Napló, 1970. szeptember (Veszprém, 26. évfolyam, 204-229. szám)

1970-09-17 / 218. szám

Csütörtök, 1970 szeptember 17.­ Megyei vezetők a mezőgazdasági kiállításon Kedden köszöntöt­ték a mezőgazdasági kiállítás és vásár egymilliomodik lá­togatóját. A roppant nagy érdeklődés azt jelenti, hogy az or­szág minden tizedik állampolgára megte­kintette mezőgazda­ságunk reprezenta­tív szemléjét , hol­ott még néhány nap hátra van. A me­gyénkben látogatók­ról ugyan nincs pon­tos „kimutatás”, de hogy ezrek és ezrek szereztek betekin­tést, sok-sok tapasz­talatot, munkájuk­hoz ösztönzést, az bizonyos. Megyénk kiállítói — mintegy 20 gazda­ság — nagyszerűen szerepelnek. Nemcsak érmek, díjak, elismerő okle­velek jelzik termelői, te­nyésztői munkájuk magas színvonalát, hanem az is, hogy számtalan üzletet kö­töttek, s a kiállított tenyész­állataikat magas áron a helyszínen megvásárolták. Az érdeklődők, szakembe­rek között kedden megyénk párt-, állami és társadalmi szerveinek vezetői is megte­kintették a kiállítást. Első­sorban természetesen me­gyénk bemutatóit látogatták meg. Részt vett a vásári szemlén Józsa János, a me­gyei pártbizottság titkára, Szabó Kálmán, az SZMT ve­zető titkára, a megyei párt­­végrehajtó­ bizottság tagjai, Vándor József, a megyei ta­­nács vb elnökhelyettese, dr. Spilák Antal, a megyei párt­bizottság gazdaságpolitikai osztályának vezetője, Dobson Ferenc osztályvezető-helyet­tes, Bálint Ferenc, a ME­­DOSZ megyei titkára, Patkó Lajos, a megyei tanács ke­reskedelmi osztályának ve­zetője, társaságukban volt dr. Mészáros István, a MÉM szervezési és ellenőrzési fő­osztályának vezetője. A kiállítás gépesítési be­mutatóján Benedek Mihály, a gépjavító vállalat igazga­tója, az állattenyésztés ered­ményeiről Keszei Lajos, az állattenyésztési felügyelőség megyei vezetője, és dr. Ko­vács József, a Keszthelyi Ag­rártudományi Egyetem tan­székvezető tanára (a vezeté­sével dolgozó kollektíva munkájának kimagasló sike­re, hogy nagy fehér hússer­tésük immár hatodik alka­lommal kapta meg a kiállí­tás tenyésztői nagydíját!), a növénytermesztés és a kerté­szet kiállítóiról .Takács I­ászló, a megyei tanács me­zőgazdasági és élelmezésügyi osztályának helyettes vezető­je tájékoztatta a vendége­ket.­ A vásárváros megtekintése során a vendégek felkeres­ték a kiállító állami gazda­ságok pavilonjait, köztük a veszprémi gazdaság népszerű boltját, és a badacsonyi sző­lősgazdák nagy forgalmú borkóstolóját. A kiállítási szemle egy részlete. A vendégek a Mezőgazdasági Gép­javító Vállalat ezüst, illetve bronz érmet nyert gépei előtt. Tájékoz­tató: Benedek Mihály a vállalat igazgatója. . (Fotó: Borbás János) A szív és vektorai ■— Ez itt az Origó... (Koordinátarendszerek ki­indulópontja, meghatározója térben a pontnak, metsző­pontja a tengelyeknek.) Egy orvos, az orvostudo­mányok doktora matemati­kai modellt szerkesztett. A főorvosi szoba fehér hangu­latában, régi iskolám fekete táblája jut eszembe, isko­lás magyarázata matematika tanáromnak. Algebraleckét kapok dr. Antalóczy Zoltán­tól a füredi szívkórházban. — Először a modellen gon­dolkodtam. A harmadik el­képzelésem megvalósítása a műszer. Először volt tehát a modell... Nem. Először volt az or­vos. — Meséljen magáról fő­orvos úr. — Nem tudom, mi ér­dekli. Dús fekete hajú,­­szemüve­ges. Fiatal. Dossziét nyit ki maga előtt. Látom, újságki­vágások, mintha abból „puskázná”, mi érdekelheti az újságírókat. — Negyvenhét éves va­gyok. Tizenhárom éve Füre­den dolgozom, előtte Buda­pesten, a IX. számú Belgyó­gyászati Klinikán voltam Huszonhárom éve kaptam meg a diplomámat. Kitünte­téssel, „Sub laurea Almáé Matris" aranygyűrűvel vé­geztem. Mi érdekli még? (Én is „puskáztam”. Tu­dom: dr. Antalóczy Zoltán 1960 óta az orvostudomán­n­ volt doktora, kandidátusa 1969 óta, 1966-ban a New York-i Tudományos Akadé­mia tagjai közé választotta.) — Hogyan lett orvos? — Orvos akartam lenni. Várnám a folytatást, de nincs. Pillanatnyi csend, mert az ismeretlenről nehéz kérdezni, s mert a főorvos szinte haragszik vendégére: nem akar, vagy nem szeret dicsekedni. Egy tétova moz­dulat. — Talán a műszer .. Azért jöttem. A Magyar Távirati Iroda röppentette a világba a hírt, tette ismertté hazai szakmai körökön túl is a Triaxicardiometer-t, dr. Antalóczy Zoltán, dr. Solti Ernő és Horváth Kálmán új szívműködésvizsgáló beren­dezését, szaba­dalmát. Csodákat mesélnek a be­rendezésről. A gyógypark padjain hallottam először. — Holnap TCM-mel is megvizsgálnak — furcsa büszkélkedéseik vannak a betegeknek. — Csoda? — kérdezi bosz­­szankodó vállrándítással a főorvos. — A matematika csodája, talán. Ha a logika, az egzakt tudományok cso­dát jelentenek. — Matematika? — Az. Várjon, megmagya­rázom. Ez itt az Origó ... — Ön orvos, vagy mate­matikus? — Orvos vagyok. De vala­mit, amiben hittem, meg akartam valósítani. Ezért tanulmányoztam a matema­tikát, algebrát. Az egyetemi szint fölötti vektor algebrát, modellezést. — Kellett ahhoz, amit a­kartam. A Triaxicardiometer a szív vektoros működését vizsgáló berendezés. — Képzeljen el egy térbe­li koordinátarendszert, mely­nek origója a szív. A ten­gelyek meghatározta vekto­rok kölcsönös kapcsolata, a mért értékek közötti össze­függések információt adnak az orvosnak. Ezek egy részét számításokkal meg lehetett kapni, hosszas számítások­kal. A m­i berendezésünkhöz computert kapcsoltunk, mely ezredmásodpercek alatt el­végzi a műveleteket. Ha kí­vánjuk, számértékeket ka­punk, vagy pedig a számada­tokat grafikusan is ábrázol­hatjuk. — Mit jelent a berendezés a gyógyászatban? — Könnyíti, egyszerűsíti, gyorsítja az orvos munkáját, gyorsítja a gyógyítást. Biz­tos információkat ad. Segít a diagnosztikában. Az év elején készült el a műszer prototípusa. Május­ban kiállították a BNV-n Egy hónapja a füredi Állami Szívkórházban dolgozik. (A főorvos úgy mondják, minden reggel, mikor beér a kórházba, felveszi fehér kö­penyét és „meglátogatja” a műszert. Mikor kérdezem erről, mintha zavarba jön­ne. — Sok munkám, hitem, akaratom van benne.) Akarat. Dr. Antalóczy Zoltán sokszor mondta ezt a szót a beszélgetés során. Nem indulattal, inkább va­lamiféle megrendíthetetlen szilárdsággal. — Az az elvem, biztos is­meretekre kell törekedni s ism­ereteinkben az összefüg­gések megteremtésére kell törekedni. Ilyen összefüggés felismerésének az eredmé­nye a TCM is. TCM. Így nevezik már a kórházban. S míg a rövidíté­sét gondolom végig a Triaxi­­cardiometer-nek, eszembe jut, hogy a gyógy­téri dicsek­vő beteg is így, mintegy bir­tokba véve, TCM-nek ne­vezte. — Ez itt az Origó.. (Koordinátarendszerek kiin­­­dulópontja, meghatározója térben a pontnak, metsző­pontja a tengelyeknek.) — Mint a­­szív? — Mint a szív, igen. S a tengelyek a szív vekto­rai... Tudom, teljesen szaksze­rűtlen és tudománytalan, én akkor mégis a feltaláló or­vos szívére gondoltam. Mert a TCM Origója ez a szív volt... S. Boda András NAPLÓ -------------- - ---------­ Az „élő munka“ már nem segít A közmű, a víz, szennyvíz­csatorna rendszerek fokozó­dó építési igénye miatt alig három éve alakult a Dunán­túli Vízügyi Építő Vállalat. Hihetetlenül sok feladat és nehézség várt a fiatal válla­latra. Mindenek előtt 150 mil­lió forint értékű „termelés”, s az új gazdasági mechaniz­musra való átállás. Az utób­bival még valahogy megbir­kózott, de a különböző épít­kezésekkel már kevésbé, el­sősorban a szükséges techni­kai és személyi feltételek hiánya miatt. Ennek ellenére — mert az igények tovább növekedtek — a következő években emelték a tervet, és 1969-ben már akarva, aka­ratlanul lényegesen többet vállaltak — szerződés szerint 280 millió forint értékű mély­építési munkát, — mint ami­re egyáltalán képesek lettek volna. A technikai eszközök­kel való ellátatlanságukra jellemző, hogy a 280 milliós termelés megvalósításához mindössze 40 millió forint értékű állóeszközállomány, gép állt rendelkezésükre, holott az építőipari normák előírásai szerint ehhez mini­málisan ennek a kétszerese szükséges. A vállalat fejlesz­tési alapja ugyanakkor rend­kívül csekély volt, mivel eb­ből kellett visszafizetni a termelés növeléséhez szüksé­ges forgóalap hitelt. A meghökkentő hiányt, a technikai felkészületlenséget az első években még pótol­ta az „élő munka”, enyhítet­ték azok a feladatok, ame­lyekhez zömében „csupán” kubikmunka kellett. De mi­helyt gépek kellettek, nőtt a munka- és eszközigényes feladatok aránya, „beütött a krach”. „Knock-out“ után a DAVIÉP Erőnfelüli vállalás gép-és anyag nélkül Jelszó: gazdasági stabilitás — Fejlesztés 70 millió forintból Építőipari berkekben nem a legjobb hírnévnek örvend a Dunántúli Vízügyi Építő Vállalat. A beruházók állan­dó „perpatvarban” állnak a vállalattal a határidők miatt, a társvállalatok szinte nap mint nap sürgetik, mint al­vállalkozót, a tanácsok pe­dig elégedetlenkednek, mert a DAVIÉP — bár az anyagi fedezet biztosított — a kel­leténél kevesebb közművet csatornát épít megyénk vá­rosaiban, falvaiban. A köz­vélemény sem hall sok jót a vállalatról, hiszen lapunkban is már nemegyszer beszá­moltunk arról, hogy több hó­napot, sőt évet késik az épít­kezések befejezésével, töb­bek között a veszprémi szennyvíztisztító telepnél, a kádártai vízműnél, a pápai mellékgyűjtő csatornarend­szernél, a badacsonyörsi bor­tárolónál, vagy megyén kívül a kaposvári szennyvíztisztító telepnél, a szentgotthárdi csatornarendszernél, a móri bortárolónál. 1969 „fekete esztendő” a vállalat életében. Ekkor már sem termelési, sem eredmény-tervét nert, tudta teljesíteni a DAVIÉP, nyeresége, illetve a dolgozók nyereségrészesedése oly mi­nimális volt, hogy szóra sem érdemes. Hogyan jutott ilyen hely­zetbe a közel 3 ezer embert foglalkoztató vállalat? Ez év­ben, vagy az elkövetkezendő esztendőkben képes lesz-e „kilábolni”, sikerül-e stabil­lá, megbízhatóvá tenni a hét megyében dolgozó, munkájá­ban, jelentőségében egyaránt számottevő vállalatot? A fiatal vállalat gazdasági és műszaki vezetése, irányító apparátusa azonban ezzel sem tudott megbirkózni. A vállalt határidők nem voltak eléggé megalapozottak, egyik másik feladat gazdaságossá­ga is vitatható, ugyanakkor előkészítetlennek bizonyult a munkaidőcsökkentés, amelynek következtében rosszabbodott a termelé­kenység. Ezek az objektív és szub­jektív okok juttatták a DA­­VIÉP-et az „adósok” közé, és éppen ezek megszüntetése ve­zetheti ki a vállalatot a „hul­lámvölgyből”. Új igazgató, főmérnök, párttitkár Az 1969-es „knock-out" után az idei év első lépései biztatóak. Reális helyzet­fel­mérésről tanúskodik ugyan­is, hogy az 1970-es terv 250 millió forint, hasonló a múltt évben ténylegesen elvégzett munka mennyiségéhez, érté­kéhez. Ennek keretében el­sősorban az áthúzódó beru­házásokat kívánja befejezni a vállalat, és kevés új mun­kára szerződött. Gazdasági stabilitást teremteni, ez most a jelszó, s ha ez megvan, le­het fejleszteni, növelni a ter­melést az igényeknek megfe­lelően. Mindehhez persze többek között korszerű, jól felszerelt géppark szükséges. A már említett állóeszköz állomány „gyors” pótlására a vízügyi alapból a vállalat 13 millió forintot kapott, amely­nek jórészét már el is vásá­rolta. A földmunkagépek svéd tömörítő gépek a na­pokban meg is érkeztek. A fejlesztési pályázaton való sikeres részvétel ered­ményeként a középtávú fej­lesztési terv szerint még 70 millió forintot fordít a vál­lalat fejlesztésre, részben központi támogatásból, hosz­­szúlejáratú hitelből, részben saját erőből. 1973-ban a meg­növekedett gépparkkal már 310 millió forint értékű mun­kát végezhet. A fejlesztési tervek előkészítése, a hitelek biztosítása mellett a vállalat ez évben korszerűsítette és megfelelően átalakította bel­ső szervezetét. Négy főépítés­vezetőséget és 11 építésveze­tőséget hozott létre, az utób­biakból négy megyénkben dolgozik. Az említett szem­léleti és szervezeti változá­sok biztosítása, következetes végrehajtása érdekében pe­dig egy sor személyi változás is történt a vállalatnál. Ki­cserélődött a „vezérkar”, új igazgató, új főmérnök, új párttitkár került a vállalat élére, a különböző osztályok főépítésvezetőségek vezetését szakmérnökökre bízták, és rövidesen munkába állnak azok az ösztöndíjasok is, — a műszaki gárda erősítése­ként —, akik jelenleg még különböző műszaki egyete­meken folytatják tanulmá­nyaikat. A mélyépítés sokismeretlenes „egyenlet“ Súlyosbította a gondokat a krónikus anyag- és munka­erőhiány. Főként a cement és az azbeszt betoncsövek hiánya akadályozta az épí­­kezéseket, akadályozza még ma is. Csak ez évben például a megrendelt 9500 tonna ce­mentből mindössze 2500 ton­nát kapott a vállalat. A mun­kaerő gazdálkodásban első­sorban a nagyarányú fluk­tuációval kellett megbirkóz­ni. Éppen a technikai esz­közök hiányos volta miatt ugyanis a munkahelyeken a legminimálisabb szociális feltételeket sem tudták biz­tosítani, így az emberek né­hány hét után továbbálltak. A mélyépítési munka sok­ismeretlenes „egyenlet”, és sok műszaki bizonytalanság­gal kell megbirkózni. Éppen ezért rendkívül alaposnak kell lennie a műszaki, gaz­dasági előkészítő munkának. Kedvező „szél“ — csodák nélkül Az idei tervből 152 millió forint értékű munkát már el­végzett a DAVIÉP. Ez, idő­arányosan közel 100 százalé­kos teljesítés, de ami a leg­­örvendetesebb, 20 ezer fo­rinttal nőtt az egy munkásra jutó termelékenység. Rész­ben az új gépek, részben a céltudatos munkaerő gazdál­kodás eredményeként. A múlt évhez viszonyítva ugyanis 150-nel csökkent a létszám ami kedvezően hat a bérszín­vonalra. A két évvel ezelőtti 24 800 forintról 26 ezer fo­rintra emelkedett az egy dol­gozóra jutó éves átlagkereset Az újonnan vállalt fel­adatoknál alaposabbá vált a műszaki előkészítés, a határ­idők reálisabbak. (Ilyen új munka a Nyirád—Ajka re­gionális vízmű rendszer II.­­es üteme.) Természetesen a kedvező termelési eredmé­nyek ellenére sem várnak csodákat a vállalat vezetői, és erre a felettes szervek sem számítanak. Egy sor építkezés befejezési­ határideje ezután is „csúszhat”, akadhatnak még objektív és szubjektív nehézségek egyaránt. De két­ségtelen tény, hogy a Dunán­túli Vízügyi Építő Vállalat kedvező „szelet” kapott ah­hoz, hogy építkezéseivel idő­ben, pontosan és megbízha­tóan birkózzék meg. Andrássy Antal

Next