Napló, 1967. január (Veszprém, 23. évfolyam, 1-26. szám)

1967-01-05 / 4. szám

-2 - Magnetofon az aktatáskában Ruby holttestét Chicagóba szállították • Nyilatkozik a menesztett ügyvéd Szerdán a hajnali órákban­­ Chicagóba érkezett az a re­pülőgép, amely az 55 éves korában meghalt Jack Ruby tetemét szállította. A holt­testet tartalmazó koporsót ravatalozóba vitték. Rengeteg újságíró és rend­őr várakozott a repülőtéren, amikor a dallasi gép leszállt. Ruby bátyja és két nővére kísérte a koporsót. Ruby családtagjai nem­ tettek nyilatkozatot. A­ rendőrség kordont vont az újságírók és Ruby hozzá­tartozói között. A dallasi megyei kórház orvosai végezték el kedden este a kórbonctani vizsgála­tot. A boncolás után újság­írókkal közölték, hogy ellen­tétben a korábban kiadott közleménnyel, Ruby halála közvetlen oka nem a szerve­zetében áttételes úton elter­jedt rák, hanem tüdőembó­lia volt. Légzési elégtelenség következtében kedden, ma­gyar idő szerint 17:30 órakor beállt a halál. Az orvosok el­mondták, hogy Oswald gyilkosa ébredés­kor még jól érezte magát, fürdőt vett és reggelit kért, de egy órával később rosz­­szul lett. Nem közölte utol­só gondolatait. A Reuter-iroda tudósítója Párizsban felkereste Mel­­win Belli ügyvédet, Jack Ruby első védőjét, akinek a család már előzőleg felmon­dott. Belli a Reuter tudósító­jának kijelentette, nem érti, hogy az Amerika egyik leg­jobb gyógyintézeteként is­mert dallasi Parkland kór­házban miért csak az utolsó pillanatban tudták megálla­pítani Ruby betegségét.­­ Azt is különösnek tartja Belli, hogy a dallasi rendőrség, amely éjjel-nappal felügyelet alatt tartotta Rubyt, „nehogy öngyilkosságot kövessen el” — miért nem tudta előbb észrevenni, hogy Ruby „átkozottul közel van a halálhoz”. Sürgősen hozzáfűzte azon­ban, hogy véleménye szerint csak gondatlanságról, nem pedig céltudatos cselekedet­ről van szó. Kedden New Yorkban a Capitol Records cég sajtóér­tekezleten mutatta be a 46 perces mikrobarázdás hang­lemezfelvételt, amelyen meg­szólaltatták a Kennedy-gyil­­kosságban szerepet játszott embereket, s amelyben Ruby is kapott három percet. Ruby azt bizonygatta, hogy nem vett részt összeeskü­vésben, amikor Kennedy állítólagos gyilkosát, Os­­waldot megölte. A hanglemezgyártó válla­lat szerint a Ruby-interjú — „minthogy a dallasi rendőr­ség azt egyébként nem en­gedte volna meg” — konspi­­rációs alapon készült: „Ruby bátyja, Earl, jiddis nyelven súgta oda a betegnek, hogy az orra alá dugott aktatás­kába magnetofont rejtettek” Ami előre látható volt, bekövetkezett: meghalt Jack Ru­by, aki megölte Kennedy elnök állítólagos gyilkosát, Os­­waldot. A hivatalos jelentés szerint rák végzett vele ugyanabban a Parkland-kórházban (Dallas, Texas), ahol három évvel ezelőtt Kennedy elnök és Oswald meghalt. A képen: Elszállítják Jack Ruby holttestét a Parkland­­kórházból. (Rádiótelefoto :( MTI Külföldi Képszolgálat) Incidens a kávéházban Az utóbb időben amerikai katonák és nyugatnémet pol­gári személyek között előfor­dult számos incidens miatt Heidelbergben ezentúl este hat óra és reggel hat óra között megerősített katonai rendőr­ őrjáratok cirkálnak az utcákon. Egy másik nyu­gatnémet városban, Mann­­heimben is voltak hasonló incidensek — legutóbb egy kávéházban, ahol több mint ötven amerikai katona tartóz­kodott, verekedés tört ki, melynek során a kávéház tulajdonosa is súlyosan meg­sebesült RoPLO Pham Van Dong nyilatkozata: Addig harcolunk, amíg meg nem szűnik az agresszió NEW YORK ! A New York Times szerdai számában megjelent Pham Van Dongnak, a Vietnami Demokratikus Köztársaság miniszterelnökének nyilat­kozata, amelyet Salisbury­­nek, a lap hanoi különtudó­­sítójának adott. A beszélgetés során Pham Van Dong újból kifejtette a VDK kormányának ismert négypontos programját. A VDK miniszterelnöke hang­súlyozta: a négy pont a viet­­­­nami probléma rendezésének­­ alapja. — A legfontosabb kérdés­­ egy életképes rendezés létre­hozása — fűzte hozzá Pham­­ Van Dong — az első lépése­­­­ket ebben az irányban két­ségtelenül Washingtonnak kell megtennie. Mi nem sür­gethetjük a történelem me­netét. Ha ez nem történik meg ma, majd megtörténik holnap. Vietnam egyesítésének kérdéséről szólva a vietnami kormányfő kijelentette: „Mi­­ majd egymás között megvi­tatjuk ezt a kérdést és a leg­megfelelőbb eszközökkel old­juk majd meg”. Ugyanakkor Pham Van Dhong hangsú­lyozta, hogy a vietnami nép szilárd elhatározása. Addig harcol, míg meg nem szű­nik az agresszió. WASHINGTON Az amerikai légierő a hét elején bejelentette, hogy 15 százalékkal bővíti a pilóták kiképzését, mert csak így tudja pótolni a Vietnamban elszenvedett veszteségeket. A bővítés következtében ha­vonta mintegy negyven új pilótát lehet Vietnamba irá­nyítani. Suttarno halandó számot a­Eol Osa Maliki, az Indonéz!­zott meg, csak annyit mon­ Nemzeti Párt elnöke kedden dött, hogy Sukarno hamarp­­este Sukarno elnökkel foly­­o­san eleget tesz a tanácskozó tatott magánmegbeszélése­n gyűlés követelésének. Alam­­után közölte, hogy az elnök I­siah vezérőrnagy, a hadse­­engedve az ideiglenes népi rég helyettes főparancsnoka tanácskozó gyűlés követeié-t ugyanakkor közölte: Sukar­­senek, hajlandó számot adni­­ .... . . . az 1965. szeptemberi puccsot i n° elnek meg a­­Muzulmán megelőző politikájából. Ma­­j újév (január 13) előtt „fontos liki időpontot nem határoz­ó bejelentést tesz”. Meggyilkolták Mohammed Khidert Politikai gyilkosság, vagy gengsztertámadás ? Kedden este madridi lakása előtt az utcán meggyil­kolták Mohammed Khidert, az algériai forradalom emig­rációba élő egyik volt vezetőjét. Amikor Khider kilépett háza kapuján, két ismeretlen személy arabul megszólí­totta. Az algériai politikus válasz nélkül hagyta őket és beült kocsijába. A két ember közül az egyik lövéseket adott le a kocsira. A lövéseket meghallva Khider — aki eddig sértetlen maradt — kiugrott az autóból és menekül­ni kezdett. Ekkor újabb öt lövést adtak le rá, amelyek vé­geztek vele. Felesége és sógora, akikkel együtt indult el otthonról, azonnal kórházba szállították, de mire odaérkez­tek vele, Khider meghalt. A támadók a zűrzavarban el­tűntek.­ ­ Mohammed Khider 1912-­­ ben elhatározta, hogy éttér­ben született Algírban. Ar­nek a fegyveres akcióra politikai életben 1946 óta vett­­ Franciaország ellen. 1956 részt, amikor Constatine­re- októberében Ben Bellával és I­gye képviselőjévé választot- az FLN két másik vezetőjé­­­­tál, s ebben a minőségben ő vel együtt tartóztatták le a 1949-ig volt tagja a francia franciák azon a repülőgépen, ■ nemzetgyűlésnek, amelyen Rabatból Tuniszba Egyike volt annak a kilenc utaztak. Az eviani egyet­­algériai vezetőnek, aki 1954- mény megkötése után az FLN politikai bizottságának főtitkárává választották és ekkor még Ben Bella közeli munkatársa volt. A két politikus között azonban 1963-ban nézetelté­rések merültek fel. Khider nem értett egyet az algériai kormány államosítási intéz­kedéseivel és lemondott. Svájcba utazott és 1964 jú­liusában bejelentette, hogy ellenzékbe vonul Ben Bellá­val szemben. Néhány nappal később robbant ki az FLN titkos pénzalapjának ügye. Ben Bella Algírban elmon­dott beszédében nyíltan az­zal vádolta Khidert, hogy el­sikkasztotta és svájci ban­kokban helyezte el a körül­belül hatvanmillió frankra becsült összeget, amelyet mint az FLN pénztárosára bíztak rá. A vádra Khider egy sajtóértekezleten azt vá­laszolta, hogy az összeget Benn Bella ellenzékének ren­delkezésére bocsátja. A ké­sőbbiek folyamán Khidert kiutasították Svájcból, s ez­után Franciaországba, majd végül Spanyolországba köl­tözött. Rumedien hatalomra ju­tása után Rhider nem tett semmiféle nyilvános politi­kai nyilatkozatot, de az FLN pénzét illetően változatlanul az volt az álláspontja, hogy az az FLN tulajdona, de csak akkor adhatja vissza, ha összeül a párt kongresz­­szusa, amelyen az FLN ösz­­szes tagjai kivétel nélkül részt vehetnek. Az UPI amerikai hírügy­nökség egy kommentárjában valószínűnek tartja, hogy a merénylet politikai jellegű volt, noha nem zárta ki azt sem, hogy esetleg algériai gengszterek voltak a tette­sek, akik így akarták meg­szerezni „az FLN kincsét”, amely­ felett ,úgy látszik még mindig Khider rendelkezett. Megtalálták a képeket , nyomoznak a tolvajok után Szerda délben a Scotland­­ Yard bejelentette, hogy a Dulwichi képtárból péntek éjjel ellopott nyolc kép a­­ rendőrség birtokában van.­­ A szűkszavú bejelentés­­ csupán annyit közölt, hogy a képek kisebb sérüléseket szenvedtek ugyan, de a kár nem jelentős. A rendőrség a­­ festményeket, amelyeknek­­ értékét hét millió dollárra becsülik, több részletben, kü­lönböző időpontokban és kü­lönböző helyeken találta meg. Három kép, két Remb­randt és egy Rubens már hétfő este a rendőrség bir­tokában volt, de biztonsági okokból nem közölték, attól félve, hogy a képtolvajok a hír hallatára esetleg meg­­­­semmisítik a többit.­­ Szerdára virradó éjjel egy névtelen telefon nyomában bukkant a rendőrség a még hiányzó öt festményre. A­­ Scotland Yard bejelentése­­ nem ismerteti pontosan, hol és hogyan találták meg a képeket, tekintettel arra, hogy­­ a nyomozás újult erővel foly­tatódik a tolvajok kézreke­­rítésére. Az egyik rejtekhe­lyen a festményekkel együtt számos lopott értéket és fegyvereket is találtak. A be­jelentés nem említi, letartóz­tattak-e valakit. 13. ca. Rumosdióval etettek. — Szeretlek Illés. Vagyis Mihelyt leszálltam otthon Mindjárt rám akarták íratni gyereket akar tőlem, a vonatról, azonnal a csó­ a kertet házastól, de mond- — Már megint megjátszod nakházba mentem, hogy­tam, hogy ez még korai. Az­ a Petőfi Sanyit? — sértege­­triggyé tegyem barátaimat, tán végig a nővel voltam és tett Medres, a szerelő. Ott volt Diszeli, az üvegsze- búcsúzóul azt mondta, már — Csak semmi rágalom, mű borbély, Petár, az alko- nem korai rám íratni a va- Most a tanúm lehetsz. Jövő holista sekrestyés, Medres, a gyom­kat. A többihez semmi vasárnap jön a nő. Vissza szerelő, aki egyszer már ta­ közözök, sem engedem, nasikodni akart esküvőmön. — De milyen a nő?! —sür- A rosszindulat olyan vég- Nekem estek, mint a húsevő getett az üvegszemű borbély, télen, mint az én jóságom fenevadak. — Hiába mondanám, nincs Nem hittek nekem ezek a — Na, milyen a nő?! hozzá elég fantáziátok. Sze- sanda gazemberek. Egész hé-Először ásítottam, hogy ve­­ke és édes, mint a húsvéti ten spuniztak, világos nap­evék tudomásul: győztem, kalács. Vad és marcangoló, pál csúfot űztek belőlem. Utána rátértem a részletek- mint Tangolita abból a híres -í­re. operettből. Tökéletes honle- Minden áron velem akar­— Úgy bántak velem, mint­ány. Amilyennek mindig is tak jönni Karola fogadására, az évszázad kérőjével. Föl elképzeltem a magyar anya- Két fiáker volt a városban, nol, előttem locsolva az ut­­kát. És a szemembe mondta: mind a kettőt kibéreltem. A régi húspiacon, ahol ezidő­­ben inkább virágot árultak, összevásároltam az orgoná­kat pünkösdi rózsákat já­cintokat Úgy megraktuk a két fiákért, hogy ennyi vi­rágot utoljára Kelemen ka­nonok úr, pápai prelátus te­metésén láttam utoljára. Rá­adásul ott találtam a húspia­con a virágok virágát a rumszagú Tulipán Artúrt a Lant Hercegét Őt is csokor­ba kötöttem és a fiákerbe gyömöszöltem, egyenesen az alkoholista Petár sekrestyés ölébe. Kell ilyenkor az ud­vari költő. Karolát meglepte a fogad­tatás. — Álom... tündérálom ! —­áj üldözött örömében. Barátaimat szintén meg­lepte Karola káprázatos tö­kélye. Mind a Karola fiáke­­rére kapaszkodtak fel. Ne­kem csak a fiákeres bakján jutott félárú hely. A második fiáker kizárólag a május vi­rágait hozta mögöttünk. Aztán zártkörű teadélutánt tartottunk a csónakházban. Decispoharakból ittuk a tör­kölyt és, hogy ne legyünk szomjasak, kísérőnek abasári rizlinget használtunk. (Folytatjuk) Csütörtök, 1967. Január . Megérezte halálát , hullámsírban végezte életét Donald Campbell Szerdán délben bejárta a hír a világot: Donald Camp­bell, a többszörös világrekor­der autó- és motorcsónak versenyző világrekord kísér­let közben életét vesztette. Egész életében a sebesség megszállottja volt a 45 éves sportember, aki gázturbinás versenyautóján és motorcsó­nakján — mindkettőnek „Bluebird” azaz, „Kékmadár” volt a neve — az elmúlt 10 év alatt hétszer szárnyalta túl az abszolút gyorsasági világcsúcsot. Kedden este, amikor bará­taival kártyázott, mintha érezte volna halálát, megje­gyezte: — Olyan rossz előérzetem van. A holnapot nem élem túl... De reggel mégsem tett le arról a tervéről, hogy meg­tartsa a világcsúcs kísérle­tet ... Az észak-angliai Co­­niston tavon előkészítette gé­pét a száguldásra. Beszállva hajójába búcsúzóul ennyit mondott: — Minden a legnagyobb rendben... úgy érzem ez­úttal sikerülni fog ... S megkezdődött a harc az általa tartott 411 km/órás világrekord megdöntéséért. Az első hossz után még min­den valóban simán ment. Mintegy 480 km/órát mértek, amikor — a szerencsétlen­ség bekövetkezett A „Kék­madár’­ — valószínűleg egy kereszthullámtól — levegőbe emelkedett, szaltót csinált és amikor visszazuhant a vízre a motor felrobbant. A szer­tehulló darabok és a vezető Donald Campbell pillanatok alatt a vízbe merültek. Azon­nal mentőcsónakok siettek a helyszínre, de mindössze Campbell bukósisakját, oxi­­gén-légző készülékét és ci­pőjét találták meg. Valószí­nű, hogy a kiváló angol ver­senyző már a robbanás pil­lanatában életét vesztette. Donald Campbell 1921-ben született és élete első pilla­natától az utolsóig vérében hordozta a sebesség iránti olthatatlan vágyát. Édesapja ugyanis Sir Malcolm Camp­bell, aki szintén többszörös világrekorder volt földön és vízen egyaránt , minden cselekedetével szinte bele­­szuperálta fiába a sebesség iránti őrületet.

Next