Napló, 1974. szeptember (Veszprém, 30. évfolyam, 204-228. szám)

1974-09-15 / 216. szám

H­atszáz gyerek, vagy kétszáz felnőtt? A kérdést tulajdonkép­pen fel sem tették maguk­nak a veszprémi Bakony ét­terem vezetői. Magától érte­tődően döntöttek a gyerekek mellett, s szeptember 1-től, az iskolaév kezdetétől őket szolgálják ki ebéddel. Az környékbeli vállalatok, in­tézmények dolgozóinak pe­dig kénytelenek voltak fel­mondani az étkeztetést, hi­szen a kettőt már nem bírta volna el az amúgy is túlter­helt konyha. Az intézkedés — bár azok­nak, akik „kiszorultak” a Bakonyból, nem éppen ked­vező — egyértelműen dicsé­rendő. Vitathatatlan, hogy a gyerekek érdeke előbbre va­ló, s ebben az esetben ez a legjobb megoldás. Azon vi­szont már el lehet gondol­kodni, hogy a gyerekek szá­mára valóban ideális-e? Csak a kényszerűség diktál­hatja az igent. Mert annál, hogy egyszerűen nem volna hol ebédelniük, mindenkép­pen ideálisabb. A példa — sajnos — nem egyedülálló. Sorolhatnánk hosszan a gyermekélelme­zéssel kapcsolatos gondokat, melyek nemcsak Veszprém­ben, hanem megyeszerte je­lentkeznek. Főként a váro­sokban, nagyobb községek­ben, ahol többféle iskola működik, s ahol általában a gyerekek szülei dolgoznak. A városiasodó életformával egyre inkább együtt jár a közétkeztetés iránti igény növekedése. Egy nemrégi­ben készült felmérés szerint megyénkben több mint 100 ezren — tehát csaknem min­den negyedik lakos — veszik igénybe a közétkeztetés vala­milyen formáját. (Talán mondani sem kell, hogy jó­val többen szeretnék...) S a 74 ezer általános és kö­zépiskolás diák közül csupán 28 ezren kapnak szervezet­ten, naponta ebédet. Az igénylők száma viszont ennél 10—15 ezerrel több. Csak Veszprémben, mintegy 2000 —3000, főleg általános isko­lás gyermek szüleinek jelent komoly gondot a napközi, a menza hiánya. Hogyan lehet ezen változ­tatni? Csak úgy, egyszerre „a szögről leakasztani” nem le­ Egy vállalat „kezébe” a gyermekélelmezést i­ het több ebédlőt, konyhát, pénzt, és minden mást, ami hiányzik. Az iskolák, a taná­csok, és azok a vendéglátó vállalatok, melyek a gyer­mekélelmezésből is részt vál­lalnak, minden évben tesz­nek erőfeszítéseket a hely­zet javításáért, de a növek­vő mennyiségi, és minőségi igényekkel nehezen, vagy csak egyik-másik alapköve­telménytől eltekintve, tud­nak lépést tartani. Minden tanulót napközis vagy menzai ellátásban ré­szesíteni — bár ez a távlati cél — a jelenleginél jóval kedvezőbb körülmények mellett sem lehetne. A mos­taninál többet azonban igen! Szervezés, jobb szervezés kérdése — mondták ki még jóval az iskolaév kezdete előtt egy gyermekélelmezés­sel foglalkozó értekezleten, melyet a Belkereskedelmi Minisztérium kezdeményezé­sére tartottak meg Veszp­rémben a megyei tanácson. Jelenleg ugyanis meglehe­tősen dekoncentrált me­gyénkben a gyermekélelme­zés rendszere. Működnek is­kolai konyhák, melyeket a tanács tart fenn, másutt a Veszprém megyei Vendéglá­tó Vállalat, vagy pedig a Ba­kony GASZT, az üzemi ven­déglátó vállalat látja el ezt a feladatot. S jellemző, hogy egy-egy városban mindhá­rom variáció fellelhető. Pe­dig ez gyakran azzal jár együtt, hogy míg az egyik helyen a konyha és étterem túlzsúfolt, a másik helyen még lenne „szabad kapaci­tás”, de ez a két „gazda” miatt kihasználatlanul ma­rad. Veszprémben például a vegyipari szakközépiskola konyháján 350 személyre főznek, holott 1­200-ra is le­hetne. Ajkán és Várpalotán viszont, ahol a Bakony Gaszt néhány esztendeje már az üzemi dolgozók mellett az iskolásokat is ellátja, nem találni ilyen kihasználatlan lehetőséget. E­z persze nem jelenti azt, hogy az igénye­ket teljesen ki tud­ják elégíteni, de minden­képpen több gyereknek biz­tosítják az étkezést, mint azelőtt. (Az általános isko­lások esetében gondot je­lent az is, hogy csak men­zai ellátást nem kaphatnak a gyerekek, a napközinek vi­szont közismerten korláto­zottak a személyi és helyi feltételei.) Ésszerű megoldásnak lát­szik tehát a gyermekélelme­zést egy vállalat „kezébe” összpontosítani. A legalkal­masabbnak erre a feladatra a Bakony Gaszt vállalatot kell tartani, hiszen a közét­keztetés, az üzemi vendéglá­tás a profilja. A gyermek­­élelmezés tehát közelebb áll hozzá, mint például a főként kereskedelmi vendéglátással foglalkozó Veszprém megyei Vendéglátó Vállalathoz. De ami még ennél is fontosabb: van szabad „kapacitása”, ugyanis például a nagy ipa­ri üzemekben működő kony­háit nem használja ki tel­jesen. A Bakony Gasztnak tehát lehetősége nyílik arra, hogy városonként létrehoz­zon egy-egy központi, úgy­nevezett „bázis”-konyhát, ahonnét az iskolák ellátását is könnyűszerrel biztosítani tudja. Az iskolákban viszont megszüntethetik a kisebb konyhákat, s nem nagy be­fektetéssel, nagyobb befoga­dóképességű ebédlőkké ala­kíthatják. E­zt a Bakony Gaszt Ajkán és Várpalotán már nagyrészt meg­valósította, a pápai és a veszprémi gyermekélelmezés átvételét, átszervezését pedig ebben az évben megkezdte. Az idén már csaknem 2000 tanulóval többet látnak el, mint tavaly. Nem mellékes az sem, hogy így jobb, ma­gasabb színvonalú korsze­rűbb, és gyerekek korának megfelelő ellátást tudnak nyújtani. Sőt, egycsapásra megoldhatóvá válik a sokat emlegetett iskolatej problé­ma, a csak menzai étkezés, és elképzelhető, hogy a na­gyobbak ételhordóban haza is vihetik az ebédet. Mindez persze nem megy egyszerre. S nemcsak aka­rat, hanem pénz is kell hoz­zá. Az viszont biztos, hogy a gyermekélelmezés helyze­tének megjavítása valóban komoly és sürgős feladat. Remélhetőleg az első lépése­ket hamarosan több is kö­veti. Osváth Sarolta ­ Alsóörs és társai Kedvelt balatoni üdülőhe­lyeink egyike Alsóörs. Az év­­ről évre visszatérő vendégek meglepődve veszik észre az új üdülőket, üzleteket, kultu­rális intézményeket, szép parkokat, rendezett utcákat. Alsóörshöz azonban két társ­község is tartozik, de a ta­nács vezetői az ott­ élőkről sem feledkeznek meg. Felső­örsön 2 millió forintos költ­séggel rendbehozzák a „Vén Oroszlán” műemlék épületet. A munkála­tokat eredeti fényképek, dokumentumok alapján végzik, s elkészülte után múzeumot, könyvtárat alakítanak ki termeiből. Rö­videsen jóminőségű ivóvizet is kapnak a község lakói: 1 millió forintért új vízművet építettek, s kicserélték a ré­gi vezetékeket Lovason a kereskedelmi el­látást kellett sürgősen meg­oldani. Nemrég átadták az 1 millió 400 ezer forintért át­alakított és kibővített önki­­szolgáló vegyesboltot. A kö­vetkező feladat a község „mi­ni” kultúrházának felépítése. Az épület a mostani dülede­­ző posta helyére kerül, ahol otthont kapnak a különböző tömegszervezetek, az ifjúsági klub, a könyvtár és a mozi. Alsóörsön megkezdték az új óvoda építését. A 2,5 mil­liós beruházás a jövő év szeptemberére készül el, és két csoportban 50—60 kis­gyermeknek ad otthont. Be­fejeződött a község főutcá­jának kiépítése, csupán a járdaépítés és­­ a parkosítás van hátra, amit Alsóörs fel­­szabadulásának 30. évfordu­lójára szeretnének elvégezni. Tavaly ősszel a községi ta­nács a Vadtelepen 250 üdü­lőtelket adott el. Itt szeret­nék létrehozni az új üdülő­­központot. Típustervek alap­ján a közművesített terüle­ten eddig 40 hétvégi ház épült fel. A Vad­teleppel szemben, közvetlenül a víz­parton autós­ strandot, kem­pinget, bevásárlóközpontot építenek 1976-ig. Vida András képriportja A régi posta helyére kulturális központot építenek Lovason (Felső kép) az új önkiszolgáló vegyesboltot azonban már átadták a vásárlóknak (Alsó kép) . vad-telepen sorra épülnek a hétvégi üdülők Még az idén befejezik a „Vén oroszlán” külső tatarozását Felsőörsön 4 — NAPLÓ — 1974. szeptember 15. vasárnap Szélhámos fotós és gombatermelő Tartozik 2 millió 4-12 ezer forinttal Hit ad a végzet... ? Vámbűntettek és kutyaportrék Kárpáti (aki már mene­kült a hitelezői elől, hiszen közel egymillió forinttal tar­tozott) 1969-ben úgy érezte, minden rendbejön. Két évre útlevelet kapott, hogy Nyu­­gat-Európában dolgozhat. Ugyanis ebben az időben a Magyar Ebtenyésztők Orszá­gos Egyesülete egy kutya enciklopédiát szerkesztett, s a fotók elkészítésével Kár­pátit bízták meg. A „mester” már az indu­láskor bűncselekményt kö­vetett el: 20 ezer forint ér­tékű felszerelés kivitelére kapott engedélyt, ám ő 100 ezer forint értéket vitt ki. Érdekes iromány találha­tó a Pápai Rendőrkapitány­­s­ság egyik bűnügyi aktájá­ban. Címe is van, meglehe­­­­tősen különös: „Anyagi és erkölcsi tönkremenetelem története”. A „szerző” Kárpáti József 57 éves budapesti lakos, aki mielőtt letartóztatták volna (már tudta, hogy lebukik) A szélhámosság sorozat 1963-ban kezdődött. Érde­mes erre vonatkozóan Kár­páti kis „dolgozatából” idéz­ni, mert meglehetősen ér­zékletesen írta le: „A végzet kezembe adott egy amerikai gyártmányú korongos sztereo nézőkészü­léket. A rabja lettem, s már tudtam: meg kell tanulnom a színes fotózást és laborá­­lást...” Ezt megelőzően Kárpáti 1958-ban börtönben volt, ez­után málnát termelt, majd tsz-elnök lett. Ekkor teljes gőzzel „ráállt” a fényképe­zésre, s budai villájából szinte fotólaboratóriumot csinált. Felvételek ezreit készítette, megcsinálta a műanyag kézi nézőkészülék prototípusát és egy vetítő­gépet. Megszerezte a buda­pesti Toldi mozi sztereo ve­títővásznát is, hogy nagy közönségnek mutathassa be „zseniális találmányát”. Ter­mészetesen e rendkívül költ­séges passzióra „ráment” a vagyona, villája, sőt már Devizagazdálkodást sértő bűntett... Bécsben telepedett le, s itt meg az osztrák hatóságot „verte át”, ugyanis műter­met nyitott, hónapokig fotó­zott, de sehová sem adó­zott. 1973-ban aztán kitelt a becsülete, mert Opel sze­mélygépkocsijával 30 ezer forint értékben csempész árut hozott át a határon. Az árut elkobozták, a csem­pészt 10 ezer forintra meg­büntették és bevonták az út­levelét. A hatóság felszólította arra is, hogy osztrák rend­számú Opeljét vagy vigye megírta szélhámosságai tör­ténetét. Ám van itt még egy másik érdekes Kárpáti „mű” is, melynek a címe: „Anya­gi kötelességeim ...” Ez ter­jedelmében ugyan lényege­sen rövidebb, tartalmában azonban súlyosabb, ugyanis Kárpáti nem kevesebb, mint 2 millió 482 ezer forinttal tartozik .. . néhány százezer forintos tartozása is volt. A dunaföldvári ÁFÉSZ- nél próbált szerencsét, hogy kilábaljon az anyagi rom­lásból és elindítsa a világ­hír felé a „Kárpáti nézőké­szüléket”. Úgy tűnt, szeren­cséje lesz: a szövetkezet 2,5 millió forintos beruházással létrehozott egy üzemet, ahol a műanyag nézőkéket csi­nálták és a „művész” 5 ezer felvételét laborálták. Ám Kárpáti miatt a szövet­kezet is majdnem anyagi romlásba jutott, ugyanis semmit sem tudott produ­kálni, s a száz főre duz­zasztott melléküzemágban egy év múlva már csak tí­zen dolgoztak, azok is vas­kapukat gyártottak... Kárpáti nem nyugodott: ezután a domonyi tsz-nél „sózta el” a nézőke­ ötletét. Néhány hónap múlva azon­ban kiadták a szélhámos munkakönyvét, de magával vitte a szövetkezet fotóla­borjának 500 ezer forint ér­tékű felszerelését is. A domonyiak ezt csak perrel tudták visszaszerezni, vissza, vagy fizesse ki érte a vámot. Erre Kárpáti 10 ezerért vett egy Opel traga­csot (átütötte a két jármű alváz- és motorszámát), majd az autóroncsot bevon­tatta a pápai pénzügyőrség udvarára és gálánsan fel­ajánlotta az államnak. A másik Opellal pedig, amely­ért 81 ezer forint vámot kel­lett volna fizetnie, autóka­­t­.Ott. Az „életművész” azonban még mindig bízott a nagy lehetőségben,,. hiszen 3 ezer darab színes fotóval (kutya­portréval) tért haza, melye­kért­öbb százezer forintot remélt. Megbízóinak viszont csak 60 darab fotóra volt szükségük, s ezért mindösz­­sze 18 ezer forintot fizettek. Kapzsi csendestársak A teljesen „lerobbant” Kárpáti ezután még nagyobb szélhámosságba vágott: a pápai járásban lévő Csik­­vándon 250 ezer forintért (az átírási papíron csak 100 ezret vallottak be) egy há­zat vásárolt. A szomszédos Gyarmat községben pedig egy nagy pincét vett, s mindkét helyen gombát ter­melt. A nagyszabású beruházás (és nyolc állandó alkalma­zott fizetése, akiket sem az adóügynél, sem az SZTK- ban nem jelentett be) egy­millió 300 ezer forintba ke­rült már az induláskor. Ter­mészetesen újabb kölcsö­nökből finanszírozta az üz­letet: gépkocsit ígért, így kapott 50 ezret. A legna­gyobb hitelezője egy alföldi orvos volt, akinek 500 ezer forinttal tartozik. Neki ek­kor azt adta elő, hogy gyü­mölcsfákról és levéltetvekről csinál oktatófilmet iskolák­nak. Szinte hihetetlen: „be­vették” a mesét és megint kapott százezret. A millió feletti tétel azon­ban nem ilyen közönséges hazugságokból jött össze, hiszen Kárpáti hétpróbás szélhámos, aki tudta, hogy ha az embereknek a könnyű pénzszerzés és gyors meg­gazdagodás lehetőségét meg­csillantják: mohók lesznek és óvatosság nélkül hozzák a pénzüket. Több lapban hirdetést adott fel: „Győr— Pápa között jól jövedelmező üzletemhez társat keresek.” Jól számított, tömegesen jelentkeztek az üzlettársak. Sőt többen kérték és unszol­ták is, hogy fogadja el a pénzüket. Idézzünk ismét a „Tönkremenetel történeté”­­ből: „ ötszázezer forinttal nem jöttek, pedig csak így lehettek volna felestársaim. Sok száz- és kétszázezres ember jött, de őket csak csendestársaimnak tekintet­tem ...” Az egyik tanú így mond­ta el becsapása történetét: — Láttam a gombával be­telepített pincét, a nagy há­zat, gondoltam, tényleg ko­moly emberről és nagy üz­letről lehet szó. Kárpáti úgy beszélt és viselkedett, mint aki milliomos. Mondta azt is, hogy Bécsben 500 ezer schilling vagyona van s ezt el is hittem, hiszen még ott állt az udvaron az oszt­rák rendszámú Opel is. Az illegális gombaterme­lésnek (mert hiszen még ha­tósági engedélye sem volt) Kárpáti számításai szerint évi egymillió forint bruttó jövedelmet kellett volna hoznia. Semmit sem hozott, sőt tönkrement 700 mázsa alapanyag és elúszott a csendestársak pénze ... * Viszont vége lett a szél­hámosság sorozatnak, mert ekkor már Kárpáti is belát­ta: nincs kiút, le fogják tar­tóztatni. S ekkor leült meg­írni az „Anyagi és erkölcsi tönkremenetelem története” című „dolgozatát”, amelynek utolsó mondata: „Elmaradt a csoda...! A hitelezők naponta kerestek, én állandóan úton voltam előlük, s az alkalmazottak sem dolgoztak pénz nélkül. Nagyon mélyre jutottam, de ha kijövök, talán még lesz valami örömöm az élet­ben ...” Józsa Benő

Next