Napló, 1970. augusztus (Veszprém, 26. évfolyam, 179-203. szám)
1970-08-02 / 180. szám
—2 Támadnak Kambodzsában a felszabadító erők Harcok Phnom Penh környékén A kambodzsai felszabadító erők nagyobb szabású offenzívát indítottak Phnom Penhtől északra, amelynek célja a kormánycsapatok megerősített állásainak elfoglalása, a hírt a kambodzsai kormányhadsereg főparancsnoksága jelentette be szombaton azzal, hogy a támadást „már régóta várták”. Az éjszaka folyamán több súlyos támadás indult kulcsfontosságú pontokon. Szombaton a legfenyegetettebb hely a kormány részére Kompong Thom tartományi székhely környéke volt, 130 kilométerre északra Phnom Penhtől, ahol mintegy két hónappal ezelőtt a Len Nolkormány két hadosztályát kerítették be a felszabadító erők. Az éjszaka folyamán 1000—2000 főnyi szabadságharcos egység támadást indított a város ellen. Ugyanebben az időben a felszabadító erők megtámadták 65 kilométerre a fővárostól észak-keletre a Skou térségébe vezető fontos útvonalat. A kambodzsai katonai szóvivő szerint nem világos, hogy az új offenzívának célja-e Phnom Penh megtámadása is. Potsdam alapelvei ma is érvényesek Koszigin üzenete az amerikai, francia és angol kormányfőkhöz A potsdami egyezmény megkötésének 25. évfordulója alkalmából Alekszej Koszigin szovjet kormányfő üzenetet intézett Richard Nixon amerikai elnökhöz, Georges Pompidou francia köztársasági elnökhöz és Edward Heath angol miniszterelnökhöz. az üzenetben Koszigin kijelenti: „A Szovjetunió változatlanul tartja magát a békeszerető és demokratikus potsdami elvekhez. Síkraszáll az európai biztonság pilléreinek megszilárdításáért, a széleskörű nemzetközi együttműködés kibontakoztatásáért és e célból a megoldásra váró időszerű problémáknak egy összeurópai fórumon való megvitatásáért”. A szovjet minisztertanács elnöke a továbbiakban hangsúlyozza: „Potsdam alapelvei ma is a háború utáni európai békeberendezés alapját alkotják. Teljesítésük napjainkban a jelenlegi európai határok sérthetetlenségének és a második világháború, s az ezt követő fejlődés eredményeképpen létrejött politikai realitásoknak az elismerését, az európai kontinens szilárd biztonságának megteremtését jelenti”. Nixon sajtóértekezletének visszhangja Nixon elnök csütörtök esti sajtóértekezlete általános borúlátást keltett amerikai politikai körökben David Bruce párizsi küldetésének jövőjét illetően. Megállapítják, hogy amikor az új fődelegátus jövő hétfőn elfoglalja helyét a négyes értekezlet amerikai küldöttségének élén, vajmi kevés marad abból a „nagy manőverezési szabadságból” amelyet Nixon elnök ígért a tekintélyes diplomata kinevezése alkalmából. A New York Times diplomáciai szemleírója rámutat, hogy a legutóbbi sajtóértekezletén Nixon elnök még korábbi álláspontjához képest is visszalépett és Bruce küldetésének előestéjén „az amerikai kormány keményebb tárgyalási álláspontra helyezkedik, mint egy évvel ezelőtt a szemleíró emlékeztet rá, hogy július elsejei tv-nyilatkozatában Nixon még csak a Dél-Vietnamra „ráerőltetett koalícióval szemben foglalt állást, de nyitvahagyta a kaput egy megegyezés után létrehozandó koalíciós kormány előtt. Csütöröki sajtóértekezletén azonban teljes összhangban Thieu saigoni elnökkel , Nixon ezt a lehetőséget is kategorikusan elutasította. Washingtoni megfigyelők rámutatnak, hogy amerikai hivatalos körök újabban egy tűzszüneti javaslat lehetőségét emlegették, mint kivezető utat a párizsi tárgyalások zsákutcájából. Pénteki sajtóértekezletén azonban Thieu ezt a gondolatot is elutasította, washingtoni feltételezés szerint a Fehér Ház áldásával. Megkezdte munkáját az ASZÚ végrehajtó bizottsága Szombaton este Kairóban helyi idő szerint 20 óra 30 perckor Nasszer elnökletével megkezdte munkáját az Arab Szocialista Unió végrehajtó bizottságának rendkívüli ülése. Kairói hírek szerint a tanácskozáson a közel-keleti válság békés rendezése érdekében teendő legközelebbi egyiptomi lépéseket vitatják meg. Izraeli támadás a Szuezi csatorna mentén Izrael szombaton ismét megsértete a Szuezi csatorna mentén létesített tűzszüneti vonalakat, jóllehet pénteken bejelentete, hogy hozzájárul a három hónapos tűzszünet kihirdetéséhez. Mint Kairóban hivatalosan közölték, szombaton az izraeli hadsereg szárazföldi és légi erői a csatorna mentén lévő egyiptomi állásokat támadták Az egyiptomi légelhárító ütegek a támadókat elűzték anélkül, hogy azok az egyiptomi állásokban károkat okozhattak volna. Hétfőn arab értekezlet lesz Tripoliban Mint a MENA hírügynökség jelenti, Algéria, Irak, Jordánia, Líbia az Egyesült Arab Köztársaság, Szudán és Szíria külügy- és hadügyminiszterei vesznek részt az arab országok Tripoliban tartandó értekezletén. A hétfőn kezdődő tanácskozáson a résztvevők a közel-keleti helyzet legújabb fejleményeit vitatják meg. Nimeri, a szudáni forradalmi tanács elnöke szombaton kijelentette, hogy közelkeleti helyzetre vonatkozó amerikai kezdeményezés lényegében az ENSZ Biztonsági Tanácsa által hozott határozaton alapul. Az amerikai kezdeményezésből — folytatta Nimeri — olyan következtetés vonható le, hogy az Egyesült Államok változtatni óhajt Izrael politikai és katonai támogatására vonatkozó egyoldalú politikáján. Washington azt követően terjesztette elő javaslatait, hogy az ellenség az Egyesült Államok katonai és politikai támogatása ellenére sem tudta megvalósítani célkitűzéseit, míg az arab országok, mindenekelőtt Egyiptom sikeresen építették ki ütökélyes fegyveres erőiket, e - mondotta. NAPLÓ A VILÁGHÍRADÓ így látja a hetet kommentátorunk, Réti Ervin: Prolongált szállodafoglalás AZ ESEMÉNYEK KRÓNIKÁJA HÉTFŐ: Szovjet—nyugatnémet külügyminiszteri tárgyalások Moszkvában Osztrák javaslat az európai biztonsági konferencia napirendjére KEDD: Amerikai—spanyol támaszpont megállapodás, növekvő feszültség Madridban SZERDA: Colombo kormányalakítási kísérletei Olaszországban CSÜTÖRTÖK: NDK nyilatkozat a potsdami szerződés évfordulóján Kairó diplomáciai offenzívája, arabközi nézeteltérések FENTEK: Újabb véres összetűzések Észak-Írországban A SALT megbeszélések Sí. ülése Bécsben SZOMBAT: Harcok az indokínai csatatereken Tizenöt héttel ezelőtt, vagy nyolcszáz tudósító kollégámmal együtt magam is ott szorongtam a bécsi Hofburgban, a szovjet—amerikai atomtárgyalások sajtóközpontjában. Az ünnepélyes megnyitó, s az első nyilatkozatok elhangzása után hamar szétszéledtünk: a SALT, a nukleáris leszerelési megbeszélések a maratoni műfajba tartoznak. A párbeszédet ráadásul kölcsönösen elhatározott titoktartás övezi, a buzgó bécsi rendőrök különleges brigádja még a nagykövetségi paloták alatti csatornákat is átfésülte, nem helyezett-e valaki kíváncsi lehallgató készüléket a kanálisokba ... A jelek szerint sem a tényleges, sem a diplomáciai csatornákon át nem kerültek a nyilvánosság elé valóban megbízható, részletes értesülések. Egy formálisnak tűnő, de mégis jelentősnek ítélhető részlet azonban kézenfekvő. A párbeszéd máris hosszabbra nyúlt, mint eredetileg tervezték. Mind a szovjet, mind az amerikai küldöttség először két hónapra foglalta le bécsi szállását, később azonban további két hónapra prolongálták a szobafoglalásokat. Az osztrák lapok reménytkeltőnek tartják a párbeszédnek ezt az elhúzódását. A hét péntekjén ült össze huszonnyolcadszor a két delegáció, s a kétórás összejövetel tekintélyes részét kötetlen beszélgetésre és tájékozódásra használták fel. Egyes bécsi sajtóorgánumok ugyanakkor kissé el is galoppírozták magukat, mert már arról írtak, hogy Nixon villámlátogatást tesz Bécsben, SALT ügyekben. A látogatásra vonatkozólag hitelt érdemlő értesülésről nem lehet beszélni, a jelek szerint csupán „szenzáció” volt. A józan kommentátorok természetesen mértéktartók, s megismétlik a hosszas tárgyalásokkal kapcsolatban kialakult véleményüket. Az eszmecsere folyamatossága azt mutatja, hogy van igény a szót értésre, de az akárcsak részleteredmények érdekében is nem kis nehézségeket kell leküzdeni. A világ mindenképpen megelégedéssel veszi tudomásul, hogy amikor ezekben a napokban a hirosimai atombombatámadás huszonötödik évfordulójára emlékezünk, a két szupernagyhatalom párbeszéde nem szakadt meg atomügyekben. Egy másik időszerű megbeszélés-sorozatról sem igen szivároghatnak ki részletek. A Szovjetunió és az NSZK megegyezése szerint Moszkvában bizalmas tanácskozások folynak. Egyelőre nincs tehát helye a találgatásoknak, pontosabban a nyugatnémet jobboldali lapok felelőtlen kombináció-özöne a légkör mérgezését a helyzet rontását szolgálja. A szovjet fővárosba rekordszám vonultak fel a nyugatnémet különtudósítók és szándékaik korántsem mondhatók egyformának ... Már a tárgyalási start előtt tanúi lehettünk annak, hogy különböző okmányok közlésével miként próbáltak valóságos jobboldali rohamot intézni a Brandt kormány ellen: fokozták a nyomást a bonni kabinetre, nehogy elismerje a realitásoknak akár az elemeit is. A kormányhoz közelálló nyugatnémet lapok ennek kapcsán a hivatalos Bonn nem elég erős tárgyalási pozíciójáról szólnak, megfeledkezve róla, hogy abban saját felemás politikájuk, tétovázásuk, az ultrákkal szembeni elnézésük is ludas. Annyit a részletek ismerete nélkül is tudunk, hogy a Szovjetunió elismeri az európai realitásokat, s következetesen munkálkodik kontinensünk biztonságáért. A siker és a közeledés kulcsa olyan értelemben tehát az NSZK kezében van, hogy mennyire akar és tud átlépni a korábbi CDU —CSU kurzusa állásfoglalásainak korlátain. Ez nyilván nem könnyű, és szovjet részről sem hiányzik a türelem. A moszkvai tényhírek bízottságok alakításáról, a külügyminiszterek tervezettnél hosszabb és rendkívüli öszszejöveteleiről, a rövid szünetekről jelezhetik: az élénk diplomáciai tevékenység folytatódik. A moszkvai „szállodafoglalások” időtartamáról nincs hír, a világközvéleménynek — éppen az ügy érdekében — átmenetileg tudomásul kell vennie az információ szűkét. S a moszkvai tárgyalásokra is rímel egy negyedszázados évforduló. 1945 olyan történelmi jelentőségű esztendő volt, hogy huszonöt évvel később van miről megemlékeznünk. Az NDK, a másik német állam kormánynyilatkozata a potsdami szerződést idézte fel. Azóta sok minden történt, de Potsdam szelleme változatlanul érvényben van. Ma mindenekelőtt a két német állam nemzetközi jogilag rendezett békés egymás mellett élését, demokratikus rendjét jelenti. (Ez az NDK-ban megvalósult, az NSZK belső állapotai azonban potsdami értelemben is — sok kívánnivalót hagynak maguk után). Egy szovjet—nyugatnémet egyezmény s Bonn elhatárolódása az NSZK reakciós, revansiszta erőitől, a jelen körülmények között bizonyíthatná a Brandt kabinet szándékát, hogy hozzákezd a korábbi kormányok mulasztásainak helyrehozásához. Az előrelépés Moszkvában, amint erre nemrég Walter Ulbricht célzott, kedvezően érintené a két állam tanácskozásainak esetleges folytatódását, s nyilván nem lenne hatás nélkül a lengyel E NSZK párbeszédre sem. Varsó és Bonn között eddig öt tárgyalási fordulóra került sor, s a hatodik Moszkva után következik. Szenzációk helyett kivárásra van szükség, s ez esetben azt hiszem egyetlen felelős kommentátor sem bánja, ha érdemben csak utólag szívhat az előttünk zajló két fontos párbeszédhez. Moszkvában folytatódnak a szovjet—nyugatnémet tárgyalások. A megbeszélések szünetében Andrej Gromiko szovjet külügymiszter (baloldali) ebédet adott Walter Scheel nyugatnémet külügyminiszter (jobboldali) tiszteletére Kairóban az Arab Szocialista Unió kongresszusán Nasszer elnök, több világpolitikai, horderejű beszédet mondott és válaszolt Rogers amerikai külügyminiszter közel-keleti tervére. Nasszer állásfoglalásai megerősítették, hogy az EAK minden lehetőséget megragad a válság békés, politikai rendezésére, a Biztonsági Tanács valamennyi nagyhatalom által elfogadott 1967. november 22-i határozatának megfelelően Golda Meir izraeli miniszterelnök újságíróknak bejelenti, hogy kormánya elfogadta a közel-keleti rendezést célzó amerikai javaslatot A képen Emilio Colombo új kijelölt olasz miniszterelnök látható, aki Andreotti kudarca után megbízást kapott a kormánykoalíció megalakítására Vasárnap, 1570. augusztus 2.