Napló, 1970. szeptember (Veszprém, 26. évfolyam, 204-229. szám)
1970-09-19 / 220. szám
S*om(*at, 1970 szeptember 19. Kongresszusra készülve Legfőbb: a hatékonyság 3. Elsősorban a ELŐREHALADÁSUNK ÜTEME a negyedik ötéves terv időszakában attól függ, milyen mértékben növekszik majd a társadalmi munka hatékonysága. Intenzív fejlesztéssel az ipar termelésének és a nemzeti jövedelemnek a tervben előirányzott — és sokak által alacsonynak ítélt — növekedési ütemét is meggyorsíthatjuk. Az előző két írásban már részletesen szóltunk a munkaerő és az anyagi eszközök hatékony hasznosításának lehetőségeiről. Most a vezetés színvonalának emeléséből adódó további tartalékokkal foglalkozunk. Ha vállalataink helyzetét, lehetőségeit a fejlett tőkés üzemekhez viszonyítva vizsgáljuk, akkor azt látjuk, hogy mindenekelőtt három fő területen, a műszaki-tudományos eredmények gyors üzemi hasznosításában, a belső szervezettség, illetve a hazai, s a nemzetközi szakosítás és kooperáció színvonalában lényeges az elmaradás. Az első helyen említett tennivalókra a X. pártkongresszus irányelveiben a következő utalást találhatjuk: „Növelni kell a nemzeti jövedelemből a tudományos kutatásra fordított erőforrásokat, a szellemi kapacitást a távlati fejlesztési céljainknak megfelelő kutatásokra kell koncentrálni, meg kell gyorsítani a hazai s a nemzetközi kutatások eredményeinek gyakorlati alkalmazását.” Fontos vállalati feladat az új termékek és eljárások bevezetésével kapcsolatos műszaki és piaci kockázat vállalása, a korszerű termékek gyártási arányának növelése, a kutatóintézetek, a helyi fejlesztők és kivitelezők céltudatos anyagi ösztönzésének növelése. AMI A VÁLLALAT BELSŐ SZERVEZETTSÉGÉT ILLETI, a különböző termelési tényezők (munkaerő, anyag, szerszámgép stb.) területi és időbeli összehangolását kell elsősorban biztosítani. Ezzel minimálisra csökkenthetők a jelenleg még oly nagy veszteségidők. A belső szervezettség azonban nem vizsgálható a vállalatok külső kapcsolataitól függetlenül. Jelenleg ugyanis erős az önellátásra törekvés a vállalatoknál, mivel bizonytalan és gyakran drága a vezetőktől függ kooperáció. A szakosítás, a kooperáció hiánya pedig az erők szétforgácsolására, a részfeladatok kisüzemi végrehajtására vezet, nehezíti a korszerű s termékeny megoldások alkalmazását. A VÁLLALATI ÖTÉVES TERVEK KÉSZÍTÉSE alkalmat kínál a kooperációs kapcsolatok hosszabb távú rendezésére, a szállítók és felhasználók érdekeinek egyeztetésére. A szakosítás, a kooperáció fejlesztését többféleképpen is kezdeményezhetik helyileg. Esetenként több hasonló alkatrészt, anyagot, tartozékot, szerelvényt felhasználó vállalat gazdasági társulása, korszerű közös kis- és középüzemek létrehozása célszerű. Máskor a monopolhelyzetével visszaélő kooperációs partnert az importverseny kezdeményezésével lehet jobb belátásra bírni. A nemzetközi szakosítás és kooperáció szervezése természetesen nem lehet esetleges és alkalomszerű. A vállalatoknak körültekintő elemzéssel, tudatosan törekedniük kell széles gyártási profiljuk szűkítésére. A hazai adottságoknak leginkább megfelelő cikkeket, amelyek exportja is gazdaságos, célszerű idehaza gyártani nagy sorozatokban. Ha viszont az importtermék az olcsóbb, a jobb, nem szabad, de nem is lehet térhódítását akadályozni. A vállalatok fejlődő piackutatása és növekvő külföldi kapcsolataik lehetővé teszik, hogy tervezzék és kezdeményezzék a nemzetközi munkamegosztás, a szakosítás és a kooperáció körének bővítését . KÁR LENNE TAGADNI, a munkáskollektívák és a dolgozók nagyon sokat tehetnek azért, hogy vállalatuk minél kedvezőbb helyezést érjen el a fokozódó hazai és nemzetközi versenyben. De erőfeszítéseik csak akkor járhatnak eredménnyel, ha a vezetés helyesen vázolja fel a távlati feladatokat és rövidebb távon is kellő színvonalon képes a tennivalókat a változó követelményekhez, az új körülményekhez igazodva megszabni. K. J. rr Emberek, gépek a földeken Őszi határszemlén Nemesvámoson, Monoszlón és Olaszfaluban Nyárias még az idő. A nappalok többnyire derűsek, napsütésesek, tettre, munkára serkentőek. Hajnalonként azonban köd üli meg a völgyeket és a berkeket. A nemesvámosi Bozbokor dűlőben láncos burgonyaszedőgép dolgozik. Az őszi rózsaburgonyát és a kisvárdai rózsát szedi. Hatvan-hetven dekás gumókat is előforgat a porhanyós földből. A gép után asszonyok, lányok szedegetik a krumplit. — Ma negyven aszony jött ki — mondja elégedetten Csőgör Dénes növénytermesztési brigádvezető — Nélkülük nehezen boldogulnánk. — És a férfiak? — Ők a gépeken és a fogatokon ülnek. Innét 11 fogat és egy tehergépkocsi hordja prizmákhoz a burgonyát. A tábla végén prizmázunk, bértárolást vállalunk a Zöldkernek. A határban 12 MTZ traktor dolgozik. Három műtrágyát szór, kettő rögöt tör, a többi vetés alá készíti a talajt. — Vetjük már a búzát — mondja a brigádvezető. — Az idén 1200 hold búzát és 300 hold árpát vetünk. Az őszi takarmánykeverék már a földben van. Megkezdődött a silózás és a harmadik kaszálású lucerna betakarítása is a vámosi Petőfi Termelőszövetkezetben. Készülődnek a szüretre is. Addig minden időszerű munkával végeznek. Villanyprés a százéves présházban Asszonyok kapálnak a monoszlói Pangyérhegyen Vidáman, frissen dolgoznak. Ha nem is mindenütt, de a mezőgazdasági nagyüzemek többségében már megkezdődtek az őszi vetési és betakarítási munkák, hiszen a kapálás megkezdése előtt kirándulni voltak a termelőszövetkezet költségén. Tavasz óta kapálnak. Az utolsó kapavágásokat teszik a szüret előtt. Az Egyetértés Termelőszövetkezetnek 100 hold szőlője van. A háztáji szőlő 38 hold. — Nálunk a szőlő az első — magyarázza az elnök. Mindössze 300 hold szántót művelünk. A Pangyér hegyi százéves présházban már mindent előkészítettek a szüretre. A 20 hektós villanyprés már visszaérkezett a garanciális javításról, a 10 hektósat is várják. Az edények, hordók rendben állnak, a pince 800 hektoliter bor befogadására alkalmas. Az óbort szüretig eladják, hogy több terük legyen. Az új szőlőből 700 mázsát adnak el az állami pincegazdaságnak. A kis szántójú határban — a szüreti előkészületek mellett — megkezdődött a vetés, a silózás és a betakarítás, összesen 140 holdat vetnek be őszi takarmánykeverékkel, őszi árpával és búzával. A fővetésű silókukoricát már lesilózták. Az őszi munkát már most — kezdetben — lassítja a géphibásodás és az alkatrészhiány. Sok a törés a kivénhedt gépeknél. Jó, hogy előrelátó volt a tsz: az idén három új gépet vásárolt. A Dutra-család tagjai jól beválnak ezen a hegyes, nehéz terepen. Asszonyok a krumpli földön Segítenek a diákok Tizennyolc erőgép dolgozik az olaszfalui határban Eddig 300 holdnyi őszi vetés alá készítették elő a talajt. — Az idén 90 hold rozsot, 550 hold búzát és 125 hold Triticálét (takarmánygabonát) vetünk — számolgat Póser István tsz-elnök. — A vetést rövidesen megkezdjük. Az őszi betakarítás már megkezdődött a 3560 holdas nagyüzemben. A legnagyobb munkacsúcsot itt a burgonyaszedés jelenti. — Két burgonyaszedő kombájnt vásároltunk. Több mint 200 hold termését takarítjuk be velük. Ahol a gépek nem boldogulnak, a zirci gimnazisták segítenek. Teljesítménybérben dolgoznak. A burgonyaszedéssel egyidőben megkezdődött a silózás. Mintegy 240 hold fővetésű silókukoricát tartósítanak az idén. — Szép termést takarítunk be — mondja az elnök. Több mint 200 mázsás átlagot várunk katasztrális holdanként. A háztájiban is sokan dolgoznak ezekben a napokban. Szedik a burgonyát, konyhakerti termékeket, hordják a sarjúszénát. A háztájiban is jó termést takarítanak be az idén. Most ősszel egy év fáradsággal előállított termékeit helyezik biztonságba a nagyüzemekben és a háztáji gazdaságokban. Ugyanakkor a következő évek is alapot teremtenek. Gazdálkodjanak mindenütt jól a nyárias idővel! Nemesbüki András NAPLÓ , —----— ------ - ----------—----- Cigánykérdés Az egyetlen megoldás Valóságos pedagógiai vagy társadalmi kísérlet zajlott le a tavaszi—nyári hónapokban egyik veszprémi (de az egész megyében működő) vállalatnál. A „laboratórium” a központi telephely volt, a kísérlet alanya pedig egy barnaképű, feketehajú, villogó szemű, húsz év körüli fiatalember. Cigánylegény — mondhatták volna rá nyugodtan, de a vállalatnál tapintatból senki sem nevezte így. A vele való törődést nem szánták kísérletnek, észrevétlenül, spontán módon vált azzá. A kísérlet Szívesen fogadták s vették fel segédmunkásnak, amikor jelentkezett; nemcsak azért, mert munkaerőhiány van, égetően kell a „fogd meg melós”, hiszen egy „fő” úgysem húzza ki őket a csává-ból, hanem inkább mert valami jóleső belső melegséggel, nyiladozó kíváncsisággal arra gondoltak: íme, egy ember elindul a putriból a munkás életbe vezető nehéz, rögös úton, vajon sikerül-e neki?! Az egyik szocialista brigád minden „felajánlás” nélkül „patronálni” kezdte; a pártvezetőség rajta tartotta a szemét. Hanem az első fizetés után nem jött be dolgozni; tíz nap múlva jelentkezett csak: éhesen, pénz nélkül. A telepvezető el akarta küldeni: „Nekünk állandó, megbízható ember kell, akire számítani lehet.” De Gyula könyörgött, esküdözött („itt süllyedjek el, ha még egyszer!...”), visszasírta magát. Nem utoljára: az eset minden fizetéskor megismétlődött, igaz, egyre rövidebb időszakokra maradt otthon. Közben cifrább dolgok is elő-előfordultak: egyik munkásnak a pénze tűnt el a szögre akasztott kabátjából, másiknak a karórája. Érdemes-e ? Gyulát minden kisiklás után „elővették”. Nem bocsátották el, „még egyszer utoljára” mindig megkegyelmezett neki a kollektíva. Lelkére beszéltek, megcsillantották előtte a lehetőséget: látod, miért ne lehetnél te is olyan, mint mi? Lehetne mindig kenyered, egy idő után rendes ruhád, később lakásod is, csak dolgozni kellene rendesen, és becsületesen viselkedni. Gyula fogadkozott, s nem is hazug módon, hanem őszintén. Nagy, szalmaláng-fellobbanások s nagy reménytelenségek hullámai váltották benne egymást; a nagy elhatározásokat a tekintetéből sötétlő kételyek árnyai: elérhető-e egyáltalán az az élet, amivel kecsegtetik, hisz oly távolinak tűnik? És ha elérhető, érdemes-e ilyen keservesen megharcolni érte? Dolgozni, mindig csak dolgozni... — ami a többieknek könnyű, mert megszokták, az őnéki olyan borzalmasan nehéz. És érdemes-e a „szabadságot” (igaz, a nyomorúsággal párosult „szabadságot”) felcserélni azzal a béklyóval, amit a többiek úgy neveznek: fegyelem és becsület?!... Mikor már úgy látszott, Gyula kezd „betörni”, akkor egy egészen más értelmű „betörés” történt. Rendőrök jöttek a telepre érte, elvitték. A kísérlet nem sikerült. A befejezés előtt felrobbant a lombik. Felesleges volt hát? Értelmetlen a küzdelem, hiábavaló a türelem? Növekvő rézstém A megye cigánylakosságának helyzetéről e héten tárgyalt a megyei tanács végrehajtó bizottsága. A meghökkentő tény: az asszimilációs folyamat a reméltnél lassúbb, számuk az utóbbi öt évben a megyében nemhogy csökkent volna, hanem emelkedett (a pápai járásban például 25 százalékkal). A tanácsok felmérése szerint ma 5372 cigány él a megyében, legtöbben a pápai (1496) és a veszprémi (1078) járásban, a városok közül pedig Pápán (618). 1964-ben 1349 putrilakást írtak össze, ma 1969 van! Pedig közben rengetegből rendes lakásba költöztették a cigánycsaládokat : 1964-től 1968-ig 280, 1968—69-ben pedig 299 putriból. A következő öt évben a megye 1150 lakást adhat nekik (persze, ennek csak kisebb hányada tanácsi vagy szövetkezeti lakás; a többséget kedvezményes kölcsönnel segítik hozzá a házépítéshez. Egyébként az említett keretszámból 414 lakás sorsa még bizonytalan, félő, hogy a kedvezményes kölcsönt nem fogják tudni kinek adni, mert ennek feltétele a 8—10 ezer forintos előtakarékosság, ezzel pedig vajmi kevés cigánycsalád dicsekedhet.) Az asszimiláció, a civilizált dolgozó társadalomba való beolvadás tehát lassú,olyannyira, hogy lélekszámuk növekedése ezt nemcsak kiegyenlíti, de túl is szárnyalja. A putrikban, telepeiken az átlagosnál többszörösen nagyobb a „természetes” népszaporulat: rengeteg a gyerek, kusza családi és szexuális viszonyaik közt a terhességmegelőzés ismeretlen, sőt, ha az apa munkaviszonyban áll, akkor a családi pótlék (a magasabb életszínvonalú családoktól eltérően) náluk komoly ösztönzőerő is a „gyermekáldásra”. De a népességnövekedés 50 százalékát nem ez jelenti, hanem a más megyékből való bevándorlás, beszivárgás: sajnos, a kiürített, de nyomban le nem rombolt putrik napok alatt benépesednek, sőt, újabbakat toldanak hozzájuk. 60 százalék dolgozik Azért mégsem teljesen kilátástalan az asszimilációjukért, társadalmi felemelésükért folyó küzdelem. Az említett mintegy 5400 összlétszámból körülbelül 2400 a felnőttkorú, s ebből 1800 a munkaképes. A munkaképeseknek mintegy 60 százaléka már rendszeresen dolgozik, és ez nagy szó! A tavaly munkába lépetteknek több mint háromnegyed részét sikerült meg is tartaniuk a munkaadóknak! (Bevezető történetünk tehát, ha tipikus is, de nem általános. A Gyula-félék kisebbségben s egyre kevesebben vannak; a „lombik” egyre ritkábban robban föl.) A „munka” persze még csak keveseknél jelent egy munkahelyen való folyamatos munkaviszonyt. S ha igen, akkor is csak szakképzetlen segédmunkát, s ezen belül is csak a nagy testi erőt nem igénylő, gyengén fizetett foglalatosságot.Minden hiedelem ellenére az átlagosnál gyengébb fizikumúak. Ennek okai: elégtelen táplálkozás; elképesztően egészségtelen környezet; túlzott szeszfogyasztás; a már gyermekkorban elkezdett, burjánzó szexuális élet; törzsi viszonyok stb. Pápán a 618 cigány mindössze két nagy családot alkot; ezek még egymás közt sem házasodnak, csak családon belül!) A foglalkoztató vállalatok egyikemásika egy kicsit vissza is él e körülménnyel: lényegesen kevesebbet fizet ugyanazért a munkáért, mint amennyiért azt bárki más egyáltalán elvállalná. Félúton Nagy előrelépés, hogy gyerekeiket ma már szinte kivétel nélkül beíratják az iskolába. Ami persze csak első lépés: a következőknél már botladoznak. Ingerszegény környezetből, gyatra kia szókinccsel jönnek e gyerekek, rengeteget hiányoznak, könyveiket-füzeteiket képtelenek megbecsülni, rendszerint megrekednek az alsó tagozatban, ők a 4—5 évvel túlkorosutt, a csoportban a kicsinyek rémei, a gyerekfejjel teherbeesők. Hozzájuk a pedagógusoknak sokszoros szellemi energiára, türelemre és ösztönzésre, tapintatra szigorra van szükségük. És mindenekelőtt: millió kudarc után is pedagógiai optimizmusra. Az asszonyok túlnyomó többségükben már kórházban szülnek, de onnan rendszerint idő előtt, egy-két nap után gyerekestül megszöknek. Bajban az orvost igen tisztelik, de telepeiken járvány ellen végigoltani őket csak karhatalommal lehet. Babonásak, gyakran babonásan vallásosak; csak kevesen és ritkán olvasnak könyvet, de sok helyütt ők a mozik törzsközönsége. Nem igaz, hogy köztük átlagosan több volna a bűnöző, mint más rétegek közt. Irigylik, vonzza őket a civilizáció, a kulturált életmód, de ezer beidegzett szállal húzza még vissza őket a putri, a telep, vagy az erdő, a karaván. A szálak csak a generációváltással lazulnak meg, szakadnak el. Érdekes azonban, hogy — bár a nyolc általánost csak kevesen végzik el —, de akik elvégzik, azok általában tovább is tanulnak, jó szakmunkások lesznek, középiskolába, sőt, nemegyszer egyetemre is kerülnek. Szakmunkásként vagy értelmiségi dolgozóként természetesen már nem szerepelnek az említett statisztikában, származásukat is — érthető módon — titkolják. A befogadók Mi a cigánykérdést nem származási, nem vérségi, faji stb. alapon közelítjük meg. Fogalmaink szerint teljesen értelmetlen, tartalmatlan a „cigány" és a „magyar” szembeállítás: igenis ők is magyarok, beletartoznak a nép fogalmába. A cigánylakosság: szociálpolitikai kategória, életformájuk, kulturális elmaradottságuk okoz gondot számunkra, ezt akarjuk megszüntetni, elsősorban az ő érdekükben. Mindezt azért kell leszögezni, mert azért ezt, sajnos, nem mindenki így gondolja. Még nagyon sok a faji előítélet is velük szemben. „Helyes, hogy megszüntetjük a putritelepeket, de az én szomszédságomba ne költöztessenek ilyen családot, örvendetes, hogy tanulnak, de az iskolában a padba az én gyerekem mellé ne ültessenek cigánygyereket. Joguk van moziba járni, de ha melléjük szól az én jegyem, akkor inkább nem kell” — mondják sokan. A megye lakosságának mindössze 1,3 százaléka cigány. Az asszimilációhoz vezető úton rengeteg belső „ellenerőt” kell legyűrniük: nomád ösztönöket, zabolátlan vérmérsékletet, milliószor igazolt gyanakvást a „befogadó” 98,7 százalékkal szemben. Mert sajnos, a befogadó vagy befogadni hivatott közösség gyakran igenis rászolgál a gyanakvásra, gyakran egyáltalán nem tanúsít olyan megértést, türelmet, mint aminőt a befogadandóktól elvár; korántsem gyűri úgy le a saját belső „ellenerőit”, ahogy amazok elé ,feltételül állítja. Ezért, igen, ezért, a türelem miatt jó példa a bevezetőben említett veszprémi üzemi kollektívának a magatartása. Bukásában, sikertelenségében is van benne valami gyönyörű, mégis győztes. Valami — az egyetlen megoldásból. Koncz István