Napló, 1970. június (Veszprém, 26. évfolyam, 127-151. szám)
1970-06-03 / 128. szám
i vője kedden a Minisztertanács ülése után sajtóértekezletet tartott és ezen azt állította, hogy csak azokat a Thaiföldön élő „kambodzsai állampolgárságú vagy kambodzsai származású” állampolgárokat küldik Kambodzsába, akik „önként jelentkeznek”. A kambodzsai puccsista kormány csapatai, kedden reggel Phnom Penh-től mintegy 50 kilométerrel délre. Prey Nhek falucska térségében súlyos veszteségeket szenvedve kénytelek voltak Tram Knar felé visszavonulni. Pompidou fogadta a szovjet külügyminisztert Thaiföld „önkénteseket" küld Kambodzsába Külpolitikai összefoglaló Mindig is a washingtoni állítások és a valóság éles kontrasztja jellemezte az Egyesült Államok ázsiai politikáját, de ez a nem éppen haladó hagyomány talán soha nem öltött olyan groteszk formát mint napjainkban. A Fehér Ház, a State Departement, sőt a Pentagon is minden fórumot annak hangoztatására igyekszik felhasználni, hogy az USA célja változatlanul a délkelet-ázsiai deeszkaláció vagyis az ottani háború fokozatos „leépítése” — ugyanakkor az amerikai vezetés a térség újabb országait rántja bele e közvetlen hadműveletekbe. Dél-Vietnam, Laosz és Kambodzsa után ezúttal Thaiföldről van szó. Félreértés ne essék: Washington a szándékainak nagyon is megfelelő bangkoki kabinetet eddig is folyamatosan felhasználta indokínai akcióinak katonai és politikai támogatására. Az új fejlemény annak a deklarált beismerése, hogy Thaiföld „önkénteseket” küld Kambodzsába. „Bangkok kormánykörei — állapítja meg a Pravda — az amerikai imperializmus zárszalagján haladva mindjobban belerántják az országot Washington veszélyes indokínai kalandjába”. Az SZKP központi lapja, amely figyelemreméltó cikket szentel a thaiföldi fejleményeknek, az általános politikai tanulságok levonásán túl érdekes, a nemzetközi közvélemény előtt kevéssé ismert tényekről számol be. A Pravda emlékeztet arra, hogy thaiföldi csapatok egyszer már behatoltak Kambodzsába. Ez a negyvenes években történt, a fasiszta japán segítségével. Mint a lap érzékelteti: a bangkoki politikusokban és tábornokokban valószínűleg bizonyos nosztalgiát keltenek ezek az idők. Ezúttal sem haboztak, hogy egy idegen, imperialista hatalom segítségével behatoljanak Kambodzsába és megpróbáljanak megszerezni olyan területeket, amelyekhez semmi közük. A hasonlatok mindig sántítanak, a történelemben szinte nincs két egyforma szituáció. Nekünk, magyaroknak a Thaiföldön követett amerikai politika mégis óhatatlanul bizonyos emlékeket idéz. Mi tudjuk, milyen az, amikor egy imperialista hatalom területi ígéretekkel rablóháborúba rántja egy kis ország anakronisztikus uralkodó osztályát.. Gromiko párizsi megbeszélései Tegnap délelőtt a Quai D'Orsay-n megkezdődtek a hivatalos szovjet—francia megbeszélések Andrej Gromiko szovjet külügyminiszter és francia kollégája, Maurice Schumann között. A külügyminisztériumban lefolyt megbeszélés után a Matignon-palotában Jacques Chaban-Delmas miniszterelnök fogadta a szovjet külügyminisztert, aki ezt köveően Georges Pompidou köztársasági elnök vendégeként az Elysée-palotában ebédelt. Ebéd után négyszemközti megbeszélés volt a francia köztársasági elnök és a szovjet külügyminiszter között. A szovjet külügyminiszter, miután elhagyta az Elysée-palotát, ahol megbeszélést folytatott Pompidou francia köztársasági elnökkel, a sajtó képviselőinek kijelentette, hogy a megbeszélés igen baráti légkörben folyt és véleménye szerint rendkívül érdekes volt. — Megvitattuk a Szovjetunió és Franciaország kétoldalú kapcsolatainak kérdéseit, valamint néhány mindkét országot érintő nemzetközi problémát. A megbeszélés igen hasznos volt — jelentette ki Gromiko. A szovjet kormány nevében Gromiko megelégedését juttatta kifejezésre azzal összefüggésben, hogy Pompidou francia köztársasági elnök látogatást tesz a Szovjetunióban. Tegnap délután a francia külügyminisztériumban folytatódtak a két külügyminiszter és kíséretük megbeszélései. Brezsnyev:Kliszko talátkozó Leonyid Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságának főtitkára kedden fogadta Zenon Kliszkót, a LEMP Politikai Bizottságának tagját, Központi Bizottságának titkárát, aki a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságban tett látogatásáról hazatérő lengyel parlamenti küldöttség élén érkezett Moszkvába. Brezsnyev és Kliszko megbeszélést folytatott a szovjetunió és Lengyelország testvéri együttműködésének további fejlesztéséről, valamint egyes nemzetközi problémákról. A találkozót meleg, baráti légkör jellemezte. Zénón Kliszko és az általa vezetett parlamenti küldöttség kedden Moszkvából Varsóba utazott. Koszigin fogadta Armstrong űrhajóst Alekszej Koszigin, a szovjet minisztertanács elnöke kedden a Kremlben fogadtaVeil Armstrong amerikai űrhajóst és Jacob Beamet, az Egyesült Államok moszkvai nagykövetét, akik az amerikai elnök részéről a szovjet népnek küldött ajándékként átnyújtottatták az Apollo-I űrhajón földre hozott holdkőzet mintapéldányait. Neil Armstrong, az Apolv-11 volt parancsnoka elmondta, milyen benyomásokat szerzett a holdon tarodása idején. Alekszej Koszigin megköszönte az ajándékokat és megemlékezett az űrhajóson nagy bátorságáról és érdemeiről a világűr meghódításában. Hangsúlyozta, hogy a világűr meghódításának kizárólag békés célokat kell szolgálnia, a tudományos és műszaki haladás érdekeit és a nemzetközi együttműködés fejlődését kell szemlőtt tartani. Magasszint USA-küldöttség utazott Délkelet-Ázsiába Szerdán magasszintű úgynevezett „ténymegállapító” küldöttség utazik az Egyesült Államokból Délkelet- Ázsiába. A küldöttséget Herbert G. Klein, Nixon elnök sajtófőnöke és Bryce N. Harlow, az amerikai elnök tanácsadója vezeti. Jólértesült körökben atik tudják, hogy ellátogatnak Kambodzsába, Dél-Vietnamba és esetleg Thaiföldre is. A Fehér Ház sajtóhivatalának szóvivője szerint a csoport június 9-én tér vissza Washingtonba és tapasztalatairól jelentést terjeszt Nixon elnök elé. A thaiföldi kormány a ner- NAPLÓ SALT-találkozó Bécsben Bécsben, kedden megtartották a stratégiai fegyverkezési verseny megfékezésével foglalkozó szovjet-amerikai tárgyalások soron levő találkozóját. A két küldöttség munkatalálkozóit felváltva tartja a szovjet és az amerikai nagykövetségen. Kedden a Szovjetunió nagykövetségének helyiségében tartották meg a találkozót. Brandt nyilatkozata Willy Brandt bonni kancellár tegnap beszédet mondott a nyugatnémet nagy- és külkereskedelmi szövetség országos gyűlésén. Kijelentette: meggyőződése szerint a Szovjetunió és az NSZK kormánya „hamarosan abban a helyzetben lesz, hogy hozzájárulhat az erőszak alkalmazását kölcsönösen kizáró szerződés megkötésével kapcsolatos tárgyalások felvételéhez”. Mint mondotta, ilyen szerződés megkötése „egyik féltől sem követelheti meg”, hogy lemondjon elveiről és meggyőződéséről”. A kancellár a továbbiakban annak a meggyőződésének adott hangot, hogy a „kelet- és nyugat-európai országok szoros kétodalú kapcsolatai kiépítésének a lehető legnagyobb jelentősége van a kontinens békéjének megőrzése szempontjából”. A bonni kancellár szavai szerint a nyugatnémet kormány „kivételes jelentőséget” tulajdonít a Lengyelországgal megindult párbeszédnek. Kairóban ülésezik a Palesztinai Nemzeti Tanács. Képünkön: Jasszer Arafat (balra) a Palesztinai Felszabadítási Szervezet végrehajtó bizottságának elnöke, és Kamat Nasszer, a szervezet szóvivője a tanácskozáson. Fejezetek Indokína múltjából IL Hármas keresztelő és búcsú Vietnam legszebb tengeröble, a Leszálló Sárkány Vize, amelynek partjára az ábrándozó kedvű francia gyarmatosítók oly szívesen építették villáikat, ugyancsak kivette részét a háborúból. A tengerből kiemelkedő egyik távoli sziklazátonyon a ritkán odatévedő utas kis temetőt talál. Nagy, fehér kőkereszt körül sok apró fehér síremlék, rajtuk a rettenetes felirat: „Meghaltak Franciaországért”. Ugyan, szegény kis francia fiatalemberek, mit is tehettek hazájukért ezeken, a Párizstól legalább tízezer kilométerre emelkedő tengeri kőszörnyeken dalolva szálltak annak idején hajóra, valahol Marseille-ben, gyors visszatérést ígérve a parton maradt hozzátartozóknak. És ennyi maradt belőlük. Kis kereszt egy elhagyott zátonyon ... A mai francia hivatalos történetírás nagy elismeréssel emlékezik meg azokról a kereskedőkről és hittérítőkről, akik megnyitották egykor a francia gyarmatosítók útját Dél-Kínában, Vietnamban, Kambodzsában és Laoszban. Marco Polo velencei utazó Sióban, Odoric de Pordemone franciskánus szerzetes 1320-ban járt már ezen a földön. Évszázadokkal az úttörők után Franciaoszág mellett már a terjeszkedési vágyában minden áldozatra hajlandó Portugália, Anglia és Hollandia is érdeklődött az értékes vietnami és kambodzsai kikötők iránt. Az ottani népek azonban hol egymástól függetlenül, hol összefogva megakadályozták a végérvényes hódításokat. Franciaország végül is az egymással küzdő trónkövetelőknek adott anyagi és katonai segítség útján, a XIX. század hajnalán, jelentős befolyásra tett szert mindhárom országban. Actran püspöke, a hajói diplomata Pigneau, az őrnagy-orvos Desperles, az építész Lebrun a francia forradalom időszakában belső tanácsadója lett a vietnami Nguyen-dinasztiának. A Nguyenek előbb bérbe adták kikötőiket a franciáknak, elfogadták csapataikat, majd 1862 és 1885 között elismerték Franciaország katonai és politikai hatalmát is Vietnamban. A hadsereg megjelenésével egyidejűleg a katolikus egyház a lelkeket az indokínai bank a zsebeket, a diplomácia a fejeket dolgozta meg a hátországban. Mire a hazájuk függetlenségét szerető vietnamiak kijózanodtak, már késő volt: „francia védnökség” alá kerültek. A francia hódítók 1863 és 1907 között, ugyancsak ravaszkodás és erőszak segítségével megkaparintották Kambodzsát és 1884 és 1893 között Laoszt is. Még be sem fejezték a leigázást. 1887-ben e«vata««» «namattá egyesítették és „Indokíná”-nak nevezték el a három országot. Az utóbbi hetekben gyakran, jobb kifejezés híján felújított „Indokína” — megjelölés is ezekből az időkből származik. A francia hódítók találták ki. Az „indokínai” gyűjtőfogalom hirdetői szerint az ott élő törzseknek nem is volt joguk önálló nemzeti létre, így f©tt© fa kezét az országra a mohó imperialista Franciaország és alakította át azon nyomban, egyes részeit a maga támadó céljaira. A „kultúra hordozói” sok, felbecsülhetetlen értékű műkincset pusztítottak el a hódító háborúk során. Közel egy évszázadon át hordták el Indokína termékeit, bordélyba cipelték gyönyörű asszonyait. Amit építettek, maguknak építették. Az európai negyedekben vietnami csak cselédként vagy ágyasként lakhatott. A francia gyarmatosítás 90 évét szakadatlan lázadások kísérték Vietnam, Kambodzsa és Laosz területén egyaránt. De a francia imperialisták jelentős erőket tartottak indokínai garnizonjaikban, amelyek mindig úrrá tudtak lenni a helyi lázadásokon. A gyarmatosítás azonban megteremtette rövid idő alatt saját sírásóját is. A nagy szállítási költségek miatt Franciaország Vietnamban és Kambodzsában is kénytelen volt bizonyos iparosítást folytatni. Ezzel megszületett a vietnami és kambodzsai munkásosztály. A munkások egy része Franciaországba ment dolgozni, hogy ott elsajátítsa a korszerű nagyipar munkamódszereit és több keresetre tegyen szert. Ezeknek a munkásoknak egy csoportja kapcsolatba lépett a francia kommunistákkal és a Kínai Kommunista Pártban fejlődött, forradalmi szellemű munkásokkal együtt 1930-ban. Ho Si Minh vezetésével megalakította az Indokínai Kommunista Pártot. Ez a párt megalakulása óta hirdette, hogye térség népei csak úgy lehetnek igazzán szabadok, ha összefognak egymással a francia gyarmatosítók ellen, nemzeti függetlenségükért, a demokratikus szabadságjogokért, a szocialista irányú fejlődésért folyó harcukban. Franciaország a második világháború elején súlyos vereséget szenvedett a fasiszta német-japán szövetségesektől. Szerepét az indokínai gyámnál on Japán vette át, amely kegyetlenül elnyomta a három nép nemzeti szabadságtörekvéseit. A fasiszta erők vereségével a japán hadsereg is szétesett. Ennek nyomán Vietnam 1945. szeptember 2-án, Laosz október 12-én kivívta függetlenségét. Az új erőre kapott francia imperializmus azonban új háborút robbantott ki Indokínában. A francia-barát Bao Daj császár trónra juttatásával az indokínai népiek egymás ellen uszításával vissza akarta állítani hatalmát. Ez a „piszkos” rablóháború újra összekovácsolta e térség népeit. Az Indokínai Kommunista Párt kezdeményezésére 1951 márciusában Vietnam a Patet Lao (Laosz) és Kambodzsa nemzeti erői megalakították az Indokínai Népek Egységes Nemzeti Frontját. Ez a szövetség oly erős volt, hogy az Amerika és Anglia által segített Franciaország sem bírt vele. A francia hadsereg Die Bien Phu-nál elszenvedett veresége után Franciaország tárgyalóasztalhoz kényszerült. 1945-ben összeült a sokat idézett genfi értekezlet. Ezzel ért véget a francia uralom „Indokínában”. Máté György (Következik: 3. Még egy „civilizátor” Amerika) Az egykori Indokínában még most is az isi települési formában élnek tanná felv.) Szerda, 1970 juntus fc Hírek a világpolitikából ist (Moszkva, MTI) Az Oroszországi Föderáció Minisztertanácsa megvitatta a köztársaság 1971—1975. évi népgazdaságfejlesztésének fő irányait. A minisztertanács ülésén nagy beszédet mondott Leonyid Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságának főtitkára. (Róma, MTI) Országszerte katonai díszszemlékkel emlékeztek meg Olaszország nemzeti ünnepéről, az Olasz Köztársaság kikiáltásának 24. évfordulójáról. Ebből az alkalomból impozáns díszszemle volt Rómában kedden délelőtt, Saragat köztársasági elnök jelenlétében. Hasonló nagyszabású díszszemle volt Torinóban és Firenzében is. (Stockholm, Reuter) Gunnar Myrdal professzor, a Vietnammal foglalkozó svéd bizottság elnöke kedden közölte, hogy a Phnom Penh-i puccsista kormány elkobzott egy nagyobb gyógyszerküldeményt, amelyet több segélyszervezet küldött a dél-vietnami partizánoknak. A népi erőknek kért küldeményt a puccsista kormány lefoglalta. Myrdal professzor felszólította a svéd kormányt, hogy az ügyben erélyesen tiltakozzék a Lon Nol kormánynál. (Párizs, AFP) Kedden délelőtt Párizsban megnyílt a nyugat-európai unió közgyűlésének 16. ülésszaka. A Közös Piac hat tagországa és Nagy- Britannia parlamenti képviselőiből álló közgyűlésben a nyugat-európai unió minisztertanácsának soros elnöke, Walter Scheel nyugatnémet külügyminiszter tartott beszámolót. (Damaszkusz, AFP) Mint a Szíriai katonai szóvivő közölte, kedden délután csaknem egyórás tüzérségi párbaj folyt izraeli és szíriai fegyveres erők között.