Napló, 1969. szeptember (Veszprém, 25. évfolyam, 202-226. szám)

1969-09-12 / 211. szám

— 2 ----------­ ­ Az egész párt közkincsévé vá­­lik. (Schütz az utóbbi idő­ben az Odera—Neisse határ elismerése mellett kezdett lándzsát törni.) Hozzáfűzte: A realitások elismerése is megtörténik a kongresszu­son. Barzel, a CDU/CSU parla­menti csoportjának elnöke felháborodott hangú nyilat­kozatban szólította fel Brand­­tot, az SPD elnökét, foglal­jon állást Schütz kijelenté­seivel kapcsolatosan. Brandt köteles pártjának elképzelé­seit tisztázni. A közvéle­ménynek joga van megtudni, hogyan vélekedik erről az SPD elnöke. NAPLÓ Koszigin - Csen Eis-faj találkozó Pekingben Vasutassztrájk Franciaországban Az indiai külügyminiszter Moszkvában Napfényes, gyönyörű szeptember járja kontinensünkön, így automatikusan meghosszabbodott az üdülési évad. Nyu­gat- és Dél-Európa hagyományos idegenforgalmi területein azonban a politika nem mindig igazodik a naptárhoz és az időjáráshoz. Azok a turisták például, akik mostanában vas­úton járják Franciaországot, el kell, hogy halasszák útitervei­ket, vagy más forgalmi eszközt kénytelenek választani. Ha­talmas méretű vasúti sztrájk robbant ki Franciaországban, amely úgyszólván az ország egész vonatforgalmát megbéní­totta. A sztrájk ideje — minthogy a közlekedési miniszterrel folytatott szakszervezeti tárgyalások egyelőre nem hoztak eredményt — meghatározhatatlan. Az is lehet, hogy a sztrájk más iparágakra és területekre is átterjed. S ha arra gondo­lunk, hogy Franciaország most, egy hónappal a frank leérté­kelése után nem kisebb gazdasági problémákkal küzd, mint amilyenekkel 1968 május-júniusában bajlódott, akkor sem­milyen fordulaton nem fogunk csodálkozni. Komoly sztrájk folyik Itáliában is, Európa eme másik fő idegenforgalmi központjában, mégpedig a vasmunkások körében. S hogy egy harmadik napfényes idegenforgalmi centrumot említsünk: Görögországban ugyan nem folyik sztrájk, a fasiszta junta terrorjának körülményei között erre alig is van lehetőség, a letatóztatások viszont továbbra is ál­landóan napirenden vannak. Csütörtökön például egy nagy kiadóvállalat tulajdonosának és egy újságírónak a letartózta­­tásáról érkezett hír. Ugyanakkor Európa és a világ szocialista felében nyugodt építő munka és élénk diplomáciai élet folyik. Megérkezett Moszkvába, hivatalos látogatásra Dines Szingh indiai külügy­miniszter, aki kifejezte meggyőződését, hogy e látogatás elő­segíti majd a két nép baráti kapcsolatainak fejlesztését. A szovjet diplomácia rövidesen egy másik fontos talál­kozóra is készül. Hírügynökségi jelentések szerint — az ENSZ közgyűléssel párhuzamosan — Gromiko—Rogers találkozó ké­szül. A szovjet és az amerikai külügyminiszter alkalmasint a stratégiai rakétarendszerek korlátozásáról kezd majd tárgya­lásokba. Hogy ez mennyire fontos ezer és egy okból, azt min­denki tudja és alátámasztja Szentgyörgyi Albert, magyar szár­mazású Nobel-díjas professzor legutóbbi nyilatkozata, amely­ben arról panaszkodik, hogy az egészségügyi és tudományos kutatásokra fordított összegeket a washingtoni kormány első­sorban a fegyverkezési kiadások növekedése miatt csökken­tette. Ezért kellett például Szentgyörgyinek korlátoznia rák­kutatói tevékenyégét, holott már biztató eredményeket ért el Szovjet részről a találko­zón jelen volt Konsztantyin Katusev, az SZKP Központi Bizottságának titkára és Mi­hail Jasznov, a Legfelső Ta­nács Elnökségének elnökhe­lyettese. Kínai részről jelen volt Li Hszien-hunen és Hszie Fu­­csi, mindketten az Államta­nács elnökhelyettesei. ★ Tegnap visszaérkezett Moszkvába az a szovjet párt­os kormányküldöttség, amely Alekszej Kosziginnek, az SZKP Politikai Bizottsága tagjának, a Minisztertanács elnökének vezetésével részt vett Hanoiban a Ho Si Minh el huarta alkalmából rende­zett gyászszertartáson. A nyugatnémetországi Aachen­ben készült felvételünk a választási hadjárat kellős közepén. A haladó gondolkodású aacheni főiskolai hallgatók nyilvánosan elégették a neonáci párt, az NPD plakátját Kiújultak a harcok Vietnamban A Ho Si Minh halála al­kalmából meghirdetett há­romnapos szünet lejártával a csütörtökre virradó éjsza­ka a dél-vietnami szabadság­­harcosok 31 helyen zúdítot­tak tüzérségi támadást az amerikaiak és a dél-vietnami kormánycsapatok állásaira — jelentették csütörtökön reggel a nyugati hírügynök­ségek — az amerikaiak a maguk részéről a B—52-es nehézbombázókat vetették be a hajnali órákban. A lé­gierődök Da Nang térségében szórták le bombaterhüket. Ezzel, a hírügynökségi je­lentések szerint, az ellensé­geskedések szintje elérte a fegyverszünet előtti helyze­tet. A dél-vietnami szabadság­­harcosok támadásainak zö­me a Saigont környező tér­ségben történt. Schütz kijelentése Schütz nyugat-berlini kor­mányzó polgármester az Er­­liner Morgenpostnak adott interjújában kijelentette: az Odera—Neisse határral kap­csolatos véleménye legké­sőbb a szociáldemokrata párt legközelebbi kongresszusán K­oszigin — Csou En-laj megbeszélések Alekszej Koszigin szovjet miniszterelnök és Csou En­­laj, a Kínai Népköztársaság Államtanácsának elnöke csü­törtökön Pekingben megbe­szélést tartott. A Moszkvában kiadott hi­vatalos közlemény szerint a találkozót kölcsönös megálla­podás alapján tartották meg , arra akkor került sor, ami­kor Koszigin a VDK-ból ha­zatérőben volt Moszkva felé A felek őszintén feltárták álláspontjukat és mindkét fél számára hasznos megbeszé­lést tartottak. Rombadőlt utcasoron halad végig az angol katonák kocsi­sora. „Békefal” építésére szállítják fegyveres őrizettel a munkásokat. A barikádok helyett e szögesdrótból és fából készülő akadállyal szeretnék elválasztani a város protestáns és katolikus részét, hogy megakadályozzák a további összecsapásokat (Fotófotó: AP—MTI—KS) Nigéria hajlandó Biafrával tárgyalni Nigéria hajlandó „előzetes , feltételek nélkül” tárgyalni Biafrával — jelentette ki szerdán este az Addisz Abe­­ba-i csúcsértekezletről haza­érkezett Gowon tábornok, ni­gériai államelnök. A tábornok azt javasolta, hogy Nigéria és a szakadár Biafra képviselői „azonnal” üljenek le a tárgyalóasztal­hoz és hogy Biafra „fejhata­lommal felruházott” delegá­ciót küldjön a tárgyalásra. Egy újságírónak arra a kérdésére, Nigéria beleegye­zik-e abba, hogy tárgyaláso­kat kezdjen Biafrával, még mielőtt az abbahagyná szaka­­dár tevékenységét, Gowon tábornok azt felelte, hogy „jöjjenek el és játszanak nyi­tott kártyákkal”. A nigériai államelnök a to­vábbiakban sikernek nevezte az Addisz Abeba-i csúcsérte­kezletet, s hangoztatta, hogy az afrikai országok szolida­ritása már éreztette hatását. Hozzátette, hogy a szakadár Biafrát elismerő országok (Tanzánia, Gabon és Zambia) küldöttségeivel „rendkívül nyílt és hasznos” megbeszé­lésekre került sor. A szakadár Rhodesia alkotmány-tervezete A szakadár Rhodesia fe­­hértelepes kormánya csütör­tökön nyilvánosságra hozta új alkotmány-tervezetét, amelyben megszakít minden kapcsolatot Nagy-Britanniá­­val és Erzsébet királynővel. Az alkotmányt tartalmazó törvényjavaslat a parlament szeptember 30-án kezdődő ülése elé kerül. A tervezet lé­nyegében megegyezik azzal a változattal amelyet Rho­­désia lakossága a júniusi népszavazáskor ismert meg. A tervbe vett alkotmány Rhodésiát köztársaságnak nyilvánítja, mégpedig, amint azt Ian Smith nemrégiben kifejtette, minden ceremónia „ kikiáltás” nélkül. A függet­lenség napja továbbra is ok­tóber második hétfője ma­rad. A köztársaság élén el­nök áll, akit ötévenként vá­lasztanak meg. Egy azon el­nök legfeljebb két ízben vá­lasztható meg. Az alkotmány biztosítja a fehérek uralmát és amint azt megfigyelők megjegyzik, a dél-afrikai rendszerhez ha­sonló felépítésű rendszert ve­zet be. Erre utal például, hogy az alkotmány szigorúan különválasztja a fehér és szí­nesbőrű szavazópolgárokat: a fehérek 50 parlamenti kép­viselőt, a színesbőrűek nyolc afrikai képviselőt, a törzsfő­nökök pedig további nyolc afrikai képviselőt választa­nak. Az afrikai parlamenti képviselők számát akkor nö­velik, ha a színesbőrű lakos­ság jövedelme illetve az ál­taluk befizetett jövedelmi adó szintje eléri a fehére­két. Erre természetesen a kö­zeljövőben nem lehet számí­tani, hiszen a színesbőrű la­kosság az összes beérkező­­■övedelmi adónak kevesebb, mint egy százalékát fizeti. A francia kemnisták Kubáért idézzük fel röviden a 16 évvel ezelőtt lezajlott történelmi eseményt: 1953 jú­lius 26-án a fiatal kubaiak mintegy 100 főnyi csoportja előbb Abel Santama­­ria, majd Fidel Castro vezetésével tá­madásra indult a sziget nagyságrend­ben második laktanyája, a­ Santiago de Cuba fölött fekvő Moncada kaszárnya ellen. A kísérlet kudarccal végződött ugyan, de akkor állt be döntő fordulat a Fulgencio Batista diktatúra elleni lá­zadásban. Két és fél évvel később a par­tizánmozgalom gyökeret vert a sziget keleti részén, s a népfelkelés diadalra jutott 1959 január 1-én, amikor a — Salazar kegyelméből most Madeira szigetén visszavonultan élő — zsarnok elmenekült s a partizánok menetoszlo­pai behatoltak az általános sztrájk ál­tal megbénított Havannába. Mindenki emlékezetében világosan él még a forradalom befejező szakasza. A nemzeti felszabadító mozgalom és a földreform után a kubai forradalom előbb imperialistaellenes, majd szoci­alista jelleget öltött, mint azt Fidel Castro 1961 április 16-án ünnepélyesen kihirdette. De Kubának abban az ellen­séges légkörben kell élnie, amelyet kö­rülötte az amerikai imperializmus meg­teremtett. Kuba azonban hősiesen ki­tartott, az „Amerika első szabad terü­lete” ellen acsarkodó USA mesterke­dései ellenére. Rengeteg nehézséget kellett leküzde­­nie 1953 július 26 óta és rengeteg visz­­szavonhatatlan változás ment végbe az országban. Az évfordulót minden esztendőben fényes külsőségek között ülik meg Ku­bában, de az idei, a 16. évforduló az eddigiektől eltérő jelleget öltött. Azt kérték a kubaiaktól, hogy a július 26-i ünnep egész hevét és lelkesedését a termelő tevékenységben jutassák kife­jezésre. Az idei év „a döntő erőfeszítés esztendeje", amelyet „a 10 millió tonna esztendeje” fog követni. A kubaiak már már évekkel ezelőtt célul tűzték ki, hogy évente 10 millió tonna cukrot ter­melnek. Köztudomású, hogy ennek a mennyiségnek a felét a Szovjetunió veszi át. A kubai néptől várt kivételes ered­ményt akkor tudjuk méltányolni, ha meggondoljuk, hogy a múlt termés­­eredménye (1952-ben) éppen csak hogy meghaladta a 7 millió tonnát. A tavalyi termés a 4,5 millió tonnát sem érte el. Kubában mégsem kételkedik senki a várható ugrásszerű fejlődésben, mint­hogy a kormány mindent elkövet a szükséges beruházás végrehajtása ér­dekében. Helyrehozták és megnagyob­bították a begyűjtő­ központokat; kor­szerűsítették az út- és vasúthálózatot, gépesítették a cukornád levágását és szállítását; gondoskodtak újabb vetés­­terület kiaknázásáról és trágyázásról, stb. Egyszóval, minden ésszerű techni­kai eljárást latba vet­ettek­, hogy meg­teremtsék a kivételes termés begyűjté­sének feltételeit. Van azonban két olyan tényező, amelyet igen nehéz befolyá­solni: az éjghajlat és az emberkéz prob­lémáját. Eleve felvetődik a munkaerő prob­lémája, ebben komoly hiány van. A forradalom előtti 500 000 munkanélküli közt sok volt a cukornád-arató idény­munkás, de a munkanélkülieknek az ország állandó elfoglaltságot biztosí­tott. A földreform, a kezdődő iparosítás a közoktatásügy fejlődése, a honvéde­lem emberigénye, s a városi élet csá­bítása azzal a következménnyel járt, hogy a mezőgazdasági vidékek, jórészt elnéptelenedtek. A jövő megoldása, a gépesítés azonban még nem mozog elég magas színvonalon ahhoz, hogy a nád­termő vidékek lakosságát pótolja. Ezért a cukornád-aratás, a „zafra" idején mindenkit felszólítanak, hogy vegyen részt ebben az országos jelentő­ségű munkában. Felhívást intéznek a katonákhoz, a fiatalokhoz, az asszo­nyokhoz és általában az irodákból és az üzemekből kiemelkedő önkéntesek­hez, különösen azokhoz, akik jártasak a szakmában: a városokba költözött és a nyugalomba vonult „veterán” mező­gazdákhoz. A Kubai KP mindent el­követ, hogy megértesse: senkinek sincs joga félreállni akkor, amikor arról van szó, hogy az ország legfőbb kincsének termelését soha nem látott magas szint­re emeljék, s biztosítják a szocializmus és a kommunizmus felépítésének gaz­dasági alapjait. A francia dolgozók örömmel látták, hogy a Berliez, a Richard és a Brisson­­neau-gyárak gépeket szállítanak Ku­bába, de Fidel Castro,­­ bár szerencsés­nek mondotta, hogy ezek szállítására sor került, a július közepén elmondott beszédében azt hangoztatta, hogy a francia-kubai kapcsolatok nagyobb arányú fejlesztésére van szükség. Ne­künk is ez a véleményünk. De ez nem­csak kereskedelmi síkon érvényes, ha­nem tudományos és műszaki, sőt kul­turális téren is. De Gaulle kormányai az együttmű­ködés területén sohasem akartak odá­ig elmenni, hogy a kubai kormánnyal olyan egyezményeket kössenek, mint a legtöbb európai szocialista országgal. A monopóliumok kormányának „függet­lensége” nem terjedt ki az észak-ame­rikai befolyásnak kitett területre. Ami a francia-kubai kapcsolatokat illeti, bizonyosra vehetjük, hogy amikor Pompiodu külpolitikája Atlanti-barát irányba fejlődik Chaban—Delmas kor­mányától csak azt várhatjuk el, amit népünk elkeseredett harcával kicsika­runk tőle. A francia kommunisták szívesen lát­nának mindenfajta együttműködést a két ország között. Követelik, hogy Franciaország kössön világosan megfo­galmazott együttműködési egyezményt, minthogy ezzel is rést ütünk az ameri­kaiak Kuba-ellenes blokádján. A francia kommunisták tovább ter­jesztik kubai elvtársaik lelkesítő fela­datainak és sikereinek hírét: igyekez­nek kivenni a részüket a Franciaor­szág—Kuba Társaság tevékenységé­ből. Így jut kifejezésre az a testvéri szolidaritás, amellyel támogatni akar­juk bátor te­stvéreinket, a kubai né­pet amely a történelem új dicső feje­zetét kezdte meg. France Nouvelle .Péntek, 1569. szeptember 12. ESEMÉNYEK­­ sorokban MOSZKVA Gromiko szovjet és Szingh indiai külügyminiszter csü­törtökön megtartotta első tanácskozását. A meleghan­gulatú baráti légkörű tár­gyaláson a miniszterek esz­mecserét folytattak a szov­jet—indiai kapcsolatok fej­lesztésének kérdéseiről, va­lamint a két országot érdek­lő nemzetközi problémák­ról. KAIRÓ Tegnap kora délután az egyiptomi légierő egy har­madik, a korábbinál na­­gyobb szabású támadást in­tézett a Sinai-félszigeten ki­épített izraeli állások ellen. Légitámadás ideje alatt iz­raeli gépek nem szálltak fel, de a légelhárító tüzérség egy egyiptomi gépet lelőtt. A három légitámadás során vi­szont az izraeliek vesztesége négy repülőgép volt. RIO DE JANEIRO Rio de Janeiroban és Brazí­lia más városaiban tömeges letartóztatások folynak El­­brick amerikai nagykövet elrablásával összefüggés­ben. A nem hivatalos körök­ből származó értesülések szerint az üggyel kapcsolat­ban több mint kétezer em­bert tartóztattak le, illetve hallgattak ki. SANTIAGO Rendkívüli állapotot hir­dettek ki Chile Acatama tar­tományában azután, hogy szerdán Copiapoban súlyos zavargásokra került sor. Többszáz középiskolás diák egy utcai tüntetést követően rohammal foglalta el a város csendőrlaktanyáját, majd felgyújtotta. LONDON A perui kormány közölte, hogy az államosított ameri­kai társaság, az Internatio­nal Petroleum vagyonát el­árverezik. Az így szerzett pénzből fedezik a társaság 690 millió dolláros tartozását a perui államnak­ WASHINGTON A washingtoni külügymi­nisztérium szóvivője szerint Burke Elbrick, az Egyesült Államok brazílai nagykö­vete hamarosan visszatér Washingtonba, hogy megvi­tassák, helyes-e, ha az el­múlt héten történt incidens után továbbra is Brazíliában marad.

Next