Veszprém, 1957 január 26. Csendes István igazgató. Veszprém és Körmiék­e Vendég­látóipari Vál­lalat. Az elméleti tudás gyakorlattal párosul a Pápai Mezőgazdasági T­echnikum­ban A város szélén öreg épület dacol széllel, viharral, immár hosszú év­tizedek óta. Körülötte örökzöld fe­nyők sötétlenek s ringanak az egy­re erősödő januári szélben. A tágas portán időnként feltűnik néhány fiatal lány vagy fiú, majd sietősen behúzódnak a tantermekbe. Bent egy-két fokkal melegebb a tél, de a levegő mégsem kellemes. Hiába: a kevés fűrészpor nem ad elég me­leget, szenük pedig egy dekányi sincsen. Kiutalásuk ugyan van, de mit nyernek vele? Semmit! Hát ilyen körülmények, gondok közepette indult meg ismét a ta­nítás a Pápai Mezőgazdasági Tech­nikumban. A jövő mezőgazdasági szakemberei hideg, barátságtalan tantermekben készülődnek hivatá­suk, szakmájuk elsajátítására. De azért nem panaszkodnak. Bíznak, remélnek és tanulnak. Érdemes megismerni életüket... Ezekben az épületekben már 1892 óta tanítanak mezőgazdasági ismereteket. A mezőgazdasági tech­nikumból négyéves oktatás után küldenek mezőgazdasági szakembe­reket az állami gazdaságokba, gép­állomásokra és a termelőszövetke­zetekbe. A kétéves mezőgazdasági leány szakiskolából pedig kétéven­ként kerülnek ki aranykalászos me­zőgazdászok a különböző mezőgaz­dasági intézményekbe. Évenként át­lag 25 okleveles mezőgazdasági technikust képeztek ki, s ezek a fiatalok jól megállták helyüket az életben. Az iskola az 1000 holdas tan­gazdaság tanműhelye. Ugyanis a két különböző nevű intézmény egy, kö­zös alapon nyugszik. Délelőtt elmé­leti oktatásban vesznek részt az if­jak, délután pedig a gazdaságban fizikai munkával töltik el idejüket. Ez a munka nem okoz különösebb gondot, hiszen a tangazdaság állat­­tenyésztési profilú. Az iskolán tehát a szükséges mezőgazdasági gyakor­latot is megszerzik a tanulók, így az elmélet párosul a gyakorlattal. Az iskola szaktanárai segítik az if­jakat abban, hogy tökéletesen el­sajátítsák a szükséges tudást. En­nek eredménye, hogy a tanulmányi átlag jóval a közepesen felül mo­zog. Most néhány szót a gazdaságról. Hogyan segíti a fiatalok képzését? Azon kezdjük, hogy a tangazdaság jó példával szolgál a fiataloknak. Igaz, hogy ennek nem kis részesei a tanulók, akik beosztottakként, il­letve brigádokban dolgoznak a fej­lett állattenyésztésért. A gazdaság főüzemága a tehenészet. A minta­szerű takarmánytermesztés s a táj jellegének megfelelő gazdasági in­tézkedések következtében a tehe­nészettel megyei viszonylatban az elsők között állnak. A törzskönyve­zésnek, valamint a céltudatos te­nyésztői munkának köszönhető, hogy 3000 literen aluli tehén nem akad a gazdaságban. A 80 darab tehénből hét darab 5000 literen felüli, 4000 literen túl pedig 35 tehén szerepel. Ez az eredmény az utóbbi öt esztendőben alakult ki, s a helyes gondozás, takarmányo­zás és szelekció révén ma is növek­szik. A 4000 literen felüli tehenek bika- és üsző­ivadékát szívesen vá­sárolják meg az állami gazdaságok és termelőszövetkezetek, mert a jó­­ tejhozam mellett az állatok szépek, gondozottak. Ezenkívül foglalkoznak még fe­hér hússertés tenyésztéssel, baromf­i­­i- és lótenyésztéssel, valamint mé­hészettel. Baromfiból a gödöllői magyar sárga tyúkfajtával foglal­koznak törzstenyészetben, valamint rendelkeztek 100 darab bronzpulyka tojóval is. A pulykákat az állatfor­galmi vállalatnak adják át export­ra. A sertéstenyésztésnél is jók az eredmények. Az országos mezőgaz­dasági kiállításról szinte évről-évre­­ sorozatosan elhozzák a sertete- t­nyésztés első díját. A jövőre vonatkozóan szép ter­vekkel rende­keznek. Az elkövetke­zendő időben bacon süldőket kí­vánnak hizlalóba állítani export céljából. Ez nagy jövedelmet jelen­tene. Természetes, ehhez sok ab­raktakarmányra lenne szükség. — Van-e belőle bőséggel? Takács Béla igazgató erre nemmel felelt.­­ — Ezen a tájon későn érik be a­­ kukorica — mondotta. — Ezért a­­ jól bevált martonvásári FB kukori­­­­cafajtát termesztjük. Ennek a ho­zama és minősége kifogástalan. Ta­­­­valy 28—30 mázsa termett egy holdon, a jövőben 35—40 mázsás­­ átlagot kívánunk elérni. Persze eh­hez szükséges, hogy a küngösi, va­­­­lamint a Veszprém—Zala megyei állami gazdaságok igazgatósága idő­ben elküld­je a szükséges vetőma­got. Ebből a fajtából az idén 50 holdat vetünk el, s ezenfelül pedig még további 50 holdon termelünk rövid tenyészidejű kukoricát... Sokáig tartana elsorolni az eredményeket, a megvalósítandó terveket. Van be­lőlük elegendő De a gazdaság ve­zetői először hasznosnak látnák, ha a megyei tanács mezőgazdasági osz­tálya közös értekezletet, ankétot rendezne mielőbb a mezőgazdasági szakemberek részére. Ez az ankét­­ nagy segítséget nyújtana a terve­­■ teshez, s a tájjellegnek megfelelő tenyésztési ágak kialakításában. A jövőben hasznos lenne, ha minde­­­­nütt olyan növényt termesztenének, ami megterem, vagy olyan állatokat nevelnének, amely jövedelmezővé tenné a nagyüzemi gazdálkodást Ezért kérik a pápai mezőgazdasági szakemberek egy ilyen irányú an­­­­két megrendezését.­­ A kérésük bizonyára teljesíti**®. Valóban eredményes lenne, ha egy közös ankéton megbeszélnék a me­zőgazdaság előtt álló nagy felada­tokat s eldöntötték, mi volt jó s mi rossz a múltban s mit kell elvégezni a jövőben. Ebből az egész országnak haszna származna. Kása Andás.

Next