Napló, 1967. augusztus (Veszprém, 23. évfolyam, 179-205. szám)

1967-08-20 / 196. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek ! XXI­. évfolyam *||||tk W fMB r«r„ 'mMHIi 11 136*. augusztus 20. I Si&hLiSU' Hh fi a~80miér A 1ibM~ SLJ ■i-\l?U4!i­ JJi^i.;W.I,UHf^l­ IK’l'áKi1gJi»«j;»ttHMimJiildiMi^B Kenyér, munka, emberek Világbirodalom-e az éhezés? Csillagok is petárdák A párt fiatal marad Az ezeréves kéz Rangjukat a munka adja Az olajat szeretni kell fog és még valami Alkotmányunk szellemben írta: Szabó Kálmán, az MSZMP Veszprém megyei Bizottságának titkára A­ugusztus 20 nagy ünnepe a magyar népnek, 1949 óta e napon számve­tést készít a népét és hazáját sze­rető állampolgár, hogy milyen utat tettünk meg a szocializmus építésében az alkotmány­ban lefektetett jogok alapján. Az 1949-ben készített alkotmány szentesítette a párt ve­zette dolgozó nép harcának eredményét, hogy új hazára lelt az ezer éven át elnyomott dolgozó magyar nép. A Tanácsköztársaság rövid ideig tartó uralmát kivéve soha nem volt a magyar népnek igazi alkotmánya. A letűnt korszak népnyúzó urai évszázadokon át elnyomták, kizsákmányolták, jogaiktól megfosztották a magyar népet. Csak 1945 után a szovjet néptől kapott szabadságot, amellyel népünk jól gazdálkodott, sáfárko­dott, a munkások és parasztok összefogása, kemény harcai tették lehetővé az alkotmány megalkotását, amely rögzítette, hogy a „Ma­gyar Népköztársaságban minden hatalom a dolgozó népé!” Az Alkotmány azonban nemcsak regiszt­ráló, hanem előremutató is volt, amely meg­jelölte a szocializmus építésének útját. En­nek szellemében raktuk le a szocialista ala­pokat és tértünk át a szocializmus teljes fel­építésére. Igaz, az út nem volt nyílegyenes. Voltak nehéz, keserves esztendők, sok volt a buktató. Ezekből a párt levonta a tanulságot, az alkotmánynak nemcsak a paragrafusát nézte, hanem a szellemét, mélységes huma­nizmusát. A magasztos cél, a szocializmus, a kommunizmus építése, ahol minden ember alkotó tevékenysége kiteljesedik, csak a párt és a nép szilárd összefogása alapján valósul­hat meg. Ha szerényen is, de állandóan haladunk előre e célok megvalósításáén. Úgy­hogy köz­ben állandóan erősítjük a néphatalmat, a­n­nak alapját, a munkás-paraszt szövetséget. Az élet napról napra igazolja, hogy az al­kotmány szelleme mélyen beágyazódott a ma­gyar nép nagy tömegeibe. A kritikus időpon­tokban kiállta a történelem próbáját. Az 1956-os sötét ellenforradalom napjaiban, amikor az elkövetett hibákat a szocializmus, a haladás ellenségei kihasználva tobzódtak, visszakövetelték régi paradicsomaikat, a dolgozó tömegek hamarosan felismerték, hogy itt a játék az alkotmány, a munkás­paraszt hatalom megsemmisítéséért folyik. Ez a felismerés adta a fegyvert a néptöme­gek kezébe, hogy megvédjék saját hatal­mukat. Ez az összefogás adott erőt, ösztön­zést a mezőgazdaság szocialista átszervezésé­hez. A munkásosztály nemcsak az új szocia­lista út megválasztásában segítette a pa­rasztságot, hanem azóta is állandó, baráti, anyagi segítséget nyújt hű szövetségesének. Ezt világosan látja a termelőszövetkezeti pa­rasztság is. Mindez együttvéve biztosította, hogy a termelőszövetkezetek egyre jobban megerősödjenek és több árut adva a város dolgozóinak, erősítsék a maguk részéről a szövetséget. Ezzel saját jólétüket is emelik. A termelőszövetkezetek megszilárdításának, a termelés emelésének olyan sokat ígérő je­lei vannak, hogy az utóbbi három évben ke­vesebb területen megtermeljük az ország ke­nyerét. A megyében ilyen magas kenyérga­bona termésátlag soha nem volt még. Ezért veszik a városi dolgozók kezükbe különösen jó érzéssel augusztus 20-án az új kenyeret, amely egyben szimbolizálja a munkás-pa­raszt összefogást is. A munkás-paraszt összefogás igazi huma­nitását fejezte ki pártunk IX. kongresszusa, amikor kimondotta, hogy a szociális juttatá­sokat 1970-ig a tsz-tagok részére a városi dol­gozók színvonalára kell emelni. Az alkot­mány lefektetésekor még olyan távolinak tűnt a falu és város közötti különbség eltün­tetése, hogy sokan el sem tudták képzelni, hogyan történik. És még két évtized sem telt el, ez a különbség egyre jobban eltűnik. A kultúrházak és moziüzemek, könyvtárak szé­les hálózata, a rádió és televízió, s egyéb más kulturális eszközök tömegei biztosítják ennek megvalósulását. Ma már a falu lakos­ságát is másként lehet megítélni, mint ré­gen, hisz a közös ügyek intézése, a közösség ügyeiért folyó harc egyre jobban az uralkodó osztály, a munkásosztály színvonalára emeli a termelőszövetkezeti parasztságot is. A munkásosztály példát mutat a termelésben, a helytállásban, áldozatkészségben. Amikor a párt Központi Bizottsága 1964-ben feltárta a népgazdaságban jelentkező gátló tényező­ket, a munkások céltudatosan és áldozatké­szen dolgozva növelték a termelés hatékony­ságát, a termelékenységet, feltárták a belső rejtett tartalékokat, növelték az export le­hetőségeket. Mindezek együtt erősítették népgazdaságunk gazdasági alapjait, hozzájá­­rultak — ha szerény mértékben is — az élet­­színvonal emeléséhez. Ugyancsak pártunk IX. kongresszusa ha­tározta meg társadalmunk soron következő fejlődési szakaszának két fontos — egymás­sal, valamint alkotmány­ adta jogainkkal és kötelességeinkkel is összefüggő — követel­ményét. Az egyik a szocialista demokratiz­mus erősítése, a másik pedig az állami szer­vek, nálunk nevezetesen a tanácsok súlyá­nak, igazgatási szerepének növelése. Most új feladatok előtt állunk. Megvalósí­tásra vár a gazdasági mechanizmus reform­ja, amelytől gyorsabb ütemű fejlődést, gaz­dasági eszközeink hatékonyabb felhasználá­sát, termelékenyebb munkát, a növekvő szükségletek jobb kielégítését, az önállóság, a felelősség, az anyagi érdekeltség növeke­dését, az életszínvonal tartósabb és gyorsabb emelését várjuk. Az eddigi tapasztalatok azt igazolják, hogy megyénk lakosságának nagy többsége, még ha egyes kérdéseket nem is látnak teljesen tisztán, bíznak a reform si­kerében, készek alkotóan közreműködni an­nak megvalósításában. Erre saját történelmi tapasztalataik is ösztönzik őket, mert látják, amit a párt és a kormány 1956 óta program­jába vett, azt a tömegek aktív közreműködé­sével lépésről lépésre meg is valósítja. Vilá­gosan látják, hogy a reform megvalósításá­nak kulcsa saját alkotó tevékenységükben rejlik. . Az alkotmány szelleme a nemzeti egység törekvésnek is zöld utat nyitott. Már a VIII. pártkongresszus kimondotta: „A szocialista alapok lerakásának befejezése után a nem­zet alapvető érdekei azonosak, a munkásosz­tállyal nincsenek szemben álló osztályok és rétegek. Egész népünk érdeke a szocializmus teljes felépítése, népünk alkotó tehetségének sokoldalú kibontakozása, a népek közötti ba­rátság ápolása, a proletár internacionalizmus mélyítése.’’ Minél jobban elsajátítja népünk a marxizmus—leninizmus eszméit, annál erősebb, szilárúabb, termelékenyebb lesz nagy céljaink megvalósításához a nemzeti egység. Alkotmányunk méltatásánál nem hagy­hatjuk figyelmen kívül, hogy a világon nem élünk elszigetelten. Belpolitikai életünkre, törekvéseink és terveink megvalósítására ki­hat a világpolitikai helyzet alakulása. Mi a békés egymás mellett élés alapján állunk­, gyűlölünk mindenféle elnyomást, kizsákmá­nyolást. Minden népnek joga van az önálló, független nemzeti életre, a saját maga által megválasztott társadalmi berendezkedésre. Míg mi a békés alkotó munkán, a népek ba­rátságának fejlesztésén dolgozunk, addig az imperialisták, élen az Egyesült Államokkal, bűnös agresszív háborút robbantanak ki és folytatnak a világ különböző térségeiben. Népünk elítéli a vietnami barbár agressziót, amely a hitleri fasizmussal egy szinten foly­tat terror­háborút a vietnami békés lakos­ság ellen, nem kímélve a nemzeti kulturális értékeket, lakótelepeket, iskolákat, kórháza­kat sem. De a hős vietnami népet nem tud­ják megtörni, mert igaz ügyért, népük sza­badságáért harcolnak, és mi az ő szent ügyü­ket mindenben támogatjuk. Elítéljük az arab országok ellen elkövetett izraeli agressziót és támogatóikat. A törté­nelem nemegyszer igazolta már, hogy erő­szakkal vitás kérdéseket megoldani nem le­het, e kérdésben messzemenően támogatjuk a Szovjetunió ENSZ-beli javaslatait. A ma­gyar nép számára nem közömbös Európa bé­kéje és biztonsága, az alkotmány szelleme is követeli tőlünk, hogy ott legyünk azoknak az élvonalában, akik nemcsak kívánják, de min­den eszközzel harcolnak Európa békéjéért és biztonságáért. Ha valaki tudja, a magyar nép igazán tudja, hogy a német imperializmus által elindított két szörnyű világháború egy emberöltő alatt milyen hatalmas vér- és anyagi veszteséget okozott a magyar népnek.­ost, amikor alkotmányunkat ünne­peljük, számvetést készítünk, egy pillanatra sem feledkezhetünk meg nagy barátunkról, a Szovjetunióról. Ebben az évben ünneplik szerte a világon a Nagy Októ­beri Szocialista Forradalom ötvenedik évfor­dulóját, amely új fejezetet nyitott az embe­riség történelmében, olyan osztályokat jutta­tott hatalomra, amelyek a haladás, az emberi kultúra felemelésének legkövetkezetesebb harcosai, akik közös eszmei alapból, a mar­xizmus-leninizmusból táplálkoznak. A nagy évforduló méltó megünneplésére széles körű szocialista munkaverseny bontakozott ki me­gyénk ipari és mezőgazdasági, üzemeiben, in­tézményeiben. Különböző rendezvényeken ismeri meg a lakosság a Szovjetunió fejlődé­­sét, jelenlegi helyzetét, mely barátságunk el­mélyítését segíti elő. Az út a szocializmus teljes felépítéséhez számunkra világos, megjelölte azt pártunk IX. kongresszusa. Ha ezt az alkotmány szel­lemében összeforrottan, szorosan együttmű­ködve, a párt, a kormány és a dolgozó nép megvalósítja,, akkor eleget tettünk az alkot­mány adta kötelezettségeinknek.­­ Hagyomány és törvény szentelte nemzeti ünnepinkké augusztus huszadikát Losonczi Pál beszéde a rádióban és a televízióban / ! ■ , v Losoyiczi Pál, az Elnöki ••'Tár,ács.; elnöke szombaton este. az alkotmány ünnepe alkalmából a rádióban és a televízióban beszédet mon­dott. Az alábbiakban ismer­tetjük Losonczi elvtárs beszé­­dét. Hagyomány­ és törvény szentelte nagy nemzeti ünne­pünkké augusztus huszadi­kát. A magyarság ezer év előtti államalapításának em­léke és mai szocialista társa­dalmi rendünk alaptörvényé­nek, népköztársaságunk al­kotmányának születése jelké­pesen egyaránt e naphoz fű­ződik. Mi sajátunknak érezzük és ápoljuk mindazt a hagyo­mányt, ami Magyarország történelme során dolgozó né­pünk javát és az egyetemes emberi haladást célozta. Örömmel tölt el bennünket, hogy régmúlt történel­münk nemzeti nagyságainak nemes célkitűzései sorra-rendre megvalósulnak. Népünk ki­zsákmányolása, jogfosztottsá­­ga ellen vívott harcunkat si­keresen megvívtuk és új, szo­cialista társadalmat építünk. Ma a magyar nép függet­len hazában, szabad élet­vi­szonyai között, soha nem ta­pasztalt sikerrel végzi az országépítés nagy munkáját. Az ember elnyerte méltósá­gához illő alapvető jogait, megszabadult a kizsákmá­nyolás, elnyomás, a tudat­lanság és kivetettség rémétől. Országunkban szocialista tör­vényesség uralkodik. Saját hatalmára, a gazda­ság szilárd alapjaira, növek­vő anyagi és szellemi gazdag­ságára támaszkodva a nép erkölcsi és politikai egység­ben követi pártja, a Magyar Szocialista Munkáspárt mu­tatta utat­ új tervei, nagy el­határozásai, a szocializmus teljes felépítése felé. A szocialista demokratiz­mus kimagasló megnyilvánu­lása volt ez év elején a nép által szervezett és ellenőrzött országgyűlési és tanácsvá­lasztás. A Hazafias Népfront programjára leadott hétmil­­liós szavazattal mintegy száz­ezer, közügyekért szívesen tevékenykedő dolgozó került a központi és helyi állami ve­zetésbe. Ez is fényesen bizo­nyítja, hogy egész népünk céljai, tennivalói azonosak A haza felvirágoztatása, a szo­cializmus építése a mag­yar nép nemzeti egységének kit­apadhatatlan forrása lett. A munkában és az életben mi nem a különbségeket, ha­nem a közöst állítjuk előt­­érbe. A nemzeti összefogás céljaiban egymásra találtak munkások, parasztok, értel­miségiek, párttagok és pár­­tonkívüliek. a legkülönböz­­zőbb foglalkozású és világ­nézetű emberek akik eszük­kel és szívükkel, tetteikkel és munkájukkal országunk fel­(Folytatás a 3. oldalon}

Next