Napló, 1971. január (Veszprém, 27. évfolyam, 1-26. szám)

1971-01-26 / 21. szám

*» Lövések és kérdőjelek Ugandában Napi külpolitikai kommentárunk Volt néhány esztende­je Afrikának egy olyan időszaka, amelyben úgy tűnt, a „fekete kontinens" elhódítja a puccs-rekordot az államcsínyek klasszikus térségétől, Dél- Amerikától. Ezt hosszabb szünet követte. Az új hét első óráiban ez a szünet véget ért. A világ csak akkor kezdett felfigyelni arra, hogy Ugandában „va­lami nincs rendben”, amikor a legkülönbözőbb repülőtár­saságok gépei­­jelezték, hogy különböző okokra hivatkoz­va megtagadja tőlük a landolási engedélyt az ugandai fő­várost, Kampalát kiszolgáló entebbei repülőtér. Ezután szállingózni kezdtek a hírek, a kampalai rádió csak katonazenét sugárzott katonai alakulatok szállták meg a stratégiai pontokat. A hírügynökségek legújabb je­lentései szerint az államfőhöz, dr. Milton Obote elnökhöz hűséges erők harcban állnak a zendü­lő katonai egységek­kel. Egyelőre tehát nem i­smeretes a harc kimenetele és ismeretlen valami, ami még ennél is fontosabb: a katonai puccs politikai háttere. A hírügynökségek elein­te arról számoltak be, hogy a puccs egy állítólag Amin tábornok, vezérkari főnök elleni merénylettel kezdődött, késő­bb azonban ugyanezek a hír­­ügynökségek azt jelentették,­ hogy Amin alakította meg a katonai kabinetet. Minden jósolgatás korai lenne. Egyelőre csak annyi bizonyos, hogy dr. Obote a zendülés idején Singaporeban tartózkodott, ahol — a délafrikai fegyverszállítások ügyé­ben — élesen szembefordult a londoni tory-kormánnyal... népéhez, rendezzen forradal­mi meneteket az imperializ­mus fölött aratott győzelem megünneplésére. A rádió közölte, hogy az ítéletek ellen nincs helye fellebbezésnek. Hozzátette, hogy az „ötödik hadoszlop” ügyét nem zárták le, a tör­vényszék leleplezi azokat a külföldi ügynököket, akiknek tevékenységére a most elítél­tek vallomásai vetettek fényt. Katonai kormány Ugandában A kampalai rádió hétfőn kora délután bejelentette, hogy Ugandában a hadsereg átvette a hatalmat. A rádió­bejelentést magukat meg nem nevező katonatisztek cso­portjának képviselője tette. A rádióbejelentés követte azokat a fegyveres összecsa­pásokat, amelyek az ugan­dai fővárosban hétfőn haj­nalban kezdődtek a hadsereg két szembenálló csoportjá­nak tagjai között. A Kam­­palában és Entebbében le­zajlott összecsapásoknak több halálos áldozata van. A szóbanforgó katonatisz­tek képviselője azzal indokol­ta a hatalom átvételét, hogy a hadsereg nem ért egyet a kormány politikájával. Az ismeretlen katonatiszt kö­zölte azt is, hogy „az ország vezetéséért a felelősséget” Idi Amin vezérőrnagy vette át. A rádió bejelentette, hogy Kampalában este 7 óra és reggel 6 óra 30 perc között kijárási tilalom van érvény­ben. Nyugati hírügynökségek jelentése szerint további in­tézkedésig lezárták Uganda határait. Az országban élő külföldi állampolgárokat dip­lomáciai képviseleteik fel­szólították, hogy egyelőre ne mutatkozzanak az utcákon. A katonai puccs okairól különböző feltételezések van­nak. Egyes hírmagyarázók rámutatnak a hadsereg egy része és Obote elnök ellenté­teire, hangsúlyozzák a törzsi ellentételeket. Vannak, akik a hadsereg közbelépését Öbö­lé gazdaságpolitikájával hoz­zák összefüggésbe Az elnök fokozott államosítási progra­mot hirdetett meg. Nimeri tábornok, Szudáni államfő hétfőn délután hosz­­szú megbeszélést folytatott Farukk Abu Issza külügymi­niszterrel a legújabb ugan­dai eseményekről. Az Ugan­dával többszáz kilométeres közös határral rendelkező Szudán külügyminisztériu­ma — mint Khartoumban " ■"•"ölték —élénk figyelem- ki az Ugandából ér­• ... rt. Az AP netto este nairobi jelentése szerint a kenyai fő­városban tartózkodó Obote ugandai elnök nem nyilatko­zott az újságíróknak, de a környezetéből származó ér­tesülések szerint az elnök rá­­dióérintkezésben van Kam­­palával. Nagygyű­lés Angela Davis védelmében New Yorkban a háború, a faj­üldözés és elnyomás ellen küzdő bizottság és más de­mokratikus szervezetek va­sárnap tömeggyűlést rendez­tek Angela Davis és a többi amerikai politikai fogoly védelmében. A résztvevők kifejezték növekvő aggodal­mukat amiatt, hogy fokozó­dik a hajsza a haladó erők, az indokínai agresszióval és az országon belüli faji és tár­sadalmi elnyomással szem­ben szót emelő becsületes amerikaiak ellen. Idi Amin vezérkari főnök, aki az első jelentések szerint az összeesküvés élén áll. (A Napló képtávírója) 11 N­KÚK Moszkvába érkezett Az SZKP Központi Bi­zottságának és szovjet kor­mánynak a meghívására hétfőn baráti látogatásra Moszkvába érkezett Gustáv Husák, a Csehszlovák Kom­munista Párt Központi Bi­zottságának első titkára. Lu­­bomir Strougál, a CSKP Központi Bizottságának el­nökségi tagja, a kormány el­nöke és Vasil Bilak, a CSKP KB elnökségének tagja, a Központi Bizottság titkára. A csehszlovák vezetőket Leonyid Brezsnyev, Alekszej Kosztam, Konsztantyin Ka­tusen és más személyiségek fogadták a repülőtéren. A szovjet és a csehszlo­vák vezető politikusok talál­kozója, amely a barátság, a szívélyesség és a testvéri kölcsönös megértés légköré­ben folyt le, kifejezésre jut­tatta, hogy Csehszlovákia és a Szovjetunió nézetei és ál­láspontja teljes mértékben megegyezik a megvitatott kérdések egész körét illető­en. Az SZKP Központi Bizott­sága vacsorát adott a baráti látogatásra hétfőn Moszkvá­ba érkezett csehszlovák ve­zetők tiszteletére. Gustáv Husák, Lubomir Strougal és Vasil Bilak hét­főn hazautazott. Forradalmi menetek­­G Guineában A Conakry-i rádió — miu­tán vasárnap a városi sta­dionban rendezett tömeg­gyűlésen nyilvánosságra hoz­ták a nemzetgyűlés ítéleteit — felhívást intézett Guinea Yíízsxiiiieí Vietnam ban A Dél-vietnami Nemzeti Felszabadítási From főpa­rancsnoksága utasítást adott, hogy a front fegyveres erői a hold­újév ünnepe alkalmá­ból négy napra függesszék fel harci tevékenységüket. A tűzszünet helyi idő szerint január 26-án nulla órakor lép életbe és január 20-án nulla óráig tart. Brandt Párizsban Willy Brandt nyugatnémet kancellár kétnapos tanácsko­zásra hétfőn magyar idő sze­rint 11 15 órakor megérkezett Párizsba, ahol Chaban-Del­­mas francia miniszterelnök fogadta. A kancellár röviddel megérkezése után az Elysée palotába hajtatott, hogy megtartsa első négyszem­közti megbeszélését Pompi­dou francia államelnökkel. Érkezésekor Brandt újság­íróknak kijelentette nagyon örül annak hogy Párizsban van és bizonyos benne, hogy a megbeszélések megszilár­dítják és elmélyítik a két or­szág kapcsolatait. NAPLÓ ­ India ünnepén­ ülönös jelentősége van annak, hogy India nemzeti ünnepe nem az a nap, amikor alkotmányjogilag füg­getlenné vált, hanem 1950. január 26. évfor­dulója — azé a napé, amelyen az ország független köztársaság lett és saját alkotmá­nya érvénybe lépett. Január végét csupán egy hónap választja el február végétől — a köztársaság ünnepét attól a naptól, amikor a köztársaság népe legfontosabb állampolgári funkcióját gya­korolja: az urnák elé járulva megválasztja képviselőit, s rajtuk keresztül új kormá­nyát. Indiában a választás általános és tit­kos, nők és férfiak, gazdagok és szegények egyformán, megkülönböztetés nélkül szavaz­nak. Ebben az értelemben a választás va­lóban demokratikus: valamennyi játéksza­bályt betartják. Hogy azonban a jórészt ír­­ni-olvasni nem tudó, tanulatlan százmilliók mennyire képesek érdemük, s nem csak a választási gyűléseken elhangzott szónokla­tok szerint ítélni meg a pártokat — ebben a tekintetben ez a demokrácia már igen csak korlátozott. Utoljára 1967-ben volt Indiában általános választás és az alkotmány szerint nem is kellett volna már az idén választaniuk. A körülmények azonban úgy alakultak, hogy a kormány kedvezőnek látta a jelenlegi idő­pontot. Mindenekelőtt azért, mert Indira Gandhi az elmúlt hónapokban végrehajtott intézkedései, politikai lépései a legszélesebb támogatást biztosítják számára. Indira Gan­dhi ma annak az embernek a jogán kéri a választók szavazatát, aki államosította a bankok jó részét, aki szakítani mert a nagy­tőke támogatását élvező jobboldali pártve­zérekkel, aki megfosztotta a maharadzsá­kat kiváltságaiktól. Első ízben Nehru halála óta olyan politikus áll az ország élén, aki tudatos baloldali programot hirdet. Miután India nagy tömegeinek baloldali érzelmei nem kétségesek — a legutóbbi választáso­kon kiderült, hogy valamennyi jobboldali párt baloldali jelszavakkal állt a paraszt­tömegek elé — minden valószínűsége meg­van annak, hogy Indira Gandhi politikája elnyeri a nép jelentős részének támogatá­sát. Az indiai helyzet azonban igen bonyolult. Fő jellemvonása, hogy míg a jobboldali pártok összefognak Indira Gandhi megbuk­tatására, a baloldal pártjai között nincsen egység, sőt az egyik szociáldemokrata párt kész volt a szélsőséges jobboldallal is ösz­­szefogni India Gandhi ellen. Az az elhatá­rozás, amit a miniszterelnök bejelentett — mármint hogy pártja egyedül lép fel a vá­lasztásokon, nem alakít semmilyen más párttal választási szövetséget — igen koc­kázatos lépés, amely kitűnő eredményt hoz­hat számára, esetleg azonban bukását okoz­hatja. Az a tény természetesen, hogy Indira Gandhi ily módon elutasította egy — min­denekelőtt a kommunistákkal, de más bal­oldali pártokkal is szervezendő — koalíció gondolatát, nem jelenti azt, hogy szükség­szerűen egymás ellen is fellépnek az Indira Gandhi vezetése alatt álló Kongresszus és a kommunisták jelöltjei. Az együttműködésre a választás lebonyolítása rengeteg lehetősé­get ad. A világ országai, népei India nemzeti ün­nepén évről évre megemlékeznek a január 26-i évfordulóról. Ebben az évben azonban az India iránti érdeklődés sokkal mélyebb és komolyabb. A választásokon nagyon sok dől el. Mindezideig a választás Indiában voltaképpen azt jelentette, hogy a Kong­resszus Pártnak, amely monopolhelyzetben van, alkalma adódott frissítésre, vezetői és képviselői cseréjére, bizonyos mozgásra. Az 1967-es választás már a szó igazi értelmé­ben választás volt — ekkor a Kongresszus jelentősen veszített befolyásából. Azóta rendkívüli események sora történt — a Kongresszus Párt magja, Indira Gandhi ve­zetésével kísérletet tesz a tömegek rokon­­szenvének visszahódítására, a kiábrándult, a Kongresszust tömegesen elhagyó válasz­tók újra megnyerésére. A Kongresszus iránti bizalom forrása a nemzeti független­ségi harcban játszott szerepe, az, hogy füg­getlenséget plusz társadalmi reformokat ígértek. A függetlenség megvalósult — a reformok elmaradtak. Ahogy múlt az idő s nem történt előrehaladás, úgy csökkent a bizalom. Sikerül-e Indira Gandhi kísérlete a Kongresszus feltámasztására — ez most­ a kérdések kérdése. M­ost valóban választ India — utat vá­laszt, politikát választ. S az ország barátainak nem közömbös, hogy mit­ választ, merre fog haladni. Nem kö­zömbös a nagytőke pártfogóinak sem, hogy olyan kormány lesz továbbra is Indiában, amely a szocialista országokkal szemben baráti politikát folytat, vagy olyan, amely lépéseit a külföldi, mindenek előtt az ame­rikai tőke érdekeihez igazítja. Most­ erről lesz szó s ahogy a január 26-i ünnep múltán közelednek a választás napjai, úgy foglal­­koztata a nemzetközi közvéleményt mind­inkább India jövőjének kérdése. Kalmár György Szerte a Szovjetunióban szocialista mun­kaverseny bontakozott ki az SZKP közelgő XXIV. kongresszusának tiszteletére. Egy hónappal a határidő előtt teljesítette tervét Krivo­j Rogéban a Gvargyejszkaja vasércbánya kollektívája. A bányászok el­határozták, hogy terven felül 30 ezer tonna vasércet küldenek a felszínre. A képen: A bánya egyik legjobb brigádja, Vaszilij Udodik kollektívája, akik naponta 120—125 százalékra teljesítik a normát. Készülődés az SZKP XXIV. kongresszusára Ahogy közeledik március 30., az SZKP XXIV. kong­resszusa, úgy élénkül az egész világ érdeklődése a Szovjetunió életének e nagy eseménye iránt. A szovjet kommunisták kongresszusai­nak a nemzetközi munkás­­mozgalomban mindig rendkí­vüli szerepük volt. Hiszen arról van szó, hogy a legta­pasztaltabb kommunista párt jelöli ki a maga számára az elkövetkező fél évtized te­endőit. S mert a párt poli­tikája megszabja a szovjet állam tevékenységének irányvonalát, az SZKP kong­resszusainak mindenkor ha­talmas nemzetközi jelentősé­ge van. A kongresszus előkészítése a Szovjetunióban már hosz­­szabb ideje tart. A párt ala­posan átvizsgálja az elmúlt időszakban végzett tevékeny­ségét. Alakul az új ötéves terv: mérlegelik a különbö­ző változatokat, egyeztetik a nemzetközi együttműködést, vizsgálják a legcélravezetőbb gazdaságpolitikai megoldáso­kat. S eközben foko­zott ütemet diktálnak a mindennapi munkának­­, mert az SZKP vezetői és a párttagság egyaránt arra tö­rekszik, hogy sikerekről ad­hasson számot a kongresszus színe előtt. A Pravda méltán hangsú­lyozza: „A szovjet nép nagy­szerű eredményekkel halad az SZKP XXIV. kongresszu­sa felé. Sikeresen teljesíti azokat a feladatokat, ame­lyeket a XXIII. pártkong­resszus írt elő az ország gazdasági és szociális fejlesz­­tésére. A szovjet ipar terme­lése 1970-ben majdnem két­szer akkora, mint az összes háború előtti ötéves tervek idején együttvéve volt... Figyelemreméltó eredmé­nyek születtek a mezőgazda­ságban. Az ország földmű­velésének egész eddigi tör­ténetében 1970-ben értük el a legnagyobb terméshozamot szemesterményekben és gya­potban!” Hozzátehetjük: sikeresen fejlődik a szovjet tudomány, a technika, a kultúra. Erő­teljesen növekedett az ország védelmi ereje. Ugyanakkor komoly előrehaladás mutat­kozik a nép életszínvonalá­nak emelkedésében. Az imént időseb* Peavc­e-encik mindebből azt a következte­tést vonja le, hogy „A szov­jet nép hangulata jó. A kom­munisták, a pártonkívüliek, az ifjúság támogatja a párt irányvonalát és önfeláldozó­­an munkálkodik programja megvalósításán, az általa ki­jelölt feladatok megoldásán.” Hadd álljon itt e megálla­pítások bizonyítására néhány fontos adat. A nyolcadik ötéves terv teljesítése során 1976 végére a foglalkoztatot­tak száma elérte a 90 milli­ót, vagyis az 1965. évi 76,9 milliónál mintegy 18 száza­lékkal több. Az újonnan munkába álltaknak több mint a fele a felső- és kö­zépfokú szakiskolákat végzet­tek közül került ki. Az or­szágos átlagbér az előző pártkongresszus idején, 1965- ben havi 95,6 rubel volt. 1970-re 122 rubelra emelke­dett. Az átlagbér növekedésnek sokféle összetevője van. Elő­ször 1968-ban egyharmaddal növelték a minimális bért. Ugyanebben az évben 15 szá­zalékos béremelést, kaptak a fémfeldolgozó, és a gépgyár­tóipar munkásai. 1969-ben az építő- és építőany­aggyárak— ide számítva az üveg- és porcelánipart is — kerültek sorra: az emelés átlagban 25 százalékos volt, és mint­egy 9 millió embert érintett. Emelték a szibériai, a távol­keleti és az északi területek dolgozóinak „területi pótlé­kát” is. A XXIII. kongresz­­szus irányelvei azt írták elő, hogy öt év alatt a munkások és alkalmazottak 20 százalé­kának a bérét kell rendezni. A valóságban 26 százalékuk­nak a bérét és a fizetését nö­­velték, az átlagbér növekedés országos aránya pedig meg­haladta a 25 százalékot. Talán ennél is fontosabb, hogy társadalombiztosításra és általában a társadalom ál­tal ingyen nyújtott egyéb szolgáltatásokra öt év alatt 42 milliárdról 63 milliárdra, tehát 50 százalékkal növe­kedtek a ráfordítások. A nemzetközi politikában is nagy sikerek alapozták meg a lehetőségét annak, hogy a XXIV. pártkongresz­­szus további nagy előrehala­dás kiindulópontja legyen. A szovjet diplomácia számtalan olyan eredményt ért el, amelynek a gyümölcsei ép­pen most kezdenek beérni. Európában közelebb került a megvalósuláshoz a biztonsági értekezlet. A szovjet ENSZK szerződés, amelyben nyugat­német részről először isme­rik el a háború után kiala­kult európai határokat, így az Odera-Neisse határt , amely tartalmazza az erő­szakról való kölcsönös le­mondás kötelezettségét, utat nyitott az NSZK és a többi európai szocialista ország vi­tás problémáinak békés ren­dezéséhez is. Talán a Közel- Keleten is kibontakozik va­lamilyen mozgás a békés meg­oldás felé, a Szovjetunió kö­vetkezetes békepolitikája eredményeként. Biztosak le­hetünk abban: a szovjet bé­­kepolitika a márciusig hát­ralévő hónapokban is min­den lehetőséget ki fog hasz­nálni annak érdekében, hogy meggyőző eredményekről számolhassanak be a párt XXIV. snmg­resszusánaik. fe. *­­ (Fotó: APN—KS — V. Akinova felv.) Km kl, MW jattu­ár 46.

Next