Napló, 1966. február (Veszprém, 22. évfolyam, 26-49. szám)

1966-02-23 / 45. szám

A termelés segítésének számtalan módja van­ ­/j Ülést tartott a Szakszervezetek Veszprém megyei Tanácsa Tegnap délelőtt az SZMT székházában ülést tartott a Szakszervezetek Veszprém megyei Tanácsa. A tanács­ülés először az 1966-os ter­vekről, illetve az azzal kap­csolatos szakszervezeti fel­adatokról szóló írásos je­lentést vitatta meg. Mellőz­ve most az idei év gazdál­kodásának országos és me­gyei tervszámait, a beszá­moló és a vita néhány ta­nulságáról szólunk: mit te­het a szakszervezet a ter­vek megvalósításáért. A szakszervezet termelést segítő tevékenysége igen sokrétű. Ellenőrizheti, hogy a termelés valóban a szük­ségletek szerint alakuljon. A normák karbantartása, ellenőrzése is szinte napi feladata a vállalati szak­­szervezeti bizottságoknak. Közvetve a termelést segí­tő, speciális szakszervezeti feladat a műszaki konfe­renciák és a termelési ta­nácskozások szervezése, irá­nyítása. Hogy a termelési tanácskozások céluknak tényleg megfelelőek legye­nek, igen fontos, hogy a műszaki konferenciáknak, mint a termelési tanácsko­zások előkészítőinek a szín­vonala is javuljon.­­A vitá­ban több felszólaló hangsú­lyozta: az idén lényeges elő­rehaladás történt. Sok he­lyen alapos, magas színvo­nalú műszaki konferenciák zajlottak le, amelyek bizto­sítékai lehetnek hasonló termelési tanácskozások­nak. A termelési tanácsko­zások szervezésénél, előké­szítésénél is számottevő a javulás. Új megoldásokkal is találkozni: több üzem­ben kisebb egységenként tartják, illetve tartották meg a termelési tanácsko­zásokat. Ezeken élénk vita, sok jó javaslat és felszóla­lás hangzott el.­ És itt ve­tődik fel az üzemi demok­rácia szélesítésének, foko­zásának kérdése, aminek legfőbb őre ismét a szak­­szervezet. Ha a tervet meg­valósító ember véleménye, elgondolása ismertté válik, és meg is szívlelik azt, az üzemi demokrácia céljának megfelelően konkrét terme­lő erővé válik. Ha egy üzemen belül a bérekkel baj van, első szá­mú segítőnek az emberek a szakszervezetet tartják. És ezt a szerepet vállalnia is kell minden szakszervezeti bizottságnak. Vállalnia az üzem, a népgazdaság és az egyén érdekeit figyelembe­vevő döntésekkel.. A szocialista munkaver­seny már nagyon sokszor a legfőbb segítőnek bizo­nyult a tervek teljesítésé­ben. A szakszervezetnek, mint a verseny gazdájának a hagyományos versenyfor­mák mellett támogatnia kell minden olyan új kez­deményezést, amely előre­lendíti a termelést. És már­is egész sorát lehetne fel­sorolni a kezdeményezések­nek. Közöttük csak egyet említünk: a már többször publikált öt évre szóló szo­cialista brigádszerződést, amelyet megyénkben, a vár­palotai szénbányáknál kö­töttek először. A tanácsülés második na­pirendi pontként a szak­­szervezet sporttevékenysé­gével foglalkozott Az erről készült beszámoló igen ala­pos és részletes volt, amely­ből most csak két, a szak­­szervezet sporttevékenysé­gét jellemző számot raga­dunk ki. Amíg 1962-ben az üzemi tömegsport mozga­lomban alig több mint öt­ezren vettek részt, számuk 1963 végére közel 15 ezerre nőtt. A tanácsülés mindkét je­lentést vita és hozzászólá­sok után elfogadta. Hűvös frontok közeled­nek nyugatról A Meteorológiai Intézet központi előrejelző és táv­­prognózis osztályán tájékoz­tatásul közölték, hogy a február eleje óta tartó „po­zitív anomália’’ valószínű­leg kedden érte el hazánk­ban a csúcspontját. Ugyanis az Izland fölötti központtal működő óriás ciklon-rend­szernek abban a szektorába kerültünk most, amely az itt lévőnél kissé hűvösebb légtömegeket hajt felénk a magasban. Kedden délelőtt az Alpok vidékéről, a déli órákban pedig a Dunántúl számos tájáról is jelentettek a megfigyelők nyárias jel­legű zivatarokat, záporeső­ket, sőt több vidéken jég­eső is volt. A nyugatról ér­kező hűvösség második hul­láma kedden délután elér­te Párizst és valószínűleg szerda délután vagy este érkezik meg a Kárpát-me­dencébe. A meteorológusok szerint ■tz enyheség, néhány napi? Még tart, a nappali fölme­legedés azonban kissé mér­séklődik. Világ vnMSrfii­ egresietek rr-AijiM A SZERDA I» Ipli 1966. február 23. 1 TOS #»48» |||| |||| ÉgÉ Ara 60 fillér 4 ■■ A Balaton környéki szőlőtermelő gazdaságokban — többek között a Balatonboglári Állami Gazdaságban is — már év elején elkezdték a szőlőmetszést. Az eddig ki­mondottan tavaszinak minősített munka előrehozása, az eddigi tapasztalatok szerint nem árt a szőlőnek. Munka­­szervezés és munkaerőgazdálkodás szempontjából vi­szont nagy előnyt jelent a gazdaságnak. A „tavaszi munkák” mellett tipikus téli munkát is végeznek a gaz­daság dolgozói. Kétmillió szőlővesszőt dolgoznak fel olt­ványkészítéshez, amelyből másfélmilliót saját céljaikra használnak fel. Gulyás Sándor, a többszörös szocialista brigád egyik tagja munka közben. (MTI Fotó : Bajkor József felv.) Befejeződtek a magyar-indiai kormányközi tárgyalások A magyar küldöttség látogatása Nehru egykori házában DELHI Sugár András, az MTI ki­küldött tudósítója jelenti: Kedden délelőtt Új Del­hiben Indira Gandhi asz­­szony dolgozószobájában is­mét tárgyalóasztalhoz ült a magyar és az indiai kor­mányküldöttség. A felek elvben elfogadták a közös közleményt, amelyet később hoznak nyilvánosságra. A megbeszéléseket elejétől vé­géig a teljes kölcsönös meg­értés és szívélyesség jelle­mezte. Kállai Gyula meg­hívta Indira Gandhi mi­niszterelnököt, látogasson el Magyarországra. Gandhi asszony a meghívást elfo­gadta. A reggeli órákban Kállai Gyula, valamint felesége és a küldöttség tagjai elláto­gattak Dzsavaharlal Nehru ■egykori házába, amelyet a nagy államférfi halála után Nehru-múzeumnak rendez­tek be. Kállai Gyula meg­tekintette Nehru dolgozó- és lakószobáit, gyermekko­ri és ifjúkori emlékeit, szá­mos levelének, cikkének, kéziratát, börtön jegyzeteit A ház kertjében megmutat­ták a vendégeknek azt az örökégő fáklyát, amely Nehru halála után egész In­diát bejárta. A küldöttség tagjai a mo­dern képtárban megtekin­tették az 1913-ban Buda­pesten született Amrita Ser­­gil, magyar származású in­diai festőművésznő képeit. Az 1941-ben Indiában el­­hunyt neves festő édesapja szikh felekezetű indiai, anyja magyar volt. Család­ja 1921-ben jött Budapest­ről Indiába. Amrita Sergil 1938-ban Budapestre uta­zott, magyar emberhez ment férjhez és magyar tá­jakról is sok szép képet fes­tett. Hamarosan visszatért Indiába és két év múlva, huszonnyolc éves korában elhunyt. Amrita Sergilt a modern indiai festészet egyik legnagyobb alakjá­nak tartják, képei állami­lag védettek. Ugyancsak megtekintet­ték a magyar vendégek a nemzeti múzeumot. A Kállai Gyula miniszterel­nökkel együtt Indiában tar­tózkodó magyar kormány­­küldöttség tagjai hétfőn és kedden megkezdték tárgya­lásaikat indiai partnereik­kel. Bíró József külkereske­delmi miniszter találkozott Csoudhuri pénzügyminisz­terrel és Manubhai Sah ke­reskedelmi miniszterrel, va­lamint a bánya és fémipari minisztérium vezetőivel. Kiss Árpád, az Országos Műszaki Fejlesztési Bizott­ság elnöke megbeszélést folytatott Raghu Ramiah műszaki fejlesztési minisz­terrel. Szarka Károly külügymi­niszterhelyettes látogatást tett Szivaran Szingh kül­ügyminiszternél, dr. Rosta Endre, a KKI ügyvezető el­nöke kulturális főhatósá­gok vezetőivel tárgyalt. Rónai Rudolf, a közleke­dés- és postaügyi miniszter helyettese az indiai légiköz­lekedési minisztérium ál­lamminiszterénél tett láto­gatást. Sághy Vilmos, az ■Országos Tervhivatal el­nökhelyettese Asoka Mehta tervezésügyi miniszterrel folytatott megbeszélést. Gépesített csirkenevelés A szamogorszki baromfi tenyésztő szovházban gépe­sített baromfiólakban nevelik a csirkéket. A húsz forgó berendezés mindegyikén öt szintet helyeztek el. Ezek rekeszeibe 80—80 csibét helyeznek el. A baromfiólakban mindent gépesítettek s egy munkásnő 16 000 csirkét lát­hat el a központi kezelőasztal mellől. A csibék 45 nap alatt érik el a kívánt súlyt. Képünk jobboldalán Alekszandra Kozajeva baromfi­tenyésztőnőt láthatjuk. A felvétel baloldalán az auto­matizált ketrecek egy részét mutatjuk be. Tiltakozunk! Hétfőn halálra ítélték Njonót, az Indonéz Kom­munista Párt Központi Bizottságának tagját! Nyolcvankétezer, bírói ítélet nélkül lemészá­rolt, és kétszázezer — bírói ítélet nélkül — börtönbe, koncentrációs táborba zárt ember sor­sának igazolására egy ko­holt perrel, egy bírói pulpituson lejátszódó szörnyű színházzal ke­restek indokot az indo­néz tábornokok. Pert ko­holtak a tábornokok, hogy igazolják a már elkövetett s az ezután kö­vetkező gyilkosságokat. Pert, amelyben hiányoz­tak a bizonyítékok a vád­lott ellen, s — mint a fasizmus hírhedt Reich­stag perében — a vádak visszaszálltak a vádlók fejére. Hazug procedúrát rendeztek Njono elvtárs ellen, az indonéz kom­munisták ellen, amely csak egy fázisa a kom­munistaellenes hisztériá­nak, kampánynak, s már tervezik a tábornokok a következő lépéseket... Kezdete óta felháboro­dással és aggódással fi­gyeljük ezt a pert. Fel­háborodunk a koholt vá­dakon, s féltőn aggó­dunk a vádlottért, az igazságért. Hétfőn világgá röpítet­ték a távirati irodák a hírt: a hadbírák meghoz­ták a gyilkos ítéletet, mely halálra szól, és „fellebbezésnek nincs he­lye”. De a jogi formákba öltöztetett önkény nem kötheti meg az igazságot. A világ haladó közvéle­ménye igenis megfelleb­bezi az ítéletet s most mi — Veszprém megye dolgozói — szintén itt tesszük le voksunkat. Tiltakozunk! De hol találunk mi —­ egy távoli ország kis te­rületének lakói meghall­gatásra? Ha egyedül len­nénk, talán pusztába kiáltó szó lenne szavunk, de tiltakozik a világ egész haladó közvélemé­nye, s mindannyian fel­emeljük szavunkat a gyilkosság és igazságta­lanság riasztó ítélete el­len! Felemeljük szavun­kat Njonó elvtársért, s az ellen, hogy ártatlano­kat ítélnek halálra a ha­talomra törő gyilkosok.

Next