Napló, 1971. január (Veszprém, 27. évfolyam, 1-26. szám)

1971-01-26 / 21. szám

*» Lövések és kérdőjelek Ugandában Napi külpolitikai kommentárunk Volt néhány esztendeje Afrikának egy olyan időszaka, amelyben úgy tűnt, a „fekete kontinens" elhódítja a puccs-rekordot az államcsínyek klasszikus térségétől, Dél- Amerikától. Ezt hosszabb szünet követte. Az új hét első óráiban ez a szünet véget ért. A világ csak akkor kezdett felfigyelni arra, hogy Ugandában „valami nincs rendben”, amikor a legkülönbözőbb repülőtársaságok gépeijelezték, hogy különböző okokra hivatkozva megtagadja tőlük a landolási engedélyt az ugandai fővárost, Kampalát kiszolgáló entebbei repülőtér. Ezután szállingózni kezdtek a hírek, a kampalai rádió csak katonazenét sugárzott katonai alakulatok szállták meg a stratégiai pontokat. A hírügynökségek legújabb jelentései szerint az államfőhöz, dr. Milton Obote elnökhöz hűséges erők harcban állnak a zendülő katonai egységekkel. Egyelőre tehát nem ismeretes a harc kimenetele és ismeretlen valami, ami még ennél is fontosabb: a katonai puccs politikai háttere. A hírügynökségek eleinte arról számoltak be, hogy a puccs egy állítólag Amin tábornok, vezérkari főnök elleni merénylettel kezdődött, később azonban ugyanezek a hírügynökségek azt jelentették, hogy Amin alakította meg a katonai kabinetet. Minden jósolgatás korai lenne. Egyelőre csak annyi bizonyos, hogy dr. Obote a zendülés idején Singaporeban tartózkodott, ahol — a délafrikai fegyverszállítások ügyében — élesen szembefordult a londoni tory-kormánnyal... népéhez, rendezzen forradalmi meneteket az imperializmus fölött aratott győzelem megünneplésére. A rádió közölte, hogy az ítéletek ellen nincs helye fellebbezésnek. Hozzátette, hogy az „ötödik hadoszlop” ügyét nem zárták le, a törvényszék leleplezi azokat a külföldi ügynököket, akiknek tevékenységére a most elítéltek vallomásai vetettek fényt. Katonai kormány Ugandában A kampalai rádió hétfőn kora délután bejelentette, hogy Ugandában a hadsereg átvette a hatalmat. A rádióbejelentést magukat meg nem nevező katonatisztek csoportjának képviselője tette. A rádióbejelentés követte azokat a fegyveres összecsapásokat, amelyek az ugandai fővárosban hétfőn hajnalban kezdődtek a hadsereg két szembenálló csoportjának tagjai között. A Kampalában és Entebbében lezajlott összecsapásoknak több halálos áldozata van. A szóbanforgó katonatisztek képviselője azzal indokolta a hatalom átvételét, hogy a hadsereg nem ért egyet a kormány politikájával. Az ismeretlen katonatiszt közölte azt is, hogy „az ország vezetéséért a felelősséget” Idi Amin vezérőrnagy vette át. A rádió bejelentette, hogy Kampalában este 7 óra és reggel 6 óra 30 perc között kijárási tilalom van érvényben. Nyugati hírügynökségek jelentése szerint további intézkedésig lezárták Uganda határait. Az országban élő külföldi állampolgárokat diplomáciai képviseleteik felszólították, hogy egyelőre ne mutatkozzanak az utcákon. A katonai puccs okairól különböző feltételezések vannak. Egyes hírmagyarázók rámutatnak a hadsereg egy része és Obote elnök ellentéteire, hangsúlyozzák a törzsi ellentételeket. Vannak, akik a hadsereg közbelépését Öbölé gazdaságpolitikájával hozzák összefüggésbe Az elnök fokozott államosítási programot hirdetett meg. Nimeri tábornok, Szudáni államfő hétfőn délután hoszszú megbeszélést folytatott Farukk Abu Issza külügyminiszterrel a legújabb ugandai eseményekről. Az Ugandával többszáz kilométeres közös határral rendelkező Szudán külügyminisztériuma — mint Khartoumban " ■"•"ölték —élénk figyelem- ki az Ugandából ér• ... rt. Az AP netto este nairobi jelentése szerint a kenyai fővárosban tartózkodó Obote ugandai elnök nem nyilatkozott az újságíróknak, de a környezetéből származó értesülések szerint az elnök rádióérintkezésben van Kampalával. Nagygyűlés Angela Davis védelmében New Yorkban a háború, a fajüldözés és elnyomás ellen küzdő bizottság és más demokratikus szervezetek vasárnap tömeggyűlést rendeztek Angela Davis és a többi amerikai politikai fogoly védelmében. A résztvevők kifejezték növekvő aggodalmukat amiatt, hogy fokozódik a hajsza a haladó erők, az indokínai agresszióval és az országon belüli faji és társadalmi elnyomással szemben szót emelő becsületes amerikaiak ellen. Idi Amin vezérkari főnök, aki az első jelentések szerint az összeesküvés élén áll. (A Napló képtávírója) 11 NKÚK Moszkvába érkezett Az SZKP Központi Bizottságának és szovjet kormánynak a meghívására hétfőn baráti látogatásra Moszkvába érkezett Gustáv Husák, a Csehszlovák Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára. Lubomir Strougál, a CSKP Központi Bizottságának elnökségi tagja, a kormány elnöke és Vasil Bilak, a CSKP KB elnökségének tagja, a Központi Bizottság titkára. A csehszlovák vezetőket Leonyid Brezsnyev, Alekszej Kosztam, Konsztantyin Katusen és más személyiségek fogadták a repülőtéren. A szovjet és a csehszlovák vezető politikusok találkozója, amely a barátság, a szívélyesség és a testvéri kölcsönös megértés légkörében folyt le, kifejezésre juttatta, hogy Csehszlovákia és a Szovjetunió nézetei és álláspontja teljes mértékben megegyezik a megvitatott kérdések egész körét illetően. Az SZKP Központi Bizottsága vacsorát adott a baráti látogatásra hétfőn Moszkvába érkezett csehszlovák vezetők tiszteletére. Gustáv Husák, Lubomir Strougal és Vasil Bilak hétfőn hazautazott. Forradalmi menetekG Guineában A Conakry-i rádió — miután vasárnap a városi stadionban rendezett tömeggyűlésen nyilvánosságra hozták a nemzetgyűlés ítéleteit — felhívást intézett Guinea Yíízsxiiiieí Vietnam ban A Dél-vietnami Nemzeti Felszabadítási From főparancsnoksága utasítást adott, hogy a front fegyveres erői a holdújév ünnepe alkalmából négy napra függesszék fel harci tevékenységüket. A tűzszünet helyi idő szerint január 26-án nulla órakor lép életbe és január 20-án nulla óráig tart. Brandt Párizsban Willy Brandt nyugatnémet kancellár kétnapos tanácskozásra hétfőn magyar idő szerint 11 15 órakor megérkezett Párizsba, ahol Chaban-Delmas francia miniszterelnök fogadta. A kancellár röviddel megérkezése után az Elysée palotába hajtatott, hogy megtartsa első négyszemközti megbeszélését Pompidou francia államelnökkel. Érkezésekor Brandt újságíróknak kijelentette nagyon örül annak hogy Párizsban van és bizonyos benne, hogy a megbeszélések megszilárdítják és elmélyítik a két ország kapcsolatait. NAPLÓ India ünnepén ülönös jelentősége van annak, hogy India nemzeti ünnepe nem az a nap, amikor alkotmányjogilag függetlenné vált, hanem 1950. január 26. évfordulója — azé a napé, amelyen az ország független köztársaság lett és saját alkotmánya érvénybe lépett. Január végét csupán egy hónap választja el február végétől — a köztársaság ünnepét attól a naptól, amikor a köztársaság népe legfontosabb állampolgári funkcióját gyakorolja: az urnák elé járulva megválasztja képviselőit, s rajtuk keresztül új kormányát. Indiában a választás általános és titkos, nők és férfiak, gazdagok és szegények egyformán, megkülönböztetés nélkül szavaznak. Ebben az értelemben a választás valóban demokratikus: valamennyi játékszabályt betartják. Hogy azonban a jórészt írni-olvasni nem tudó, tanulatlan százmilliók mennyire képesek érdemük, s nem csak a választási gyűléseken elhangzott szónoklatok szerint ítélni meg a pártokat — ebben a tekintetben ez a demokrácia már igen csak korlátozott. Utoljára 1967-ben volt Indiában általános választás és az alkotmány szerint nem is kellett volna már az idén választaniuk. A körülmények azonban úgy alakultak, hogy a kormány kedvezőnek látta a jelenlegi időpontot. Mindenekelőtt azért, mert Indira Gandhi az elmúlt hónapokban végrehajtott intézkedései, politikai lépései a legszélesebb támogatást biztosítják számára. Indira Gandhi ma annak az embernek a jogán kéri a választók szavazatát, aki államosította a bankok jó részét, aki szakítani mert a nagytőke támogatását élvező jobboldali pártvezérekkel, aki megfosztotta a maharadzsákat kiváltságaiktól. Első ízben Nehru halála óta olyan politikus áll az ország élén, aki tudatos baloldali programot hirdet. Miután India nagy tömegeinek baloldali érzelmei nem kétségesek — a legutóbbi választásokon kiderült, hogy valamennyi jobboldali párt baloldali jelszavakkal állt a paraszttömegek elé — minden valószínűsége megvan annak, hogy Indira Gandhi politikája elnyeri a nép jelentős részének támogatását. Az indiai helyzet azonban igen bonyolult. Fő jellemvonása, hogy míg a jobboldali pártok összefognak Indira Gandhi megbuktatására, a baloldal pártjai között nincsen egység, sőt az egyik szociáldemokrata párt kész volt a szélsőséges jobboldallal is öszszefogni India Gandhi ellen. Az az elhatározás, amit a miniszterelnök bejelentett — mármint hogy pártja egyedül lép fel a választásokon, nem alakít semmilyen más párttal választási szövetséget — igen kockázatos lépés, amely kitűnő eredményt hozhat számára, esetleg azonban bukását okozhatja. Az a tény természetesen, hogy Indira Gandhi ily módon elutasította egy — mindenekelőtt a kommunistákkal, de más baloldali pártokkal is szervezendő — koalíció gondolatát, nem jelenti azt, hogy szükségszerűen egymás ellen is fellépnek az Indira Gandhi vezetése alatt álló Kongresszus és a kommunisták jelöltjei. Az együttműködésre a választás lebonyolítása rengeteg lehetőséget ad. A világ országai, népei India nemzeti ünnepén évről évre megemlékeznek a január 26-i évfordulóról. Ebben az évben azonban az India iránti érdeklődés sokkal mélyebb és komolyabb. A választásokon nagyon sok dől el. Mindezideig a választás Indiában voltaképpen azt jelentette, hogy a Kongresszus Pártnak, amely monopolhelyzetben van, alkalma adódott frissítésre, vezetői és képviselői cseréjére, bizonyos mozgásra. Az 1967-es választás már a szó igazi értelmében választás volt — ekkor a Kongresszus jelentősen veszített befolyásából. Azóta rendkívüli események sora történt — a Kongresszus Párt magja, Indira Gandhi vezetésével kísérletet tesz a tömegek rokonszenvének visszahódítására, a kiábrándult, a Kongresszust tömegesen elhagyó választók újra megnyerésére. A Kongresszus iránti bizalom forrása a nemzeti függetlenségi harcban játszott szerepe, az, hogy függetlenséget plusz társadalmi reformokat ígértek. A függetlenség megvalósult — a reformok elmaradtak. Ahogy múlt az idő s nem történt előrehaladás, úgy csökkent a bizalom. Sikerül-e Indira Gandhi kísérlete a Kongresszus feltámasztására — ez most a kérdések kérdése. Most valóban választ India — utat választ, politikát választ. S az ország barátainak nem közömbös, hogy mit választ, merre fog haladni. Nem közömbös a nagytőke pártfogóinak sem, hogy olyan kormány lesz továbbra is Indiában, amely a szocialista országokkal szemben baráti politikát folytat, vagy olyan, amely lépéseit a külföldi, mindenek előtt az amerikai tőke érdekeihez igazítja. Most erről lesz szó s ahogy a január 26-i ünnep múltán közelednek a választás napjai, úgy foglalkoztata a nemzetközi közvéleményt mindinkább India jövőjének kérdése. Kalmár György Szerte a Szovjetunióban szocialista munkaverseny bontakozott ki az SZKP közelgő XXIV. kongresszusának tiszteletére. Egy hónappal a határidő előtt teljesítette tervét Krivoj Rogéban a Gvargyejszkaja vasércbánya kollektívája. A bányászok elhatározták, hogy terven felül 30 ezer tonna vasércet küldenek a felszínre. A képen: A bánya egyik legjobb brigádja, Vaszilij Udodik kollektívája, akik naponta 120—125 százalékra teljesítik a normát. Készülődés az SZKP XXIV. kongresszusára Ahogy közeledik március 30., az SZKP XXIV. kongresszusa, úgy élénkül az egész világ érdeklődése a Szovjetunió életének e nagy eseménye iránt. A szovjet kommunisták kongresszusainak a nemzetközi munkásmozgalomban mindig rendkívüli szerepük volt. Hiszen arról van szó, hogy a legtapasztaltabb kommunista párt jelöli ki a maga számára az elkövetkező fél évtized teendőit. S mert a párt politikája megszabja a szovjet állam tevékenységének irányvonalát, az SZKP kongresszusainak mindenkor hatalmas nemzetközi jelentősége van. A kongresszus előkészítése a Szovjetunióban már hoszszabb ideje tart. A párt alaposan átvizsgálja az elmúlt időszakban végzett tevékenységét. Alakul az új ötéves terv: mérlegelik a különböző változatokat, egyeztetik a nemzetközi együttműködést, vizsgálják a legcélravezetőbb gazdaságpolitikai megoldásokat. S eközben fokozott ütemet diktálnak a mindennapi munkának, mert az SZKP vezetői és a párttagság egyaránt arra törekszik, hogy sikerekről adhasson számot a kongresszus színe előtt. A Pravda méltán hangsúlyozza: „A szovjet nép nagyszerű eredményekkel halad az SZKP XXIV. kongresszusa felé. Sikeresen teljesíti azokat a feladatokat, amelyeket a XXIII. pártkongresszus írt elő az ország gazdasági és szociális fejlesztésére. A szovjet ipar termelése 1970-ben majdnem kétszer akkora, mint az összes háború előtti ötéves tervek idején együttvéve volt... Figyelemreméltó eredmények születtek a mezőgazdaságban. Az ország földművelésének egész eddigi történetében 1970-ben értük el a legnagyobb terméshozamot szemesterményekben és gyapotban!” Hozzátehetjük: sikeresen fejlődik a szovjet tudomány, a technika, a kultúra. Erőteljesen növekedett az ország védelmi ereje. Ugyanakkor komoly előrehaladás mutatkozik a nép életszínvonalának emelkedésében. Az imént időseb* Peavce-encik mindebből azt a következtetést vonja le, hogy „A szovjet nép hangulata jó. A kommunisták, a pártonkívüliek, az ifjúság támogatja a párt irányvonalát és önfeláldozóan munkálkodik programja megvalósításán, az általa kijelölt feladatok megoldásán.” Hadd álljon itt e megállapítások bizonyítására néhány fontos adat. A nyolcadik ötéves terv teljesítése során 1976 végére a foglalkoztatottak száma elérte a 90 milliót, vagyis az 1965. évi 76,9 milliónál mintegy 18 százalékkal több. Az újonnan munkába álltaknak több mint a fele a felső- és középfokú szakiskolákat végzettek közül került ki. Az országos átlagbér az előző pártkongresszus idején, 1965- ben havi 95,6 rubel volt. 1970-re 122 rubelra emelkedett. Az átlagbér növekedésnek sokféle összetevője van. Először 1968-ban egyharmaddal növelték a minimális bért. Ugyanebben az évben 15 százalékos béremelést, kaptak a fémfeldolgozó, és a gépgyártóipar munkásai. 1969-ben az építő- és építőanyaggyárak— ide számítva az üveg- és porcelánipart is — kerültek sorra: az emelés átlagban 25 százalékos volt, és mintegy 9 millió embert érintett. Emelték a szibériai, a távolkeleti és az északi területek dolgozóinak „területi pótlékát” is. A XXIII. kongreszszus irányelvei azt írták elő, hogy öt év alatt a munkások és alkalmazottak 20 százalékának a bérét kell rendezni. A valóságban 26 százalékuknak a bérét és a fizetését növelték, az átlagbér növekedés országos aránya pedig meghaladta a 25 százalékot. Talán ennél is fontosabb, hogy társadalombiztosításra és általában a társadalom által ingyen nyújtott egyéb szolgáltatásokra öt év alatt 42 milliárdról 63 milliárdra, tehát 50 százalékkal növekedtek a ráfordítások. A nemzetközi politikában is nagy sikerek alapozták meg a lehetőségét annak, hogy a XXIV. pártkongreszszus további nagy előrehaladás kiindulópontja legyen. A szovjet diplomácia számtalan olyan eredményt ért el, amelynek a gyümölcsei éppen most kezdenek beérni. Európában közelebb került a megvalósuláshoz a biztonsági értekezlet. A szovjet ENSZK szerződés, amelyben nyugatnémet részről először ismerik el a háború után kialakult európai határokat, így az Odera-Neisse határt , amely tartalmazza az erőszakról való kölcsönös lemondás kötelezettségét, utat nyitott az NSZK és a többi európai szocialista ország vitás problémáinak békés rendezéséhez is. Talán a Közel- Keleten is kibontakozik valamilyen mozgás a békés megoldás felé, a Szovjetunió következetes békepolitikája eredményeként. Biztosak lehetünk abban: a szovjet békepolitika a márciusig hátralévő hónapokban is minden lehetőséget ki fog használni annak érdekében, hogy meggyőző eredményekről számolhassanak be a párt XXIV. snmgresszusánaik. fe. * (Fotó: APN—KS — V. Akinova felv.) Km kl, MW jattuár 46.