Napló, 1962. szeptember (Veszprém, 18. évfolyam, 204-229. szám)
1962-09-22 / 222. szám
1968. szeptember 21 Mezőgazdasági üzemeinkben gyökeret vert az ifjúság Tanácskoztak a pápai járás állami gazdasági és termelőszövetkezeti ifjúsági brigádjainak vezetői Veszprém megyében első ízben, s a Pápai Járási KISZ Bizottság rendezte meg az állami gazdasággban és a járás termelőszövetkezet a telben dolgozó ifjúsági brigádok vezetőinek tanácskozását. A KISZ bizottság célja az volt a tanácsskozással, hogy az egy-két éve szervezett brigádok tapasztalatait hasznosítsák a jövőre vonatko-zóan. Szabó László agrármérnök, a járási bizottság mellett műkö-dő parasztifjúsági tanács vezetője t tájékoztatta a tanácskozás rész- ,vevőit a brigádok munkájáról, eredményeiről, a falusi fiatalok helyzetéről. Örömmel állapította meg a beszámoló, hogy az ifjúsági brigádok szervezése nem volt hiábavaló dolog. A fiatalok munkacsoportjai jelentősen hozzájárultak a termelőszövetkezeti gazdálkodás megszilárdításához, ezzel egyidőben pedig bizonyították: a közös gazdálkodás sokkal többet nyújt az ifjúságnak, mint korábban az egyéni, nemcsak anyagi vonatkozásban, hanem a falu életének átformálásával is. • Harmadik tényező, amely e brigádok működésének eredményeként a pozitívumok közé sorolható, az, hogy az ifjúsági brigádok arra serkentették a termelőszövetkezeti vezetőségeket, hogy jobban törődjenek a fiatalokkal. E tényezők kölcsönhatása következtében a brigádok száma évről évre növekedett. Míg 1960-ban 18, 1961-ben 45, addig 1962-ben már ötvenhét ifjúsági brigád működött, illetve működik a járásban. E csoportok összesen 1176 fiatalt fognak össze. Nemcsak helyi vonatkozásban értek el eredményeket. Az állami gazdaságok és a termelőszövetkezetek fiatal dolgozói, illetve tagjai közül többen részt vettek és részt vesznek a KISZ versenymozgalmaiban s jó helyezéseket értek el. A fiatalok védnökséget vállaltak egy-egy művelési, vagy tenyésztési ág felett, élen jártak a rétek, legelők tisztításában, a kapásnövények ápolásában, valamint a nagy kampányfeladatok teljesítésében. A kezdeti tapasztalatok — mindent összevetve — arra engednek következtetni, hogy mezőgazdasági nagyüzemeinkben az ifjúság gyökeret vert, s arra lehet számítani, hogy a következő években mind több és több fiatal tér majd vissza községébe, ahol a mezőgazdaságban dolgozik s éli az új falunak a városéhoz mindinkább hasonlító életét. A beszámoló nagy jelentőséget tulajdonított a helytelen nézet elleni küzdelemnek, miszerint „kapálni iskola, tanulás nélkül is lehet!” Állást foglalt a továbbképzés, a tanulás fontossága mellett, s arra buzdította a brigádvezetőket, hogy tegyék lehetővé a fiatalok tovább tanulását elsősorban szakmai vonatkozásban. Legyen mind több képzett — a gépekhez, a művelési ágakhoz magasabb fokon értő fiatal dolgozó a termelőszövetkezetekben, az állami gazdaságokban! — hangsúlyozta, majd a tanulást a termelőszövetkezetek fejlett szocialista nagyüzemekké válása egyik alapfeltételének meghatározva, indokolta a felhívást, a célkitűzést. A részletes és a tanulságokat hasznosíthatóan ismertető beszámoló után a tanácskozás több részvevője felszólalt, majd Lennert József elvtárs, a KISZ járási bizottságának titkára a bizottság oklevelével tüntette ki a nemesgörzsönyi tsz kertészeti brigádját, a homokbödögei ifjúsági cséplőcsapatot és a Pápai Állami Gazdaság marcalgergelyi üzemegységének baromfitenyésztő brigádját. Ez alkalommal jutalmazták meg a Pápai Állami Gazdaság ihászi üzemegységének KISZ szervezetét hatszáz forint értékű jutalomtárgyakkal a VIT sorsjegyek árusításában elért jó eredményéért. A tanácskozás délutáni programja helyszíni tapasztalatcseréből állt. A brigádvezetők meglátogatták a nemesgörzsönyi tsz-kertészetet, ahol Hajgató János főkertész vezetésével megismerkedtek a kertészet munkájával, az abban dolgozó fiatalok jó eredményeivel. A tapasztalatcsere a párthelyiségben folytatódott, itt tájékoztatót hallottak a termelőszövetkezet életéről, a fiatal tagok munkájáról. Az egésznapos tanácskozás bizonyára lehetővé teszi, hogy az ifjúsági brigádok munkájának tapasztalatait az állami gazdaságban és a termelőszövetkezetekben dolgozó ifjúsági munkacsoportok hasznosítsák, s hogy ebben az évben, s jövőre, még több mezőgazdasági nagyüzemben alakuljanak hasonló brigádok. — L — Szabó József negyedik lett az országos szántóversenyen Mint arról annak idején hírt adtunk, a megyei szántóversenyt Szabó József traktoros nyerte meg DX lánctalpas traktorával. A napokban lebonyolított országos szántóversenyen, amelyen a megyei versenyek győztesei indultak, Szabó József ugyancsak figyelemre méltó jó eredményt ért el. Míg a múlt évi országos versenyen Szabó Józsefnek meg kellett elégednie az utolsó helyek egyikével, addig most az előkelő negyedik helyen végzett. Különösen azért dicséretes ez az eredmény, mert Szabó József a könnyű traktorokkal vívott versenyben ezúttal is DT lánctalpas traktorával indult. " Olást tartott a vegyipari operatív bizottság A Péti Nitrogénművek látta tegnap vendégül a KISZ megyei bizottság vegyipari operatív bizottságát. Az egésznapos ülés fő napirendi pontja a védnökségi munka továbbfejlesztésének kérdése volt, amit a beruházások jelenlegi helyzetének megtárgyalása követett. Végezetül a bizottság tagjai megtekintették az üzemet. NAPLÓ A küldöttválasztó taggyűlések után , a pártértekezletek előtt Befejeződtek megyénkben a falusi pártalapszervezetek küldöttválasztó taggyűlései. Nyugodtan elmondhatjuk, hogy sok tekintetben előre léptünk. A beszámolók elsősorban a gazdasági feladatainkat illetően alaposak, értékesek, maguk a taggyűlések harcosak, nem egy helyen vitatkozóak voltak. Jó határozatok születtek, s ezek általában a teendők széles skáláját ölelik fel. Erősödtek tömegkapcsolataink is. Egyrészt mindenütt jelen voltak a meghívott pártonkívüliek is, akik sok-sok jó javaslatot tettek, elmondták a pártonkívüli dolgozók véleményét. Azzal, hogy aktívan bekapcsolódtak a taggyűlések munkájába, hogy részeseivé lettek a határozatokban foglaltaknak, részt vállaltak a határozatok végrehajtásából is. A lezajlott taggyűlések jellemzői közé tartozik, hogy szinte kivétel nélkül a falu gazdasági életét állították a központba, zömmel a termelés kérdéseit elemezték, a fejlődést, változást is inkább erről az oldalról mutatták be sikeresen. Taggyűléseink többségében reális érzékkel taglalták a legközelebbi hónapok termelési feladataiból adódó teendőket a gazdasági síkon. Csaknem általános viszont az is, hogy az elvi, politikai, ideológiai kérdések másodrendű helyre szorultak vissza, ezek elemzése, színvonala elmaradt a gazdasági viták színvonalától. Taggyűléseink egyik fogyatékossága volt, hogy csak elvétve, akkor sem eléggé elemzően foglalkoztak a politikai élet néhány fontos jelenségével. Amíg például a nemzetközi helyzet ismertetése, boncolgatása szinte mindenütt közérthető és reális képet festett, a helyi politikai élet elemzése, ismertetése sok helyen felszínes, keveset mondó megállapításokra szorítkozott. Kevés helyen szól határozat a még meglevő különböző hibás nézetek, vagy azok maradványai ellen, mert kevés helyen ismerték fel ennek jelentőségét olyan mértékben, mint a gazdasági feladatokét. Az iskolareform végrehajtásának eredményei, azok elemzése, az ezzel kapcsolatos további feladatok is sok helyütt kimaradtak a beszámolóból. Kevés szó esett az iskolán kívüli népművelésről, általában a kulturális és az ideológiai munkáról, a mezőgazdasági szakmunkásképzés fontosságáról, színvonalának emeléséről. Gógánfán például megállapították, hogy ma is vita tárgyát képezi, ki a szövetkezet értékesebb munkása, a volt szegényparaszt, vagy a volt középparaszt. Szó esett arról is, hogy egy liter tej önköltsége négy forint öt fillér, a tejcsarnokban viszont csak két forint nyolcvan fillért fizetnek ezért. Megemlítették, hogy nem sikerült a toborzás a kihelyezett mezőgazdasági technikumba. Ennél több azonban nem történt a tagság részéről, a határozat sem foglalkozik egyik felvetett gondolatból adódó feladattal sem. Igaz, szó van arról, hogy az agitációs csoport munkáját meg kell javítani, de arról már nincs szó, hogy miért és hogyan, melyek lennének azok a legfontosabb feladatok, amelyeknek megoldását az agitációs csoportra bízzák. HA ELJUTOTTAK volna a tüzetesebb elemzésig, néhány hasznos megállapítást tehettek volna. Egyrészt jó példa az előző arra, hogy aki csak önös érdekeit nézi, az egész közösségnek, tehát önmagának is árt előbb-utóbb. A fejési átlag alacsony színvonalának egyik oka ugyanis, hogy mindenki a legrosszabb teheneit igyekezett a közösbe vinni annak idején. A szakmai hozzáértés, a szaktudás fontossága, a technikum, a különböző szaktanfolyamok, a tanulás fontossága jól bizonyítható ezzel a példával is. Nem utolsósorban pedig feltehették volna a kérdést: olcsóbb lesz a tej, ha azon vitatkozunk, hogy ki az értékesebb termelőszövetkezeti dolgozó hajdan volt helyzete alapján? A válasz erre csak egyértelmű lehet: nem ez a feladat, hanem a négy forint öt filléres önköltség csökkentése. Aki ebben jobb eredményt ér el, az az értékesebb dolgozója a szövetkezetnek. PÁRTBIZOTTSÁGAINK ve■ zetői számára is volt tanulság ezeken a taggyűléseken. A vezetés tudományára, a helyzetek sokoldalú elemzésére, a helyes következtetések levonására elsősorban ők taníthatják meg azokat, akiknek erre szükségük van. Elméletileg a legtöbb falusi vezető tud, hallott arról, mit, hogyan kellene. A gyakorlata, biztonságérzete azonban többeknek hiányzik. Megszokták ugyanis, hogy a felsőbb szervek irányítsanak elvileg, ők pedig gyakorlatilag megszervezik a munkát, végrehajtják a feladatokat. A járás például utasítást ad a szántás-vetés megkezdésére, befejezésére. Elvégzik, sőt jól végzik el. A járás levelet küld, amelyben helyesnek véli, ha a községben beszámoltatják az iskola igazgatóját a tanév kezdetének tapasztalatairól, vagy a művelődési otthon vezetőjét a téli oktatás terveiről. Ezt megteszik, beszámoltatják. Az országgyűlés törvényt hoz az iskolareformról. Egy tanácsülés, egy párttaggyűlés foglalkozik is vele. A mostani taggyűlések előtt azonban ez utoljóra sem a megye, sem a járás nem hívta fel különösebben a figyelmet. A legtöbb beszámolóból ki is maradt, annak ellenére, hogy tanév kezdetén vagyunk. Az Irányelvek felhívja a figyelmünket a kétfrontos harc fontosságára. Meg is említik a beszámolók, hogy a kétszortos harc fontos. De hogy az adott községben milyen nézetek ellen kellene felvenni a harcot, ez már kimaradt több beszámolóból is. Az emberek szemléletmódjának alakulásával, annak okaival, a párt szövetségi politikájának, tömegkapcsolatainak elemzésével, az osztályharc mai tartalmával, formájával is kevesebbet, sőt egyik-másik helyen kimondottan keveset foglalkoztak, a határozatok is hiányosak ilyen szempontból. Hasonló a helyzet a pártépítés területein is. Szövetkezeti parasztságunk közelebb került a párthoz olyan szempontból is, hogy egyre többen kérik a felvételüket a pártszervezetbe. Van viszont, ahol még csak a kezdetén tartunk ennek. Kevés helyen próbálkoztak meg e kérdés „miértjének a megválaszolásával. Nyilvánvaló, hogy a „hogyan tovább” kérdésre adandó válasz is elmaradt. Mindehhez az instruktoroknak, járási pártbizottságoknak, aktivistáknak több- és többoldalúbb segítséget kellett volna adni. JÁRÁSI FARTÉRTEKEZLETEINK feladata a tapasztalatok teljes és alapos elemzése. A községi küldöttválasztó értekezletek felhívták a figyelmet egy sor dologra, pozitívumokra, negatívumokra egyaránt Legfontosabb tapasztalatként azt lehetne talán leszűrni, hogy ha az egyik területen — a gazdasági élet kérdéseiben — csaknem csupa pozitívumokkal találkoztunk, minden okunk meg lehet arra, hogy a másik oldalon is többet haladjunk, mert a politikai, ideológiai munkában is többre vagyunk képesek. Vágvölgyi László EMBERNEK IGEN, színésznek azonban csak félig-meddig fiatal. Most végezte el a Színművészeti Főiskolát, első „állomáshelye” Veszprém, színészi pályafutása viszont már tizennégy évvel ezelőtt, 1948-ban megkezdődött. A Veszprém megyei Petőfi Színház társulatának legfiatalabb tagjai közé tartozik — pedig már játszott együtt a Nemzeti Színház, sőt a régi Vígszínház színpadán a magyar színészet olyan kiemelkedő nagyságaival is, mint Bajor Gizi. Honnan e látszólagos ellentmondás? Tizennégy évvel ezelőtt, élete első színházi élményeinek egyike — egész életre szóló nagy benyomást gyakorolt rá. A Szentivánéji álmot látta, aztán ... aztán Benkő Gyula vitte el színészkörökbe, s kiderült, hogy a fiatal gyerek-ember kitűnő gyermekszínész. Ettől kezdve játszott a Tragédiában (az athéni színben), a Szentivánéji álomban, egy Marsak-darabban, és így tovább. Első alakítása egy mókus volt. — S hogyan folytatódtak a gyermekszínészi élmények? — kérdezzük a kifejező arcú, kellemes hangú, csinos fiatalembertől, amikor a színészotthon egyik szobájában, Szilárd Sándor társaságában megtaláljuk. — Kis kitérővel folytatódtak. Közben ugyanis tengerészként bejártam fél Európát, Törökországtól és Egyiptomtól a Gibraltárig. (No, ez bizony nem is olyan kicsiny kitérő!) HANEM THALIA mint a tények bizonyítják — mégis nagyobb vonzóerőt gyakorolt rá, mint a nyílt tenger csábítása A művészet szolgálatáért, igaz, egyéb áldozatra is szüksége volt: le kellett mondania (nyilván orra és arca épségéért) kedvenc sportjáról, a boxolásról. Fiatal, a főiskolát épp elvégzett művészek természetesen nem szerepléseikre szoktak hivatkozni, hanem azokra a nagy művészekre, akiktől a főiskolán legtöbbet tanultak. Balassa Gábor is kitűnő neveket említ: Várkonyi Zoltánt, Nádasdi Kálmánt. A tanultak, a mélyen elsajátítottak megvalósítása, illetve továbbfejlesztése leghőbb vágya, s erre kitűnő garanciát lát a Veszprém megyei Petőfi Színház művészeti vezetésében. Az első darabban, a Háború és békében máris szerepet kapott. Szeret továbbá szavalni, szívesen venné, ha itt is belekapcsolódhatna az irodalmi színpadi mozgalomba. Végül azt kérdezzük tőle: — Mi a véleménye arról a nézetről, hogy a gyerekszínészekből általában nem váltak jó felnőtt színészek? — Természetesen ezt én tévhitnek tartom. Olyan példák cáfolják ezt a balhiedelmet, mint Ruttkai Éva, vagy Ferrari Violetta. De ha nem tudnék is rá példákat, én mindenképpen szeretnék e tévhit élő cáfolata lenni! (ki) Új évad — új színészek Balassa Gábor .