Napló, 1970. október (Veszprém, 26. évfolyam, 230-256. szám)

1970-10-18 / 245. szám

Számvetés és útmutatás Három város és egy járás kommunista küldötteinek értekezletei Vezetőségválasztó taggyűlések, üzemi pártértekezletek, járási-városi küldöttértekezletek, megyei pártértekezlet, kongresszus... — ennek a nagy politikai fontosságú ese­ménysorozatnak megyénkben a közepe­ táján tartunk. Teg­nap a „menetrend” szerint különösen zsúfolt nap volt: Pá­pa, Tapolca, Várpalota és a veszprémi járás kommunista küldöttei vitatták meg, értékelték a városi-járási pártbi­zottságok négy éves munkáját, határozták meg a feladato­kat és választották meg a pártbizottságokat a következő négy esztendőre. A referátumokat tegnapi számunkban ki­vonatosan ismertettük; az alábbiakban helyszíni beszámolók következnek a pártértekezletekről. Többen is kérték: a vezető testületekben, főleg a tanács­nál dolgozó kommunisták „figyeljenek jobban a dolgo­zók szavára". Előfordul — a megyei tanácson is — hogy az ügyfelekkel nem foglal­koznak kellő figyelemmel, Ígéreteiket nem mindig vált­ják valóra. Többen mondtak véle­ményt, tettek javaslatokat a párt munkájára vonatkozó­lag is. A pártértekezlet második napirendi pontjaként újjá­választották a pártbizottsá­got, majd a pártbizottság a maga soraiból végrehajtó bi­zottságot választott. A vég­rehajtó bizottság tagjai let­tek: Szabó Gyula, Balázs Lászlóné, Boros Jenő, Benkő Lajos, Hőbe Imre, Gyenese László, Jelinek Géza, Mógor Győző, Szocsefka Ferenc, Tóth Ervin, Tóth János. Első titkárrá ismét Szabó Gyulát választották. A pártértekezleten megje­lent Papp Lajos, a város or­szággyűlési képviselője és Slamovics Zoltán, rendőrez­redes, a megyei párt-végre­hajtó bizottság tagja, aki a megyei végrehajtó bizottság nevében köszöntötte a párt­értekezletet és az újjáválasz­tandó pártbizottság munká­jához útmutatót adott. Pápa: — És Önök, elvtársak, mit szólnak ehhez? Hogyan véle­kednek mai dolgainkról, gondjainkról? És egyáltalán: mit tennének ma a mi he­lyünkben? De jó is lenne megkérdezni tőlük. A pápai pártbizottság dísz­termében, az emelvénnyel szembeni falon, emlékeztető fesményként vannak jelen a Meggyesi erdőben, 1919-ben kivégzett pápai kommunis­ták. Az emelvény fölött azok, akik az illegalitás idejében szervezkedtek a máért, és akik a felszabadulás után elkezdték a munkát. De kell-e­ ezt kérdezni tő­lük? Csak megörökített képeik mozdulatlanok, szellemük él a teremben, hangjukat is hallatják — kérés nélkül — a pártértekezleten felszóla­ló, vitázó utódok által. De néhányan közülük személye­sen is megjelentek. A volt­­ és ma is köreinkben élő tizenkilencesek nevében kért felszólalásában a nyugdíja­sok számára több pártmeg­bízatást Makai József. Maradjunk is a felszólalá­soknál, a vitánál, mert a be­számolót nem kellett elmon­dani, írásban megkapta, át­tanulmányozta minden kül­dött, elhangzott a kiegészítés is. A legtöbbet vitatott kér­dések egyike a termelés pártellenőrzése, irányítása volt. A felszólalók egyetér­tettek a beszámoló erre vo­natkozó megállapításaival, de kiegészítették ezt. Javasolták és kérték: a gazdasági veze­tők támaszkodjanak jobban a fizikai dolgozókra, dönté­seik előtt kérjék ki a véle­ményüket. Vörös István, a Húsipari Vállalat küldötte mindezen túl — saját ta­pasztalataik alapján — java­solta: törekedjenek az üze­mekben dolgozó kommunis­ták az anyagi érdekeltség el­vének érvényesítésére. Szo­­csefka Ferenc, a textilgyár főmérnöke — az eddigi ta­pasztalatok alapján — a versenymozgalom eredmé­nyeiről és jelentőségéről be­szélt. Pödör József a gazdasági irányítás reformjának hatá­sáról, első eredményeiről szólt — főleg a Vasipari Szolgáltató Vállalat vonat­kozásában. , Mint a beszámolóban — a hozzászólásokban is jelentős helyet foglalt el a nők hely­zetével való törődés. Csaknem minden felszóla­ló elmondta véleményét a város fejlődéséről is, köszö­nettel és elégedettséggel szól­tak a beszámolóban is fel­sorolt eredményekről, öröm­mel vették tudomásul a ne­gyedik ötéves terv során várható gyorsabb ütemű fej­lődés lehetőségét. Többen (részletesebben Gyenese László, a városi tanács vb elnöke) taglalták a viszony­lagos lemaradás okait. Sür­gették többek között az építőipari vállalatok felfej­lesztését, de elmondták: a maguk erejéből is elkövet­nek mindent, hogy a majd rendelkezésre álló összegeket a lehető legésszerűbben hasz­nálják fel. Rozsnyói Jánosné az ellátás javulását méltatta. A járás kommunistáinak küldöttei — a pártbizottság írásos beszámolójának birto­kában s a munkabizottságok megválasztása után — tegna­pi értekezletükön meghall­gatták Vincze Farkasnak, a járási pártbizottság első tit­kárának szóbeli kiegészítőjét. Számot adott a járás 163 alapszervezetének vezetőség­választó taggyűléseiről, ösz­­szegezte a párttagság véle­ményét a kongresszusi irány­elvekről és a szervezeti sza­bályzat módosításának javas­latáról, majd áttekintést nyújtott a járás IV. ötéves tervidőszakában várható ta­nácsi beruházásairól. A beszámolót s a kiegészí­tőt követő vitában a felszóla­lók nagy része a mezőgazda­­sági termelőszövetkezetek, állami gazdaságok problé­máival foglalkozott. Megálla­pították, hogy a pártszerve­zetek jelentősége a termelő­­szövetkezetekben is nő, s ahogy kialakulnak a nagy­üzemi gazdálkodás viszonyai, úgy erősödik gazdaságszerve­ző és ellenőrző munkájuk. S ami gond a szövetkezetben, a gazdasági egységben, az természetesen gond a párt­­alapszervezetnek, az itt dol­gozó kommunistáknak. Falu­si Ferenc, a balatonvilágosi Petőfi Tsz elnöke például ép­pen a gondok kapcsán a ter­melés költségeinek csökken­téséről, a fokozott gépesítés­ről beszélt, a szövetkezet el­nöke az ipar és a mezőgaz­daság kapcsolatáról szólva, megjegyezte, hogy ma már­ nem patronálókra van szük­ség, hanem arra, hogy egyen­rangú partnerei legyenek a szövetkezeteknek az iparvál­lalatok s a kereskedelem Nagy Sándor, a nemesvámosi termelőszövetkezet elnöke is ehhez a gondolathoz csatla­kozott megjegyzésével, mely szerint különösen a feldolgo­zó iparral való kapcsolatot kell szélesíteni, ennek az iparnak a kapacitását kell bővíteni. Makra János, a gyulafirátóti termelőszövet­kezet párttitkára megjegyez­te, hogy hiába növelik a tej­­hozamot, hiába erősítik a „mezőgazdaság nehéziparát”, a szarvasmarha-tenyészetet, ha a hús, tej­e a szövetkezet nyakán marad. A járás helyzetének meg­felelően sok szó esett az ide­genforgalomról. Kelemen Lászlóné, a tihanyi községi tanács vb elnöke, elmondotta, hogy rendkívüli nehéz a pártszervezetek feladata is azokban a községekben, ahol fény és árnyék ellentmondá­saként létesítmények szolgál­ják az idegenforgalmat, a helybeli lakosságnak pedig nincsen megfelelő iskolája, óvodája, a szezon befejezte utáni áruellátásról nem is beszélve. Az ellentmondás az ideológiai munkában is visz­­szatükröződik. Fazekas La­jos, a füredi tanács vb elnöke is arról beszélt, hogy Füred fokozatos városiasodása so­rán meg kell szüntetni a für­dőtelep és a régi község kö­zötti különbségeket.­­ Természetesen a hozzászó­lásokban — Erős Imre, Szabó Gellért, Horváth József, Vízi Béla és mások — a járás iparának fejlődéséről, gond­jairól, az új gazdasági me­chanizmus rendszeréből adó­dó feladatokról, a pártszer­vezetek agitációs tevékeny­ségéről is számot adtak, jól­eső volt hallani, hogy a fel­szólalások elsősorban a párt­­alapszervezetek tevékenysé­gét, a pártmunka eredmé­nyességét elemezték alátá­masztva a gazdasági eredmé­nyekkel. Szót kért a veszprémi já­rási pártértekezleten dr. Rad­nóti István is, aki a megyei párt vk nevében köszönetét és eliszetelését fejezte ki a járás kommunistáinak az el­múlt négy esztendő eredmé­nyes munkájáért és — mint országgyűlési képviselő — a most törvénybe iktatott IV. ötéves terv feladataira hívta fel a figyelmet Ezután a járás kommunis­táinak 20 küldötte megvá­lasztotta az új pártbizottságot, a megyei pártértekezlet kül­dötteit, majd a pártbizottság a veszprémi járási párt-vég­rehajtó bizottságot, melynek első titkára ismét Vincze Farkas lett. A végrehajtó bi­zottság titkárai Perger Béla Majlik László, tagjai Fügi László, Szabó Pál, Kelemen Lászlóné, Majoros János, dr. Mészáros Károly, Nagy Sán­d­or, Pandúr Sándor, Ring Ferenc. A tizenkilencesek szellemében de kérte: fordítsanak a ta­nácsnál dolgozó kommunis­ták most már nagyobb gon­dot a sorompón túli terület ellátására is. Pakadi József a fejlődés üteméről, Vörös István a lakáshelyzetről Mó­­gor Győző és Tóth Ervin a művelődési lehetőségek hiá­nyosságairól, az ezekkel kap­csolatos gondokról szólt. Dr. Veres Sándor a rendelő fej­lődésének adatait ismertette és megjegyezte: további fej­lődés már csak új székház létesítésével lehetséges. Veszprémi Járás : Tsz-patronálás helyett — partneri kapcsolat I k 1k m i I 91 I B­i ! ■ I J ■ 1­1 w*c a lapja I Várpalota: Gazdag vita — számos javaslat Mintaszerű munkát végzett tegnap Várpalota küldöttér­tekezlete, amely fél nyolckor a Péti Nitrogénművek nagy­ebédlőjében kezdődött. Nagy Gyevi Béla, a városi párt­­bizottság első titkára meg­nyitójában üdvözölte a párt Központi Bizottságának kép­viselőjét, Bics Lajost, a NI­vI műszaki titkárság vezetőjét; a megyei pártbizottság titká­rát, Kovács Gyulát; valamint dr. Hardy Zoltánt, a megyei tanács vb titkárát. A megje­lent 202 küldött a pártérte­kezlet elnökéül Horváth Im­rét, a Péti Nitrogénművek egyik műszaki vezetőjét vá­lasztotta. Majakovszkij: Lenin című versét mondta el ez­után Hegyi Péter, a Veszp­rémi Petőfi Színház tagja, majd Nagy Gyevi Béla lépett a szónoki emelvényre. A vá­rosi pártbizottság nevében ki­egészítő referátumot tartott, amely felhívta a figyelmet a­­ tegnapi számunkban álta­lunk is ismertetett — beszá­moló néhány legfontosabb kérdésére és összegezte a vá­ros 51 alapszervezeti taggyű­lésén, valamint két nagyüze­mi pártértekezletén elhang­zott észrevételeket a két kongresszusi pártdokumen­tummal kapcsolatban. E ki­egészítéshez 575 felszólaló, összesen 173 konkrét javas­latát vette figyelembe a vá­rosi pártbizottság. A kiegészítő után a tag­gyűlés elnöke több üdvözlő táviratot olvasott fel a kül­dötteknek, majd a város út­törőcsapatainak képviselői köszöntötték a pártértekez­letet. Ezután rendkívül vál­tozatos vita következett, amelynek nemcsak a téma­gazdagság a legfőbb erénye, legalább ugyanannyira az, hogy a hozzászólók igen cél­ratörően, kritikus szellem­ben, pontosan és röviden fo­galmazták meg mondaniva­lójukat. Mi sem bizonyítja ezt jobban mint az, hogy a vita lényegében az ebédszü­netig befejeződött, 10 hozzá­szóló tudta ez alatt kifejteni véleményét. Az alábbiakban a teljesség igénye nélkül csak rövid ízelítőt tudunk adni a gazdag­ és változatos vita anyagából. Mindjárt az első felszólaló rendkívül kemény kritikával kezdte. Elmondta, hogy tűr­hetetlen állapotok uralkod­nak a várpalotai vasútállo­máson, méltatlanok a város­hoz. Nagyon érdekes fejtegetés hangzott el a párt vezető sze­repével kapcsolatban. Az egyik küldött elmondta, hogy mivel még mindig nem szer­vezték meg a harmadik ke­rületben megfelelően a köz­ellátási, ott a közgondolko­dásban ez is kedvezőtlen kö­vetkeztetésekre vezet. Az ilyen következtetésekre okot adó hibákat minél hamarabb ki kell küszöbölni — java­solta a küldött. Fontos rétegpolitikai kér­désre is felhívták a figyel­met a vitázók: a város dol­gozóinak 27 százaléka nem rendelkezik 8 általános isko­lai végzettséggel. Javaslat: a munkahelyek intézményesen szervezzék a dolgozók esti is­koláira munkásaikat. A sza­bad idővel kapcsolatban egy pedagógus küldött érdekesen fejtegette, hogy a munkaidő csökkenésével ez korántsem nőtt, s különösen a nőknél nem. Az alumíniumkohó küldöt­te örömmel jelenthette, hogy az ez évi felajánlott 9,5 mil­liós vállalati eredménytöbb­letből 8­5 millió már megvan, s ez elsősorban a jubileumi és a kongresszusi munkaver­senyeknek, felajánlásoknak köszönhető. Ugyanakkor el­mondta, hogy a munkaerő­­hiány­ a „törvényes vándor­lás” demoralizáló hatású. Felvetették a kérdést a vitázók: mi a biztosíték arra, hogy az építőipar is teljesíti a negyedik ötéves tervet Vár­palotán, amikor a harmadik­ban sem épült meg a terve­zettből 113 lakás? A város­ban közel kétezer lakást kell a következő tervidőszakban építeni, és gondot okoz a be­ruházás ütemezése, a kapaci­tás biztosítása. Már most kü­lönbség jelentkezik a laká­sokra eső hitelösszeg, illetve az építési költségszint között, a beruházások elhúzódása eddig is növelte a költsége­ket. Javaslat is elhangzott ezzel kapcsolatban: a város vállalatai segítsenek egy — helyi kapacitásokból össze­vont — modern építéstechni­kai feladatokra is képes épí­tőrészleg létrehozásában. Sok szó esett a városiaso­dás, a városi ellátás hiányos­ságairól a kereskedelemtől a közlekedésig. A konkrét kri­tikák mellett konkrét javas­latok születtek. Ez is egyik erénye a küldöttértekezlet­nek, s ezt hangsúlyozta Ko­vács Gyula is, a megyei párt­­bizottság titkára, amikor üd­vözölte a pártértekezletet. Hangsúlyozta, hogy a három település egy város, mert a cél azonos, hogy szebb le­gyen, gazdagabb legyen, job­ban éljenek az emberek. Bics Lajos, a Központi Bizottság küldötte ugyancsak színvo­nalasnak ítélte a tanácsko­zást és a KB nevében továb­bi sikereket kívánt. Nagy Gyevi Béla összefog­lalója után a küldöttértekez­let 51 tagú pártbizottságot és 30 küldöttet választott, akik a megyei pártértekezleten képviselik majd a várost. Az új pártbizottság, a végrehaj­tó bizottság titkárául Nagy Gyevi Bélát választotta, tag­­jainak pedig: Bakos Miklóst, Nagy Antalt, Martinkó Má­tyást, Terényi Károlyt, Ba­logh Lászlót, Ender István­­nét, Kondor Pált, dr. Kátai Imrét, Pajor Józsefet és Bu­dai Kálmánnét Tapolca: Tekintélyt a szocialista munkának! Tapolca város pártalap­­szervezeteinek 110 küldötte is tegnap tartotta meg veze­tőségválasztó értekezletét. Részt vett a küldöttértekezle­ten Szabó Kálmán, a megyei párt-vb tagja, a Szakszerve­zetek Veszprém megyei Ta­nácsa vezető titkára, és dr. Spilák Antal a megyei párt­­bizottság osztályvezetője. Lendvai József, a városi pártbizottság titkára megnyi­tó szavai után a pártértekez­let elnökévé dr. Halász Ist­vánt, a városi tanács vb tit­kárát választották meg. Az írásos beszámoló kiegé­szítéseként Zentai Gábor, a városi pártbizottság osztály­­vezetője ismertette az augusztusi és szeptemberi alapszervi vezetőségválasztó taggyűlések tapasztalatait, a város párttagságának a kongresszusi irányel­vakról elmondott véleményét. Meg­állapította, hogy a város párttagsága egyetért az irányelvek megállapításaival. A taggyűléseken elismerés­sel szóltak az elmúlt négy év kemény munkával megszer­zett eredményeiről, így töb­bek között a gazdasá­girányí­tás reformjáról, az új ipari és kommunális létesítmé­nyekről, a növekvő szabad­időről, az életviszonyok álta­lá­nos javulásáról.­­ Ugyanakkor pártos szenve­­délyességgel és felelősségér­­zettel beszéltek a pár tagok­­ meglevő gondjainkról. Több helyen felvetették a gazda­sági vezetők sűrűbb beszá­moltatásának szükségessé­gét. A legtöbb alapszervezet­ben javasolták, hogy az élet minden területén növelni kell a szocializmus aktív hívei­nek megbecsülését, a szocia­lista módon végzett munka tekintélyét. Ezt követően közel 3­1 kül­dött egészítette ki valamilyen ponton a beszámolót, szóltak saját intézményük dolgozói­nak munkasikereiről, mun­kahelyük fejlődésének főbb állomásairól. A hozzászólók a városi pártbizottság politikai mun­káját kielégítő színvonalúnak tartották. Helyesnek ítélték, hogy mindig a helyi sajátos­ságokból kiindulva jelölte ki a társadalmi haladás tenni­valóit. Hiányolták azonban a küldöttek, hogy nem mindig sikerült megtalálni a párt­tagság aktivizálásának a leg­­megfelelőbb módjait. Töre­kedni kell arra, hogy a pán politikája jól érzékelhetően fejezze ki a dolgozó rétegek érdekeit, mert ezeknek a cél­kitűzéseknek a végrehajtá­sához minden kommunista aktivitására számítani lehet. Határozott intézkedéseket sürgettek a felszólaló kül­döttek a munkafegyelem megszilárdítására, a munka­erővándorlás megszüntetésé­re. A legtöbb vélemény sze­rint a munkaerőhiánnyal küzdő vállalatok vezetőit ar­ra kell ösztönözni, hogy mű­szaki fejlesztéssel, jobb szer­vezéssel és ne munkaerő csá­bítással növeljék a termelést. Nem egy hozzászóló felve­tette, hogy a párttagság azt kéri a X. kongresszustól, ha­tározza meg, hogy fejlődé­sünk jelenlegi szakaszában kiket sorolhatunk a munkás­­osztály kategóriájába. Több javaslat a kommu­nisták fokozottabb felelőssé­gét hangsúlyozta. Mutasson jó példát a kommunista a társadalmi és közösségi élet­ben pártos aktivitásával. A vita lezárása után ke­rült sor a 41 tagú városi pártbizottság megválasztásá­ra Az új tapolcai pártbizott­ság tagjai sorából Lendvai Józsefet választották a vá­rosi pártbizottág titkárává. A végrehajtó bizottság tag­­jai: Zentai Gábor, Baski Sándor, dr. Lé­dics Ottó, Ka­nizsai József, Törőcsil­ Ist­ván, Földi Jánosné, Varga József és Hársvölgyi István lettek.

Next