Napló, 1971. augusztus (Veszprém, 27. évfolyam, 180-204. szám)
1971-08-10 / 187. szám
Az ÉJSZAKA hangjai Esti szürkületkor kinézünk az ablakon, jön-e már az enyhét adó este. Jön-e már az esti szellő, mely mint friss zuhany üdíti, frissíti, éleszti az embert. Megváltozott életrendünk az utóbbi hetekben. Mint a trópusokon, déltől este hatig kihaltak az utcák, hogy aztán karneválszerűen megteljenek a veszprémi, füredi, almádi korzók. Mintha a neonok fénye is barátságosabb lenne, mintha a hőségtől való szabadulás ftésztává, örömünneppé tenné a nyár esti éjszakákat PÉNTEK Este tízkor telt ház a Bakony étterem teraszán. Úgy tűnik, egy éjszakára visszakapta régi rangját az étterem. Igaz, a belső teremben most is dobog a beat, s a tiniké, a teenagereké minden asztal, de kint a teraszon a régi vacsorázó vendégek, a régi söröző társaságok. Az asztalterítőket néha meglengető, arcot simogató szellő feledteti a mozi és a beat turmixát is. — Fürdeni kellene! — mondja valaki egy asztaltársaságnál, s indul máris a három kocsiból álló konvoj a tihanyi Gödrös felé. Népesek a veszprémi utcák. Megteltek a hatemeletes erkélyei, egyik ablakban látszik a kifelé fordított tévé képernyője. A padokon békésen megfér egymás mellett egy szerelmespár s a két nyugdíjas öreg. Mozdul a Lenin-liget is. Kutyasétáltató kislány hatalmas boxerrel, lámpafény alatt snurozó srácok, gesztenyefák árnyékában sétálók. Visszatér a délben elvesztett erő. Hol van már a bénító hőség? — Fogj meg, ha tudsz! Ketten fogócskáznak a Zsuzsi szobor körüli — Nappal nem lenne szabad dolgozni, csak éjjel. Elhiszed, hogy most négy óra alatt többet melóznék, mint abban a melegben nyolc óra alatt? A kérdezettel együtt bólintok én is. — Talán jön majd egy kis eső is. S fogadást ajánlok magamban bárkinek a következő mondatokra. Nyertem. — Kellene, mert a kukorica... — No igen, viszont a szőlőnek... Éjfélkor tér aludni a város. SZOMBAT A táncdalfesztivál kiköltözött a városba. A falak a meleggel együtt öntik magukból a fesztivál dallamait. A Kiss Lajos lakótelepen mintha a legjobb hangmérnök tervezte volna az akusztikát ,Aztereom-ban hallom Kovács Kati énekét, s aztán Kudlik Júliát, ahogy — kedvemre — olvassa a zsűri pontszámát: húsz — húsz — tizenkilenc — húsz... A tévéfények kékre festik a várost. Aztán a fesztivál után lámpákkal pislognak a házak, s mintha mindenhol egyformák lennének a beszélgetések. — Ne sétáljunk egyet? Ismét indul a korzó. Szombat van. Farmeros, félmeztelen srác lengeti ingét a kezében, a Várkapu presszó előtt megáll, felöltözik, bemegy. Sportkocsi dönget át a városon. Különben csend van. Lent a parton most kezdődik az élet Telt ház Almádiban. Tömeg a bisztró előtt, nincs szabad hely a Kuckóban és az Aranyhídban sem már. A Kakasból, az Auróra borozójából cigánydaltól, bortól pirosan indulnak parti sétára kézenfogva, át a szerelmesek hídján a vendégek. Valahonnan víz csobogása. Fürdenek. A strand zárva, így hát nyilván kerítéseken át indult esti fürdőzésre a hangos csapat . Nézzétek a Holdat.. .! Elszalad a víz fölött a kiáltás. Sokan a csillagokat nézik: marad-e a jó idő? Füreden mintha süllyedni akarna a móló — ez itt esti program: illik megnézni a vizet, a csillagokat, a hajókat, a kivilágított Tihanyt, hallgatni a zenét... Nyár van. És szombat este! VASÁRNAP — Piros ulti! A hosszú utcán ha végigsétál az ember, láthatja az estét. Három hokkedli az asztal körül, sörösüvegek és ulti. Odébb ágyba készülő család. A pizsamás férj még igazit egyet a televízión, aztán fekszik ő is. — Nyitva hagyjam az ablakot? — Hagyd. Jó ez a szél. Az éles sarkokon furcsa hárfajáték a szél zenéje. Kiskatonák trappolnak időnként, órájukat nézve: beérnek-e még időre? Vagy tán randevúra sietnek? Egy ablakból mosogatás zaja. — Neked is ilyenkor kell...! — Talán várjak holnap estig?! Üresek a csórakozóhelyek. Hétfőre készül a város. Becsiccsentett ember fogja karon a házfalakat, magában dúdolgat: — Hol van az a nyááááár, hol a régi szerelem ... Mentő indul az állomásról. Kék fénye csikókat húz a kirakatok üvegén. Teherautó dörög a tejesek felé. Indul az első járat mindjárt a tejjel. Mozdony tolat, lehallatszik a kisállomás felől Hétfőn hajnalban indulnak a munkás járatok. — Jó reggelt. Milyen időnk lesz? S. Boda András Szentiványi Kálmán: ÜZENET Mögöttünk a Vár lángolva égett Hornos dumaparti házsor fogadott. S a lány, aluliek szülei elpusztultak, őrjöngeni kezdett, megismerte a helyet, itt lehetett valahol. A mozgó jégen befagyott rongyok. Úgy vélte a lány, szülei hulláját is látja. Nagynehezen lefogtuk. A katonák nem értették, mi baja lehet. Elbúcsúztam Kádáréktól. Soha nem találkoztam velük. Lézengtem a Duna-parton. Belső utcába tereltek. Mi lesz velem, kihez tartozom? Lőszert kellett hordanom, felhalmoztunk egy utcasarkon a rákászokat. Felrajzoltak arcok és címek. Az első éjszakát a Vörösmarty utcában, a skót miszszió épületében töltöttem, Tildy Zoltán lakásán, egy nagy kamrában aludtam, hevenyészett fekhelyen. Felettem egy rúdon szalonna, kolbász. Itt lakott első könyvem szerkesztője is. őhozzá jöttem, a Tildy-rokonságba tartozott, s be akartak írni a Kisgazda Pártba. Mit keressek ott? A verseskönyv címe: „Ke-resztutak közt”. Nem tetszert ahogyan tegnapi barátaim a jövőről beszéltek. Az udvari lakás konyhájában tésztát gyúrt egy testes ősz asszony, végigmért és beszólt érdesen a lakásba: — Nusi, téged keresnek! S nem is törődött velem, dolgozott tovább. Odabent veszekedés halt el. Láthattak engem az ablakon át. Kikukkantott a cipőgyári lány, nadrágban, férfizakóban. — Várj meg lent a téren — mondta nyugodtan és eltűnt. Járkáltam a kopott télvégi fák alatt. Nusi csinosabb lett, szoknyában volt — Szervusz — mondta, mintha csak most találkoznánk. — Itthon vannak a bátyáim és előttük jobb, ha nem mutatkozol. Kistermetű, szép barna lány. iménti idegenségét eltüntette, fején csinos kék sapka és megvan derült mogólya. — Miért féljek tőlük? — Mindkét báty a cipőgyárban dolgozott. Nusi lépkedett mellettem némán. Körbementünk a téren. — Tudod már? Arról ne beszéljünk... Csak most értettem meg egészen, bántam is az ostoba kérdést. — Örülök, hogy megúsztad az egészet... Ismerős hozta a hírt, látott a kihallgatásnál Nem gondoltam, hogy odakerülsz... — Megtörtént. — Minek jöttél ide? — Mondjuk, hogy látni akartalak. — Kedves tőled... Olvastam az újságban, hogy megnősültél. — Igen, valóban megnősültem. — Szólt az imént Jóska bátyám... Ha amiatt jöttél ... Szívesen igazoljuk, hogy részt vettél a mozgalomban ... majd megbeszéljük az elvtársakkal — Nem azért jöttem. — Ugyan... velünk jártál. Felfigyeltek rád. Egyszer Ságvári Bandi említette, hogy foglalkozzunk veled, kár lenne, ha ... Emlékszel Bandira, aki tábortűznél beszélt a szigeten? Ságvári nevét és sorsát ismertem. De egyáltalán nem emlékeztem rá. — Ne haragudj Nusi... Csak a kedvedért jártam kl... És semmit sem kell igazolni. — De ha belépsz a pártba, esetleg megkérdezik és... — Nem hiszem, hogy belépek. — Valami polgári nőt vettél el, irt? — Nem polgár. — Úgy... Van most hová menned? Mi sokan vagyunk, de a házban szerezhetek szállást... Megbeszélem az elvtánsakkal. — Köszönöm, minden rendben van. — Akkor szervusz. — Szervusz. Otthagyott és elment. Lerogytam egy padra. Fáztam, vacogtam. Majdnem ötletszerűen látogattam meg Darvas Józsefet, vettem az utcán egy újságot, „Szabadság" volt a címe. Bementem a szerkesztőségbe, ahol — ha jól emlékszem — Haraszti Sándor mondta meg Darvas címét. Nagy, homályos szobák a Baross utcában. Mi addig sem voltunk barátok párszor meglátogattam, először Szabó Pállal, aztán magamban... Onnan kellett elbújdosnia. Nagyot sétáltunk a nyárvégi, vagy már őszi Rózsadombon. Vasárnap délután volt, őt is a magyarság jövőjéről faggattam. Miért nem vesz részt a megbeszéléseken? S aztán az irodalomról beszéltünk — akkoriban olvastam el a könyveit — vonzódtam hozzá, hunyorgó, félszeg mosolya, szikársága mögött meleg emberség rejlett Barátok később sem lehettünk — több okból — de végülis az emberi kapcsolatok minőségét, tartósságát aligha a találkozások gyakorisága határozza meg. (Folytatjuk) 33. 21 A JELO Kedd, 1STL augusstos ML Várpalota, Bakony, Tihany — székekből A veszprémi Szigeti József Faárugyár Ifjú Gárda háromszoros szocialista brigádjának műhelycsarnokát évenként mintegy 150 ezer ülőbútor hagyja el. Ez az összeszokott együttes vállalt védnökséget az új gyártmányok kísérleti gyártása és széria gyártásuk minősége felett vállalták, hogy a védnökség jegyében a lehető legjobb termékeket hozzák létre. Eddigi eredményeik feljogosítják őket arra, hogy gyártmányaikat elnevezhessék a megye városairól és tájairól: Várpalotáról, Inotáról, a Bakonyról és Tihanyról. Éppen, mert a vállalat komoly hírnevet szerez minőségi munkájával, úgy döntöttek, hogy egy új védjegyet kérvényeznek: a Balatonról lehet majd a kérelem jóváhagyása után megismerni a faárugyár termékeit. (Fotó: Péterfay Endre) Hars — a titokzatos bolygó Évezredek óta feltűnik időnként az esti vagy a hajnali égbolton egy fényes vörös színű égitest, amely a többi sziporkázó fényponttal Fényessége változó, két évenként periodikusan erősödik és csökken. Az igazán feltűnő nagy fényváltozásai ritkábbak, 15—17 évenként a nagy Mans-oppozíció alkalmával következnek be. A jelenség mindig feltűnést keltett. Szinte minden ősi kultúra csillagászati feljegyzéseiben meglelhetjük nyomait. Hol „tűz”-nek, hol „lámpás”-nak, az ókori Egyiptomban „Vörös Hórusz”-nak nevezték és Ra isten csillagát tisztelték benne. Feltűnő vörös színe minden népben a tűz, a vér, a pusztulás, a háború emlékét ébresztette, s ma használatos neve — a görög-római mitológiából a hadisten Marstól kölcsönözne — ezt a hiedelmet őrzi. Mi okozza a bolygó fényességének változását? Akár a Föld, a Mars is a Nap körül kering. Mivel tőle nem egyenlő távolságra róják pályájukat, más-más időre van szükség egy körfordulás megtételére. A Föld középellentétben nem pislog, fénye nyugodt, egyenletes.. Nem csillag tehát, hanem Naprendszerünk negyedik, talán legtitokzatosabb bolygója, a Mars távolsága a Naptól 150 millió kilométer, egy teljes körfordulás ideje 365 és öt nap, ami egyben az év hossza. A Mars középtávolsága mintegy 227 millió kilométer, ennek megfelelően keringési ideje — vagyis egy Mars év hoszsza — 687 nap. Századunkban az utolsó A Föld tehát „lekörözi” a külső pályán, lassabban keringő Marsot, ez majdnem két évenként következik be. Az az állapot, amikor pályáján a Föld és a Mars egymáshoz legközelebb áll: szembenállás, idegen szóval: oppozíció. Mivel mindkét bolygó pályája ellipszis, így az egyes oppozíciók alkalmával más-más távolság adódik. Azt az oppozíciót, amelynél a két bolygót öszszekötő egyenes a legrövidebb, nagy oppozíciónak nevezzük. Legutóbb 1956. szeptemberében volt ilyen szembenállás, s legközelebb most augusztus 12-én lesz. A mostaninál 56,2 millió kilométerre csökken a Föld—Mars közti távolság, ami rendkívül kedvező helyzet a Mars távcsövekkel történő megfigyelésére. Készülünk erre Veszprémben is — távcsöves bemutatókkal és ■ előadással, — annál is inkább, mert ebben a században már nem lesz ilyen kedvező Mars-oppozíció. Természetesen a nagy oppozíciónak köszönhetjük a Mars fényességét Hiszen saját fénye nem lévén — csakúgy, mint a Hold és a többi bolygó esetében — a felületéről visszaverődő napfény révén veszünk róla tudomást A távolság csökkenésével magától értetődően növekszik a szemünkbe, illetve a távcsövekbe jutó fénymennyiség. A jelenség, s maga a bolygó távcsöves megfigyelésének jelentősége bizonyára csökkenni fog, mert az ember nincs már a Földhöz láncolva. Akár a Holdra, leszállhat majd a Marsra is. Marslakók nincsenek Ez valóban nagy siker lesz, felülmúlja a korábbi Marsoppozíciókat kísérő „szenzációkat”: a bolygó csatornarendszeréről, civilizációjáról, lakóiról, stb. Jellemző a Mars-lázra egy 1909-es javaslat, mely szerint a marsbeli civilizációval a kapcsolatot felvenni a Szahara sivatagban kivilágított geometriai ábráikkal lehet. Ha végre is hajtják e kísérletet, nem érkezett volna válasz, mert a bolygón nem élnek értelmes élőlények. Hála az évszázadokon át távcsövekkel folytatott megfigyeléseknek, már jól ismerjük bolygó-szomszédunk legtöbb lényeges adatát; ebből rekonstruálni lehet a „Mars-i viszonyokat”. Méretei a Föld és a Hold méretei közé esnek. Átmérője 6,8 ezer kilométer. Térfogata hatoda, tömege mindössze egytizede a Földének. Teljes felülete pedig a Föld felszínének csak 28 százaléka. A Mars felszínéről indított rakéta 5 km/sec. sebesség elérésével elhagyhatja a bolygót. A csillagászatitávcsövek teljesítőképessége ebben az évszázadban érte el azt a mni fejlődést, hogy meg lehetett kísérelni a Mars légköre öszszetételének elemzését. Több — olykor egymásnak ellentmondó — adat szerint a Marson a légnyomás nem több 15—20 higanymi 1,1 méternél, míg a Földön — a tengerszinten — 760. A víz, pára nagyon csekély, valószínűleg a légkör nagy része széndioxid és szénmonoxir. Biztosabban tudjuk, hogy a Marsra érkező meleg csupán 38 százaléka annak a hőmennyiségnek, amit a Nap a Földre sugároz. Bár az évszakváltozása földihez hasonló, a leghidegebb tél –120 Celsius fok, a legmelegebb maxibeld nyár +30 Celsius fok. A nagy hőingadozás természetesen naponta is bekövetkezik; a nappal és az éjszaka közti hőmérsékletkülönbség eléri a 150 Celsius fokot, ami a rendkívüli ritka légkör következménye. Egyben ez a legfőbb érv a marsi élet tagadása mellett. Az űrhajó elindul A legnagyobb titok a massi élet feltételezése. Az említett csatornarendszer — bebizonyították az újabb vizsgálatok — optikai csalódás. Szinte teljesen kizárt bármiféle magasabb civilizáció, de alacsonyabb rendűnek nagy a valószínűsége. A megkezdődött űrkísérletek fényt derítenek a Mars vörös homoksivatagának titkára, de már nagy meglepetés nemigen érheti a kutatókat. Az 1962 óta a Szovjetunióban és az Amerikai Egyesült Államokban felbocsátott Mars, Mariner, Zond műbolygók, érzékeny műszerekkel, tvkamerákkal, stb. ellátva elősegítik a Mars meghódítását. Belátható időn belül embert szállító űrhajó is elindul a kétéves expedícióra. E vállalkozás költsége 100 milliárd dollárra tehető, de olyan mértékben gazdagíthatja ismereteinket a világról, amely minden eddigit felülmúl. Vértes Emi Hol tűz, hol lámpás