Napló, 1974. szeptember (Veszprém, 30. évfolyam, 204-228. szám)
1974-09-15 / 216. szám
Televízió Nürnbergi epilógus Zárszó, utószó — ezt jelenti a görög eredetű, ellatinosodott epilógus szó annak a tévéfilmnek a címében, amelyet a lengyel televízó estjének keretében pénteken láthattunk a képernyőn, s amely tavaly Lengyelországban „az év legjobb tévéadása” rangot nyerte el. A történelem legnagyobb bűnügyének tárgyalását, a nürnbergi pert eleveníti fel, majd harminc év után ez a nagyhatású film a dokumentumok hűségével, s ugyanakkor az önálló érvényű műalkotás igényével és erejével. Az egy évig tartó tárgyalás-sorozatot úgy sűrítette bele két órába, úgy komponálta kerek egésszé, hogy csak a legfontosabb összefüggésekre figyelt, s mégis — vagy éppen ezzel a tömörítéssel— a „bűnügy” minden rettenetét, aljasságát, valószínűtlenségét érzékeltetni tudta. A film maga is feltette azt a kérdést, hogy harminc év után érdemes-e még minderről beszélni. A választ a kérdésre nekünk, nézőknek kell megadnunk, s válaszunk nem lehet más, mint az, hogy igen. Újra meg újra fel kell idéznünk ezeket a szörnyű gaztetteket, mert a történelem azóta is bizonyítja: az emberiség feledékeny. A nürnbergi nemzetközi bíróság csak a fasiszta német vezetők felett mondott ítéletet. A fasizmus felett csak képletesen. Az emberiség kimondta ugyan ezt az ítéletet is, de az ítélet végrehajtása a világ sok táján még mindig késik. Éppen ezért, a Nürnbergi epilógust bármily erőteljes, megdöbbentő filmnek tartjuk, címével nehezen tudunk megbarátkozni. A nürnbergi per még nem nevezhető epilógusnak, zárszónak, s ez a film sem lehet, még mindig nem lehet epilógus a fasizmus felett. A televízió pénteki lengyel estjén ez után a borzalmakat felidéző, embernek alig nevezhető tömeggyilkosokat szerepeltető, mindannyiunk markát ökölbe szorító film után Chopin zongoramuzsikája szólalt meg. Ez a muzsika föloldotta bennünk a görcsöt, s kontrasztjával táplálta hitünket: a gonosz hatalmak árnyéka egyszer az egész emberiség fölül eltűnik, kisüt a nap, s tiszta, emberi hangú muzsika tölti meg a földet. B. E. A diplomával nem rendelkező pedagógusokat szoktuk képesítés nélkülieknek nevezni. Ám akiről alább szó lesz, nem tanít, nevel köznapi értelemben. Csupán tetteivel és szándékával nyújt egy példát az iskolán kívüli művelődésre. Képesítés nélkül. A parasztköltő Nagy Imre, Simka István, Szabó Pál, Veres Péter szellemi rokonai közül való. Egyike a kikupálódott idősebb parasztembereknek, akik nem ragadtak a földhöz, de el sem szakadtak tőle. Szakmájukban tekintélyük van, sokat dolgoznak, mégsem koptak, süppedtek bele a munkába. Leleményes és nyugtalan ezermesterek. Olvasottabbak és kíváncsiabbak sorstársaiknál. Gondolkodva cselekvők. Kenyérkereső napi dolgukon túl, messzebbre tekinteni mernek is, tudnak is. S tágítgatják hivatásuk horizontját. Épp ezért erős bennük az önkifejezés vágya. Meg hogy használjanak a köznek. Sok diplomás is tanulhat tőlük igényt a tájékozottságra és tevékenységre. Hogy ne morzsolgassák el az életüket ímmel-ámmal. Hanem élvezettel éljenek, mint Szalóky Károly Adorjánházán. Pár éve Nagyvázsonyban, vidékünk népművészeinek és néprajzi gyűjtőinek társaságában találkoztunk. Az inas, mozgékony ember azzal tűnt föl, hogy pedagógusokkal és fafaragókkal épp oly jókedvűen és közvetlenül beszélgetett el, mint a megyei múzeumi faz''"fával, vagy a fiatal néprajzkutatóval. Szemérmes fesztelensége természetes volt a — többnyire honismereti táborokból ismert — barátok gyülekezetében. Meglepett viszont gondolkodásának frissesége, sokoldalú érdeklődése. Szívesen idézte föl nemrég a vázsonyi élményt, azonban nem hallgatta el korábbi zavarát. — Mikor becsöppentem abba a társaságba, egyedül voltam paraszt tanáremberek közt. Csak Sülé Sanyit ismertem, a kertai igazgatót. Azért jól éreztem magam — mosolyodott el ravaszkásan. — Jobban, mint a marhák között... De meg ne írja ezt! — Másként hogy lenne hiteles csevegésünk? — Akkor meg tegye hozzá: hiányoztam nekik, ha nem tudtam elmenni továbbképzésre. Képesítés nélkül... — Hogy került a honismereti mozgalomba? Egyik indítékos kapcsolatát említette a népi írók mozgalmával. Első versét Sinka István közölte. Találkozott vele — Kodolányi Jánossal együtt — celldömölki felolvasó esten, vacsora közben összebarátkoztak, aztán meglátogatta. Mielőtt a frontra ment, dedikálta neki egyik könyvét, ami ma is megvan. Írt verseket, elbeszéléseket, mezőgazdasági cikkeket is, de ezekre csak utalt most. Azt készségesen elmesélte, miként szervezett szakkört 1964-ben. — Akkor még nem tudtam pontosan, mit akarunk, csak olvastam a honismeretről. Lézengtek itt a fiatalok, párat meghívtunk a kultúrházba és kimentünk a határba cserepet gyűjteni. Tudtam, hol vetett föl az eke valamit. Aztán kapcsolatba kerültem a veszprémi múzeummal, küldtek brossúrákat, évente hívtak tanfolyamra, és ellárogattam. Amit tanultam, továbbadtam a szakkörben. Szorgalmasan gyűjtögettek, nemcsak véletlenül előkerült cserepet, köveket, hanem néprajzi tárgyakat is. — Rájöttem, hogy a néprajzi anyag a legfontosabb. Megkondult az utolsó óra. Eleinte udvarában gyarapodott a gyűjtemény. 1967- ben kiigényelte neki a megüresedett, kopott iskolát. A falu kőművesei társadalmi munkában rendbetették, a külső valli igazgató segített elhelyezni a 20—30 tárgyat. Csakhogy szinte elvesztek a teremben, amelyikben hajdan Szalóky Károly is tanult. Most meg már két terem is szűk, raktárszerűen zsúfolt. Ősi gramofontól és csapdától lakodalmas fazekakon és hutaüvegeken át kézimalomig és szövőszékig több száz darab különféle emlékét halmozták ide a letűnt paraszti életformának Régészeti leletek, családi okiratok, leszerelő levelek, Kossuthszózat plakátja, ruhák, fafaragások, festmények — az utóbbiak saját munkái — sorakoznak művészi rendetlenségben. És gyógyító-óvó kézre várva. Mert a nyirkos helyiségben pusztítja az enyészet Adorjánháza és környéke múltjának dokumentumait. A gyűjtő a restaurátor-hiánynál és a megőrzésre-bemutatásra méltóbb körülményeknél is jobban fájlalta az elkótyavetyélt értékeket. — Nagy baj, hogy nem öntudatos a nép. Idejár egy cigány autóval. Semmi fillérekért odaadnak neki olyan tárgyakat, amiket aranyért se lehet megvenni. — Maguk nem vásárolhatnak? — Volt amit vettem, nem magamnak, de többet miből? Ajándékba kaptuk, vagy kértük a gyűjtemény anyagát. Egy darabot el nem engedek belőle. Egyetértettünk abban, hogy vannak még értékesebb és még rosszabb helyzetű gyűjtemények. Az adorjánházi sorsa az iskolában lakó családétól is függhet. De lehetne itt, vagy a szomszédos falukban szép paraszt-barokk házat tájmúzeumnak berendezni. A gyűjtemény máris alkalmas ehhez. Avatása után bizonyosan nem lakott autóval távozna a környékről a seftelő. Nem hagyják nyugton a gondok Szalóky Károlyt, kedvét mégsem lohasztják. Szeretné, ha többen járnának honismereti és rajz szakkörébe, tanulmányi kirándlásokra. Meg az időm ott panaszkodott, mikor festményeiről faggatom. — Csak télen érek rá ezzel foglalkozni. Most mást festettem — mutatta szobájuk frissen meszelt falait. — Életemben először... Délután megyünk talajmintát venni. Növényvédős vagyok a téeszben, meg mikor hol van dolog, azt csinálom még egy évig. Jövőre lesz 65 éves. Addigra szeretné befejezni falujában a földrajzi névgyűjtést. Pályázatra, de nem díjért. Mint ahogy a hagyományos cséplésről írt dolgozatát se azért küldte meg a múzeumnak. Hanem hogy átmentse az elhaló öregek emlékeit, tapasztalatát, kultúráját. Ezért foglalkoztatja a népi állatgyógyítás és izgatják a környékbeli régészeti lelőhelyek, padlások zugai, az egykori kurtanemesek hagyatékai, ősi lakóhelye településtörténete, a néphagyományok, szokások. Sinka könyvét a kezében egy kicsit emlékeztetőnek, egy kicsit bíztatónak láttam. Szívem szerint leginkább önéletírásra buzdítanám. Versei, elbeszélései, cikkei, régen abbahagyott naplója föllapozására és élettapasztalatainak papírra vetésére. Kurta ismeretségünkből még elnagyolt vázlatra sem tellett róla . Szalóky Károlyról, aki képes rendben megírni az utóbbi fél évszázad falusi krónikáját. Képesítés nélkül és élvezetesen. Ahogy élt és él. Raffai István : " Képesítés nélkül . Készülődés az évad első bemutatójára A jövő hét péntekén lesz a veszprémi Petőfi Színházban az új évad első bemutatója. A társulat A. Fredro tizenkilencedik századi klasszikus lengyel drámaíró Hölgyek és huszárok című komédiáját mutatja be. Horvai István kétszeres Kossuth-díjas érdemes művész irányításával már javában folynak a próbák. Képünk amelyben Dobos Ildikó és Göndör Klára látható, az egyik próbán készült. (Borbás János felvétele) Hét szocialista városunk képviselői tanácskoztak a minap Ajkán, de az iskolák és a közművelődési intézmények együttműködésének elemzése azt bizonyította, hogy e városainkban is ott szorít a cipő, ahol többi nagyobb településünkön. Elsősorban: kevés a népművelőAjkán különösen, hisz 1600 lakosra jut belőlük egy, míg az országban átlagosan 800-ra. ..), s a közművelődési intézmények és az iskolák képtelenek megfelelő teret, megfelelő számú felszereltségű helyiséget biztosítani. Pedig mindez alapja az együttműködés sikeresebbé tételének. Az együtt munkálkodás azonban mindinkább tért hódít. Mert a szükség visz rá bennünket. E szükségességet hol előbb, hol utóbb fedezik föl. Szerencsének mondható, hogy most épp Ajkán vethetsék össze tapasztalataikat szocialista városaink képviselői, mert itt minden olyan kezdeményezéssel találkozhatunk, ha néha csak csírájában meglévővel is, amely a válaszfalak ledöntését hivatott szolgálni. A legfőbb mozgatóerő mindenképpen a párt munkásművelődési politikája, amely cselekvésre készteti a köz műveltségéért felelősöket (hogy ezt nem udvariasságból mondjuk, bizonyítja azoknak az üzemi vezetőknek a mozgolódása, akik eddig nem hitték el, hogy nekik is feladatuk a munkások műveltségének fokozása. Hiszen Ajkán a fizikai dolgozók egyharmada nem végezte még el az általános iskolát. S azt, hogy a továbbtanulók helyét ne töltsék föl az újabb nemzedékek, az iskolában kell megelőzni. Az iskolában kell beoltani a műveltségszomjat. Sikerülhet-e ez, ha az iskolát magára hagyjuk? Az iskolát azonban egyre kevésbé hagyják magára Ajkán is. Iskolai szakköröknek s műkedvelő művészeti csoportoknak adnak otthont a város művelődési házai, az iskolák képtelenek lennének egymaguk működtetni. Majd másfélezer tanulót foglalkoztatnak a különböző körökben. S tanulságos, hogy milyen, például, a műszaki szakkör hangulata. E kis körök munkájában sok „rossz” tanuló is részt vesz. Olyan fiatal, akit az iskolában ezernyi gátlás nyomaszt, aki az iskolában képtelen megvalósítani önmagát. Mert ott jobbára csak kudarcok érik. Míg a művelődési házban oly jól kamatoztathatja munkaszeretetét, kézügyességét. Új ember kovácsolódik belőle: végre megtanulja önmagát becsülni, rádöbben saját értékeire. Szóval e szakkörök pótolják mindazt, amire az iskolák ma még képtelenek — nemcsak Ajkán. Érdemes még többet törődni ezekkel a körökkel, amelyek a munkára, az életre nevelő iskola nemlétéből keletkezett űrt próbálják betölteni. Ha az iskolában a tanórákra is bevinnék e közművelődési szellemet, több fiatal kapna kedvet az egész életet végigkísérő tanuláshoz, az embert kiteljesítő művelődéshez. A könyvtár az a másik intézmény, amely mind nagyobb sikerrel lazítja az iskolák zártságát. Megyénkben sok jó példát tudnánk fölmutatni, de Ajkán maradva: a városi gyermekkönyvtárban olvasókört hoztak össze az olvasással nehezebben boldoguló kicsinyeknek. Azoknak, akiknek kevés a tanító segítsége, s akikkel otthon sem tudnak kellően foglalkozni. A könyvtár műsorajánlattal szolgál az iskolai olvasómozgalom számára (e mozgalomban Ajkán a tanulók hatvan százaléka vesz részt). Mind gyakoribb, hogy a könyvtárban tartják az iskolai órákat, például történelemből, magyarból. Oly gazdag ismerettár áll itt a nevelők keze ügyében, amilyen egyetlen iskolában sem. S közben a gyerekek a könyvtárhoz szoknak. Igaz, a könyvtárakban szép folyóiratolvasók várják a fiatalokat is, ám nem ártana, ha az iskolákban letéti folyóiratolvasókat rendeznének be. Ez nem kerülne külön pénzbe, hisz a könyvtárak kölcsönözni tudnák a fontosabb, s a diákokat érdeklő lapokat. Kazincbarcikán, Ajka testvérvárosában már így csinálják. S ugyancsak barcikai példa: a város összes könyvvásárlásra szánt pénzét egy kalapba teszik, s a városi könyvtár időnként könyvcserével frissíti föl a kis — s így az iskolai — könyvtárak állományát. Ily módon az iskolai könyvtárak sem verik magukat fölösleges költségbe. Alakul Ajkán az iskolamozi is. A művelődési házakba már korábban is vetítettek egy-egy, a tananyaghoz kapcsolódó filmet, most azonban bérleti előadássorozatot szervezett a Kossuth mozi a kötelező és az ajánlott olvasmányokból készült filmekből. Ez már mutatja egy ajkai iskolamozi lehetőségét és szükségességét. Talán sikerült bebizonyítanunk: omladoznak Ajkán az iskola és a közművelődés válaszfalai. Mondhatnék: mintaszerűen. Mondhatnék: mint mindenütt, ahol komolyan veszik a falak ledöntését. Egyébként Ajkán a közművelődés és az iskola legszebb közös huszárvágása, a gimnázium és a két szakmunkásképző megerősítése egy-egy függetlenített iskolai könyvtárossal. A válaszfalakat tehát itt-ott már sikerül lerombolni. S hogy érdemes, ezekben az iskolákban már tudják. Sarusi Mihály Omladozó válaszfalak Együttműködő iskolák és közművelődési intézmények Ajkán Hogyan tovább? Megvizsgálják megyénkben a pártoktatás hatását Kellő hatékonysággal tud-e részt venni a tömegpropaganda, a pártoktatás a szocialista tudat alakításában? Szerves részévé vált-e a pártmunkának és a káderképzésnek? Vajon azokra a társadalmi rétegekre van-e a legnagyobb hatása tömegpropagandánknak, amelyikeknek leginkább szükségük van a megvilágosító szóra, a másokkal való együttgondolkodásra? Kialakultak-e azok a módszereink amelyek segítenek abban, hogy mind szélesebb tömegek értsék és érezzék magukénak a párt politikáját? Mind, mind olyan kérdések, amely pártmunkásokban, a párt társadalmi és gazdasági célkitűzéseinek megvalósításáért dolgozókban nap mint na£ megfogalmazódik. Röviden arról van szó, hogy a tömegpropagandánk betölti-e szerepét az emberek tudatának alakításában és mozgósításukban? Nyilván nemcsak a mindennapi pártmunkában, hanem a politikai irányításban is hasznos, ha ismerik a bevezetőben feltett kérdésekre a választ. Vagyis e válaszok nyomán azt, hogy milyen feltételek között lehet e politika alakításában, célkitűzései megvalósításába a legtöbb embert bevonni. Ilyen okai vannak egyebek között, hogy az MSZMP Központi Bizottságának döntése értelmében a közeli hetekben, hónapokban széles körű vizsgálat indul — Veszprém megyében is — a pártoktatás és tömegpropaganda hatásának feltárására, az elmúlt négy esztendőben megtett fejlődésére. Megvizsgálják egyebek között, hogyan változott a tömegoktatásban részt vevők marxista műveltsége, politikai tudatossága, ítélőképessége. Fejlődött-e a propaganda eszmei, politikai és szervezeti irányítása? Feltárják, hogy milyen hatást gyakorol a marxizmus rendszeres oktatása a pártszervezetek politikai feladatainak teljesítésére. Alkalmasak-e a a pártoktatás tematikái, tananyagai arra, hogy a párt politikáját magyarázzák, elfogadtassák, sőt végrehajtásához egyre szélesebb tömegeket nyerjenek meg. Utána néznek a vizsgálat során annak is, hogy a propagandisták képzettsége, összetétele megfelel-e az elvárásoknak, olyan színvonalú propagandát tudnak-e kifejteni a marxizmus eszméinek. Veszprém megyében a tömegpropagandát nem éri váratlanul ez az elemzés. Mert az utóbbi négy évben évenként vizsgálták ezeket a kérdéseket. Ha nem is egyszerre keresték a választ mindenütt minden kérdésre, de állandóan elemezték ezeket a problémákat. Ezekből a megyei vizsgálatokból tudjuk, hogy évenként több mint 20 ezer ember gyarapította politikai ismereteit a pártoktatás legkülönbözőbb tanfolyamain, előadássorozatain. E széles körű propaganda hatását lépten-nyomon éreztük valamennyien vizsgálatok nélkül is. Minden elemzésnél hatásosabban bizonyít például, hogy megyénk városaiban, falvaiban egyre többen szeretnének a marxizmus tételeivel, politikánk időszerű kérdéseivel ismerkedni. Már évek óta jónéhányan nem juthatnak be — helyhiány miatt — a marxista egyetemek padjaiba. A közvetett hatások persze sokkal többrétűek. Hogy egyre szélesebb körben értik és támogatják pártunk politikáját megyénkben, annak legjobb bizonyítékai közé tartoznak a munka- és üzemszervezés, a termelékenység növelésének eredményei, a szocialista brigádmozgalom kibontakozása. Sokkal összetettebben, árnyaltabban közelítik meg megyénk lakói az árakkal és bérekkel kapcsolatos kérdéseket. A tömegpropaganda hatása is benne van abban, hogy megyénk lakosai kezdik helyesen értelmezni az egyéni, csoport, és társadalmi érdekek kölcsönhatását. Az országos vizsgálat öszszegezése választ adhat a tömegpropaganda legfontosabb tennivalóira, meghatározhatja továbbfejlesztésének irányát. És ez a XI. kongresszust megelőző hónapokban igazán időszerű. A vizsgálatot végző járási, városi és üzemi pártbizottságok, alapszervezeti vezetőségek feladata lesz a közeli hetekben, hogy a pártoktatás legaktuálisabb gondjai, fejlesztésének tennivalói valóban a felszínre kerüljenek. Ezzel segíthetik ugyanis tömegpropagandánkat egy olyan szervezeti változáshoz, amelyre egyre inkább szüksége van, és amelynek a segítségével az eddig jobbára védekező, magyarázó alapállásból, átmehet egy támadó, az eddiginél talán még inkább magával ragadó pozícióba. K. J. NAPLÓ — 1974. szeptember 15. vasárnap —5