Napló, 1970. szeptember (Veszprém, 26. évfolyam, 204-229. szám)
1970-09-17 / 218. szám
Csütörtök, 1970 szeptember 17. Megyei vezetők a mezőgazdasági kiállításon Kedden köszöntötték a mezőgazdasági kiállítás és vásár egymilliomodik látogatóját. A roppant nagy érdeklődés azt jelenti, hogy az ország minden tizedik állampolgára megtekintette mezőgazdaságunk reprezentatív szemléjét , holott még néhány nap hátra van. A megyénkben látogatókról ugyan nincs pontos „kimutatás”, de hogy ezrek és ezrek szereztek betekintést, sok-sok tapasztalatot, munkájukhoz ösztönzést, az bizonyos. Megyénk kiállítói — mintegy 20 gazdaság — nagyszerűen szerepelnek. Nemcsak érmek, díjak, elismerő oklevelek jelzik termelői, tenyésztői munkájuk magas színvonalát, hanem az is, hogy számtalan üzletet kötöttek, s a kiállított tenyészállataikat magas áron a helyszínen megvásárolták. Az érdeklődők, szakemberek között kedden megyénk párt-, állami és társadalmi szerveinek vezetői is megtekintették a kiállítást. Elsősorban természetesen megyénk bemutatóit látogatták meg. Részt vett a vásári szemlén Józsa János, a megyei pártbizottság titkára, Szabó Kálmán, az SZMT vezető titkára, a megyei pártvégrehajtó bizottság tagjai, Vándor József, a megyei tanács vb elnökhelyettese, dr. Spilák Antal, a megyei pártbizottság gazdaságpolitikai osztályának vezetője, Dobson Ferenc osztályvezető-helyettes, Bálint Ferenc, a MEDOSZ megyei titkára, Patkó Lajos, a megyei tanács kereskedelmi osztályának vezetője, társaságukban volt dr. Mészáros István, a MÉM szervezési és ellenőrzési főosztályának vezetője. A kiállítás gépesítési bemutatóján Benedek Mihály, a gépjavító vállalat igazgatója, az állattenyésztés eredményeiről Keszei Lajos, az állattenyésztési felügyelőség megyei vezetője, és dr. Kovács József, a Keszthelyi Agrártudományi Egyetem tanszékvezető tanára (a vezetésével dolgozó kollektíva munkájának kimagasló sikere, hogy nagy fehér hússertésük immár hatodik alkalommal kapta meg a kiállítás tenyésztői nagydíját!), a növénytermesztés és a kertészet kiállítóiról .Takács Iászló, a megyei tanács mezőgazdasági és élelmezésügyi osztályának helyettes vezetője tájékoztatta a vendégeket. A vásárváros megtekintése során a vendégek felkeresték a kiállító állami gazdaságok pavilonjait, köztük a veszprémi gazdaság népszerű boltját, és a badacsonyi szőlősgazdák nagy forgalmú borkóstolóját. A kiállítási szemle egy részlete. A vendégek a Mezőgazdasági Gépjavító Vállalat ezüst, illetve bronz érmet nyert gépei előtt. Tájékoztató: Benedek Mihály a vállalat igazgatója. . (Fotó: Borbás János) A szív és vektorai ■— Ez itt az Origó... (Koordinátarendszerek kiindulópontja, meghatározója térben a pontnak, metszőpontja a tengelyeknek.) Egy orvos, az orvostudományok doktora matematikai modellt szerkesztett. A főorvosi szoba fehér hangulatában, régi iskolám fekete táblája jut eszembe, iskolás magyarázata matematika tanáromnak. Algebraleckét kapok dr. Antalóczy Zoltántól a füredi szívkórházban. — Először a modellen gondolkodtam. A harmadik elképzelésem megvalósítása a műszer. Először volt tehát a modell... Nem. Először volt az orvos. — Meséljen magáról főorvos úr. — Nem tudom, mi érdekli. Dús fekete hajú,szemüveges. Fiatal. Dossziét nyit ki maga előtt. Látom, újságkivágások, mintha abból „puskázná”, mi érdekelheti az újságírókat. — Negyvenhét éves vagyok. Tizenhárom éve Füreden dolgozom, előtte Budapesten, a IX. számú Belgyógyászati Klinikán voltam Huszonhárom éve kaptam meg a diplomámat. Kitüntetéssel, „Sub laurea Almáé Matris" aranygyűrűvel végeztem. Mi érdekli még? (Én is „puskáztam”. Tudom: dr. Antalóczy Zoltán 1960 óta az orvostudománn volt doktora, kandidátusa 1969 óta, 1966-ban a New York-i Tudományos Akadémia tagjai közé választotta.) — Hogyan lett orvos? — Orvos akartam lenni. Várnám a folytatást, de nincs. Pillanatnyi csend, mert az ismeretlenről nehéz kérdezni, s mert a főorvos szinte haragszik vendégére: nem akar, vagy nem szeret dicsekedni. Egy tétova mozdulat. — Talán a műszer .. Azért jöttem. A Magyar Távirati Iroda röppentette a világba a hírt, tette ismertté hazai szakmai körökön túl is a Triaxicardiometer-t, dr. Antalóczy Zoltán, dr. Solti Ernő és Horváth Kálmán új szívműködésvizsgáló berendezését, szabadalmát. Csodákat mesélnek a berendezésről. A gyógypark padjain hallottam először. — Holnap TCM-mel is megvizsgálnak — furcsa büszkélkedéseik vannak a betegeknek. — Csoda? — kérdezi boszszankodó vállrándítással a főorvos. — A matematika csodája, talán. Ha a logika, az egzakt tudományok csodát jelentenek. — Matematika? — Az. Várjon, megmagyarázom. Ez itt az Origó ... — Ön orvos, vagy matematikus? — Orvos vagyok. De valamit, amiben hittem, meg akartam valósítani. Ezért tanulmányoztam a matematikát, algebrát. Az egyetemi szint fölötti vektor algebrát, modellezést. — Kellett ahhoz, amit akartam. A Triaxicardiometer a szív vektoros működését vizsgáló berendezés. — Képzeljen el egy térbeli koordinátarendszert, melynek origója a szív. A tengelyek meghatározta vektorok kölcsönös kapcsolata, a mért értékek közötti összefüggések információt adnak az orvosnak. Ezek egy részét számításokkal meg lehetett kapni, hosszas számításokkal. A mi berendezésünkhöz computert kapcsoltunk, mely ezredmásodpercek alatt elvégzi a műveleteket. Ha kívánjuk, számértékeket kapunk, vagy pedig a számadatokat grafikusan is ábrázolhatjuk. — Mit jelent a berendezés a gyógyászatban? — Könnyíti, egyszerűsíti, gyorsítja az orvos munkáját, gyorsítja a gyógyítást. Biztos információkat ad. Segít a diagnosztikában. Az év elején készült el a műszer prototípusa. Májusban kiállították a BNV-n Egy hónapja a füredi Állami Szívkórházban dolgozik. (A főorvos úgy mondják, minden reggel, mikor beér a kórházba, felveszi fehér köpenyét és „meglátogatja” a műszert. Mikor kérdezem erről, mintha zavarba jönne. — Sok munkám, hitem, akaratom van benne.) Akarat. Dr. Antalóczy Zoltán sokszor mondta ezt a szót a beszélgetés során. Nem indulattal, inkább valamiféle megrendíthetetlen szilárdsággal. — Az az elvem, biztos ismeretekre kell törekedni s ismereteinkben az összefüggések megteremtésére kell törekedni. Ilyen összefüggés felismerésének az eredménye a TCM is. TCM. Így nevezik már a kórházban. S míg a rövidítését gondolom végig a Triaxicardiometer-nek, eszembe jut, hogy a gyógytéri dicsekvő beteg is így, mintegy birtokba véve, TCM-nek nevezte. — Ez itt az Origó.. (Koordinátarendszerek kiindulópontja, meghatározója térben a pontnak, metszőpontja a tengelyeknek.) — Mint aszív? — Mint a szív, igen. S a tengelyek a szív vektorai... Tudom, teljesen szakszerűtlen és tudománytalan, én akkor mégis a feltaláló orvos szívére gondoltam. Mert a TCM Origója ez a szív volt... S. Boda András NAPLÓ -------------- - --------- Az „élő munka“ már nem segít A közmű, a víz, szennyvízcsatorna rendszerek fokozódó építési igénye miatt alig három éve alakult a Dunántúli Vízügyi Építő Vállalat. Hihetetlenül sok feladat és nehézség várt a fiatal vállalatra. Mindenek előtt 150 millió forint értékű „termelés”, s az új gazdasági mechanizmusra való átállás. Az utóbbival még valahogy megbirkózott, de a különböző építkezésekkel már kevésbé, elsősorban a szükséges technikai és személyi feltételek hiánya miatt. Ennek ellenére — mert az igények tovább növekedtek — a következő években emelték a tervet, és 1969-ben már akarva, akaratlanul lényegesen többet vállaltak — szerződés szerint 280 millió forint értékű mélyépítési munkát, — mint amire egyáltalán képesek lettek volna. A technikai eszközökkel való ellátatlanságukra jellemző, hogy a 280 milliós termelés megvalósításához mindössze 40 millió forint értékű állóeszközállomány, gép állt rendelkezésükre, holott az építőipari normák előírásai szerint ehhez minimálisan ennek a kétszerese szükséges. A vállalat fejlesztési alapja ugyanakkor rendkívül csekély volt, mivel ebből kellett visszafizetni a termelés növeléséhez szükséges forgóalap hitelt. A meghökkentő hiányt, a technikai felkészületlenséget az első években még pótolta az „élő munka”, enyhítették azok a feladatok, amelyekhez zömében „csupán” kubikmunka kellett. De mihelyt gépek kellettek, nőtt a munka- és eszközigényes feladatok aránya, „beütött a krach”. „Knock-out“ után a DAVIÉP Erőnfelüli vállalás gép-és anyag nélkül Jelszó: gazdasági stabilitás — Fejlesztés 70 millió forintból Építőipari berkekben nem a legjobb hírnévnek örvend a Dunántúli Vízügyi Építő Vállalat. A beruházók állandó „perpatvarban” állnak a vállalattal a határidők miatt, a társvállalatok szinte nap mint nap sürgetik, mint alvállalkozót, a tanácsok pedig elégedetlenkednek, mert a DAVIÉP — bár az anyagi fedezet biztosított — a kelleténél kevesebb közművet csatornát épít megyénk városaiban, falvaiban. A közvélemény sem hall sok jót a vállalatról, hiszen lapunkban is már nemegyszer beszámoltunk arról, hogy több hónapot, sőt évet késik az építkezések befejezésével, többek között a veszprémi szennyvíztisztító telepnél, a kádártai vízműnél, a pápai mellékgyűjtő csatornarendszernél, a badacsonyörsi bortárolónál, vagy megyén kívül a kaposvári szennyvíztisztító telepnél, a szentgotthárdi csatornarendszernél, a móri bortárolónál. 1969 „fekete esztendő” a vállalat életében. Ekkor már sem termelési, sem eredmény-tervét nert, tudta teljesíteni a DAVIÉP, nyeresége, illetve a dolgozók nyereségrészesedése oly minimális volt, hogy szóra sem érdemes. Hogyan jutott ilyen helyzetbe a közel 3 ezer embert foglalkoztató vállalat? Ez évben, vagy az elkövetkezendő esztendőkben képes lesz-e „kilábolni”, sikerül-e stabillá, megbízhatóvá tenni a hét megyében dolgozó, munkájában, jelentőségében egyaránt számottevő vállalatot? A fiatal vállalat gazdasági és műszaki vezetése, irányító apparátusa azonban ezzel sem tudott megbirkózni. A vállalt határidők nem voltak eléggé megalapozottak, egyik másik feladat gazdaságossága is vitatható, ugyanakkor előkészítetlennek bizonyult a munkaidőcsökkentés, amelynek következtében rosszabbodott a termelékenység. Ezek az objektív és szubjektív okok juttatták a DAVIÉP-et az „adósok” közé, és éppen ezek megszüntetése vezetheti ki a vállalatot a „hullámvölgyből”. Új igazgató, főmérnök, párttitkár Az 1969-es „knock-out" után az idei év első lépései biztatóak. Reális helyzetfelmérésről tanúskodik ugyanis, hogy az 1970-es terv 250 millió forint, hasonló a múltt évben ténylegesen elvégzett munka mennyiségéhez, értékéhez. Ennek keretében elsősorban az áthúzódó beruházásokat kívánja befejezni a vállalat, és kevés új munkára szerződött. Gazdasági stabilitást teremteni, ez most a jelszó, s ha ez megvan, lehet fejleszteni, növelni a termelést az igényeknek megfelelően. Mindehhez persze többek között korszerű, jól felszerelt géppark szükséges. A már említett állóeszköz állomány „gyors” pótlására a vízügyi alapból a vállalat 13 millió forintot kapott, amelynek jórészét már el is vásárolta. A földmunkagépek svéd tömörítő gépek a napokban meg is érkeztek. A fejlesztési pályázaton való sikeres részvétel eredményeként a középtávú fejlesztési terv szerint még 70 millió forintot fordít a vállalat fejlesztésre, részben központi támogatásból, hoszszúlejáratú hitelből, részben saját erőből. 1973-ban a megnövekedett gépparkkal már 310 millió forint értékű munkát végezhet. A fejlesztési tervek előkészítése, a hitelek biztosítása mellett a vállalat ez évben korszerűsítette és megfelelően átalakította belső szervezetét. Négy főépítésvezetőséget és 11 építésvezetőséget hozott létre, az utóbbiakból négy megyénkben dolgozik. Az említett szemléleti és szervezeti változások biztosítása, következetes végrehajtása érdekében pedig egy sor személyi változás is történt a vállalatnál. Kicserélődött a „vezérkar”, új igazgató, új főmérnök, új párttitkár került a vállalat élére, a különböző osztályok főépítésvezetőségek vezetését szakmérnökökre bízták, és rövidesen munkába állnak azok az ösztöndíjasok is, — a műszaki gárda erősítéseként —, akik jelenleg még különböző műszaki egyetemeken folytatják tanulmányaikat. A mélyépítés sokismeretlenes „egyenlet“ Súlyosbította a gondokat a krónikus anyag- és munkaerőhiány. Főként a cement és az azbeszt betoncsövek hiánya akadályozta az épíkezéseket, akadályozza még ma is. Csak ez évben például a megrendelt 9500 tonna cementből mindössze 2500 tonnát kapott a vállalat. A munkaerő gazdálkodásban elsősorban a nagyarányú fluktuációval kellett megbirkózni. Éppen a technikai eszközök hiányos volta miatt ugyanis a munkahelyeken a legminimálisabb szociális feltételeket sem tudták biztosítani, így az emberek néhány hét után továbbálltak. A mélyépítési munka sokismeretlenes „egyenlet”, és sok műszaki bizonytalansággal kell megbirkózni. Éppen ezért rendkívül alaposnak kell lennie a műszaki, gazdasági előkészítő munkának. Kedvező „szél“ — csodák nélkül Az idei tervből 152 millió forint értékű munkát már elvégzett a DAVIÉP. Ez, időarányosan közel 100 százalékos teljesítés, de ami a legörvendetesebb, 20 ezer forinttal nőtt az egy munkásra jutó termelékenység. Részben az új gépek, részben a céltudatos munkaerő gazdálkodás eredményeként. A múlt évhez viszonyítva ugyanis 150-nel csökkent a létszám ami kedvezően hat a bérszínvonalra. A két évvel ezelőtti 24 800 forintról 26 ezer forintra emelkedett az egy dolgozóra jutó éves átlagkereset Az újonnan vállalt feladatoknál alaposabbá vált a műszaki előkészítés, a határidők reálisabbak. (Ilyen új munka a Nyirád—Ajka regionális vízmű rendszer II.es üteme.) Természetesen a kedvező termelési eredmények ellenére sem várnak csodákat a vállalat vezetői, és erre a felettes szervek sem számítanak. Egy sor építkezés befejezési határideje ezután is „csúszhat”, akadhatnak még objektív és szubjektív nehézségek egyaránt. De kétségtelen tény, hogy a Dunántúli Vízügyi Építő Vállalat kedvező „szelet” kapott ahhoz, hogy építkezéseivel időben, pontosan és megbízhatóan birkózzék meg. Andrássy Antal