Napló, 1961. december (Veszprém, 17. évfolyam, 283-307. szám)

1961-12-12 / 292. szám

Mttl. december IS. NAPLÓ n Szakszervezeti bizalminak lenni — fontos politikai munka A z SZKP XXII. kongresszu* súnak szelleméből általá­nos tanulságként le kell vonnunk azt is, hogy a társadalmi haladá­sunk gyorsításáért jól kell gaz­dálkodnunk minden erőtartalék­kal. Ez a tartalék nemcsak az anyagot és az azzal való takaré­kosságot jelenti. A mi legnagyobb energiaforrásunk, erőtartalékunk az ember. Ha ebből a szempont­ból nézzük a dolgot, világossá vá­lik, hogy minden figyelmünket a dolgosa ember és a termelés l<ap- csolatára kell irányítani. Érthető ez, hiszen csak így termelhetjük ri>eg a javaknak azt a mennyisé­gét, ami végű] is a szocialista, majd kommunista társadalom be­köszöntését jelzi számunkra is. Egyre nagyobb jelentősége lesz — cppen ezért — a termelés párt­irányítása mellett annak is, hogy a szakszervezeti aktivisták milyen módszerekkel, milyen eredmény­nyél végzik a termelést segítő munkájukat. És ha itt tartunk, mindjárt szólnunk kell arról, hogy az utób­bi évek során üzemeink többsé­gében, a szakszervezetek megta­lálták feladataikat. Számtalan jó példa bizonyítja, hogy az üzemi bizottságok ott tartják kezüket, a termelés ütőerén. A pártszerveze­tek, a kommunisták iránymutatá­sával, szakszervezeti bizalmiaink előrelendítői á munkaversenyek­nek. a selejt elleni küzdelemnek. A munka eredményességét mutat­ja az is, hogy sok helyen újra­élednek a jó szakszervezeti mun­kamódszerek. á hagyományok. A b;Rbélyeget árusító, vagy tovább­adó bizalmi lassan eltűnik, és he­lyét a politikai munkában ottho­nos, a terveket jó] ismerő, aktív stókszervezeti munkás foglalja el. "p* zt tapasztaltuk nemrég a Danúviában.. ahol több olyan szakszervezeti bizalmival találkoztunk, akik szinte óráról órára nyomon kísérik a tervtelje­sítés helyzetét, és ahol nehézség van, ott azonnal keresik a megol­dás módját. Sok ilyen példát mondhatnánk el Ajkáról, Várpa­lotáról, de minden kisebb-na- gyobb üzemünkből is. Ma már el­mondhatjuk azt. is. hogy több száz az olyan szakszervezeti br zalrni, aki például a szocialista brigádmozgalom szervezésében, vagy éppen a szocialista brigádok munkájában mutat követésre mél­tó szép példát. A szakszervezeti megbízatás fontos, politikai párt­munka. Egyfelől segíti a jólét alapjait szolgáló termelő munkát, ennek érdekében neveli a dolgozó embert, másfelől figyelemmel kí­séri a munkás igényeit, a kultúrá­ban, pihnésben, a szórakozásban és a lehetőség szerint hozzájárul annak kielégítéséhez. XTannak azonban még olyan * szakszervezeti bizalmiak is. akik nem látják világosan felada­tukat. S vannak olyan munkások is, aikik a szakszervezetei még ma is, valamiféle érdekvédelmi szervnek tartják. Igaz. a szakszer­vezet vigyáz arra, hogy az üzem­ben betartsák a munkásvédelmi előírásokat, ellássák azt egészség- ügyi berendezésekkel. A bizal­miaknak kötelességük, hogy meg­akadályozzák. ne szülessenek az üzemben jogtalan, a munkások érdekeit sértő intézkedések. Fon­tos leiadat az önkényeskedés, a vezetés rossz módszere elleni harc. De nem jól tölti be felada­tát az a szakszervezeti bizalmi, aki a dolognak csak az egyik ol­dalát látja, és csak azzal foglal­kozik. A munkás igazi érdekeit az ismeri fel helyesen, aki az ügy egészééi't dolgozik. A szocia­lizmus építése közben a munkás jóléte, a szociális, kulturális jut­tatások függvényei a termelésnek. Más szóval, az általános jólétért nem az egyoldalú követelésekkel kell harcolni, hanem a termelé­kenység növelésével, az önköltség csökken tésével és más. a közös­ség érdekeit szolgáló módszerek­kel. Nagyon fontos ezeknek az egy­szerű embereknek, a bizalmiak­nak a munkája. Fontos és nélkü­lözhetetlen. Ha csak azt vesszük, hogy mennyi munkát kíván pél­dául az' újítómozgalom állandó élesztőse, felszínen tartása, már ez is mutatja azt. E mozgalom a legutóbbi értékelés szerint, csu­pán 1961-ben, ezerhétszázmillió forint értékű újítással járult hoz­zá országosan gazdasági terveink tel jesítéséhez. Ez pedig nagy do­log. A szakszervezeti bizalmiak fon­tos feladata, — s ezt többségük­ben jól ellátják. — hogy megte­remtsék az állandó kapcsolatot a párt. a termelés irányítói és a munkástömegek között. Rengeteg munka vár rájuk most az ötéves terv megvalósítá­sában is. If omoly és felelősségteljes **■ politikai munka tehát amit végeznek; az emberek nevelése és számtalan más tennivaló. A munka szépségét és eredményeit az adja, hogy ezek az emberek valóban ott élnek és dolgoznak, a munkások sűrűjében, velük és értük. Gy. A. A hajdani béres, akiből kiváló traktoros lett, — és mi lesz a fiából ? Reggel még. Miklós-napjá- ■' nüji reggelen akár tavaszinak is beillőén enyhe és derűs volt az idÖ. S a csabrendeki határban, a Barca-tagon serényen dolgozott áz MTZ. A nyeregben a. traktoros — barázdált, csontos szőke arc. stuccolt bajusszal — a prémes sapka alól hunyorgó szemmel kémlelte az eget. íme. már be is következett, amitől tartott. Esik- szákad. Egyelőre csak víz, csak víz, csak eső, de az a fajta, ame­lyik egy pillantás és már hóvá változhat. Bár itt az ideje, de mégis líár lenne, hogy most beálljo-n...! Még ezért is kár. hogy Idvert a barázdából, és esik, — esik vi­gasztalanul. Betart egész nap. sőt, esetleg... ! Kár. — Icár! Egy más­fél napra való itt marad csúfnak, szárítatlanul. — Kiss Ferenc bá­tyánk, a Csabrendeki Gépállomás traktorosa gondolta, mondta el mindezt magában, miközben gé­pével hazafele csaplatott a sza­kadó esőben. Előbb csak úgy. gyalogosan akart nekivágni, s fedelet keresni az idő elöl. De aztán mégis jobb­nak látta beállni a géppel. S. hogy közben megázott, Jvát megázott. Megszokta már. De mennyire, hogy megszokta, még annak ide­ién ... Tarányi méltóságosnál. a négy ökör mellett. Ott született, ott nőtt fel négyökrös béres gyer­mekként, maga is béresnek. Csak- hát azóta történt e"v és más. Ki győzné ezt elsorolni! De talán elég ü lesz ennyi; Kiss Ferenc csabrendeki lakos végleg szegre akasztotta az ökör- hajtő ostort és traktorra ült. Alapító tagja volt a hely­beli termelőszövetkezetnek. ott jelentkezett, onnét ment el trak­toros iskolám. Pedig már jóval túl volt a. legénysoron.. Hatgyere­kes családapa volt. A tanfolyam gyorsan befejeződött. Szakmával gyarapodva tért aissza. Kezdetben egy kormoson dolgozott, amit a Csabrendeki Gépállomás a helyi termelőszövetkezetbe helyezett ki. s ezzel került át majd később a gépállomás állományába, s lett gépállomási traktoros, ahol — kisebb megszakítástól eltekintve — azóta is dolgozik. E szónál: dolgozik, érdemes lesz megállnunk és elidőznünk egy kicsit, ha ismerjük, tudjuk Kiss Ferenc életkörülményeit. Mert nem elég azt elmondanunk, hogy valamennyi traktoros tár­sát megelőzve 1876 normálhold munkát végzett eddig ez évben, hogy a termelőszövetkezet, ahol évek óta dolgozik, ismerik és sze­retik — szerződéses feltételként kifejezetten ragaszkodik munká­jához. S igen megbecsült személy. Az csak természetes, hogy kere­set tekintetében is megelőzi vala­mennyi traktoros társát, hiszen havi átlagkeresete 3000 forint kö­rül van, pedig év elején majd egy hónapon át betegállományban volt. Kiss Ferencet illetően hangzottak el már olyan hangok, hogy ilyen törtető, meg olyan ma­gának való, aki csak hajt furton- fúrt. hajszolja magát, mert ki akar tűnni, s a pénz az istene. Hogy mennyire nem fedi ez a va­lóságot. s mennyire nincs igazuk azoknak, akik ezt 'itt vagy ott élpusmogják, súgták-búgták, en­nek bizonyítására mondjuk el. hogy Kiss Ferenc valóban kisír azok közül, akik csak tessék-lás- sék gondozzák gépeiket, s emiatt is nemigen fémek meg vele egy barázdában — mikor a munlgi azt kívánná, hogy a gépek cso­portosítva, hogy úgy mondjuk: tömörítve dolgozzanak. A rossz karban levő. lestrapált gép ugya­nis tereppel is alig cammog a mélyszántásban. Nem úgy Kiss Ferenc gépe. Az vígan viszi a: ekéket kettes sebességgel is. S már az első forduló közben mész* sze lehagyja a többieket. No. persze van még más körül­mény is. ami mind. hozzásegíti Kissi, hogy kitűnjön a többi kö­zül. A szorgalom, meg az akarat — ez is valami. Keld egymagá­nak ugyanis tizenkét főt szám­láló család kenyerét, s megélhe­tését kellett biztosítania. S ez nagy szó. Meg tudjuk érteni Kiss Ferenc igyekezetét. Ekkora csa­láddal! Egyik kicsi, a másik pici- kisebb. legkisebb — sorban mint az orgonasípok. Tíz gyerek, fiúk, lányok fele-fele arányban. Szó­val hát beosztással. De minden tréfa nélkül; bizony elkelt itt a beosztás, hogy jusson kenyérre, hozzávalóra, s ruhára, lábbelire. De jutott, sőt a sok apró gyerek mellett még házra is tellett. Eve­ken át építettek, de végtére is el­készült, s benne laknak. Jelenleg már csak hat gye­rek után jár a családipótlék. Tel­nek az évek, s a gyerekek csepe­rednek. A nagyja már ki itt, Iá ott, maga is keres. A legidősebb fiú, Lajos már két éve traktoron ül. traktoros lett apja mellett. — bár ehhez fér ugyan némi kétség, hogy apja mellett említsük őt. Benne korántsincs annyi igyeke­zet. szorgalom, mint az apjában. — Dehisz még katona sem volt.... — mentegetjük apja előtt. Az csak nem enyhül, s nem látja be. hogy túlszigorú volna. — Nem tagadom meg. nem én, de, hogy nem rám ütött, nem az én természetem, az biztos. — Nem baj Ferikém! Meglásd, rendes embert faragunk belőle — mondja Józsa elvtárs, a gépállo­más igazgatója. És ebben bízni lehet. A Csabrendeki Gépállomá­son, ennyi derék ember között a talán kissé kényelmes, de alapjá­ban véve jóravaló fioláiból vég­tére is derék ember válhat. Doby János Itt a Magyar Rádió győri stúdiója 1 Tízezrek hallgatják Nyugat-Dunántúlon a Magyar Rádió győri stúdiójának adásait, A győri rádió munkatársai rendszeresen fel­keresik Vas, Zala. Veszprém és Győr-Sopron megye városait és fal- vait, hogy az éter hullámain keresztül számol,janak be hallgatóik­nak a legfrissebb eseményekről, érdekességekről. A győri rádió egyik fiatal riportere, Müller Tibor egy épülő há­zon dolgozó épőtmunkással készít rádió-riportot. A magnetofonszalagra vett riport Lőréméi Attilához, a rádió tech­nikusához kerül, aki „átjátssza” azt az adásra kerülő hangszá­lra. . ■ „ Akik közvetlen kapcsolatban állanak a hallgatókkal de csak a hangját ismerik. Rigó Jánosné és Kun Vilmos, a dió bemondói a mikrofon előtt. ....„j. (Rigó János ístor,}

Next