Középdunántúli Napló, 1959. augusztus (Veszprém, 15. évfolyam, 179-203. szám)

1959-08-28 / 201. szám

« középdunántúli napló középh­ívAntfíli­ a*f*' NAPLÓ Már katonák.•• Néhány nap óta reggelente fiatalokat köszönt kedves szóval a hangoshíradó, üdvözlésükre in­dulók hangjai szállnak. Néhány nap óta ismét, minden évben megismétlődő ünnepélyes esemé­nyek színhelye a Jókai Művelő­dési Ház. Húsz- és huszonegyéves fiatalok gyülekeznek a sorozásra. Ezen a napon csak pápaiak jönnek. Az előcsarnok hangos a jókedvtől, a nevetéstől. Minden egyes ember érkezését a többiek kitörő örömmel fogadják, minden­ki ismer mindenkit, hisz többnyi­re együtt jártak iskolába. Most itt újra találkoznak. Jelentősek az ember életében a katonaévek. Új, szoros barátsá­gok fűződnek, közös emlékek so­kasága gyűl, bátor, hősies tette­ket jegyeznek meg egymásról és magukról, s ezek nem múlnak el nyomtalanul. Jelentős nap a so­rozás napja. Ez már egy nap a katonaságból, a civilruhát gon­dolatban erre az egy napra kato­naruha váltja fel, parancsok hangzanak el, és parancsteljesí­tések napja ez már. Szabó százados veszi gondjaiba a mintegy 40 sorkötelest. A szín­házteremben foglalnak helyet. Szeretettel üdvözli őket. Néhány szóval beszél e nap jelentőségéről, majd folytatja: — Mi itt röviden, határozottan beszélünk önökkel. Senki ne higgye, hogy esetleg haragszunk rá, ez a katona nyelve. Parancs, és a válasz rá: értettem, vagy nem értettem. Ha nem értette, új­ra elmondjuk mindaddig, amíg megérti. Egyenként szólítják a sorköte­leseket. Adategyeztetés, orvosi vizsgálat, s megjelenés a sorozó­bizottság előtt. — Százados elvtárs jelentem, Nagy János sorköteles parancsára megjelentem! Az első jelentkezés! Még gya­­korlatlanul, bátortalanul hangzik. Vigyázzban áll a sorköteles, ki­húzza magát és várja a „paran­csot.” — Foglaljon helyet! — Rövid katonásan, keményen hangzik ez a két szó, de tartalma kifejezi, és kifejezi az egész sorozás légköre, hangja, hogy néphadseregünknél van ez a sorozás. Páran tisztelegnek akkor is, ha nincs sapka a fejükön, sokan ne­vüket hagyják ki a jelentkezés­ből, néhányan kétszer-háromszor is újrakezdik, amíg sikerül, de vé­gül is sikerül. Látszik a mozdula­ton, érezni a hangon, hogy ez az első katonai tett, s érezni, látni az ígéretet: fog ez majd menni, mint a karikacsapás! Egészségesek, jó alakúak, izmo­sak ezek a fiatalok. Lélekben is. A foglalkozások közötti szünet­ben vidám tréfálkozás folyik az udvaron, a ragyogó napsütésben. — Jól fog állni rajtad a katona­ruha — „húzzák” Erhoffer Já­nost, de ő komolyra fordítja a szót. Huszonegyéves, tavaly nem hívták be. Az idén számít rá és nagy kíváncsisággal néz elébe az éveknek. Mások málnát rendelnek és kérnek bele féldeci rumot. Per­sze tréfa ez is. A húsz-, huszonegy­évesek minden vidámsága, opti­mizmusa jellemzi őket. Később megérkezik vincze Farkas elvtárs. A bécsi VIT-en szerzett benyomásairól beszél. A fiatal sorkötelesek Vincze elvtárs­sal végigjárják Bécs utcáit, meg­nézik, hogyan élnek az emberek, megnézik az árakat, számolnak és gondolkodnak. Balázs István elvtárs, a műve­lődési ház vezetője vidám társas­játékot rendez. A kérdések alap­ján kedvező kép zárul a fiatalok kulturális, politikai tájékozottsá­gáról. A „döntőt” Mészáros Jó­zsef nyeri meg. — Komoly vetélytársaim voltak. Sokan olyanok, akik nem végez­tek gimnáziumot. Ez, azt hiszem, nagyon szép, meglátszik, hogy ők is foglalkoznak a mindennapok politikájával, művelődnek. Az első katonai nap gyor­san telik. Szinte észre sem lehet venni az órák múlását. Praktikus, hasznos tanácsokat, útmutatáso­kat kapnak a fiatalok. Mit, meny­nyit hozzanak magukkal a bevo­nuláshoz, pontos megjelenést, és józanságot kér tőlük Szabó szá­zados elvtárs. Hazafelé Pálffy Károlyt hallga­tom. — Nagyon sokat beszéltek ne­kem a régi sorozásokról öregek. Hol volt itt kiabálás és emberte­len hang? Nagyon szépen, rende­sen bántak velünk. Mindenkitől megkérdezték, hová, milyen ala­kulathoz akar kerülni, s ha volt lehetőség, oda is tették. Szabó százados elvtárs beszélgetett ve­lünk, katonai élményeket mesélt. Régen nem volt ilyen. Délután vidám társaság megy haza a Jókai Művelődési Házból. Vaszari János, Makkai Károly, Pálffy Károly és a többiek mellén ott díszeleg egy kis háromszínű szalag. — Viszontlátásra! — így bú­csúznak egymástól. — Viszontlá­tásra elvtársak, a bevonuláskor! Deregán Gábor Kaland az autóbuszon A napokban a 21 óra 10 perckor induló 2. sz. helyij­áratú aut­ó­bu­s­zom érdekes párbeszédre fi­­gyelhettek fel az utasok. A vonatról érkező uta­sok zs­írolásig megtöltöt­ték a kocsit, s egy fia­talasszony anya a lép­csőre szorult kis­gyer­mekével. A kis­gyermek álmosan helyezk­edet­t el anyja ölében, aki nehe­zen tartotta, mert egyik szerév­el kapaszkodnia kellett. Az ülőhelyeken fiatal gyermekek ültek, akik mit sem törődtek az esetlek Egyszerre csak meg­szólalt egy hatig: „Egy kisgyermekes anya ré­szére ülőhelyet kérünk!" A közelben ülő hét 13 év körüli ifjú nem moz­dult a helyéről. Újból elhangzott a felhívás az előbbiek szerint. Még mindig senki. „Kalauz kartárs, miért nem in­tézkedik?” — siell most már a kalauz felé a fel­hívás. „Nem megyünk hosszú útra, ilyenkor minek fogom, intézkedni” — hangzott a válasz, s nyugodtan kezelte to­vább a jegyeket. A ,,dé­li fiatalemberek“ pedig továbbra is kinéztek az ablakon. „Itt egy szabad hely” — hangzott a kocsi hát­só részéből a hang, s egy honvéd főhadnagy máris átadta a helyét. Nehéz volt a helycsere, mert sokan voltak a ko­csiban, de az utasok se­gítségével mégis helyet foglalhatott az anya kis gyermekével, s kényel­mesen utazhatott haza­felé. Sokan talán nem is fordítottak komolyabb figyelmet erre az eset­re, azonban nem veszik kárba az idő, ám fog­lalkozunk vele. A hely­i járatokon gy­akrabban utazva hasonló esetek számtalanszor fordulnak elő. Úgy hisszük, az AKÖV kalauzok szolgá­lati szabályzatában nem található olyan pont, amely az udvariaslanka­dók támogatását írja elő. Olyan pont azonban biztosan van, mely sze­rint a betegek, kisgyer­mekkel utazók és ha­sonló nehéz helyzetb­en lévők érdekében min­dent meg kell tenni. Nem érthetünk egyet azzal, hogy helyijáraton nincs lehetőség ilyen intézkedésre. Ha nincs írott szabály arra, hogy udvariasságra kell ne­velni az utasokat, akkor is feltétlenül intézkedni kell hasonló esetekben. Az utazóközönség fe­gyelmezettsége kellemes­sé teheti az utazást, míg a fegyelemezetlenség bosz­­szúságot okoz. Tartsuk szem előtt tehát mindig azt, hogy úgy cseleked­jünk, ahogy azt ma­gunk számára más ok­tól e­lvárjuk. Természetesen ehhez az is kell, hogy az AKÖV dolgozói, s el­sősorban a kalauzok ne várjanak írásbeli utasí­tást egy-egy ésszerű do­log végrehajtására, ha­nem legyenek ők is élenjárók az utasok­ ne­velésében. Figyelő. Röplabdapályát készítenek a diákotthon lakói A Pápán működő diákottho­nokban elhelyezett középiskolai tanulók megfelelő ellátása érde­kében eddig is mindent megtettek az otthonok vezetői. Természete­sen a városi tanács és üzemek ré­széről sem maradt el a támogatás. Az összefogás lehetőséget nyújt arra, hogy a tanulók nyugodt ta­nulással készülhessenek a jövőre, s emellett a szórakozási lehetőség is biztosítva legyen. Legutóbb az Április 4. utcai diákotthon vezetősége azzal a kéréssel fordult a tanács végre­hajtó bizottságához, hogy az épü­letük szomszédságában levő üres telket bocsássák az otthon rendel­kezésére. Az igényelt terület ed­dig rendezetlenül, kihasználatla­nul állott és jogtalanul szemét­­tárolásra használták. A v. b. en­gedélyt adott arra, hogy addig, míg ott építkezés lesz, a diák­otthon birtokba vehesse. A tanulók rendezik a területet, röplabda pályát létesítenek ott, s ezzel nemcsak saját részükre biz­tosítanak szórakozási lehetőséget, hanem az elhanyagolt területet is megfelelő állapotba hozzák. A háziasszonyok figyelmébe ajánljuk Az elektromos balesetek megszüntetéséért Értesítjük Pápa város lakossá­gát, hogy az Északdunántúli Áramszolgáltató Vállalat szeptem­ber hónapban munkavédelmi hó­napot rendez. A munkavédelmi hónap célja az, hogy a város la­kosságával ismertesse a meglepe­tésszerű elektromos balesetek és a titokzatos veszélyforrások té­nyezőit. A munkavédelmi hónap keretében előadásokat és kiállí­tást rendezünk. Az előadások és a kiállítás helyét és időpontját ké­sőbbi időben sajtón és hangos­híradón keresztül közöljük. Mivel az elektromos balesetek külön csoportját alkotják a lakás­balesetek, melyek a villamos ház­tartási készülékek kezelése köz­ben következnek be, illetve sza­bálytalan belső berendezések, csatlakozóhelyek meghibásodása folytán fordulnak elő , az elő­adások célja főképpen az lesz, hogy az egyes villamos háztartási készülékek balesetmentes kezelé­sét ismertessük, a lakásokban fennálló állandó baleseti veszély­­forrásokra rámutassunk, tekintet­tel arra, hogy a villamos balese­tek áldozatai legnagyobb részben műszaki ismeretekkel nem ren­delkezők, gyermekek, családanyák és családapák. Ezért érdeke min­denkinek a fennálló baleseti ve­szélyek megelőzése végett az elő­adásokat meghallgatni. Külön felhívjuk a vállalatok, üzemek, egészségügyi intézmé­nyek és egyéb szervek vezetősé­gének figyelmét, hogy az előadá­sok keretében bemutatjuk az élet­mentő „elektroszimulátor”-t, ame­lyet villamos balesetek alkalmá­val már több ízben sikeresen al­kalmaztak. Ismertetjük a kezelési módját is. Szükségesnek tartjuk, hogy minden munkahelyen leg­alább egy-egy dolgozó ismerje ke­zelési módját, mert esetleg bekö­vetkező villamos balesetek alkal­mával az életmentő készüléket sikeresen tudja alkalmazni. Kö­zöljük továbbá, hogy a készülék az Északdunántúli Áramszolgál­tató Vállalat Szabadság utca 2. szám alatti ügyeletes helyiségben éjjel-nappal rendelkezésére áll a város lakosságának, esetleges be­következendő villamos balesetek alkalmával. Kérjük a város lakosságát, hogy saját érdekében hallgassa meg a munkavédelmi hónap keretében tartandó előadásokat, hogy a vil­lamos baleseteket megelőzzük, il­letve a bekövetkezendő villamos balesetek alkalmával a balesetest a megfelelő segélyben tudjuk ré­szesíteni. Északdunántúli Áramszolgáltató Vállalat Üzemvezetősége, Pápa Nagyteveli úttörők Huszárokelő pusztán Az elmúlt hét első felében 3 napig 11 nagyteveli úttörő táborozott Hu­­szárokelő pusztán. A táborozás célja az volt, hogy a fiatalok a gyakorlat­ban ismerjék meg az úttörőéletet. Rö­vid idő állott rendelkezésükre, de a lelkes kis csapat mindent megtett, hogy jól kihasználják az időt, meg­ismerjék a tábori életet és ezzel egy­­időben a Bakony szépségeit. Elsajá­tították az első és a második úttörő­próba gyakorlati részét. 1959. augusztus 29. Vasárnap nyílik Bíró Károly pápai festőművész kiállítása A Hazafias Népfront városi bizott­ságának nagy­termében vasárnap dél­előtt 11 órakor nyílik meg a Bíró Károly pápai festőművész legújabb műveit bemutató kiállítás, ünnepi megnyitót mond Gulyász Ferenc elv­­társ, a városi tanács végrehajtó bi­zottságának elnöke. Városszerte máris élénk érdeklődés nyilvánul meg a népszerű festőmű­vész kiállítása iránt. A kiállítás szeptember 14-ig lesz nyitva. Megtekinthető hétköznap dél­után 5 órától este 8 óráig, vasárnap délelőtt 10 órától 1 óráig, délután 5 órától 8 óráig. Belépés díjtalan. Ünnepség a pápai Sernevállnál Szerdán délután ünnepi han­gulat ülte meg a Serneváll Jókai úti központi kultúrtermét, ahova szép számmal jöttek össze a tíz telep kitüntetettjei, valamint a központi dolgozók. Kárász Ernő, a szakszervezeti bizottság elnöke megnyitójában köszöntötte a dolgozókat. Járai László igazgató ünnepi beszédében méltatta az 1959 első felében élenjáró dolgo­zók teljesítményeit. Dicsérettel emlékezett meg és követésre méltó példaként állította a többi dolgozó elé a kitüntetésben része­sültek értékes munkáját. Beje­lentette, hogy az igazgató alap 140 000 forintos összegéből 87 000 forintot osztottak ki a munkások között, a többit kulturális célokra használják fel. Mester Henrik a városi és já­rási pártbizottság nevében kö­szöntötte a kitüntetett dolgozókat és sok sikert kívánt további munkájukhoz. Az oklevelei­ és jutalmak kiosztása után a vezető­ség megvendégelte a kiváló dol­gozókat. (M. J.) Pápai anyakönyvi hírek Születtek: Potharszky Sándor és Tö­reki Márta fia: Tamás, Füszta József és Szeibert Margit leánya: Margit. Rosta Jenő és Radocsi Katalin fia: Gyula. Horváth József és Exner Mar­git fia: István. Döbrönte Lajos és Turbók Róza fia: Lajos. Molnár Gyu­la és Major Ida fia: Gyula Sándor. Rendes Gyula és Kocsis Erzsébet fia: László Lajos. Németh József és Bó­­dis Margit Ha: János. Varga Jenő és Szórádi Margit fia: Tibor. Szalay László és Molnár Magdolna leánya: Veronika Mária. Szabó Géza és Tö­reki Erzsébet fia: László. Megyeri Jenő és Jónás Erzsébet leánya: Er­zsébet. Horváth István és Horváth Er­zsébet fia: István. Kecskés Dezső és Tóth Etelka fia: István. Gulyás Já­nos és Szűcs Erzsébet fia: János Ist­ván. Simon István és Bálint Ilona le­ánya: Piroska Ágota. Török Antal és Bánfi Ella fia: Antal Elemér. Paksi István és Szittya Magdolna fia: Ist­ván. Bogdán György és Orsós Mag­dolna leánya: Katalin. Házasságot kötöttek: Gyimóthi Gyu­la és Pallang Gizella, Túri Károly és Fócza Ilona, Tóth Ferenc és Jankó Anna, Szekeres István és Horváth Mária. Meghaltak: Csizmazia István, Eisen­­beck Jánosné sz. Barcza Erzsébet, Süpek Pál, Kocsis Sándor, Kalmár István Sporthír Pápai Gépjavító—Pápai Textiles Mű­hely 3:1 (1:0). Pápa. V: Molnár. Az üzemi meccsen a gépjavító játékosai gólveszélyesebbeknek bizonyultak. G: Ács 2, Kalmár, ill. Horváth. Szerkesztőség: Veszprém, irodaház félemelet 5—10. Telefon: 10-00. Felelős szerkesztő: Csaba Imre Kiadja a Veszprém megyei Lap­kiadó Vállalat Felelős kiadó: Demján Gábor Kiadóhivatal: Veszprém, Szabadság tér 7. Telefon: 15-47. Veszprém megyei Nyomda Vállalat Veszprém, Köztársaság tér­t Felelős vezető: steltzer Ferenc Terjeszti a Magyar Posta. Előfizet­hető a hely: postahivataloknál és kézbesítőknél Előfizetési díj 1 hónapra II.K Ft KÖZÉPDUNÁNTÚLI napló A Magyar Szocialista Munkáspárt Veszprém megyei Bizottsága és a megyei tanács lapja

Next