Napló, 1966. november (Veszprém, 22. évfolyam, 258-282. szám)
1966-11-20 / 274. szám
1 ............................... " Világ proletárjai, egyesüljetek ! XXII. évfolyam 274. szám VASÁRNAP 1966. november 20. Ara 80 fillérNAPLÓ AZ HSZNP VESZPRÉM MEGYEI ÉS A KEGYES TANÁCS LAPJA A párttitkárt keresem, a főnök után érdeklődöm Tapolcán, a MÁV fűtőháznál. Hiába. Értekezletre mentek. Mire „felfedezem’’ Décsei Samut, a pártvezetőség tagját, már elkönyveltem magamban: kár volt ennyit gyalogolnom. Remény nélkül kérdezem: — Tudna egy brigádot ajánlani, amelyik részt vesz a kongresszusi versenyben? — Akik ott jönnek, megfelelnek? — mutat néhány olajos-ruhás emberre. — Ebédelni készültek, de ha beszélni akar velük ... együtt vannak minden a hatan. Bemutatkoznak, „kollektíven” — Nagy László esztergályos-brigád. Szocialista — teszik hozzá a rangot Munkájukról érdeklődöm. — Nálunk az a legfontosabb, hogy pontosan és jól elvégezzük a mozdonyok tervszerű javítását, meg közben a „futó-javításokat”. — Szerződésünkben vállaltuk, hogy december 20-ra befejezzük az éves tervünket — folytatja a brigádvezető — És egész évben nem kaptunk gömbvasat, csak most, az utolsó negyedben érkezett meg. Enélkül pedig mozdulni sem lehet a mi munkánkban — szólnak közbe ketten is. (Jól eligazított engem Décsi elvtárs; ha egyszer nincs anyag, szincs tervteljesítés, nem is szólva a felajánlásokról — mérem fel pillanatok alatt a helyzetet) — Na, de mi nem olyan gyerekek vagyunk, hogy kétségbeessünk. A leleményesség mindig segít, ,felderítettük" a fellelhető használt gömbvasakat, szegcsavarokat, és azokból pótoltuk a hiányt. — Nem tudjuk, mennyit jelent ez forintban. Gondoltuk, hogy lemérjük a használt anyagot, kiszámítjuk a megtakarított összeget Sok időt vett volna igénybe. Már rég leszoktunk arról, hogy az legyen a legfontosabb, hogy „kifelé” mit mutat a versenyünk. 1960 óta van együtt a brigád. Azóta kialakul az a szokás, hogy éves szerződést kötünk, és ezen belül ünnepi műszakokkal készülünk április 4-re, május 1-re, a vasutas napra — és természetesen most, a IX. kongresszusra.Október 1-től 7-ig kongresszusi hetet tartottak. Módosították eredeti vállalásukat: nem december 20-ra, hanem már december 15-re befejezik éves tervüket. Így köszöntik a kongresszust.) — Párttagok? — Matt Béla, egyedül. (De a kongresszusi versenyt közösen kezdeményezték, sorolták az ünnepek közé. Miért? Azt mondják, öntudatból. Üres, sablonos szó ez. Leteszem a tollam, nem jegyzem. Biztatnak, írjam csak le, mert ez így igaz. A fűtőház főnöke nemegyszer apellált az öntudatukra: Nagy elvtárs! Szorít az idő, mutassa meg a szocialista brigád ...) — És mi mindig „kidobjuk" — bocsánat, már csak így szoktuk meg, magunk között — kiadjuk időre a gépeket a forgalomnak. Ez a lényege: minden vállalásunknak, versenyünknek az a célja, hogy időben és kifogástalanul kijavítsuk a gépeket. — Tízezer forintot jelent, ha egy nappal tovább áll egy mozdony... — Egész évben nem volt kifogás a munkánk minősége ellen... az öntudat ... higgye el, nem szólam ez. .. — A kongresszusi versenyünk is ezen alapszik — mondja Kurucz Károly, a többiek nevében is. — Tudjuk, mit jelent a párt kongresszusa — nemcsak a kommunistáknak, hanem az egész országnak. Minden ember, akiben van egy kis becsület, hűség élhez a társadalomhoz, igyekszik ezt valahogyan kifejezni. És mivel tehetné ezt a munkásember, ha nem a munkájával? Mi legalább is így véljük. (A „mi” alatt nemcsak a Nagy brigád értendő — hanem az egész sűtőház. Meglepő, hogy mennyire ismerik a többi brigád életét, munkáját.) (Csak a munkájukról akartam érdeklődni — kérdezés nélkül is többet mondanak magukról.) — Sokkal közelebb kerültünk egymáshoz a hat év alatt, mióta együtt van a brigád. Egy viszi magával a többit — mellékelve a német tanfolyam — újságolják. Kurucz Károly jelentkezett, és Szakmári László, Vitai István is csatlakozott hozzá. — Hiányzott a tanulás. Tavasszal fejeztük be a technikumot. Érettségiztünk, hárman a brigádból — mondja Vitai István. — Ketten a nyolc általánost végezték el. Azt hiszem, nem túlzás, ha azt mondják ránk: szeretünk tanulni. — Az ezüst jelvényért valamit produkálni kellett.. — Két ezüstjelvényes brigád van a fűtőháznál. Egyik a miénk, másik Samu bácsiéké. Décsi Samu, aki megismertetett ezzel a brigáddal, nem említette, hogy szocialista brigádtag, s ők is ugyanúgy helytállnak, mint Nagyék. — Miért nem szólt erről? Szemrehányóan néz rám. — Emlékezzen csak, mindjárt a legelején mondtam: itt a fűtőházban mindegyik brigád részt vesz a kongresszusi versenyben Mike Tiborné Az ezüstjelvényes Nagy-brigád (T'hTízet' ■ Három előadás: Az irodalom — és művészetpolitika kérdései Megyénk képzőművészeti tervei, feladatai — A mai magyar képzőművészet problémái Tegnap egésznapos tanácskozásra hívta össze a megyei pártbizottság és a megyei tanács vb. művelődésügyi osztálya a megyénkben élő képzőművészeket, több színművészt, a zenei élet képviselőit, valamint a kulturális élet párt-, tanácsi és tömegszervezeti irányítóit. Részt vett a plénumon Tamás Ervin, a Magyar Képzőművészek Szövetségének főtitkára. Áron Nagy Lajos, a szövetség középdunántúli csoportjának vezetője, megyénk vezetői közül többek közt Szabó Kálmán, a megyei pártbizottság titkára és Baski Sándor, a megyei tanács vb. elnökhelyettese. Szász András, a megyei pártbizottság propaganda és művelődésügyi osztály vezetője megnyitó és üdvözlő szavai után Diószegi András, az MSZMP KB kulturális elméleti munkaközösségének tagja, a Kritika című folyóirat felelős szerkesztője tartott vitaindító előadást Előadásában Diószegi András napjaink legfontosabb irodalom- és művészetpoltikai kérdéseit foglalt össze, összefüggésben az elméleti munkaközösségnek az idén nyáron nyilvánosságra hozott „Az irodalom és művészetek hivatása társadalmunkban” című dokumentumával. Rámutatott, hogy erről és az ezzel összefüggő kérdésekről manapság világszerte, a szocialista országokban és a nyugati tőkésországok testvérpártjaiban egyaránt vita folyik. De élénken foglalkoztatja ez nálunk — különösen mintegy 1960—61 óta — a közvéleményt is. Minőségileg új típusú viszony van ma nálunk a művészetek és a közvélemény között; ez részint a konzekvens iskolapolitikának, a tömegek szélesebb általános műveltségének, részint a kulturális értékeket közvetítő eszközök (könyv- és folyóiratkiadás, film, rádió, tv stb.) ugyancsak tömeges elterjedésének köszönhető. Mélyrehatóan elemezte az előadó a szocialista realista irodalom és művészet kibontakozásának társadalmi feltételeit, eredményeit világszerte és nálunk; kapcsolatát és érintkezési pontjait a szövetséges kortársi polgári-humanista művészettel. Rámutatott, hogy nem szabad a szocialista realizmusnak valamiféle merev sémáit, meghatározásait megállapítanunk és alkalmaznunk, valamint hogy kritériumai periódusonként módosulhatnak és módosulnak is (például a munkáshatalom megszerzése után). A művészetek és a szocialista realizmus funkcióját társadalmunkban nagy általánosságban abban jelölte meg, hogy segítse megteremteni a szocialista társasfufiHot, a tzftfwRjlB wmitef-Hpust, de rámutatott, hogy ezen az általános követelményen belül specifikus funkciói vannak, hiszen egy műalkotás nemcsak az ember tudatára hat, hanem sokoldalúan a teljes emberre. Az ízlés korszerűsége az adott kor kulturáltságának olyan látszólag távoleső területeivel is összefüggésben van, mint a technikai műveltség. Befejezésül Diószegi András a művészeti formakultúráról, a közérthetőségről, a művészet demokratizmusáról és az ízlésnevelés viszonylagos elmaradottságáról beszélt. Az előadást élénk és termékeny vita követte, majd délután újabb két előadással folytatódott a tanácskozás. Szabó János, a megyei tanács művelődésügyi osztályának helyettes vezetője a megye képzőművészeti terveiről, feladatairól adott tájékoztatást. Pogány G. Gábor művészettörténész, a Nemzeti Galéria főigazgatója pedig a mai magyar képzőművészet problémáiról tartott előadást. Lapzártakor a tanácskozás még tart a plénumra lapunk következő számában, visszatérünk. t* r wr r* r ■* * Képzőművészeti plénum a megyei pártbizottságon Megkésett esküvő Miért késett Sümegen egy órát két fiatal társadalmi esküvője? Riport az 5. oldalon. Megidézett történelem Koszorú és emléktábla egy szovjet katonatiszt sírján — 21 év után. — Holhalt meg Ivan Volocsevsszsoij — ezt keresi a fél fala Literen. Riport a 3. oldalon. Fórum A kiütő megrendülését, együttérzését fejen ki az árvíz sújtotta olasz nép iránt „Zsóka-nap Itáliában” című versében Cserhát József. — Irodalmi mellékletünk a 6—7. oldalon. Kaltara és közvélemény A mai magyar irodalom és művészet, valamint a munkás-közvélemény kapcsolatát vizsgálja munkatársunk publicisztikai írása a 48 S oldalon. A Sirály KTS2 nagyon népszerű műanyagcsónakjai. (Képriport a 3. oldalon) Tóth Marianna büszkén mutatja a padragkúti Tulipán őrs tagjainak az oklevelet. (Fotó: Péterfay) Vándorzászló, oklevél, tv készülék Jutalmat kapott a három legtakarékosabb úttörőcsapat: a pécselyi, a padragkúti és a devecseri A pécselyi úttörők és kisdobosok másodszor nyerték el a Takarékos úttörőcsapat címet, és a megyei Úttörő Elnökség, valamint az OTP Veszprém megyei Igazgatóságának vándorzászlaját. Az elismerő oklevelet és a vándorzászlót Máttéfy Nándor, az iskola igazgatója vette át Láng Tibortól, az OTP megyei igazgatóságának osztályvezetőjétől. Pécselyen minden iskolás gyereknek takarékbélyeggyűjtőlapja van. Komoly elhatározás született itt a vándorzászló további megtartására. Az iskolában átlagosan számítva minden tanulónak 75 forint takarékbélyege van ebben a tanévben. A tanulók ezért a pénzért megdolgoztak, így kétszeres az örömük az összegyűjtött forintok láttán. Padsragkúton Koczka István igazgató és Malomvári Miklós fogadta a megyei tanács vb művelődésügyi osztálya, a megyei Úttörő Elnökség és az OTP Veszprém megyei igazgatóságának küldötteit, akik a Kossuth Lajos úttörőcsapatnak a Takarékos úttörőcsapat oklevelei, továbbá az Úttörő Elnökség és az OTP megyei igazgatóságának vándorzászlaját adták át. A jutalmakat a Tulipán őrs vette át a csapat nevében. A nagylétszámú iskolák közül a devecseri általános iskola 2209 számú Petőfi Sándor úttörőcsapata nyerte el a Takarékos úttörőcsapat címet és a vándorzászlót. Az iskola legtakarékosabb tagjai: a IV/a. kisdobos, a VII/a és a VI/c. úttörő raj vette át az oklevelet és a harmadszor elnyert vándorzászlót. Az iskolák ezenkívül TV készüléket kaptak jutalmul. Ellenőrizték a megyében a polgári védelem oktatását Pénteken délután a megyei polgári védelem parancsnoksága, az MHS megyei elnöksége és a különböző társadalmi szervek aktívái ellenőrizték a tizenötórás polgári védelem oktatás lebonyolítását az egész megye területén. Az indulás előtt Békés Kálmán őrnagy, megyei törzsparancsnok tartott eligazítást a résztvevők számára. Az ellenőrök a hat járás 76 községébe látogattak el, vagyis valamennyi olyan faluba, ahol oktatást tartanak. Az ellenőrzés tapasztalatai zömmel jók. Ebben a kiképzési évben sokat javult a látogatottság, megyei átlagban pénteken 75—80 százalékos volt a megjelenés. A járási és a községi tanácsok, MHS szervek, társadalmi szervezetek és az üzemek vezetői összefogásának eredményeként könyvelhető el, hogy általában nincs lemaradás az előadások ütemében sem. Persze vannak olyan helyek is, ahol egy-egy esetben időpontot változtattak s erről nem értesítették időben a lakosságot, így egy-egy előadás elmaradt. Jobb szervezőmunka kellene például Csopakon, Balatonalmádiban, Alsóörsön és Balatonkenesén, Gyulafirátóton, Berhidán és Papkesziben az ellenőrzés jól látogatott és nagyon színvonalas előadásokat talált. A veszprémi járásban kitűnik még a borforgalmi vállalat, ahol 100 százalékos megjelenést tapasztaltak sorozatban. A többi járásban is találtak igen eredményesen működő polgári védelem oktatást. Díszei: Hévíz Bakonyszücs, Namrtevel Zirc, Olaszfalu, Noszlop, Bakovypölöske és Oroszi érdemli meg a dicséretet. Ankét Veszprémben Ankétot rendez „A Nagy Októberi Szocialista Forradalom és a polgárháború” címmel a TIT Veszprém megyei Szervezete történelmi, nemzetközi és hadtudományi szakosztálya november 23-án szerdán 15 órai kezdettel Veszprémben, az egyetem ...” épületének klubtermében. Előadó Tyerehov Iván Szemjonovics főiskolai docens, kandidátus.