Napló, 1970. május (Veszprém, 26. évfolyam, 101-126. szám)

1970-05-30 / 125. szám

IrishA*1 1976 május 3®. Pultig érő közgazdaság . Egy diszkrét színű, öl­esó kardigánt szeretnék a fér­jemnek. Három eladó lány ugrik egyszerre, s már válogathat is a kedves vevő. Az eladó nem a lányok ha­­jadonságát jelenti, hanem a szakmájukat. Ez itt, a veszp­rémi Kossuth utcában, a „Mariska néni boltja”. (Most ismét magyarázkodnom kell, mert hiába írnám, hogy a Veditex Kossuth utcai, 12. számú divatáru üzletében va­gyok. Úgy ismerik csak Veszprémben és környékén. Egy hivatalos megbeszé­lésen említették, hogy a VE­DITEX Ruházati Vállalat szocialista brigádjai és a versenymozgalomban részt­vevő boltok dolgozói vállal­ták: a lehetőségek szerint ar­ra törekszenek, hogy az ára­kat ne emeljék, sőt a lehető legolcsóbban adják el a ru­hát. Dicsérendő a szándék, de teljesíthető-e a vállalás? Ho­gyan tud beleszólni az árak alakításába egy szocialista brigád, egy bolt kollektívája? — Nálunk olyan a mecha­nizmus, hogy a jól dolgozó, jó forgalmú boltok önállósá­got kapnak: maguk vásárol­hatnak, felkutathatják az árut — tájékoztat Dévényi Mária. — Mi is megkaptuk ezt a jogot, és arra törek­szünk, hogy olcsón vásárol­hagy a Mariska néni boltja.) A bolt és az itt dolgozó négy­szeres szocialista brigád ve­zetője Dévényi Mária. Kicsi az üzlet, kicsi és sö­tét a raktár is. Alig akarom hinni, hogy a havi átlagfor­galom itt félmillió forint. — Jó a forgási sebesség — mondja Mariska néni. A forgási sebesség, ez a bűvös kör a kereskedőknél. Minél gyorsabban eladni és újra pótolni az eladott árut. A gyakorlatban: ugyanany­­nyi befektetett pénzzel nö­velhető a haszon­­junk, mert ekkor olcsón tu­dunk eladni is... Ez eddig a hivatalos meg­fogalmazás. Az újságírót szinte óhatatlanul ezzel „ete­tik” minden beszélgetés, tá­jékozódás kezdetén. Ahogyan felenged a légkör, úgy kerü­lünk közelebb a napi gon­dokhoz, a lényeghez. A raktár — inkább raktá­­racska — egyetlen székén hellyel kínál a boltvezető. (A raktár kicsiségét azért hangsúlyozom, mert még jobban bizonyítja a bri­gád eredményeit. Dehát ez van — és a pulton, polcokon nem lehet bemutatni az ösz­­szes kapható árut, többsége a raktárban van. Sokat kell szaladgálni az eladóknak a félmillió forintért, ki-be hor­dani egy-egy pulóvert, kar­digánt ...­ Holnap felutazok Pestre, szétnézni. — Tessék­, Mariska néni. — Persze, van amit hiába hajszolok. Nem gyártják. Most például olcsó pamutáru nincs, pedig keresik a fiata­lok is. Vettem helyettesítő­nek kártolt gyapjút. Konkurrencia, vezetés, dolgozók — Állandóan szélesedik, fejlődik a konkurrencia a me­gyében. Nehéz dolgunk van, bár nem félünk, ha megértik törekvéseinket a brigádok, a bolti dolgozók, és segítenek — mondja az igazgató. És segítenek, mint az Dé­vényi Mária szavaiból kide­rül. — Jó brigád ez a mienk. Az egyik ebben tűnik ki, a másik abban, de mind tudja a feladatát. Hatvanegyben nyertük el először a szocia­lista címet, most már ne­gyedszer érdemeltük ki.­­Kaptam jutalmat, mint bri­gádvezető, de azt mondtam: mindenki egyformán dolgo­zott, mindenki egyformán kapjon belőle. Ez nem az enyém, hanem a mienk. Meg mindegyiket jobban is szere­tem, minthogy megsértődjön vagy szomorkodjon. Én már ötvenhat éves vagyok, lassan kifelé lépek, emlékezzenek: a Mariska néni ezt így csinál­ta...) De úgy van itt, hogy ha új áru jön, nem várjuk meg a kirakatrendezőt sem — hátha csak két hét múl­va jön — hanem kirakjuk mi. Hadd lássák. Udvarias­ság? Arról nálunk nem is kell beszélni. Mert tessék csak elképzelni, hogy ilyen kardigán — mutatja — csak Veszprémben öt boltban van és nincs kötve a vevő ... Egyetlen dolgot említ ma­liciózusan: — Csak lenne egy szép boltunk, hogy megmutathat­nánk, mit tudunk igazán. Birkás József Az árak és a brigád A vevő kedvére . Nekünk az a legfőbb dol­gunk, hogy a vevő kedvére tegyünk, szép csomagot ad­junk a kezébe. És ehhez hoz­zátartozik az ár is, nem is végső soron. No már most, figyelni kell az árat, mert előfordul, hogy ugyanaz a minőség és fazon drágább a Dunántúlon, mint Pesten. Mondok egy példát: a pesti RÖVIKÖT ugyanazt a puló­vert hetven forinttal olcsób­ban adta, mint a pécsi nagy­­ker. Ha nem ismertem volna az árakat, rábeszélt volna a pécsi instruktor, hogy tőlük vegyek, drágábban. Így vi­szont hetven forinttal olcsób­ban kapta a vevő is ... — Vagy itt van most a műszál divatkendő. Negyven­két forint volt az eredeti ára, de mi huszonöt húszért ad­juk. Viszik, mint a cukrot. Lealkudtuk a pesti nagykert­­nél, sikerült belőle nagy mennyiséget is szerezni. Az­tán az import harisnyatartó: száztíz forintos eredeti ár he­lyett hatvannyolcért tudtuk adni. Egyetlen darab sem maradt a kétezerből... Önállóan beszerezni Azt mondja a VEDITEX igazgatója, Németh László. — Sokat gondolkodtunk azon, mit is jelent ez a mos­tanában divatos szó: társa­dalmi elvárás, és hogy a gya­korlatban mit tudunk tenni érte. Azt hiszem, a társadal­mi elvárás: minél több áru, minél nagyobb választék, a lehető legolcsóbban. Elhatá­roztuk: a lehető legalacso­nyabban tartjuk az árakat azoknál a ruházati cikkek­nél, amelyek elsősorban a kisjövedelmű rétegeket érin­tik. Ezen túl a gyerekruha és a tömegcikkek áraival nem akarunk a Centrum­tól eltér­ni. Persze, ez nemcsak raj­tunk múlik, hanem a terme­lőkön is, de alkudunk. Azt vesszük és adjuk, ami jó és olcsó. Ebben sokat segíthet­nek az önállóan beszerző üz­letek is... Dévényi Mária boltvezető hozzáfűzi: — Mi állandóan figyelünk, hogyan lehet egy­­egy jó vételt, jó alkalmat el­csípni. Meg hozzátartozik a jó kapcsolat is. Tizenöt év óta minden nagykereskedelmi vállalatnál van egy-két jó is­merősöm, akik szólnak, ha új áru van, és szívesen el is teszik, amíg érte megyek. Utána kell járni, el kell kap­ni, sokat kell „nyüzsögni”. Meg nem kell félni a „köz­pontosoktól”. Hányszor me­gyek én be a vállalathoz. — NAPLÓ. Tapasztalatcsere Szovjet vendégek a Fűzfői Papírgyárban Tegnap délelőtt szovjet ke­reskedelmi szakemberek ke­resték fel a Fűzfői Papírgyá­rat. Kralevecz elvtárs az EXPORTLES külkereskedel­mi vállalat és V. P. Golu­bev elvtárs, a Szovjetunió magyarországi kereskedelmi képviseletének mérnöke el­mondotta, hogy igen sok jót hallottak a gyárról és termé­keiről s az eddigi kereske­delmi kapcsolatot szeretnék tovább erősíteni. A jelenlegi látogatás célja a rotációs és írópapír témákkal kapcsola­tos szakmai tapasztalatcsere. A vendégek Fáy András igaz­gató tájékoztatója után meg­tekintették a papírgyártást és a feldolgozó üzemeket. Új gépek a Bakony Műveknek A veszprémi Bakony Mű­vek a VÁZ program hiány­talan teljesítéséhez több új gépet vásárol külföldről. Ezek szállítására már meg­történt a szerződéskötés és a gépek elindultak rendelteté­si helyükre, Veszprémbe Az új gépek közül az egyi­ket, az ablaktörlő forgórész kollektor automata ponthe­gesztőt a gyártó cég a BNV-n is kiállította a svájci pavi­lonban. A rendelő kérésére csütörtökön a helyszínen mintadarabokat is hegesztett vele, a másik gép, az NDK- ban vásárolt magasfrekven­­ciás félautomata edzőberen­dezés már megérkezett Veszprémbe. De május 19-én már „átlépte a határt”" a központi kulcsos kapcsolós sifkk­ozó és kódoló gépsor is, amelyet olasz cégtől rendel­tek. Svédországból a közeljö­vőben várnak egy ugyancsak automata csúcsnélküli kö­szörűgépet. A felsorolt kor­szerű gépek és a hozzátarto­zó műszerek értéke együtte­sen mintegy 15 millió forint. Ramóna és társai a könnyűipari pavilonban Pápai anyag a FEDOSZ budapesti boltjaiban • Mit mér a szikométer ? Dobozolt sonka és badacsonyi csipkeszörp A könnyűipari pa­vilon a vásár egyik leglátogatottabb pavi­lonja, amin nem is lehet csodálkozni, hi­szen a magyar kon­fekció-, cipő-, bőr- és textilipar szebbnél szebb termékeket vo­nultat fel az idei vá­sáron. A díjak jóré­sze is ide került, s az sem lett volna meg­lepő, ha a cipőipar ötletdíjat kap az ér­dekes „élő’’ cipőbe­mutatóért. A manö­­kenek, akik csak de­réktól lefelé látsza­nak, divatosnál diva­tosabb cipőket mutat­nak be, a nagy ér­deklődést kiváltó ci­pőbemutató mellett azonban jut a figye­lemből a szemközt lévő textilkiállítás­nak, köztük a Pápai Textilgyárnak. Mint Tóth Ernő piackutató elmon­dotta, 22 terméket mutat be a pápai gyár, különböző szintetikus alapanyagú férfi i­ganyagokat, kockás sport­inganyagokat, s a mai divat­nak megfelelő női blúzanya­gokat. Jackson, Samzon, Re­náta, Simi, Ramóna és még számtalan elnevezésű márka kelti fel az érdeklődést. Bár az idei kiállításon kirívó új­donsággal nem jelentkezett a Pápai Textilgyár, a 120/2 cort'-ott polio­ '■ tartalm.) férfi inganyag elismerést aratott a bel- és külföldi ve­vők körében egyaránt. A FEDOSZ már a vásár előtt is jelentős tételt vásárolt eb­ből az anyagból, s a buda­pesti boltokban már kapha­tó is. Három tagú személy­zet teljesít szolgálatot a Pá­pai Textilgyár tárgyalójában, ahol a vásár ideje alatt már egyeztették a belkereskede­lem jövő évi igényeit, míg a külkereskedelem 1972-re je­lezte rendeléseit. A Pápai Textilgyár idei és jövő évi exportkapacitása ugyanis már szinte­ teljesen foglalt. A NIM pavilonjában, a MÁFKI bemutató vitrinje előtt találkoztunk dr. Csikós Rezsővel, az intézet igazgató­jával, aki a bemutatott 13 termék közül elsősorban a tercier karbonsavakra hívta fel a figyelmet, a jövő vegy­iparának legfontosabb alap­anyagára. Az intézet kicsiny, de rendkívül tartalmas be­mutatóval szerepel a vásá­ron. Kizárólag új terméke­ket hoztak el, közöttük azt az olajadalékot is, amelynek ipari feldolgozása a fűzfői Nitrokémia gyártmányában nagy díj­at nyert. A MÁFKI két munkatársa is rendelke­zésére áll — az úgynevezett szóró propaganda anyagok mellett — az érdeklődőknek, kereskedelmi és műszaki in­formációkkal. Trexler János­né és Légrádi Elemér elmon­dották a MÁFKI igazgatójá­nak — éppen a találkozá­sunkkor —, hogy nagy figyel­met kelt a szikométer proto­típusa, amely az olaj „örege­dését” méri. Eddig ugyanis bizonyos kilométerek megté­tele után automatikusan cse­rélték a Diesel üzemű gépjár­műveknél az olajat. Az ügyes műszer pontosan kimutatja, hogy valóban „megörege­dett-e” az olaj. A prototípust jelenleg a Veszprémi Állami Gazdaságnál, és a debreceni AKÖV telepén próbálják ki a gyakorlatban is. Az idei BNV-n, ha nem is önállóan, de egy-egy külke­reskedelmi vállalat vagy tröszt keretén belül megyénk mezőgazdasága, élelmiszer­ipara is képviselteti magát, a Pápai Húsipari Vállalat a TERIMPEX Külkereskedelmi Vállalat bemutató pavilonjá­ban a dobozolt sonka készít­ményeit és exportra kerülő húsféleségeit mutatja be. Ugyanitt a pavilonban látha­tók a badacsonyi borpalacko­zó különlegességei, valamint badacsonyi csipkeszörp. (andrássyi) A MÁFKI kizárólag újdonságokat hozott a vásárra. Poliészter alapanyagú termékek a Pápai Textilgyár „kirakatában”. Export sonkák,export borok. (Fotó: Péterfay) Jegyzet ! Kiből lehet tudós R­ égóta feszítő ellentmondása volt tudományos köz­életünknek, hogy tudományos fokozatot (kandidá­tusi, tudományok doktora) csak erre a célra írott értekezéssel, vagy öt évnél nem régebben megjelent könyv­vel lehetett megpályázni. Jogszabályok határolták mere­ven körül a tudományos tevékenységnek azokat a formáit, amelyek ilyen szempontból értékelhetők voltak. Társadalmi termelésünk, a termelés irányításának mindennapos gyakorlata, szocialista fejlődésünk jelen sza­kaszában naponta igényel azonban olyan tudományos tevé­kenységet, amely a társadalom számára igen hasznos és tudományos értéke sem kisebb a tanulmányokban, köny­vekben leírt elméleteknél Ezek az eredmények nem fogal­mazódnak összefüggő értekezéssé, legtöbbször nem is fo­galmazhatók meg, mégis igen nagy mértékben gazdagítják népünket, előrelendítik társadalmi fejlődésünket. Tudományos közéletünknek ezt az ellentmondását ol­dotta fel az Elnöki Tanácsnak a tudományos minősítések­ről és fokozatokról az elmúlt napokban megjelent új ren­delete. Az új jogszabály szerint tudományos fokozat azoknak adományozható, akik a szocialista társadalom építése érde­kében a társadalmi haladásért rendszeres és eredményes tudományos tevékenységet fejtenek ki. De a jövőben nem­csak értekezésekért, tanulmányokért adható tudományos fokozat, hanem egy-egy kimagaslóan jól sikerült építmé­nyért, berendezésért, termelési eszközért, termékért, kine­mesített növény- és állatfajtákért, új technológiáért, gyógy­módért, társadalmilag hasznos, illetve igazgatási vagy köz­­gazdasági koncepcióért. A­z intézkedés szemmel láthatóan kiszélesítette a tu­dományos minősítések körét, kiterjesztette az eddig gyakorlati tevékenységnek számító és a szorosan vett „tudománytól” távol esőnek ítélt termelésre, közéleti tevékenységre, gazdasági irányításra, stb. Nem jelenti-e vajon mindez a tudományos színvonal felhígulását? Nem lesz-e az új rendszernek káros, vissza­húzó hatása a tudományos kutató, elemző munkára? És egyáltalán tudományos munkának minősíthető-e egy épü­let megtervezése, egy törvénytervezet elkészítése, stb. Már eddig is sokat módosult a „klasszikusan” értel­mezett tudományosság. Hiszen nem kisebb mértékben kell felismerni a természet új törvényszerűségeit például egy teljesen új termék, növény vagy állatfajta előállításánál, egy új és hatásos gyógymód kikísérletezésénél, mint el­vont elméletek felállításánál. A tudományok társadalmi hasznosságának mind sürgetőbb igénye, közvetlen termelő­erővé válásuk ésszerűsége állított fel korunkban olyan kö­vetelményeket, hogy megváltoztassuk a tudományos mun­ka eddigi kategorizálását, értékrendjét, színvonal megőrzésére, sőt lényeges fokozására az Elnöki Tanácsnak ugyanez a rendelete tesz intéz­kedéseket. Kimondja ugyanis, hogy tudományos fo­kozat csak korszerű, jelentős új, tudományos eredményt tartalmazó alkotásért adományozható. Tudományos foko­zattal bíró személyeknek kötelességévé teszi a jövőben, hogy állandó tudományos kutató munkát folytassanak, egész munkásságukkal támogassák szocialista társadal­munk építését, működjenek közre a tudományos utánpót­lás nevelésében, újabb és újabb tudósgenerációk elindí­tásában. Kovács József R­A

Next