Napló, 1970. október (Veszprém, 26. évfolyam, 230-256. szám)
1970-10-27 / 252. szám
L' Gromiko Londonba érkezett Megkezdődött az ENSZ-közgyűlés közel-keleti vitája Napi külpolitikai kommentárunk AMIKOR ALEKSZEJ KOSZIGIN SZOVJET MINISZTERELNÖK, a brit kormány meghívásának eleget téve, 1967 februárjában Londonba érkezett, igen szívélyes jogoltatásban részesült Tárgyalásai nyomán gyümölcsözően fejlődtek a brit—szovjet kapcsolatok, s bár az akkor javasolt húsz éves barátsági szerződés terve nem valósult meg, az azóta eltelt három és fél esztendő hozott eredményeket. Különösen sokat fejlődött a két ország közötti árucsereforgalom. A brit üzleti körök már hosszú ideje igen fontosnak tartják a Szovjetunióval való kereskedelmet. Az is kétségtelen azonban, hogy a szovjet—brit kapcsolaton van még javítanivaló, s ezt most, hogy Gromiko szovjet külügyminiszter Londonba érkezett és rövidesen megkezdi tanácskozásait Edward Heath miniszterelnökkel (egyébként ez lesz az első magasszintű érintkezés a két ország között a Heath-kormány hatalomra kerülése óta), maga a brit sajtó is elismeri. Aligha számít túl sokat e tekintetben, hogy Wilson helyett Heath ül a miniszterelnöki bársonyszékben. A munkáspárti és a konzervatív kormányzatok között rendszerint éppen külpolitikai téren a legcsekélyebb a különbség. Emlékezzünk rá, hogy Macmillan tory miniszterelnök éppoly szívesen látogatott el Moszkvába, a nemzetközi helyzet enyhülését keresve, mint Wilson munkáspárti kormányfő. S ugyanígy beszélhetünk, sajnos, a dolog negatív oldaláról is. Miként Wilson labourists kormánya, úgy Heathory kormánya (legalábbis eddig) mutatta a legkevésbé konstruktív hozzáállást a nyugati nagyhatalmak közül, az európai biztonsági konferencia ügyében. Ezért is valószínű, hogy az európai biztonsági értekezlet problémája lesz a Heath Gromiko tanácskozás fő témája, annál is inkább, hiszen Párizs és Bonn már eddig sokkal pozitívabb állást foglaltak ebben a témában, mint London. Nyilvánvaló, hogy a brit kormányfő és a szovjet külügyminiszter a világpolitika többi nagy kérdésével is foglalkozik az indokínai helyzettel, a közel-keleti válsággal, a nyugat-berlini kérdéssel. Ez utóbbi annál hangsúlyosabb, hiszen Abraszimov, a Szovjetunió berlini nagykövete is Gromiko kíséretében van. Nem vitás — ez mindkét ország kölcsönös érdeke —, hogy Gromiko személyes találkozása Heath-szel és Douglas Home angol külügyminiszterrel, további lendületet ad majd az eddig is szépen fejlődött szovjet—brit kereskedelmi kapcsolatoknak. Ám a közvélemény reméli, hogy e tárgyalások politikai síkon is hoznak eredményeket. A két ország álláspontja a fontos nemzetközi kérdésekben talán közelebb kerül egymáshoz, s London esetleg rugalmasabb, konstruktívabb álláspontot foglal el az európai biztonsági konferencia ügyében. Ma kezdődnek a szovjet—brit tárgyalások Andrej Gromiko szovjet külügyminiszter. hétfőn délután, a brit kormány meghívására háromnapos hivatalos látogatásra Londonba érkezett. A repülőtéren Sir Alec Douglas-Home külügyminiszter fogadta. Gromiko öt év óta először tesz hivatalos látogatást Angliában, kedden két hosszabb megbeszélést tart angol kollégájával, majd szerdán Heath miniszterelnökkel tárgyal. Kíséretében van Pjotr Abraszimov, a Szovjetunió berlini nagykövete, ami angol megfigyelők szerint arra utal, hogy Nyugat-Berlin kérdéscsoportja előkelő helyet fogar Karl Schiller vasárnap este érkezett Budapestre, hogy viszonozza dr. Bíró József külkereskedelmi miniszt ternek ez év márciusában az NSZK-ban tett látogatását és aláírja a két ország öt évre szóló árucsereforgalmi, gazdasági és műszaki együttműködési megállapodását álul majd el a tárgyalások napirendjén. A legfőbb kérdés kétségkívül az európai biztonsági értekezlet problematikája lesz, angol részről pedig elsősorban a Szovjetunióba irányuló brit kivitel fokozását és az európai Közös Piaccal kapcsolatos kérdéseket szeretnék megvitatni a szovjet diplomácia vezetőjével. Várható, hogy szóba kerülnek a közel-keleti helyzettel kapcsolatos időszerű kérdések, s alighanem szó lesz az indokínai helyzetről, tekintettel arra, hogy Anglia és a Szovjetunió volt az ezzel kapcsolatos genfi értekezlet két társelnöke Dr. Karl Schillert elkísérte magyarországi útjára az NSZK gazdasági életének több vezető személyisége. A vendégeket a Ferihegyi repülőtéren Vályi Péter pénzügyminiszter fogadta, aki dr. Bíró József megbetegedése miatt a tárgyalásokat vezeti. felszólalója az EAK kül-ügyminisztere volt Mahmud Riad hangsúlyozta: országának szilárd eltökéltsége, hogy egy talpalatnyi területet sem hagy a megszállók kezén. Izrael továbbra is ragaszkodik expanziós politikájához, és ehhez továbbra is támogatást kap az Egyesült Államoktól. Tel Aviv a kilencven napos tűzszüneti megállapodás elfogadásának pillanatától kezdve a Jarring-misszió megtorpedózására törekedett, hogy álláspontját igazolja, hazugságokhoz folyamodott, azt állítva, hogy az EAK megsérti a megállapodásokat. Most pedig a Jarring vezette közvetett béketárgyalások felújításáért cserében cinikus módon azt követeli, hogy Egyiptom mondjon le légvédelmi eszközeiről, hagyja nyitva az ország légterét az izraeli gépek számára, hogy azok folytathassák az egipptomi nép ellen intézett támadásaikat. Az EAK külügyminiszterének felszólalása után a közgyűlés elnapolta közel-keleti vitáját. Abba Eban izraeli külügyminiszter Riadnak a közelkeleti vita megnyitójaként elhangzott beszéde után sajtóértekezletet tartott Nixon Ceausescu találkozó Nixon amerikai elnök hétfőn délelőtt ünnepélyes külsőségek közepette üdvözölte a Fehér Házban Nicolae Ceausescut, a román államtanács elnökét, aki egynapos hivatalos washingtoni látogatással fejezi be az Egyesült Államokban tett kéthetes nem hivatalos látogató körútját. Ennek során Ceausescu részt vett és felszólalt az ENSZ jubileumi emlékülésszakán is. Magyarország és azNSZK megkezdte gazdasági tárgyalásait hétfőn, a Pénzügyminisztérium épületében. Képünkön jobb oldalt a magyar küldöttség, jobbról a második Vályi Péter pénzügyminiszter, baloldalt az NSZK-delegáció, balról a második Karl Schiller bonni gazdaságügyi miniszter. (A Napló képtávírója) A szocialista Salvador Allende az elnökké választásáról szóló hivatalos kongresszusi értesítést olvassa. Mellette felesége Hortensia. November 4-én veszi át hivatalosan Chile kormányzását. Mahmud Riad teraxosatána Hétfőn este az ENSZ-közgyűlés ülésszaka megkezdte a közel-keleti helyzet vitáját. A kérdés felvetése egyiptomi kezdeményezésre történt, a Közel-Kekt problémáját az 1967. évi rendkívüli ülésszak óta a közgyűlés teljes ülése nem tárgyalta azzal a hallgatólagos indokolással, hogy az szerepel a Biztonsági Tanács napirendjén. A közel-kelet vita ős. NAPLÓ Gedenbal Moszkvában Az SZKP Központi Bizottsága és a Szovjetunió Minisztertanácsa hétfőn a Kremlben estebédet adott a mongol párt- és kormány- küldöttség tiszteletére, amely Cedenbalnak, a Mongol Népi, Forradalmi Párt Központi Bizottsága első titkárának, a Minisztertanács elnökének vezetésével hétfőn érkezett Moszkvába. Az estebéden Alekszej Koszigin, Arvid Pelse, Nyikolaj Podgornij, Mihail Szuszlov, Alekszandr Seleptin és más szovjet vezetők vettek részt. Beszédet mondott Alekszej Koszigin és Jumzsagim Cedenbal. Koszigin szovjet kormányfő elégedetten nyilatkozott a szovjet—mongol kapcsolatok fejlődéséről Maghalt Schneider tábornok a tniei kormány vasárnap délután háromnapos hivatalos gyászt rendelt el René Schneider tábornoknak, a fegyveres erők tragikus körülmények között elhunyt főparancsnokának emlékére. A tábornok szélsőjobboldali merénylőcsoport áldozatául esett. Teljes katonai pompával temették el hétfőn délután René Schneider tábornokot, a chilei fegyveres erők volt főparancsnokát. A tábornok holttestét a santiagói katedrálisban ravatalozták fel, Silva Henriquez bíboros-prímás mondott gyászmisét, a temetési menetet a lelépő Eduardo Frei elnök és Salvador Altende, a megválasztott új ■-,lam- és kormányfő vezette. A hétfői chilei lapok ismét i bő teret szenteltek a merényletnek. Az Alleride mögött álló népi egységfront orgánuma, a ,,Puro Chile” az argentínai Mendozából irányított nemzetközi összeesküvésről beszél; a lap szerint „CIA-lerakat” üzemel ebben a városban. A chilei rendőrség nyomoz Roberto Viaux nyugalmazott tábornok után; egyes lapok szerint bizonyított, hogy Viaux-nak köze volt a főparancsnok ellen elkövetett merénylethez. „Azok számítása, akik a főparancsnok elleni merénylettől azt várták, hogy változás áll be a hadsereg magatartásában vagy polgárháborús helyzet alakul ki, nem vált be” — írja az El Siglo című lap. Szovjet tiltakozás az Egyesült Államok kormányénál A szovjet kormány tiltakozását jelentette be az Egyesült Államok kormányánál amiatt, mert október 21-én az amerikai légierők egy repülőgépe megsértette a Szovjetunió állami határait Egyidejűleg a szovjet kormány tiltakozást intézett a török kormányhoz és abban felhívja a figyelmét arra a tényre, hogy a Szovjetunió légiterét megsértő amerikai repülőgép Törökország területéről indult el. Az Egyesült Államok légierőinek repülőgépe október 21-én megsértette a Szovjetunió légiterét és leszállt a Leninakan (Örményország) város közelében lévő repülőtéren. A gépen Scherrer amerikai tábornok, McQuar- He amerikai tábornok, Russel őrnagy, a repülőgép pilótája és Deneli török ezredes volt. Az Egyesült Államok kormányához intézett tiltakozásban a szovjet kormány emlékeztet arra, hogy csupán az utóbbi három év alatt több mint tíz esetben sértették meg törvénytelenül a Szovjetunió légi határait. A szovjet kormány hangsúlyozza :a Szovjetunió légiterének az amerikai repülőgépek által történő megsértése korántsem a körülmények véletlen találkozásának a következménye, hanem annak az általános katonai aktivitásnak az eredménye, amelyet az Egyesült Államok kifejt a Szovjetunióval szomszédos térségekben. Kedd. im oktotok ti. Osztálybéke? Osztályharc! .! » kapitalista országokban az utóbbi években több j olyan könyv jelent meg, amely bizonygatni pró- /bálja: a munkásosztály állítólag elveszítette forradalmi szellemét és már a forradalmi csaták és a heves osztályharc ideje a múlté. Ezek az írások táplálják és tükrözik a burzsoázia azon törekvését, hogy a „partnerség’, a „részvényesség” hangoztatásával osztálybékét hirdessen, vagyis a dolgozók tömegeit az osztályharc feladására buzdítsa. Sajnálatos, de tény, hogy ezeknek a reakciós köröknek bizonyos fokig a kezükre játszanak a munkásmozgalom soraiban tevékenykedő jobboldali opportunisták, akik a munkásosztály társadalomátalakító forradalmi szerepének „csökkenéséről” gyártanak „elméleteket” és az ultraforradalmárok is, akik viszont sokszor anarchista kalandokba próbálják belerángatni a munkásságot és kommunista pártját. E torz felfogások és káros gyakorlatok legélesebb bírálója maga az élet. Vitathatatlan realitás ugyanis, hogy korunkat nem az „osztálybéke”, a „társadalmi béke”, hanem az jellemzi, hogy a munkásosztály, a dolgozók tömegei a kapitalista világban fokozódó harcot folytatnak nemcsak gazdasági helyzetük megjavításáért, hanem politikai követeléseik teljesítéséért. Követeléseik mindinkább közvetlenül a monopoltőkés uralmi rendszert veszik célba. Gondoljunk például a nagyszabású politikai csatákra Olaszországban. A dolgozók megmozdulásai megingatják vagy lehetetlenné teszik az uralkodó osztályok különböző manővereit a kapitalista rend stabilizálására. Ezzel magyarázható az ún. középbalpolitika tartós válsága. De jó példa Spanyolország is ahol a tömegek harca érezhetően gyengíti Franco diktatúráját. Bár a kapitalizmus fellegváraiban folyó osztályban említett új vonásának a jelentősége óriási, nem lebecsülendők e harc egyik megnyilvánulásának, a sztrájkoknak tömeges méretei sem. A fejlett tőkés országokban a sztrájkolók száma 1964 és 1967 között 19 millió 500 ezer troli, 1967 és 1970 között pedig 52 millió! Ilyen kiterjedt sztrájkmozgalomra korábban még soha nem volt példa. * Ez a minőségi és mennyiségi fejlődés tehát éppen akkor domborodik a monopóliumok elleni küzdelemben, amikor az imperializmus a munkásmozgalom ellen harcolva, lábbal tiporja a demokratikus szabadságjogokat, leplezetlen erőszakot alkalmaz, a rendőrterror kíméletlen módszereihez és munkásellenes törvényekhez folyamodik. Emellett felhasználja a demagógia, a burzsoá reformizmus eszközeit, szüntelenül új módszereket keres, hogy a munkásmozgalmat belülről megossza, s „beillessze” a kapitalista rendszerbe. Ilyen körülmények között vagyunk tanúi a tőkésországokban az osztályharc fellendülésének — és az ,,osztálybékét” hirdető elméletek nyilvánvaló, tendenciózusan hamisító szándékainak Ez a fellendülés persze nem önmagától következett be. Döntő szerep jutott ebben a kommunista mozgalomnak, annak, hogy a pártok egyrészt maguk’igyekeztek' ; megtalálni a helyi politikának megfelelő helyes módszereket" ,másrészt tudatosan törekedtek a munkásosztály egységének megteremtésére, s a szocialistákkal, a szociáldemokratákkal való — elvi engedmények nélküli — együttműködés mellett foglaltak állást. Közeledtek a munkásosztály harcához a kis- és középparasztság a városi középrétegek, az értelmiség bizonyos csoportjai is. Fokozódó politikai aktivitást tanúsít az ifjúság egyre nagyobb része, főleg Nyugat-Európában, de Amerikában és Japánban is. Megfigyelhető a nők tömeges részvétele az osztályharcban, főleg az imperialista külpolitika ellen a béke frontján. Ez a részvétel legszemléletesebben az amerikaiak vietnami agressziója elleni megmozdulásokban tapasztalható. Ha tehát összegezni akarjuk mindazt, ami ma a kapitalista országokban folyó osztályharcot jellemzi, azt mondhatnék: a célok horizontja kitágult, a monopolistaellenes front sorai bővülnek, s a harc eredménye, hogy -r-idézzük a kommunista mozgalom tavaly júniusi nemzetközi tanácskozását — „fiúmunkásság nagy osztályosai mi sok kapitalista országban szétzilálják a monopóliumok hatalmát, elmélyítik a kapitalista társadalom ingatagságát és ellentmondásait.” Ezek olyan nyilvánvaló tények — mondhatná valaki — hogy nem is lehet vitás: az osztályharc a tőkésvilágban változatlanul folyik. Mivel tudnak akkor operálni azok, akik a munkásosztály „megváltozott szerepét” bizonygatják? Vitathatatlan tények erősen vitatható magyarázatával. Vegyük például korunk egyik jellemző ró vonását, a tudományos-műszaki forradalmat. Nos, ebből a burzsoá ideológusok szociális demagógiával, a kapitalizmus „kimeríthetetlen lehetőségeiről” terjesztett illúzziókkal arra a következtetésre próbálják rávezetni — magyarul: megtéveszteni — az embereket, hogy enyhülni fognak a szociális és ideológiai konfliktusok, el- tűnnek az osztályok, jön a ..népi kapitalizmus”, a „jól léti állam”, a „bőség társadalma”. Ezzel szemben az igazság az, hogy a tudományos-műszaki forradalom nemhogy elsekélyesítené az osztályharcot hanem új feladatokat állít elő. Új módon kell küzdeni a munka- nélküliség, a kizsákmányolás ellen, a munkafeltételek javításáért, más körülmények között kell fellépni a mo ■nopóliumok nemzetközi összefonódása ellen —, hogy csak néhány problémát említsünk. Senki sem gondolja persze, hogy az osztályharc sima, kitaposott út. Görögországban, vagy’ Indonéziában, az Egyesült Államokban és Portugáliában — de sorolhatnánk más országokat is — roomm nehéz körülmények között vívja harcát a munkásság. Sokak életébe kerül ez a harc, sokszor minden erőfeszítés ellenére is előretör a reakció, a győzelmeket olykor vereségek váltják fel De vajon ezek a helyenkénti és átmeneti vereségek megváltoztatják-e azt a tényt, hogy a munkásosztály és szövetségeseiegyre nagyobb erővel támadják a monopóliumok hatalmát? Nyilvánvalóan, világméretekben nem.,Igazuk van a X. pártkongresszusira kiadott irányelveknek: „Az imperializmus elérhet ugyan átmeneti sikereket, a kapitalista rendszer kibékíthetetlen ellentmondásait azonban nem képes megolddani, a politikai válság állapotában van...” Feles Tamás