Napló, 1963. január (Veszprém, 19. évfolyam, 1-25. szám)
1963-01-13 / 10. szám
IMS. január Ü a segítség minden új dolgozónak jól esik Reggelenként gyakran időz a Ferenc-bánya üzemvezetőjének szobájában Vancsek elvtárs, a pártszervezet titkára. Ilyenkor nem tesz mást, csak hallgatja az embereket, akik gondjaikkal az üzemvezetőt keresik. S közben elgondolkozik, hogyan tudná segíteni a pártszervezet a többször is ismétlődő panaszok megszüntetésében. Feltűnt, hogy az üzemvezetőtől segítséget kérők között igen sok az új dolgozó. Gondjaikat többnyire az okozza, hogy nehezen tudnak megbarátkozni az új munkahellyel, a földalatti munkával. Megtörténik, hogy a legnehezebb munkát bízzák az új dolgozóra, ahelyett, hogy segítenék, felkarolnák. Nemegyszer azután ennek következménye az igazolatlan hiányzás, vagy éppenséggel az, hogy néhány nap, vagyhét után a munkakönyvét kéri az a dolgozó, aki bizakodással, reményekkel telve jött az üzembe. Ferenc-bánya kollektívája szocialista üzem címért küzd. Ez a a szép cél — és az új dolgozókkal való mostoha bánás, a nemtörődés valahogy ellentmond egymásnak — gondolta nemegyszer Vancsek elvtárs. Sokat töprengett, mit kellene tenni, míg megfogalmazta a javaslatot: minden új felvételes mellé név szerint kellene kijelölni patronálót a műszaki középkáderek közül. A műszaki patronáló segítené a kezdeti nehézségek leküzdésében, megismertetné — sőt, megszerettetné! — vele a bányát, megóvná attól, hogy „kitoljanak” vele, nevelné a fegyelem betartására, a technológia elsajátítására, figyelmeztetné a baleseti veszélyekre. Beszélgetnének arról is, hogy az igazolatlan hiányzás nemcsak az államnak, az üzemnek, hanem a dolgozónak is nagy kárt okoz. A javaslatot hamarosan megvalósították. A szerződést , amelyben megjelölik, ki lesz a műszaki patronáló, az új dolgozó is aláírja: vállalja, hogy legalább egy évig igazolatlan hiányzás nélkül dolgozik. E kezdeményezés tapasztalatait értékelte a napokban az alapszervezet vezetősége. Megállapították, hogy rövid idő alatt is kedvező eredményt hozott. 1961 második felében a felvett dolgozóknak csaknem fele (48,5 százaléka) hagyta el az üzemet, 1962 év hasonló időszakában már csak 27,6 százaléka. Ezt az arányt tovább lehet javítani, hogy hogyan, azt is megszabták. A gyakorlat bizonyította be, hogy jó és hasznos ez a kezdeményezés, amely nemcsak a többi várpalotai bánya, hanem megye valamennyi üzeme előtt a követendő például szolgálhat, hiszen az új dolgozóknak mindenütt jól esik a gondoskodás, s a több törődés rövid idő alatt megtérül. (Mikéné) Megindult a forgalom a szolnoki új Tisza-hídon Négy esztendővel ezelőtt, 1959. január 13-án kezdték meg a szolnoki új Tisza-híd építését. A hidat az eredetileg tervezett határidő előtt mintegy öt és fél hónappal építették meg. A csütörtöki sikeres teherpróba után pénteken, a késő délutáni órákban az ország legkorszerűbb hegesztett hídját átadták a forgalomnak. A mederhíddal egy időben készült el az ártéri híd is. (MTI) NAPLÓ Több mint 120 000 nézője volt tavaly a mezőgazdasági szakfilmeknek gát Tizenkét év óta járja az orszáfilmes furgonnal hétfőtől szombatig Kálvin János, a Földművelésügyi Minisztérium propagandistája, aki egyszemélyben gépkocsivezető, szervező és mozigépész. Egy-egy út alkalmától 5—6 faluban mutatja be a mezőgazdasági tudományos ismeretterjesztő és szakmai tanácsadó filmeket. A bemutatók színterei: országos szakiskolák, és megyei kiállítások, ezüstkalászos téli tanfolyamok, szakmunkásképzőiskolák, községi szakkörök, kultúrházak, de szívesen fogadják az általános iskolákban is, ahol a politechnikai órák tananyagát, a gyakorlati ismeretek tárát bővíti az érdekes, színes szakfilmekkel. A látogatók száma az öt év előtti 180 000-ről tavaly már több mint 1 120 000-re nőtt. Szőlőről télen Valamikor régen legfeljebb a kamrákban édessé töppedt fürtök szemeit csipegető gyerekek gondoltak januárban a szőlőre. A Badacsonyvidéki Állami Pincegazdaság tapolcai pincészetében most van ennek az ideje, bármennyire furcsán hangzik is ez. Ugyanis most készítik a végelszámolásokat és most kerekednek itt-ott súlyos tízezrekké azok az összegek, melyekhez egyes termelőszövetkezetek nem munkatöbblettel, hanem érdekes módon keveaebb munkával jutottak. Az ősz folyamán írtunk már arról, hogy megyénkben újszerű felvásárlási formával kísérleteztek. A termelőszövetkezetek és egyéni termelők egy része nem borra, hanem szőlőre kötött szerződést. A behozott szőlőt nagyteljesítményű gépekkel központilag dolgozták fel és abból lényegesen többet sajtoltak ki, bizonyítható-------- ban jobb bort készítettek, mint amilyent a jelenlegi körülmények között a termelőknek bárhol sikerülhetett volna. Ilyesformán elmaradt a szüret többletmunkáinak jelentős része és a termelőszövetkezetek mégis nagyobb haszonhoz, felárhoz jutottak. A pincészet túlteljesítette felvásárlási és szőlőfeldolgozási tervét, 4100 mázsa szőlőből készült bor az idén, a legmodernebb gépek és eljárások segítségével. Sok tsz látta ennek hasznát, mint például a várvölgyi Törekvés, mely teljes termésére — 1148 mázsára — szerződést kötött; vagy a lesenceistvándi, mely még a pótszerződés révén is felárhoz jutott. Mindez nyilvánvaló módon érezhető lesz majd a zárszámadásokon, a munkaegység értékénél is. A szerződés nem jelentett formális, egyoldalú kötelezettséget, olyasmit, hogy „én szőlőt adok, te adjál pénzt!” A vállalat szakemberei mindenhol teljesítették a szerződésben kikötött szaktanácsadói munkát, mely a szőlőtermelésre és borkezelésre egyaránt vonatkozott. Sőt a körzetükbe tartozó tsz-ek szőlőtermelő brigádjainak vezetőit külön tanfolyamon oktatták ki. 3 A jelölés nem formaság! Az a nagy érdeklődés, a választópolgárok nagyszámú megjelenése, amely az eddig megtartott jelölő gyűléseket jellemezte, megyeszerte, a legjobb bizonyítéka annak, hogy a lakosság különféle rétegei tudatában vannak a most következő választások jelentőségének. Még csak néhány napja kezdődtek meg a jelölőgyűlések, de legtöbb helyen az a tapasztalat, hogy egy-egy körzetben a választásra jogosultak többsége, vagy legalábbis családonként egy személy fontosnak tartja, hogy a választásoknak ebben az előkészítő szakaszában is kifejezze véleményét: ki képviselje a lakosság érdekeit a megválasztandó helyi, járási vagy megyei tanácsban, vagy az országgyűlésben. A jelölő gyűlések éppen ezért kitűnő alkalmul szolgálnak arra, hogy a részvevők kifejezzék véleményüket nemcsak a jelölt személyéről, hanem a tanács eddigi tevékenységéről, elmondhassák véleményüket, javaslatukat, mit várnak ezután a tanácstól, mihez kérik a jelölt segítségét, ha tanácstagnak megválasztják. Ahol ilyen szellemben tartják meg a jelölő gyűléseket, ott a részvevők nem érzik formaságnak az összejövetelt, hanem a fejlődő szocialista demokratizmus egyik gyakorlati megnyilvánulásának. Ilyen volt például Pápán az a jelölő gyűlés, amelyen Kossa István elvtársat jelölték újra megyénk egyik képviselőjének. Itt országgyűlési a jelölés után az egybegyűltek egy része hasznos beszélgetést folytatott Kossa elvtárssal, számosan mondták el véleményüket, javalataikat fontos közérdekű kérdésekről. A legtöbb választópolgár komolyan veszi kötelességét és jogait a jelöléseknél is. Volt rá eset a napokban, hogy a jelölőgyűlés részvevői az egyik javasolt személy jelölését nem fogadták el és helyette mást hagyott jóvá a jelölő gyűlés közönsége. A sok sikeres, lelkes hangulatú és a bizalom légkörét tükröző jelölő gyűlés mellett azonban helyenként tapasztalni lehet, hogy a gyűlést vezető elnök nem ad lehetőséget a részvevők véleményének részletesebb kifejtésére és az egész összejövetelt arra korlátozza, hogy az egybegyűltek megerősítsék a javaslatba hozott személy jelölését — mint Veszprém és Pápa néhány körzetében. Ahol ez történik, ott a részvevők joggal érzik formaságnak a jelölő gyűlést. Ez pedig nem egyszerűen szervezeti hiba, hanem politikailag káros, mert csorbítja a bizalomnak és az őszinteségnek azt az általánosan erősbödő légkörét, amely egyik leglényegesebb forrása volt az elmúlt évek örvendetes politikai fejlődésének és előfeltétele a további előrehaladásnak is. A jelölés nem formaság, hanem a közélet demokratizmusának egyik lényeges gyakorlati megnyilvánulása. Azok a jelölő gyűlések töltik be maradéktalanul hivatásukat, ahol ennek a szellemében tanácskoznak és döntenek. Vagyis, ahol a jelölő gyűlés valóban — József Attila szavaival — „a dolgozó nép okos gyülekezete”. Megszervezték a legjobb mezőgazdasági újítások országos tapasztalatcseréjét A mezőgazdaságban a munka jellegének megfelelően sok azonos típusú traktorral és munkagéppel dolgoznak. A jól bevált újítások tehát sok helyen megkönnyíthetnék, gazdaságosabbá tehetnék a termelést, ám hosszú időn át nehézségeket okozott az országos tapasztalatcsere megszervezése. A Földművelésügyi Minisztérium újítási csoportja számos kísérlet után kidolgozta az új módszerek terjesztésének hatásos formáját. A legjelentősebb és a termelési feladatok rendje szerint éppen időszerű újításokat ugyanis megfelelő műszaki rajzokkal együtt kinyomtatják és megküldik a mezőgazdasági üzemek címére. Minden leíráshoz két levelezőlapot mellékelnek, amelyek közül az egyiket az újítóknak, a másikat a Földművelésügyi Minisztérium újítási csoportjának címezték meg. Az üzemek feladata, hogy meghatározott időn belül választ adjanak, alkalmazzák-e az új módszert. értéktelenek, de drágábban adja el őket festőjük, mint a művészek a művészi képeket. Úgy véltük, mint a fentiek az említett jegyzőkönyvben, hogy „tudatos kártevésről van szó” és, hogy „a művészi dolgokban járatlan egyszerű emberek előtt lejáratja a festészet tekintélyét, elfordítva őket az igazi művészet megismerésének lehetőségétől.” Tehát: megkárosítja anyagilag a vevőit, erkölcsileg őket, művészi életünket, hazánkat. Az Értelmező Szótárban pedig ezeket a cselekedeteket, a rágalmazás kritériumát valóban kimerítő fogalmak, címszók alatt jelzik. Ezt természetesen csak „mentségül” idéztem, így utólagosan.Most arra gondolok, hogy azért a Képzőművészeti Alap, a Művelődésügyi Minisztérium — mert megbízottai is aláírták az említett jegyzőkönyvet — és az Értelmező Szótár összeállítói is ludasak velünk együtt ebben Koós-Hutás ügyben. Elvégre ők a mondták... Mi csak következtettünk.) Az is „megtéveszthetett” bennünket, hogy Koós-Hutás Gergely lépten-nyomon apja és maga munkásmozgalmi múltjára, partizán vezető voltára hivatkozik. Ez egyébként erősen ellentmondani látszik a „Támadások viharában” című, 1943-ban megjelent önvallomásának, mely szerint: „...a legharcosabb időkben négy esetben is önként jelentkeztem kat NM* szolgálatra.” TEHÁT: HITLER OLDALÁN, * a Szovjetunió ellen. És egyidejűleg kommunista és partizán volt. A „Forradalom viharában” című „művében” ugyanakkor a Tanácsköztársaságot gyalázta, másutt Horthyt dicsőítette. Apja valóban becsületes munkás, tizenkilences kommunista volt, akit a Tanácsköztársaság bukása után meghurcoltak, rendőri felügyelet alá helyeztek. De akkor ő— az „őserő” című művében dicsekedett ezzel — otthagyta a a családi házat, a rend urai előtt Tanácsköztársaság gyalázásával, Horthy dicsőítésével és azzal tisztázta magát, hogy önként jelentkezett a Szovjetunió elleni frontra. Porig gyalázta apja emlékét akkor, és most, talán mert úgy véli, hogy a képességét a pártos múlt is pótolhatja, nem átall apja múltjára hivatkozni. Lehet, hogy ezek egybevetéséből is következtethettünk ilyen helyreigazítást igénylő bűnösséggel..ÖVETKEZTETÉSEKET vontunk le személyére vonatkozóan abból is, hogy „Lenin tanítványai” közé festette magát abból, hogy Lenint az előbb említett képen egy fatönkre ültette, szerinte azért, mert „ő döntötte meg a tőkét!”. Vagy abból, hogy elhiszi: nem gúny, hogy emlékkönyvében a világ nagyjaihoz hasonlítják. A büntetendő gondolatokat érlelte bennünk, hogy összehasonlítottuk Koós-Hutás 1943-ban kelt, az „őserő” című „művében" kifejtett „őskereszténységével” és az „örökség” előszavában jelzett ős Ethil Khán szkíta leszármazottaitól való őspalóc-székelygöcseji (tessék ellenőrizni, ő írta!!) — talaj-rög-gyökér valóságszerű leszármazásával való hivalkodást, — szóval, hogy ezt összehasonlítottuk azzal a — hozzám írott levelében való — megállapításával, mely szerint legalább ennyire őskommunista is, ami nyilvánvalóan abból következik, hogy előtte csak Jehova isten lehet szent és a főrabbi teológiája egyedül üdvözítő, minek következtében is ő Lenin képét csakis meggyőződésből festhette, ámen. Mégis, a rágalmazási megállapításokat elsősorban jelentő képeiről vontuk le mi is, mint a Képzőművészeti Alap jegyzőkönyvének aláírói: „A bemutatott anyagból az is megállapítható, hogy nevezett arra sem alkalmas, hogy a saját maga által készített képekről nyilatkozzék, ártalmas tevékenységét bármely fórum előtt védelmezze, vagy magyarázza”. No, de azért most már elég! Ha melléfogtunk is itt-ott, ha állítottunk is kevésbé lényeges dolgokban valamit, amit a bíróság nem tart bizonyítottnak, csak mi léptünk fel a párt művelődéspolitikájának megvalósulásáért, a lakosság jó ízlése nevében, anyagi és erkölcsi megkárosítása ellen, képzőművészetünk hírnevének megvédéséért! Mégis mi voltunk a vádlottak, minket büntettek meg és Koós-Hutás kezében ott a bizonyíték, a bíróság ítélete, amit újabb kártevésre, a párt művelődéspolitikája ellen használhat! ! Ügy kell nekünk! Ügy bizony, mert nem léptünk fel ellene határozottan, amikor kiállítást rendezett a minisztérium tilalma ellenére, amikor engedély nélkül plakáton hirdette önmagát. Nem léptünk fel ellene a törvény erejével akkor amikor lehetett volna. Igaz, sem, ez sem oldotta volna meg véglegesen az ügyet. A végleges megoldáshoz valóban, nincs megfelelő rendelet.JA NEM FELLEBBEZTÜNK annak idején, ha meggyőződésünk ellenére közöltünk lapunkban, helyesbítést ha nem fellebbezett büntetése ellen Rozsnyai elvtárs, a megyei tanács művelődésügyi osztályának vezetője, Gereben Zoltán, a tanács akkori előadója, s ha netán belenyugodna egy elmarasztaló ítéletbe dr. Vajkai, helyette is: én most fellebbezek! Célravezető, nagyon hasznos lenne, ha a Legfelsőbb Bíróság felújítaná, napirendre tűzné Koós-Hutás feljelentéseiből száramazó ügyeket. Hasznos lenne, mert az eddigi ítéletek nem teljesen egyértelműek. Kellene egy ítélet, amelyet mindenki, akit ez az ügy érint, vagy érdekel, megnyugvással igazságosnak fogadhatna el és, amely követendő lehetne az alsóbb fokú stiratér goknak más hasonló jellegű ügyekben is. Ez az egyik sürgős teendő, másik a Művelődésügyi Minisztériumra vár. 11 MŰVÉSZET közkinccsé tételét zászlajára tűző, ízlést nevelő művelődéspolitikánk szolgálata kötelessége mindenkinek, akinek eszközt adott ehhez a néphatalom: a tanácsok dolgozóinak minden szinten, az újságíróknak, a rendőrségnek, az agitátoroknak, a bíróknak. De a kötelességteljesítéshez megfelelő eszköz, az igazsághoz bot is kell! Ha a lakásomon — teszem azt — cipőt készítenék, vagy egy alsónadrágot varrnék másnak pénzért, akármilyen jól végezném is ezt a munkát, megbüntetnének. Joggal! Pedig, mi kárt okoznék ezzel a társadalomnak? De képeket — rendelkezéseink szerint — bárki csinálhat, eladhat a lakásán, pedig ezek veszélyesek lehetnek a társadalomra, ronthatják a közízlést, és — különösen a nagy idegenforgalmú Tihanyban — hírnevünket is. A festőművészek csak a Képzőművészeti Alap közreműködésével, ennek zsűrizése után adhatják el a képeiket, a zsűri által megállapított áron, de a kontár akkor és annyiért adja el, amikor és amennyiért akarja. Itt az ideje, hogy az iparra vonatkozó kontár-rendeletet kiterjesszék a képzőművészetre is! Csaba I tat»