Napló, 1975. május (Veszprém, 31. évfolyam, 101-126. szám)

1975-05-31 / 126. szám

A VESZPRÉM MEGYEI TANÁCS VB TŰZRENDÉSZETI BIZOTTSÁGÁNAK, TÁJÉKOZTATÓJA 1975. II. szám Tűzrendészeti híradó Jobb felkészülést a kempingekben A balatoni szezon, a nyár­­kezdetével ismét benépesül­nek a kempingek, üdülőtá­borok. A „magyar tenger" nagy tömegeket vonz, s a hazai és külföldi turisták fo­gadása és elszállásolása nem kis gondot jelent. Nem kell különösebben hangsúlyozni sem, hogy a nyár rendkívüli tűzveszéllyel is jár, különö­sen olyan helyeken, ahol nagy tömeg üdül, hiszen így lényegesen nagyobb az em­beri gondatlanság lehetősé­ge is. Éppen ezért néhány bala­toni kempingben, borban ellenőrzési üdülőt­­tartot­tunk, s tapasztalataink sze­rint az alábbiakra figyeltünk fel. Kilián-telepi nemzetközi tábor A tábor június elején nyílik, egyelőre még a felkészülés időszakában tartanak. A tűz­védelmi helyzetről Lőrincz József táborvezető tájékoz­tat bennünket:­­— Ma érkezik a bizton­ságtechnikai megbízott a tá­borba, s dolgozóinknak tűz­rendészetk oktatást tart. És éppen ma készítjük el a tűz­­riadó tervünket is. A tábor­ban dolgozók létszáma a nyári szezonban mintegy 50—60 fő, s a belépéskor mindenkit kioktatunk a tűz­rendészeti szabályok alapve­tő ismeretére. — Legutóbbi mikor volt oktatás? — A múlt héten. Megnézzük az oktatásról készült jegyzőkönyvet, ám abban csak baleseti oktatást említenek. Ezután a tűzoltó felszereléseket vesszük szemügyre, de az ellenőrzé­sek dátumát nem találjuk. Lőrincz József szerint: — Sajnos a készülékeket még nem elelnőriztettü­k, de tud­juk, hogy félévenként köte­lező. — Nem találunk tilalmi táblákat... Ezekkel hogy „állnak"? — Nagyon rosszul — mo­solyog a táborvezető. — Nehéz beszerezni, de majd mi magunk valahogy csak megoldjuk. — Parkolási lehetőség van. — Kevés a hely. Most pró­bálkozunk valamilyen meg­oldással. — S a vízszerzés? — Bajos, nehézkes... — hangzik a tömör válasz. — Tűzcsaphálózat van-e? — Nem is tudom, bár úgy hiszem van. Búcsúzóul a portásnőt megkérdezzük, hogy tudja-e milyen telefonszámon kell hívni a tűzoltókat. — Nem tudom — vála­szolja —, de megnézhetem a telefonkönyvben. A szabály az, hogy­ jól lát­A vezető távollétében Solymár István adminisztrá­tor kalauzol bennünket kemping területén. Itt már a vendégek is vannak, elsősor­ban külföldiek. — A kempingnek hány dolgozója van? — Tízen vagyunk. — Az idén oktatás volt-e már? — Úgy tudom, még nem. — Maga például utoljára mikor részesült tűzrendésze­­ti oktatásban? — Még sosem ... — Van-e olyan szabályza­tuk, hogy a területen hány sátrat, lakókocsit, autót sza­bad elhelyezni? — Bizonyos, hogy van, de ezt a Komjáti úr, a veze­tő tudja. Megnézünk egy tűzoltóké­szüléket, s Solymár István szinte kitalálja a gondola­tunkat. — Még nem ellenőrizték. Legalábbis az idén nem. A készülék ellenőrzésének dátuma: 1974. június. Nem találunk a tábor területén a tűzrendészeti szabályokra figyelmeztető, felhívó táblá­kat sem. Igaz­ ugyan, hogy Előbb gyors interjút készí­tünk a „pavilonban” dolgo­zó fehér köpenyes hölgyek­kel. Válaszaikból ilyen kép alakul ki a tűzrendészeti helyzetről: — Milyen a tűzvédelmi felkészülés? — Nem tudjuk. Mi ilyen­nel nem foglalkozunk. — Hát ki törődik az „ilyennel"? — A főnökasszony, de ő most beteg. — Tűzrendészeti oktatás volt-e már? — Még nem. — A tábort mikor nyitot­ták? Május 1-én. — Olyan táblájuk nincs, amely a tűzrendészeti fel­adatokra hívja fel a figyel­met? — De van, csak még nincs kifüggesztve. — Mennyi a dolgozók lét­száma? — Idényben 40 fő. — S a tábor férőhelye? — 3500 hely. — A házakban van-e tűz­oltókészülék? — Van — vágja rá gyor­san Varga László, akit itt a többiek „mindenesnek” neveznek. Körülnézünk a faépüle­tekben, ám sajnálatos, hogy az előbbi igenlő válasz elle­nére, oltókészüléket mégsem ható helyre, a falra ki kell függeszteni a tűzoltók hívó­számát: 005. az irodában, a hűtőszekrény mögött találtunk egy figyel­meztető táblát, ám ez is rendkívül hiányos, s termé­szetesen a kapu előtt volna a helye. — Tudja-e, hogy tűz ese­tén milyen számot kell hív­ni? — Igen, a 005-öt. — S ön szerint melyik tűzoltóság jelentkezik? — Úgy­ sejtem, hogy a ba­latonfürediek. — Nem, mert a veszpré­miek. Balatonfüreden csak önkéntes tűzoltóság műkö­dik. Közben megérkezik Kom­­játy Gyula táborvezető is. Tájékoztatjuk a hiányossá­gokról, ő pedig elnézést ké­rően mentegetőzik. A sze­zonkezdetre hivatkozik. Va­lóban, ez enyhítő körül­­­­mén­y. — Tűzriadó tervet készí­tettek-e már? — Még nincs, de pótoljuk a hiányosságot. — A területen van-e tűz­csap? — Nincs, a szomszédból, 30—40 méterről lehetne vi­zet szerezni, találunk. Közöljük is kedve­­zőtlen tapasztalatunkat Var­ga Lászlóval, mire ő: — Jaj, elnézést, akkor tíz perc alatt az összeset kira­kom. Az biztos, hogy van raktáron. Megnézünk egy készülé­ket. Az idén még nem ellen­őrizték. Az viszont biztató, hogy a megkérdezett dolgo­zók az oltás módját — ha erre szükség lenne — és a készülék kezelését ismerik.­­­• Úgy véljük, az elhangzot­takat szükségtelen kommen­tálni, magyarázgatni hiszen a válaszok önmagukért be­szélnek. A tűzrendészeti helyzet, a három tábor tűz­védelmi képe egyértelmű, miként a levonható tanulsá­gok is. Csupán annyit jegyeznénk meg: az alapvető szabályok betartása, a táborok vezetői­nek saját érdeke, hogy meg­előzhetők lehessenek a sú­lyos károk, esetleg tragé­diák. Sosem tudhatjuk mi­kor keletkezhet tűz, s akkor a készenlét, a jó tűzrendé­­szeti helyzet rendkívül fon­tos. Mert így értékeket, sőt nem ritkán emberéleteket is menthetünk meg. Ami min­denesetre — s mint már je­leztük — enyhítő körülmény, hogy szezonkezdet, nyárele­je van. A hiányosságokat, hibákat azonban gyorsan ki kell javítani és magasszintű tűzvédelmet biztosítani. Hogy a nyár legyen a gond­talan pihenés, üdülés ideje... Tihanyi kemping Balatonfüredi kemping i szertárak, felszerelések állapota avagy miként gondozzák az önkéntes testületek az értékes felszereléseket A tűzoltómunka természeté­ből következik, hogy a felsze­reléseknek, eszközöknek, fecs­kendőknek mindig üzemképes, „bevetésre kész”­ állapotban kell lenniük. Hiszen riasztás, tűz esetén azonnal kell indulni és a helyszínen gyorsan oltani, ér­tékeket menteni. S ez bizony rossz felszereléssel, használha­tatlan motorokkal, lyukas töm­lőkkel lehetetlen. Akkor pedig — mondjuk ki nyíltan — az egész tűzoltóság mit sem ér. Természetesen ott, s olyan he­lyekre értjük ezt, ahol az alap­vető eszközvédelmi, karbantar­tási, ápolási feladatokat sem végzik el. Ellenőrzésünk alkalmával há­rom helyre látogattunk el, hogy némileg tájékozódjunk, miként is áll e területen a helyzet. A felszerelések állapotát két községben (Mencshely és Szent­­antalfa)­, valamint egy város­ban (Balatonfüreden) vizsgál­tuk. Sajnos nem mindenütt for­dítanak kellő figyelmet a tűz­oltó szervek a karbantartásra, a kisebb hibák mielőbbi kija­vítására. Pedig úgy véljük, nem kell különösebben hangsúlyoz­ni, hogy a közelgő nyár milyen tűzveszéllyel jár, s ezzel együtt a tűzrendészeti szerveknek is fokozott védelemre kell felké­szülniük. Az önkéntes­ egyesüle­tek feltétlenül vizsgálják át a felszereléseket, javítsák ki a hiányosságokat. Sőt, szükség esetén — súlyosabb motorhibá­nál — szakszerelő ipari válla­lathoz forduljanak. 10 — NAPLÓ — 1975. május 31. szombat — Tűzoltóversenyek Május 25-én a veszprémi járási tűzoltóversennyel be­fejeződtek a járási gyakor­lati versenyek. A községi és a vállalati önkéntes testüle­tek példás tudásról és hiány­talan szakmai felkészültség­ről tettek bizonyságot. Ter­mészetesen elsősorban a „dobogós" helyezést elért csapatokra vonatkozik, de hangsúlyozni kívánjuk, hogy minden résztvevő egyesület felkészültsége jó volt, és részvételükért, helytállásu­kért elismerés illeti őket. A megyei versenyre — járá­sonként — a következő szá­mú csapatok kerültek: Ajkai járás: 8 községi, 4 vállalati csapat. Keszthelyi járás: 8 községi, 4 vállalati. Pápai járás: 12 illetve 4 csapat. Tapolcai járás: 10 és 4 egye­sület. Veszprémi járás: 10 és 8. Tapasztalataink szerint — mint már említettük — versenyek színvonalasak vol­­­tak, ám a megyei versenyre jutott csapatoknak még to­vább kell fokozniuk a fel­készülés gyorsaságát, színvo­nalát. A június 8-án Berhi­­dán megrendezendő verse­nyig még van idő, s ez alatt sokat lehet még fejlődni, a már megtanultakat csiszolni, tökéletesíteni. Érdemes lelkiismeretesen és szorgalommal tovább ké­szülni, hiszen az idei év versenyek szempontjából kü­­­lönleges, ugyanis most ren­dezik az országrészi, majd az országos tűzoltóversenye­ket is. S mi sem lenne szebb elismerés megyénk önkéntes tűzoltó egyesületeinek, mint az, hogy minél több csapa­tunk jutna a versenyekben egyre magasabb szintre, képviselnék méltó módon (az­­ ország nyilvánossága előtt is) megyénk több ezer ön­kéntes tűzoltóját. Az aratás, cséplés tűzvédelme N­éhány hét múlva megkezdődnek a legfontosabb me­zőgazdasági munkák: az aratás és a cséplés. A té­len és a tavasz folyamán mezőgazdasági üzemeink dolgozói felkészültek e nagy nyári munkákra. Kijavították az erőgépeket, kombájnokat, s már mindenütt indulásra várnak a munkagépek. Természetes, hogy most minden figyelem a gabonák és a takarmányok betakarítására irányul, ám nem szabad megfeledkeznünk egy pillanatra sem a tűzrendészeti sza­bályok maradéktalan betartásáról. Közismert, hogy nyá­ron a betakarításnál fokozódik a tűzveszély. Ilyenkor egy óvatlan pillanat is elég ahhoz, hogy milliós nagyságrendű tűzkárok keletkezzenek. A korábbi évek szomorú esetei saj­nos azt bizonyítják, hogy igen jelentős károk keletkeznek a tűzvédelmi szabályok megszegése miatt. S a tűzesetek oka szinte kivétel nélkül emberi gondatlanság. Joggal állapít­hatjuk tehát meg, hogy a tűzesetek megelőzhetők lennének. Éppen ezért az alábbiakban néhány legalapvetőbb tűz­védelmi szabály ismertetésével szeretnénk segítségére lenni valamennyi mezőgazdasági üzemünknek a tűzkárok meg­előzésében. A gazdaság vezetője az aratás, betakarítás éss cséplés idején köteles gondoskodni a vasút mellett levő ga­bonák tűzvédelmi őrzéséről. A kalászos termények aratását a vasút mellett kell megkezdeni. A learatott kalászost a vasútvonal szélső vágányától 100 méter távolságra szabad elhelyezni, s a szabály szerinti védőszántással kell körül­venni. Gabonától dohányozni és nyílt lángot használni 30 mé­terre, tüzet rakni pedig csak 100 méterre és ezen túl szabad. A kalászos termény betakarítási, kazalozási munkáiban csak az a­­ tűzvédelmi követelményeknek megfelelő, oltó­készülékkel is ellátott­­ erő- és munkagép, valamint egyéb gépjármű vehet részt, amelynek tűzrendészeti felülvizsgála­tát az üzemeltető a betakarítás előtt elvégezte. Az üzemelő erő- és munkagép kezelője szükség szerint, de legalább na­ponta egyszer köteles a kipufogó vezeték műszaki állapotát felülvizsgálni, s a rárakódott éghető anyagtól, valamint ko­romtól szükség esetén megtisztítani. Üzemanyagot az erő- és munkagépektől, kazaltól, gabona­táblától legalább 20 méter távolságra szabad csak elhelyezni. Az aratásban, szalmaösszehúzásban és más terménybetaka­rítási munkákban részt vevő gépeket a gabonatáblán üzem­anyaggal feltölteni tilos. S nem szabad olyan karbantartást, javítást sem végezni, amely nyílt lánc használatával jár. Az arató-, cséplőgépet földelőlánccal,­ akkumulátorát pedig nem éghető anyagú védőbevonattal kell ellátni. Az erőgé­pet (a vilamosmotor kivételével) az asztag, illetve a kazal szélétől legalább 8 méter távolságra szabad üzemeltetni. A gép 5 méteres körzetében pedig éghető anyagot tárolni ti­los. A szalmaösszehúzást és kazalozást végző erőgép a szal­mát és kazlat csak olyan távolságra közelítheti meg, hogy az égéstermék, illetőleg annak elvezető csöve tűzveszélyt ne jelentsen. Természetesen az ilyen munkákban részt­­ vevő gépeket a ráhullott szalmától, kalásztól rendszeresen meg kell tisztítani. Az összehúzott szalma alapterülete pedig nem haladhatja meg a 600 négyzetmétert. Igen lényeges feladat — s erre külön is felhívjuk a gazdaságok vezetői­nek figyelmét —, hogy minden egyes dolgozót, aki az aratás és betakarítás munkálataiban részt vesz, alapos tűzvédelmi oktatásban részesítsék. Megyénk tűzvédelmi hatóságai ne­vében ezúttal is kérünk minden illetékest a gabonatüzek megelőzésére, kenyerünk fokozott védelmére. Dr. Hajas Gyula alezredes, megyei tűzoltóparancsnok Tűzveszély az autóparkolókban Közismert tény, hogy az utóbbi évtizedben rendkívül megnőtt a közúti gépjárművek száma. S várhatóan a követ­kező években a fejlődés üteme tovább fokozódik, önmagában mindez örvendetes tény, hiszen ez is egyfajta és hű tükre a fejlődésnek, az életszínvonal fokozatos emelkedésének. Ugyanakkor a gépkocsik szá­mának növekedésével sajnos ugrásszerűen nőtt a­ gépkocsi­­tüzek száma is, amely koránt­sem kellene, hogy természetes és törvényszerű velejárója le­gyen annak, hogy több autó áll a parkolóhleyeken és „fut” országútjainkon. Szükségesnek tartjuk tehát, hogy felhívjuk a figyelmet a parkolóhelyek tűz­veszélyességére, s elsősorban is az itteni gépkocsitárolás, elhe­lyezés rendjére. A parkolókban jól látható he­lyen táblákon kell felhívni a figyelmet az autók elhelyezé­sének rendjére, a közlekedési utak biztosítására és az alap­vető tűzrendészeti szabályok betartására. A szabályok és ti­lalmak jelzése elsődleges fon­tosságú. A fizető parkolókban foglalkoztatott őröket pedig fel­tétlenül ki kell oktatni, hogy a szükséges tűzrendészeti ismere­tekkel rendelkezzenek. Tudniuk kell, hogy hol van legközelebb telefonkészülék, ahonnét — tűz esetén — a tűzoltóságot riasz­tani lehet. Ismerniük kell a ké­szülékek kezelését, s­ a tűzoltás módját. A „mód” alatt például azt értjük, hogy ismerniük kell, mit mivel lehet oltani. Mert például súlyos hiba lenne, ha valaki egy karburátortüzet víz­zel akarna oltani. Természete­sen alapvető, hogy a parkolókat fenntartó intézmények gondos­kodjanak tűzoltókészülékekről és egyéb eszközökről: homok­ról, lapátról . . . stb. A szabályok maradéktalan betartása és a precíz tűzvéde­lem a biztosítéka annak, hogy megóvhassuk gépkocsijainkat a súlyos tűzkároktól. Különösen fontos ezen tűzrendészeti fel­adatokra figyelni most az ide­genforgalom, a nyári turista­­idény kezdetén. Tűz- és robbanásveszély! Üzemanyagtöltő állomások, benzinkutak tűzrendészeti előírásai Úgy véljük nem szüksé­ges hangsúlyozni, hogy mennyire rendkívüli tűzve­szélyes hely egy benzinkút, avagy üzemanyagtöltő állo­más. Ilyen helyen a tűzren­­dészeti előírások, szabályok betartása alapvető, s egysze­rűen el sem képzelhető enél­­kül a munka. Ellenőrzésünk alkalmával kedvező is volt a tapasztalatunk, a balaton­füredi 2, 46-os ÁFOR kútnál. Mika Istvánná, a töltőállo­más vezetője tájékoztatott bennünket a tűzrendészeti helyzetről, amely — hozzá­számítva a saját észrevétele­inket is — példásnak és szabályoknak minden tekin­n­tetben megfelelőnek mond­ható. A kút környéke rendezett, tiszta, s a szükséges men­­­nyiségű figyelmeztető táblá­kat is kitették. A tűzrendé­szeti oktatás rendszeres, erről precíz jegyzőkönyvet s vezetnek. Természetesen így valamennyi dolgozó ismeri is az oltókészülékek kezelé­sének módját. Az alábbiakban pedig — a teljesség igénye nélkül — néhány fontosabb szabályt ismertetünk: — A kenőanyagot és egyéb tűzveszélyes folyadé­kot tároló szekrényből és ki­rakatszekrényből kútoszlo­ponként csak egy-egy dara­bot szabad létesíteni. Egy­­egy szekrényben pedig leg­feljebb 400 kilogramm tűz­veszélyes anyag tárolható. Természetesen a szekrényt nem éghető anyagból kell készíteni.­­ — A töltőállomás villamos berendezéseit a tűzveszélyes­ségi osztályba sorolásnak megfelelően, az idevonatko­zó érintésvédelmi és villám­­védelmi szabályok figyelem­­bevételével kell megtervezni és kivitelezni. A kútoszlopba beépített villamos motorok, kapcsoló berendezések és csatlakozó szerelvények az MSZ 1600/8 szerint A—3 illetve B—2 villamos besoro­lású helyiségeknek megfele­lő kivitelűek lehetnek csak. — Az esetleges statikus feltöltődés levezetésére pe­dig a kútoszlop fémszerke­zeti részeit egymással össze kell kötni és be kell kapcsol­ni a védőföldelés hálózatba. A köztúi tartályos jármű földelő vezetékének csatla­kozására ugyanakkor csatla­kozási pontot kell létesíteni. Üzemanyag lefejtés alatt a légsűrítő működtetése tilos! — Az üzemanyagtöltő ál­lomáson kútkezelői épüle­tenként három kútoszlopig legalább 2 darab, minden további 3 kútoszlop után pe­dig legalább 1—1 darab, 12 kilogrammos porral oltó ké­szüléket kell elhelyezni. — Kútkezelői épületen­ként 2 darab szórólapátot, 1 darab nagyobb méretű és égést késleltető anyaggal ke­zelt textíliát kell biztosítani. A benzinkutakhoz ezenkívül szükséges száraz homokot biztosítani, nem éghető anyagú tetővel ellátott hor­dókban. — Az üzemanyagtöltő ál­lomások, benzinkutak terü­letén szembetűnő helyen, ol­vashatóan az alábbi feliratú táblákat kell elhelyezni: TŰZVESZÉLY! NYÍLT LÁNG HASZNÁLATA ÉS A DOHÁNYZÁS ROBBANÁSVESZÉLY! TILOS! JÁ­RÓ MOTORÚ JÁRMŰBE ÜZEMANYAGOT TÖLTENI TILOS! Az oldalt a Veszprém megyei Tűzrendészeti Parancsnokság megbízásából összeállította a Veszprém megyei Lapkiadó Vállalat reklámszerkesztősége

Next