Napló, 1970. március (Veszprém, 26. évfolyam, 51-75. szám)
1970-03-28 / 74. szám
mt. mértény 28- ------ A lakosság érdekeit védő, széleskörű vizsgálatot indított a megyei Népi Ellenőrzési Bizottság a KNEB irányelvei alapján. A vizsgálat során ellenőrzik a textil és börruházati termékeket, valamint a lakosság által leggyakrabban vásárolt építőanyagokat, 1969. január 1-ig visszamenően. A cél: megállapítani, hogy a kereskedelmi és ipari vállalatok megfelelő minőségű termékeket hoznak-e forgalomba; betartják-e a fogyasztók érdekeit védő rendeleteket és szabályokat és a minőségváltozásokat helyesen tükrözik-e az árváltozások? A népi ellenőrök többek között a vállalatok belső mechanizmusát, s a kereskedők felkészültségét, szakképzettségét is vizsgálják, de a lakosságot közvetlenül érintő kérdésekben már most, a vizsgálat ideje alatt is széleskörű segítséget, jelzéseket kérnek a lakosságtól, azoktól, akiknek érdekében az ellenőrzést végzik. Ezért ismertetünk néhány, a vásárlók által közvetlenül is tapasztalható kérdést: — A kereskedelem ad-e megfelelő felvilágosítást a vevőknek az áru használatára, kezelésére, tárolására és karbantartására? — Megfelelő-e a minőségileg hibás árukon a hiba megjelölése? Milyen termékeknél tapasztalható a legtöbb hiányosság? — A vevők minőségi kifogásait a kereskedelemben megfelelően intézik-e? A reklamációk intézésének módja és ideje megfelel-e a vevők érdekeinek? — Közérthető-e a prospektusokban, címkéken az áruk írásos minőségi ismertetése és használati utasítása? — A múlt évben és jelenleg mely termékeknél tapasztalható, hogy az áru minőségét valamilyen formában rontották, az árat változatlanul hagyva, vagy felemelve? — Mely termékeknél tapasztalható az a törekvés, hogy a cikk gyártását megszüntetik, helyette máselnevezéssel, de gyengébb minőségűt hoznak forgalomba, azonos vagy magasabb áron? Tájékoztatásul egy lényeges részletet ismertetünk a belkereskedelmi miniszter vásárlói kifogások intézésére vonatkozó utasításából. A minőséghibás áruk forgalomba hozatala esetén az eladó bolt vezetője köteles az árut azonnal hibátlanra kicserélni, vagy ha erre lehetőség nincs, az árut viszszavenni és a vételárat viszszafizetni. Az árut csak kivételes esetben, a vásárló kifejezett kívánságára javíttathatják meg. (A hibás, romlőtt élelmiszert a vásárló a vásárlás időpontjától és helyétől függetlenül bármely élelmiszerboltba visszaviheti, és azt a boltvezető köteles azonnal hibátlanra cserélni, vagy a pénzt visszafizetni.) A műszeres vizsgálat és a panasz felülvizsgálata, ha a bolt döntését a vevő nem fogadja el, a KERMI feladata. Ha a vásárló a KERMI döntését is sérelmesnek tartja, a bírósághoz fordulhat és polgári perrel érvényesítheti igényét. A vásárlók panaszaikkal, észrevételeikkel bizalommal fordulhatnak és segíthetik a Népi Ellenőrzési Bizottságok munkáját. Ez elsősorban saját érdekük. (más) A lakosság segítségét kéri a HEB Széleskörű vizsgálat a vásárlók érdekében Startol 100 sárga angyal Április 3-án délben a tavalyinál tízzel több sárgára festett kisautó indul a forgalmasabb utakra, a volánok mögött a Magyar Autóklub szakképzett szerelőivel. Az ősz végéig minden hét végén, péntek délután, szombaton és vasárnap segítik a bajba jutott autósokat. A szolgáltatásokért az elmúlt évekhez hasonlóan a klubtagoknak csak az alkatrészek árát kell téríteniük, azoknak, akik nem tagjai az Autóklubnak, felszámítják a javítási költséget is. A közkedvelt sárga angyalok a következő, megyénkén is áthaladó útvonalon cirkálnak: a 8-ason a Veszprém— Devecser közti szakasz kivételével teljes hosszban, a 71-esen a 7-es úttól Tihanyig, majd Badacsonytomajtól Keszthelyen át végig, a 75-ös, majd a 84-es úton Keszthelytől Zalaegerszegig, a 8-as útvonalat a Balatonnal összekötő 71-es, 73-as, a Veszprém—Győr közti 82-es, a Pápát Győrrel összekötő 83-as, valamint a Soprontól Balatonedericsig húzódó 84-es úton. Ólomtömb és Fényes szikraeső nem hull, s a pisztolyokból sisteregve előtörő láng se festi fénnyel a műhelyt. Csend van. A szerszámok pihennek. A brigád körbeülte az asztalt. Ebédel. A vezető, Hujber Vendel helyett Gáspár András, a helyettes fogad. — A Vendi Balatonfüreden van. SZOT-iskolán Egy kis fejtágítón. Soha se árt az ... Aztán mintha elvágták volna benne a szót, amikor a brigádról, a munkáról kérdezem. Pedig a Peremartoni Ipari Robbanóanyaogvár gépjavító üzemének Dózsa György szocialista brigádjáról lenne mit mondani. Nyolc évvel ezelőtt alakultak, s már hétszer nyerték el a szcialista címet. — Miért? — Hát... Dolgoztunk, így nem sokra jutunk. Talán Gáspár is érzi, elém teszi a brigádnaplót. 1969-es. — Ebben minden benne van. Csakugyan Pontosan, majdnemhogy aprólékosan, de minden eseményről csak a lényeget írták be. Ma valahol tanítanák, hogyan kell ■ - - aranyjelvény brigádnaplót vezetni, az övéké éppen jó lenne mintának. Tanulságos. Hónapról hónapra részletesen tartalmazza a brigáddal, az egyes emberekkel kapcsolatos eseményeket, így aztán nem is csoda, ha a művezetőnek és a „versenyesnek” k.nnyű a dolga,amikor értékelésre kerül sor. Kilencen kezdték. Aztán nemrég csak nyolcan maradtak, egyikük bevonult katonának. De most ismét teljes az eredeti létszám. Matkalcsek Imre, aki tavaly jött a gyárba, felvételét kérte a brigádba. Egyedül az ember olyan elhagyatott. A közösség óv, segít, tanít. De még mennyire! Madár István és Varga Sándor volt ipari tanulók a megmondhatói. Harmadéves korukban már szakmunkásbérért dolgoztak, teljesítményben. A vizsga jól sikerült, hiszen az öreg szakik nem tágítottak, folyton magyarázták a legbonyolultabb szakmai fogásokat is. — Vállalás volt? — Az is... De főként azért tettük, hogy ezeknek a fiúknak ne úgy kelljen ellopniuk a tudást, ahogy nekünk régen. — Ilyen idősnek érzi magát? Hiszen fiatal emberek. — Korra igen. Egyébként régi törzsgárdisták vagyunk. A legfiatalabb is legalább tíz éve itt dolgozik. Nagy Ferenc meg én 15 éve. Hujber Vendel és Kiss Ferenc 24 éve. A többiek is ilyenformán. A naplóban ,,állandó rovatokat” találni. Szinte valamennyi hónapnál szerepel ilyen bejegyzés: ,,Három nappal határidő előtt teljesítettük ..Például a szuperfoszfát, a KS és más üzemek nagyjavítását. — És ez itt? — Nagyon emlékezetes. De inkább mondja el a napló. Rendben. Szűkszavúan csak ennyi áll bejegyezve: „Paxitkeverő átadása. A kiviteli tervek csak XI. hó 1-én érkeztek meg. Ilyen nagy munkával december 31-ig elkészülni nem lehet. Ezért a brigád elhatározta: munkaidő után ISO órát még rádolgozik, hogy a feladatot elvégezze.” Alatta: „Teljesítettük”. Pedig ez csak egyetlen nehéz feladat volt a sok közül. A szerződésben, melyet a gazdasági vezetéssel kötöttek, legalább tizenöt ilyen szerepel,hiszen a vállalást a gazdasági mechanizmus szellemében az üzem politikai és gazdasági feladataihoz igazították. Fő feladatuknak a termelékenység növelését, az üzemzavarok gyors elhárítását, a költségek csökkentését tartják. — És teljesítjük is. Valóban. A másik „állandó rovat” — csupa szám. „Jutalom 1800 forint... 2400 forint... 1200 forint ...” Egyetlen hónap sincs a tizenkettő közül, amelyből ez hiányozna, tehát anyagi haszna is van a helytállásnak — Meg erkölcsi is — válaszolja Gáspár büszkén. — Oklevelet, brigádzászlót, bronz, meg ezüstjelvényt kaptunk. A tavalyi eredményért a termelési tanácskozás megszavazta az aranyjelvényt. Különösen az ólomtömb nyomott sokat a latban. Erről a harmadik ..állandó rovatban” olvashatok. ..Ólommegtakarítás 400 . 600 180 ... 200 kilogramm. Jutalom 400 ... 900... 1200 forint”. És az összesítés: tavaly 46 240 forint értékű ólmot takarítottak meg. Mint a vizslák, úgy kutatunk, s ha csak egy kis darabot is találunk, azonnal hozzuk. Volt már úgy is, hogy az ócskavas hulladékból, a szemétből szedtük vissza. Felkutatjuk az egész gyárat, nem hagyunk veszendőbe menni egy dekát se. Pedig könnyebb lenne kivenni a raktárból, mintsem a régit régencsálai, sok fáradtsággal, munkáva használhatóvá tenni. De hát ők inkább az utóbbit teszik mert már megerősödött bennük a tulajdonosi szemlélet valóban a gyár gazdáinak vallják magukat felelősséget éreznek azért, hogyan dolgozik az egész gyár, mi történik a többi munkahelyen, még ha nem is az ő munkaterületük. Ezért kapták talán a tágas, új műhelyt is. — Igen — mosolyog Gáspár — megajándékoztuk magunkat. Jórészt mi építettük társadalmi munkában egy régi, lebontott épület tégláiból. Az egész brigád itt szorgoskodott, tisztította a téglát. Ez is segítette a kollektív szellem erősödését, nemcsak a közös kirándulás, mozi, meg színházlátogatás. — És az idén? — Itt az 1970-re kötött szerződésünk. Huszonkét igen nehéz feladatot vállaltunk, köztük a sóoldó, a reditfőző, az új paxitkeverő legyártását szerelését, a poliészter műhely elkészítését és hasonlókat. — Nem sok ez egy kicsit? — De az. Csakhogy mi nem elégedhetünk meg annyival, mint régen. Ha meg akarjuk tartani a szocialista címet, minden évben többet, jobbat, valami újat kell adnunk. Igaza van. & Nagy Sándor NAPLÓ Új olajvezeték és olajfinomító A magyar kőolaj és gázipari vezetők tájékoztatása szerint a következő 5 évben mintegy 8 milliárd forintot fordítanak a szénhidrogénkutatásokra, újabb kőolaj- és földgáztelepek feltárására. A kutatások 30—10 százalékát a Dunántúlra, 60—70 százalékát az Alföldre összpontosítják. A magyar kőolaj- és gázipar az elkövetkező 5 esztendő alatt 22—24 milliárd forint összegű beruházást valósít meg. Befejeződik a százhalombattai nagy beruházás, megkezdik a leninvárosi (tiszaszederkényi) új, évi 3 000 000 tonna kőolaj feldolgozására alkalmas olajfinomító építését amelyből egy desztillációs egység 1975-re a finomítást is megkezdi. Ez idő alatt épül meg a 2-es számú Barátság Olajvezeték is. Évenként mintegy 70—80 benzintöltő állomást építenek. Megháromszorozódik a lakosság és a közületek részére biztosított földgáz menynyisége. - - - Szerelik a timföldgyárat Sertések, siló a poliészterből A következő öt évben megkétszerezi termelését a fűzfői Nitrokémia poliészter üzeme és 1975-ben már évente 5000 tonnát gyárt az értékes műanyagból. A nagyszabású bővítést és rekonstrukciót a széles körű piackutatás után határozták el. A rendkívüli érdeklődést a Balaton-parti üzem és a Műanyagipari Kutató Intézet közös kezdeményezései .Vitatták ki. Kísérleteik során bebizonyították, hogy az üvegszállal erősített, rendkívül erős, nem korrodáló, hő- és nyomásálló poliészter felhasználási területe úgyszólván korlátlan. Elsősorban a mezőgazdaságban terjedhet el gyorsan; kiváló minőségű silót takarmánytárolót készíthetnek belőle, sőt sertéstelepet is összeállíthatnak poliészter lapokból készített panelekből. A nagyszabású fejlesztés lehetőséget ad arra is, hogy a magas árakat mérsékeljék. Az ajkai 2. sz. Timföldgyár építésén a 22. sz. Állami Építőipari Vállalat és a Gyár- és Gépszerelő Vállalat — a beruházás két generálkivitelezője — teljes kapacitással dolgozik. Képünkön: az ülepítők keverőszerkezeten dolgoznak a szerelők. (Fotó: Sipos Ottó) 3 Filléres „háborgók" Husi fillért a legjobb akarattal sem lehet nagy pénznek nevezni, s különösen akkorának nem, hogy megérne egy félórás vitát, izgalmat, veszekedést, nyilvános megszégyenítést. Általában nem ér meg ennyit húsz fillér. Kínos jelenetnek voltam tanúja a napokban a Budapest—szombathelyi gyorsvonat büféjében: félórás vita, veszekedés, nyilvános megszégyenítés játszódott le húsz fillérért — s mégis megérte. Talán minél több ilyen veszekedés érné meg legjobban! A büfében a fehérköpenyes elárusítót figyelve feltűnt, hogy ennek az embernek Darius kincse sem lenne elég, ha aprópénzben adnák, mert bármennyire tíz vagy húszfillérest is fizettek neki, a következő vevőnek már nem tudott visszaadni. A filléresek és fém forintosok eltűntek valahol a pult fiában, s az eladó kedves mosollyal, tanácstalanul széttárt kézzel kért elnézést a következő vevőtől, hogy sajnos éppen ebben a pillanatban fogyott ki az aprója. Régi trükk ez, s mint kipróbált, be is válik legtöbbször. De a büfésnek aznap nem volt szerencséje, mert egy jólöltözött férfi személyében megjelent a „kukacos”, a „háborgó” vevő. Látszott ugyan rajta, hogy nem húsz fillér, húsz forint sem vágná földhöz, de mikor az eladó arcátlanul visszabámult rá, anélkül, hogy visszaadott volna, elkérte a panaszkönyvet. Nem kell fantázia hozzá, hogy az ember elképzelje, mi következett. Az eladó húzta, halasztotta a kiszolgálást, a „hőbörgő” ellen hangolva a várakozókat. Igyekezett nevetségessé tenni a „smucig alakot”. S ugyanaz a vevő, aki az előbb még maga is bosszankodott a büfés eljárásán, most maga is a „hőbörgő” ellen fordult; mintha ezzel bizonyítaná, hogy ő mennyire nagyvonalú, gáláns és jómódú, aki számolatlanul rakja a pénzt a pultra... Az emberek tele varrnak panasszal a kereskedelem ellen, s szerkesztőségünk levelezése is bizonyítja: nem fogynak ki a zokszóból. Ugyanazok, akik a legindokoltabb áremelkedést is észreveszik, még ha néhány fillérről van is szó, a legritkább esetben emelnek nyíltan szót, ha becsapják őket. S ami még szomorúbb: ha valaki szóvá tesz ilyesmit az üzletekben, az egész vásárlóközönség ellenszenvét érezheti maga körül. Néhány fillér visszajáró pénzt szóvá tenni, reklamálni, hogy két dekával kevesebb a felvágott, hogy jócskán hiányzik a féldeciből, hogy nem fordult át a benzinkút órája, ilyesmit mindenki restell. Ezen csak belülről illik dühöngeni. Ez a szégyenlősség hovatovább kezd elfajulni. Az, hogy a kereskedelemre mind több panasz érkezik a különböző szervekhez, elsősorban a népi ellenőrzéshez, maga is figyelemre méltó, ám különösebb még ennél is, hogy a bejelentések között óriási mértékben emelkedett a névtelen panaszok száma — végül is minden kézzel fogható magyarázat nélkül. Ha valaki a főnökére tesz névtelen bejelentést, azt, ha elfogadni nem is, magyarázni még lehet. De, hogy miért átallja valaki aláírni, mikor a sarki kereskedésre panaszkodik, azt már magyarázni is nehéz. A kereskedelemről kevés magyar állampolgárnak van jó véleménye. Sőt a vélemény általában rosszabb, mint amire a kereskedelem tulajdonképpen rászolgál. Mégis, ha ezzel a véleménnyel ki kell állni, ha a kereskedelmi fegyelem megszilárdításáért már néhány szót kell szólni — nem tesszük meg. Nem mondom, hogy álmaink közé tartozna az olyan üzlet, ahol a vevők folyvást reklamálnak, mindent szóvá tesznek, de azt hiszem helyesebb lenne, ha a reklamációk száma elsősorban a kereskedőkén és nem a vásárlókon múlna. A kereskedelmi fegyelem megszilárdítását távlatokban csak a jobb üzlethálózattól, a nagyobb konkurrenciától várhatjuk — ez tény. Ám olyan konkurrencia, olyan kereskedelmi hálózat se nagyon képzelhető el, ahol ne lenne tere az apró trükköknek, finom kis „átveréseknek”. És olyan ellenőri hálózat sem lesz soha, amely meg tudná akadályozni az ilyesmit. Erre csak a vásárlóközönség lenne képes. S itt nem is elsősorban a tíz fillérekről, húsz fillérekről, vagy néhány deka sajtról van szó, hanem összességben a kereskedelem fegyelméről. S most ha azt mondaná valaki: van úgy is elég panasz, minek még a kereskedelem ellen panaszt tevőket buzdítani, azt válaszolnám, ha a büfében már az első becsapott vállalta volna a „filléres hőbörgő” hálátlan szerepét, lényegesen kevesebb elégedetlen ember távozott volna a pulttól. Eötvös Pál