Napló, 1969. szeptember (Veszprém, 25. évfolyam, 202-226. szám)
1969-09-11 / 210. szám
Centiérfök 1963, szent, 11 Művelődési fejlesztési tervek a Bakonyban Több esztendőre szóló programot állítottak össze és valósítanak meg ezekben az években a zirci járásban, hogy korszerűbb körülményeket teremtsenek a népművelés, az ismeretterjesztés számára. Porván elkészült a klubkönyvtár, amelynek korszerű berendezését a tanács központi fedezetből biztosította. Jásdon hasonló könyvtárat, klubot építenek és a tervek szerint jövő év májusában már birtokukba vehetik a község lakói. Dudaron és Romándon elkészült az új művelődési intézmények terve. Az építkezéshez 1970-ben fognak hozzá, hogy 1972-ig mind a két községben fokozhassák a népművelési tevékenységet. Általános elv a bakonyi községekben, hogy elsősorban klub-könyvtárakat alakítsanak ki, ahol fiatalok és idősebbek, a különféle társadalmi és tömegszervezetek egyaránt megtalálják a helyüket Jó „vadászatot“! Az idő is csalogat — „Csináld magad“ Polistiro! víkendház Hódit a Budapesti Őszi Vásár Némi kis módosítással azt mondhatnánk: ez a szeptember nem is a vénasszonyok, hanem a vásárosok nyara. Ilyen kedvező idő alig fogadta még a vásárba igyekvőket, így hát nem csoda, hogy újabb és újabb tízezrek keresik fel a Budapesti Őszi Vásárt, persze nem az őszi verőfény miatt, hanem azért, amit ott látni és megvenni lehet. A vásár egyik legnagyobb pavilonjában a KGM által rendezett „Csináld magad!” kiállítás tekinthető meg több mint 1200 négyzetméter területen. A szabadidő, a hétvége jobb felhasználásának elősegítésére több vállalat együtt mutatja be különféle barkács szerszámait. Ilyen például a Kéziszerszámgyár 12 műveletre alkalmas házi barkács gépe. Az Építési és Városfejlesztési Minisztérium több mint egy tucat vállalata a vásárra való készülődésnél mindenek előtt azt tartotta szem előtt hogy az utóbbi években megváltoztak a lakosság igényei: mindinkább előtérbe kerültek a kislakásépítkezéseknél és a korszerű anyagok, szerkezetek, amelyek meggyorsítják, olcsóbbá teszik a családi beruházást. A szabadszombatok elterjedése ugyanakkor a nyaralók víkendházak iránti érdeklődést is megnövelte. A vásáron nem kis fejtörést okozhat, hogy a leendő víkendház tulajdonos melyik modellt válassza a sok közül. A Beton és a Vasbetonipari Művek előregyártott típusokat, a Rakamazi Vegyesipari TSZ könyvűfém-paneles alpesi teher hétvégi házakat mutat be, amelyeket a helyszínen is meg lehet rendelni. A balatonkenesei Sirály KTSZ is bemutatott egy víkendházat amely még garázs építéséhez is alkalmas. Polistrirol habbal „bélelték” a különböző nagyságú panelfalakat. Méret és igény szerint növelhető az épület nagysága. A téglagyárak is elhozták a BÖV-re a kislakások építésénél jól hasznosítható üreges tégláikat, a vasbeton üzemek pedig a falazó blokkokat. Látható többféle alumínium ablak, belső berendezési tárgy modern, színes fürdőszoba, konyhai szerelvények és más fontos építőipari elemek. A Budapesti őszi Vásáron 25 féle lakásfűtő rendszerből és berendezésekből válogathatnak a vendégek. (andrássy) Nagy sikere van a Női Fehérneműgyár termékeinek, amelyhez a Pápai Textilgyár anyagait is felhasználják. (Fotó: Borbás) NAPLÓ Csak egy levél pápai járás termelőszövetkezetei és a KISZ-alapszervezetek között már tavaly ősszel is jó volt az együttműködés. A város iskolái is — kivétel nélkül — bekapcsolódtak a betakarítási munkákba, és szinte mindenütt nagyon meg voltak elégedve a diákok munkájával. A termelőszövetkezetek és a KISZ alapszervezetek kapcsolatának javulásában vitathatatlan szerepe van annak, hogy a fiatalok segítséget adtak a munkaerőhiánnyal küzdő mezőgazdaságnak. Tavaly ősszel példaképül állítottuk a pápai járás fiataljait, s dicsértük a termelőszövetkezeteket is: időben eljuttatták igényeiket a járási KISZ bizottságra, és minden feltételt biztosítottak a diákok kiszállításától az anyagi juttatásig. Jeleztük azt is, hogy a szervezés, az akció „forgatókönyvének” elkészítése nem kevés fáradsággal jár, de a tavalyi tapasztalatok alapján világossá vált, hogy e nélkül nem érheti el célját az őszi besegítés. Tavalyelőtt még kicsit akadozva, de tavaly már teljesen olajozottan ment minden, s most, hogy újra aktuálissá válik az alapszervezetek és az iskolák bekapcsolódása a mezőgazdasági munkákba, a pápaiaknak nem is kell túlságosan megerőltetniük magukat: szinte „magától” megy minden. A termelőszövetkezetektől már nagyrészt beérkeztek az igények, megjelölve, hogy mikor, milyen munkára, hány fiatalt kérnek. A járási és városi KISZ bizottság a napokban — az iskolák és a fiatalok képviselőivel közösen — összesítik az igényeket, majd válaszlevélben értesítik a termelőszövetkezeteket, hogy részben vagy egészben ki tudják-e elégíteni az igényeket. Sajnos, a megyében nem mindenütt ilyen eredményes az őszi besegítés. Vannak ugyan jó példák: a veszprémi diákok Balatonaligára, Kenesére, Aszófőre, a várpalotaiak Tésre mennek a tervek szerint, s a zirci járásban már tavaly is segítettek a burgonyaszedésnél a kiszesek. De olyan átfogó és tervszerű segítségről nem beszélhetünk, mint a pápai járásban. És ennek oka: a termelőszövetkezetek nem élnek a nagyszerű lehetőséggel. Illetve, amikor minden kötél szakad és körmükre ég a munka, akkor — az elmúlt években legalább is ez volt a helyzet — kapkodnak, fűhöz-fához. Nyilvánvaló, hogy az egyszerre jelentkező igényeket lehetetlen kielégíteni. A megyei KISZ-bizottság mezőgazdasággal foglalkozó munkatársa szerint az idén sem történt előrelépés: a termelőszövetkezetek nem jelentik be előre igényeiket, sok helyen talán nem is bíznak a fiatalok eredményes közreműködésében. Szélsőséges álláspont, de ilyen is van: ■egyes termelőszövetkezetek vezetői úgy tesznek, mintha kegyet gyakorolnának, amikor munkára hívják a fiatalokat. Az idei termés bőségesebbnek látszik kapásokból, szőlőből is, mint a tavalyi. Az előrejelzések szerint komoly gondot jelent majd a szüret is, jóllehet az egyes munkafolyamatokat a gazdaságokban már többnyire gépekkel végzik. S még egyetlen igény se érkezett be, pedig közeleg a szüret. Illetve jött igény, más megyéből. De természetes, hogy először megyénk gazdaságainak, szövetkezeteinek szeretne segítséget adni a KISZ, az ifjúság. Nem hinnénk, hogy olyan jól állnának munkaerővel a mezőgazdaságban, hogy kihasználatlanul lehetne hagyni a nagy lehetőséget, a fiatalok segítségét. Ezért érthetetlen, hogy miért várik a sült galambra, miért nem kérik előre a diákokat a mezőgazdasági vezetők, csak néhánysoros levél kellene. (Bodö) . Új típustervek a magánlakás építtetőknek Két évvel ezelőtt a Szolnok megyei Népi Ellenőrzési Bizottság megvizsgálta a magánlakások építésének helyzetét. Megállapította, hogy az otthonalapítók nagy része drága és a mai építészeti követelményeknek kevésbé megfelelő egyedi tervek alapján építkezik elsősorban azért, mert a forgalomban lévő típustervek jórészt, használhatatlanok. A vizsgálat tapasztalatai alapján a megyei tanács vb építési, közlekedési és vízügyi osztálya ez évben „Családi ház 1969” címmel országos jellegű tervpályázatot hirdetett. A pályázatra tizennégy tervdokumentáció érkezett s ebből tizenhármat talált elfogadhatónak a zsűri. A beérkezett pályamunkák a végleges feldolgozás után alkalmasak lesznek a magánlakásokat építők igényeinek maximális kielégítésére. A zsűri a tizenhárom ezer forintos csökkentett első díjat Sárvári István és Sárvári Zoltán által benyújtott pályaműnek ítélte. Rönk és cserék Melléküzem a várvölgyi tsz-ben — Az ott a régi malom. Mellette vágtuk a rönköt annak idején. Amolyan bérvágás volt az, a tsz csinálta. Később odáig „fejlődött” a rönkvágás, hogy három éve felépült Várvölgyön a fafeldolgozó melléküzem. Tóth P. János kezdettől fogva itt dolgozik. Most gatterkezelő, különben bognár a mestersége. — Gyártom a deszkát, a gerendát ... azelőtt besegítő munkás voltam ... A melléküzem, négy „egyszobás” bódéból áll. Gépek dolgoznak bennük, száll a fapor. A falfeldolgozó fiatal vezetője Serleg József, egyben a tsz erdésze is. Hatalmas gumicsizmát visel, meg a szokásos erdészöltönyt, gallérján a tölgyfaággal. Sopronban végezte el az erdészeti technikumot, aztán a keszthelyi erdőgazdasághoz került, ahol tizenkét község szakirányítója lett. Amikor Várvölgyre költözött, már egy éve működött a fafeldolgozó. Erdésznek jött, de rábízták a melléküzem vezetését is, összefügg a kettő. — Azt mondják, hogy mióta idejött, jobb lett a melléküzem, nyereségesebb. — Megnéztük mire van vevő, aztán nekiláttunk és csináltuk. Akkoriban a dongákat keresték, most meg a parketta és a bútorléc van „műsoron.” Az üzem teljesítménye az időjárástól is függ. Esőben kevesebb fát tudnak lehozni az erdőből, rosszak az utak. Egy hónapban 120 köbméter fát dolgozunk fel. A szálfákból készül a legértékesebb bútorléc. Az esetekből meg parkettát csinálunk, nagyon sokat. Az eseték hulladék, ami másra már nem használható. — Keresik gyártmányainkat. Egyelőre a TÜZÉP- nek adunk el mindent. Földpadlós iroda, odakint egy szekér döcög az ugratókon. — Elmegyünk ebből a sárfészekből! — mondogatják az emberek. Serleg József is ebben bízik. — Az új gépek már itt vannak. Az új „gyár” pedig már épül a városi majorban. A városi major valahol Tapolca közelében van. — Az már nem sárfészek lesz. Ott már lesz mosdó is... és egyáltalán normális körülmények, utak. Egy évek óta erőteljesen feltörő termelőszövetkezet új melléküzem-bázisa készül a városi majorban. Ebben bíznak az emberek. Nagyobb lesz a kapacitás, kevesebb a baleset. . . Exportra is fogunk gyártani. A jövő évi „parkettatermelésre” nemcsak a TÜZÉP, hanem egy pesti cég is igényt tart. 1968-ban a tiszta nyereség 630 ezer forint volt, az idén egymillióra számítanak. Fehér Béla Tudnivalók Mindenekelőtt szervezni kellene valamiféle közönségszolgálatot, amely az új viszonyokra „tanítaná” mindazokat, akik igénybe veszik e szolgáltatásokat. Mivel ezt külön megszervezni túlságosan nehéz, úgy tűnik, nekünk kell vállalkoznunk arra, hogy — a lakosság érdekvédelmé „Recept“ — a „megvágok“ ellen „Megvágni” senki se hagyja magát szívesen. Természetes dolog, hogy nemcsak pénztárcánk, de önérzetünk is tiltakozik az ellen, ha valaki — kényszerhelyzetünket kihasználva — „fejőstehénnek” néz bennünket. Különösen, ha egy vízcsap csöpögése, egy rádió recsegése, egy karóra rendetlen járása, vagy egy zár ..szolgálat megtagadása” ürügyén néz annak. Márpedig mostanában gyakoriak a panaszok: „hívunk ehhez, vagy ahhoz a munkához egy kisiparost, aki most már annyit kér, amenynyit akar, s mi fizetünk, mert mit tehetnénk, a vízcsap kell, a rádió kell, ha nem adok annyit, nem csinálják meg. S kihez fordulhat az ember, amúgyis kevesen vannak, akik ezekkel a mindennapos bajokkal foglalkoznak”. Vagyis: az apró szolgáltatások árai a megyében jónéhány helyen túlzottan ,,mozognak’ ’az utóbbi időben. Alaphelyzet A gazdasági reformok bevezetésével — igen helyesen — megoldást kell keresni arra is, hogy az ipari tevékenység perifériáin a kisipari tevékenységet fejlesszük. A szolgáltatások „hiánycikkeit”, az apróbb javításokat éppen az ösztönzés miatt a ,,szabad árformák” közé soroltuk. Ez azt jelenti, hogy ugyan árkalkulációt köteles csinálni a kisiparos, de ezt „vevőjének” nem köteles bemutatni (csak az árhatóságnak). Ettől a kalkulációtól — a „vevővel” történt megállapodás értelmében — tetszés szerint eltérhet. Mi adódik ebből ? Csöpög a vízcsap, jön a szerelő utólag bemond egy összeget, ezt sokallja a megrendelő, de megfizeti, számlát, nyugtát nem kap, magában bosszankodik, ha magas az összeg. Az ,,alaphelyzethez” tartozik: megyénkben 3206 kisiparos dolgozik, s ki kell jelentenünk, hogy ezek túlnyomó többsége nem él vissza a szabad árak” adta lehetőségekkel, de az ő érdekükben — becsületes hírük védelmében — keményen fel kellene lépni a „megvágók” ellenében — néhány tudnivalót ismertessük. Először is: jó, ha bármilyen megrendelésnél előre megállapodik a „vevő” , abban, hogy a kisiparos menynyiért végzi el a munkát. Ez eleve gátat szabhat a későbbi vitatkozásoknak. Ha azonban így is túl magas — a vevő megítélése szerint a méltányos hasznot meghaladó — nyereséget számít a munkavégző, akkor még egy lehetőség van: számlát kell kérni a kisiparostól, mert kormányrendelet szabályozza, hogy a munkavégző „a vevő kívánságára bármilyen nagyságrendű összegről számlát adni köteles”. Ezzel a számlával aztán — ha sérelmes az összeg — az árhatósághoz lehet fordulni panasszal. „Ki az árhatóság? Az a tapasztalat, hogy a szolgáltatásokat igénybe vevők legnagyobb része tájékozatlan: azt sem tudják, hogy panaszaik orvoslására milyen szerv hivatott. Pedig a gazdasági reformok bevezetésével, amennyire „szabaddá” ösztönözték a szolgáltatásokat, ugyanannyira gondoskodtak az érdekvédelemről is ,tehát pontosan meghatározták, hogy ki ellenőrizheti, s tarthatja „kordában” mindazokat, akik a „szabad árakat” szabad vadászterületnek tartják a lakosság rovására. A járási és városi tanácsok illetékes szakigazgatási szerveihez, és — ahol már megvan — a községek egységes szakigazgatási szerveihez lehet fordulni az ilyen jellegű panaszokkal. Egyszersmind ezeknek a szerveknek adtak ellenőrzési jogot, hogy megelőzhessék a visszaéléseket. Megelőzés ? Nem véletlenül kérdőjeleztük meg a szót: az a tapasztalat, hogy az új viszonyokhoz ezen a területen nem a legjobban alkalmazkodnak azok, akiknek feladatuk lenne az állandó és hatékony ellenőrzés. Gond, hogy a szakigazgatási szervek az árhatóság funkciójának ellátására nem készültek fel megfelelően. Az árrendelkezések — valljuk be — meglehetősen bonyolultak, s bonyolultságuk abból adódik, hogy az „élet” minden vonatkozásában igyekeznek rendezni előre a vitás kérdéseket. Viszont betartatásukhoz komoly felkészültség szükséges. Ezért javasoljuk, hogy a tanácsok vb-vezetői ezentúl rendszeresen kérjék számon szakigazgatási szerveik ezirányú tevékenységét. Mert igaz ugyan, hogy 1969 első félévében 956 esetben ellenőrizték a kisiparosok tevékenységét, s találtak is hiányosságokat, az árkalkulációban, egyebekben, de az is igaz, hogy csupán két-három esetben indítottak szabálysértési eljárást ilyen ügyekben, többnyire megelégedtek szóbeli figyelmeztetésekkel. Márpedig a gyakori panaszok a továbbiakban azt követelik, hogy sűríteni kell a szakmailag — a rendelkezések tökéletes ismeretével — megalapozott ellenőrzéseket, a talált hibák pedig erélyesebb eljárásokat sürgetnek. Éppen azért, hogy a becsületes kisiparosok jó hírnevét ne rontsa a „rossz konkurrencia”, hogy néhány helyen monopolhelyzetükkel ne élhessenek vissza azok, akik hajlamosak a „megvágásra”, „ha ennyit nem fizet, nem csinálom meg” alapelv alkalmazására. A reform törvényei alkalmasak ennek kiküszöbölésére, csak megfelelően betartatni kell őket. Éppen a lakosság érdekében. Szlanka’ József