Napló, 1973. január (Veszprém, 29. évfolyam, 1-25. szám)
1973-01-03 / 1. szám
„Csak nálunk kapható” ? Olyan reklámfogásokkal hirdette szilveszteri műsorát a televízió szórakoztató és zenei szerkesztősége, amilyennel különleges árukat, leginkább hiánycikkeket kínálnak a boltok. A „Csak nálunk kapható" hangzatos kereskedelmi jelszó fokozta milliók egyébként is megkülönböztetett érdeklődését. Mert különleges esemény nálunk az óév vidám búcsúztatása a képernyő előtt. A kínálat ez alkalommal azonban nem elégítette ki felcsigázott kíváncsiságunkat. A tévé nagy üzletében egyaránt árultak luxuscikket (Gina Lollobrigida, Bernadette Lafont) és előkelő, ,vagy közönséges tálalásban bóvlit (Abody, Mikes, a Különleges ügyosztály krimi főszereplője, stb). Kevés eredeti humorú, sziporkázó, vagy kedves produkció (Hofi Géza, Svéd Sándor) hangolt igazán jókedvre. Kereskedelmi hasonlatnál maradva, inkább idény végi kiárusításnak tetszett a tévészilveszter, semmint keresett cikkek parádéjának. Hiszen máskor is, s másutt is kapható az itt kínált áruk többsége, ha nem is szilveszteri csomagolásban. A régóta keresett hiánycikk volt benne a legkevesebb, mondhatjuk, de ne legyünk maximalisták. Szereplői és műfajai sokaságát tekintve ugyanis változatos volt a műsor, s dicséretesen gyorsan pergett, ötletgazdagságát sem hiányolhatjuk, de talán éppen itt érhetjük tetten fogyatékosságai egyik okát. Amenynyire kellemes hagyomány néhány világnagyság magyarnótás-bikavéres bevezetője, annyira unalmas továbbra is jobbára rutinra hagyatkozni. Ismert tévé-szereplők ismert fogásait mutatta fel egyik műsorkeret, a Tévébutik. Háziasszonya, Takács Mari, mint legtöbbször, elbűvölően mosolygott. Ami szórakoztatott: Antal Imre és Tardos Péter szó-mi-szója, kevésbé Brachfeld Siegfried és Komlós János apadt humorú monológja, s Abody Béla nehézkes „tanítása”. Új arcokat és új ötleteket ígért, s részint nyújtott is a Gálaest, amely a szép új 4-es stúdió premierjének számított. Nevettetésséii Szilveszter a tévében szánt adós maradt. Vitray Tamás és Antal Imre sztárparádéra kalauzolt hát. Svéd Sándor kedves mókázása nyújtotta itt a legnagyobb élményt, s tetszett a kis bolgár énekes. Ám a magyar nyelvet erőltető Lafont és Janusz Gajos — a Négy páncélos és a kutya szereplője —, a Különleges ügyosztály dússörényű figurája, az „isteni Lollo” más műsorban kellemesebben is elszórakoztatott volna. Mert szilveszterkor inkább mulatni, sziporkázó humort hallani szeretnénk, mint szolid revüműsort látni. A szakállas bohóctréfa boszszantott, semmint nevettetett. .. Nagyobb volt a füstje, mint a lángja ennek a három órás programnak. A „Cs. és Kir. Televízió” 1872- es műsora csiholt ki legtöbb humorszikrát. Mint a régi idők (mához szóló) mozijában, a kuplé — Kibédy Ervin előadásában — bugyogtatta ki a nevethetnéket, hogy néhány villámjelenet sablonos fordulatai be is rekesszék. A humoristák klubja, Mikes és társai annyi közhelyet „mondtak be” ismét, hogy ha el is mosolyintotta magát a néző, felszabadultan aligha tudott kacagni. Az idős Honthy Hanna pedig teljesen kirítt ebből az összeállításból is... „A bolyongó", azaz Hofi Odüsszeusza messze kiemelkedett a szilveszteri tévéműsorból. Félórás magánszáma szellemes-találó, magávalragadó és egyéni hangú paródia. Legidőszerűbb mondanivalója politikai élű: a postai irányítószámoktól a prostitúción át a sertésprogramig, az elkártyázott tsz-től a focin át a munkaidő kihasználásáig, s Petőfiig sziporkázott utánozhatatlanul. Hosszú ideig nem jutott nyilvánossághoz ez az egyéniség, s olyan erős tehetség, hogy a reflektorfény se koptatja meg humorát. Vagyis „garantált minőségű áru" — a tévé boltjában is. Hasonló értékek gazdagíthatnák tovább nemcsak a szilveszteri tévéműsort. Mert Hofi valóban csak nálunk kapható... Ám más termékből is nagy a készlet. Mennyire csökkent vajon az idényvégi kiárusítással, s gyártják-e tovább a kevésbé kelendőt? Raffai István Látogatottak a népfront-estek (Tudósítónktól) A Hazafias Népfront ajkai járási bizottsága a községi népfront bizottságok bevonásával, a politikai és a társadalmi szervezetek segítségével 1972-ben 29 községben szervezte meg a népfront-esteket. Az első két előadáson a járás községeiből összesen 1034 dolgozó, mintegy 30 százalékban nő, vett részt. A nagy részvétel magyarázata a jó szervezésen kívül az, hogy az eladók olyan fontos témákat dolgoztak fel, mint a lakosság szerepe a községek politikai és gazdasági életének fejlesztésében, továbbá az iskola és a család kapcsolata a gyermeknevelésben. A vitában felszólalók több községben szorgalmazták az ivóvíz, a járvdaépítés, s az ehhez hasonló, tervezett községfejlesztési feladatok megoldását, az iskola és a család közötti szorosabb kapcsolat kialakítását. Különösen nagy volt az aktivitás Dabronyban, Csöglén, Borszörcsökön és Magyarpolányban. Cs. J. -------------------------------------------------------------------- Vizsgaidőszak a vegyipari egyetemen Ilyenkor egy kicsit megcsendesedik az élet a Veszprémi Vegyipari Egyetem környékén. Csend van a kollégiumi szobákban, a folyosókon, egy pisszenés sem hallatszik a tanulókban, a könyvtár olvasótermében. Az egyetemen a két ünnep között sem szünetelt a vizsgaidőszak. Minden napot, minden percet ki kell használni, hiszen nem kevesen vannak olyanok, akik egy vizsgaidőszakban 6—7 kollokviumot is letesznek. És most a kísérleti jelleggel bevezetett többfokozatú oktatásban már nemcsak az a lényeg, hogy valaki éppen, hogy „átcsússzon”. Minél jobb osztályzatot kell szerezni, mert a tanulmányi átlageredmény az egyik legfontosabb tényező a második fokozatba jutók kiválasztásánál. Rövid közvéleménykutatást végeztünk az egyik tanteremben arról, ki mennyit tanul naponta. Az átlag 8 óra körül volt, de vannak, akik egy-egy nehezebb vizsga előtt 10—12 órát is tanulnak naponta. A képen látható negyedéves hallgatók kis csoportjára az egyetem aulájában, a marxizmus—leninizmus tanszék előtt bukkantunk rá. Politikai gazdaságtan vizsgára vártak. A jegyzetet bújva az „utolsó simításokat” végezték tudásukon. Nem túlsok izgalom látszott rajtuk. Mint elmondták, a harmincadik vizsga után az ember már csak a gyomra körül érez egy kis remegést... Szöveg: Karcagi Fotó: Péterfay Bognár László negyedéves hallgató a következő vizsgázó politikai gazdaságtanból (Fent) „Miért is így néz ki ez a függvény?” Horváth Emese vizsgázik. (Balra fent) Megszokott délutáni kép az egyetem könyvtárának olvasótermében. (Balra) 700 éve város Tapolca: Szerény ünneplés sok haszonnal Gyakran teszünk szemrehányást azoknak a vállalati vagy intézményvezetőknek, akik sokat költenek reprezentációra, márkásabbnál márkásabb vállalati kocsikra,akikről úgy érezzük, hogy indokolatlanul és feleslegesen szórják, pazarolják a pénzünket. Talán ezért hatott rám a megleptés erejével, hogy, többen — nyilvánosan is — azért marasztalták el Tapolca város vezetőit, mert a település városi rangra emelkedésének 700. évfordulójáról nem fényes külsőségek között, hanem „csupán" néhány kulturális eseménnyel és egy tanácsüléssel emlékeztek meg. Sokan Győr, Debrecen, ■ Székesfehérvár közelmúltban lezajlott pompás korhű karneváljait, felvonulásait hiányolták, mások az országos méretűvé dagadt tudományos megalapozottságú történelmi kutató munkát keveselték, ismét mások megkérdőjelezték Tapolca középkori városiasságát mondván, hogy „kutyabőr”, királyi kiváltságlevél nélkül nem is lett volna jogos az ünnepély. Azzal, hogy most az „elégedetlenkedők” számára ünnepélyesen kijelentjük, hogy Tapolca igenis ünnepelt és legalább olyan okosan és méltón, mint a többi említett nagymúltú város, Tapolca lakói, vezetői számára még nem adtunk teljes elégtételt. Ezért kicsit részletesebben is szólunk, egy nemsokára ismeretlen ünneplési módról: a tapolcaiak városépítő, tartalmas munkájáról. Először a kétkedőknek valamit. „Kutyabőrre” írott kiváltságlevele valóban nincs Tapolcának — de ilyesmivel a középkorban csak a szabad királyi városok rendelkeztek. De a mezővárosokat jellemző kiváltságairól — vásártartási joga, temploma, szabad letelepedés, iparosai, kereskedői voltak — szóló első írásos emlékek éppen 1272-ből származnak. Száz évvel később Nagy Lajos király egyik adományozó levelében mezővárosként is említik, hasonló jogokkal felruházva. Az ünneplés joga tehát adott. Immár 700 éve, vagy még korábbról egyfolytában gazdasági kulturális és közlekedési központja volt a Káli-medencének úgy, mint napjainkban. Az ünneplés sem maradt el. Csak itt másként ünnepeltek, mint ahogyan „szabályos” lett volna. A jónéhány kulturális rendezvényen, az ünnepélyes tanácsülésen kívül máshelyeken megemlékeztek a város fennállásának 700. évfordulójáról, fejlődéséről, történetéről — a tapolcaiak különös gonddal csinosították, tatarozták, virágosították egész évben lakóhelyüket. Az ünnepeltet megillető tisztelettel és gondossággal végezték mindezt. Atanács vezetői a Hazafias Népfront városi bizottságával közösen úgy határoztak, hogy kosztümös felvonulást — mivel az sokba kerül — nem rendeznek — tíz-tizenöt újabb óvodai férőhelyet biztosíthatnak ebből a pénzből. Inkább az eddiginél is fokozottabban törekszenek a városias körülmények kialakítására, növelésére. Ez az elhatározás azután mindenféle látványosságot meghaladó eredményeket hozott a tapolcaiaknak. A leginkább szembetűnő ezek közül, hogy megjavítottták a város útjait, elsősorban Tapolca „fő utcája” kapott városhoz méltó burkolatot. De jónéhány más utca, járda is megújult. Szembetűnő volt a tanács költségvetési üzemének — amelyik városgazdálkodási feladatokat lát el — a fejlődése. 1971- ben még 5,1 millió forint volt az üzem termelési értéke, 1972-ben már 21 millió forint. Elsősorban tatarozó részlegük serénykedett, igyekeztek a korábbi panaszokat orvosolni. Ennek eredményeként az alacsony termelékenységű, szétforgácsolt erejű, apró szövetkezeteket 1973 január elsejétől egyesítik, és nagyobb, várhatóan jobban dolgozó szövetkezet áll majd a város lakóinak szolgálatára. Sikeres erőfeszítéseket tettek az egészségügyi ellátás javítására, egy városi igényeket kielégítő művelődési ház kialakítására. Iskola, óvoda építését kezdték meg, hogy lényegesen csökkenthessék a gyermekintézmények jelenlegei zsúfoltságát. A nyugati és déli városrészben épülő új házak már modern, mai város hangulatát keltik. Pedig ezek még csak a kezdetet jelentik. Az igazi „mai” városrész Tapolca keleti peremén épül majd fel. A múlt évben ezek a tervek is elkészültek. Itt épülnek azok a magas házak, amelyek, meghatározzák majd az egész városrész, de az is lehet, hogy az egész város arculatát. Sorolhatnánk még tovább is a városiasodás sikereit, de nyilván azokat a gondokat is, amelyek megoldására még csak elképzelések vannak. Annyi bizonyos, hogy igen erőteljes urbanizálódás indult meg Tapolcán. És, hogy Tapolca az évszázadokkal korábbinál sokkal inkább központja lehet hamarosan a környéknek, abban a 700. évforduló ilyen „újszerű” megünneplése is szerepet játszott. Véleményünk szerint igazán tartalmas, a nagy, kerek évfordulóhoz méltó ünneplési formát választottak a tapolcaiak. Nem kell szégyenkezniük még a látványosságot és a reprezentálást kedvelők előtt sem. Kovács József — NAPLÓ — 1973. január 3. szerda .