Napló, 1968. június (Veszprém, 24. évfolyam, 127-152. szám)
1968-06-23 / 146. szám
▼ anénun, 1968. június 13. Megyénkből indultak (21) Szalai Imre, író A kővágóőrsi házban három olyan férfiú született, akikről nem hallgat az irodalomtörténet. Bozzai Pál, Petőfi kor- és költőtársa az egyik, Lakatos Péter Pál a másik, aki viszont József Attilához fűztek az azonos elvekből táplálkozó, igaz barátság szálai. A kővágóőrsi szülőház harmadik fia Szalai Imre, aki a ..Balatoni ének” ciklus „Játék” című versében így emlékezik hármójuk közös szülőházára: „Ott játszottam a hosszú gádoron. Futkostam ki-be, pendelyes gyerek, az utcán akácárnyas házorom,/ s az udvaron az oleanderek”. Miközben a budapesti Batthyány utcában a ház elé érek, amelyben ez a rendkívül barátságos, sokoldalúan művelt író lakik, magamban mindazt végiggondolom, amit megbarátkozásunk óta róla megtudhattam. Mily szerény volt, őszülően fiatalos, amikor Lakatos Péter Pál temetésén, a tapolcai temetőben találkoztunk. Csak egy mérnök. Azzal, hogy műegyetemi tanulmányait mint a Galilei Kör volt tagjának a Tanácsköztársaság bukása után Magyarországon lehetetlen volt folytatnia, nem hozakodott elő. Azt sem tudtam meg tőle, hogy Brünnben szerzett mérnöki diplomát. Arról, hogy ő író, egyetlen szót sem szólt. . . író? Igen, az is. 1923- ban a Nyugat egyszerre három versemet közölte. Még többet a Magyar írás. Első verseskötetem. „A nappalokba költözöm’’ ennek a gondozásában, majd elbeszéléseim gyűjteménye, az „Elhagyott jászol” a Vajda János Társaság kiadásában jelent meg... — Térjünk vissza Kővágóőrsre. Valamelyik folyóiratban láttam egy fényképet, a fiatal Radnóti-házaspár mosolygott le róla. — Azt a képet a Tiszarérban láttad. Kővágóőrs főterén, a templom előtt a fiatal Hitves és Miklós áll. Közöttük Lakatos Péter Pál kisfia, Laci. A felvételt én készítettem, 1938-ban, amikor nászútjuk alkalmával Radnótiék egy éjszakát ott töltöttek. Körmendy asztalos házában aludtak, a Káli út 39-ben, az utcai kerítés mellett a házhoz tartozó kicsinyke bódéban. A másik kép, amelyet ugyancsak a Tiszatáj mutat be, a párizsi Notre Dame előtt engemet és Radnóti Miklóst láttatja. Az emlékekből azt a részt, amely az áldozatokat vállaló, önzetlen segítőkészségről tanúskodnék, Szalai Imre igyekszik elhallgatni. Például azt, hogy Radnótival a „párizsi” együttlét nem is volt olyan gondtalan. Ott bizony a mérnöknek leleményesnek kellett lennie, szövét-lelkét szállásul adnia a költőnek, a pályatársnak, hogy a szűkölködésben se érezze magát tehernek. Bőven jutott Szalai önzetlenségéből Lakatos Péter Pálék egykori budapesti (Király utca 101) lakásán is, ahol a kommunista költők és írók nemegyszer találkoztak, és igen gyakori vendég volt József Attila. — Amit az utóbbi években csinálok, erősen azzal kapcsolatos, hogy ami hiteleset tudtam, barátaimról elmondhassam. Radnótiról a Magyar Nemzet-ben, a Tiszatáj-ban, Lakatos Péter Pálról az Új Írás-ban, a Tiszatáj-ban jelentettem meg visszaemlékezéseket. — Egyéb munkák? — A Halászbástya. Balatonfüred: Budapest Album (lemezekkel). Városliget című már megjelent. Kisebb köteteim után a Mátyás templom és a Halászbástya leporelló-kiadványán dolgozom. De ennél is fontosabb a megbízatás, hogy írjam meg a Vajda János Társaság történetét. Sokoldalúan művelt, a művészetek csaknem valamenynyi ága iránt érdeklődő írónnak neveztem Szalai Imrét. Áttekintés végett — állításom bizonyítására — felsorolok néhány példát az ő széleskörű érdeklődésére. Már mint fiatal költő (Eörsi Imre álnéven) a Korunkban tanulmányt ír. A régi Kortárs-ban az új építőművészet kérdéseiről, az akkori tárlatokról, a Toll-ban a néma és hangosfilmről az Újság-ban a gyarmati világkiállításról értekezik. De az iparművészet kérdései mellett a Magyar Hírlapban Theodor Storm-ról, az „utolsó” német lírikusról is van szava. Azután Vincent van Cogh-ról. A felszabadulás után — az újjáépítés lázában — a Magyar Építőművészetben több tanulmánya is megjelenik. Apróbb írásaiban még a zene sem kerüli el a figyelmét. A kávéval együtt jön a legkedvesebb háziasszonyok egyikének szerepében a feleség is. Leteszi a könyvet, amelyet Révfülöpről Benke Laci küldött, most pedig Szalai Imre a pillantásával kért. — Csomag. Ez a legutóbbi „hazai”. Nekem a „Veszprém megye irodalmi hagyó-A Bakony és általában Nyugat-Magyarország problémát jelent a Turistaellátó Vállalatnak. Veszprém megyében Balatonalmádiban, Badacsony, Rodostón, Szeretgyörgyhegyén és Gézaházán van turistaszálló a vállalat kezelésében. Mindössze 320 vendéget fogadhatnak itt, pedig az érdeklődés sokkal nagyobb, az ország minden részéből a Bakony és vidéke iránt. Elnyújtani a szezont Amikor felkerestük Kovács Ferenc igazgatót Budapesten, az előszobájában a levelek halmazát diktálták. Sajnos nem tudunk szállást biztosítani. S ez nem szűnik télen sem, amikor a Balaton melletti idegenforgalmi szállodák, táborok már bezártak. A megoldást kutatja a vállalat és szeretne — éppen az új gazdaságirányítási rendszer által biztosított lehetőségeket kihasználva — kapcsolatot teremteni az idegenforgalommal kölcsönösségi alapon. A jelenleg 4—4,5 hónapos kihasználással működő szálláshelyeken a „szezont” megnyújtaná a Turistaellátó Vállalat és 3—5—6 százalékos részesedésért bérbevenné az idegenforgalomtól. Baranya, Pest, Heves megyében már megszervezték ezt. Borsoddal is jó a kapcsolat, Sopronba a diák-turistaforgalom negyven százalékát a vállalat bonyolítja. A másik lehetőség szerint a vállalat szervez látogatókat az idegenforgalmi egységek számára. Mind a kettő a gazdaságosságot, a meglevő egységek jobb, időben hosszabb kihasználását szolgálja. Az egészséges erjedő folyamat megindult. A Balatoni Intéző Bizottság főtitkárával, Major Bélával már tárgyalt a vállalat a turistaforgalom növelésének lehetőségeiről Ugyancsak szóba került már ez a lehetőség dr. Tamás Györggyel, az Országos Idegenforgalmi Tanács főtitkárával folytatott beszélgetések alkalmával. Ennek eredményeként több megyében létrejöttek a megegyezést jelentő szerződések, és az idén már több hazai turistát tudnál fogadni hazánk legszebb vidékein, mányais sokat mond. Legkedvesebbek között őrzöm ezt a könyvet, mert benne van a két Pál: Bozzai és Lakatos. Ha Kővágóőrs nevében telhetetlen volnék, akkor azt mondanám, hogy rajtam kívül ott született. 1900 november 7-én Kása Lajos költő is. Három kötete jelent meg: Köd előttem (Lampel és Wodianer, 1921); Tükör (Juventus); Jaj az erősnek (Gyarmati) és Vidám nyaralás címmel egy ifjúsági regénye is. Dehát ez is csak észrevétel. Él nélkül, a gyűjtemény hasznosságát nagyon is kiemelve mondom. A méregerős kávé után, ha akarnám, újabb következhetnék. De én megint és megint inkább rágyújtok. Szalai Imre, az Európát bejárt mérnök és író feddőleg néz rám. ..Méreg. Én szakítottam vele”. A szakítás eredménye szemében csillog. Huncutkásan, kékeszölden játszik a tekintete, amikor kondícióját dicsérem . Mit gondolsz, hány éves vagyok? Hetvennégy! Ötvennek sem látszik. Cserhát József Veszprém megyében még megoldásra vár ez a feladat, de Kovács Ferenc, a Turistaellátó Vállalat igazgatója bízik benne, itt sem lesz oka A vállalat nemcsak kooperációval igyekszik megoldani a vállaira nehezedő feladatokat. Úgy is könnyít a gondokon, hogy 1970-ig közel tizenötmillió forintos beruházást valósít meg. Olcsó, mindenki által elfogadható áron szállást biztosító létesítmények lesznek ezek, így Gézaházán ifjúsági turistaszállót építenek, mert a hagyományos találkozókon kívül egyébként is megnövekedett az érdeklődés iránta — elsősorban a fiatalság körében. Ugyancsak Gézaházán már az őszön hozzáfognak a régi konyha bővítése dálya a kölcsönösségi és gazdaságossági alapon megvalósuló vendégférőhely növelésnekhez, jövőre pedig kerthelyiséget létesítenek a turistaház előtt, mégpedig úgy, hogy áthelyezik a belső utat. Balatonalmádiban is főépítkezéssel létesítenek olcsó turistaszállást a meglevő mellett. Ezen kívül valahol a Balaton partján az igazgató hangsúlyozta, hogy a megye elképzeléseit és igényeit messzemenően figyelembe véve — (valahol Szigliget—Szentgyörgyhegy környékén lenne erre igen alkalmas terület) szintén turistaszálló építését tervezik a következő években. A cél: gazdaságosan, közmegelégedésre terjeszkedni a Bakonyban Télen is legyen vendég! — A piackutató Turistaellátó Vállalat Beruházások tizenötmillió forintért — Mi lesz a szabadidővel? Ifjúsági turistaszálló Olyan éle volt, mint a borotvakésnek. Amikor megvettem a búcsúban az árusnál, az menten ki is próbálta: megnedvezett karját az én bugyiimmal szőrtelenítette. Büszkén mutogattam a krajcáros árut iskolatársaimnak. Irigyeltek, s nehezteltek érte. Mert én azt ki nem adtam a kezemből. Még apámnak sem! Azzal hámoztam a krumplit, azzal vágtam a sípnak való fűzvesszőt. Ettem vele, gödröt vájtam, botot faragtam. Mint ahogy akkoriban a tízéves gyerekek szokták. Legjobban „országozni” szerettem. Ketten-hárman játszottak, a háborús évek idején. A földön néhány országhatárt húztunk, aztán kisorsoltuk: ki a magyar, ki a német, ki az orosz. Aztán késünket erőteljesen a másik „országába” dobtuk, s új vonalat húztunk. Addig nyestük, kurtítottuk a vonalakat, amíg egy ország lett a háromból, vagy legalábbis kettő, mert a német és a magyar játékban is szövetséges volt. A bugylibicska Akkoriban egyre több hadirokkantat láttunk már a falunkban. Kinek kezét, kinek lábát szakította le a robbanó lövedék, valamennyien megjárták már a Dóm vidékét. A repülőgépek szinte naponként húztak el a fejünk felett Budapest felé: ilyenkor megkongattuk a harangokat, a játékot félbeszakítva. Egyszer a rokkant Jóska bácsi is végignézte háborúskodó játékunkat. — Mit csináltok? — kérdezte. — Országozunk. — Most nem tudtok játszani? — Mit? — Hát... építsetek. Van itt elég kő és agyag... Házakat, várakat, gyárakat húzzatok. Abba nem törik bele a bicskátok. Bizony előfordult, hogy kicsorbult a kemény földtől a bicskánk éle, az én bugyiim is megrokkant, meggörbült a nagy vagdosásban. Az intelmet nem fogadtuk meg. Másnap és harmadnap is „országoztunk”, a tanítás szünetében. Hol győztünk, hol veszítettünk. Ahogy a háborúban. Egy délután Jóska bácsi megint mögénk állt. Szúrós szemmel méregetett bennünket, aztán felém fordult: — Hadd nézzem a bugyudat." Nem szívesen, de kezébe adtam. Nézegette, mustrálgatta, majd késével egyetlen mozdulattal megnyisszantotta, „kiherélte”. — Ezzel nem hadakozol többet, édes fiam — mondta, majd visszaadta. S repegve néztem megcsonkított, fecskeszárnyú bugyumat és sokáig haragudtam az öregre. Pedig jól tette, hogy kihegyezte a ■icckát, csúfságnak többé már elő nem vehettem. Nemesbüki András NAPLÓ . Idegenforgalmi látványosság: a tihanyi levendula Kivirágzott és festői színekben pompázik a francia levendula a tihanyi félszigeten. A Gyógynövénytermesztő Vállalattól „örökölt” illatos növényt a Badacsonyvidéki Állami Gazdaság is megtartotta, és így csaknem 100 holdnyi terület termésében gyönyörködhetnek a vidék kirándulói. Az illatos látványnak az utóbbi napokban különösen sok szemlélője akad: gépkocsikkal és gyalogosan idejárnak gyönyörködni a tihanyi motelváros lakói. A levendulát Veszprém megyében néhány helyen már üzemszerűen termesztik. A Badacsonyi Állami Gazdaság tihanyi telepén kívül a Veszprémi Állami Gazdaság kezdte meg az illatszeripar értékes alapanyagának, a levendulának a nagyüzemi termesztését. Balatonakaliban érdekes fajtakísérleteket folytatnak: 48 különböző fajta levendulát hasonlítottak össze és ezek közül az akali 161-es bizonyult a legjobbnak. A kísérletet folytató szakemberek ezt a fajtát ajánlják balatonvidéki továbbszaporításra. Figyelmeztető adat! A kormányhatározat megvalósulása során — július 1- től — félmillió dolgozónak csökken a munkaideje országosan. Ebből jelentős számmal kiveszi részét Veszprém megye ipara is. Félmillió dolgozó a hét végén két szabadnappal rendelkezik, aminek hasznos eltöltéséről gondoskodni kell. Kovács Ferenc panaszolta, hogy több turista-kiránduló vendéglőjezárt az utóbbi időben. Helyettük újakat kell létesíteni, éppen a hétvégi pihenés, kirándulás biztosítására. A vállalat figyelembe vette a július 1-i átállást és máris kész tervei vannak a hétvégi túrák szervezésére és turista vendéglők létesítésére, de kéri a helyi kereskedelmi, vendéglátó szerveket is: ne feledkezzenek meg azokról, akik a jövőben több szabad idővel rendelkeznek és gyakrabban keresik fel a Bakony legszebb részeit. —g— . Nagyjelentőségű „kis ügyek" Egy párt vb ülés kapcsán Keszthely kulturális helyzetéről Keszthely köztudottan idegenforgalmi és kulturális központ. Ez utóbbi jellegét nemcsak a városban lévő főiskolának, s az olyan kulturális seregszemléknek, mint például a Helikon ünnepség, hanem a gazdag hagyományoknak is köszönheti. Ismeretes, hogy itt alapították 1797-ben a világ első mezőgazdasági jellegű főiskoláját, a Georgikont. A városi pártbizottság legutóbbi vb ülésének napirendjén is a város kulturális helyzete szerepelt. Azoknak a népművelési intézményeknek a tevékenységéről volt szó, amelyek Keszthely jóhírnevének további ápolására hivatottak. Furcsának tűnhetik, de ezen a vb ülésen a napirendhez nem közvetlenül kapcsolódó kérdések voltak a legizgalmasabbak. Olyan kérdések, amelyek kihatással vannak nemcsak a kulturális életre, hanem az egész város fejlődésére. Az idegenforgalom és a város kulturális színvonala például szorosan egybekapcsolódik. Sok minden bizonyítja ezt. A Balatoni Múzeum új állandó kiállítása a „Balaton természettudományi és történeti ismertetése” például jelentős vonzóerő a hazai és a külföldi látogatók számára egyaránt. (Amíg a kiállítás készült, csak a képtár volt nyitva. „Mindössze” 70 ezer ember látogatta meg így tavaly a múzeumot. Az idei szezonban a jelek szerint legalább 2—300 ezer látogató keresi fel az állandó kiállítást.) Igaz, 7 millió forintba került a reprezentatív kiállítás, de ez anyagilag is „bejön” a látogatottság emelkedésével, s kultúrpolitikai szempontból is jelentős. A város lakossága rendkívül nagy érdeklődést mutat: számítások szerint a keszthelyiek 90 százaléka legalább egyszer már megnézte a kiállítást. A közelgő 50 éves évfordulókra (KMP, KIMSZ megalakulása, az 1918-as polgári forradalom és a Tanácsköztársaság kikiáltása) a város valamennyi intézménye és vállalata szorgalmasan készül. Nagyon helyes az elképzelés, hogy közösen készítsenek egy kiállítást Keszthelyen, amelyhez mindenki hozzájárul. Ez a javaslat is teljes egyetértésre talált a vb ülés résztvevői között. Ilyen egyetértéssel sok apró problémát lehetne és kell is megoldani még Keszthelyen. Esős időben sár van a múzeum környékén, s a látogatók gyakran panaszkodnak emiatt. (Általános derültséget okozott, amikor az egyik vb-tan elmesélte: az idei kevés esős nap egyikén maga segített egy sárba ragadt német rendszámú Trabantot kiszabadítani.) Szintén apróság, de nem lényegtelen a keszthelyi hagyományok ápolása szempontjából, hogy ideje lenne végre helyesen értékelni Festetics György, a Georgikont alapító, ellentmondásos életű, de korának mégis haladó gondolkodású főurát, akiről Pesten már régen utcát neveztek el, de Keszthelyen még nem. A KISZ bizottság titkára az általános és középiskolákban folyó munkát elemezve megállapította: többet lehetne tenni a helyi lehetőségek kihasználására. Minden évben októberben a múzeumi hónap keretében meglátogatják a diákok a múzeumot, a könyvtárat. De az egyszeri látogatás két órája nem elég, legfeljebb az érdeklődés felkeltésére. A pedagógiai és tanulmányi szempontból fontos filmek látogatottsága is lehetne magasabb. Ezek az ifjúsági filmek általában kapcsolódnak a történelem, földrajz, vagy más tantárgyakhoz, így segítséget nyújthatnak a tananyag elsajátításához is. A Helikon könyvtár forgalma elsősorban az ország más részeiből érkező kutatók és látogatók miatt nagy. (Tavaly 110 ezer látogatója volt a könyvtárnak.) De részt vállal a város történetének kutatásában is ez az intézmény. Kiadványt jelentetnek meg a közeljövőben a Tanácsköztársaság 50. évfordulójára, s folytatják a veteránok visszaemlékezésének összegyűjtését is. A város olvasás-igényének kielégítésére elsősorban a járási és városi könyvtár a hivatott. Nagyarányú fejlesztésére valószínűleg 1970-ben kerül sor: ekkor létesítenek gyermekkönyvtárat is. A város egyik legnagyobb gondja — a vb ülésen dr. Ács László, a városi tanács elnöke részletesen kitért rá — a strand. A keszthelyi öböl eliszaposodása miatt a legrosszabb balatoni strand a keszthelyi. Iszap, hínár és éles kagyló „ijesztgeti” a fürdővendégeket. Pedig megfelelő nívójú strand nélkül nem lehet Keszthely ,,fürdőváros”. A közeljövőben a Minisztertanács titkárságán fejtik ki a város vezetői elképzeléseiket a probléma megoldására. Sürgető és fontos feladat ez, hisz — ahogy egy keszthelyi háziasszony tette fel a kérdést a városi tanács elnökének egy alkalommal. — arról van szó, hogy Keszthelynek ..lesz-e Balatonja?” Bizonyára egyéb - — talán nagyobb horderejű — kérdések is foglalkoztatják a város lakóit és vezetőit. De a „fürdő és iskolaváros” számára ezek a gondok sem elhanyagolhatók. S hogy menynyire „melegen tartják” s törődnek velük Keszthelyen, azt ez a legutóbbi vb ülés is bizonyítja. Bodó Sándor