Napló, 1973. január (Veszprém, 29. évfolyam, 1-25. szám)

1973-01-25 / 20. szám

Pályázatok kluboknak ötödször hirdették már meg 1967 óta a „Kiváló if­júsági klub” pályázatot, s ezek a pályázatok jelentős mértékben ösztönözték a klubokban folyó politikai, világnézeti nevelést, a tag­ság­ általános és szakmai műveltségének növelését, íz­lésének fejlesztését, hozzájá­rultak a fiatalok kulturált szórakozási feltételeinek megteremtéséhez. A pályázatok egyre növek­vő népszerűségének nyomán az 1971—75. közötti időszak­ra új pályázati rendszert dolgoztak ki az illetékes szervek, amely szerint a pályázatra évenként nevez­hetnek be a különböző ifjú­sági klubok. A tavalyi pályázatok ér­tékelése most folyik me­gyénkben is, s az értékelés nyomán ítélik oda a legjob­baknak a tavasz folyamán a „Kiváló ifjúsági klub” me­gyei címet és az „Aranyko­szorús ifjúsági klub” orszá­gos kitüntető címet Az idei pályázati felhívás az öt évre meghirdetett alapvető nevelési célkitűzé­seken kívül a Petőfi Sándor születésének százötvenedik évfordulójára rendezett klubfoglalkozások megren­dezésére és a X. Világifjúsá­gi Találkozóra való felkészü­lésre buzdít. A pályázat idei szakaszá­ba azok a klubok nevezhet­nek be, amelyek 1972. de­cember 31-ig megkezdték működésüket és vállalják, hogy teljesítik a felhívás­ban felsorolt követelménye­ket. A nevezési lapokat és a nevező klubok munkatervét két példányban február 15-ig kell beküldeni a járási, vá­rosi KISZ-bizottságokhoz. Megyénk klubjai számára forgatókönyv-pályázatot is hirdetett a megyei tanács művelődésügyi osztálya, a megyei KISZ-bizottság és a megyei népművelési tanács­adó. A pályázatra javasolt témák: gyermekfoglalkozá­sok, vetélkedők, évfordulók,­ aktuális események, nyári foglalkozások, belpolitikai, közéleti, honismereti, nép­rajzi, anyanyelvi, nemzeti­ségi témák, technikai, ter­mészettudományos foglalko­zások anyaga. A pályázó kluboknak március 1-ig kell bekülde­­niük forgatókönyveiket a megyei népművelési tanács­adóhoz. A pályázatokat már­ciusban értékelik, s április­ban lesz az eredményhirde­tés. Jubileumi eredményre törekednek (Tudósítónktól) Petőfi Sándor életútjának elemzéséhez rendkívül jó alkalmat nyújtott s nyújt az a számos értékelés, amely születése 150. évfordulója al­kalmával áll az olvasók ren­delkezésére. Kétség nem fér ahhoz, hogy a költőóriás a magyar nép művelésének ki­emelkedő érdemű harcosa volt. Lehet-e szebb elhatá­rozásuk most a pápai Petőfi könyvesbolt dolgozóinak, mint az, hogy „jubileumi eredményre” törekednek. 1973-ban minden eddiginél nagyobb évi forgalmat bo­nyolítanak le? Nem kis dologról van szó. Tavaly a tervezett 3 millió 300 ezer helyett 3 millió 409 ezer forint volt a forgalmuk. Ez 900 ezer forinttal nagyobb az 1971. évi eredménynél. Az 1972. évi forgalmi összegnél nagyobbat teljesíteni, bizony nem lesz könnyű­ dolog, de a bolt dolgozói megpróbálkoz­nak vele. Bíznak abban is, hogy a kia­dók beváltják ígéretüket, s az olvasói igényeket tény­le­gesen kielégítő műveket hoz­nak forgalomba. Erre a re­ményre feljogosítja őket a jól működő bolti olvasókör — azaz a folyószámlás vá­sárlók köre —, melynek tag­jai tavaly összesen 205 ezer forint áru könyvet vásárol­tak. Hasonlóképpen sokat várnak a hanglemezkedve­­lőktől, akik 1972 utolsó öt hónapjában — amióta az el­adást bevezették — összesen 108 ezer forintért vásároltak itt hanglemezt. S mi sem természetesebb, mint javítani a kapcsolatot a terjesztőkkel, bizományo­sokkal, az üzemi könyvtárak­kal, biztosítva számukra a keresett műveket, az állo­mányfrissítés és gyarapítás állandó, hasznos lehetőségét. Azt jelenti ez, hogy válto­zatlanul jó szándékkal, a művelődési igény mind álta­lánosabbá válása érdekében hathatósabban közelednek a lakosság egyre nagyobb tö­megeihez, nem ismerve fá­radságot. — Petőfi szellemé­ben. S. G. Kik kaphatnak középiskolai tanulmányi ösztöndíjat? Útmutatót adott ki a kö­zépiskolai ösztöndíjak jutta­tásáról rendelkező irányel­vek végrehajtására a Műve­lődésügyi Minisztrérium va­lamint az Országos Ifjúság­­politikai és Oktatási Tanács Ifjúságpolitikai Titkársága. A fizikai dolgozók tehetsé­ges és szorgalmas gyermekei középiskolai továbbtanulá­sának ösztöndíjjal — tanul­mányi segéllyel — való tá­mogatásáról egy korábban kiadott kormányhatározat rendelkezik, ennek alapján az ösztöndíjakat 1973. szep­tember elsejétől adják. A középiskolai ösztöndíjpályá­zatok nyilvános meghirdeté­séről — minden év január 1­­ 31-ig — az általános-, iskolák és a középiskolák igazgatói útján a megyei (fővárosi) diák-szociális bizottság gon­doskodik. A pályázati kérelmeket minden esztendő február 15- ig annak az általános, illet­ve középiskola igazgatójá­nak kell benyújtani, ahol a pályázó nappali tagozatos tanuló. A vállalatok, szövetkeze­tek — amennyiben hozzájá­rulásukkal növelik az ösz­töndíjalap összegét — né­v szerinti javaslatot tehetnek ösztöndíjjuttatásra, ha a je­löltjük megfelel a feltéte­leknek, s pályázati kérelmét javaslatukkal ellátják. Az általános iskola 8. osztályos tanulóinak pályázati kérel­mét lehetőleg a továbbtanu­lási lappal együtt kell be­nyújtani. Az általános illetve kö­zépiskolai diák szociális bi­zottságok minden pályázatot elbírálnak. Tanulmányi ösz­töndíj adható annak a 8. osztályos tanulónak, aki gimnáziumban, vagy szak­­középiskolában kíván to­vábbtanulni. Legalább egyik szülője fizikai dolgozó: csa­ládjában az egy személyre jutó havi jövedelem nem haladja meg a 900 forintot, s akinek az általános iskola 8. osztályában a félévi ta­nulmányi átlaga legalább 4-es. Kivételesen ösztöndíj adható abban az esetben is, ha a feltételek valamelyike ugyan hiányzik, de a körül­mények indokolják az ösz­töndíj juttatását. (Az odaíté­lésnél abban az esetben sem lehet eltekinteni a tanulmá­nyi szintre vonatkozó köve­telményektől.) Nem részesít­hetők tanulmányi segélyben középiskolai kollégiumban lakók, illetve társadalmi ösz­töndíjas tanulók. Az általános iskolai diák­szociális bizottság­ az elbírált pályázatokat javaslattal el­látva minden év március 15- ig továbbítja az iskola szék­helye szerint illetékes me­gyei (fővárosi) diákszociális bizottságnak. A középiskolai diákszociális bizottságnak minden év május elsejéig kell felülvizsgálnia, hogy az eddigi ösztöndíjas tanulók továbbra is kapják-e a se­gélyt s dönteniük kell arról is, hogy az új pályázók kö­zül kik kapjanak ösztöndí­jat. A javaslattevő iskolák, valamint­ a pályázók szüleit május 1-ig értesítik az ösz­töndíj összegéről. Elutasító határozatuk esetén nincs mód fellebbezésre, a követke­ző tanévben azonban a pá­lyázat megismételhető. Minta tanterem Vaszaron (Tudósítónktól) A vaszari általános iskolában — az iskola vezetőinek kezdeményezésére és a szülői munkaközösség teljes támoga­tásával —­­korszerű mintaterem létrehozását tervezik. Ehhez pedagógusok és szülők társadalmi órát ajánlottak fel. Az új, az oktató és nevelő munka legmodernebb követelményeinek is minden tekintetben megfelelő létesítményt —­ ugyancsak társadalmi munkában — a pápai városgazdálkodási vállalat szakemberei tervezik meg. (S. G.) Fekete Sándor: 4. Petőfi élete­­ -Művész és költő... Fehérvárra utazása előtt Petőfi levelet írt egy volt iskolatársának. Megérezhetjük belőle, milyen ne­hezen szánta el magát e sorsdöntő lépésre: „Egy borzasztó mélység előtt ál­lok, melyet átlépnem kell, s e lé­péssel talán két szívet (szüleimet) repesztek meg. S mégsem tehetek másképp... színésszé kell lennem, kell, nincs semmi menedék... Mondjam-e, hogy nem csak a min­dennapi kenyér keresése célom (mert úgy kocsissá vagy béressé lennék, s bizonyosabb kenyeret mendném) hanem, hogy magasabb­ra törekszem, s a célt szemem elől soha elveszíteni nem fogom. Mű­vész és költő­ barátom, mint hevü­­lök. De már rég meg van mondva, hogy én középszerű ember nem le­szek: auf Caeser auf nihil.” Vagy Caesar, vagy semmi... Egyelőre közelebb áll az utóbbi­hoz: a fehérvári társulat készsége­sen felveszi, de mert a súgó törté­netesen megbetegedett, a súgói lyukból kell újrakezdenie az any­­nyira áhított művészi pályát. De hamarosan szerepeket is kapott, kezdetben csak párszavas „inassze­repeket”, azután komolyabbakat is. Abban az időben alkalmi kis pla­kátokkal, „cédulákkal” hívták fel a tisztelt nézők figyelmét a műsorra Egy irodalomtörténészi felületesség következtében száz éven át azt ter­jesztette a költő minden életrajza, hogy Petőfi is csak amolyan „cédu­laosztó” volt Fehérvárott (és ké­sőbb Kecskeméten), nem is színész. Méltánytalan tévedés és igazságta­lanság ez a beállítás! A feltárt ok­mányok, az előkerült színlapok bi­zonyítják, hogy a költő — Rónai és Borostyán néven, majd Petőfi Sán­dorként — igenis a színészek név­sorában szerepelt (a cédulaosztást másokra bízták). Volt-e színészi tehetsége Petőfi­nek? Termete nem lehetett előnyös színpadi szempontból, a hősi meg a szerelmes szerepekhez megkívánt dörgő vagy olvadozó hanghoz ép­penséggel hiányoztak adottságai. De ez csak a régi fajta, „sírós-éneklős” színjátszás szemszögéből számított hiánynak. Ami pedig az előadói és alakítási képességét illeti, arról Jó­kai Mór egyértelmű elismeréssel nyilatkozott: „magyarul szavalni, helyesen, érzéssel, változatos, je­­lemző hanghordozással szavalni” csak a leghíresebb magyar színmű­vészek tudtak úgy, mint Petőfi, „amellett alakító tehetséggel is bírt, kitűnően tudott parodizálni". A sokoldalú tudományos vizsgálat Jó­kai ítéletét támasztja alá. A legen­dákkal ellentétben a költőnek igen­is voltak színészi sikerei. Nem azért nyomorgott tehát to­vábbra is, Fehérvárott is, mert nem volt tehetsége a színészethez. A pártoló közönség hiányzott, Petőfi társulata kénytelen-kelletlen odébbáll. Közben azonban, 1842 karácso­nyán a költő fellátogatott Pestre, és megkereste a magyar­ irodalom két, általa legjobban tisztelt vezéralak­ját, Bajzát és Vörösmartyt. Vörös­marty már előzőleg is azt mondta Bajzának, hogy a Petőfi név alatt valami ismertebb régi író rejtőz­ködhet Most is elismerően beszélt a Hazám című vers szerzőjéről. Joggal, mert a költemény, különö­sen a bevezetése már egy érett köl­tő hangján szólt. Arany kalásszal ékes rónaság. Melynek fölötte lenge délibáb Enyelgve űz tündér játékokat. Ismersz-e még? oh ismerd meg fiad! Talán éppen ez a boldog félnap, melyet „a régtől tisztelt, szeretett két férfi körében” tölthetett Vörös­marty Mihály Petőfi Sándornak Szóló elismerése késztette arra, hogy annyi művésznév után azóta halhatatlanná lett neve mellett döntsön. Az új, az 1843-as esztendőben a társulat Kecskemétre vonult. A kecskeméti csaknem három hónap alatt a költő sokszor lépett színpad­ra ahogy telt az idő, egyre komo­lyabb, jelesebb szerepekben. A közönség vígjátéki szerepekben tapsolta meg, de igazi művészi si­kert egy tragédiában, a rajongásig szeretett Shakespeare Lear királyá­ban érte el. Jutalom játékul kapta a Bolond fontos és szép szerepét. De mit ér a legszebb művészi si­ker, ha közben a társulat anyagi csődbe került! Petőfi sem tudta ki­fizetni szállásadóját, zálogba hagy­ta nála színészi eszközeinek egy részét, s ő maga Pestre, majd Po­zsonyba sietett a széteső társulat­ból. Késve érkezett — a pozsonyi színtársulat már telítve volt az or­szág minden részéből odasereglő színészekkel. Hogyisne, amikor folyt a diéta, azaz az országgyűlés, és ilyenkor lehet Thália sok kop­lalástól megfogyatkozott papjainak kaláccsal felcserélniük a száraz ke­nyeret Legendás szépírása mentette meg a végső nyomortól. Működött Po­zsonyban egy iroda, amely kéziratos országgyűlési tudósításokat készített a diéta szónokainak beszédeiről. Ide jutott be Petőfi, diktálni és másolni a mások gondolatait. Kör­­mölni, szemet rontó gyertyafény­ben, bizony siralmas munka volt. Bajza tudomást szerzett a költő sanyarú állapotáról, s baráti kör­ben gyűjtést indított Petőfi számá­ra Feltehetően Bajza keze volt ab­ban is, hogy az akkori idők sikeres írója és szerkesztője, Nagy Ignác fordítói munkával kínálta meg 1843 július elején érkezett meg Petőfi Pestre, három hét alatt el­készült egy francia regény fordítá­sával, majd egy angol regénybe kezdett (a Robin Hoodba). Három hét alatt ezzel is végzett, pedig 900 oldalt kellett magyarra áttennie (az angol könyvet is németből fordí­totta) ! A két regény közül az egyik ősz­­szel már az olvasók kezében volt... Petőfi élete első jelentékenyebb írói honoráriumát vehette fel. De ami­lyen gyorsan kereste a pénzt, oly hamar meg is szabadult tőle A nél­külözésre kényszerített ember bol­dog könnyedségével váltotta fel a bankókat, mire észrevette magát, már csak annyira maradt, hogy színészi ruhatárát kiegészítse és pesti barátaitól vidám búcsút ve­hessen. Debrecen színházának direktora fogadta be Petőfit, 1843 őszén. Az igazgató és a költő épp összezördült egy napon, amikor Petőfi egy kis vándortársaság vezetőjével találko­zott. „Ez hitt magához — számolt be Petőfi Bajzának —, s jó szere­peket, jó fizetést ígért. Ennél fogva — de leginkább azért, mert pénzem már elfogyott, s tovább nem utaz­hattam — hozzá állok. Diószegre menénk...” A kis társaság a Berettyó folyó menti vidéken, a mai magyar—ro­mán határ túloldalán „faluzott”. Jó szerepeket kapott is a költő, de az ígért jó fizetésből nem lett semmi. November vége felé ez a társulat is felbomlott. A költő visszatért Debrecenbe. Pákh Albertet kereste fel, a ké­sőbbi humoristát. Találkozásukat Jókai örökítette meg: „Egy este, amint haza megy (t. 1. Pákh), a kapu előtt egy sáros, fáradt embert lát ülni, kopott, sza­kadozott gubában, átázott kalappal, egy nagy vándorbottal kezében. Alig ismert rá, Petőfi volt. Nem­csak ruhája volt rongyos, hanem arca is egészen átváltozott, össze­esett. Ott várt m­ár reá a régóta be­zárt kapu előtt, mert odébb menni úgysem tudott volna... Elbeszélte Petőfi, hogy a falazásban megbe­tegedett, ruháit kénytelen volt el­adni s becserélni rosszabbakkal, most aztán betegen, nyomorultan ide vánszorgott a szomszéd város­ból; legalább ha meghal, lesz, aki eltemeti.” (Folytatjuk) A lelkesedés pótolja a tárgyi adottságokat Eredmények, tervek a Jankovics Lajos Művelődési Központban Három lakószoba, egymás­ba nyíló ajtókkal — egyelő­re ennyi a veszprémi Janko­vics Lajos Művelődési Köz­pont. Első látásra akár idé­zőjelbe is kerülhetne az utol­só szó. Ha azonban alapo­sabban megvizsgáljuk az in­tézmény tevékenységét, lát­hatjuk, hogy az emberek igyekezete sok mindent pó­tolhat. Az elmúlt évben 90 isme­retterjesztő előadást tartot­tak itt, átlag 39 résztvevővel. Nagy súllyal szerepeltek a természettudományok, a föld­rajz, csillagászat, geológia, egészségügy, de jócskán ren­deztek politikai, művészeti, pedagógiai, erkölcsi témájú összejöveteleket is. Külön so­rozatokban foglalkoztak a két „nagy”, —­ Petőfi és Ko­dály — évfordulójával, éle­tével, művészetével. A tárgyi lehetőségek arra késztették Gereben Zoltán igazgatót, hogy minél széle­­sebb körű kapcsolatokat ala­kítson a város intézményei­vel, a Hazafias Népfronttal, a VOLÁN-nal, a különböző iskolákkal. így sikerült a me­gyeszékhely különböző he­lyiségeiben működtetni a honismereti klubot, a zene­barátok körét, az asszonyok német nyelvű klubját, ifjú­sági klubot, öregek klubját. Az otthonban működő szak­körök olyan országos rangú helyeket látogattak meg, mint a budapesti Vármú­zeum, az Orion-gyár vagy a Bakony Művek Zsiguli üze­me. Külön fejezetet érdemelne a Jankovics munkájának leg­fontosabb — és legeredmé­nyesebb — része, a zenei te­vékenység. A tizenöt éves fennállását ünneplő városi vegyeskar idén is sikert si­kerre halmozott. Diplomás fesztiválkórusi minősítés, negyvenhat rangos fellépés, sikeres koncert körutak Cseh­szlovákiában, Jugoszláviá­ban, Spanyolországban, itt­hon a várhangversenyek, ti­hanyi, kőröshegyi, budapesti szereplések, rádió- és tévé­felvételek, végül mindezért a Veszprém megyei Tanács leg­magasabb elismerése a „Veszprém megyéért” érdem­érem arany fokozata — az 1972-es év legfontosabb ál­lomásai. A városi szimfonikus ze­nekar is fejlődésének csúcsá­ra jutott. Az elért magas színvonalat honorálta a párt­os állami vezetés, amikor megteremtette az anyagi fel­tételeket ahhoz, hogy az együttes az emúlt év már­ciusától félhivatásosként mű­ködjön. Szót érdemel az utóbbi években sokat fejlődött — bár utánpótlási nehézségek­kel küzdő fúvószenekar. A zenei alkotó tevékeny­séggel szervesen összefügg a művelődési központban vég­zett kiváló "közönségszervező munka. A többéves követke­zetes tevékenység 1972-ben hozta meg igazi gyümölcsét: Veszprémben 2500 általános és középiskolásnak, ipari ta­nulónak van ifjúsági hang­versenybérlete, az Országos Filharmónia felnőtteknek szóló bérleti koncertjeire pe­dig 548 bérletet adtak el, ami azt jelenti, hogy a Petőfi Színház valamennyi székére elővételben elkeltek a je­gyek, 100 százalékos a bér­­letezés. Ami az idei terveket illeti, gyökeres változás várható az intézmény munkájában. Ősz­­szel átadják az új, korszerű, minden igényt kielégítő mű­velődési házat, ahol méltó körülmények között, sokkal jobb feltételek mellett dol­gozhatnak a „Jankovics” népművelői. Lehetőség nyí­lik még színvonalasabb is­meretterjesztésre. Nagyobb teret szentelhetnek megyénk fő profiljával, a vegyiparral kapcsolatos rendezvények­nek. Fokozhatják a filmmű­vészeti nevelést. Az átadásig hátralévő idő fő feladata, hogy felkészülje­nek a még nagyobb felada­tokra, felmérjék azokat az igényeket, amelyeket a meg­növekedett adottságokkal ki kell majd elégíteni. NAPLÓ — 1973. január 25. csütörtök — 5

Next