Napló, 1970. november (Veszprém, 26. évfolyam, 257-280. szám)

1970-11-26 / 277. szám

I 1 ■ I ill I­L­T­V­A­B­I­J­I I­­ flHíszMMÍszrRív­l^^ Tanácskozik az MSZMP X. kongresszusa A Magyar Szocialista Munkáspárt X. kongresszusa szerdán reggel 9 órakor foly­tatta tanácskozását az építők Rózsa Ferenc Művelődési Házában. Az ülést az elnöklő Kárpáti Ferenc vezérőrnagy nyitotta meg, bejelentette, hogy újabb testvérpártok jut­tatták el üdvözletüket a Magyar Szocialista Munkáspárt X. kongresszusához. Üdvözlő táviratot küldött az Amerikai Egyesült Álla­mok Kommunista Pártja, a Chilei Kommu­nista Párt, a Haiti­ i Kommunisták egyesült Pártja. Az elnök a kongresszus részvevőinek nagy tapsa közben köszönetét fejezte ki a test­vérpártok szívélyes üdvözleteiért. Ezután Biszku Béla, a Magyar Szocialista Munkás­párt Politikai Bizottságának tagja, a Köz­ponti Bizottság titkára szólalt fel. 1 Biszku Béla: A­ közéleti demokrácia fejlődésének biztosítéka a pártdemokrácia Tisztelt Kongres­­­szust Tisztelt kül­dött Elvtársa­­­ság A Központi Bizott­irányelvei, kongresszusi valamint a kongresszus elé terjesztett sokoldalúan jelentése foglal­kozott a­ pártdemok­rácia, és a szocia­lista demokrácia je­lentőségével, helyze­tével és továbbfej­lesztésének feladatai­val. Teljes mérték­ben egyetértve a bennük foglaltakkal néhány gondolatot kívánok fűzni ezek­hez a kérdésekhez. Közismert, hogy osztályoktól független demokrácia nincs és nem is lehetséges. A demokratizmus eredeti jelentése, a népuralom — hadd emlékeztessünk — csak a szocializmusban, a mi tár­­sadalmunkban valósulhat meg. Társadalmunkban, osz­tálypolitikánknak megfele­lően a szocialista demokrá­cia fő célja az, hogy tovább erősödjék általa a munkás­­osztály hatalma, az egész dolgozó nép érdekében, hogy hatékonyabban érvényesül­jön a munkásosztály és párt­jának vezető szerepe, tovább szilárduljon a munkásosz­tálynak és szövetségeseinek termékeny kapcsolata, növe­kedjék­ a pártot támogató dolgozó tömegek közéleti ak­tivitása. Ebből a nézőpont­ból szükséges megítélnünk a demokratizmus minden problémáját. Társadalmunk létérdeke, hogy a még léte­ző és a jövőben is jelentkező társadalmi ellentétek a ha­ladás szellemében oldódja­nak meg. Az ezért föl vő küz­­delmet csak a párt tudja ve­zetni, amely ösztönzője, fej­lesztője, szervezője a szocia­lista demokráciának. Ösztönözni tízezrek aktivitását A szocialista társadalom­­ban a közéleti demokrácia fejlődésének biztosítéka a pártdemokrácia. Ebből kell kiindulnunk, amikor a szo­cialista demokrácia tovább­fejlesztésének lehetőségeit és feladatait vizsgáljuk, a szo­cialista társadalom felépíté­séhez a dolgozó tömegek te­vékeny közreműködésére cselekvő közéleti részvételre van szükség. Annál erősebb a rendszerünk, minél többen minél cselekvőb­ben vesznek célkitűzéseink megha­tározásában és megvalósítá­sában, minél többen érzik a közügyet saját ügyüknek. Hol dönthet demokratikusan a munkás a gyár ügyeiben, dolgozó paraszt, a földmun­a­kás a nagybirtok bármely kérdésében, a város vagy falu dolgaiban az ezt meg­­­előző társadalmakban? Csak a szocializmus képes százak ezrek és tízezrek, párttagok és pártonkívüliek; a töme­gek alkotó részvételét bizto­sítani a döntésekben. Ennek előmozdítása és szüntelen ösztönzése a párt alapvető politikai feladatai közé tar­tozik. A párt úgy tehet ele­get ennek a feladatának, ha a párttagság példásan aktív, a pártélet erőteljes politikai társadalmi energiát sugároz A kommunisták aktivitásá­nak viszont nélkülözhetetlen feltétele az, hogy minél job­ban kiteljesedjék a pártélet belső demokratizmusa. A néptömegek növekvő, alkotó részvétele a szocializmus épí­tésében a párton belüli mokrácia és az államélet, de­a szocialista demokrácia fej­lesztését, szélesítését követe­li Ezért mi a demokratizmus sokoldalú fejlesztését a szo­cializmus építése törvénysze­rűségének tekintjük, amely az új társadalom teljes fel­építésének egyik legfonto­sabb eszköze. Helytelen volna, ha a párt­demokrácia­ erősítését kizá­rólag a párt belső ügyének tekintenénk, illetve elválasz­tanánk a szocializmus építé­sének általános feltételeitől és körülményeitől. Különö­sen fontos felismerés ez a hatalmon levő munkásosz­­­tály vezető pártjai így tehát mi pártunk számára is. Ugyanis a törte­­­lmi fejlő­dés tapasztalatai szerint a demokratizmus fejlettsége meghat­ározóan befolyásolja a párt politikájának kidolgo­zását, megvalósítását. Ha­zánkban a kibékíthetetlen osztályellentétek és osztály­összeütközések korszaka már a múlté, de az osztály nélkü­li társadalom létrehozása még sok-sok évig tartó folya­mat. Vezető és kritikus Az előadó ezután arról be­szélt, hogy ezzel a jelenség­gel számolni kell a politiká­ban is, majd így folytatta: — Amint ismeretes, nálunk úgy alakult a történelmi fej­lődés,­ hogy a proletárdikta­túra mechanizmusa az egy­­pártrendszer viszonyai kö­zött működik. Ez a helyzet korántsem mindenben kön­­­nyíti meg, hanem bizonyos fokig bonyolultabbá teszi a vezetés munkáját. Pártunk­nak be kell töltenie vezető szerepét, meg kell határoz­nia a társadalom haladásá­nak irányát, kezdeményeznie és ösztönöznie kell a szocia­lista építőmunkát. Az is a pártra hárul, hogy ellenőriz­ze a végrehajtást, támogas­sa a helyes kezdeményezé­seket, tárja fel a fogyatékos­ságokat, az életben kiterme­lődő ellentmondásokat és he­lyes választ adjon a problé­mákra. Pártunk tehát olyan kormányzó párt, amelynek a kritika funkcióját is magára kell vállalnia. A párt csak úgy töltheti be ezt a szere­pét, ha a társadalom tapasz­talataira támaszkodik, állan­dóan figyel tagságára és an­nak segítségével az egész or­szág közvéleményére, általá­­nosítja a tanulságokat és gondoskodik érvényesítésük­ről A tömegek tapasztalatai elsősorban a szocialista de­mokrácia révén jutnak el sokoldalúan, teljesebben a vezetéshez. Biszku elvtárs ezután demokrácia és centralizmus­a összefüggéseiről beszélt. Ki­fejtette: “ Ami pedig a centraliz­mus demokratikus tartalmát illeti, elsősorban arra utalok, hogy nemcsak a központi ha­tározatokat, és döntéseket kell a centralizmus fogalmá­ba besorolni, hanem a helyi pártszervekét, sőt az alap­­szervezetek vagy a helyi ál­lami és társadalmi szervek vezetőségének a határozatait is így pártunkban a demok­ratikus centralizmus egysé­ges, összefüggő, egymásba kapcsolódó irányítási rend­szert biztosít, amely a Köz­ponti Bizottságtól a helyi szervezetekig érvényesül, nélkülözhetetlen része és ösztönzője a helyi szervek öntevékenységének, a helyi kezdeményezések kibonta­koztatásának, vagyis a poli­tikai tevékenység demokra­tizmusának.­ ­ Állandóság és megújulás Tisztelt Kongresszus! Központi Bizottságunk mindenkor nagy figyelmet fordított a fejlesztésének pártdemokrácia kérdéseire. Ennek a folyamatnak fontos állomása volt, amikor pár­tunk IX. kongresszusa meg­bízta a Központi Bizottságot; elméletileg kutassuk a párt­demokrácia fejlesztésének új lehetőségeit, és ennek ered­ményeit formáljuk konkrét döntésekké, így került sor arra, hogy több éves előkészí­tő munka után a Központi Bizottság 1969 novemberében átfogóan megtárgyalta a pártdemokrácia helyzetét. Ezt a kérdést elméletileg vizsgálva és a gyakorlati ta­pasztalatokkal egybevetve, mindenekelőtt abból indul­tunk ki, hogy a nép szolgá­lata, a szocialista építőmun­ka megköveteli a munkás­­osztály, a párt vezető szere­pének erősítését, a vezetés hatékonyságának javítását. A pártirányítás rendkívül fontos feladata, hogy gon­doskodjék az érvényesítéséről. elvi politika a politika védelméről és továbbfejlesz­téséről. Politikánkban szük­ség van állandóságra és meg­újulásra, elvi szilárdságra és rugalmasságra Politikai vérkeringés A legfőbb garancia erre a pártdemokrácia rendszeres fejlesztése, amely a vezetés minden szintjén a párttagok legjobbjaiból hozza létre kollektív vezető testületeket , és erősíti azokat a kapcsola­tokat, amelyek segítségével állandó érintkezés alakulhat ki a vezetés és a tagság, párt és a párton kívüli dol­­­gozók között. A pártban olyan szervezett állandó belső moz­gásnak kell lennie, amely egyrészt a vezetés különféle elképzeléseit gyorsan és pon­tosan közve­títi a párttagság­nak és a pártonkívülieknek, a másrészt a kommunisták és párton kívüli dolgozók többségének véleményét, ész­revételeit gyorsan és ponto­san eljuttatja a vezetéshez. Ennek az állandó, kétirányú mozgásnak, mondhatnám, a párt politikai vérkeringésé­nek, sohasem szabad lelas­sulnia vagy szünetelnie. A legnagyobb veszélyek egyike, ha elképzeléseinket, vágyainkat tényként tüntet­jük fel, hogy amit szeret­nénk, azt megvalósultnak hisszük. Hogy ezt elkerüljük, a legfőbb biztosíték a de­mokratizmus fejlesztése. Úgy véljük, hogy a tömegek és a vezetés, a párttagság és központi szervek közötti in­a­formációk­­ cirkulációjának a legfontosabb formáit, mód­szereit már kiépítettük, csak tovább kell munkálkodnunk a folyamat tartalmának fej­lesztésén, színvonalának emelésén. A párt vezető szerepének erősítésével, a pártdemokrá­cia kiszélesítésével kapcso­latban nagyon fontos a ve­zetők kiválasztása, képzése és nevelése. A lenini útmu­tatások szellemében az utób­bi másfél évtizedben haszno­sítani törekedtünk fontos tör­ténelmi tapasztalatokat a ve­zetők kiválasztásában és ne­velésében. Fontos vonása en­nek a nyíltság a tömegekkel szemben, még akkor is, ha pillanatnyilag feladatokról van népszerűtlen szó, mert minden kérdésben az igazi érdekeiket kell képviselnünk. Számoljunk tehát vélemé­nyükkel, legyünk türelme­sek,­­mert a hatalom nem személyeké, hanem az osztá­lyé, a népé Nem lehet jó ve­zető az, aki a közérdeket nem tudja emberséges mó­don, munkatársai megbecsü­lésével együtt képviselni. Az A tapasztalatok azt is bi­zonyítják, hogy az a jól dol­gozó vezető, aki mellett ha­sonló képességű, alkalmasság dolgában egyenrangú vezetők nevelődnek. Talán első hal­lásra furcsa, mégis igaz, hogy azok a vezetők dolgoznak igazán eredményesen, akik megteremtik önmaguk pótol­hatóságának feltételeit. Erről azért is beszélni kell, mert még ma is találunk olyan vezetőket, akik nem szeretnek jó képességű, okos emberekkel dolgozni. Az pe­dig egyenesen aggasztja őket, ha egy munkatárs még vi­tatkozni is merészel velük, vagy ellentmond nekik. A kongresszust megelőző tanácskozásokon és itt kongresszuson is bírálat érte a politikánk végrehajtását. Ha helyes a politika — márpe­dig erről elismerően szóltak, — minden a végrehajtáson, a vezetőkön múlik. Az élet azt mutatja, hogy a káderek kiválasztásában is jobban kell igazodni a de­mokrácia követelményeihez. Ezen azt értjük, hogy valaki­nek a kinevezése vagy levál­tása, felmentése előtt figye­lembe kell venni a közvetlen munkatársak, a beosztottak véleményét. Sajnos, gyakran tapasztaljuk, hogy a felsőbb szervek egy-egy vezetőről ki­alakult jellemzése nem min­dig esik egybe a munka tényleges eredményeivel és a közvetlen munkatársak vé­leményével Van egy köz­mondás: „lakva ismerni meg egymást”. Ez így is helyes: „Munka közben ismerni meg egymást”. Ezzel összefüggésben még egy kérdésről kívánok be­szélni: a vezetői posztra ál­lított embereknek a rájuk bízott hatalomhoz való vi­szonyáról. Vannak jól kép­zett emberek, akiknek sem­miféle hatalmat sem szabad a kezükbe adni, mert a leg­kisebb hatalomtól is megmá­­morosodnak, elvesztik a rea­litások iránti érzéküket, tönkreteszik a rájuk bízott ügyet is és önmag­u­­at is. Egy vezetőnek úgy kell a munkásosztálytól, a néptől elm­­últ másfél évtizedben ki­váló vezetők ezrei nevelőd­tek ki és dolgoznak eredmé­nyesen az élet különböző te­rületein. Ugyanakkor megol­dásra váró feladatunk, hogy tanult, közéleti tapasztalattal felvértezett munkásokat, dol­gozó parasztembereket, párt­tagokat még következeteseb­ben vonjunk be a kollektív vezető testületekbe. Hason­lóan gondot okoz a vezetők indokolt és szükséges cseréje felelős párt-, állami-, társa­dalmi posztokon, méghozzá olymódon, hogy a változással a politikai vonal stabilitása ne szenvedjen csorbát, s a jól dolgozó vezető közéleti meg­becsülése is megmaradjon. A vezetők cseréjének többsége — ha jól dolgozunk — nem lehet elsősorban csak levál­tás. A cserének az egyén fej­lődését is kell szolgálnia. S további külön megbecsülést érdemelnek azok, akik élet­koruk, egészségi állapotuk miatt válnak meg munkakö­rüktől kapott hatalmára tekinteni, mint a gyógyszerre, ami túl­zottan használva, pusztító méregként hat. Az a jó ve­zető,­­aki inkább óvakodik tőle, minthogy szeretné, aki immunis mindazokkal a mel­lékhatásokkal és veszélyek­kel szemben, amelyek még a legkisebb hatalommal is együtt járnak. Természetesen nem a ve­zetői hivatás teljesítéséhez nélkülözhetetlen határozott­ságtól és erélytől kell óva­kodni. Senkinek sem kell at­tól tartania, hogy a hatalom­mal való visszaéléssel gyanú­sítják, ha erélyesen és hatá­rozottan fellép a jó ügy vé­delmében. A munkáshatal­mat a saját hatalommal ös­­­szetéveszteni, közérdekre hi­vatkozva személyes érdekek­ben eljárni vagy fordítva, a hatalommal nem élni a köz érdekében — egyaránt vét­kes dolog. S itt tesszük szó­vá azt is, hogy az erélyt nem a hangmagasság fejezi ki, hogy a durvaság és a kímé­letlenség nem egyszerűen a modor kérdése. Az emberi érintkezésben a kulturált és figyelmes magatartás a ve­zetőknél még inkább kötele­ző, mint bárki másnál. Úgy véljük, demokratikus módszerekkel nehezebb ve­zetni, mint parancsolgatás­sal. Mi a legfontosabb a veze­tés demokratikus módszeré­ben? A vezető embereknek az a kötelességük, hogy ál­láspontjukat, döntéseik he­lyességét meg is tudják in­dokolni és meggyőző érve­léssel, bizonyítással el tudják fogadtatni a munka­t a­társaikkal, a­ meggyőző érve­léshez, bizonyításhoz termé­szetesen tudásra, alapos fel­­készültségre, képzettségre van szükség. Minden tekin­tetben ismerni kell a munka­­területet és a feladatot. A a szakszerűség, a hozzáértés és demokratikus vezetés' módszer tehát összefügg egy­mással. A kettő nem helyet­tesíti, hanem kiegészíti egy­mást, szerves egységet kell (Folytatás a 2. oldalon.) Ki a jó vezető ?

Next