Napló, 1968. február (Veszprém, 24. évfolyam, 26-50. szám)

1968-02-14 / 37. szám

2 Szabadságharcosok rakétatámadása Bion Hoa ellen Külpolitikai helyzetkép lapzártakor A hazánkban hivatalos látogatáson lévő holland külügyminiszter kedden magas szinten folytatta megbeszéléseit. Az a tény, hogy a vendéget a magyar miniszterelnök, valamint a parlament elnöke is fogadta, mutatja a tárgyalások kedvező légkörét és az őszinte szándékot arra, hogy szélesedjék az együttműködés Magyarország és Hollandia között. Az az emlékirat, amit a szovjet kormány hétfőn Washingtonhoz intézett a Grönlandnál lezuhant B-52-es és az eltűnt négy hidrogénbomba ügyében, kifejezte az aggodalmat, hogy az ilyen esetek veszélyeztetik a békét és az emberek biztonságát, s ellentétben állnak a moszkvai atomcsend-egyezmény szellemével. Kedden a genfi leszerelési értekezlet szovjet delegációjának vezetője szintén foglalkozott a lezuhant hidrogénbombák ügyével. Abban az időszakban, amikor a genfi leszerelési értekezlet előtt az atomsorompóegyezmény párhuzamos szovjet és amerikai tervezete fekszik, a grönlandi esemény csak arra alkalmas, hogy csökkentse az atomsorompó megteremtésébe vetett reményt. A dél-vietnami hadszíntérről érkező legfrissebb jelentések egyre inkább sejttetni engedik azt a politikai hatást, amit a szabadságharcosok offenzívája elsősorban a bábkormányra gyakorol. A dél-vietnami rendőrség Saigonban és a többi nagyvárosban újabb terrorlépésekre kapott felhatalmazást. Figyelemreméltóak azok az intézkedések, amelyeket a saigoni kormány az Air France francia repülőtársaság, valamint az AFP francia hírügynökség ellen hozott. Megtiltotta az Air France személyszállító repülőgépeinek a dél-vietnami légtér használatát, az AFP tudósítóinak működési körét pedig jelentős mértékben korlátozta. Mindez nyilvánvalóan nemcsak azzal függ össze, hogy a francia hírügynökség tárgyilagos tudósításokat adott közre a szabadságharcosok dél-vietnami offenzívájáról, hanem azzal is, hogy a francia kormány nem ért egyet az Egyesült Államok vietnami politikájával. Bizonyosra vehető, hogy a franciaellenes intézkedések washingtoni sugallmazásra történtek. A Pueblo-ügy kedden nem a panmindzsoni fegyverszüneti bizottságban, hanem Szöulban képezte megbeszélés tárgyát Johnson személyes megbízottja és a délkoreai kormány között. Mint az várható volt, a szöuli kormány különböző követelésekkel lép fel és szeretné rábeszélni Washingtont a „határozottabb magatartásra". Ellenszolgáltatásként a kormány minden bizonnyal hajlandó még jobban támogatni az Egyesült Államok dél-vietnami erőfeszítéseit. Szerdán Panmindzsonban ismét tárgyalni fogják a Puebloügyet, mégpedig — ezúttal első ízben — újságírók jelenlétében. UTCAI HARCOK HUÉBAN Dél-vietnami hazafias erők kedden reggel rakétatámadást intéztek az Egyesült Államok egyik legnagyobb légitámaszpontja, a Bien Hoa-i támaszpont ellen. A partizánok tíz rakétát lőttek a támaszpontra. Két hét alatt a hazafias erők öt ízben intéztek rakétatámadást Bien Hoa ellen. Egy amerikai parancsnok elismerte, hogy amostani támadás jelentős anyagi károkat okozott és több amerikai megsebesült. Közben B—52-es óriásrepülőgépek Khe Sanh térségében folytatják a feltételezett partizánállások bombázását Keddre virradó éjjel a B- 52-esek négy ízben repültek be Khe Sanh térsége fölé. Az amerikai hadvezetés attól tart, hogy a partizánok hamarosan minden eddiginél nagyobb támadást kezdeményeznek Khe Sanh ellen. Huéban, Vietnam ősi fővárosában kedden reggel folytatódtak a házról-házra, utcáról utcára folyó harcok. A város óriási erődítményén 13 napja a partizánok zászlaja leng. Saigonban keddre virradó éjjel viszonylagos nyugalom uralkodott. A város térségének azonban csaknem fele — az amerikai csapatok és a saigoni kormányalakulatok ismételt ellentámadásai ellenére — még mindig a hazafias erők ellenőrzése alatt áll. A saigoni rendőrfőkapitányság kedden felszólította a város 15 és 40 év közötti férfiait, hogy „személyazonosságuk ellenőrzése végett”, a város öt biztonságos övezetében jelentkezzenek a rendőrőrsön. A rendelet megszegőit „vietcong-gyanús” személyekként őrizetbe veszik. Mint ismeretes, az amerikaiak és szövetségeseik Saigon kilenc közigazgatási övezete közül négyet tartanak nyilván „vörösövezetként”. ESKOL FENYEGETŐZIK Levi Eskol izraeli miniszterelnök hétfőn este éleshangú beszédben foglalt állást a legutóbbi jordánia-izraeli incidensekkel kapcsolatban. Kijelentette :nem titok, miszerint Izrael jelenleg azon fáradozik, hogy jelentősen megnövelje haderejét, éspedig oly mértékben hogy túlhaladja júniusi ütőképességét. Mint mondotta, az izraeli hadsereg képes lesz a jövőben az eddiginél nagyobb hatékonysággal visszaverni az ellenséges támadásokat. Mint az AP hozzáteszi, Eskel fenti kijelentését Jordánia ellenes fenyegetésekkel párosította, és azt állította, hogy Izrael mindeddig mérsékletet tanúsított ezekkel az incidensekkel kapcsolatosan, „de a türelmüknek is van határa”. GROMIKO SZÓFIÁBAN Andrej Gromiko szovjet külügyminiszter kedden délelőtt Szófiában folytatta megbeszéléseit bolgár kollégáival, Ivan Basev külügyminiszterrel. A megbeszéléseken szovjet és bolgár részről egyaránt több külügyminisztériumi tisztviselő is részt vett. Gromiko kedden a déli órákban látogatást tett Todor Zsivkovnál, a bolgár minisztertanács elnökénél majd a délután folyamán Gregori Trajkov, a Bolgár Nemzetgyűlés Elnökségének elnöke fogadta a szovjet külügyminisztert. (42) Valahol egy felriadt papagáj rikoltozott. Különben néma csend. A kísértet itt áll vele szemben. — Nos? — kérdezte hűvösen a nő. Galamb vigyorgott. — Jó, hogy jön, éppen most gondoltam, hogy furcsa dolgok történnek a tábor körül és ha legközelebb hazajárni látom, akkor megkérdőem, nem tud-e közelebbit ... A nő idegesen kiáltott rá: — Mondja, kérem! Maga nem érez semmit, ha így szemtől szemben áll egy nővel, akit meggyilkoltak? Akinek a haláláért ön is felelős! — Ezt a gyanúsítást a legerélyesebben kikérem magamnak! — Nézze, kérem, én régen figyelem magát — mondta remegő hangon a nő. — Elismerem, hogy bámulatraméltó idegei vannak, csodálatosan színészkedik, és amit tesz, az meghaladja a hírét de mégiscsak van szíve, azt hiszem ... Láttam, hogy segít a gyengéknek. — Aszonyom! Én lassan megszoktam, hogy időnként sürgősen közölnek velem valamit, amit nem értek, és amihez semmi közöm sincs.. Beletörődtem, hogy ne higygyék el azt, ami igaz, és tudjanak rólam valamit, ami nem igaz, de most talán mégis mondhatna valami közelebbit ... — Felesleges, hogy színésziedben előttem ...Én tudom, hogy mega ki! — Nem mondaná meg nekem is? Hadd tudjam én is! — Ön íves őrnagy! Galamb elkeseredetten kiáltott : — Hát evvel az őrnaggyal a sírba visznek, és akkor majd én is hazajárok, mint nagysád. A nő egy pillanatig bizonytalanul nézte. — Szóval kicsoda maga a saját bevallása szerint? — Harrincourt. Jules Manfred Harrincourt elcsapott tengerészkadét és filharmonikus Ezek után szabad tudnom, hogy az ön személyében kit gyászoljak? A nő önkéntelenül elmosolyodott. De azután megvetően lebiggyesztette a száját. — Ezt a mesét akarja elhitetni velem? Ne próbálkozzék ilyesmivel... — Kérem, elmondok magának őszintén mindent. Remélem, megbízhatok egy kísértetben, hiszen odalent talán mégsem pletykáznak ... Hát tessék meghallgatni. ... És Galamb elmondott mindent. Az akadémián kezdte, folytatta a főfelügyelővel, és leszámítva apróbb mellékvágányokat, amikor kitért néhány hölgyismerősére vidám nótákra aránylag összefüggően előadta az ügyet... A nő állandóan gyanakvással nézte ... Kissé alátámasztotta az elbeszélést a fiú állandó, gyerekes vigyora. Végül bizonytalan hangon megszólalt: — Hiszen könnyen bebizonyíthatja, hogy maga nem íves őrnagy... Ez esetben a, maga számára nem bír értékkel egy ócska óra... — Sajnos, odaadtam Macquart-nak ... — Mi?! — A nő sápadtan, reszketve nézett rá. — Hiszen nekem azt mondták ... hogy Macquart... nem megy el. — De sebaj. Azért ott volt. És elvitte az aranyórát... — Ki beszél itt, aranyóráról? Egyszerű karóra, krokodil fejjel... — Az megvan! Boldogan odaadom bár nem az enyém... Tessék... ördög és pokol!... Kérem — mondta Galamb—, az órát ellopták ... Az óra nem volt a csuklóján ... A nő felkacagott. — És én már kis híján elhittem ezt a komédiát... — Kérem, esküszöm... — Ne esküdjön!.... És én elég bold voltam ... Még kételkedtem abban, hogy kicsoda ... Nem akartam hinni, hogy színészkedik... Megtévesztett a komédiázása... — Kérem, higgye el... — Ugyan! ...Az órát majd eljuttatja oda, ahol várták, és én vagyok az oka, mert megmentettem... — Mitől, kérem? — Ember! Ha magát nem önti le az arab kávéfőző kmirha pálinkával, akkor most halott. Én ostoba, megmentettem magát! A kmirha! A kígyó hiába kereste az ing tulajdonosát, mert a szörnyű kmirha szaga fogta őt körül. Hogy dolga végezetlenül ne távozzon, megmarta szegény Kramartzot Tehát az ő életét az arab kávéfőző mentette meg. Illetve ez a nő.. Elég rosszul tette! De mindenesetre a szimpátia jele a megboldogult részéről... — Kérem higgyen nekem— — könyörgött a férfi. — Nem örülök, hogy az életemet megmentette, mert ez nálam sorscsapásnak számít, de boldog vagyok, hogy foglalkozott velem ... és... rokonszenvesnek talált Ugyanis én nagyon sokat foglalkozom magával gondolatban... Megfogta a kezét. Jó meleg, női kéz. Halottban ritkaság. De ez ingerülten kiszakította a csuklóját. — Ne merészeljen hozzám nyúlni. A nő ismét eltaszította, és futott... Galamb utána ... Most nem tűnsz el, mint a sivatagban ... ! Hopp! Ott a fordulónál nem mehet tovább, mert egy mimózasövény zárja el az útját. A nő futott... a sövényhez ért. Galamb nagy ugrásokkal követte, és már szinte elérte, amikor a fák közülúgy csapták fejbe hogy ájultan zuhant a földre. » (Folytatjuk) ... Galamb nagy ugrásokkal követte... amikor a fák közül úgy vágták fejbe, hogy ájultan zuhant a földre. (Balogh Gyula rajza) * 8 A Pb O 'fi INCIDENS A KNDK HATÁRÁN A KCNA hírügynökség bejelentette, hogy kedden hajnalban tíz felfegyverzett személy hatolt be a demilitarizált övezetbe, hogy megtámadja a KNDK határőreit A határőrség a támadást visszaverte. A hírügynökségi közlemény a provokációért az amerikaiakat teszi felelőssé, s hangsúlyozza, hogy az eset ismétlődése súlyos következményeket vonhat maga után. A phenjani rádió kommentárjában részletezte az Egyesült Államok és a dél-koreai bábkormány egyre fokozódó katonai előkészületeit, amelyek nyilvánvalóan a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság ellen irányulnak. A rádió éberségre hívta fel a KNDK lakosságát. Szerda, 1968. február 11. Százezer külföldi honfitársunkat várjuk az idén látogatóba Beszélgetés a Magyarok Világszövetsége főtitkárával Igen sok hazánkfia él szerte a világon. Túlnyomó többségük — bármikor is mentek el — ma is magyarnak érzi, vallja magát. A külföldön élők nagy részével szoros, közvetlen kapcsolatot tart fenn a Magyarok Világszövetsége. Munkatársunk felkereste Kárpáti Józsefet, a Magyarok Világszövetségének főtitkárát és tájékoztatást kért a szövetség munkájáról, terveiről. — A Magyarok Világszövetsége — mondotta a főtitkár — társadalmi szerv, amelynek elsőrendű célkitűzése, hogy eleven összekötőkapocs legyen a külföldre szakadt magyarok és a szülőföld között. — Milyen szervezett kapcsolatot tart fenn a szövetség a külföldi magyarokkal? Hogyan segíti, tájékoztatja őket hazánk életéről, fejlődéséről? — Örömmel mondhatom, hogy több tízezer magyar családra terjed ki a közvetlen kapcsolat. Egyik igen jellemző formája ennek óriási postánk, évi 100lő 000 levéllel. A levelek tartalma, hangja, hangulata arra enged következtetni, hogy egyre erősödik a büszkeség a MagyarNépköztársaság eredményei láttán. A legtöbb levélíró szinte családtagként fordul hozzánk problémáival. Igényt tart arra, hogy érdekei képviseletében is segítsünk. A magunk részéről viszont arra törekszünk, hogy a sokoldalú kapcsolatokon keresztül hozzájáruljunk — a magunk sajátos eszközeivel — az anyaországon kívül élő magyarok iránt még meglevő, sokszor indokolatlan előítéletek megszüntetéséhez, a hazánkból távozottak többsége ugyanis tiszteli a szocializmust építő Magyar Népköztársaságot. A párt és a kormány nagyvonalú, emberséges politikája megnozta a gyümölcsét, hiszen ennek nyomán szabaddá vált az út, hogy bármikor hazalátogathassanak. Fontos elmondani: a kint élők többsége hálás e politikáért, nem tagadja meg hazáját. Természetesen ezek a megállapítások nem vonatkozhatnak azokra a „hivatásos” disszidensekre, emigránsokra, akik érvényesülésüket volt hazájuk rágalmazásával vívják ki. De hangsúlyozni szeretném: ők csupán a kisebbséget alkotják. — A kint élők tájékoztatását a Magyarok Világszövetsége igyekszik sokoldalúan kielégíteni. Egyik legközvetlenebb fórumunk a kéthetenként csaknem százezer példányban megjelenő „Magyar Hírek.” Ugyancsak nagy példányszámban juttatjuk el minden esztendőben a „Kincses Kalendáriumot” és a „Magyar Évkönyvet.” Sok kiadványunk terjeszti, propagálja a magyar szót, a magyar kultúrát. Nagyjelentőségű a budapesti rádió „Szülőföldünk” adása, amelynek hallgatottsága állandóan növekszik. — Közismert, hogy évről évre nagy számban jönnek haza látogatóba a távol élő magyarok. Az idén mennyi érkezőt várunk, s milyen programmal ? A hazától távollevő magyarok tízezrei rendszeresen hazalátogatnak. Ebben az évben, úgy gondolom, számuk megközelíti majd a százezret. Látogatásuk közös érdeket szolgál, éppen ezért mindent meg is kell tenni annak érdekében, hogy jól érezzék magukat. S ha a múltban akadtak is kirívó esetek, amikor egy-egy látogató becsmérelte eredményeinket ,a jellemző az, hogy a hazatérők fel tudják mérni a változásokat, és becsülik, értékelik azokat. — Szövetségünk sokféleképpen kapcsolódik be ebbe a munkába. Igen népszerűek az IBUSZ-szal közösen szervezett országjáró, pontosabban az országot bemutató akcióink. Sok delegációt, egyéni jelentkezőt fogadunk a Szövetség székházában. Lehetőségeink természetesen korlátozottak, ezért sokat segíthetnek a városi, a községi tanácsok, a Hazafias Népfront-bizottságok. Sokszor megható az a ragaszkodás, szeretet, amit a hazától különféle okok miatt elszakadt honfitársaink mutatnak az anyaföld iránt. — Azt is elmondhatom, hogy nemcsak a hazalátogatók száma növekszik, de mind többen foglalkoznak a hazatelepülés gondolatával. Sokan itthon akarják leélni utolsó éveiket, békében, nyugalomban. S bár nem folytatunk semmiféle hazatelepülési kampányt, ehhez is megadunk minden segítséget. B. E. Katonai erőfitogtatás a pekingi utcákon Az utóbbi napokbar ismét megerősített katonai őrjáratok láthatók a pekingi utcákon Különböző irányba katonákkal megrakott teherautók száguldoznak. Pekingben élő külföldi megfigyelők szerint ez afféle erőfitogtatás azzal a céllal, hogy megfélemlítsék a „kulturális forradalom” ellenfeleit. Ezzel magyarázhatók az egymást érő katonai találkozók és összejövetelek, amelyekről a sajtó úgy ad hírt mint a „Mao Ce-tung műveit tanulmányozó aktivisták találkozóiról”. A pekingi házak falait és a kerítéseket újra ellepték a jelszavak, amelyek követelik Mao Ce-tung „legközelebbi fegyvertársának”, Lin Piao marsall honvédelmi miniszternek a megvédését és sürgetik mindazok megdöntését, akik Lin Piaot támadni merészelik, vagy utasításaival szembeszegülnek. Hasonlóképpen fenyegetik e falragaszok szerzői azokat is, akik nem értenek egyet Mao Chtung feleségének nézeteivel. A vörösgárdisták röplapjai összetűzésekről számolnak be a vidéki városokból és tartományokból így például ,,véres összetűzések” voltak Sanhszi tartományban ahol a külföldi hírügynökségek jelentése szerint — legalább háromszáz ember vesztette életét, illetve sebesült meg.