Napló, 1972. augusztus (Veszprém, 28. évfolyam, 179-205. szám)
1972-08-19 / 195. szám
Szombat, 1972 augusztus 19.. Kavicsmozaik Több mint öt éve kavicsmozaik készítéssel tölti szabadidejét Marossy Gyuláné balatonfüredi óvónő. Színes kövekből, aprólékos munkával állítja össze változatos témájú mozaikképeit. Különösen kedveli a Balaton, a nád és az állatvilág, a virágok forma és színvilágát. A képekhez szükséges színes kavicsokat férjével együtt országjáró útjaikon szerzik be. Egy-egy 35x60 centiméteres mozaikkép összeállításához 13—14 ezer darab apró követ használ fel. Marossy Gyuláné hobbyját a balatonfüredi képzőművész szakkör is támogatja, a közeljövőben kiállítást rendeznek munkáiból. A 700 éves Alsóörs krónikájából Amit tízévi munkával levéltárakból, könyvekből kibogarászott és följegyzett Alsóörs történetéről dr. Jablonkay Géza, hogyan lehetne azt tízperces olvasmánnyá sűríteni ? A falu krónikása, szerencsére, kiemelt néhány jellemző eseményt. Ám ezek legföljebb jelzőtáblák lehetnek a 700 esztendős úton — 1272-ben az almádi apátság előtt szerződést kötnek. Ebben eladnak egy Örs falubeli szőlőt, ami leér a Balatonig. Ez az Örs falu Alsóörs volt, s ez az első írásos adat Alsóörsről — kezdi, s 1290-nel folytatja. Ekkor Erzsébet királyné eladományozza Olurs, Alörs, azaz Al- SQojs birtokát szőlőkkel, halászati joggal, s azzal a földdarabbal, ahol malomköveket szoktak vágni. Csaknem két évszázad „jeltelen” 1570-ig, amikor Bornemissza János pápai kapitány Alsóörs alatt csúnyán megveri a túlerőben levő török sereget. 1611-ben a két falu közti határvitában úgy hoz ítéletet a veszprémi várkapitány, hogy Lovasból Bíró Miklós 82, Alsóörsből Guál János 85 éves földművest hallgatja meg előbb. Az 1680-as éveken a török rablásai miatt elnéptelenedtek, s pusztán állottak az itteni falvak. Az 1753-as összeírás szerint Alsóörs lakóinak száma 492 fő. Főként szőlőtermesztésből élnek Egy kapásnyi — kb. 150 négyszögölnyi — szőlő termése 3,5 urna, vagyis akó, tehát kb. két hektó bor. Nevezetes dátum 1754: megalakul a szőlősgazdák szervezete, a hegyközség hogy szabályozza az egymás mellett élés rendjét. Még nevezetesebb 1766 és 1795, amikor saját községi statútumot alkotnak, s ebben szabályozzák a község belső rendjét. Ez kimondja: ha jobbágyot választanának bírónak, ennek szavát a nemesrendű községbeli lakó is köteles megfogadni. Nem csupán érdekesség, hogy 1801 márciusában a hegyközség elrendeli a fákon levő hernyóknak 4 Frt. vagy 12 pálca büntetés terhe alatt való leszedését. 1807. Az alsóörsiek, csatlakozva a vármegye felajánlásához, jövedelmeik egyhatodát ajánlják fel a Magyar Nemzeti Múzeum javára. Az erdő, a nádas, a rétek, a Balaton vize közös tulajdona a község lakóinak. Ez volt a közbirtokosság. 1844-ben a közbirtokosok pert indítanak a veszprémi káptalan ellen az almádi puszta felé eső határ megállapítására A perben, mint Zala megye táblabírája, eljár Deák Ferenc is. Amint korunkhoz közelít a krónika, természetesen sokasodnak sorai. Hiszen a múlt század derekáról még a szájhagyomány is sok mindent megőrzött, nem szólva az iratok tömkelegéről. A föllendülés kezdete 1847. a balatoni hajózás megindulásának éve. Az alsóörsi közbirtokosok szorgalmazására a káptalannal közösen kikötőt építenek. A szabadságharc kitörésekor Varga Lajos szolgabíró szervezi a nemzetőrséget. 1849-ben May János honvéd százados, Kossuth segédtisztje visszatér, hogy ellenállást szervezzen. Az osztrák katonák rajta ütnek, s hogy ne essék fogságba, Alsóörs határában, a Balaton partján magára gyújt egy nádkunyhót. 1886. Nyaralója van itt Endrődi Sándor költőnek. Itt keresztelik meg Béla fiát, a keresztszülők: Jókai Mór és Laborfalvi Róza. 1897-ben a közbirtokosság a Balaton-parton átenged egy területet a nyaralóknak Ezzel megindul a fürdőélet. 1909-re elkészült a Budapest —tapolcai, 1910-re a Veszprém—alsóörsi vasútvonal. 1928-ban a hajókikötő Rá 8 évre vezetik be a faluba a villanyt. A háború és a felszabadulás eseményei külön vaskos fejezetek dr. Jablonkay Géza krónikájában. A Nemzeti Bizottság és a KMP megalakulása, a község Veszprémhez tartozása, iskola, vízvezeték építése, tsz-szervezése, a fürdőtelep fejlődése, a művelődési ház építése, a vasút megszűnése... — meganynyi olyan esemény, amelynek tanúja és részese is a krónikás. Kutató szeme hét évszázad legmélyét fürkészi, de a napi élet örömei és gondjai fölött nem siklik el tekintete. Följegyezte, mint készült el a szovjet repülősök emlékműve egy hét alatt, vagy mint vártak a kultúrotthon költségvetésének megállapítására bő fél évet. Küszködve bár, de gyarapodik Alsóörs. Sokasodnak a fejlődés jelzőtáblái. Mégpedig olyan ütemben, ahogy története során még soha, különösen a fürdőtelepen. Ha ennek dinamizmusa „átcsap” az „öregfalura”, bízvást följegyezheti a krónikás : új reneszánszát éli a 700 éves Alsóörs. Egyre fiatalabb. R. I. Az Ecseri lakodalmas Veszprémben Az idei nyári veszprémi várkoncert sorozat a ma este nyolckor kezdődő Ecseri lakodalmassal zárul. Az Állami Népi Együttes országotvilágot bejárt ének-, zene- és táncműsora most végre Veszprémben is látható és hallható lesz. A folklór műsor első részében többek között a Kállai kettőst, az Üvegestáncot, a Pásztorbotolót, a Széki muzsikát, s az Este a fonóban című játékot élvezheti majd a közönség. A második részben magyarországi cigánytáncok, csárdások, szép magyar dalok és táncok szerepelnek. A műsor befejező darabja az együttes leghíresebb produkciója, az Ecseri lakodalmas lesz. Talán mondanunk sem kell: a műsor megálmodója és megalkotója Rábai Miklós. Rossz idő esetén az előadás elmarad. NAPLÓ Az állampolgárok nesztora Szoborszerű tartással és csendesmozdulatlanul ül a heverőjén. Mintha élőkép lenne az utóbbi évek bármelyik augusztusából, így ült mindig születésnapján, amikor köszöntöttük. Ebben a pózban fogadta a város gratulációit tavaly is. Most is ugyanazzal a tartással, némasággal figyel. Nem a szemével fogja fel környezetének változásait. Már tizenhét esztendeje eltakarja előle a világot a szürkehályog. Nem is a fülével figyel, hiszen egy évszázad egyre hangosabb zaja alaposan eltompította a hallását. Kifinomult ösztönével figyel. Mesélik, hogy azonnal megérzi, ha nem az Erzsi lánya, vagy a veje forgolódik körülötte, ha mások is vannak a szűk szobában Pápán, a Fő utca 14 alatt. — Ki van itt? Lánya — a gondozója — a füléhez hajol. — A tanácstól jöttek. A főorvosnő és a Csillag Klári, tudja apuka ... — Tudom... hol van az aranyos anyám? Neki már csak „aranyos anyám” a városi tanács szociálpolitikai előadója, aki akár az unokája is lehetne. Pergamen színű és lágy tapintású kezével lassan felnyúl a levegőbe. Egy másik kezet keres, hívogató mozdulattal. Ha megtalálja, ha megérzi a melegséget, két marokra fogja, nehezen engedi el ma is határozott, erős szorításából. Ez jelenti számára az egyetlen eleven kapcsolatot a régóta láthatatlan világgal. A napokban panaszkodott „aranyos anyámnak”: „Milyen kár, hogy nem láthatom azokat az embereket, akik körülöttem vannak!” A pápai Pénzes Géza bácsi, — a magyar állampolgárok nesztora — ma ünnepli 106. születésnapját. Évről évre előbbre rukkolt az idős embereket számontartó ranglétrán, öt éve még arról írtunk, hogy Pápa legidősebb embere. Egy év múlva Veszprém megye rangelsője lett. És most nincs az országban olyan ember, aki korábbi keltezésű anyakönyvi kivonattal rendelkezne, mint ő. Született: 1866 augusztus 19-én, Pápateszéren. A suszterlegény már fiatal korában híres volt. Háromszor vitt „remeket” Bécsbe, az ipari kiállításra. Díjat is kapott, oklevelet és ezüstből vert érmet hozzá. Mégis azt énekelte hazafelé a győri országúton: Boldogtalan az az anya Kinek suszter lett a fia, Mert nem tudja, melly órába esik a csirizes tálba! Ő boldog volt a lábszíj és a kaptafa mellett is. Kilenc gyerekkel gyarapította a Pénzes-familiát, unokája, dédunokája, nem is tudja pontosan, menynyi van. — Az Erzsi lányom megmondja! Kovács Jenőné a gondozója, ő tolmácsolja a világ eseményeit, ami iránt ma is érdeklődik Géza bácsi. Tudja, hogy mit köszönhet a tanácsnak, a környezetének. A világot, amelyben él, jónak tartja, szereti. Abból ítél, amit maga körül tapasztal. És helyesen ítél. Egy város tolmácsolja minden esztendőben az egész ország megbecsülését az idős emberek között is a legidősebbnek. A jövedelme 959 forint. Vaksági járadék és rendszeres vaksági segély. Nyugdíja nincs, de a tanács megtalálta a módját, hogy állandóan segítse. A kor tiszteletet parancsol. A 106 esztendő még ennél is többet: megbecsülést! S ebben nincs hiány. Ma is — amikor az ország legidősebb állampolgárát köszöntötték Pápán — a tanácsé mellett Géza bácsi asztalára tették a textilgyár, a húsipari vállalat, a Vöröskereszt, a vendéglátóipari vállalat, a KIOSZ, a vaszari tsz ajándékát. És ma az ország legidősebb lakója ismét öregedett, 107. életévébe lépett. Gárdonyi Béla ■ 5 - Az idén mintha a fiatalok adtak volna egymásnak randevút a keszthelyi Georgikon Nyári Egyetemen. Akár az előadásokra, akár a kirándulásokra megy el az ember, mindenütt fiatal arcokat lát. És nemcsak a Balaton érdekli őket, hanem valóban ismerkedni szeretnének hazánkkal, minél többet meg akarnak tudni népünk életéről Hogy milyen lehetőségei és akadályai vannak ezeknek a törekvéseiknek, erről beszélgettünk velük. A szakember Tadeusz Kosinszky, aki egy Krakkó melletti állami mezőgazdasági üzem agronómusa, visszatérő vendége a nyári egyetemnek. Nem tartozik a „hivatalos” hallgatók közé, mert ismerősei élnek Keszthelyen, és náluk szokott családjával együtt nyaralni. Lehetőleg mindig augusztus közepén, hogy részt vehessen a nyári egyetem programjában meghirdetett előadásokon, kirándulásokon. — Engem kizárólag a szakmai, tehát mezőgazdasági rendezvények érdekelnek — mondotta a lengyel agronómus. — A korábbi években sok olyan tapasztalatot szereztem itt Keszthelyen, amelyeknek otthon nagy hasznát Az NSZK-ból 25, a jövő tanévben végző egyetemista jött egy csoportban. Valamennyien a bonni tanárképző főiskola hallgatói, zömmel biológusok. Egy, számukra izgalmas előadás után találkoztunk, amelyet a magyar mezőgazdasági mérnökképzés gyakorlati módszereiről hallottak. A kibírhatatlan hőség ellenére szívesen maradtak egy kis beszélgetésre a tanteremben. Rendkívül közlékenyek voltak, de kíváncsiak is, minden érdekelte őket. — Tulajdonképpen nemcsak a nyári egyetemre jöttünk — sietett a magyarázattal dr. Wolfdieter Lopata, fiatal főiskolai oktató, a csoport vezetője. — Egy kisebb tanulmányutat szeretnénk tenni ezután néhány dunántúli egyetem oktatási módszereit akarjuk megismerni. Elsősorban a botanika és az állattan itteni tanítását szeretnénk tanulmányozni, ezért Martin Abriolt, a francia kislányt az első hét végén már szinte minden hallgató ismerte. Szépsége, vidámsága magára vonta a figyelmet. Amikor érdeklődtünk iránta, ismerősei közül többen láttam. A magyar mezőgazdaság — különösen az utóbbi tíz évben — olyan terméseredményeket ért el, olyan termelési és tenyésztési technológiákat valósított meg, amelyeket érdemes figyelemmel kísérni. Jónéhány barátom van már a keszthelyi egyetem oktatói és kutatói között, tőlük is sok hasznos tanácsot kaptam. Nem faggathattuk sokáig Tadeusz Kosinszkyt magyarországi élményeiről, mert két eleven fia — hét és tíz év körüliek — ugyancsak fürödni szerettek volna. Hiába, a tanulás mellett a családra is kell időt szakítani, még nyaralás idején is töltünk a keszthelyi egyetemen hosszabb időt. — Sikerült-e az itteni agrártudományi egyetemmel közelebbről is megismerkedniük? — Igen — mondta észrevehető lelkesedéssel egy nyúlánk, szőke leány. — Meglátogattunk néhány tanszéket, beszélgettünk az oktatókkal, sok érdekeset hallottunk. A szervezés is nagyon jó itt a nyári egyetemen, a program is igen változatos. Egy dolgot azonban hiányolunk. Kevés a szocialista országokból származó hallgató. Azt reméltük, itt találkozhatunk több ország fiataljaival és megismerhetjük őket is. Elmondták ezt a véleményüket a nyári egyetem szervezeteinek is. Azt az ígéretet kapták, hogy a következő években a szervezés idején nagyobb propagandát fejtenek majd ki a környező szocialista országokban. Remélhetőleg akkor majd ezekből is többen eljönnek, azt tanácsolták, hogy a strandon keressük. Mégsem ott találkoztunk vele, hanem délután a hajókiránduláson. Egy német fiú közvetítésével beszélgettünk. Martin Abriol elmondta többek között, hogy egy párizsi bútortervező cégnél titkárnő, és egyedül jött Magyarországra. — Miért éppen a keszthelyi nyári egyetemet választotta? — Ismerős francia házaspártól hallottam, akik tavaly jártak itt, hogy ez nagyon tanulságos és kellemes időtöltés — válaszolta. —• És nem csalódott? — Egyáltalán nem, nagyon jól érzem itt magam. — Mi tetszett a legjobban? — Természetesen a Balaton, szerelmese lettem! No, és a magyar bor és a magyar fiúk is tetszenek — tette hozzá nevetve. Hiányoznak a magyar egyetemisták Az NDK-beli hallgatók között is az egyetemisták a legélénkebbek. Eddig még minden közös rendezvényen ott voltak, pedig nekik is a fürdés a kedvenc időtöltésük, jól látszik ez pecsenyepirosra égett testükön. Brigitte Dahlmann, négy barátnőjével együtt a legtöbbet napozott hallgatók közé tartozik. Valamennyien a senftenbergi „Ernst Talmann” Mérnökképző Főiskolán végzik tanulmányaikat, hamarosan üzemgazdászok lesznek. — A programot, az ellátást igen színvonalasnak tartjuk — nyilatkozott Brigitte a többiek nevében is. — A koszt talán jobb is, mint kellene, úgy érzem, tartalmasabb. Nagyon tetszett nekünk még a barátságos fogadtatás, az ápolt, tiszta Balaton-part. — Itt nagyon jól lehet barátkozni — vette át a szót egy diszkréten hosszúhajú fiatalember, aki később telepedett le közénk, az egyetem kollégiumának társalgójában. — A magyar egyetemisták viszont hiányoznak. Azt hittük, itt bőven lesz alkalmunk velük összebarátkozni és közben eggyel sem találkoztunk. A nyári egyetem vezetői foglalkoztak azóta ezzel a felvetéssel, és úgy látják, hogy meglehetősen nehéz ezt a kérést teljesíteni. Az egyetem diákotthonában szállásolják el ugyanis ilyenkor az ide érkező külföldi vendégeket. Mindezt elmondták a nyári egyetem ifjú részvevőinek, és csak a következő évekre ígértek valamiféle megoldást. Kovács József Tanulmányút a Dunántúlon Titkárnő Párizsból Fiatalok, mindenre kíváncsiak Beszélgetés a Georgikon Nyári Egyetem hallgatóival