Napló, 1970. március (Veszprém, 26. évfolyam, 51-75. szám)
1970-03-26 / 72. szám
___ ** ____ Ismét szegei—amerikai tárgyalások Közel-Keletről Külpolitikai összefoglaló A Közel-Kelet körül változatlanul élénk a diplomáciai aktivitás. A négy nagyhatalom megbeszélés-sorozatát felfüggesztették és a csütörtökre tervezett találkozót március 31-re halasztották. Indokolásul a szóvivők különböző technikai okokra hivatkoztak, csaknem bizonyos azonban,hogy az intézkedés összefüggésben áll egy másik fontos bejelentéssel. Eszerint folytatódnak azok a kétoldalú szovjet—amerikai megbeszélések, amelyek az elmúlt év novemberében megszakadtak és amelyek témája ugyancsak a Közel-Kelet. A megbeszéléseken szovjet részről most is Dobrinyin nagykövet vesz részt, amerikai részről azonban ezúttal nem a novemberi partner Lisco külügyminiszterhelyettes, hanem maga Rogers külügyminiszter ült tárgyalóasztalhoz a State Department épületében. Aligha férhet kétség ahhoz, hogy a négyhatalmi megbeszélések elhalasztása és a szovjet—amerikai párbeszéd felújítása között okozati összefüggés van. A Közel-Keleten az utóbbi időben nemcsak a rendezést nem lehetett elérni, de a helyzet gyors romlását sem sikerült megakadályozni! Egyszerűen nem maradt más alternatíva, mint az, hogy a nemzetközi békéért leginkább felelős nagyhatalmak megpróbáljanak közös kezdeményezést kidolgozni. Ezen belül is a legfontosabb a két szuperhatalom, a Szovjetunió és az Egyesült Államok esetleges közös fellépése lenne. Erre természetesen nincs sok esély, hiszen az álláspontok közismert különbsége túlságosan is nagy. Maga az a tény, azonban, hogy a megszakadt dialógus ebben a kulcsfontosságú kérdésben folytatódik, feltétlenül örvendetes. Amíg New Yorkban ideiglenesen abbamaradtak, Európában most kezdődnek a négyhatalmi tárgyalások egy ugyancsak rendkívül fontos témáról, amelynek alakulása egész Európa, sőt a világ sorsát is érintheti. Az egykori szövetséges ellenőrző tanács épületében ülnek össze a Szovjetunió, az Egyesült Államok, Anglia és Franciaország képviselői, hogy a helyszínen, Nyugat-Berlinben tanácskozzanak Nyugat-Berlinről. Gyors előrehaladás semmiképpen nem várható és valószínű, hogy a megbeszélések több, egymástól esetleg időben távoli, szakaszban folynak le. Az is biztosra vehető, hogy az első szakaszban csak az álláspontok kifejtésére kerül sor. Péter János Potsdamban Péter János külügyminiszter, aki hivatalos látogatáson a Német Demokratikus Köztársaságban tartózkodik, szerdán délelőtt Oskar Fischer külügyminiszterhelyettes, dr. Herbert Plaschke, az NDK budapesti nagykövete és dr. Nagy Lajos berlini magyar nagykövet társaságában megtekintette a potsdami Cecilienhof kastélyt, a történelmi jelentőségű potsdami megállapodás aláírásnak színhelyét. Péter Jánost a Cecilienhof kastélyban Herbert Puchert, Potsdam megye tanácsának elnöke üdvözölte. A látogatás befejezésekor a magyar külügyminiszter az alábbi sorokat írta be a Cecilienhof emlékkönyvbe: „A potsdami történelmi jelentőségű megállapodások nyomán új korszak nyílott Közép-Európában. Ennek az új korszaknak a legépítőbb tényezői, a szocialista országok a „Német Demokratikus Köztársasággal együtt”. Péter János ezt követően megtekintette a potsdami Sanssouci kastélyt. Délben a megyei tanács elnöke ebédet adott Péter János tiszteletére. Délután Berlinben városnézés szerepelt a programon. Este dr. Nagy Lajos berlini magyar nagykövet a magyar külügyminiszter tiszteletére fogadást adott. LATIN-AMERIKA: Ismét diplomatarablások Kedden reggel elrabolták az Egyesült Államok Santo Domingó-i nagykövetségének légiattaséját, a 48 éves Donald J. Crowley alezredest. Utóbb kiderült, hogy a vakmerő — bár korántsem egyedülálló — akciót egy dominikai szélsőbaloldali szervezet tagjai hajtották végre. A szervezet ultimátumban jelentette be hogy 21 politikai fogoly szabadon bocsátását követeli a dominikai hatóságoktól cserében az amerikai légiattasé életéért. Az ultimátum szerdán, magyar idő szerint 16 órakor járt le. Közölték továbbá azt is, hogy a foglyok szabadon bocsátása után 10 órával eleresztik az amerikai tisztet. Figyelmeztették a hatóságokat, hogy a szabadon bocsátandók névjegyzékére kerül mindenki, akit az ultimátum kibocsátását követően az esetleges nyomozás során tartóztatnak le. Hét hónapon belül Crowley alezredes volt a harmadik amerikai diplomata, akit Latin-Amerikában túszként elraboltak. Burke Elbrick nagykövetet szeptember 4-én brazíliai gerillák rabolták el amíg az Egyesült Államok guatemalai nagykövetségének egyik attaséját, Sean Holly-t március 6-án. Elbrickért 15 politikai foglyot, Hollyért 3 gerillát bocsátottak szabadon. Paraguay Buenos Aire-i nagykövetsége kedden éjszaka értesítette az argentin rendőrséget arról, hogy elrabolták Waldemar Sanchezt, Paraguay Corrientes tartomány Ituzaingo városában működő konzulját. Egy közeli bárban letétbe helyezett levél tanúsága szerint a magát „Argentínai felszabadító frontnak” nevező szervezet hajtotta végre az akciót. A szervezet Sanchez életéért két politikai fogoly szabadonbocsátását követeli, akiket — értesüléseik szerint — a börtönben rendszeresen kínoznak. Államcsínykísérlet Chilében Patricio Rojas chilei belügyminiszter szerdán bejelentette, hogy államcsínykísérletet lepleztek le és hiúsítottak meg. Az elvetélt puccs résztvevőit — tényleges, valamint nyugállományú katonatiszteket — akik a bejelentés szerint „meg akarták változtatni az ország akotmányos jellegét”, a hatóságok letartóztatták. Vezetőjük Horacio Gamboa nyugállományú tábornok, aki 1957-ben, Carlos Ibanez elnöksége alatt, a belügyminisztériumot vezette. A chilei biztonsági szolgálat emberei február 18 óta követték nyomon az összeesküvés szálait, amikor katonatisztek egy csoportja kormányellenes gyűlést tartott. Az összejövetelek később többször megismétlődtek. Az összeesküvők felett hadbíróság ítélkezik. NAPLÓ Hírek a világpolitikából (Teherán, TASZSZ) N. V. Podgornij, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének elnöke kíséretével szerdán hivatalos látogatásra Teheránba érkezett. (Berlin, MTI) A Német Demokratikus Köztársaság Államtanácsa szerdán Walter Ulbricht elnökletével Merseburgban, a fontos vegyipari központban megkezdte a Német Demokratikus Köztársaság vegyiparának problémáival foglalkozó tanácskozását. (Moszkva, MTI) Az Oroszországi Föderáció írókongresszusa a közelgő Lenin-évforduló jegyében végzi munkáját. Az írók, amikor alkotói problémáikat megvitatják, kiemelik a lenini tanításoknak az irodalomra gyakorolt befolyását. A felszólalók hangsúlyozzák, hogy a szovjet irodalom fő feladata a kommunizmus építőinek nevelése. (Damaszkusz, MTI) Dr. Hareddin Atasszi, a Szíriai Arab Köztársaság államfője és miniszterelnöke kedden baráti látogatáson fogadta dr. Dimény Imre mezőgazdasági és élelmezésügyi minisztert és küldöttségét. A magyar miniszterrel és küldöttségével baráti eszmecserét folytatott. (Moszkva, TASZSZ) Március 25-én baráti találkozót tartott Jekatyerina Furceva, a Szovjetunió művelődésügyi minisztere és Ilku Pál magyar művelődésügyi miniszter. Megvitatták a két ország közötti kulturális együttműködés továbbfejlesztésének kérdéseit. A megbeszélést meleg, baráti légkör jellemezte. Hírek a világgazdaságból (Róma, TASZSZ) Rómában aláírták az olasz—bolgár megállapodást a tudomány és a kultúra terén való együttműködésről. (Moszkva, TASZSZ) Nyikolaj Patolicsev szovjet és Cornel Burtica román külkereskedelmi miniszter kedden Moszkvában eszmecserét folytatott az 1970. évi árucsereforgalmi jegyzőkönyvi megállapodás teljesítésével összefüggő kérdésekről. (Peking, MTI) A nagy múlttal rendelkező kínai textilipar, amely egyike az ország legfejlettebb iparágainak, az elmúlt két évtizedben — az új Kína jelentése szerint — ötszörösére növelte a gyapotfonal és anyag termelését. Ez a cérnaáruk tekintetében a leggyorsabb fejlődés a világon (700 millió kínai számára a fő ruházkodási cikket a gyapotáruk jelentik.) (Osaka, DPA) Az osakai világkiállítást az első héten 1,5 millió látogató tekintette meg. A vásár megtekintőinek igen nagy türelmet kell tanúsítaniuk, mivel az időjárás megjavulásával egyre hosszabbá válnak a várakozási időszakok. Végéhez közeledik az amerikai postássztrájk. A pénzügyminisztérium tegnap délutánra hivatalos tárgyalásokat folytatott a szakszervezettel. Képünkön: egy San Francisco-i postahivatal dolgozói nem engedik be a levélszállító autót. :a sísíawkus és NDK: a vidéki lakosság ellátása A Német Demokratikus Köztársaságban az évi kiskereskedelmi forgalom, amely 1949-től 1958-ig 13 818 milliárd márkáról 57 941 milliárd márkára emelkedett, 1969-ben túllépte a tetemes 60 milliárd márka öszszeget. Ez a növekedés nemcsak az árukínálat lényeges kibővítésére vezethető vissza, hanem az egész kereskedelmi tevékenység megjavítására is. A városban nem jelent problémát a lakosságnak a napi közszükségleti cikkekkel való ellátása, mert ott kiépült az áruházak, ABC áruházak és szaküzletek sűrű hálózata. A mindenkori vásárlókör ezenkívül elég nagy ahhoz, hogy biztosítsa a kereskedelmi egységek gazdaságosságát. Hogyan lehet azonban összeegyeztetni vidéken a lakosság szükségleteinek megfelelő ellátását a gazdaságosság követelményével? A kérdés érthetősége érdekében rá szeretnék mutatni arra, hogy egyedül a fogyasztási szövetkezet több mint 20 ezer elárusítóhelyet tart fenn vidéken, amelyek 1969-ben 20 milliárd márka értékű forgalmat bonyolítottak le. A tulajdonképpeni probléma azonban a vidéki települési sűrűségnél kezdődik. Az NLK-ban összesen létező 9011 község közül, 4372 község lakosainak száma 500-ig terjed, és csak 2360 községnek van 500—1000 lakosa. Míg például a Karl-Marx- Stadt megyében átlagban 344 lakos jut egy négyzetkilométerre, addig a kimondottan mezőgazdasági jellegű Neubrandenburg és Schwerin megyében csak 59, illetve 69. Sok községhez tartozna... 60—70 lakosú helységrészek. Ezeknek a helységrészeknek 400 kis boltjában olyan alacsony az áruforgalom Neubrandenburg medrében, hogy itt ráfizetéses lenne bővebb árukínálat biztosítása és a korszerűsítés. Ezekből a tényekből kiindulva a neubrandenburgi fogyasztási szövetkezetek szövetsége, amely már eddig is a megye valamennyi háztartásának több mint 65 százalékát ellátta élelmiszerrel és iparcikkel, Ferdinandshof községben olyan falusi ellátási modellt hozott létre, amely teljesíti a vidéki lakosság kívánságait és ezzel egyidejűleg a gazdaságosság követelményeit. Ferdinandshof maga a Stralsund-Rügen-Trelleberg tranzit útvonalnál fekvő 3500 lakosú község, amelynek lakosai közül sokan az új iparilag hizlalású szarvasmarhakombinátban dolgoznak. Ferdinandshofnak, mint bevásárlási központnak a vonzáskörzetéhez 26 község és helységrész tartozik több mint 10000 lakossal. Itt korábban 29 különböző fajtájú elárusítóhely volt, amelyek 66,7 százalékban a fogyasztási szövetkezethez tartoztak. A községi tanácsnál és a lakossággal folytatott alapos megbeszélések után a legkisebb és a legkevésbé jövedelmező elárusítóhelyek közül 12 boltot megszüntettek. A többi 17 elárusítóhelyet azonban kibővítették, korszerűsítették és szakosították. Ferdinandshof lakosai úgy örültek ennek, hogy maguk is segítettek a renoválásnál és 5400 építési órát teljesítettek. Az áruforgalom 1969. januártól szeptember 30-ig kereken 700 000 márkával túllépte az előirányzott temet és elérte a 6,183 milliárd márkát. A környék 26 községe és helységrésze számára a fogyasztási szövetkezet a hétvégeken ingyen autóbuszjáratokat szervezett a ferdinandshofi bevásárlási központhoz. Nagyobb iparcikkeket, mint bútorokat, TV-készülékeket és szőnyegeket, ingyen házhoz szállítanak. Még magáról a járási székhelyről, Ueckermündéből is sok vásárló jön most Ferdinandshofba, mert itt tetszik nekik az árukínálat. A város és a falu közötti különbség az árukínálatban is a múlté. Ferdinandshof példája nyomán a fogyasztási szövetkezetek szövetsége időközben még 14 vidéki bevásárlási központot hozott létre Neubrandenburg megyében, és további 10 áll a programon. Ferdinandshof valamennyi bevásárlási központ számára konzultációs központként szolgál. Schwerin megye buzgón fogja Neubrandenburg példáját követni. A legkevésbé jövedelmező kis boltokat egymás után megszüntetik. A távolabb fekvő helységrészeket ezzel szemben hetente kétszer 11 mozgó elárusítóhely keresi fel. Ezek az elárusítókocsik Csehszlovákiából származnak, hűtőberendezéssel rendelkeznek és sokkal nagyobb áruválasztékot nyújtanak, mint a felszámolt kis boltok. Valamennyi helységrész hozzá van kapcsolva ezenkívül a rendszeres autobusz irgalomhoz Ferdinandshofba és a járási székhelyre Ueckermündébe. Az eldugott helyeken a csomagküldő kereskedelem is nagy szerepet játszik, összefoglalva meg lehet állapítani, hogy az NDK-ban a lakosság ellátása vidéken ugyanolyan átfogóan történik mint a városokban. (PANORAMA NDK) Csütörtök, 1970. március 26. Tárgyalás Nyugat-Berlinről Huszonkét év múltán... Tavaly júliusban Gromiko külügyminiszter azért tett javaslatot a négy nagyhatalom berlini tárgyalásainak újrakezdésére, mert az összes európai körülmények mind sürgetőbbé tették, hogy tiszta vizet öntsenek ebbe a zavaros pohárba. Amikor a szovjet javaslat elhangzott, a nyugat-berlini szövetségi ellenőrző bizottság már mintegy 22 esztendeje csak papíron létezett. A három nyugati nagyhatalom, az Egyesült Államok, Anglia és Franciaország gyakorlatilag lehetetlenné tették a SZEB munkáját, azáltal, hogy a városrész feletti közigazgatási jogaikat jogtalanul átruházták a Német Szövetségi Köztársaságra. Ezáltal olyan válsággócot hoztak létre Európa közepén, amelynek segítségével bármikor kiélezhetik a helyzetet. Szeptemberben megindultak az előtárgyalások a nagyhatalmi megbeszélés színhelyéről és időpontjáról. Végül is megegyeztek abban, hogy ma a Szövetségi Ellenőrző Bizottság immár több mint két évtizede „üzemen kívül helyezett’’ nyugat-berlini épületében találkozik a Szovjetunió berlini, valamint a három nyugati hatalom bonni nagykövete. Miről fognak tárgyalni? A kérdés lényege: mi a státusza annak a városrésznek, amely 1945-ben, Berlin négyhatalmi megszállásának idején a három nyugati hatalomhoz tartozó zónák egyesítéséből született, s megmaradt a tőkés társadalmi rendszerben, miközben körülötte létrejött a szocialista Német Demokratikus Köztársaság? Nyugat-Berlin tulajdonképpen sziget, amelyet csaka Német Demokratikus Köztársaságon keresztül vezető útvonalakon, vagy légiúton lehet megközelíteni. Az a hidegháborús időkben született koncepció, amely ezt a városrészt az NSZK részének tekinti, abból indult ki, hogy a Német Demokratikus Köztársaság nem életképes, és az Adenauer bonni állam előbb-utóbb be fogja kebelezni. Nyugat-Berlint a három nyugati nagyhatalom sajátos harci előőrsként kezelte. Óriási pénzeket áldozott gazdasági fellendítésére, a bonni vezetők pedig még államelnököt is itt választottak, hogy ezzel is provokálják az IDK-t és hangsúlyozzák: igényt tartanak Nyugat-Berlinre. Ez a koncepció nyilvánvalóan megbukott. Elsősorban azért, mert a Német Demokratikus Köztársaság megerősödött, a világ kilencedik legfejlettebb ipari államává nőtt, és húszéves fennállása alatt olyan tekintélyt vívott ki magának, hogy a bonni vezetők ma már tárgyalóasztalhoz ülnek a nem is olyan rég „szovjet zónaként” kezelt országgal. Ebből következik, hogy a nyugatnak előbb vagy utóbb el kell ismernie: Nyugat-Berlinnek különleges és mindenképpen önálló politikai státusza van, semmiképpen sem tartozik az NSZK-hoz, s a hozzá vezető utakon az NDK teljes mértékben gyakorolhatja felségjogait. Ennek elismertetése a tárgyalásokat kezdeményező szovjet fél elsőszámú célja. A nyugati hatalmak azonban le szeretnék szűkíteni a tárgyalásokat a „közlekedési problémákra”: olyan megállapodást szeretnének kötni, amely feltétel nélkül biztosítja a szabad közlekedést az NDK területén átvezető 180 kilométeres útvonalon, s korlátozná a Német Demokratikus Köztársaság ellenőrzési jogát.A kezdet a tárgyalásokon bizonyára csak az ellentétes álláspontok tisztázásának és jobb megismerésének szakasza lesz. Mégis biztató már maga a tény, hogy a 22 éven át tartó „jegyzékháború” helyett végre ismét egy asztalnál ül a négy nagyhatalom a nyugat-berlini kérdésben. Olyan időben történik ez, amikor az NDK—NSZK, lengyel—nyugatnémet, sőt szovjet—nyugatnémet megbeszélések is folynak. Nyugat-Berlin státusza kétségtelenül része az általános európai rendezésnek, az európai biztonság széles problémakörének; az előrehaladás ebben az ügyben feltétlenül visszahat a kontinensünket érintő más, fontos sorskérdésekre. Szabó L. István