Középdunántúli Napló, 1959. szeptember (Veszprém, 15. évfolyam, 204-229. szám)

1959-09-04 / 207. szám

PÁPAI KIADÁS KÖZIPnifViVTlfTj NAPLÓ Híradás Kemeneshőgyészről A pápai járás nagy termelőszö­vetkezetei közül a kemeneshőgyé­­szi Új Tavasz második lett az ara­tási versenyben. Most újabb hír­ről számolhatunk be olvasóink­nak: az Új Tavasz a járásban elő­ször, augusztus 29-én befejezte a cséplést. A termelőszövetkezet első gond­ja volt, hogy eleget tegyen köte­lezettségeinek. Beszolgáltatták az adógabonát, s a szerződéses ga­bonát is átadták. Ezenkívül gon­doskodtak a tagokról, amikor ed­dig pénzbeli előlegként kiosztot­tak 310 000 forintot, termény elő­legként pedig 878 mázsa kenyér- és 400 mázsa takarmánygabonát. Ugyancsak befejeződött a csép­­lés Bakonykoppány termelőszövet­kezeti községben is. A lelkiismeretes, gondos emberről A becsületes, példamutató és pontos emberek közé sorolhatjuk Bróthág Jánost, a pápai 17. szá­mú húsbolt vezetőjét. Reggel már háromnegyed hétkor az üzletben találjuk őt. Gondosan kitakarít, lesöpri a járdát, sőt még a szem­ben lévő úttestet is. Pontosan 7 órakor nyit. A vevőkkel szemben a legmesszebbmenőkig udvarias, figyelmes. Ha éppen nincs vevő, akkor is az üzlet tisztántartásá­val foglalkozik. Nem egy esetben hallottuk már sok vevőtől, hogy a boltvezető di­cséretet érdemelne. Ennek adtunk most hangot levelünkben. Garbai utcai lakók. . középdunántúli napló A Magyar Szocialista Munkáspárt Veszprém megyei Bizottsága és a megyei tanács lapja Felelős szerkesztő: Csaba Imre Felelős kiadói Demján Gábor Veszprém megyei Nyomda Vállalat Veszprém, Köztársaság tér 1. Felelős vezetői Steltzer Ferenc KÖZÉPDUNÁNTÚLI napló Egy pápai „szikvízgyáros“ szénsavüzletes Jómenetelű szikvízüzeme volt Pápán Molnár Gyulának, a Kor­vin utca 11. szám alatt. Az idei nyáron különösen emelkedett a forgalma, mert a kánikula nap­laiban is el tudta látni vevőközön­ségét, ugyanakkor, amikor a Pá­pai Szálloda és Vendéglátó Válla­lat szikvízüzeme átmeneti nehéz­ségekkel küzdött. Csodálatos, hogy senkinek sem tűnt fel, honnan veszi az élelmes magán kisiparos a kizárólag kiutalásra beszerez­hető szénsavmennyiséget, noha termelése a részére megállapított kvótát sokszorosan felülhaladta. A nagylelkű patronáló Még a nyár elején történt, hogy a vas megyei Répcelakról Pápára érkezett az ottani szénsavtelep alkalmazottja, Buchnitz Ferenc telepvezető. Felkereste Molnár Gyulát is, akitől — pillanatnyi pénzzavarára hivatkozva — 600 forintot kért kölcsön. A „szikvíz­­gyáros” készséggel kisegítette a telepvezetőt, nyilván abban a re­ményben, hogy egy ilyen értékes összeköttetésre nem lehet ráfizet­ni. Ugyancsak jól számított, mert rövidesen levelet kapott Répce­lakról, amelyben a telepvezető megpendítette: nincs értelme, hogy ezt a csekély összeget visszafizes­se, ellenben olyként viszonozza a pápai kisiparos szívességét, hogy ezentúl patronálni fogja. Kisvár­tatva le is szállított Molnár Gyu­la részére tehergépkocsival 50 da­rab 20 kilogrammos szénsavas pa­lackot — természetesen minden kiutalás nélkül, csupán szívjóság­ból ... Ezeknek a palackoknak 110 forint lett volna a darabon­kénti hivatalos ára, de a telepve­zető nagyvonalú férfiúnak mu­tatkozott: kicsire nem nézett és palackját 250 forintért, tehát több mint a kétszereséért „vesztegette.” A pápai szikvízgyáros szemrebbe­nés nélkül kifizette a 12 500 forin­tot, 5500 helyett. Még egy patrónus jelentkezik... A répcelaki szénsavtelepen azonban Mátis Sándorné, a telep adminisztrátora megneszelte a fe­kete üzletet. Pontosan megállapí­totta, hogy a telep raktárából 50 darab 20 kilós szénsavpalack hi­ányzik és sikerült kinyomoznia azt is, hogy ezek Pápára, Molnár Gyulához vándoroltak. Az admi­­nisztrátor­ azonban okos keres­kedőnek bizonyult: árva szót sem­ szólt a telepvezetőnek és a fel­sőbb szervek felé is néma maradt. Nem árulta el Buchnitz Ferencet, de sürgősen összeköttetésbe lé­pett a pápai szikvízgyárossal, aki­nél „lekonkurrálta” főnökét. A 110 forintos szénsavpalackokat Mátisné 126-ért ajánlotta fel és rövidesen le is szállított 23 dara­bot, így tehát a nyáron összesen 73 palackhoz, 1460 kilogramm il­legális szénsavhoz jutott Molnár Gyula, Pápán. Jutott is szódavíz minden vevőjének, nagyban és kicsinyben. A feketén szerzett szénsav fel­dolgozása révén 63 397 forint jog­talan bevételhez jutott a pápai szikvízes, aki ezt a jövedelmét a pénztárkönyvébe — természetesen — nem vezette be és adóbevallá­sában sem tüntette fel. Ily mó­don mentesült az előírt jövede­lemadótól és a népgazdaságot pon­tosan 24 090 forintot kitevő ter­melési forgalmi adóval károsítot­ta meg. A leleplezés „Peches ember ne menjen a jégre!” — hangzik egy régi köz­mondás, amelyből egy népszerű sanzon is született. A répcelaki telepvezető azonban valamelyes jég­üggyel kapcsolatban a fővá­rosban járt, miközben a pesti ren­dőrségre is megidézték és kihall­gatása közben, hogy-hogy nem, de kiderült a pápai szénsav-üzlet is.... A Veszprém megyei pénz­ügyőri nyomozó csoport azonnal nekilátott a vizsgálatnak és sé­rült teljes egészében felfednie a történteket. A pénzügyőrség meg­állapításai nyomán, a budapesti rendőrség Molnár Gyula pápai szikvízgyártó kisiparost, Buchnitz Ferenc répcelaki telepvezetőt és Mátis Sándorné adminisztrátort letartóztatta. Herczegh Kálmán Szépen kezdődött... Rendezik a Kilián lakótelep dolgozóinak panaszát akik példamutató jó munkájuk­kal érdemeket szereztek. Nagy volt az öröm, s az új la­kástulajdonosok boldogságát ne­héz lenne ecsetelni. Voltak nagy­­családosok, akik eddig nélkülöz­ték a megfelelő otthont, s egész-­­ ségtelen, vagy zsúfolt lakásban laktak. Voltak új fészekrakók, fia­tal házasok, akik az új lakásban kezdtek hozzá a házasságkötés utáni új élethez, az otthon kiala­kításához. Mindenki vágyott a megfelelő meleg otthonra, s nem a legkellemesebb meglepetés volt számukra, amikor a tűzhelyből a kémény helyett a lakáson keresz­tül távozott a füst. Panasszal fordultak az illetéke­sekhez, s hamarosan meg is je­lent egy több tagból álló bizott­ság, s megállapították, hogy vala­hol hiba van. A szabályzat sze­rint a kivitelező vállalatnak bi­zonyos ideig felelősséget kell vál­lalnia az átadott épületért. Az építőipari vállalathoz fordultak tehát, hogy intézkedjen a hibák megszüntetésére. Az építőipari vállalat igazolta, hogy a terv sze­rint készítette el a lakásokat, őt nem terheli felelősség. A város­gazdálkodási vállalat — jogosan — arra hivatkozik, hogy nem kar­bantartási munkáról, hanem az építésnél elkövetett hibáról van szó, nem illetékes az ügy elinté­zésére. És a vita folyik most már las­san egy éve, a lakók egy része kénytelen az egészségtelen, füstös lakásban lakni, nem beszélve ar­ról, hogy ez az állapot általában nem kedvező a többszázezer fo­rint költséggel épült házakra sem. A panasz tehát a mai napig is fennáll, jogosan sürgetik a lakók az intézkedést. A városi tanács végrehajtó bi­zottsága legutóbbi ülésén foglal­kozott az üggyel és sürgős kivizs­gálásra hozott határozatot. Re­méljük, ezzel véget ér a hosszú idő óta tartó huzavona, s most már nem a felelőst fogják keres­­■­ni, hanem kijavítják a hibát. Az ott lakók kérése ugyanis jogos. Egyáltalán nem vigasztaló szá­mukra az, hogy a mulasztásért felelős személyének kutatása ál­landóan folyik. A lényeget sze­retnék most már látni! Javítsák meg a kéményeket, s utána lesz idő a felelősök felderítésére, s ha kell a kártérítés megállapítására is. Elmúlt már egy éve annak, hogy beköltöztek a lakók a Ki­lián György lakótelep három új épületébe. Igen gondos kiválasz­tás alapján az üzemek és vállala­tok javaslatára figyelemmel olyan dolgozók jutottak ott lakáshoz. mI OTT AZOR­SZÉD! ... hogy a Kertváros lakói közül sokan bosszankodnak amiatt, hogy egyes személyek háziálla­taikat, például a tyúkokat, li­bákat az utcákon tartják. He­lyes lenne ezeket az utcai tyúk­farmokat sürgősen megszüntet­ni, és ezáltal a dolgozók jogos kívánságát teljesíteni. * ... hogy a vasúti TÜZÉP-telephez vezető utca olyannyira elha­nyagolt, hogy a tüzelőt szállító kocsik csak nagy üggyel-bajjal tudnak közlekedni rajta. Egész­ségügyi szempontból is kifogá­solható a körülmény, ugyanis száraz időben a kocsik által felkavart por az egész környé­ket belepi. Esős időben pedig valóságos sártenger akadá­lyozza a közlekedést az utcá­ban. A környék lakóinak pa­nasza jogos. Azonnal intézke­dést kérnek e tűrhetetlen álla­pot megszüntetésére. * ... hogy a Kossuth utcai minő­ségi kenyérboltban vásárló há­ziasszonyok okkal kifogásolják, hogy a kiszolgálók nem tartják be a higiénia elemi követel­ményeit. Ugyanazzal a kézzel adják a vásárlónak a kenye­ret, amellyel a pénzt kezelik. Az egészségi szempontokat fi­­gyelembevéve, ajánlatos lenne külön pénztáros beállítása a kenyérboltba. * ... hogy a Központi eszpresszó kedvenc szórakozóhelye váro­sunk dolgozóinak Figyelmes a kiszolgálás és a választék is minden igényt kielégít. Emel­lett egyes vendégek visszaélnek a felszolgáló figyelmességével, mint ahogy tette az elmúlt hé­ten egyik közismert pápai fia­talember is. Társaságában egy kissé illuminált állapotban ő is szorgalmasan rendelte az italt, és amikor fizetésre ke­rült a sor, a fizetést megtagad­ta. Hogy a kellemetlenséget az italozó társaság elkerülje, tár­sai fizettek helyette. Tanulság: „addig nyújtózkodj, ameddig a takaród ér.” * ... hogy édes anyanyelvünk tisz­tasága érdekében a városi ta­nács hangoshíradója is példát mutathatna. Számos közlemé­nye — a helytelen szerkesztés miatt — hemzseg a rossz kife­jezésektől. ... hogy a vasárnapi Pápai Tex­tiles—Váci Petőfi NB II.-es labdarúgó mérkőzés elé vára­kozással tekintenek a labdarú­gó szurkolók. Remélik, hogy a hazai pálya előnye és a kö­zönség bíztatása serkentőleg hat majd a csatársor játékára, és gólokkal válaszolnak a va­sárnap elszenvedett kudarcra. Van mit helyrehozni! * ... hogy az üzleti tisztaság és a higiénia betartása kívánnivalót hagy maga után egyes vendég­látóipari egységeknél. Például a Fő téri büfében — holott számtalanszor figyelmeztették az üzletvezetőt — még a mai napig is fedetlenek a hidegáru készítmények. A legyek sok­szor valósággal lakmároznak az ételeken. ... hogy a Pápai MÁV Petőfi labdarúgói vasárnap Győrben a helyi Dózsával mérkőznek. A lelkes szurkológárda reméli, hogy végre megtörik a „jég”, és a vereségsorozatot tisztes eredménnyel váltják fel. Az utolsóelőtti hely ugyanis egy­általán nem hízelgő a MÁV Petőfi labdarúgóira nézve ... * ... hogy a napokban megjelent belügyminiszteri rendelet sze­rint 10—20 forintig terjedő helyszíni pénzbírsággal sújtják a jövőben az utcai szemetelő­­ket. Reméljük, a hatósági kö­zegek városunkban is nagy szigorral alkalmazzák e pénz­bírságot az utcai szemetelőkkel szemben. A rendelkezés követ­kezetes betartása remélhetőleg hozzásegíti városunkat, hogy a tiszta városok között emleges­sék Pápát is. * ... hogy a Jókai Művelődési Ház szeptemberben végzendő belső tatarozása után az őszi hóna­pok gazdag műsort ígérnek. Szeptember 30-án az Állami Déryné Színház előadásában „Nebántsvirág” című operettet, október 8-án, a Győri Kisfa­ludy Színház „Egy pohár víz”, majd 15-én „Bástyasétány 77”, 22-én „Szeretve mind a vérpa­dig” című darabokat mutatja be városunkban. Október 28- án az Állami Déryné Szín­ház vendégszerepel még Jókai: „Lőcsei fehér asszony” című színmű bemutatásával. ... hogy szerdán a délelőtti órák­ban a Svencel-réten tárolt, a Dunántúli Rostlen Kikészítő Vállalat tulajdonát képező rost­len készlet meggyulladt és el­égett. A felbecsült kár 2400 forint. A tűz továbbterjedését a tűzoltók azonnali közbeavat­kozása meggátolta. A tűz ke­letkezése ügyében a nyomozás folyik. Feltehető, hogy a tűz­eset gondatlanság következmé­nye. * ... hogy a vasútállomási büfében a felirat ellenére több esetben nélkülözik a folyó vízben való pohármosást? Különösen sú­lyos ez most, amikor minden erővel járvány ellen küzdünk! ... hogy a Kossuth utcai ruházati bolt (nagy Csemegével szem­ben) hatalmas kirakatát a Belsped vasárut szállító kocsi­ja gondatlanságból szerdán délután kitörte? A PÁPAI Ács és Tetőfedő K. Sz. értesíti az építtető közönséget, hogy a jövőben építőipari és karbantartási munkákkal áll a lakosság szolgálatá­ra. Vállal ács, kőműves, tetőfedő, vil­lanyszerelő, festő és mázoló, bádogos­­ipari, valamint épületasztalos mun­kákat. • (iit „Egy deci bor...“ Nem vagyok borivó (valószínű nem is fogok rászokni), mégis a minap megkívántam inni egy deci jó bort, természetesen a borkóstolóban. Úgy hírlik, hogy ott jó bort ihat az em­ber. Én nem a bor ízét, se nem a bor színét kifogásolom, de szót emelek az ellen, hogy a bort nem a decis pohá­ron jelzett vonalkáig töltik. Miért? Erre nehéz volna választ ad­ni annak, aki a bort méri, de annál könnyebb annak, aki azt fogyasztja. Egyszerűen: a megfizetett borért nem a megfelelő mennyiséget kapjuk! J. G. Pápai anyakönyvi hírek Születtek: Török Antal és Bánfi El­la fia: Antal Elemér. Simon István és Bálint Ilona leánya: Piroska Ágota. Gulyás János és Szűcs Erzsébet fia: János István. Németh József és Bó­­dis Margit fia: János István. Szalai László és Molnár Magdolna leánya: Veronika Mária. Bogdán György és Orsós Magdolna leánya: Katalin. Me­gyeri Jenő és Jónás Erzsébet leánya: Erzsébet. Kecskés Dezső és Tóth Etelka fia: István. Paksi István és Szittya Magdolna fia: István. Szabó Géza és Töreki Erzsébet fia: László. Dr. Tóth Sándor és Dr. Barna Kor­nélia fia: Sándor György. Dr. Hamza Imre és Daruházi Mária fia: Imre. Varga Ferenc és Dózsa Ida fia: Fe­renc Kálmán. Nagy Géza és Léber Erzsébet fia: Antal. Kudari István és Szemnyi Jolán fia: István. Ihász Lu­kács és Szűcs Anna leánya: Márta Anna. Németh Béla és Kiss Margit fia: Sándor Béla. Pethő Gyula és Sztanek Mária fia: Gyula. Illés Gyu­la és Soós Erzsébet leánya: Erzsébet. Bolla Dezső és Fülöp Mária leánya: Mária Rozália. Németh Ignác és Ba­logh Ilona fia: László. Házasságot kötöttek: Erdős Jenő és Rech Györgynél sz. Frey Anna. Var­ga Gyula és Szíjj Irma. Tóth Pál és Gerencsér Matild, Bagarus István és Kovács Irén. Meghaltak: Gyabronka János, Huj­­ber Attila, özv. Farkasdi Lajosné sz. Csabi Lídia, Nyulasi Éva. 1959. szeptember 1­

Next