Napló, 1970. június (Veszprém, 26. évfolyam, 127-151. szám)

1970-06-03 / 128. szám

i­ vője kedden a Miniszterta­nács ülése után sajtóértekez­letet tartott és ezen azt ál­lította, hogy csak azokat a Thaiföldön élő „kambodzsai állampolgárságú vagy kam­bodzsai származású” állam­polgárokat küldik Kambod­zsába, akik „önként jelent­keznek”. A kambodzsai puccsista kormány csapatai, kedden reggel Phnom Penh-től mint­egy 50 kilométerrel délre. Prey Nhek falucska térségé­ben súlyos veszteségeket szenvedve kénytelek voltak Tram Knar felé visszavonul­ni. Pompidou fogadta a szovjet külügyminisztert Thaiföld „önkénteseket" küld Kambodzsába Külpolitikai összefoglaló Mindig is a washingtoni állítások és a valóság éles kontrasztja jellemezte az Egyesült Államok ázsiai politi­káját, de ez a nem éppen haladó hagyomány talán soha nem öltött olyan groteszk formát mint napjainkban. A Fehér Ház, a State Departement, sőt a Pentagon is minden fóru­mot annak hangoztatására igyekszik felhasználni, hogy az USA célja változatlanul a délkelet-ázsiai deeszkaláció vagyis az ottani háború fokozatos „leépítése” — ugyanakkor az amerikai vezetés a térség újabb országait rántja bele e közvetlen hadműveletekbe. Dél-Vietnam, Laosz és Kambodzsa után ezúttal Thai­földről van szó. Félreértés ne essék: Washington a szán­dékainak nagyon is megfelelő bangkoki kabinetet eddig is folyamatosan felhasználta indokínai akcióinak katonai és politikai támogatására. Az új fejlemény annak a deklarált beismerése, hogy Thaiföld „önkénteseket” küld Kambod­zsába. „Bangkok kormánykörei — állapítja meg a Pravda — az amerikai imperializmus zárszalagján haladva mind­jobban belerántják az országot Washington veszélyes indo­kínai kalandjába”. Az SZKP központi lapja, amely figyelemreméltó cik­ket szentel a thaiföldi fejleményeknek, az általános politikai tanulságok levonásán túl érdekes, a nemzetközi közvéle­mény előtt kevéssé ismert tényekről számol be. A Pravda emlékeztet arra, hogy thaiföldi csap­atok egyszer már beha­toltak Kambodzsába. Ez a negyvenes években történt, a fasiszta japán segítségével. Mint a lap érzékelteti: a bangkoki politikusokban és tábornokokban valószínűleg bizonyos nosztalgiát keltenek ezek az idők. Ezúttal sem haboztak, hogy egy idegen, im­perialista hatalom segítségével behatoljanak Kambodzsába és megpróbáljanak megszerezni olyan területeket, amelyek­hez semmi közük. A hasonlatok mindig sántítanak, a történelemben szin­te nincs két egyforma szituáció. Nekünk, magyaroknak a Thaiföldön követett amerikai politika mégis óhatatlanul bizonyos emlékeket idéz. Mi tudjuk, milyen az, amikor egy imperialista hatalom területi ígéretekkel rablóháborúba rántja egy kis ország anakronisztikus uralkodó osztályát.. Gromiko párizsi megbeszélései Tegnap délelőtt a Quai D'Orsay-n megkezdődtek a hivatalos szovjet—francia megbeszélések Andrej Gro­miko szovjet külügyminisz­ter és francia kollégája, Ma­urice Schumann között. A külügyminisztériumban lefolyt megbeszélés után a Matignon-palotában Jacques Chaban-Delmas miniszterel­nök fogadta a szovjet kül­ügyminisztert, aki ezt köve­­ően Georges Pompidou köz­társasági elnök vendégeként az Elysée-palotában ebédelt. Ebéd után négyszemközti megbeszélés volt a francia köztársasági elnök és a szov­jet külügyminiszter között. A szovjet külügyminisz­ter, miután elhagyta az Ely­­sée-palotát, ahol megbeszé­lést folytatott Pompidou francia köztársasági elnök­kel, a sajtó képviselőinek kijelentette, hogy a megbe­szélés igen baráti légkörben folyt és véleménye szerint rendkívül érdekes volt. — Megvitattuk a Szovjet­unió és Franciaország két­oldalú kapcsolatainak kérdé­seit, valamint néhány mind­két országot érintő nemzet­közi problémát. A megbe­szélés igen hasznos volt — jelentette ki Gromiko. A szovjet kormány nevé­ben Gromiko megelégedését juttatta kifejezésre azzal összefüggésben, hogy Pom­pidou francia köztársasági elnök látogatást tesz a Szov­jetunióban. Tegnap délután a francia külügyminisztériumban foly­tatódtak a két külügyminisz­ter és kíséretük megbeszé­lései. Brezsnyev:Kliszko talát­kozó Leonyid Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságá­nak főtitkára kedden fogad­ta Zenon Kliszkót, a LEMP Politikai Bizottságának tag­ját, Központi Bizottságának titkárát, aki a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság­ban tett látogatásáról haza­térő lengyel parlamenti kül­döttség élén érkezett Moszk­vába. Brezsnyev és Kliszko meg­beszélést folytatott a szov­jetunió és Lengyelország testvéri együttműködésének további fejlesztéséről, vala­mint egyes nemzetközi prob­lémákról. A találkozót meleg, baráti légkör jellemezte. Zénón Kliszko és az általa vezetett parlamenti küldött­ség kedden Moszkvából Var­sóba utazott. Koszigin fogadta Armstrong űrhajóst Alekszej Koszigin, a szov­jet minisztertanács elnöke kedden a Kremlben fogadta­­Veil Armstrong amerikai űr­hajóst és Jacob Beamet, az Egyesült Államok moszkvai nagykövetét, akik az ameri­kai elnök részéről a szovjet népnek küldött ajándékként átnyújtottatták az Apollo-I űrhajón földre hozott hold­kőzet mintapéldányait. Neil Armstrong, az Apol­­­v-11 volt parancsnoka el­­m­ondta, milyen benyomá­sokat szerzett a holdon tar­­odása idején. Alekszej Koszigin megkö­szönte az ajándékokat és megemlékezett az űrhajóson nagy bátorságáról és érde­meiről a világűr meghódí­tásában. Hangsúlyozta, hogy a világűr meghódításának kizárólag békés célokat kell szolgálnia, a tudományos és műszaki haladás érdekeit és a nemzetközi együttműkö­dés fejlődését kell szem­lőtt tartani. Magasszint USA-kü­ldöttség utazott Délkelet-Ázsiába Szerdán magasszintű úgy­nevezett „ténymegállapító” küldöttség utazik az Egye­sült Államokból Délkelet- Ázsiába. A küldöttséget Her­bert G. Klein, Nixon elnök sajtófőnöke és Bryce N. Harlow, az amerikai elnök tanácsadója vezeti. Jólért­esült körökben atik­ tudják, hogy ellátogatnak Kambodzsába, Dél-Vietnam­­ba és esetleg Thaiföldre is. A Fehér Ház sajtóhivatalá­­nak szóvivője szerint a cso­port június 9-én tér vissza Washingtonba és tapasztala­tairól jelentést terjeszt Nixon elnök elé. A thaiföldi kormány a ner­- NAPLÓ SALT-találkozó Bécsben Bécsben, kedden megtar­tották a stratégiai fegyver­kezési verseny megfékezésé­vel foglalkozó szovjet-ame­­rikai tárgyalások soron levő találkozóját. A két küldöttség munka­­találkozóit felváltva tartja a szovjet és az amerikai nagy­­követségen. Kedden a Szov­jetunió nagykövetségének helyiségében tartották meg a találkozót. Brandt nyilatkozata Willy Brandt bonni kan­cellár tegnap beszédet mon­dott a nyugatnémet nagy- és külkereskedelmi szövetség országos gyűlésén. Kijelen­tette: meggyőződése szerint a Szovjetunió és az NSZK kormánya „hamarosan ab­ban a helyzetben lesz, hogy hozzájárulhat az erőszak al­kalmazását kölcsönösen ki­záró szerződés megkötésével kapcsolatos tárgyalások fel­vételéhez”. Mint mondotta, ilyen szerződés megkötése „egyik féltől sem követelhe­ti meg”, hogy lemondjon el­veiről és meggyőződéséről”. A kancellár a továbbiak­ban annak a meggyőződésé­nek adott hangot, hogy a „kelet- és nyugat-európai or­szágok szoros kétodalú kap­csolatai kiépítésének a lehető legnagyobb jelentősége van a kontinens békéjének meg­őrzése szempontjából”. A bonni kancellár szavai sze­rint a nyugatnémet kormány „kivételes jelentőséget” tu­lajdonít a Lengyelországgal megindult párbeszédnek. Kairóban ülésezik a Palesztinai Nemzeti Tanács. Képünkön: Jasszer Arafat (balra) a Palesztinai Felszabadítási Szervezet végre­hajtó bizottságának elnöke, és Kamat Nasszer, a szervezet szóvivője a tanácskozáson. Fejezetek Indokína múltjából IL Hármas keresztelő és búcsú Vietnam legszebb tengeröble, a Leszálló Sárkány Vize, amelynek part­jára az ábrándozó kedvű francia gyar­matosítók oly szívesen építették villái­kat, ugyancsak kivette részét a hábo­rúból. A tengerből kiemelkedő egyik távoli sziklazátonyon a ritkán odaté­vedő utas kis temetőt talál. Nagy, fe­hér kőkereszt körül sok apró fehér síremlék, rajtuk a rettenetes felirat: „Meghaltak Franciaországért”. Ugyan, szegény kis francia fiatalemberek, mit is tehettek hazájukért ezeken, a Pá­­rizstól legalább tízezer kilométerre emelkedő tengeri kőszörnyeken da­lolva szálltak annak idején hajóra, va­lahol Marseille-ben, gyors visszatérést ígérve a parton maradt hozzátarto­zóknak. És ennyi maradt belőlük. Kis kereszt egy elhagyott zátonyon ... A mai francia hivatalos történetírás nagy elismeréssel emlékezik meg azok­ról a kereskedőkről és hittérítőkről, akik megnyitották egykor a francia gyarmatosítók útját Dél-Kínában, Vi­etnamban, Kambodzsában és Laosz­­ban. Marco Polo velencei utazó­­ Sió­ban, Odoric de Pordemone francis­­kánus szerzetes 1320-ban járt már ezen a földön. Évszázadokkal az úttö­rők után Franciaoszág mellett már a terjeszkedési vágyában minden áldo­zatra hajlandó Portugália, Anglia és Hollandia is érdeklődött az értékes vietnami és kambodzsai kikötők iránt. Az ottani népek azonban hol egymás­tól függetlenül, hol összefogva meg­akadályozták a végérvényes hódítá­sokat. Franciaország végül is az egy­mással küzdő trónkövetelőknek adott anyagi és katonai segítség útján, a XIX. század hajnalán, jelentős befo­lyásra tett szert mindhárom ország­ban. Actran püspök­e, a hajói dip­lomata Pigneau, az őrnagy-orvos Des­­perles, az építész Lebrun a francia forradalom időszakában belső tanács­adója lett a vietnami Nguyen-dinasz­­tiá­nak. A Nguyenek előbb bérbe ad­ták kikötőiket a franciáknak, elfogad­ták csapataikat, majd 1862 és 1885 kö­zött elismerték Franciaország katonai és politikai hatalmát is Vietnamban. A hadsereg megjelenésével egyidejű­leg a katolikus egyház a lelkeket az indokínai bank a zsebeket, a diplomá­cia a fejeket dolgozta meg a hátor­szágban. Mire a hazájuk függetlensé­gét szerető vietnamiak kijózanodtak, már késő volt: „francia védnökség” alá kerültek. A francia hódítók 1863 és 1907 között, ugyancsak ravaszko­dás és erőszak segítségével megkapa­rintották Kambodzsát és 1884 és 1893 között Laoszt is. Még be sem fejezték a leigázást. 1887-ben e«vata««» «na­mattá egyesítették és „Indokíná”-nak nevezték el a három országot. Az utóbbi hetekben gyakran, jobb kifejezés híján felújított „Indokína” — megjelölés is ezekből az időkből származik. A francia hódítók találták ki. Az „indokínai” gyűjtőfogalom hir­detői szerint az ott élő törzseknek nem is volt joguk önálló nemzeti lét­re, így f©tt© fa kezét az országra a mohó imperialista Franciaország és alakította át azon nyomban, egyes ré­szeit a maga támadó céljaira. A „kul­túra hordozói” sok, felbecsülhetetlen értékű műkincset pusztítottak el a hó­dító háborúk során. Közel egy évszá­zadon át hordták el Indokína termé­keit, bordélyba cipelték gyönyörű asszonyait. Amit építettek, maguknak építették­. Az európai negyedekben vi­etnami csak cselédként vagy ágyas­ként lakhatott. A francia gyarmatosítás 90 évét sza­kadatlan lázadások kísérték Vietnam, Kambodzsa és Laosz területén egya­ránt. De a francia imperialisták je­lentős erőket tartottak indokínai gar­­nizonjaikban, amelyek mindig úrrá tudtak lenni a helyi lázadásokon. A gyarmatosítás azonban megterem­tette rövid idő alatt saját sírásóját is. A nagy szállítási költségek miatt Fran­ciaország Vietnamban és Kambodzsá­ban is kénytelen volt bizonyos iparo­sítást folytatni. Ezzel megszületett a vietnami és kambodzsai munkásosz­tály. A munkások egy része Franciaor­szágba ment dolgozni, hogy ott elsajá­títsa a korszerű nagyipar munkamód­szereit és több keresetre tegyen szert. Ezeknek a munkásoknak egy csoport­­ja kapcsolatba lépett a francia kom­munistákkal és a Kínai Kommunista Pártban fejlődött, forradalmi szellemű munkásokkal együtt 1930-ban. Ho Si Minh vezetésével megalakította az In­dokínai Kommunista Pártot. Ez a párt­ megalakulása óta hirdette, hogy­­e térség népei csak úgy lehetnek igaz­­­zán szabadok, ha összefognak egymás­sal a francia gyarmatosítók ellen, nemzeti függetlenségükért, a demok­ratikus szabadságjogokért, a szocialis­ta irányú fejlődésért folyó harcuk­ban. Franciaország a második világhábo­rú elején súlyos vereséget szenvedett a fasiszta német-japán szövetségesek­től. Szerepét az indokínai gyámnál on Japán vette át, amely kegyetlenül el­nyomta a három nép nemzeti szabad­ságtörekvéseit. A fasiszta erők vere­ségével a japán hadsereg is szétesett. Ennek nyomán Vietnam 1945. szep­tember 2-án, Laosz október 12-én ki­vívta függetlenségét. Az új erőre ka­pott francia imperializmus azonban új háborút robbantott ki Indokínában. A francia-barát Bao Daj császár trónra juttatásával az indokínai népiek egy­más ellen uszításával vissza akarta állítani hatalmát. Ez a „piszkos” rablóháború újra összekovácsolta e térség népeit. Az Indokínai Kommunista Párt kezde­ményezésére 1951 márciusában Viet­nam a Patet Lao (Laosz) és Kambod­zsa nemzeti erői megalakították az Indokínai Népek Egységes Nemzeti Frontját. Ez a szövetség oly erős volt, hogy az Amerika és Anglia által segí­tett Franciaország sem bírt vele. A francia hadsereg Die Bien Phu-nál elszenvedett veresége után Franciaország tárgyalóasztalhoz kény­szerült. 1945-ben összeült a sokat idé­zett genfi értekezlet. Ezzel ért véget a francia uralom „Indokínában”. Máté György (Következik: 3. Még egy „civilizátor” Amerika) Az egykori Indokínában még most is az isi települési formában élnek tanná felv.) Szerda, 1970 juntus fc Hírek a világpolitikából ist (Moszkva, MTI) Az Oroszor­szági Föderáció Minisztertaná­csa megvitatta a köztársaság 1971—1975. évi népgazdaságfej­lesztésének fő irányait. A mi­nisztertanács ülésén nagy be­szédet mondott Leonyid Brezs­­nyev, az SZKP Központi Bi­zottságának főtitkára. (Róma, MTI) Országszerte ka­tonai díszszemlékkel emlékez­tek meg Olaszország nemzeti ünnepéről, az Olasz Köztársa­ság kikiáltásának 24. évfordu­lójáról. Ebből az alkalomból impozáns díszszemle volt Ró­mában kedden délelőtt, Saragat köztársasági elnök jelenlété­ben. Hasonló nagyszabású díszszemle volt Torinóban és Firenzében is. (Stockholm, Reuter) Gunnar Myrdal professzor, a Vietnam­mal foglalkozó svéd bizottság elnöke kedden közölte, hogy a Phnom Penh-i puccsista kor­mány elkobzott egy nagyobb gyógyszerküldeményt, amelyet több segélyszervezet küldött a dél-vietnami partizánoknak. A népi erőknek kért küldeményt a puccsista kormány lefoglalta. Myrdal professzor felszólította a svéd kormányt, hogy az ügy­­ben erélyesen tiltakozzék a Lon Nol kormánynál. (Párizs, AFP) Kedden dél­előtt Párizsban megnyílt a nyugat-európai unió közgyűlé­sének 16. ülésszaka. A Közös Piac hat tagországa és Nagy- Britannia parlamenti képvise­lőiből álló közgyűlésben a nyu­gat-európai unió miniszterta­nácsának soros elnöke, Walter Scheel nyugatnémet külügy­miniszter tartott beszámolót.­­ (Damaszkusz, AFP) Mint a Szíriai katonai szóvivő közölte, kedden délután csaknem egy­órás tüzérségi párbaj folyt iz­raeli és szíriai fegyveres erők között.

Next