Napló, 1964. február (Veszprém, 20. évfolyam, 26-50. szám)
1964-02-14 / 37. szám
. ki M VHV á) 1 „l... iWIMSPB Bt Ara (@0 «hier ¡ j| ««HB Megválasztotta új vezetőségét és az országos küldötteket; a Vöröskereszt megyei konferenciája Harmadik megyei konferenciáját, s egyben vezetőség- és küldöttválasztó ülését tartotta tegnap délelőtt 0 órai kezdettel a Magyar Vöröskereszt Veszprém megyei Elnöksége Veszprémben, a Kisfaludy Művelődési Ház nagytermében. Ostoros György, a Gyógyszertár Központ igazgatója, a konferencia elnöke üdvözölte a küldöttértekezletet, majd megnyitó szavai után Horváth Ferencné, a Vöröskereszt megyei titkára beszámolót tartott az elmúlt két év munkájáról. Bevezetőben hangsúlyozta, hogy a nemzetközi életben bekövetkezett változások nem maradtak hatástalanok a vöröskeresztes szervezetekre sem. Bizonyítéka volt ennek a Vöröskereszt 100 éves évfordulója alkalmával megrendezett genfi kongresszus, amely új jelszót tűzött zászlajára: a „Könyörületesség a harcban” helyett az „Emberiséggel a békéért”. E jelszó nemzetközi viszonylatban is nagy jelentőségű, hisz a Vöröskereszt sokat tett a népek közötti barátság, a béke fenntartása érdekében. E tevékenység elismeréseként 1963-ban a Nemzetközi Vöröskereszt szervezeteit Nobel-díjjal tüntették ki. Ezután szólt a Magyar Vöröskereszt I. Kongreszszusa óta eltelt időszak eredményeiről, az ország és a szervezet fejlődéséről, ezen belül megyénk egészségügyi ellátottságáról. Jelentős összegeket ruháztunk be egészségügyi intézményeink bővítésére, újak létesítésére. 1962-ben 118 millió forintot, 1963-ban 13 millió forintot, 1964-ban pedig az előirányzott ösz-szeg mintegy 154 millió forrint. Ebben olyan nagyobb létesítmények szerepelnek, mint a zirci rendelőintézet és a várpalotai tüdőgondozó, ebben az évben adják át a veszprémi kórházat és a KÜJÁL új épületét. Jelentős létesítmény volt a tapolcai és a pápai nővérszállás. Folyamatban van a dobai és a veszprémi nővérszállás létesítése, az ajkai 475 ágyas kórház tervezése. Az egészségügyi intézmények fejlődésével együtt növekedik kórházaink ágylétszáma. A jobb betegellátást biztosítja a hét új körzeti orvosi állás, mellyel 129-re emelkedett a körzeti orvosok száma. Tavaly duplájára növekedetta körzeti házi betegápolónők száma: ma már 128 ápolónő segíti a területi dolgozók munkáját. Megyénk egészségügyi ellátását 2805 főfoglalkozású, 1645 napi 1 óra részfoglalkozású és 156 fiatalkorú biztosítja. Ezután a véradó mozga■lom előretöréséről szólt. Ma már minden véradóállomásunk térítésmentes. Megyénkben 1961-ben 5609-en, 1962-ben 6063-an, 1963-ban pedig már 11 000 ember ■ adott térítésmentesen vért. • Tavaly 1 ! térítés nélkül 3290 liter vért, térítéssel 506 litert, összesen tehát 3796 liter vért adtak megyénk dolgozói. A véradásban jó példával járt elől Várpalota és Ajka város. - Szől) eredményeket ért el : a Vöröskereszt a tisztasági mozgalomban. A „Tiszta , udvar, rendes ház” mozgalomban 260 község közül 249 bekapcsolódott. Tavaly már 4216 lakóház érte el a ■ száz pontot, a tavalyelőtti 3056-al szemben. Arra törekedtek hogy a tisztasági mozgalmat a termelőszövetkezetekre is kiterjeszszék, ez azonban még nem sikerült teljes mértékben. Eredményesen működik a vöröskeresztes szervezet az üzemekben is. 40 üzemi szervezet hétezer tagot számlál, a megye vöröskeresztes tagságának 35 százalékát. Az üzemi vöröskeresztes szervezet címet tíz üzem érte el, több üzemben pedig közel állnak a feltételek teljesítéséhez. Szólt ezután a TBC szűrővizsgálatokról, a családvédelmi munkáról, a csecsemőhalandóság csökkenéséről, valamint a többi tömegszervezetekkel való jó kapcsolatról, kölcsönös segítő munkáról. Beszélt a megyében lévő 320 vöröskeresztes alapszervezet 20 210 tagjának munkájáról, a soron következő feladatokról, s azokról a felajánlásokról, amelyet a második kongresszus tiszteletére tettek az alapszerevezetek. Végül eredményes munkát kívánt az új vezetőségnek és minden aktívának. A beszámoló után Szabó István, a számvizsgáló bizottság elnöke beszámolt a gazdasági munkáról, majd az úttörők és a KISZ fiatalok virággal és kultúrműsorral köszöntötték a konferenciát. Ezután több értékes hozzászólás egészí- tette ki a beszámolót. Ezt követően dr. Sóki László az országos elnökség nevében köszöntötte a jeenlévőket, s kitüntetéseket nyújtott át a kiváló vöröskeresztes aktíváknak. A konferencia ezután megválasztotta a Vöröskereszt új megyei vezetőségét, a számvizsgáló bizottságot, valamint a II. Országos Kongresszus küldötteit. A konferencia elnöksége, Horváth Ferencné, a Vöröskereszt megyei titkára beszámolóját tartja. Fotó: Vörös Ilona Kulisszatitkok Nemesvámoson A nyersolajjal működő erőgépek ,,lelke” a nyersolajadagoló berendezés.Az adagoló beállításától függ a motor teljesítőképessége és természetesen a fogyasztása is. Szász József szerelő az adagoló beállítását végzi és műszerekkel ellenőrzi milligrammra pontos fogyasztását. (Riport az 5. oldalon.) Fotó: Szabó Bátorság a vitához, türelem a békességhez Kádár János elvtársat,Csongrád megyei látogatása alkalmával, Makóra menet, Kiszomborban megállították, hogy köszöntsék. Beszélgetés közben az országúton a szoros embergyűrű közepén Kádár elvtárs egyszeresen az asszonyok felé fordult: — Aztán még azt kívánom, hogyha veszekedni, vitatkozni kell, legyen hozzá bátorság... Tetszett a biztatás, felcsillantak a szemek, nevetve helyeseltek az asszonyok. Ám Kádár elvtárs felemelt ujjakkal jelezte, hogy szavai után még nem pontot, csak vesszőt képzelt és így folytatta: — Ha meg békességre van szükség, ahhoz legyen elég türelem. Egy nappal azután olvastam ezeket a sorokat a Népszabadságban, hogy megírtam a zalaszántói zárszámadó közgyűlésről szóló tudósítást. S ha eddig gondolkodtam is rajta, e sorok olvasása után azonnal valósággá lett bennem, hogy valamit mégiscsak kihagytam abból a tudósításból, amit még el kell mondanom. Ez pedig nem csupán a történés hű másolása, inkább a történtek utáni gondolat rögzítése. Előre bocsájtom, hogy nem is történt különösebb dolog Zalaszántón, mint az, hogy elevenbe vágóan, élesen vitatkoztak, mint ahogy más közgyűlésen is teszik — helyesen. Volt még jó is ebben a vitában, történetesen az, hogy a zalaszántói tsz-tagok nem zavartatták magukat, elmondtak mindent őszintén Somogyi elvtárs, a Politikai Bizottság tagja, Bakos elvtárs, a megyei pártbizottság első titkára, Bodogán elvtárs, a megyei tanács elnöke és más vezetők előtt. Valahogy természetesnek tűnt: ezeknek az embereknek van bátorságuk a vitához, bárkihez van címezve a bírálat, s bárki is hallja azt. Hanem a mód, ahogy vitatkoztak — az esetek nagy többségében érv nélkül vagdalództak a szavakkal — már bántó volt, s ez is jelenti azt a hiányt, ami abból a tudósításból kimaradt. Mert, engedje meg Benkő Ferenc bátyám, hogy én, az unokájának való mondjam meg: nem cselekedett helyesen, amikor ordítva-kiabálva védte állatgondozó barátját, még akkor sem, ha igaza volt. Ha barátjának sérelme van, akkor azt elintézni van mód ezernyi, tisztességesebb, parlamentárisabb is, semmiképpen sem a tarkóig vörösödött kiabálás. De mások is, akik felelőtlenül be-bekiáltottak tagtársaik, de még a vendég Somogyi Miklós hozzászólásába is, helytelenül cselekedtek, s nem erősbítették a zalaszántóiak jó hírevét. Persze a zalaszántóiaknak fájt is valami, s erről nemegyszer beszéltek. Az, hogy miért csak 35 forintot ér egy-egy munkanlrség, miért nem többet, mint a sokszor emlegetett Zalaváron. A válasz annyira kézenfekvő volt, hogy vendég létemre is egy kicsit szégyelltem magam, mert itt a tagságnak több mint a fele nem dolgozik becsületesen, úgy mint ahogy az emlegetett szövetkezet valamennyi tagja teszi. No, de ezt nem az ottlevő vendégek, nem is a zalaváriak és nem is annyira a vezetőség hibája, hanem azoké az „érzékenyebbek”" is, akik nem teremtik meg azt a hangulatot, hogy dicsőség legyen ott a jó minőségű, nagyértékrendű, becsületes munka. Mert ha Benkő bátyám azokra kiált, akik nem dolgoznak, akik a becsületes zalaszántói tsz-tagok által megtermelt javakból élnek, akkor érthető a felháborodás, hozzátéve, hogy akkor is elfogadhatóbb formában. Igazságtalan lennék, ha e cikkben csupán Zalaszántóról beszélnék. Nem. Kisebb-nagyobb eltérésektől szépítve, vagy csúnyítva, máshol is előfordulnak ehhez hasonló dolgok. ■ A formákban, nem a tartalomban az a baj. Mert általában, ha bírálat éri a közös gazdaságokat a tagság részéről, akkor azok a belső ügyeket érintik, sok esetben jót is akarnak, használni is szeretnének közösségüknek. S hogy ez nem sikerül, hanem inkább ront, az sokszor a bírálat megjelenési formáján múlik. De talán mindezeknél is rosszabb, ha a nyilvánosság előtt hallgatnak, maguk között pedig káromkodnak az emberek. Nem egy közgyűlést ültem végig már az idén is, ahol a tagság meghallgatta a beszámolókat, jóváhagytak mindent, s alig várták, hogy kikerüljenek a teremből. Akkor aztán elkezdték a magukét, bíráltak mindenkit, okosabbak voltak egyenként, az összesnél is, s bizony néha, sokszor igazuk is volt. A tsz vezetést illetően akadt néhány észrevételük, de csak maguk között volt bátorságuk ezt elmondani. Hát igen, a vitához bátorság, a békességhez pedig türelem kell. Mindkettőre oly nagy szükség van, mint a vetésnek az életet adó napsugárra. Egészséges vitaszellem, igaz érvek nélkül, a tagság alkotó akarása nélkül, persze, hogy nem tudnánk előre lépni. De igaz az is, hogy néhol négy-öt, de tíznél nem több akadékoskodó, a kákán is csomót kereső elronthatja az egészséges közszellemet, viselkedésükkel olyan légkört teremtenek, hogy azt hinné az ember: egy velejéig rossz közösségbe jutott. Mert ez történt Zalaszántón is. Egy alapjában jó, előre lendítő tanácskozást elrontottak kettenhárman azzal, hogy nem tudtak féket vetni káros indulataiknak. Nem volt türelmük a békességhez. Pedig nekik is az kell: alkotó, előrelendítő, egymást megértő, magukat segítő nagy-nagy békesség. Persze, ezt úgy érik csak el, ha türelmetlenek lesznek a rendbontókkal szemben