Napló, 1970. augusztus (Veszprém, 26. évfolyam, 179-203. szám)

1970-08-02 / 180. szám

—­2 Támadnak Kambodzsában a felszabadító erők Harcok Phnom Penh környékén A kambodzsai felszabadító erők nagyobb szabású offen­­zívát indítottak Phnom Penh­­től északra, amelynek célja a kormánycsapatok megerősí­tett állásainak elfoglalása, a hírt a kambodzsai kormány­hadsereg főparancsnoksága jelentette be szombaton az­zal, hogy a támadást „már régóta várták”. Az éjszaka folyamán több súlyos támadás indult kulcs­­fontosságú pontokon. Szom­baton a legfenyegetettebb hely a kormány részére Kom­­pong Thom tartományi szék­hely környéke volt, 130 kilo­méterre északra Phnom Penhtől, ahol mintegy két hónappal ezelőtt a Len Nol­­kormány két hadosztályát kerítették be a felszabadító erők. Az éjszaka folyamán 1000—2000 főnyi szabadság­­harcos egység támadást indí­tott a város ellen. Ugyanebben az időben a felszabadító erők megtámad­ták 65 kilométerre a főváros­tól észak-keletre a Skou­ térségébe vezető fontos útvo­nalat. A kambodzsai katonai szó­vivő szerint nem világos, hogy az új offenzívának cél­ja-e Phnom Penh megtáma­dása is. Potsdam alapelvei ma is érvényesek Koszigin üzenete az amerikai, francia és angol kormányfőkhöz A potsdami egyezmény megkötésének 25. évforduló­ja alkalmából Alekszej Ko­szigin szovjet kormányfő üzenetet intézett Richard Nixon amerikai elnökhöz, Georges Pompidou francia köztársasági elnökhöz és Ed­ward Heath angol miniszter­­elnökhöz. az üzenetben Ko­szigin kijelenti: „A Szovjetunió változatla­nul tartja magát a békesze­rető és demokratikus potsda­mi elvekhez. Síkraszáll az európai biztonság pilléreinek megszilárdításáért, a széles­körű nemzetközi együttmű­ködés kibontakoztatásáért és e célból a megoldásra váró időszerű problémáknak egy összeurópai fórumon való megvitatásáért”. A szovjet minisztertanács elnöke a továbbiakban hang­súlyozza: „Potsdam alapelvei ma is a háború utáni európai béke­­berendezés alapját alkotják. Teljesítésük napjainkban a jelenlegi európai határok sérthetetlenségének és a má­sodik világháború, s az ezt követő fejlődés eredménye­képpen létrejött politikai re­alitásoknak az elismerését, az európai kontinens szilárd biztonságának megteremtését jelenti”. Nixon sajtóértekezletének visszhangja Nixon elnök csütörtök esti sajtóértekezlete általános borúlátást keltett amerikai politikai körökben David Bruce párizsi küldetésének jövőjét illetően. Megállapít­ják, hogy amikor az új főde­legátus jövő hétfőn elfoglal­ja helyét a négyes­ értekezlet amerikai küldöttségének élén, vajmi kevés marad ab­ból a „nagy manőverezési szabadságból” amelyet Nixon elnök ígért a tekintélyes dip­lomata kinevezése alkalmá­ból. A New York Times diplo­máciai szemleírója rámutat, hogy a legutóbbi sajtóérte­kezletén Nixon elnök még korábbi álláspontjához képest is visszalépett és Bruce kül­detésének előestéjén „az amerikai kormány kemé­nyebb tárgyalási álláspontra helyezkedik, mint egy évvel ezelőtt a szemleíró emlé­keztet rá, hogy július elsejei tv-nyilatkozatában Nixon még csak a Dél-Vietnamra „ráerőltetett koalícióval szemben foglalt állást, de nyitvahagyta a kaput egy megegyezés után létrehozan­dó koalíciós kormány előtt. Csütöröki sajtóértekezletén azonban teljes összhangban Thieu saigoni elnökkel , Nixon ezt a lehetőséget is ka­tegorikusan elutasította. Washingtoni megfigyelők rámutatnak, hogy amerikai hivatalos körök újabban egy tűzszüneti javaslat lehetősé­gét emlegették, mint kiveze­tő utat a párizsi tárgyalások zsákutcájából. Pénteki sajtó­­értekezletén azonban Thieu ezt a gondolatot is elutasítot­ta, washingtoni feltételezés szerint a Fehér Ház áldásá­val. Megkezdte munkáját az ASZÚ végrehajtó bizottsága Szombaton este Kairóban helyi idő szerint 20 óra 30 perckor Nasszer elnökletével megkezdte munkáját az Arab Szocialista Unió végrehajtó bizottságának rendkívüli ülé­se. Kairói hírek szerint a ta­nácskozáson a közel-keleti válság békés rendezése ér­dekében teendő legközelebbi egyiptomi lépéseket vitat­ják meg. Izraeli támadás a Szuezi csatorna mentén Izrael szombaton ismét megsértete a Szuezi csatorna mentén létesített tűzszüneti vonalakat, jóllehet pénteken bejelentete, hogy hozzájárul a három hónapos tűzszünet kihirdetéséhez. Mint Kairó­ban hivatalosan közölték, szombaton az izraeli hadse­reg szárazföldi és légi erői a csatorna mentén lévő egyip­tomi állásokat támadták Az egyiptomi légelhárító ütegek a támadókat elűzték anélkül, hogy azok az egyiptomi állá­sokban károkat okozhattak volna. Hétfőn arab értekezlet lesz Tripoliban Mint a MENA hírügynök­ség jelenti, Algéria, Irak, Jordánia, Líbia az Egyesült Arab Köztársaság, Szudán és Szíria külügy- és hadügy­miniszterei vesznek részt az arab országok Tripoliban tartandó értekezletén. A hétfőn kezdődő tanács­kozáson a résztvevők a kö­zel-keleti helyzet legújabb fejleményeit vitatják meg. Nimeri, a szudáni forra­dalmi tanács elnöke szomba­ton kijelentette, hogy közel­­keleti helyzetre vonatkozó amerikai kezdeményezés lé­nyegében az ENSZ Biztonsá­gi Tanácsa által hozott hatá­rozaton alapul. Az amerikai kezdeménye­zésből — folytatta Nimeri — olyan következtetés vonható le, hogy az Egyesült Államok változtatni óhajt Izrael poli­tikai és katonai támogatásá­ra vonatkozó egyoldalú poli­tikáján. Washington azt kö­vetően terjesztette elő javas­latait, hogy az ellenség az Egyesült Államok katonai és politikai támogatása ellenére sem tudta megvalósítani cél­kitűzéseit, míg az arab orszá­gok, mindenekelőtt Egyiptom sikeresen építették ki ütöké­­l­yes fegyveres erőiket, e - mondotta. NAPLÓ A VILÁGHÍRADÓ így látja a hetet kommentátorunk, Réti Ervin: Prolongált szállodafoglalás AZ ESEMÉNYEK KRÓNIKÁJA HÉTFŐ: Szovjet—nyugatnémet külügyminiszteri tárgyalások Moszkvában Osztrák javaslat az európai biztonsági konferencia napirendjére KEDD: Amerikai—spanyol támaszpont megállapodás, növekvő fe­szültség Madridban SZERDA: Colombo kormányalakítási kísérletei Olaszországban CSÜTÖRTÖK: NDK nyilatkozat a potsdami szerződés évfordulóján Kairó diplomáciai offenzívája, arabközi nézeteltérések FENTEK: Újabb véres összetűzések Észak-Írországban A SALT megbeszélések Sí. ülése Bécsben SZOMBAT: Harcok az indokínai csatatereken Tizenöt héttel ezelőtt, vagy nyolcszáz tudósító kollégám­mal együtt magam is ott szo­rongtam a bécsi Hofburgban, a szovjet—amerikai atomtár­gyalások sajtóközpontjában. Az ünnepélyes megnyitó, s az első nyilatkozatok elhang­zása után hamar szétszéled­tünk: a SALT, a nukleáris leszerelési megbeszélések a maratoni műfajba tartoznak. A párbeszédet ráadásul köl­csönösen elhatározott titok­tartás övezi, a buzgó bécsi rendőrök különleges brigádja még a nagykövetségi paloták alatti csatornákat is átfésül­te, nem helyezett-e valaki kíváncsi lehallgató készülé­ket a kanálisokba ... A jelek szerint sem a tény­leges, sem a diplomáciai csa­tornákon át nem kerültek a nyilvánosság elé valóban megbízható, részletes értesü­lések. Egy formálisnak tűnő, de mégis jelentősnek ítélhető részlet azonban kézenfekvő. A párbeszéd máris hosszabb­ra nyúlt, mint eredetileg ter­vezték. Mind a szovjet, mind az amerikai küldöttség elő­ször két hónapra foglalta le bécsi szállását, később azon­ban további két hónapra prolongálták a szobafoglalá­sokat. Az osztrák lapok reményt­­keltőnek tartják a párbe­szédnek ezt az elhúzódását. A hét péntekjén ült össze hu­szonnyolcadszor a két dele­gáció, s a kétórás összejöve­tel tekintélyes részét kötet­len beszélgetésre és tájéko­zódásra használták fel. Egyes bécsi sajtóorgánumok ugyan­akkor kissé el is galoppíroz­­ták magukat, mert már arról írtak, hogy Nixon villámlá­togatást tesz Bécsben, SALT ügyekben. A látogatásra vo­natkozólag hitelt érdemlő­­ ér­tesülésről nem lehet beszélni, a jelek szerint csupán „szen­záció” volt. A józan kommentátorok természetesen mértéktartók, s megismétlik a hosszas tár­gyalásokkal kapcsolatban ki­alakult véleményüket. Az eszmecsere folyamatossága azt mutatja, hogy van igény a szót­ értésre, de az akárcsak részleteredmények érdeké­ben is nem kis nehézségeket kell leküzdeni. A világ min­denképpen megelégedéssel veszi tudomásul, hogy amikor ezekben a napokban a hiro­­simai atombombatámadás huszonötödik évfordulójára emlékezünk, a két szuper­nagyhatalom párbeszéde nem szakadt meg atom­ügyekben. Egy másik időszerű meg­beszélés-sorozatról sem igen szivároghatnak ki részletek. A Szovjetunió és az NSZK megegyezése szerint Moszk­vában bizalmas tanácskozá­sok folynak. Egyelőre nincs tehát helye a találgatások­nak, pontosabban a nyugat­német jobboldali lapok fele­lőtlen kombináció-özöne a légkör mérgezését a helyzet rontását szolgálja. A szovjet fővárosba rekordszám vonul­tak fel a nyugatnémet kü­­­löntudósítók és szándékaik korántsem mondhatók egy­formának ... Már a tárgya­lási start előtt tanúi lehet­tünk annak, hogy különböző okmányok közlésével miként próbáltak valóságos jobbol­dali rohamot intézni a Brandt kormány ellen: fokozták a nyomást a bonni kabinetre, nehogy elismerje a realitá­soknak akár az elemeit is. A kormányhoz közelálló nyugatnémet lapok ennek kapcsán a hivatalos Bonn nem elég erős tárgyalási po­zíciójáról szólnak, megfeled­kezve róla, hogy abban saját felemás politikájuk, tétová­zásuk, az ultrákkal szembeni elnézésük is ludas. Annyit a részletek ismerete nélkül is tudunk, hogy a Szovjetunió elismeri az európai realitá­sokat, s következetesen mun­kálkodik kontinensünk biz­tonságáért. A siker és a kö­zeledés kulcsa olyan érte­lemben tehát az NSZK kezé­ben van, hogy mennyire akar és tud átlépni a korábbi CDU —CSU kurzus­a állásfoglalá­sainak­ korlátain. Ez nyilván nem könnyű, és szovjet rész­ről sem hiányzik a türelem. A moszkvai tényhírek bízott­­ságok alakításáról, a külügy­miniszterek tervezettnél hosszabb és rendkívüli ösz­­szejöveteleiről, a rövid szü­netekről jelezhetik: az élénk diplomáciai tevékenység folytatódik. A moszkvai „szálloda­foglalások” időtar­tamáról nincs hír, a világköz­véleménynek — éppen az ügy érdekében — átmenetileg tu­domásul kell vennie az infor­máció szűkét. S a moszkvai tárgyalások­ra is rímel egy negyedszáza­dos évforduló. 1945 olyan történelmi jelentőségű esz­tendő volt, hogy huszonöt évvel később van miről meg­emlékeznünk. Az NDK, a másik német állam kor­mány­nyilatkozata a pots­dami szerződést idézte fel. Azóta sok minden történt, de Potsdam szelleme változatla­nul érvényben van. Ma mindenekelőtt a két német állam nemzetközi jogilag ren­dezett békés egymás mellett élését, demokratikus rendjét jelenti. (Ez az NDK-ban megvalósult, az NSZK belső állapotai azonban potsdami értelemben is — sok kíván­nivalót hagynak maguk után). Egy szovjet—nyugatnémet egyezmény s Bonn elhatáro­lódása az NSZK reakciós, revansiszta erőitől, a jelen körülmények között bizonyít­hatná a Brandt kabinet szán­dékát, hogy hozzákezd a ko­rábbi kormányok mulasztá­sainak helyrehozásához. Az előrelépés Moszkvában, amint erre nemrég Walter Ulbricht célzott, kedvezően érintené a két állam tanács­kozásainak esetleges folyta­tódását, s nyilván nem len­ne hatás nélkül a lengyel E NSZK párbeszédre sem. Varsó és Bonn között eddig öt tárgyalási fordulóra ke­rült sor, s a hatodik Moszk­va után következik. Szenzációk helyett kivá­rásra van szükség, s ez eset­ben azt hiszem egyetlen fe­lelős kommentátor sem bán­ja, ha érdemben csak utólag szívh­at az előttünk zajló két fontos párbeszédhez. Moszkvában folytatódnak a szovjet—nyugatnémet tárgya­lások. A megbeszélések szünetében Andrej Gromiko szov­jet külügymiszter (baloldali) ebédet adott Walter Scheel nyugatnémet külügyminiszter (jobboldali) tiszteletére Kairóban az Arab Szocialista Unió kongresszusán Nasszer elnök, több világpolitikai, horderejű beszédet mondott és válaszolt Rogers amerikai külügyminiszter közel-keleti tervére. Nasszer állásfoglalásai megerősítették, hogy az EAK minden lehetőséget megragad a válság békés, poli­tikai rendezésére, a Biztonsági Tanács valamennyi nagy­hatalom által elfogadott 1967. november 22-i határozatá­nak megfelelően Golda Meir izraeli miniszterelnök újságíróknak bejelenti, hogy kormánya elfogadta a közel-keleti rendezést célzó amerikai javaslatot A képen Emilio Colombo új kijelölt olasz miniszterelnök látható, aki Andreotti kudarca után megbízást kapott a kormánykoalíció megalakítására Vasárnap, 1570. augusztus 2.

Next