Középdunántúli Napló, 1957. január (1. évfolyam, 1-26. szám)
1957-01-30 / 25. szám
» Savusar Stt. Emberek, emberek, de türelmetlenek Huza-vona a Veszprém városi fürdő körül - Halloa? — Vízművek? Kérem tisztelettel, mikor fog működni a városi fürdő? Aktívan? Hát csak annyira aktívan, hogy az ember meg is tudjon fürödni. Kérem nincs szén, emiatt áll a fürdő október óta. — Igen? Dehát már van szén, hiszen a Középdunántúlon két szénbánya elérte az október előtti napi szintet, szombaton már 745 vagon szenet küldtek a felszínre, biztosan jutna a városi fürdő részére is csekély mennyiség, csak anynyi, hogy hetenként legalább háromszor melegíthetnének vizet. Dehát ki gondol most erre, ilyen ,,zűrzavaros“ helyzetben. Ki gondol arra, hogy a városban száz számra vannak olyanok, akik albérletben laknak és nincs módjuk arra, hogy legalább hetenként egyszer munka után megfürödjenek. A minap egyik ismerősömmel találkoztam, aki azt mondta nekem, hogy ő bizony isten felmegy a városi tanácshoz és úgy meg fogja mondani, hogy olyat még nem kaptak. — Hát csak mondja meg — mondtam neki, — de még azt is megmondhatja, hogy utána én is elmegyek a városi tanácshoz és én is megmondom majd, hogy az Ajkai Üveggyár már újra exportál, az Inotai Erőmű 20 megawattal többet ad az országos rendszerbe, mint október előtt. Balatonfüreden a gépjavító állomás már január 1-én megkezdte működését, a bányászok összesen 57 309 tonna szenet szállítottak felszínre az elmúlt nap, ha magam maradok sem hiszem, hogy pont a veszprémi városi fürdő ne tudná megnyitni kapuit az előtt a sokszáz fürödni, tisztálkodni vágyó ember előtt, akik október óta lavórban mosakodnak, vagy vakaróznak a kosztól. Bizony ne csodálkozzon senki azon, ha ezek az emberek türelmetlenek. Próbálja meg csak valaki, kiásja-e vakarózás nélkül, ha három hónapig nem fürdik? A lakosság zaklatója és rendőrtámadók kerültek rendőrkézre Ifj. Bartha Lajos nagyalásonyi volt 70 holdas kulák az októberi események óta szünet nélkül izgatta, zaklatta a község becsületes lakosságát. Az ellenforradalom napjai alatt és azt követően is egyik kerékkötője volt a békés élet kibontakozásának. Napirenden volt, hogy megfenyegette a községnek azokat a polgárait, akik nem voltak hajlandók egy követ fújni vele, s akik határozottan elítélték a törvényes rend elleni magatartását. A helyi postakezelőt, Siklósi Jolánt is halálra rémisztgette azzal a fenyegetésével, hogy lelövi, amennyiben kapcsolni mer a telefonközpontban. Egy szolgálatát teljesítő rendőrt is megkísérelt feladata ellátásától távoltartani, sőt követelte, hogy a rendőr adja át neki fegyverét. Mindenáron azt szorgalmazta, hogy a helyi termelőszövetkezet mondja ki a felbomlását, az ezt ellenzőtek a rendőrökkel. A rendőrökkel társalgók közé furakodott József László helyi lakos is és sértő megjegyzésekkel illette a járőr tagjait. Amikor már látszott, hogy József mindenáron provokálni akarja a rendőröket, azok figyelmeztették a magáról megfeledkezett fiatalembert. Erre a rendőrök becsmérlője még' jobban „lendületbe’“ jött, s most már fenyegetni kezdte a járőrt. Ezek még mindig megpróbálták békésen a további szórakozásra rábeszélii a fenyegetőt, fáradozásuk azonban eredménytelen maradt. József László, öklét a rendőrök felé rázva, útszéli hangon a szolgálatukat ellátó járőr tagjait becsmérelni kezdte, s botrányos viselkedését azzal tetézte, hogy neki akart rontani a rendőröknek. A járőr tagjai erre a garázda embert kivitték a teremből. A botrányokozó kint az utcán is folytatta fenyegető fellépését, megragadta az egyik rendőr géppisztolyának csövét, a másik kezével pedig ütést akart mérni a járőr tagjaira. Ekkor még másik két személy, Bácsi Rezső és József Ferenc is kijött az épületből és ők is támadóan léptek fel a garázda embert előállítani akaró rendőrökkel szemben. Szándékukat azonban nem sikerült megvalósítanak, mert a józan gondolkozású szórakozók is nyomban kijöttek a művelődési házból s a rendőrök védelmére siettek. Gyűrűbe fogták a két újabb támadót, s erővel visszatartották őket, nehogy a rendőrökre ronthassanak. A két újabb botrányokozó azonban így sem nyugodott bele a helyzetbe, meg-megpróbáltak kitörni, s végső dühükben azt kiabálták a rendőrök felé, hogy megölik őket. A lakosság segítségével ily módon ártalmatlanná tett két újabb garázdálkodó személlyel együtt mindhármukat sikerült őrizetbe venni, s már be is szállították a rendőrök megtámadóit a járási rendőrkapitányságra. Hatósági közeg elleni erőszak címén József László, Bácsi Rezső és József Ferenc ügyében a vizsgálatot megindították Néhány bűncselekmény elkövetéséről is érkezett bejelentés a rendőrségre. Kürti Ida veszprémi lakos elpanaszolta, hogy ismeretlen tettesek a balatonalmádi Pinkóci uton lévő szőlőjéből 220 karót és négy hosszú gerendát az éj leple alatt elloptak. A tettesek kézrekerítésére a rendőrség a nyomozást megindította. Hajdú András veszprémi lakos azt jelentette be, hogy a 4. Mélyépítő Vállalat veszprémi munkásszállásán lévő lakásáról egy karórája eltűnt. A vizsgálat folyamatban van. a tsz-tagokat pedig bántalmazta. Ennek során tettleg erőszakoskodott Csornai Károly termelőszövetkezeti gazdával is. önkényeskedésére jellemző, hogy önhatalmúlag beleköltözött egy államosított épületbe azon a jogcímen, hogy az valamikor az övé volt. Magatartásával hosszabb idő óta háborgatta a község közrendjét, közbiztonságát, akadályozta a normális körülmények helyi megszilárdulását. Ezért a tevékenységéért a rendőrség ifj. Bartha Lajost a közelmúltban hozott kormányrendelet értelmében közbiztonsági őrizetbe vette. A község becsületes polgárai megelégedéssel vehetik tudomásul, hogy a rendőrség erélyes közbelépése nyomán megszabadultak munkás hétköznapjaik kerékkötőjétől. Bartha pedig elgondolkozhat rajta, hogy ma már nem lehet büntetlenül a proletárdiktatúrával ujjat húzni. Aki a rendőrre kezet emel, a börtönben találja magát A napokban Pécsely község művelődési házában táncmulatsággal egybekötött vidám estet tartottak a helyi dolgozók. A rendezvényen igen jól érezték magukat a szórakozók. Éjfél után nem sokkal megjelent a bálteremben a szolgálatát ellátó rendőrjárőr is. A dolgozók többsége örömmel vette, hogy közbiztonságuk őrei a helyszínen megjelentek, sokan a szórakozók közül beszédbe elegyed . Újabb fegyvert találtak Az elmúlt nap folyamán a megye területén újabb elszórt fegyvert találtak. Az inotai alumíniumkohó melletti erdőben a hatósági szerveknek sikerült egy Mauser gyártmányú ha,dipuskát a hozzátartozó lőszerekkel együtt megtalálni. Renisiita lövölfözőt fogtak el a karhatalmisták A sármelléki karhatalnisták több napig nyomoztak egy titokzatos lövöldöző után, aki esténkint háborgatta a csendet. Egyszer az őrség felől hallottak lövöldözni, máskor a repülőtér felől, majd a faluból. A környező javakból is érkezett bejelentés, hogy ismeretlen személy az éjszaka sötétjét felhasználva állandóan lövöldöz. Az ismeretlen lövöldözőt potlogál után a karhatalmisták elfogták. Kiderült, hogy az illető a repülőtéren polgári alkalmazott. Hosszú faggatás után bevallotta, hogy a fegyvert barátjától, egy továbbszolgáló tiszthelyettestől kapta kölcsön. A tiszthelyettest felelősségre vonták, a rendbontó lövöldöző pedig megérdemelt helyen gondolkozhat afelől, hogy érdemes-e csonfegyverrel legénykedni. KÖZÉPDUKÁNTÚLI NAPLÓ A veszprémi méhészeti szakcsoport vasárnap du. 3 órakor a TTTT klubhelyiségében (Móricz Zsigmond u. 5) tartja meg ez évi első összejövetelét Ezen az értekezleten tárgyalják meg többek között az ismeretterjesztő társulat által rendezendő kezdő és haladó méhészeti szaktanfolyamok beindításának a kérdéseit. A tervek szerint e tanfolyamok hallgatóinak tartandó előadások megtartására budapesti méhészeti szakembereket kérnek fel, és filmvetítésekkel is igyekeznek érdekesebbé tenni a tanfolyamot. E szervezendő tanfolyamot a TTIT klubhelyiségében és a Faárugyár kultúrtermében fogják megrendezni. Az előadások előreláthatólag a jövő hét végén indulnak be. A tanfolyamokon 30—30 forint részvételi díjat kell fizetni. Bővebb felvilágosítást a TTIT titkárságán adnak, a telefonszám: 12-53. Válasz a Jó bor — jó drága című cikkre Kérjük, hogy a lap 1957 január 25-i számában megjelent „Jó bor — jó drága“ című cikkre az alábbi válaszunkat közzétenniszíveskedjenek. A forradalmi események folytán bekövetkezett szesztilalmi rendelkezések következtében a Borforgalmi Vállalatok vállalatunkat nem tudták kellő mennyiségű és választékú borral ellátni. Ennek következtében kényszerítve voltunk balatonmelléki kiváló minőségű borokat is beszerezni. Ennek a bornak a beszerzési ára adóval együtt 21,5 forint volt. Ehhez hozzászámítva a Vendéglátó Vállalatok haszonkulcsát, nem lehet egy ilyen kiváló minőségű bort a Hungária étteremben, mint TI. oszt. üzemegységben 30,5 forintnál olcsóbb áron forgalomba hozni. A Borforgalmi Vállalattól kaptunk ugyan olcsóbb minőségű úgynevezett pecsenye bort is, ez azonban a nagy kereslet következtében olyan gyorsan elfogy, hogy állandóan nem lehet az üzemegységekben árusítani. Nem pedig azért, mert ha ebből a borfajtából van az üzemegységekben, a fekete bormérők 5—10 literes tételekben vásárolják fel és a 12,50 forintos áron beszerzett bort 25,5 forintos áron árusítják, így azután az olcsóbb áru boraink napokon belül elfogynak és ilyenkor nincsen más borunk, mint a kiváló minőségű fent ismertetett és a Borforgalmi Vállalattól beszerzett balatonmelléki és szentgyörgyhegyi rizling, aminek ára még a söntés jellegű italboltjainkban is 26,30, illetve 20,60 forint. A szabad felvásárlási borok ára éppen a zugfelvásárlások következtében emelkedett. Mégpedig azért, mert a szesztilalmi rendelkezések következtében a mi üzemegységeink nem árusíthattak szeszesitalokat, így a zugmérőknek tág terük nyílt arra, hogy a 10—15 forintért felvásárolt borokat a feketepiacon 20—25, sőt 30 forintért is forgalomba hozzák. Tudunk olyan esetről, amikor a feketéző új lovakat és motorkerékpárt tudott szerezni a zugforgalomban árusított borok árusításából elért keresetéből. Egyébként egyik érdekessége a feketepiacnak, hogy az ott elárusított borok minősége és ára ellen senkinek sem volt kifogása, ugyanakkor nálunk lett kifogás tárgya egy olyan kiváló minőségű bornak az ára, amilyent ezidőszerint beszerezni még a jelenlegi eladási áron is alig lehet. Végül közöljük, hogy már e panasz megjelenése előtt mi is érintkezésbe léptünk olcsóbb áru jó minőségű borok bevásárlása érdekében termelőkel és földművesszövetkezetekkel s így reményünk van arra, hogy rövidesen sikerül jó minőségű olcsóbb alföldi borokat beszerezni és a balatonmelléki borok mellett a fogyasztó közönség részére forgalomba hozni. Egyúttal kérjük az illetékes hatóságokat, hogy a zugmérések felszámolására tegyenek meg minden szükséges intézkedést már azért is, hogy így a mesterségesen felvert borárak a normálisra visszaessenek s így az erre hivatott vendéglátóipari üzemegységeknek módjuk legyen a fogyasztó közönséget olcsóbb áru, jó minőségű borokkal ellátni. Veszprém, 1957 január 26. Csendes István igazgató. Veszprém és Körmiéke Vendéglátóipari Vállalat. Az elméleti tudás gyakorlattal párosul a Pápai Mezőgazdasági Technikumban A város szélén öreg épület dacol széllel, viharral, immár hosszú évtizedek óta. Körülötte örökzöld fenyők sötétlenek s ringanak az egyre erősödő januári szélben. A tágas portán időnként feltűnik néhány fiatal lány vagy fiú, majd sietősen behúzódnak a tantermekbe. Bent egy-két fokkal melegebb a tél, de a levegő mégsem kellemes. Hiába: a kevés fűrészpor nem ad elég meleget, szenük pedig egy dekányi sincsen. Kiutalásuk ugyan van, de mit nyernek vele? Semmit! Hát ilyen körülmények, gondok közepette indult meg ismét a tanítás a Pápai Mezőgazdasági Technikumban. A jövő mezőgazdasági szakemberei hideg, barátságtalan tantermekben készülődnek hivatásuk, szakmájuk elsajátítására. De azért nem panaszkodnak. Bíznak, remélnek és tanulnak. Érdemes megismerni életüket... Ezekben az épületekben már 1892 óta tanítanak mezőgazdasági ismereteket. A mezőgazdasági technikumból négyéves oktatás után küldenek mezőgazdasági szakembereket az állami gazdaságokba, gépállomásokra és a termelőszövetkezetekbe. A kétéves mezőgazdasági leány szakiskolából pedig kétévenként kerülnek ki aranykalászos mezőgazdászok a különböző mezőgazdasági intézményekbe. Évenként átlag 25 okleveles mezőgazdasági technikust képeztek ki, s ezek a fiatalok jól megállták helyüket az életben. Az iskola az 1000 holdas tangazdaság tanműhelye. Ugyanis a két különböző nevű intézmény egy, közös alapon nyugszik. Délelőtt elméleti oktatásban vesznek részt az ifjak, délután pedig a gazdaságban fizikai munkával töltik el idejüket. Ez a munka nem okoz különösebb gondot, hiszen a tangazdaság állattenyésztési profilú. Az iskolán tehát a szükséges mezőgazdasági gyakorlatot is megszerzik a tanulók, így az elmélet párosul a gyakorlattal. Az iskola szaktanárai segítik az ifjakat abban, hogy tökéletesen elsajátítsák a szükséges tudást. Ennek eredménye, hogy a tanulmányi átlag jóval a közepesen felül mozog. Most néhány szót a gazdaságról. Hogyan segíti a fiatalok képzését? Azon kezdjük, hogy a tangazdaság jó példával szolgál a fiataloknak. Igaz, hogy ennek nem kis részesei a tanulók, akik beosztottakként, illetve brigádokban dolgoznak a fejlett állattenyésztésért. A gazdaság főüzemága a tehenészet. A mintaszerű takarmánytermesztés s a táj jellegének megfelelő gazdasági intézkedések következtében a tehenészettel megyei viszonylatban az elsők között állnak. A törzskönyvezésnek, valamint a céltudatos tenyésztői munkának köszönhető, hogy 3000 literen aluli tehén nem akad a gazdaságban. A 80 darab tehénből hét darab 5000 literen felüli, 4000 literen túl pedig 35 tehén szerepel. Ez az eredmény az utóbbi öt esztendőben alakult ki, s a helyes gondozás, takarmányozás és szelekció révén ma is növekszik. A 4000 literen felüli tehenek bika- és üszőivadékát szívesen vásárolják meg az állami gazdaságok és termelőszövetkezetek, mert a jó tejhozam mellett az állatok szépek, gondozottak. Ezenkívül foglalkoznak még fehér hússertés tenyésztéssel, baromfii- és lótenyésztéssel, valamint méhészettel. Baromfiból a gödöllői magyar sárga tyúkfajtával foglalkoznak törzstenyészetben, valamint rendelkeztek 100 darab bronzpulyka tojóval is. A pulykákat az állatforgalmi vállalatnak adják át exportra. A sertéstenyésztésnél is jók az eredmények. Az országos mezőgazdasági kiállításról szinte évről-évre sorozatosan elhozzák a sertete- tnyésztés első díját. A jövőre vonatkozóan szép tervekkel rendekeznek. Az elkövetkezendő időben bacon süldőket kívánnak hizlalóba állítani export céljából. Ez nagy jövedelmet jelentene. Természetes, ehhez sok abraktakarmányra lenne szükség. — Van-e belőle bőséggel? Takács Béla igazgató erre nemmel felelt. — Ezen a tájon későn érik be a kukorica — mondotta. — Ezért a jól bevált martonvásári FB kukoricafajtát termesztjük. Ennek a hozama és minősége kifogástalan. Tavaly 28—30 mázsa termett egy holdon, a jövőben 35—40 mázsás átlagot kívánunk elérni. Persze ehhez szükséges, hogy a küngösi, valamint a Veszprém—Zala megyei állami gazdaságok igazgatósága időben elküldje a szükséges vetőmagot. Ebből a fajtából az idén 50 holdat vetünk el, s ezenfelül pedig még további 50 holdon termelünk rövid tenyészidejű kukoricát... Sokáig tartana elsorolni az eredményeket, a megvalósítandó terveket. Van belőlük elegendő De a gazdaság vezetői először hasznosnak látnák, ha a megyei tanács mezőgazdasági osztálya közös értekezletet, ankétot rendezne mielőbb a mezőgazdasági szakemberek részére. Ez az ankét nagy segítséget nyújtana a terve■ teshez, s a tájjellegnek megfelelő tenyésztési ágak kialakításában. A jövőben hasznos lenne, ha mindenütt olyan növényt termesztenének, ami megterem, vagy olyan állatokat nevelnének, amely jövedelmezővé tenné a nagyüzemi gazdálkodást Ezért kérik a pápai mezőgazdasági szakemberek egy ilyen irányú ankét megrendezését. A kérésük bizonyára teljesíti**®. Valóban eredményes lenne, ha egy közös ankéton megbeszélnék a mezőgazdaság előtt álló nagy feladatokat s eldöntötték, mi volt jó s mi rossz a múltban s mit kell elvégezni a jövőben. Ebből az egész országnak haszna származna. Kása Andás.