Napló, 1973. június (Veszprém, 29. évfolyam, 126-151. szám)
1973-06-29 / 150. szám
JEGYZETEK Beszélgető állampolgárok Horváth Kálmán tsz-elnök, országgyűlési képviselő jó ismerője körzetének. Csóton, Bében, Vanyolán, Lovászpatonán elég gyakran találkozik a választóival. A képviselő azt mondja, hogy sok a „stoposa”. Olyan emberek, mint Bognár Józsi bácsi Bében, aki azonnal megállítja, ha arra vetődik. Csak beszélgetni akar, csak érdeklődni szeretne közügyekről. És így vannak azok apár idősebb korosztályhoz tartozó állampolgárok is, akik felkeresik az országgyűlési képviselőt fogadónapján, beszámolóin. Kezdetben megrémült, amikor a sok várakozót meglátta. Vajon mind panasszal jönnek hozzá? Aztán lassan rájött, hogy csak beszélgetni akarnak. Véleményt cserélni, egyszerűen szót váltani a képviselővel, ő hogyan látja a csóti dolgokat, a lovászpatonai fejlesztést, Bébnek, ennek a parányi községnek a sorsát? És érdeklődnek: mi újság a parlamentben, mit hallott a képviselőjük a megyénél, vagy az ország központjában, amikor a minisztériumokban jár? Hol van már az az idő, mikor a lakáskérdés, mezsgyevita, kéménytisztítás, segélykérelem szerepelt csak a fogadónapon. Sokkal inkább a közösségi ügyek érdeklik a polgárokat, és ebben kérik ki tanácsát, véleményét a képviselőnek. Beszélgetnek vele, hiszen maguk közül küldték az Országházba azért, hogy őket képviselje. Márpedig hogyan tudná képviselni őket, ha nem ismeri a véleményüket. Hát elmondják! így váltak a Bakony és a Kisalföld találkozásánál a képviselői fogadóórák beszélgetésekké, néha vitába torkolló eszmecserékké. A panasz — ha akad — legtöbbször csak annyi, hogy miért nem látják még gyakrabban a képviselőjüket, hogy többet beszélgethessenek vele. — g. b. — Számítanak rájuk! A Pápai Textilgyár pártalapszervezetei 17 olyan tagot tartanak nyilván, akik bár nyugdíjasok, nem jelentkeztek át sehova sem. Itt akartak maradni, ahol eltöltötték életük javát, ahová ezernyi szállal kötődnek ma is. És mégis, a taggyűlési jelentésekben tallózgatva, az derül ki, hogy aktivitásuk nem éppen kielégítő. S hogy távollétük oka leginkább betegség. " Az üzemi párt-végrehajtóbizottság — figyelembe véve, hogy ezeknek az elvtársaknak a zöme tapasztalt politikai munkás, akik évtizedeken keresztül élenjártak a párt- és társadalmi feladatok megoldásában, s tapasztalataikat jól hasznosíthatjuk ember- és társadalomformáló, valamint gazdaságpolitikai célkitűzéseink valóraváltásában — a dolgok megbeszélésére, tisztázására a napokban baráti eszmecserére hívta a nyugdíjas párttagokat és az érintett alapszervezetek titkárait. Az első, ami szembetűnt itt: a 17 meghívottból 14 pontosan megjelent — még egy beteg is —, tehát igen komolyan vették a meghívást, bár nem tudhatták előre, miről lesz szó. A második, ami a megbeszélés közben derül ki: valamennyien jól tájékozottak mind a vállalati, mind egyéb társadalmi vagy gazdasági kérdésekben. A harmadik — most már az összbenyomás alapján — szó sincs itt betegekről, betegségekről, de befelé fordulásról sem, ellenkezőleg feladatokról, harcos elvtársakról, akikre számítani, építeni lehet a jövőben is! Miért akkor a félreértés? A beszélgetés k közben erre is fény derült. Az egyik nyugdíjas elvtárs (akinek a neve mellett többször szerepelt a „beteg” megjegyzés) felháborodva kikérte magának. Nem volt beteg egyszer sem. De nem értesítették a taggyűlés időpontjáról! Mások Véleményéből is az derült ki, hogy bizony gyakorta elmaradnak az értesítések, mind a taggyűlések, mind más rendezvények időpontjáról. Sokkalta inkább ez gátolja a nyugdíjas párttagok részvételét a pártmunkában, mintsem a hajlam hiánya. Végül is tisztázódtak a dolgok, a nézetek, s a nyugdíjasok örömmel vették tudtul, hogy szó sincs tudatos mellőzésről, ellenkezőleg: számítanak rájuk! Az alapszervi titkárok is ígéretet tettek, hogy a jövőben biztosabb formát, módot választanak az értesítésekre, igenis kérik a tapasztaltabbak közreműködését, segítségét a pártmunkában. És a végeredmény, egy nagy igen — minden oldalról. Érdekes és hasznos eszmecsere volt. H. I. Alkalmi óvoda Keszthelyen Még erősen él bennem az élmény, amikor a keszthelyi városi tanács összehívta az érdekelt és érintett vállalatok, intézmények vezetőit és megkezdődött a tanakodás az óvodáskorúak, a kismamák érdekében. Az akkori kimutatás szerint — 1972 szeptemberében — 187 gyerek várt óvodai felvételre a Balaton fővárosában. Jó, hogy szeptemberre elkészül a 75 személyes gyermekintézmény a városban, de addig és azután is, hová helyezzék el a még mindig kívül rekedt csöppségeket? Éppen ezt beszélték meg igazgatók és tanácsi vezetők — együttesen. S azzal búcsúztak, hogy mindenki körülnéz a saját háza táján és keresi a lehetőséget, mivel tudna segíteni a tanácsnak. A segítség azóta megérkezett. Hat helyiségben — melyeket a honvédség bocsátott a tanács rendelkezésére — már 65gyerekkel foglalkoznak naponta. A húsz vállalat, intézmény, szerv gondoskodott az óvoda gyors felszereléséről, sőt, a fenntartásáról is, így azután ma már „csak” 122 gyerek várja az őszi új óvoda nyitását, de még azután is 47 csöppség elhelyezésének gondja nyomja a városi tanács vezetőinek a vállát. Mégis jelentős az a társadalmi segítség, amit a vállalatok és intézmények nyújtottak, amivel a honvédség kirukkolt. Lényegében a maguk erejéből, kimondottan társadalmi összefogással enyhítettek a keszthelyi gondokon. Érdemes volt hát öszszehívni őket, elébük tárni nyíltan és őszintén a gondot. És ahogyan ma, kilenc hónap távlatából visszaemlékezem, egyetlen ellenvetés, húzódozó hang sem volt azon a tanácskozáson. Csupán azt vitatták meg egymás között: mi kell egy ilyen alkalmi óvodához és hogy azt miből, hogyan tudják minél előbb előteremteni. És azóta előteremtették! — g — Napirenden: a több gyermekes pedagógusnők helyzete Az oktatásügyi intézményekben dolgozó több gyermekes, vagy gyermeküket egyedül nevelő anyák életkörülményeiről és gondjainak enyhítéséről tárgyalt csütörtöki ülésén a Pedagógusok Szakszervezetének elnöksége. A megyék jelentései és a tapasztalatok alapján megállapítható: a több gyermekes pedagógusnők is lelkiismeretesen, becsületesen végzik munkájukat. Sajnálatos azonban, hogy nagyon kevés intézményben adtak a vezetők jutalomszabadságot, főként az óvónőknek, a technikai és az adminisztratív dolgozóknak. Azt is megállapították, hogy kevés helyen kapják meg a hetenkénti teljes szabadnapot. Kedvező viszont, hogy a legtöbb iskolában már sikerült olyan órarendet összeállítani, amely szerint óráikat folyamatosan tarthatják meg. Mentesítették őket a helyettesítés, a tanítási órán kívüli elfoglaltság és a tanítási szünetek alkalmával a különböző beosztások alól. Több megyében segélyezéssel igyekeznek csökkenteni az eltérő szociális helyzetből fakadó különbségeket. Legutóbb Vas megyében 162 pedagóguscsalád részére 79 000 forint munkáltatói segélyt utaltak ki, míg a szakszervezeti segély összege csaknem 48 000 forint volt. Somogy megyében az elmúlt tanévben 39 család kapott segélyt, Szabolcs megyében pedig 45 000 forint volt a munkáltatói és a szakszervezeti segély együttes összege. Az elnökség megállapította: a nevelőtestületek elnőiesedése önmagában is komoly akadály e rétegek munka- és életkörülményeinek javításában. Azokban az oktatási intézményekben ugyanis, ahol zömmel nők dolgoznak, az egyes nőknek nyújtott kedvezmény a többi esetenként egyedülálló, idős szüleit gondozó nőket sújtja. Gyakorta előfordul, hogy a rossz tantestületi légkör az elsődleges akadálya a határozatok megvalósításának. A kedvezmények biztosítása az alsófokú oktatási intézmények közül az óvodákban oldható meg a legnehezebben. Középfokú oktatási intézményeinkben — a matematika-, a fizika- és a kémiaszakosok kivételével — a kedvezmények biztosítása viszonylag a legjobban keresztülvihető. A megvalósítás lehetőségeiben eltérő a helyzet a városok és a vidéki települések között. Kisközségekben és osztatlan iskolákban szinte megoldhatatlan, és általában is nehezebb vidéken a kedvezményeket garantálni, mint a központibb fekvésű és jobban ellátott városokban. A Pedagógusok Szakszervezetének elnöksége aláhúzta: szorgalmazni kell, hogy az állami lakások juttatásakor a nagycsaládosok és a gyermeküket egyedül nevelő pedagógusnők előnyben ■éészesüljenek. Fontos, hogy a nagycsaládosok és a gyermeküket egyedül nevelő anyák nagyobb arányban részesüljenek segélyezésben és a SZOT családos üdültetésében. Vetélkedők, klasszikusok, meg a foci — Hol a Harsányi? — hangzott az első kérdés, mivelhogy a népszerű fiatal színész neve is szerepelt a közönség ankét plakátjain. Ám ő — akárcsak legutóbbi figurája, Láng Vince — titokzatosan eltűnt, s nem került elő két óra múlva, a jó hangulatú eszmecsere végéig sem. Meglepetés volt viszont Sunyovszky Sylvia és Timár Béla. A Pirx főszereplőnője még bájosabb és csinosabb, mint amilyennek a képernyőről megismertük. Mesélt „űrhajós kalandjairól’’ és következő krimijeiről, akárcsak társa a Bűn és bűnhődés forgatásáról. De őket nem fárasztották ki a veszprémiek — legalább háromszázan, zömmel munkások. Annál inkább Szinetár Miklós főrendezőt, a veszprémi tévétalálkozó igazgatóját és Vitray Tamást, a rádió-tévé főmunkatársát, s ők szívesen vállalták ezt. Még akik a Kisfaludy Művelődési Ház ajtajában szorongtak, néhány tévés vendéggel együtt, azok is kitartottak végig, mert többnyire érdekes kérdéseket és érdekes válaszokat hallottak. Arról például, hogy jó lett volna a Kispolgárok és Az ügynök halála előadásait közvetíteni a veszprémi Petőfi Színházból. Többször szóba került, hogy a szocialista brigádok életéről ritkán látni-hallani igazán vonzó műsort. Ennek talán a legfontosabb oka az, hogy nem írnak ilyen forgatókönyvet. Egyesek sokallják az évi 160 filmet, mások kevesellik. Az igények árnyaltabb kielégítését lényegesen elősegíti a 2. program. Különösen élénk vita alakult ki a vetélkedőműsorokról. Ahogy Vitray találóan megfogalmazta: játékosabb játékokra kell törekedni, olyanokra, amelyek szórakoztatják és meggondolkodtatják a nézőket is. Egy sor teljesen értelmetlen nyugati példát semmiképp se követhetünk. Esetenként felkészültebb zsűrire van szükség. — Böbe baba. Cicamica miért nem szerepel a tévében? — kérdezte egy kislány. — Egy sorozat szereplői voltak ők — válaszolta Szinetár. — Ha sokan kéritek, újra fog szerepelni. S nagy taps közepette védte a gyerekek jogait: a tévé-maci egyetlen este se maradhasson el. Örömmel elemezte a főrendező legkedvesebb munkája, Az ember tragédiája feldolgozásának néhány tapasztalatát. Száz éve is és ma is időszerű gondolatokat fogalmazott meg Madách, s műve azért is korszerű, mert optimizmust sugall: az újrakezdés bizakodását.. Kifejtette, hogy a televíziónak nincs fontosabb feladata, mint a klasszikusok közérthető tolmácsolása, mégpedig a legszélesebb tömegek számára. Nyolcvanegynéhány év alatt mintegy 800 ezren nézhették meg színházainkban a Tragédiát, s a tévében egyetlen este 3—4 millióan! A tévé hatékonyan elősegíti a kultúra terjedését, ugyanakkor azt a szorongást is érezzük, hogy lemaradunk valamiről, színházi előadásról, baráti beszélgetésről, vagy könyv olvasásáról. Ezért is szükséges egyelőre a hétfői szünnap. Míg kialakul „válogatás-készségünk”, maga a tévé óv a tévéműsorok gépies megtekintésétől. Vitray kemény kérdésekre buzdította az érdeklődőket. Mire Homonnay Jenőné pétfürdői kozmetikus a roszszul hangsúlyozó riportereket parodizálta, oly sikerrel, hogy egy napig a tévé vendége lesz. Dr. Eigner József megyei bíró — hivatkozva a hazai pálya előnyeire — nem fogadta el Vitray kihívását a Játék a betűkkel vetélkedőre, de szellemes csevegésüket élvezte a közönség. Annál kevésbé az olyan kérdéseket, hogy miért közvetítenek gól nélküli focimeccseket — mintha előre tudniok kéne: lesz-e gól? — A focinál — amihez mindenki ért nálunk — többre kellene becsülni sok más sportágat — hangoztatta Vitray, nem először, és nem csak ilyen alkalmakkor, s bizonyosan nem utoljára... Technikai fogyatékosságokról és a fejlődésről, a tévé és nézői kapcsolatának gazdagodásáról, a veszprémi egyetem aulájának rossz akusztikájáról, CsoóriKosa filmforgatókönyvéről, lóversenyről, a Dilettánsok egymás között vetélkedőről, még a Hosszú forró nyárról is beszélgettek ezen a találkozón a tévé vezető munkatársai és az érdeklődő veszprémiek. Kölcsönösen hasznos volt ez az eszmecsere. Ki is fejezte azt, amit Szinetár úgy fogalmazott, hogy a tévé legfőbb haszna: a demokrácia iskolája. Egymás tiszteletben tartásában és támogatásában jó partnerekre lelt a tévé a veszprémiekben. S ha gyakrabban találkoznak képviselőik, az együttműködés eredményesebb lesz. r. J. Szinetár Miklós és Vitray Tamás a közönségankéton „Ekkora bukósisak volt a fejemen az űrben”„A képernyőn mindenki látja, les volt-e.. A főrendező — autogramkérők gyűrűjében (Fotó: Szepsi Szűcs Levente) VESZPRÉMI TALÁLKOZÓ Mai filmek A fekete város (színes) felvételeinek nagy része az eredeti helyszíneken — Lőcsén, a Szepességben, Besztercebányán, Pozsonyban, Tapolcsányban és a festői szépségű cseh—morva határvároskában, Telesen készült. A nő meg az ördög (színes) darabban a Nő így hivatkozik az ördögre: ,,Ez az ablak mától fogva Varázslattól van megfogva, Aki benéz a nyíláson, Mindig, mindig ölelkezést lásson” György barát III. rész. Nemeskürty István írja a többi között: „ A pápa kivizsgáltatta bíborosának meggyilkoltatását, és az évekig tartó nyomozás végén megállapította, hogy György barát haláláért Ferdinánd király felelős, ő viszont egyedül istennek tartozik számot adni tetteiről... Aszja története egy jellegzetes múlt századi szerelem líráját idézi — Turgenyev novellája alapján. Az utolsó tekercs történetében az idő, a változás megkérdőjelez minden korábbi bizonyosságot. SZEMELVÉNYEK KRITIKÁKBÓL A fekete város A fekete város jó példája annak, hogy egy történetet beleépíteni a valódi időbe semmivel sem kisebb művészet, mint a tudatban felcserélt idők játéka, vagy az anakronizmus még olyan meghökkentő tréfát is. (Hámos György, Élet és Irodalom) György barát Hajlanánk annak a mentőkörülménynek az elfogadására, hogy a művész feladata az ördögi tervet forraló negatív hősben is meglátni az embert, felderíteni az eltorzulás objektív okait. Bizonyos fokig tehát megértetni a tőlünk távol álló elvek követőinek indítékait. De itt művészi elmélyülésről, okkeresésről nemigen beszélhetünk. Láttunk egy háromrészessé nyújtott történelmi játékot, amelynek fele dramatizált TIT-előadás volt, a fele művészet. Más szempontból: a fele realizmus, a másik fele romantizálás. Vagyis: módszerében eleve alkalmatlan arra, hogy történelemszemléletünket újabb — akár perdöntő — adalékok bejelentésével megreformálja. (Jovánovics Miklós, Népszabadság) Ászja Egyszerűbb készen venni egy filmet, mint csinálni egy ilyen Ászját, a tévéfilmeknél sajnos szokatlan gondossággal. A figyelmes szemlélő észreveszi, hogy aki ezt a filmet készítette, nagy tétben játszott... Belevetette magát a műbe . .. (Vilcsek Anna, Magyar Nemzet) A nő meg az ördög Madarász máris ügyesen él a hangulatfestő és jellemábrázoló eszközökkel, tud formás dallamokat írni, jó zenekari technikával, színérzékkel rendelkezik. Stílusa, egyénisége érthető módon még kereső, s egész hangvétele, egész műve mindennél többet mond el arról, milyen kitűnő professzorok érlelték ilyen fiatalon „színpadképes” muzsikussá, s milyen kiváló komponista példaképei lehetnek . .. (a. i. Film, Színház, Muzsika) Az utolsó tekercs Eredetileg színpadi játék. De azt hiszem, hogy ez az egyszemélyes darab valójában a képernyőn érvényesül igazán. Benedek Katalin ezt vette észre, s ezt a felfedezést kell itt elsősorban dramaturgiai munkának neveznünk, hiszen a szöveg szinte érintetlenül került képernyőre. Dömölky János rendezése méltó volt a darabhoz . . . Páger Antal Krappja csodálatos volt. (Gáli István, Film,színház, Muzsika) NAPLÓ — 1973. június 29. péntek —5