Középdunántúli Napló, 1959. szeptember (Veszprém, 15. évfolyam, 204-229. szám)
1959-09-01 / 204. szám
K 0Z£Pl)KftAyTtfll WáQ Proletárjai, egyesüljetek! NAPLÓ AZ MSZMP VESZPRÉM MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XT. évfolyam — 204. szám. ÁRA 50 PILLÉR Kedd, 1959. szeptember 1. Emberek! Legyetek éberek! Julius Fucsik utolsó üzenete nemzedékről-nemzedékre figyelmeztet. Figyelmeztet az óvatosságra, a békére, figyelmeztet arra a felelősségre, amelyet az emberiség és az emberi alkotás megkövetel. 1939 szeptember 1. Julius Fucsik még élt, de a hitleri „élettér” hadmozdulat már a német birodalomhoz markolta Ausztriát és a seudéta földet. A nemzetközi politikai életben, a nyugati diplomácia berkeiben hónapok óta tökéletes fejetlenség és tétlenkedés uralkodott. Húsz esztendeje. A Visztula felett lebegő párás csendet pirkadatkor harci gépek motorjainak fülsiketítő zúgása, bombák robbanása törte meg. Több mint másfélmillió német fasiszta katona, 2500 harckocsi, 2000 repülőgép kíséretében Hitlerék meggyújtották a második világháború csóváját. A német hadigépezet elindult iszonyatos, véres útjára, maga mögött lángba borítva fél Európát, mérhetetlen szenvedést és megpróbáltatást zúdítva az emberiségre. Húsz esztendeje reggel fél kilenckor Georges Bonnet, akkori francia külügyminiszter telefonnaplójába a következőket jegyezték: „reggel nyolc órakor a német csapatok már több helyen átlépték a lengyel határt”. Kitört a második világháború, az emberek arcára megdöbbenés fogyott, és a hitleri fasiszta csapatok harmincmillió ember számára készítették a második világháború rettenetes, történelmi tömegsírját. Húsz évvel ezelőtt reggel még csak a határátlépést jegyezték a francia külügyminiszter telefonnaplójába, délben pedig a bukaresti francia nagykövet közvetítetésével pánikhangú értesítés érkezett Léon Noel varsói francia nagykövettől a lengyel főváros és Krakkó szörnyűséges bombázásáról. Szinte órák alatt megállt Európa szívverése. Amire a józan gondolkodású emberek számítottak, sajnos bekövetkezett. Két nap alatt megmozdult Európa. Lengyelországot a bombák és lövedékek okozta rőt lángok fényei világították Európa testében. A hitlerista csapatok alig három hét alatt csaknem egész Lengyelországot megszállták. Németország az első sikerek utánlekilendült, és 1940 tavaszán fegyveres erőivel megtámadta Dániát, Norvégiát, Hollandiát, Belgiumot, Luxemburgot és Franciaországot. Példátlan háborús kaland volt. Példátlan, őrült játék az emberiséggel, a világtörténelemben szinte egyedülálló nemzetközi gaztett. Az első évben sokan csodálkoztak azon, hogy a hitleri hadigépezet úgy hatolt be Európa minden testrészébe, mintha késsel vajat szeletelnek. Akadtak, akik lakájmódra, az erősebb iránt érzett szolgai alázattal kiáltották a hitleri fasizmus katonai csodaerejét. Itt már nagyon jól tudjuk, hogy mindez a nyugati diplomácia szemfényvesztése volt. Olyan szemfényvesztés, amely a korabeli nyugati diplomatákat a hitlerista háborús vérengzés bűnrészeseivé tette. Schacht vallotta a nürnbergi per folyamán: „Mindenekelőtt, amennyire az akkori Sa Luzetet ismerem, Hitler Münchenben több engedményt kapott, mint amennyire valaha is számított. Tudomásom szerint Hitler csak a németek autonómiáját akarta elérni Csehszlovákiában, de Münchenben a szövetségesek ezüst tálcán hozták oda neki a szudéta vidéket. Hitler Csehszlovákia elleni támadása nemcsak politikailag, de katonailag is lehetetlen lett volna a nyugati hatalmak segítsége nélkül. Jodl tábornok, az egyik háborús főbűnös erre vonatkozólag vallomásában a következőket mondotta: „1939-ig mi valóban abban a helyzetben voltunk, hogy le tudjuk verni az egyedül álló Lengyelországot, de mi sohasem voltunk abban a helyzetben, — sem 1938-ban, sem 1939-ben — hogy szembeszálljunk az egyesült nemzetek koncentrált támadásaival. És hogy nem omlottunk öszsze 1939-ben, az egyszerűen annak a ténynek tudható be, hogy a lengyelországi hadjárat alkalmával a 110 francia és angol divízió nyugaton teljesen inaktív maradt a 23 német hadosztállyal szemben.” Íme a náci tábornok önvallomása a „német csodagépezetről”, amelytől annak idején Chamberlain álnokul „óvta” Angliát és Franciaországot. Íme a vallomás a nyugati diplomácia hagyományairól, amely Bonnban, Párizsban, Londonban és Washingtonban ma is követőkre talál. Hat évig tartott a háború. Méreteiben és erőfeszítéseiben páratlan az emberiség történelmét illetően. Harmincmillió halott... Négyszer annyi anyagi veszteség, mint az előző háborúban ... Hatmillió lengyel halott... Auschwitz ... Buchenwald ... Terezin, Majdeneken ... stb. Vajon hova férne az a sok szörnyűség, embertelenség és pusztítás, amelyet a fasizmus előidézett? Könyvek, dokumentumok, múzeumok, rokkant, béna emberek és a tömegsírok keresztjei őrzik az újabb nemzedékek számára a második világháború emlékét. S akik átélték a huszadik század legnagyobb történelmi borzalmát, azok emlékezetükben hurcolják a szirénák vijjogását, bombák robbanását, az apákat, akikért a gyermekek egy-egy olcsó érmét kaptak: „apámat adtam a hazáért”. Emberek, akiknek emlékezetében él még 1939—1945! Akikből árvát és rokkantat, özvegyet és hajléktalant csinált a háború: sohase feledjétek a huszadik század hat évig tartó szent Bertalan éjszakáját! Emberek, akik oly könnyen odavetik, hogy ők nem politizálnak! Vajon számukra nem kell fény, levegő és napsugár? Ők nem büszkék az emberi alkotás eredményeire és szépségeire? A szavakkal lehet bűvészkedni, de nem lehet a tényekkel vitatkozni. S a háború mai lovagjai régi csapáson járnak. A háború kirobbantásának útjai nem újak, sok tekintetben emlékeztetnek az elmúlt háború előkészítésének módszereire. Agresszív katonai tömbök, katonai támaszpontok, fegyverkezési verseny ... Emberek! Legyetek éberek! (THIERY) Mai számunkból Helytállnak a női vezetők megyénk tüz-eiben Négy nap alatt gyógyítják a mellhártyagyulladást Farkasgyepűn A rézgomb Vasárnapi sportesemények Munkás-paraszt találkozó Láziban A Hazafias Népfront Zirci Járási Bizottsága, a járási pártbizottság és a járási tanács vasárnap munkás-paraszt találkozót rendezett Lázi községben, mintegy 1500 részvevővel. A nagyszabású találkozóra eljöttek a környező termelőszövetkezetek dolgozói közül sokan, a dudari, a várpalotai bányászok, és a patronáló budapesti üzemek képviselői, több mint százötvenen. Az ünnepséget a délelőtti órákban a zsúfolásig megtelt kultúrházban nyitották meg. Szimmer Ottó elvtárs, a községi pártszervezet titkára üdvözölte a megjelenteket, Kasza István elvtárs, a Zirci Járási Népfront-bizottság titkára mondott megnyitó beszédet, majd Horváth Nándor elvtárs, országgyűlési képviselő, az akispusztai Hajnal Termelőszövetkezet elnöke méltatta a nap jelentőségét. Felszólalt az összejövetelen Németh Ervin elvtárs, a lázi Dózsa Termelőszövetkezet elnöke, Lehr Ernő elvtárs, a budapesti X. kerületi pártbizottság képviselője, és Vándor József elvtárs, a megyei pártbizottság másodtitkára is. A beszédek elhangzása után a Budapesti Malomgépipari Vállalat — amely a helyi szövetkezetet patronálja — színjátszói adtak rövid kultúrműsort, majd a Dózsa Termelőszövetkezet gazdaságát tekintették meg a részvevők. A gazdaságból visszatérve, mintegy 600 vendég közös ebéden vett részt, ezután pedig a sportpályán lovasbemutatók, labdarúgó mérkőzés és kultúrműsor szórakoztatta a megjelenteket. Bővítették a Hévízi Gyógyfürdőt A Hévízi Gyógyfürdőben dr. Moll Károly főorvos három évvel ezelőtt a kórház reuma-osztályán tökéletesítette az ízületi megbetegedések gyógyításánál használt súlyfürdőztetési módszert. Eljárásával a fájdalmakat okozó porcnedvek gyorsan felszívódnak, a beteg szinte „újjászületik.” E módszer bel- és külföldön egyaránt nagy sikert aratott. Európa minden részéből érkeznek a kórházba a gyógyulást keresők. Az ellátás javítására most bővítették a súlyfürdőztető részt: további 52 beteget ápolhatnak az új készülékekkel. A Péti Nitrogénművek érdekes kísérlete A Péti Nitrogénművek márciusban átadott új üzemrészében az elmúlt hetekben már teljes kapacitással gyártották az élelmiszeriparban és a gyógyászatban nélkülözhetetlen szódabikarbónát. A gyomorégés ellen használt szódabikarbónával most érdekes kísérleteket kezdtek a gyár laboratóriumának szakemberei: a vegyianyagot tűzoltásra teszik alkalmassá, az eddiginél jóval nagyobb szemerettel készítik a porszerű am így az úgynevezett grammkarbonátot állítják elő. T oltókészülékbe töltik, mással az égő gázat termékekre juttatok, hóna egyesülve ■ savat termelnek. A szakértők számos módszer igen nagy ' jiztat. „Miniszteri Vándordíj“ A földművelésügyri miniszter az állat- és növénytermesztésben kimagasló eredményt elért állami gazdaságok és termelőszövetkezetek részére „Miniszteri Vándordíj”-at létesít, amely az eddigieken kívül a legújabb kitüntetés. Még ebben az évben megkezdik, a veszprémi stadion építését Régi vágya teljesül fiataljainknak, sportolóinknak és a sportokat kedvelő nagyközönségnek: megépül Veszprémben a várva-várt stadion !... Amikor először röppent fel a gondolat, hogy megyénk székhelyén korszerű, tágas, nagy befogadóképességű füvesített sportteret kellene létesíteni, nyomban követte e lelkesedést a borúlátó hitetlenkedés: nem lehet megoldani a tervet, mert tetemes összeg szükséges hozzá, amire pedig nem számíthatunk ... A kétkedők el is temették a gondolatot, a bizakodók azonban kitartottak mellette. Hathatós segítőkre találtak: magáévá tette az elgondolást a megyei tanács, együtt lelkesedett a fiatalokkal a városi tanács, és fűt-fát megmozgatott a megyei TST elnöke. Szolgáljon kézzelfogható cáfolatul a hitellenkedőknek az a híradásunk, hogy szombaton délelőtt már helyszíni szemlét tartott a felépítés helyén az a bizottság, amely szemrevételezte a kidolgozott tervrajzok alapján a veszprémi stadion területét. Mert nem csupán füvesített sportpályáról, de valósággal stadionról van szó, mégpedig nagyméretű és a sportok minden ágára alkalmas, s a legkorszerűbben felépítendő stadiontól. A helyszíni szemle után felkerestük Klantáil Sándor elvtársát, a megyei Testnevelési és Sporttanács elnökét, aki a következőkben nyilatkozott a Napló munkatársának: — ötödik éve harcolok a veszprémi stadionon. Harcolok azért, hogy méltó színhelye legyen ebben a városban is a sportoknak, mégpedig olyan körülmények és lehetőségek között, amelyek fejlődését, stílusosabb és nagymérvű idő kibontakozását döntően elősegítik. El kell mondanom: harcomban nem álltam egyedül, s megértéssel segítették, támogatták célkitűzésemet mások is. Elsősorban a megyei és a városi tanácsok, számos lelkes sportember, s bekapcsolódott a terv megvalósításába Hegyi Gyula elittárs, az MTST elnöke is. Ily segítőtársakkal indult el a harc a végsőküzdelemre, amely most győzelemmel végződött. Még ebben a hónapban, szeptember közepén megkezdődnek az előzetes földmunkák a területen. A veszprémi stadion a kutatóintézetek mögötti tizenkét holdas területen épül fel. A tribün 14 ezer néző befogadására készül, és a sporttérségen belül 8 korszerű és tágas öltözőt létesítünk. Az öltözőkhöz fürdőszobák és zuhanyozó helyiségek járulnak. Ami magát a pályaterületet illeti, a pontosan kidolgozott tervrajzok alapján mindenekelőtt egy minőségi pálya lesz a stadion legfontosabb része, s ezenkívül atlétikai és edzőpályák létesülnek. Külön atlétikai pályát kapnak az iskolai sportolók. Készül továbbá három röplabda-, egy kosárlabda-, egy kézilabda- és egy tekepálya is. Az edzőpályát futópályával alakítjuk ki, és a stadion gondnoka számára kétszobás, összkomfortos lakást, építünk. Hangsúlyozni kívánom, hogy az épülő stadion a legmagasabb sportigényeket is ki fogja elégíteni, mert régi sportmondás, hogy minőségi sportot csak minőségi pályán lehet elérni.” Nos hát, a veszprémi stadion minőségi pályái sorozata lesz . A továbbiakban Klamár elvtárs elmondotta, hogy költségvetés szerint 3 700 000 forintba kerül a stadion felépítése, és ezt az összeget a Tervhivatal adja. A veszprémi stadiont 1961. szeptember elsején kívánják ünnepélyesen felavatni és átadni rendeltetésének. A felépítést a Balatonalmádi 4. számú Építővállalat végzi, mely mellé segítőtársként áll munkába a híres-nevezetes Nógrád megyei építőbrigád, amely a tatai edzőtábort oly sikeresen megépítette. A veszprémi sportstadion valóságos virágoskert képét mutatja majd: köröskörül szebbnél-szabb színpompás virágok, dísznövények és díszfák övezik. A fásítást máris lelkesen vállalta a KISZ, amin nem csodálkozunk, hiszen derék kiszistáink, jól tudjuk, minden szépben-jóban „benne vannak.” Ebben az esztendőben a földmunkák nyernek befejezést. Jövőre, 1960- ban azután megindul a tervrajzok szerinti nagy munka és Veszprémnek most már nagyhírű egyetemén, kutató intézetein, növény- és vadaskertjén kívüli stadionja is lesz !... Ezzel kapcsolatban Klamár Sándor elvtárs bizakodva teszi hozzá: — Természetesen számítunk a dolgozók, a nagyközönség társadalmi megmozdulására is. Ez úton is arra kérem Veszprém város sportszerető közönségét, hogy társadalmi munkájukkal legyenek segítségünkre. Hiszem, hogy ez nem is fog elmaradni. Felkerestük Ditrói József elvtársat is, a városi tanács vb. elnökét, akitől megkérdeztük: mi a mondanivalója ezekben a napokban, amikor a stadion ügye végleges döntéshez, sőt a legközelebbi napokban meginduló megépítéséhez közeledett?... Ditrói elvtárs ezeket mondotta: — A városi tanács, mint a stadion jövendő gazdája, teljes erejéből támogatni fogja a mielőbbi felépítést. Nem csupán erkölcsi, de messzemenő anyagi támogatást nyyújtani. A régóta dédelgetett terv valóraváltását a megyei tanács juttatta döntőbe, és mi, a város tanácsának végrehajtó bizottsága, ezen a példán lutladva, tetőzzük be a megvalósult álmot is. És itt nem szabad elfeledkeznünk Klamár elvtárs fáradságot nem ismerő lelkes munkájáról, mellyel nagyban hozzájárult ahhoz, hogy Veszprém városában stadion legyem Lelki szemeink előtt már a stadion megnyitó ünnepélyét látjuk.Elárulhatom azt is, — mondotta halkan, de boldogan mosolyogva Klamár Sándor —, hogy már annak a szép napnak a teljes műsora is benne él a szívemében. De még nem árulhatom, meglepetésnek szánom. De azért, unszolásunkra, mégis megsúgta. Ám mi sem áruljuk el e hasábokon. Mi is meglepetésnek szánjuk. Herczeeh Kaimus