Napló, 1969. november (Veszprém, 25. évfolyam, 254-278. szám)

1969-11-15 / 265. szám

2 Amerikai tömegek a vietnami békéért Halálra ítélték a kongói összeesküvők vezetőit A líbiai kormány radikális tettei két közérdeklődésre számító esemény miatt került az Egyesült Államok pénteken a világsajtó első oldalára. Az egyik a második holdrepülés, az Apollo-12 indulása. A másik az — ugyancsak második — moratórium napok, azaz a vietnami háború befejezéséért folyó többnapos tömegdemonstráció. „Nagy a kontraszt aközött az új holdbeli kísérlet között, amelybe most kezdenek az amerikaiak és aközött a komor légkör között, amelybe a vietnami kaland nyilvánvaló kudarca következtében az egész ország belekerült’* — írja ezzel kapcsolatos pénteki vezércikkében a párizsi Les Echos című lap, hozzáfűzve: „Éppen abban a pillanatban, amikor három újabb űrhajós készül leszállni a Holdra, milliók fognak újból felvonulni az amerikai nagyvárosok utcáin, s ezek a tüntetések jelképezni fogják a világ leghatalmasabb országának a vereségét. Az ország úrrá tudott lenni az űrtudományon, de nem tudott győzni a gerillaharc ellen.** A közismerten jobboldali s ■* nagytőkés érdekeket védő ugyancsak párizsi Figaro New York-i tudósítója pedig azt jelentette pénteken, hogy Averall Harriman juttatta kifejezésre a közvélemény uralkodó irányzatát ezen szavaival: „Amit ma a nagy, hallgató többség követel, az a béke Vietnamban!** Érdekes, hogy a nép, a dolgozó lakosság legkülönbözőbb rétegei mellett most már gazdag üzletemberek, vállalati elnökök egy csoportja is csatlakozott a moratórium-napokhoz, s „nemzeti tragédiának’ minősítette a vietnami háború folytatását. Washingtonban pedig gyertyafényt tartva, véget nem érő menetben vonultak végig, az arlingtoni katonai temetőből elindulva, a béke hívei. Minden felvonuló egy táblát visz, rajta a háború egy amerikai halottjának neve. A nevet — negyvenezer nevet visz a négyórás menet! — a Fehér Ház közelébe érve hangosan kiáltják is, a felvonulás végcéljánál, a törvényhozás épületénél pedig a névtáblát jelképes koporsóba helyezik. „Mellékhadszíntér” bár, de érdekes fejlemény, hogy a Fülöp-szigetek külügyminisztere kijelentette: kivonják az ország 1500 főnyi „polgári akciócsoportját” Dél-Vietnamból. A miniszter ugyan továbbra is biztosította a Fülöp-szigetek támogatásáról az USA-t, vietnami „elkötelezettségét” illetően, ám a szavaknál érdekesebb a tett. Érdekesek a nap közel-keleti hírei is. Líbiában lépésről lépésre halad előre a demokratikus fejlődés. A trónfosztóit Idrisz király (a világ egyik leggazdagabb embere) volt palotájában, mint közölték, tüdőbeteg kórházat, egy másik hajdani királyi rezidencián gyermekkórházat létesítenek. Rendeletet adtak ki valamennyi külföldi tulajdonban lévő bank államosításáról is, London pedig eleget tett a líbiai felszólításnak: készségét nyilvánította tárgyalásokra a líbiai brit támaszpontok felszámolásáról. sok, tömeggyűlések számlálhatatlan sokaságán biztosították támogatásukról a világ fiataljai a harcoló vietnami népet, s együttérzésüket nyilvánították azokkal az amerikaiakkal is, akik kormányuk határozott ellenére is folytatják tilalma egyre szélesedő mozgalmukat az agresszív vietnami háború ellen. A LEMP HU plénuma Varsóban pénteken összeült a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottságának plénuma. A bővített, teljes ülés Wladyslaw Gomulkának, a Központi zottság első titkárának Bijavaslatára egyhangúlag elfogadta a plénum következő napirendjét: 1. A tudományos kutatások hatékonyságának növelése és a műszaki-szervezési fejlesztés a népgazdaságban; 2. Határozat V. I. Lenin születésének 100. évfordulójának méltó lengyelországi megünnpeléséről. A Politikai Bizottságnak az első napirendi pont témájáról szóló beszámolóját és a határozattervezeteket írásban terjesztették az ülés résztvevői elé. A vitaindító beszámolót Jan Kaczmarek, az országos tudományos és műszaki bizottság elnöke tartotta meg Az első napi vitában tíz felszólalás hangzott el. Sías«»cr — Numeiri tárgyalások Nasszer elnök csütörtökön este megkezdte tárgyalásait Numeiri vezérőrnaggyal, a Szudáni Forradalmi Tanács elnökével, Szudán miniszterelnökével és fegyveres erőinek főparancsnokával. Az első találkozó másfélórás volt, és részt vettek rajta a két ország kül- és hadügyminiszterei is. A találkozó után Faruk Abu Issza, szudáni elnök és külügyi államminiszter közölte a sajtó képviselőivel, hogy tárgyalások sikeresek voltak. a A felek — mondotta a miniszter — megállapodtak abban, hogy mozgósítani kell az arab tartalékokat a felszabadító háborúra és meg kell szilárdítani a palesztinai forradalmi mozgalom Nasszer és Numeiri helyzetét. Kal kétséget kizáróan ezen kímegállapította: „ki az arabok barátja, és ki az ellensége”. Faruk Abu Issza ezzel kapcsolatban hangoztatta, hogy Szovjetunió vezette szocialista tábor ,,hű barátunk,, aki megadott és megad minden segítséget az arab nemzetnek”. Még emlékezetes annak a haragnak és megdöbbenésnek hulláma, amelyet Nixon, közela múltban elhangzott, cinikus, gyűlölködő kijelentése világszerte kiváltott: az amerikai kormány nem hagyja magát befolyásolni a vietnami kérdés békés rendezését követelő tüntetésektől és tömegmozgalmaktól. Válaszul ma, november 15-én minden eddiginél nagyobb nemzetközi méretű választ kap a Fehér Ház: a stockholmi Vietnamkonferencia felhívására valamennyi kontinensen megrendezik a világ szolidaritás napját, Vietnamért. A szolidaritás napján hatalmas erővel fejeződik ki a földkerekség békeszerető népeinek az a követelése, hogy az Egyesült Államok szüntesse meg haladéktalanul és feltétel nélkül azt a bűnös háborút, amelyet a nemzetközi kapcsolatok és a jog minden normájának sárbatiprásavai, évek óta folytat a vietnami nép ellen. Távozzék Vietnamból csatlósaival együtt, mert jelenléte a vietnami nép alapvető nemzeti jogainak, függetlenségének, területi szuverenitásának szüntelen megsértését jelenti, s ha annyi bűn elkövetése után egyáltalán lehetséges jóvátétel, akkor annak első lépése az agresszió azonnali megszüntetése. Ezt követelik a mai napon felvonuló tömegek, Amerikában éppen úgy, mint a világ más országaiban. S ezt a követelést talán éppen az Egyesült Államokban, azon a demonstráción fejezik ki a legdrámaibb erővel, amelyben negyvenezer békeharcos negyvenezer olyan amerikai katonának a nevével vonul, aki Vietnamban vesztette életét. Az agresszió megszüntetését követeljük mi, a Magyar Népköztársaság állampolgárai is, s e követelés jegyében rendezzük meg a szolidaritás napját Budapesten és az ország sok városában, falujában. Félreérthetetlenül fejezzük ki: a vietnami néppel vagyunk, minden támogatást megadunk hősi harcához és elítéljük, megbélyegezzük az amerikai agressziót. Vajon merészeli-e Nixon a világszolidaritási nap megmozdulásaira is kijelenteni, azok „nem befolyásolják” hogy az amerikai kormány Vajon meri-e tartósan politikáját? vállalni az amerikai elnök azt a súlyos felelősséget, hogy Johnson vietnami háborúja immár teljes egészében Nixon háborújává vált? Ma már teljesen világos, hogy azok a manőverek, amelyeket Nixon csapatkivonásnak szeretne feltüntetni, a legkisebb mértékben sem visznek közelebb a békés megoldáshoz. A Fehér Ház jól tudja, hogy az amerikai csapatok jelenléte nélkül a nép már régen elsöpörte volna korrupt, reakciós saigoni rendszert. Azt is tudja, hogy a saigoni bábhadsereg még ideigiáig sem tudná megvédeni Thieu-rezsim és az amerikai mo a napeltőke dél-vietnami érdekeit, ezért a legkevésbé sem gondol tényleges csapatkivonásokra, Vietnamból való távozás és a béa be rendezése útjainak megnyitására. Helyette békeszólamokat hangoztat. Az amerikai kormánynak számolnia kell azzal, hogy a vietnami kérdésben egyre inkább elszigetelődik nemcsak Amerikában, hanem a nemzetközi politikában is. A világszolidaritási napon emberi milliók hallatják hangjukat és mondanak hangos nemet az amerikai agresszióra, és igent a vietnami nép hősi harcára, győzelmére, a békés rendezésre. A szolidaritás ereje Washingtonban, az arlingtoni temetőből elindult a vietnami háború ellen tiltakozó „halál elleni menet”. A felvonulók a táblákon a háború amerikai halottainak nevét viszik Az NSZP felhívása A Német Kommunista Párt pozitívan értékeli az NSZK új kormányának azt a szándékát, hogy még ez év végéig aláírja az atomsorompó szerződést A Német Kommunista Párt nyilatkozata felhívással fordult Nyugat-Németország lakosságához: szélesítse mozgalmat a szerződés azonanali aláírásáért és ratifikálásáért Halálos ítéletek A Brazzaville-i rögtönítélő bíróság 14 személyt halálra, többeket súlyos fegyházbüntetésre ítélt abban a perben, amelyet a múlt pénteken leleplezett államcsíny-kísérlet résztvevőinek ügyében tartott. A bíróságon négy vádlottra jelenlétében, tízre pedig távollétében mondta ki a halálos ítéletet. A halálraítéltek között van Bernard Kolela, az összeesküvés állítólagos vezére is, aki külügyi főtisztviselő volt az első kongói államfő Fulbert Youiou abbé elnöksége idején. Öt vádlottat 20—20, kilencet 15—15, ötöt 8—8, hármat pedig egyenként 3 évi börtönnel sújtottak. Két fiatalkorú vádlott — az egyik Kolela fia — javítóintézetbe kerül. A bíróság 26 esetben felmentő ítéletet hozott. Világszerte szolidaritási akciók A Demokratikus Ifjúsági Világszövetség budapesti sajtóirodája közleményt adott ki a nemzetközi vietnami szolidaritási hétről. Mint ismeretes, a DIVSZ-iroda hónap elején felhívással fordult a világ haladó ifjúsági szervezeteihez, hogy november 10-től, a világ ifjúságának napjától rendezzenek vietnami szolidaritási hetet, támogatva a DNFF tízpontos javaslatát és a vietnami nép igazságos harcát. A világ különböző részeiből érkező hírek azt bizonyítják, hogy az öt földrész haladó ifjúsága mindenütt nagyszabású szolidaritási akciókkal felelt a DJVSZ felhívására. Tüntető Pénteken, magyar idő szerint 17 óra 22 perckor elindult a Hold felé az Apollo—12 űrhajó. Sűrű eső esett Cape Kennedyn, a felvétel ezért nem sikerült különösebben (A Napló képtávírója) Charles Conrad és Alan Bean, az űr-expedició parancsnoka és holdkomp pilótája a tervek szerint november 19-én száll le a Holdra, a viharok óceánja térségében, harmadik társuk Richard Gordon pedig az űrkabinnal holdkerülő pályán várja meg társait. Az Apollo—12 sok szempontból megismétli az első hold-expedíció kísérleteit. NAPI 0 Szombat, 1969. november 15. Ifiért »dhvat a válás? Szolovjov szovjet filozófus véleménye a gyakori válásokról A Szovjetunióban 1956-tól 1960-ig a válási koefficiens — a válások száma ezer lakosra számítva — csaknem megkétszereződött. Új kellemetlen ugrás következett be 1966-ban a házasság felbontását megkönnyítő törvény elfogadása folytán. Így például Belorussziában és Litvániában válások száma egyszeriben megduplázódott. Egészen nyilvánvaló, hogy e jelenség mögött bizonyos szociális folyamat rejlik. De milyen? Többismeretlenes feladvány ez. Megoldásához hozzáláttak a statisztikusok és a matematikusok és a közgazdászok, a filozófusok és ... a dilettánsok. Ez utóbbiaknak az a kísérlete, hogy választ keressenek erre a nagyon bonyolult kérdésre, a következő elhamarkodott megítéléshez vezetett: omladoznak az erkölcsi pillérek. Úgy látszik, a család egyáltalán meg fog szűnni. Ezt a következtetést a statisztika segítségével nem nehéz megcáfolni. Igen, az emberek gyakran elválnak, de sokan közöttük nyomban másodszor is férjhez mennek, vagy megnősülnek. Azok, akik elváltak, egyáltalán nem akarják életüket magányosan leélni Rendszerint igyekeznek az egyik házasságot másikkal, jobbal felváltani. Vajon sikerül-e ez a többségnek? Sajnos, ezt a kérdést tüzetesen még nem tanulmányozták. A helyzetről azonban nem fooamat mrai+hat az a szerintem tipikus beismerés amit nemrég az egyik mérnök tett: „Először 22 éves koromban nősültem, másodszor pedig tíz év múlva. Ha az első házasság érzelmeit a második házasság tapasztalataival egyesíthetném, akkor most boldog lennék”. .Olykor a válás jótétemény, mert boldoggá teszi az embereket. Ám egyszersmind rossz dolog is tragédia, különösen azokban a családokban, ahol gyermekek vannak. A rosszhangzású válási koefficiens növekedése azonban sem az egyik, sem a másik esetben nem jogosít fel olyan következtetés levonására, hogy az erkölcsök rom’a"ák és a család kihalófélben van. Ez a mutató csupán azt bizonyítja, hogy a családi kapcsolatok átalakulásának rohamos folyamata megy végbe, hogy ezek a viszonyok demokratizálódnak és korszerűbbé válnak. Ez a folyamat szabályozható, de ráküszöbölni lehetetlen. Noha a hózapság felbontásának minden esetében az objektív és szubjektív okok bonyolult összefonódása érvényesül, mégis megpróbálhatjuk, még ha utólag is, figyelemmel kísérni azokat a szociális feltételeket, amelyek rendszeresen befolyásolják az ember életét, ezen belül a házasságot is. Mindenekelőtt itt van a technikai haladás és a vele kapcsolatos városiasodás. A Szovjetunió területén és városok rohamos növekedése oda vezet, hogy egyre élesebb konfliktusba kerülnek egymással a házassággal és a családdal kapcsolatos szokások és erkölcsök, hagyományok, szertartások, sőt még a nézetek is. Ezért különösen a nagyvárosokban, városon, sokkal gyakoribb a válás, mint falun. Litvániában a köztársasági statisztika által nyilvántartott válásoknak több mint a fele az öt legnagyobb városra esik. Még mindig érvényesül „a háború visszhangjának” nevezett tényező; az országban csaknem 20 millióval több a nő, mint a férfi. Ami pedig a fiatalokat illeti, az ifjúság nemi és társadalmi érettsége között fennálló ellentmondás először is házasság előtti viszonyok kialakulásához. másodszor Dedicr oda vezet hogy a családok szétesnek, még mielőtt megerősödtek volna. Ez a probléma sok országán élesen vetődik fel. Hoffmeyer dán orvospszichológus „Napjaink fő problémáit jelentik írja: a fiatal és az érettséget még el nem ért személyek közti labilis házasságok, amelyeknek felbomlása erősen megflórült 9rpiac.^Jr mij+amig+ 99 Kiszámították, hogy a férfiaknál a házasságkötésnek két aktív periódusa van: a 22. és a 27. életév között, majd pedig a 40. és a 42. életév között, ezzel szemben a nőknél csupán egy ilyen aktív periódus van: a 20. és a 24. életév között. Nyilvánvalóan éppen ebben rejlik annak egyik oka, hogy többnyire az 5—9 és a 10—19 éves házasságok bomlanak fel. Én például úgy vélem, hogy azoknak az okoknak a sokféleségét, amelyek miatt a volt férj és feleség idegenné válik, a következő három fő okra vezethetjük vissza: a jellemek eltérése. iszákosság, és a házassággal, a családdal szemben tanúsított könnyelműség. A jellemek eltérése: ebbe az igen tág fogalomkörbe tartozik a házastársak fizikai, pszichológiai, lelki meg nem egyezése. Az iszákosság: ez is összetett ok, amely sohasem jár egyedül. Az iszákosság állandó velejárója a durvaság, a kegyetlenség, a szükség és a hűtlenség. A házasság iránti könnyelműség: a leningrádi és vilniuszi anyakönyvvezetői hivatalokban a házasságkötési szándékukat bejelentő számok közül minden tizedik pár nem tartja meg a „próbaidőt”. (A Szovjetunióban elhatározásuk alaposabb megfontolására egyhavi időt biztosítanak azoknak, akik házasságra óhajtanak lépni.) Jogos felvetni a kérdést: vajon mi a teendő? Íme néhány, véleményem szerint hasznos javaslat: Fel kell éleszteni és törvényesíteni kell azt a régi, nemes hagyományt, hogy az eljegyzés tényét kötelező legyen közzétenni a sajtóban, s a jelenlegi egyhavi ,,próbaidő” helyett be kell vezetni a hathónapos eljegyzési időt. Az anyakönyvvezetőségek kebelében rendszeresíteni kell a családi élet problémáival kapcsolatos tanácsadást Valamennyi iskolai programba kívánatos beiktatni a háztartási ismeretek tantárgyat, hogy a leányokat és a fiúkat megtanítsák a háztartási ismeretekre, a családi költségvetés elkészítésére, a családi kapcsolatok elemzésére. S ami a legfőbb: a statisztikai szerveknek szigorúan nyilván kell tartaniuk a válások szubjektív okait Ezeknek az okoknak az elemzése lehetővé fogja tenni újabb ajánlások kidolgozását.