Napló, 1971. november (Veszprém, 27. évfolyam, 258-282. szám)

1971-11-11 / 266. szám

Csütörtök, 1971. nov­ember 11. ALSÓÖRS 11 MILLIÓJA PARKOSÍTÁS ÚTÉPÍTÉS CSATORNÁZÁS KÖZVILÁGÍTÁS Itt lesz az Endrödi park, Alsóörs legszebb pihenőparkja és ide hozzák a Balaton-part­­ról az Endrödi szobrot (Jobbra) Az új „sztrádára” hordják a betonkeveréket, alakul az üdülőtelep belterülete, főutcája (Lent) Három községet irányíta­nak az alsóörsi községi közös tanácsról. Ide tartozik Fel­­sőörs és Lovas is közigazga­tásilag. A 2331 lakos gondjá­val foglalkozó tanács ebben az ötéves tervben 11 380 000 forintot fordít a fejlesztési program megvalósítására a körzetben. Az útépítés jelenti a leg­nagyobb feladatot, erre 4,8 millió forintot biztosítottak öt esztendő alatt, hogy a gyorsan fejlődő üdülőtelep és az öregfalu megfelelő közle­kedését biztosítsák. A víz­hálózat fejlesztésére és a csatornázásra több mint négymillió forintot költenek nemcsak Alsóörsön, hanem a szomszédos Felsőörsön is. A községi tanácstagok be­számolhatnak választóiknak arról is, hogy bővül a köz­­világítás, megépül az autó­­buszváróterem, a ravatalo­zó. A Balaton riviéráján fek­vő községben csak a parko­sításra 1,5 millió forintot költenek a negyedik ötéves tervidőszakban.­­ A balatoni út két oldalán egy kilométer hosszú járdát építenek ezekben a hetekben (Balra) (Fotó: Péterfay Endre) nagyobb megtiszteltetés volt mindig számomra, hogy sorstársaimat, mun­kásfiatalokat képviselhettem. Később KISZ-vezetőként is mindig az jutott eszembe, ha egy feladatot meg kellett oldanom, vagy javaslatokat tettem, hogy mit szólna ehhez az esztergá­lyos, vagy a csingeri bányász, a kom­munista munkás. Róth Antal később a munkája mel­lett elvégezte a gépipari technikumot, s most marxista egyetemre jár. Két­szer vett már részt megyei küldött­­értekezleten, s ugyanennyiszer KISZ kongresszuson. Méltó képviselője lesz ismét az ajkai munkásifjúságnak... I­egát Mih­ályné Amikor az utcán találkoztunk, De­­vecserben, gyerekkocsit tol, nyolchó­napos szőke kabát a zöld anorákban. Van még egy, óvodáskorú kisgyereke. Férje is ő is pedagógusok. Legát Mi­­hályné nagyon aktív ember. Körül­ményei ellenére is nagyon , sok fel­adatot vállal és teljesít. Talán legjob­ban bizonyítja ezt, ha röviden leírjuk küldötté választásának „előzményeit”. Középiskolás korában vezetőségi tag, az Ifjú Gárda tagja Veszprémben, Pé­csett a Pedagógiai Főiskolán aktív K­ISZ-es. Matematika—fizika—torna szakos tanárként a kereskedelmi szak, középiskolában működik Devecser­­ben, később itt KISZ-tanácsadó ta­nár. Tagja a járás KISZ-bizottságá­­nak és végrehajtó bizottságának. Ké­sőbb a községi KISZ-szervezet csúcst­itkára két évig. Jelenleg a járási pártbizottság és a megyei pártbizott­ság tagja. Ezeken túl a pedagógus K­ISZ-alapszervezetben is tevékenyke­dik. Ezek után nem meglepő, hogy van egy nagyon­ „friss” kitüntetése: no­vember 7-én megkapta a KISZ Ér­demérmet. Arról beszélgetünk, hogyan készül a KISZ megyei küldöttértekezletére és mit vár tőle. Milyen témákat ja­vasolna legfontosabbakként? A demokratizmust említi legelőször, annak ifjúságot érintő lényeges vo­násait. Aztán ezzel összefüggésben az érdekvédelmet. Ezen belül — úgy ér­zi — elemezni kellene a tanácsok és KISZ-szervezetek kapcsolatait, mert ez még sok helyen nem a legtökélete­sebb. Másik téma: az ifjúság politikai nevelésének folyamatossága. Az, hogy a kisiskolás korban, úttörő-mozga­lomban elkezdett munka ne törjön meg az általános iskolából történő „kiöregedéssel”, hogy politikai-neve­lési összhang teremtődjék a kisisko­lások, a középiskolások, az ipari ta­nulók és a munkahelyek politikai munkája között. Veress Gábor Pápa város fiataljainak egyik kép­viselője Veress Gábor, a kórház 28 éves orvosa. Fiatal, jókedélyű ember, ám a mozgalmi munkába már ő is a kezdetkor,­957-ben bekapcsolódott. Párttag is 1988 óta. Pápán nevelke­dett, ide is tért vissza a debreceni egyetemi évek után. Bár­ roppant ked­vező ajánlatokat kapott, mert mint kiderült, neves Nfl - B-s labdarúgó volt, s hívták fővárosi klubok is. — Befejeztem, mert az az elvem, hogy inkább végezzünk egy dolgot jól, maximális erőbedobással, mint ket­tőt, de rosszul... Kevés a kórházban az orvos, így sok ügyeletet kell tarta­ni, meg belgyógyász szakvizsgára is készülök, s szívesen vállaltam a KISZ-titkári funkciót is. Családjukban szinte hagyomány a mozgalmi tevékenység. A kommunis­ta szellem volt az ő nevelésében is a legerősebben ható tényező. Az apa rendelőintézeti főorvos, 1948 óta párt­tag, bátyja az MSZMP KB osztály­­vezető helyettese. Gábor, a Láng Gép­­gyárban dolgozott fizikai munkásként is, becsülete, tisztelete van előtte a kétkezi munkának. Érdekességként említi, hogy speciá­lis helyzetben van ő a KISZ-titkári funkcióban, hiszen a kórház 65 kisze­­se közül mindössze hárman férfiak. Mióta ő a titkár, élénkebb, aktívabb a KISZ-élet, pedig nehezíti a helyze­tet, hogy a lányok, fiatalasszonyok három váltásban dolgoznak. — Persze a KISZ munka javulása nem kizárólag az én személyes tevé­kenységem eredménye — a vezetőség aktivitása van mögötte. Kicserélődött az egész vezető gárda, új bizalmi há­lózatot szerveztünk, s ők tudnak lel­kesedni, szervezni. — Felszólalsz-e a megyei küldött­­értekezleten? — Igen, s egy problémára szeret­ném felhívni a figyelmet: az egész­ségügyi tagozatos gimnazisták hely­zetére. Így nincs sok értelme az ok­tatásnak, ugyanis e képzés miatt más tantárgyakból csökkentett anyagot vesznek, s óriási hátránnyal pályáz­nak az egyetemre. Viszont nincs spe­ciális szaktudásuk sem, s asszisztensi beosztásban is csak később, újabb tanfolyamok után alkalmazhatók. Ar­ról nem is szólva, hogy évente százan végeznek, s e létszámnak negyedére sincs szükség, ápolónők pedig nem akarnak lenni, így a legtöbbjük csa­lódik ... Sztankay­­ Józsa NAPLÓ ... Rádió—tévé I ................... ....... — Tizenkét hét bosszúság Rózsa Sándor televíziós filmen A nyári veszprémi tévéta­lálkozón a hivatalos és nem hivatalos beszélgetések egyik vissza-visszatérő témája volt a magyar irodalom nagy re­­gényeinek­­megfilmesítése. A televízió az eddigi külföldi tapasztalatok szerint is, s a mi tízegynéhány éves ta­pasztalatunk szerint is a leg­alkalmasabb tömegfórum az értékes műalkotások számá­ra. És a folytatásos film (ter­jedelmes regényeket csak így lehet megfilmesíteni csonkí­tás­­nélkül) egyenesen televí­ziós műfaj, a magyar tele­vízió mindaddig kihaszná­latlanul hagyta ezt a nagy lehetőséget, s a veszprémi tévétalálkozó résztvevői szinte valamennyien sürget­ték klasszikus regényeink te­levíziós filmre vitelét. Pedig akkor már készen volt az első mű: Móricz Ró­zsa Sándora. Szinetár Mik­lósnak a veszprémi találkozó igazgatójának rendezésében. A színes változat egyes rész­leteit be is mutatták Veszp­rémben. Akkor azonban a kiragadott részletek alapján nem lehetett még ítéletet mondani az egészről. Most azonban amikor a televízióban befejeződött a tizenkét részes sorozat vetí­tése, elérkezett az ideje, hogy megpróbáljuk össze­gezni : sikerült-e az első nagy kísérlet? Összehasonlításul két kül­földi példa áll előttünk. Galsworthy Forsyte Sagájá­­nak és Siskov Zord folyójá­nak televíziós változata Egyik sem kifogástalan al­kotás sőt a Forsyte Saga­film egyenesen rossz, lapos változata az eredeti regény­­nek. Mégis mindkettőnek van egy olyan jellemzője, amellyel a Rózsa Sándor­­film nem rendelkezik; a fordulatos, érdeklődést keltő cselekményvezetés, nyodalmat izgalmat, fordu­latot követelt volna. (Igaz, Móricz regénye nem kaland­regény de erre az ellenérv­re készen van a válasz; első kísérletre cselekményesebb regényt kellett volna megfil­mesítenie a televíziónak.) A nézőket tehát eleve nem tud­ta a sorozat lekötni. Hiába reménykedtek, azok, akik bíztak benne, hogy csak-csak érdekesebbé válik az idő múlásával. Ez volt az egyik alapvető hibája a Rózsa Sán­dornak bár ez a legkevésbé esztétikai természetű kifo­gásunk a felmerülő többi kö­zött. Mesterkélt, gyakran visz­­szatetszően pontoskodó volt a legtöbb kép. Gondosan be­állított tömegjelenetek, mű, szempillás műbetyárok, gon­dosan keményített gatyában. A parasztok olyanok voltak, mint ahogyan az olvasó­könyv tanítja sablonosak, és egyformán sablonosak voltak a szegedi urak is. Kezdtük már elfelejteni ezt a művé­szeti meghatározást: semati­kus mű. A Rózsa Sándor film újra közelünkbe hozta az egyre idegenebb fogal­­mat, önálló műnek csekély ér­­tékű a filmsorozat. De vajon mennyiben hű az eredeti re­gényhez? Az egyes részletek szinte betű szerinti pontossággal követik az eredeti móriczi szöveget. Mégis mennyire más lett a film, mint a re­gény. Mélységeit csak a fel­színen tudta követni. Külső­ségeiben formájában akarta követni Móriczot. Jellemző példája ennek a formális hű­ségnek a nyelvészek és a hu­moristák tizenkét héten át változatlan céltáblája, a né­ha elképesztő blődségeket produkáló ö­zés. A szereplő színészek nagy többsége nemhogy a „szegedi” beszéd hangtani törvényeivel nincs tisztában, a nyílt és a zárt ,,e’’ között is képtelen kü­lönbséget tenni Pedig ez lenne az alapja annak, hogy a nyelvjárás természetesen hangozzék szájukból. A hamisan ható külsősé­gek­ pedig elnyomták a film meglevő értékeit is. Móricz mondanivalójának súlya teljesen elsikkadt ben­ne. Nem hirdetett ugyan mást, mint amit Móricz akart de mivel az egész vál­lalkozás hatástalan, sőt for­dított hatású volt, az erőtel­jes plebejusi gondolatiság meggyőző érvényre juttatá­sára ebben a műben nem volt lehetőség. Még a hétről hétre egy­mást követő folytatások ide­­jén olyan véleményeik is el­hangzottak, hogy a magyar televíziózás eddigi történeté­nek legnagyobb giccse szüle­tett meg. Lehet hogy ez túl­zás, de az már nem, hogy a helyenként idegenforgalmi prospektusaink, vendégcsa­logató pusztaromantikájára emlékeztető képek, néhány részlet, édes-bús hangulata a szerelmi­­jelenetek, a mu­tatások ,,csináltsága” inkább egy száz évvel ezelőtti nép­színműhöz mint modern te­levíziós filmhez tették ha­sonlóvá Szinetár Miklós so­rozatát. Már ami a sorozat egészét, illeti. Mert egyes részletei­ben szép megoldások is akadtak. A két főiskolás fő­szereplő közül Muszte Anna érzett rá jobban a szerepére Oszter Sándor sokkal kac­kiásabban (szinte kérkedő naivitással) játszotta el a be­tyárvezért, mint amilyennek elképzelhetjük. Az operatőr néha remekelt, például iga­zi parasztarcok premier plánjával. Szép volt a film zenéje, kár, hogy nem illesz­kedett szervesen a cselek­ményhez, és kár, hogy néha a jelenetek mesterkéltsége élvezhetetlennekké tette­­az elhangzó népdalokat. A könyvterjesztők és a könyvtárosok már régóta felfigyeltek arra a jelenség­re hogy az olvasók tömege­sen keresik a tévében be­mutatott regény,adaptációk eredeti köteteit. Most is ez volt a helyzet a Rózsa Sán­dorra. És ha más értelme nem lett volna a tévéfilm­sorozatnak az már önmagá­ban is eredmény, hogy ezren és ezren vették kezükbe a film nyomán az eredeti re­gényt. De volt más érelme is. Az igény kielégítése (arról az igényről van szó amit a veszprémi találkozóra utalva említettem bevezetőben: klasszikus regényeink meg­­filmesítéséről) megkezdődött. És ha az első lépés mindjárt botlás volt ez nem jelenti azt hogy ne juthatnánk előbbre. A közönség várja a nagy íróink nagy regényeiből ké­szült televíziós filmeket, Balogh Elemér A Rózsa Sándor unalmas volt. Három hónapon át minden vasárnap este elfog­lalta a televízió fő műsoride­jét. Elfoglalta, de kitölteni nem tudta. És ezzel egyre in­kább maga ellen hangolta a televíziónézőket. A tizenkét folytatásból ál­ló sorozat már csak hosszú­sága miatt is sokkal több bo­ K­E­CS­K­E­D­U­D­A Jánossomorján él Soós Antal nyugdíjas tsz-tag. Gyermekkora óta készíti a kecske­dudát. Maga faragta hangszerei külföldr­e is elkerültek (MTI foto — Fehérváry Ferenc felv. — KS) 5

Next