Középdunántúli Napló, 1957. január (1. évfolyam, 1-26. szám)

1957-01-03 / 2. szám

i­tói. jan­uár 1. A paraszt gondja — az ország gondja Az új év előtt Butkovics József, vanyolai parasztember is számot vet, ugy­an mennyire tellett erejéből, és mit akar elérni ötvenhétben. Beszél a múltról, önmagáról, a gazdaságról, aztán beszél a jövőről, a terveiről — bizalommal. Megfontolja minden sza­vát Gondjai bár egyéni és paraszt gondok, de minduntalan kiérződik beszédjéből, hogy nem tudná, nem is akarja fejtegetéseit elvonatkoztat­ni az ország gondjaitól. Az ötvenhatos évről beszél. A kezében papírok: gazda­könyv, vételijegyek, egyebek. Forgat­ja őket Butkovics, mert kinek a fejében férne el a rengeteg számadat, amivel gazdálkodni, birkózni, harcol­ni kellett? Nem mondhatnánk, hogy Butko­vics József panaszkodik. Az utóbbi hónapokban történtek jó reménnyel töltik el, és ez az érzés kissé rózsa­színbe vonja a kétségekkel, buktatók­kal terhes múltat. Nem tartozik azok közé, akik a tönk szélére jutottak! Ha valaki kö­rülnéz a gazdaságában, még azt is mondhatná, hogy a nehéz esztendők őt elkerülték. Istállójában: két szép tehén, az egyik a napokban ellett; három üsző, elmúltak két évesek; van még két trió, másfél, két és fél évesek, ezenkívül egy növendék­­üsző és borjú, összesen tehát kilenc, ne az is férne több az istállóba­n.­­ Az ólakban öt szép süldő, 32 kilós átlagsúllyal, három malac, egyen­­ként húsz kilósak, ezenkívül egy anyadisznó. Most vágtak egy kétszáz kilós hízót, korábban egy 144 kiló­sat, amelynek felét eladták. 1 . Az udvart mintegy 60 baromfi­­népe­sítik be. ■— Tizenöt és fél hold főidőn gon­dálkodom **■ mondja a paraszt ■* A mindennemű beadás és a 7000 fo­rint adó engem is sújtott. De nem engedtem! Szürkülettől-szürkü­letig dolgozta­m mert bízni tudtam, hogy jön egyszer a könnyebbed­és. A továbbiakban arról beszél, hogy n.­i istállójában is leapadhatott vol­na akár a felére is az állatállomány. De Butkovics József — a jövő re­ményében — magától, a zajét csa­ládjától vonta meg a költekezést Nem mintha zsugori lett volna va­laha! — Jobb időkig meglakhatom a célszerűtlen lakásban is “ szokta mondani azonban. Azt meg­tudta, ha legalább ennyi állattal nem rendelke­zik, véleménye szerint nemcsak az alapvető pénzforrása kisebbedik, ha­nem a földeket sem tudja 3—4 éven­ként trágyázni." Beszél a súlyos terheket képező beadási rendszerről, a különféle megkötöttségekről, zaklatásokról, de ezekről szólva is a jövő évi terveket kovácsolja a középidős, magas és szik­ár ember. “ Készítettem egy hozzávetőleges számadást arról, hogy csupán a leg­utóbbi évben beszolgáltato­tt termény­­es termékféleségért mennyi pénzt kaptam, és ugyanazt mennyiért adta a munkásnak, hivatalnoknak az ál­lam. Kérem szépen, én 4398 forint körül jussoltam, az állam kb. 24.177 forintot kapott a termel­vény­ekért. Én tehát annyit sem kaptam, hogy az adót kifizethettem volna belőle. A krumpli mázsáját például 12 fo­rintjával vette át az állam. Mivel kevés maradt, nekem a napokban száz kilónként 120-ért, tehát vízsze­res áron kellett vennem, két és fél mázsát . Sokan azt mondhatnák, hogy csupán a begyűjtési rendszer eltör­lésével tehát mintegy húsz­ezer fo­rinttal nő a­z évi jövedelmem. Mond­juk, ha ennyivel nőne, akkor is csak 416 forinttal jutna több havonként a négy főből álló család egy-egy tag­jára. Ennyi munka után ezt sem sokallhatná senki, ha vesszük: a ter­mény aránytalanul nagyobb részét a beadott tette ki, ezenkívül itthon nem igen maradt rám, például a krumplit vennem kellett, a* áHatál­lományból pedig a mit már előbb mondtam nem foszthattam ki magamat. 3­3 Tegyük azonban ebbez hozzá, hogy az firsz-nek vagy sza­bad piacon én nem adom obyan drá­gán a terményt, mint ahogy az il­lám­ adta. Nem is adhatnám, annál az egyszerű oknál fogva, hogy a paraszt több tennélye­eséget vihet piacra, nagyobb lesz a kínálat, jobb lesz az élet. Ezt azért mondom el, mert sokan állítják a városiak kö­zül, hogy a paraszt jött ki legjob­ban az utóbbi időben. Hisz egyelőre nekünk sem sokkal könnyebb, már ami az anyagiakat illeti, hiszen az idei termést beadtuk, a jövő évinek kedvező hatását pedig csak a jövő év dereka táján fogjuk érezni. Elmondta azt is Butkovics József, hogy nem kell aggódni, hogyan látja el élelemmel a paraszt a várost. — Egy példát mondok — folytatta a szót. — Úgy vettem ész­re, megéri a marha­szerződtetés. Ez­ért négyet lekötöttem. Kettőt beadok januárban, egyet áprilisban (igaz, ez vemhes üsző) és egy tinót augusz­tusban. Ezt a „gazdaság­politikát“ én tovább folytatom, így tettem az­előtt is. Valamikor volt olyan év, hogy 10 hízott ökröt adtam át a Felsődunántúli Termelők Szövetke­zetének, és irány Drezda, irány Bécs. 1948 óta- azonban, bármit erőltettem is, nem tudtam hizlalni. Nem látja azonban megnyugtató­nak egyelőre Butkovics József a nö­vénytermelés szerződtetését. — Itt van például a cukorrépa-szerződés, ami pedig legjobban megérte talán. Igényes növény a cukorrépa, sok munka van vele. Mégis az állam két kiló cukrot és 6 forintot adott érte mázsánként. Ez testvérek között is csak 18 forint érték. A marharépa mázsája jelenleg 50 forint. Ha a pa­raszt feletetné a 18 forintos cukor­répát, amely jobb is, mint a marha­, eszerint jobban jönne ki. De mi ezt nem akarjuk! Mi ezután is termelni akarunk cukorrépát. De — miután a beadási kedvezmény a beadással megszűnt — jobban meg kell fizetni a cukorrépát. Ezek után kimondottan a saját jö­­vő évi terveiről beszélt, de ezek is úgy hozzátartoznak az országéhoz, mint ág a fához, mint csepp a ten­gerhez, vagy­­ mint a honpolgár a hazájához. Még valamikor 45 után vett házat Butkovics, most átépíti. Két szob­ás és jó szobás lakásban akar élni. Ez sok ezerbe kerül. De erre van legnagyobb szüksége.­... A ház körül már ott a kőrakás, kint a kertben havattás a 70 darab fiatal, pár év múlva termő gyü­mölcsfa. Rendben a mezőn a földje, a padláson egy évre való sonka. Az istállóban jól gondozott jószágok, eszik a sötéten terdes lókért és a virágjával rózsaszínre száradt illatos bíbort-Best a család rádiónál, olvas a kislány, a nagypapa emlékezik. A feleség főz, a családfő számot vet. Hisznek, bíznak és remélnek az 57-es esztendőben! Sohasem voltam kíván­csi ember, de egy idő óta na­gyon érdekel mindem Azok a rosszmájú ismerő­seim, akikkel találkozom — mintha összebeszéltek vol­na — mind azt állítják, hogy öregszem is erősen, és maholnap a lányok már bácsinak fognak szólítani. Azt hiszik, hogy ezzel megállapítással ísni tudnak. Mondom, mostanában az érdeklődési köröm jó­val szélesebb, mint az­előtt volt. Ennek tudható be, hogy kapva-kaptam egyik barátomnak azon a javaslatán is, hogy önt- tünk ólmot . Szilveszterkor, aki ólmot önt, meglátja a jö­vendőt. Gyere es te is hoz­zánk legalább megtudha­tod, hogy ha megnősülsz, milyen lesz az élettársad — jegyezte meg barátom. Persze, hogy elmentem a barátoméihoz. Amikor holwpwhim lakásuk újta­ ÖLÖMÖNTÉS jár, már minden készen volt a nagy művelethez, azaz az ólomöntéshez. Már megolvasztották a fémet, s csak arra vártak, hogy jelenlétemben fellebbent­­sék a fátylat a titokról. Hamarosan megtörtént ez is. Barátom felesége — hiába a nők jobban érte­nek ilyesmihez — tolma­­hosszan- á­csolta a látottakat, mivel, bárhogy is erőltettem a szemem, én nem láttam semmit. — A feleségét andár ter­metűnek, telt arcúnak és szőke hajúnak látom — mondotta. — Szentséges ég — ki­áltottam fel — hiszen ak­kor ez az Éva lesz!. .. Az Éva, akit én valósággal imádtam. Nem egyszer a legmélyebb álmomból riad­tam fel, hogy nem tudok nélküle élni. De nem, még­sem az Éva lesz a jöven­dőbelim, hiszen a Marikát jobban kedvelem. Vele az ősszel ismerkedtem Üteg. S bátran álíthatom, hogy nagyon csinos kislány. Csakhogy a Marika nem szőke, hanem inkább bar­nás .. . — Hát, ami éppenség­gel azt illeti, nem is any­­nyira szőke az a nő, akit én látok, inkább barna — helyesbített a ház Asszo­nya. — Akkor a Marika még­sem jöhet számításba, in­kább a Kató lesz az igazi. Tudják — magyaráztam — ő is barna hajú, finom termete, pici piros, érzéki szája, ruganyos mozgása van... — S a Kató magas ter­metű? — kérdezte bará­tom. — Éppen itt van a bök­kenő — feleltem — az a kislány közepes magassá­gú ... — Az lássa megint lehet­séges .... hiszen ha job­ban szemügyre veszem a figurát, alacsonynak lát­szik — szólt közbe a ba­rátam­ felesége. — Alacsony? ... lepőd­tem meg. Ha az, akkor ta­lán az Ilonkát ölelhetem majd keblemre?... Igen, az én ösztönöm nem csal! Ő lesz az, akivel együtt evezünk az élet tengerén a boldogság szigete felé. Hab, de mit is beszélek, hiszen Ilonka ébenfekete hajú, test alakú leány . . . — döbbenten meg. Te­hát? ... Szerintem róla sem beszélhetünk! Hogy ki lesz ezek után mégis a hitvesem? Nem tudom! A szilveszteri ólom­öntés óta pedig állandóan ezen töröm a fejem. Nincs egy nyugodt percem, any­­i,mit foglalkoztat ez a kér­dés. S mint emle­tettem, még csak kíváncsi sem va­gyok. Mi is lenne velem, ha az volnék? A lányok bizonyára nem bácsinak, hanem nagypapának szó­lítanának . . . t'íverp-( fit) KÖZÉPÜL­T ÁN­Y &LX NAPLÓ Az Hyunami­é a magyar kormány eddigi eredményeiről iránt. (MTI) A­ Rumanité szom­bati száma közli budapesti tudósító­jának jelentését: A Kádár-kormány — írja — rövi­desen nyilvánosságra hozza prog­ramját? Ez a dokumentum kiinduló­pont és egyben valaminek a végét jelenti. Végét jelenti a kormány kez­deti tevékenységének. Az első két hónap mérlegét is megmutatja. A kormány aktívája a közbiztonság te­rén a rend teljes helyreállítását mu­tatja, a szociális intézkedések terü­letén pedig egész sorát az új rend­szabályoknak. A mérleg kevés is, sok is. Kevés, ha az ember arra gondol, hogy mennyi még a tennivaló. Sok, Ha meggondoljuk, hogy a kormány­nak mindent újra kellett kezdenie. A lap tudósítója ezután megálla­pítja, hogy­ a Kádár-kormány intéz­kedései hozzájárultak a megbékélés légkörének megteremtéséhez és olyan lélektani feltételeket teremtettek, amelyek lehetővé teszik a gazdasági csata megvívását és megnyerését. Új szakasz kezdődik, amely lényegében arra ad választ, hogyan lehet és kell építeni tovább a szocializmust. Mely pártok és műyen emberek állnak a szocializmus építése mellé? Senki el­len sincs ellenvetés, aki őszinte híve a szocializmusnak. A kormányprog­ram közzététele után előreláthatóan egész sor tárgyalás és vita indul majd, amelynek várható eredménye az lesz, hogy rövidebb-hosszabb időn belül szélesebb körű kormány alakul, amely munkájában a nemzet minden erejének rézsvételére számíthat. Közlemény A megyei tanács vb. népművelési osztálya értesíti Veszprém város kultúrotthonait, népművelési intéz­ményeit, művészeti csoportjait, hogy ügyeikkel (műsorengedélye­zés, műsortanácsadás stb.) a jövő­ben közvetlenül a megyei tanács vb. népművelési osztálya foglalkozik. Kéri továbbá a megyei tanács nép­művelési osztálya azokat a dolgozó­kat, vagy Bakony Együttes tago­kat, akikhez a Bakony Együttes tulajdonából (ruha, csizma stb.) va­lamilyen úton felszerelési tárgy ke­rült, vagy megőrzésre vették át, azt a megyei tanács n­épművelési osz­tályán január 10-ig adják le. A megyei tanács népművelési osztálya. Erős kézzel védi a dolgozók érdekeit a karhatalom Felkészültek a Szilveszter­ éj rendjének biztosítására Az óév utolsó napján is lázas munka, sürgés-forgás fogadja a láto­gatót a veszprémi karhatalom pa­rancsnokságán. Telefoncsengetés, pa­rancsok, jelentések váltják itt egy­mást. Minden nap akad tennivalója az új népi karhatalom tagjainak, be­osztottjainak. Egyre nagyobb terüle­tet ölel fel munkájuk, ma már nem­csak a városra szorítkozik tevékeny­ségük, hanem mind gyakrabban je­lennek meg a vidéki községekben, falvakban. Puszta megjelenésükkel, határozott fellépésükkel is mindenütt hirdetik a nép államának növekvő erejét, magabiztosságát. A becsületes dolgozók, munkások, parasztok kinn a vidéken is barátságosan, rokon­­szennel fogadják őket. Félelemre csak a bűnözőknek, sötétben buj­­kálóknak, rendbontóknak van okuk. Feladatukkal mindannyian tisztá­ban vannak: a közrendet, a közbiz­tonságot tartják fenn, védik a dol­gozók érdekeit é s ebben a mun­kájukban nem ismernek meghátrá­lást. A rendőrséggel karöltve dolgoznak, mintegy kiegészítve ennek munká­ját A karhatalom felállításával a munkás-paraszt kormány nem egy új fegyveres testület alapjait vetette meg. Léte nem állandó jellegű, de amíg minden vonalon meg nem szi­lárdul a biztonság és a zavartalan élet, addig a karhatalom megszünte­téséről, gyengítéséről természetesen szó sem lehet Arról már néhány héttel ezelőtt beszámoltunk, hogy miként jött létre, hogy szervezték meg Veszprém és környéke karhatalmát, de arról még nem esett szó, hogy kik azok a fá­radtságot nem ismerő emberek, akik ebben a szervben szolgálatot vállal­tak. A veszprémi karhatalom sze­mélyi állománya javarészt a honvéd­ség tisztjeiből, tiszthelyetteseiből, va­lamint erre a szolgálatra jelentkezett fiatalokból áll A tisztek a karhata­lom megszervezésekor szabadon vá­laszthattak: visszatérnek-e a polgári életbe, vagy tovább vállalják a ha­za fegyveres szolgálatát. Kevesen hátráltak meg Veszprém­ben: a munkásszülők, a parasztapák, anyák gyermekei szinte egy ember­ként vállalták a felelősségteljes fel­adatot — pedig a munka neheze még ezután következett. Sokszor életüket, testi épségüket kockáztatva hajtották és hajtják végre feladataikat. Elég, ha itt csak arra emlékeztetünk, ami­kor a Bakonyban megbújt golyószó­rós fegyveresekkel kellett felvenniük a harcot, vagy amikor robbanószere­ket, lőszert, fegyvert szednek össze, közönséges fegyveres bűnözőkkel akad dolgok. Ezek mind olyan csele­kedetek, amelyek valamennyi moz­zanatáról, veszélyességéről a lakos­ság nem minden esetben értesül, hogy­ megfelelőképpen értékelni, be­csülni tudja mindannyiunk­ érdeké­ben végzett munkájukat. Még előfor­dulnak, amikor úrrá kell lenniök be­csületes emberek tisztán-nem-látásból eredő közönyén. De nem egyszer ta­lálkoznak — noha ezeknek a száma egyre apad — akik még mindig meg­jegyzésekkel, sokszor rosszindulatú, meg nem felelő vádakkal illetik őket. Ilyen volt például a napokban Vesz­prémben L. J. esete. Ez a — mint később kiderült, különben becsületes dolgozó — az utcán ittas állapotban hazaárulóknak, gyáváknak és miegy­másnak nevezte nyilvánosan a mel­lette elhaladó járőrt. Természetesen a karhatalom tagjai nem hagyták megtorlás nélkül a tekintélyüket csorbítani akaró megjegyzést és !.. J.-t előállították. Amikor kijózano­dása után látták, hogy egyszerű munkásemberről és nem tudatos el­lenséges bujtogatóról van szó, baj-* társiasan elbeszélgettek vele, felvilá­gosították tévedéseiről és természete­sen szabadlábra helyezték. A tudatos rendbontók ellen azonban a törvény teljes szigorával lépnek fel, valamennyi becsületes dolgozó nyu­galma, biztonsága érdekében. A veszprémi karhatalom nem akar elzárkózni, nem szándékozik elbás­tyázni magát a város és a vidék dol­gozóitól. Ahol csak tudnak, segítsé­gére sietnek az üzemeknek, terme­lőszövetkezeteknek s bárkinek, aki csak segítségüket kéri. így például a veszprémi karhatalom hathatós támogatásával tudott a helybeli Új Élet TSZ egy távoli cukorgyárból tagjai részére ötven mázsa cukrot beszállítani s így tudták sikeresen megejteni a zárszámadást. A zirci já­rás egyik gépállomása azzal a ké­réssel fordult a karhatalom parancs­nokságához, hogy munkájuk elvég­zéséhez kölcsönözzön részükre egy tehergépkocsit Ennek is eleget tet­tek, s a honvédség állományából rendelkezésükre bocsájtottak egy megfelelő teherautót amely még ma is ott végzi a munkáját. Több eset­ben kisegítették a kórházat is mentő­autójukkal. Em­ellett számtalan eset­ben keresnek fel veszprémi és kör­nyéki üzemeket, vállalatokat s baráti beszélgetésekkel, tanácsokkal, segít­ségnyújtással, nem egyszer felvilágo­sító munkával alakítják, formálják a dolgozók és fegyveres erők közötti jó viszonyt, barátságot. Most Szilveszter napja rendjének, nyugalmának biztosítására készülnek, a rendőrséggel karöltve. A közrend és biztonság viszonylagos helyi megszilárdulásának eredményeként ugyanis Veszprémben és néhány kör­nyező községben adtak ki engedélyt egynéhány nyilvános összejövetel, táncest megtartására. Ezek nyitva­­tartását január 1-én hajnali két óráig engedélyezték. A karhatalom itt szá­mít a rendező szervek szigorú fele­lősségérzetére, hogy ezeken a mulat­ságokon a dolgozók kulturált szóra­kozását, időtöltését semmiféle rend­zavarás meg ne háboríthassa, s az italok kiszolgáltatásánál is érvénye­süljön a közellátási kormánybiztos idevonatkozó, a részleges szesztilal­mat érvényben tartó rendelete. A karhatalom járőrei sűrűn ellenőrizni fogják ezeket a szórakozóhelyeket, s különösen ügyelnek majd a záróra szigorú betartására. Fokozott éber­séggel és határozottsággal látják el szolgálatukat ezen a napon is, hogy mindenki zavartalanul, félelemmente­sen köszönthesse családja koréban és szórakozóhelyén az új esztendőt. 3

Next