Napló, 1967. szeptember (Veszprém, 23. évfolyam, 206-231. szám)

1967-09-16 / 219. szám

Szombat, 196T szeptember 16,. NAP tő Befejezéshez közeledik az Ajkai Timföldgyár bővítése (Tudósítónktól) Az utolsó negyedév köze­ledtével egyre többször kell meghirdetni az Ajkai Tim­földgyárban az átadás-átvé­telt egy-egy létesítmény el­készülte után. A bővítési program végrehajtása során már üzembe helyezték az új autoklávsort, működnek a dugattyús zagyszivattyúk, és elkészült a fémöntődében tuskóöntőgép is. Az év utol­­­só hónapjaiban is akad bő­ven munkájuk a beruházók­nak. Át kell adni a 75 méter hosszú kalcináló kemencét, kausztifikálót, és még né­hány nagy értékű­­­ berende­zést. Kiépítésre vár még sószűrés,­­a légkikeverő, de a a beruházók azon vannak, hogy még ebben az évben befejez­zék a gyárbővítést. Mivel a beruházási tervet eddig idő­arányosan teljesítették, min­den remény megvan arra, hogy az év végéig ezt a célt is elérik, s legfeljebb a légki­keverő munkái húzódnak át az 1968-ra. Az építési munkák közül a labor és az irodaház okozta a legtöbb gondot. Most már befejezéshez közeledik az épület. Január 1-re az ÉVM 22. számú Építőipari Vállalat és a Csőszer is befejezi a ki­vitelezést, s így eredm­nyes munkával köszönthetik az új évet Sipos Ottó Befejezéshez közeledik a laboratórium és irodaház építése Hamarosan átadják a 75 méter hosszú kalcináló kemencét a timföldgyári bővítés legnagyobb létesítményét Szaktanácsadók­­ piackutatáson A Keszthelyi Agrártudo­mányi Főiskola mellett mű­ködő Mezőgazdasági Tervező és Termelésfejlesztési Intézet ezer közép- és dél-dunán­úli mezőgazdasági üzemmel tart kapcsolatot. A zömmel me­zőgazdászokból és közgazdá­szokból álló szakembergárda ökológiai kutatásokkal men­o­rációs tervezéssel és szakta­nács­adással foglalkozik. Rendkívül hasznos munká­jukkal a gazdaságosabb me­zőgazdasági termelés megva­lósítását szolgálják. Az új gazdasági mechanizmus szel­lemének megfelelően a szak­­tanácsadók hálózata válla­­lat-jellegűen működik majd. A hasznos tanácsokért, az új módszerekért cserébe gya­korlatilag a mezőgazdasági üzemek tartják el e munka­­csoportot Az önelszámoló rendszerre felkészültek a szakemberek, s Veszprém, Zala, Somogy Vas. Tolna megye termelő­­szövetkezeteiben piackutatást szerveztek, amelynek során azt mérték fel, milyen szak­­tanácsadást igényelnek leg­inkább szegezve Tapasztalataikat ösz­­megállapították, hogy a termelőszövetkezetek­ben a legnagyobb a kereslet az új technológiákból, ame­lyek segítségével elsősorban a sertés- és a szarvasmarha­­tenyésztést szándékoznak gazdaságosabbá tenni. A Kis-Balaton mai és igazi „Matula” bácsija nem olyan "*■ , amilyennek a „Tüskevár” című tévé­sorozatban láttuk. A be­rek világa is más, mint ahogyan Fe­kete István — akinek művét felhasz­nálták a sorozathoz — gyermekkora időszakát visszaálmodta. — Fekete István itt élte gyermek­korát a hajdani Kis-Balaton So­mogyba nyúló részén, — mondja Bőd! Jenő, a Természetvédelmi Hi­vatal területvezetője — s neki még valóban lehetett egy Matula bácsija, akinek alakja megelevenedett a kép­ernyőn. Tüskevárunk nincs. Valami­kor lehetett. Sármelléken egy dűlőt, Zalavár mellett pedig egy­ erdőt ne­veznek így. Őszt idéző nyárvégi napon keres­tük fel Bődi Jenőt, hogy az ember­től alig háborított berekről, a mada­rak törvénnyel és puskával védett paradicsomáról valamit megtudjunk. Rossz időjárást kellett választanunk, hogy megtaláljuk. Kószálni amúgy is tilos a nádrengetegben, de — úgy gondoltuk — egy nap is rámegy mire nyomára akadunk. A Zala töltésén dagad az agya­gos sár. A nádrengeteg kilencezer holdját pára és köd takarja. A ma­darak egy része már útra kelt — Dél felé tart. Néhány megkésett cso­port és a telet is itt töltő madarak benn lapulnak a nádkövek menedé­kében, a cuppanós zsombék között. Üres a kunyhó és a másik két őr viharkabátban járja a vadont. Bődi Jenővel otthon, keszthelyi la­kásán beszélgetünk. A régi bosszúság nyoma még ott bujkál az ajkán, ami­kor a Tüskevárról beszélgetünk. El­neveti magát, hogy feloldja kellemet­len emlékeit. Még be sem fejeződött a filmsorozat, máris megindult az érdeklődés áradata a Kis-Balatonra. Hiába állt ott a tilalmi tábla, hiába hirdette a törvény szigorát, a kirán­dulók beözönlöttek és Matula bácsit keresték. Kutatták, hol a kunyhó, hol látják Csikaszt. .. — Kérem, hiába mondtam, hogy az csak film, amelynek sok felvétele itt készült, de az nem a valóság — emlékezik vissza —. Beszélhettem én bármit, pedig többen doktort mond­tak a nevük elé, és szemre is úgy néztek ki, mégsem hitték el, hogy élő valóságban nem tekinthetik meg mindazt, amit a képernyőn láttak. M­ost már visszaállt a rend, nyu­galom. A természet egy kis érintetlen foltját szeretnék átmenteni a napjainkban már ide­genforgalomtól eleven vidéken. Amúgy is nehéz. A Kis-Balaton nem kap vizet, pusztul. A Zala beleviszi hordalékát a Keszthelyi öbölbe, az is pusztul. Valamit tenni kellene. Miniúntalan csak ezt szűröm ki Bő­di Jenő szavaiból, aki alig húsz éves kora óta, csaknem négy évtizede a berekben és környékén él. Festetics erdésze volt, és ő ellenőrizte akkori­ban is a Kis-Balatont. — Ha visszagondolok, és ha kinyi­tom a szemem, nem is hiszem, hogy ott állok, ahol 30—40 évvel ezelőtt. Minden más. A berek végnapjait éli. Ha nem teszünk valamit, elpusztul. — Mit kell tenni? — Vizet adni a nádnak. A Zalát vissza kell engedni. Gázos, posvá­­nyos a víz. Csapadékból nem él meg a nádas. Úgy hallottam, végre ka­punk egy zsilipet a Zalára. B­aj van a halakkal is. Hiába telepítik be az ivadékot és az ikrát, a telelés ilyen kö­rülmények között képtelenség. A se­kély vízben télen nem marad meg az élet. Régen? Idejártak ívni a nagy vízből a halak. Ez volt a balatoni ha­lak bölcsője. Most meg mit egyen ez a temérdek madár? Idejött ezen nyáron is négyszáz kormorán. Fa­a­lánk madár — naponta megeszi a testsúlyának megfelelő halmennyisé­get. Csak ezek a fekete halászmada­rak naponta 800—1000 kiló halat fo­gyasztanak. Víz nélkül nincs hal és nád, anélkül pedig nincs madár. Győrökön még ma is él egy haj­dani halászmester, aki Bődi Jenő sze­­me láttára öntött vissza a hálójából 40—50 mázsa halat, mert apró volt. Ma pedig már ide kell hozni a halat az embernek, hogy megéljen a ma­dár. A fekete batlának hírmondója sincs. Elvétve látni pelikánt, fekete­gólyát és túzokot. — Úgy örülünk minden visszatérő madárnak, óvjuk dédelgetjük mondja. — A híd mellett szép ma­dártanya volt az idén is. A selyem­gém és kis­ kócsag újra szaporodás­nak indult. Ha vizünk, halunk, szép nádasunk lesz, madár is „terem itt, mint a sás... Bődi Jenő erdészember, de nádas volt a hazája mindig. Festeticsnek fácánt tenyésztett és a berekre ügyelt. Most a törvény nevében óvja azt a területet, ahová élete fűződik. A Kis-Balaton őre ezekben a na­pokban olyan mint egy állomásfőnük. Figyeli Közép-Európa több száz kilo­méter kiterjedésű Észak-Dél irányú sávjának égi útvonalát. Szállnak, költöznek a madarak. A Kis-Balaton az átkelő útvonal forgalmas állo­mása. Itt pihennek meg az északról melegebb vidékre vándorló madár­csapatok. Az itteniek egy része útra kel és újabbak érkeznek észak­is­ról, amelyek téli tartózkodási helyül választják a Kis-Balatont. S­zép ez a látvány, bár a nyár elmúlását jelzi, de benne van már a jövő tavasz reménye is. Vajon milyen madarak, milyen csapatok térnek vissza? Ez, és a jövő, a vidék holnapja foglalkoztatja a be­rek Igazi „Matula” bácsiját. Meg kell menteni, valamit tenni kell — így diktálja szíve. Székely János Érdekes emberek A mai „Matula“ bácsi 3 Felkészülés - 1968 A devecseri kísérleti hónapok Ahogy közeleg az új gaz­dasági mechanizmus eszten­dejének dátuma, úgy lesznek egyre értékesebbek a szűk vállalati-üzemi kereteken túl a kísérleti tapasztalatok. Devecser és Vidéke Általá­­­nos Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezetét 1967 januárjá­tól vonták be a kísérletezők közé. Még 9 hónap tapaszta­latait sem tudják maguk mö­gött, de az eltelt időszak az­sok gondot jelent a szövet­kezet vezetőinek a körzetük­höz tartozó községek lakossá­gának zöldséggel, gyümölcs­csel való ellátása. A hagyo­mányos mód, hogy felvásá­rolnak és aztán kifuvarozzák azt boltjaikba — nehézkes­nek bizonyult, nem is beszél­ve arról, hogy a Devecsertől távol eső községekbe 5—10 vagy éppen 20 kiló zöldséget, gyümölcsöt nem is gazdasá­gos szállítani. A fuvarköltség többszöröse az áru értéké­nek. Nem üzlet a szövetke­zetnek ez a mini szállítás. — akkor tehát maradjanak áru nélkül a vásárolni akarók? Ez­ természetesen — bár­mennyire is számolgatják az önköltséget, elemzik a gaz­daságosságot — nem lehet el­intézési mód. Kiokoskodták hát a megol­dást, hogy a lakosság is j­ól­lakjon, és a káposzta is meg­maradjon . .. Felvásárlási jo­got kaptak az élelmiszer és a zöldséges boltok — eszerint annyi árut vásárolhatnak a háztáji gazdaságokból, és egyebütt is, amennyi ítélésük szerint a helyi meg­fo­gyasztás kielégítéséhez szük­séges. Sok haszna van ennek a’ pofonegyszerű újításnak: megelevenedtek a gazdák házkörüli zöldség- és gyú­ról vall, hogy ha a szaksze­rűséggel és a megnőtt önál­lósággal együtt jár a nagyobb felelősség is. a szüntelen ké­szenlét, a napró­l-napra érté­kelni, elemezni tudás, akkor az eredmények nem marad­hatnak el A Devecser kör­nyéki szövetkezetekhez 66 különféle bolt tartozik 13 köz­egben tevékenykedik, mint felvásárló Évi forgal­ma 110 millió forint. mölcsöskertjei — ott a helyi bolt, nem kell kosarazva vá­sározni. a szomszédban piac, így aztán az áru min­­­dig friss a boltokban, s nem terheli szállítási költség sem. Mentesül ezáltal a központi Nem különleges, egyszerű, nyilvánvaló , de hasznos, jövedelmező a szövetkezet­nek, a vásárlóknak is ked­vére való, amit a bányászna­pon csináltak. Szeptember első szombat-vasárnapján a devecseri bútor, a műszaki, a kötöttáru, a méter és konfekció bolt két napra ki­a költözött a padragi művelő­dési házba. Elébe mentek a vásárlóknak. Két nap alatt 300 ezer forint forgalmat csi­náltak — a megvásárolt bú­tort, hűtőszekrényt házhoz is .Jónéhány­ kisvendéglője van a szövetkezetnek, ezek ételhulladékán eddig évente 5—7 sertést hizlaltak — az idén legalább 150 hízót vág­nak saját vágóhídjukon. Mi a céljuk a háztáji hizlalással? A húsellátás zökkenőin eny­hítenek a hizlalással, vágás­sal. Bővítik boltjaik áruvá­lasztékát, kötözött sonkát ké­szítenek, a kisvendéglőkben gyakrabban kaphatnak disz­nótorost a vendégek, elegen­dő árufedezettel „felvonul­hattak” a nagyvázsonyi lo­vasjátékokhoz, részesei lehet­nek a somlói szüretnek, — és kevesebbszer kell monda­­niok a vásárolni akaróknak: nincs kérem, talán a jövő hé­ten tessék benézni. Nem világot megrázó nagy vállalkozás, de figyelmet ér­demel a nagyalásonyi terme­lőszövetkezettel való együtt­működésük is. A magyar ne­­mesítők külföldön visszhan­got kenő teljesítménye a­z árualap is. A körzet sok köz­sége, így a munkáslakta Ha­­limba Nyirád és Padrag is jelentős részben önellátó lett. A tapasztalat mindenesetre annyira pozitív, hogy meg­fontolhatnák más szövetke­zetek is ...átültetését” saját munkájukba. És van még ennek az új helyzetnek egy olyan oldal­ága is, amit szintén jelentős­nek kell tartanunk A bo­r­­vezetők a felvásárláson kí­vül egyszersmind árufelderí­­tők is. Ha valamilyen cikk­ből több a felvásárolni való, mint amennyi a helyi ellá­táshoz szükséges, akkor jel­zik azt Devecsernek, és ha­marjában a nagy fogyasztás áramkörébe kerül az áru. szállítottak. A jó kereskedő nemcsak a mára gondol. A padragi „kiszállást” felhasz­nálták áruismertető propa­gandára — meg is nőtt a visszaköltözés után alaposan a boltok forgalma. A na­gyobb választék tudata csá­bította a kedvcsinálás nyo­­mán Devecserbe, az „anya­boltokban” a vásárlókat. Ter­mészetesen számoltak itt is jó előre a szállítás és más költségekkel is. Üzlet volt így is, nem is akármilyen, a padragi kiruccanás. 33-as nevű barom­tfi hibrid. Az alásonyi tsz nagyban te­nyészti ezt a kiváló fajtát. Az egyezség szerint a fo­gyasztási szövetkezet kelte­tőgépe jövőre 300 ezer darab tojást kikelt, és a csibéket a járás háztáji gazdaságai állo­mányának felfrissítésére kö­zösen értékesítik. A háztáji gazdaságokból tetemes men­­­nyiségű baromfi és tojás ke­rül a közfogyasztásba. A ki­váló adottságú, jó takarmány­­értékesítő baromfi elterjesz­tése tehát a tenyésztők ér­deke de a vásárló is hasz­nát látja. Ü­gynökből — vásárló-felderítő Hoszasan lehetne sorolni még a szövetkezet sokirányú, leleményéről, rugalmasságá­ról tanúskodó „újításait”. Említést érdemel például az ügynöki hálózat kiépítésének terve, ami ugyancsak azt szolgálja, hogy elébe men­jenek a vásárlóknak, felde­rítsék és kiszolgálhassák a fogyasztók igényeit. Koráb­ban, amilyen áru volt, kiszol­gálta a szövetkezetet a nagy­kereskedelem. A választék­­bővítés törekvésétől vezet­tetve enyhítettek ezen az egy­oldalú orientáción, időnként a ktsz-ektől is rendelnek árut, a termelőszövetkezetek­kel közösködnek — Tüske­vártól, hogy mást ne mond­junk, hiánycikként szerep­ű kerítéshálót rendeltek. Aj­kán eddig az állami kereske­delem korlátlan úr volt. 1,3 millió forintos költséggel iparcikkboltot és ABC áruhá­zat építenek — a tervek sze­rint a jövő év végén. A szö­vetkezeti kereskedelem tehát konkurrensként jelentkezik Ajkán. A munkásváros la­kosságának bizonyára javára válik majd vetélkedésük A Devecser és Vidéke Ál­talános Értékesítő és Fo­gyasztási Szövetkezet megíté­lésünk szerint, jól vizsgázott a kísérlet kilenc hónapja alatt. Az eddig végzett mun­ka jó „edzés” volt­­ 1968 előtt. Az elért sikerek meg­növelték önbizalmukat, tu­datosították felelősségüket és meggyőződhettek arról is, hogy ezernyi lehetőség van még előttük. Túrás Lajos Házi kertek­ből a boltokba Öt bolt Padragra „költözött 44 , talán a jövő héten

Next