Napló, 1968. február (Veszprém, 24. évfolyam, 26-50. szám)

1968-02-14 / 37. szám

2 Szabadságharcosok rakétatámadása Bion Hoa ellen Külpolitikai helyzetkép lapzártakor A hazánkban hivatalos látogatáson lévő holland külügyminiszter kedden magas szinten folytatta megbeszéléseit. Az a tény, hogy a vendéget a magyar miniszterelnök, valamint a parlament elnöke is fogadta, mutatja a tárgyalások kedvező légkörét és az őszinte szándékot arra, hogy szélesed­jék az együttműködés Magyarország és Hollandia között. Az az emlékirat, amit a szovjet kor­mány hétfőn Washingtonhoz intézett a Grönlandnál lezuhant B-52-es és az el­tűnt négy hidrogénbomba ügyében, kife­jezte az aggodalmat, hogy az ilyen esetek veszélyeztetik a békét és az emberek biz­tonságát, s ellentétben állnak a moszkvai atomcsend-egyezmény szellemével. Ked­den a genfi leszerelési értekezlet szovjet delegációjának vezetője szintén foglalko­zott a lezuhant hidrogénbombák ügyével. Abban az időszakban, amikor a genfi le­szerelési értekezlet előtt az atomsorompó­­egyezmény párhuzamos szovjet és ameri­kai tervezete fekszik, a grönlandi esemény csak arra alkalmas, hogy csökkentse az atomsorompó megteremtésébe vetett re­ményt. A dél-vietnami hadszíntérről érkező leg­frissebb jelentések egyre inkább sejttetni engedik azt a politikai hatást, amit a sza­badságharcosok offenzívája elsősorban a bábkormányra gyakorol. A dél-vietnami rendőrség Saigonban és a többi nagyvá­rosban újabb terror­lépésekre kapott fel­hatalmazást. Figyelemreméltóak azok az intézkedések, amelyeket a saigoni kor­mány az Air France francia repülőtársa­ság, valamint az AFP francia hírügynök­ség ellen hozott. Megtiltotta az Air France személyszállító repülőgépeinek a dél-viet­nami légtér használatát, az AFP tudósítói­nak működési körét pedig jelentős mér­tékben korlátozta. Mindez nyilvánvalóan nemcsak azzal függ össze, hogy a francia hírügynökség tárgyilagos tudósításokat adott közre a szabadságharcosok dél-viet­nami offenzívájáról, hanem azzal is, hogy a francia kormány nem ért egyet az Egye­sült Államok vietnami politikájával. Bi­zonyosra vehető, hogy a franciaellenes in­tézkedések washingtoni sugallmazásra tör­téntek. A Pueblo-ügy kedden nem a panmind­­zsoni fegyverszüneti bizottságban, hanem Szöulban képezte megbeszélés tárgyát Johnson személyes megbízottja és a dél­koreai kormány között. Mint az várható volt, a szöuli kormány különböző követe­lésekkel lép fel és szeretné rábeszélni Washingtont a „határozottabb magatar­tásra". Ellenszolgáltatásként a kormány minden bizonnyal hajlandó még jobban támogatni az Egyesült Államok dél-viet­nami erőfeszítéseit. Szerdán Panmindzson­­ban ismét tárgyalni fogják a Pueblo­­ügyet, mégpedig — ezúttal első ízben — újságírók jelenlétében. UTCAI HARCOK HUÉBAN Dél-vietnami hazafias erők kedden reggel rakétatáma­dást intéztek az Egyesült Ál­lamok egyik legnagyobb légi­­támaszpont­ja, a Bien Hoa-i támaszpont ellen. A partizá­nok tíz rakétát lőttek a tá­maszpontra. Két hét alatt a hazafias erők öt ízben intéztek rakéta­­támadást Bien Hoa ellen. Egy amerikai parancsnok elis­merte, hogy a­­mostani táma­dás jelentős anyagi károkat okozott és több amerikai megsebesült. Közben B—52-es óriásrepü­­lőgépek Khe Sanh térségében folytatják a feltételezett par­tizánállások bombázását Keddre virradó éj­jel a B- 52-esek négy ízben repültek be Khe Sanh térsége fölé. Az amerikai hadvezetés attól tart, hogy a partizánok ha­marosan minden eddiginél nagyobb támadást kezdemé­nyeznek Khe Sanh ellen. Huéban, Vietnam ősi fővá­­rosá­ban kedden reggel folyta­tódtak a házról-házra, utcá­ról utcára folyó harcok. A város óriási erődítményén 13 napja a partizánok zászlaja leng. Saigonban keddre virradó éjjel viszonylagos nyugalom uralkodott. A város térségé­nek azonban csaknem fele — az amerikai csapatok és a saigoni kormányalakulatok ismételt ellentámadásai elle­nére — még mindig a haza­fias erők ellenőrzése alatt áll. A saigoni rendőrfőkapi­tányság kedden felszólította a város 15 és 40 év közötti fér­­fiait,­­ hogy „személyazonos­ságuk ellenőrzése végett”, a város öt biztonságos övezeté­ben jelentkezzenek a rendőr­őrsön. A rendelet megszegőit „vietcong-gyanús” személyek­ként őrizetbe veszik. Mint ismeretes, az ameri­kaiak és szövetségeseik Sai­gon kilenc közigazgatási öve­zete közül négyet tartanak nyilván „vörösövezetként”. ESKOL FENYEGETŐZIK Levi Eskol izraeli minisz­terelnök hétfőn este éleshan­gú beszédben foglalt állást a legutóbbi jordánia-izraeli incidensekkel kapcsolatban. Kijelentette :nem titok, mi­szerint Izrael jelenleg azon fáradozik, hogy jelentősen megnövelje haderejét, éspe­dig oly mértékben hogy túl­haladja júniusi ütőképessé­gét. Mint mondotta, az iz­raeli hadsereg képes lesz a jövőben az eddiginél nagyobb hatékonysággal visszaverni az ellenséges támadásokat. Mint az AP hozzáteszi, Es­kel fenti kijelentését Jordá­nia ellenes fenyegetésekkel párosította, és azt állította, hogy Izrael mindeddig mér­sékletet tanúsított ezekkel az incidensekkel kapcsolatosan, „de a türelmüknek is van határa”. GROMIKO SZÓFIÁBAN Andrej Gromiko szovjet külügyminiszter kedden dél­előtt Szófiában­­ folytatta megbeszéléseit bolgár kollé­gáival, Ivan Basev külügymi­niszterrel. A megbeszélése­ken szovjet és bolgár rész­ről egyaránt több külügymi­­nisztériumi­ tisztviselő is részt vett. Gromiko kedden a déli órákban látogatást tett Todor Zsivkovnál, a bolgár minisz­tertanács elnökénél majd a délután folyamán Gregori Trajkov, a Bolgár Nemzet­­gyűlés Elnökségének elnöke fogadta a szovjet külügymi­nisztert. (42) Valahol egy felriadt papa­gáj rikoltozott. Különben néma csend. A kísértet itt áll vele szemben. — Nos? — kérdezte hűvö­sen a nő. Galamb vigyorgott. — Jó, hogy jön, éppen most gondoltam, hogy furcsa dolgok történnek a tábor kö­rül és ha legközelebb haza­járni látom, akkor megkér­dő­em, nem tud-e közeleb­bit ... A nő idegesen kiáltott rá: — Mondja, kérem! Maga nem érez semmit, ha így szemtől szemben áll egy nő­vel, akit meggyilkoltak? Aki­nek a haláláért ön is felelős! — Ezt a gyanúsítást a leg­erélyesebben kikérem ma­gamnak! — Nézze, kérem, én régen figyelem magát — mondta remegő hangon a nő. — El­ismerem, hogy bámulatra­­méltó idegei vannak, csodá­latosan színészkedik, és amit tesz, az meghaladja a hírét de mégiscsak van szíve, azt hiszem ... Láttam, hogy segít a gyengéknek. — Aszonyom! Én lassan megszoktam, hogy időnként sürgősen közölnek velem va­lamit, amit nem értek, és amihez semmi közöm sincs.. Beletörődtem, hogy ne higy­gyék el azt, ami igaz, és tud­janak rólam valamit, ami nem igaz, de most talán még­is mondhatna valami köze­lebbit ... — Felesleges, hogy színész­iedben előttem ...Én tudom, hogy mega ki! — Nem mondaná meg ne­kem is? Hadd tudjam én is! — Ön íves őrnagy! Galamb elkeseredetten ki­áltott : — Hát evvel az őrnaggyal a sírba visznek, és akkor majd én is hazajárok, mint nagysád. A nő egy pillanatig bizony­talanul nézte. — Szóval kicsoda maga a­ saját bevallása szerint? — Harrincourt. Jules Man­fred Harrincourt elcsapott tengerészkadét és filharmoni­kus Ezek után szabad tud­nom, hogy az ön személyében kit­ gyászoljak? A nő önkéntelenül elmoso­lyodott. De azután megvetően lebiggyesztette a száját. — Ezt a mesét akarja el­hitetni velem? Ne próbál­kozzék ilyesmivel... — Kérem, elmondok ma­gának őszintén mindent. Re­mélem, megbízhatok egy kí­sértet­ben, hiszen odalent ta­lán mégsem pletykáznak ... Hát tessék meghallgatni. ... És Galamb elmondott mindent. Az akadémián kezdte, folytatta a főfelügye­lővel, és leszámítva apróbb mellékvágányokat, amikor kitért néhány hölgyismerő­­sére vidám nótákra arány­lag összefüggően előadta az ügyet... A nő állandóan gyanak­vással nézte ... Kissé alátá­masztotta az elbeszélést a fiú állandó, gyerekes vigyora. Végül bizonytalan hangon megszólalt: — Hiszen könnyen bebizo­nyíthatja, hogy maga nem íves őrnagy... Ez esetben a, maga számára nem bír érték­kel egy ócska óra... — Sajnos, odaadtam Mac­­quart-nak ... — Mi?! — A nő sápadtan, reszketve nézett rá. — Hiszen nekem azt mondták ... hogy Macquart... nem megy el. — De sebaj. Azért ott volt. És elvitte az aranyórát... — Ki beszél itt, aranyórá­ról? Egyszerű karóra, kroko­dil fejjel... — Az megvan! Boldogan odaadom bár nem az enyém... Tessék... ördög és pokol!... Kérem — mondta Galamb—, az órát ellopták ... Az óra nem volt a csukló­ján ... A nő felkacagott. — És én már kis híján el­hittem ezt a komédiát... — Kérem, esküszöm... — Ne esküdjön!.... És én elég bol­­d voltam ... Még kételkedtem abban, hogy ki­csoda ... Nem akartam hin­ni, hogy színészkedik... Meg­tévesztett a komédiázása... — Kérem, higgye el... — Ugyan! ...Az órát majd eljuttatja oda, ahol várták, és én vagyok az oka, mert megmentettem... — Mitől, kérem? — Ember! Ha magát nem önti le az arab kávéfőző kmirha pálinkával, akkor most halott. Én ostoba, meg­mentettem magát! A kmirha! A kígyó hiába kereste az ing tulajdonosát, mert a szörnyű kmirha sza­ga fogta őt körül. Hogy dol­ga végezetlenül ne távozzon, megmarta szegény Kramart­­zot Tehát az ő életét az arab kávéfőző mentette meg. Illetve ez a nő.. Elég rosszul tette! De minden­esetre a szimpátia jele a megboldogult részéről... — Kérem higgyen nekem— — könyörgött a férfi. — Nem örülök, hogy az életemet megmentette, mert ez nálam sorscsapásnak számít, de bol­dog vagyok, hogy foglalko­zott velem ... és... rokon­szenvesnek talált Ugyanis én nagyon sokat foglalkozom magával gondolatban... Megfogta a kezét. Jó me­leg, női kéz. Halottban rit­kaság. De ez ingerülten ki­szakította a csuklóját. — Ne merészeljen hozzám nyúlni. A nő ismét eltaszította, és futott... Galamb utána ... Most nem tűnsz el, mint a si­vatagban ... ! Hopp! Ott a fordulónál nem mehet to­vább, mert egy mimózasö­vény zárja el az útját. A nő futott... a sövény­hez ért. Galamb nagy ugrá­sokkal követte, és már szinte elérte, amikor a fák közül­­úgy csapták fejbe hogy ájul­tan zuhant a földre. » (Folytatjuk) ... Galamb nagy ugrásokkal követte... amikor a fák kö­zül úgy vágták fejbe, hogy ájultan zuhant a földre. (Balogh Gyula rajza) * 8 A P­b O '­fi INCIDENS A KNDK HATÁRÁN A KCNA hírügynökség be­jelentette, hogy kedden haj­nalban tíz felfegyverzett sze­mély hatolt be a demilitari­­zált övezetbe, hogy megtá­madja a KNDK határőreit A határőrség a támadást visszaverte. A hírügynökségi közlemény a provokációért az amerikaiakat teszi felelőssé, s hangsúlyozza, hogy az eset ismétlődése súlyos következ­ményeket vonhat maga után. A phen­jani rádió kommen­tárjában részletezte az Egye­sült Államok és a dél-koreai bábkormány egyre fokozódó katonai előkészületeit, ame­lyek nyilvánvalóan a Koreai Népi Demokratikus Köztár­saság ellen irányulnak. A rádió éberségre hívta fel a KNDK lakosságát. Szerda, 1968. február 1­1. Százezer külföldi honfitársunkat várjuk az idén látogatóba Beszélgetés a Magyarok Világszövetsége főtitkárával Igen sok hazánkfia él szer­te a világon. Túlnyomó több­ségük — bármikor is men­tek el — ma is magyarnak érzi, vallja magát. A kül­földön élők nagy részével szoros, közvetlen kapcsola­tot tart fenn a Magyarok Vi­lágszövetsége. Munkatár­sunk felkereste Kárpáti Jó­zsefet, a Magyarok Világ­­szövetségének főtitkárát és tájékoztatást kért a szövet­ség munkájáról, terveiről. — A Magyarok Világszö­vetsége — mondotta a főtit­kár — társadalmi szerv, amelynek elsőrendű célkitű­zése, hogy eleven összekötő­kapocs legyen a külföldre szakadt magyarok és a szü­lőföld között. — Milyen szervezett kap­csolatot tart fenn a szövet­ség a külföldi magyarokkal? Hogyan segíti, tájékoztatja őket hazánk életéről, fejlő­­déséről? — Örömmel mondhatom, hogy több tízezer magyar családra terjed ki a közvet­len kapcsolat. Egyik igen jellemző formája ennek óri­ási postánk, évi 100lő 000 levéllel. A levelek tartalma, hangja, hangulata arra en­ged következtetni, hogy egy­re erősödik a büszkeség a Magyar­­Népköztársaság ered­ményei láttán. A legtöbb le­vélíró szinte családtagként fordul hozzánk problémái­val. Igényt tart arra, hogy érdekei képviseletében is se­gítsünk. A magunk részéről viszont arra törekszünk, hogy a sok­oldalú kapcsolatokon keresz­tül hozzájáruljunk — a ma­gunk sajátos eszközeivel — az anyaországon kívül élő magyarok iránt még megle­vő, sokszor indokolatlan elő­ítéletek megszüntetéséhez, a hazánkból távozottak több­sége ugyanis tiszteli a szo­cializmust építő Magyar Nép­köztársaságot. A párt és a kormány nagyvonalú, em­berséges politikája megnoz­­ta a gyümölcsét, hiszen en­nek nyomán szabaddá vált az út, hogy bármikor haza­látogathassanak. Fontos el­mondani: a kint élők több­sége hálás e politikáért, nem tagadja­ meg hazáját. Termé­szetesen ezek a megállapítá­sok nem vonatkozhatnak azokra a „hivatásos” disszi­­densekre, emigránsokra, akik érvényesülésüket volt hazá­juk rágalmazásával vívják ki. De hangsúlyozni szeret­ném: ők csupán a kisebbsé­get alkotják. — A kint élők tájékozta­tását a Magyarok Világszö­vetsége igyekszik sokoldalú­an kielégíteni. Egyik legköz­vetlenebb fórumunk a két­hetenként csaknem százezer példányban megjelenő „Ma­gyar Hírek.” Ugyancsak nagy példányszámban juttatjuk el minden esztendőben a „Kin­cses Kalendáriumot” és a „Magyar Évkönyvet.” Sok kiadványunk terjeszti, pro­pagálja a magyar szót, a ma­gyar kultúrát. Nagyjelentő­ségű a budapesti rádió „Szü­lőföldünk” adása, amelynek hallgatottsága állandóan nö­vekszik. — Közismert, hogy évről évre nagy számban jönnek haza látogatóba a távol élő magyarok. Az idén mennyi érkezőt várunk, s milyen programmal ? A hazától távollevő ma­gyarok tízezrei rendszeresen hazalátogatnak. Ebben az évben, úgy gondolom, szá­muk megközelíti majd a százezret. Látogatásuk kö­zös érdeket szolgál, éppen ezért mindent meg is kell tenni annak érdekében, hogy jól érezzék magukat. S ha a múltban akadtak is kirívó esetek, amikor egy-egy láto­gató becsmérelte eredmé­nyeinket ,a jellemző az, hogy a hazatérők fel tudják mérni a változásokat, és becsülik, értékelik azokat. — Szövetségünk sokféle­képpen kapcsolódik be ebbe­­ a munkába. Igen népszerűek az IBUSZ-szal közösen szer­vezett országjáró, pontosab­ban az országot bemutató akcióink. Sok delegációt, egyéni jelentkezőt fogadunk a Szövetség székházában. Lehetőségeink természetesen korlátozottak, ezért sokat segíthetnek a városi, a köz­ségi tanácsok, a Hazafias Népfront-bizottságok. Sok­szor megható az a ragaszko­dás, szeretet, amit a hazától különféle okok miatt elsza­kadt honfitársaink mutatnak az anyaföld iránt. — Azt is elmondhatom, hogy nemcsak a hazalátoga­tók száma növekszik, de mind többen foglalkoznak a hazatelepülés gondolatával. Sokan itthon akarják leélni utolsó éveiket, békében, nyu­galomban. S bár nem foly­tatunk semmiféle hazatele­pülési kampányt, ehhez is megadunk minden segítsé­get. B. E. Katonai erőfitogtatás a pekingi utcákon Az utóbbi napokbar­ ismét megerősített katonai őrjára­tok láthatók a pekingi utcá­kon Különböző irányba ka­tonákkal megrakott teherau­tók száguldoznak. Pekingben élő külföldi megfigyelők sze­rint ez afféle erőfitogtatás azzal a céllal, hogy megfé­lemlítsék a „kulturális forra­dalom” ellenfeleit. Ezzel ma­gyarázhatók az egymást érő katonai találkozók és össze­jövetelek, amelyekről a saj­tó úgy ad hírt mint a „Mao Ce-tung műveit tanulmányo­zó aktivisták találkozóiról”. A pekingi házak falait és a kerítéseket újra ellepték a jelszavak, amelyek követelik Mao Ce-tung „legközelebbi fegyvertársának”, Lin Piao marsall honvédelmi minisz­ternek a megvédését és sür­getik mindazok megdöntését, akik Lin Piaot támadni me­részelik, vagy utasításaival szembeszegülnek. Hasonló­képpen fenyegetik e falraga­szok szerzői azokat is,­ akik nem értenek egyet Mao Ch­­tung feleségének nézeteivel. A vörösgárdisták röplapjai összetűzésekről számolnak be a vidéki városokból és tarto­mányokból így például ,,vé­res összetűzések” voltak San­­hszi tartományban ahol a külföldi hírügynökségek je­lentése szerint — legalább háromszáz ember vesztette életét, illetve sebesült meg.

Next