Napló, 1977. január (Veszprém, 33. évfolyam, 1-25. szám)

1977-01-09 / 7. szám

Otthonában okozott csalódást a Bauxit Tapolcán a Bauxitbányász NiB Ili­tas labdarúgó csapa­tának vezetése is egyszerűen fogalmazta meg az 1976/77- es bajnoki szezon célkitűzé­seit: maradjon benn az együttes a szűkített osztály­ban. Eh­hez — a megítélés szerint — a pontok 60 szá­zalékát kell megszerezni. Így az őszi 10 hazai és az ide­genbeli szintén 10 összecsa­pásra 24 pontot irányozott elő a szakvezetéssel egyetér­tésben a sportkör és a szak­osztály elnöke. Pompás félszezon — Nem úgy indult, hogy a célkitűzéseinket meg fog­juk valósítani­­— ismerte el tárgyilagosan a piros-fehér labdarúgók őszi teljesítmé­nyéről Kiss Tibor, ügyveze­tő elnök. " Az első forduló­ban vereséget szenvedtünk a később igen jól szereplő Pé­ti MTE-től. A második mér­kőzésünkön szereztük meg első győzelmünket a Thury HSE ellen, majd a követke­ző idegenbeli találkozónkon ismét alulmaradtunk. A tatai vereség után Ta­polcán néhányan megkon­gatták a vészharangot. A tervek, az elképzelések ir­reális voltáról beszéltek, új csapatot állítottak össze. Egyszóval minden úgy tör­tént Tapolcán is, ahogyan az a veszélyben levő gárdáknál lenni szokott. — Tőlem már azt is szá­­monkérték, hogy kiejtem a csapatot — jegyezte meg Szarvas László, a Bauxit ve­zetőedzője. — Szerencsére a fiúk csattanós választ adtak a kétkedőknek: a negyedik fordulóban a Körmend el­len a szezon legjobb játéká­val, a legszebb őszi mérkő­zésen 4-0-ra szinte leléptük a jó erőkből álló vendége­ket. S a tapolcaiak ettől kezd­ve szívesen idézik az ered­ményeket. Amíg az első há­rom találkozón két pontot szerzett a népszerű Bauxit legénység, addig a követke­ző hét mérkőzésen úgy sze­repelt az együttes, hogy a legigényesebb szurkolók is csak az elismerés hangján beszéltek a produkált játék­ról. — Ha a fiúk mindig úgy játszanának, mint a Kör­mend, az Alu, a MOTIM, a BVTC és a Bábolna ellen, akkor nem lenne semmi gond — hangzott a sikerek idején még a legszigorúbbak kritikája is. Erőteljes fordulat Ebben az időszakiban még a bajnoki cím megszerzése sem látszott elérhetetlennek! A Kőszeg ellen azonban csak a 90. percben rúgott góllal tartotta­ otthon az egyik pontot a Bauxit. Ettől kezdve látszott, hogy még­­sincs minden rendben a csa­pat­ körül Egyes játékosok fegyelmezetlensége, mások könnyelműsége kizökkentette a jó ritmusból a gárdát. Morvai 9, Lovász 7, Magyar 2 összecsapáson nem szere­pelhetett. — Tovább növelte a gon­dokat — mutatta statisztiká­ját az edző. — Szabó, Kuta­­si, Frontal és Marton sérü­lése, így ha összegezzük az összeállítási gondokat, ak­kor megállapíthatjuk, hogy sérülés miatt 10, kiállítás miatt pedig 18 alkalommal nem tudtam a legjobbnak tartott csapatot a pályára küldeni. A hátralevő időben már csak vergődött a Bauxit. Ok­tóber 10 óta nem nyertek hazai környezetben! A Sa­­baria ellen 2—2, az A. Bá­nyász ellen 2—2, a Schön­­herz ellen 1—­1, a Győri Dó­zsa ellen 0—0, a Pét ellen (a tavaszról előrehozott mér­kőzésen) 1—1 volt az ered­mény. A balszerencsés soro­zat közepette egyedül az AURAS elleni pesti győze­lem volt a „szépségtapasz”.­ ­ Gőcze az élen Amíg a bajnokság első fe­lében a védelem és a közép­pályás sor kiváló teljesít­ményt nyújtott, s a támadók is kielégítettek, addig a má­sodik szakaszban sokszor még az egyes csapatrészek­ben is megbomlott az egy­ség. — Jól példázza­ a vissza­esést a gólkülönbség alaku­lása — boncolgatta az ese­ményeket az ügyvezető el­nök. — Az első 10 mérkőzé­sen 22—13, a másodikban 9—17 volt az arány! Az elő­irányzott 24 ponttal szem­ben így nem csoda, ha csak 21-et gyűjtöttünk össze ... A Bauxit színeiben 21 fiú lépett küzdőtérre. Gőcze minden alkalommal lehető­séget kapott, Ughy 19, Csá­bi, Für és Mészáros 18, Mar­ton 17 alkalommal jutott szóhoz. *— Feltűnő volt a támadók gólképtelensége — vette elő ismét jegyzeteit az edző. — Évek óta vezetem, hogy ki­nek hány helyzet kell a gól­lövéshez. Gőcze lett idén a rangelső, egymaga 9 gólt rú­gott. De ehhez 32 helyzet adódott előtte . .. Marton, Németh I. és Morvai 5—5 alkalommal talált a hálóba. Az előbbinek ehhez 25, a legutóbbinak 20 száz százalé­kos helyzet kellett az ered­ményességhez. Tapolcán a szakosztály ve­zetése és a játékosok is tisz­tában vannak azz­al, hogy a tavaszi szezonban ádáz küz­delem várható a bennmara­dást biztosító helyekért. S ezt a feladatot cs­ak azokkal a játékosokkal lehet megol­dani, akik fegyelmezetten készülnek, sportszerűen él­nek. Mert még egyszer a Bauxit nem engedhet meg magábak olyan luxust, hogy idegenben jobban szerepel, mint otthonában. Márpedig az ilyen szempontból fel­bontott táblázat erről tanús­kodik. Hazai mérkőzések alapján a piros-­fehérek ve­reség nélkül ugyan, de csak ti­zenkettedü­kek. Az idegen­beli teljesítmény alapján azonban a hetedik helyen állnak. — Nem a tudással van te­hát baj — állapította meg az ügyvezető elnök is. — Füg­getlenül a várt és elmaradt eredménytől, azonban bízunk a fiúkban! S a szurkolók is azt sze­retnék, ha minél többször a Körmend és a Vác elleni formában látnák kedvencei­ket. Kis — B. A Bauxit támadói mindig akkor kerültek nehéz helyzetbe, amikor a védők megszállták kapujuk előterét. Felvételün­kön a péti védelem (sötétebb nadrágban) egyesült erővel ment Marton elöl az 1—1-re végződött Bauxit—Pét össze­csapáson. (Fotó: Siegel Lajos) Tapolcáról Pápára — gyalog! A Honvéd Mereszjev hosz­­szútávfutó atlétái a télen sem pihennek, sőt a havas napokat is kihasználták. Negyven (!) kilométert fu­tottak időre. A nem min­dennapi vetélkedőn Csenár győzött Szabó előtt. Szabó Ferencet egyébként nem mindennapos vállalko­zás foglalkoztatja, aki le­szerelés u­tán visszatér a Pápai Textilesbe. Úgy ter­vezi, hogy februárban Ta­polcára gyalog, illetve , hat óra alatt futva teszi meg a mintegy 60 km-es (!) távot. Máris szorgalmasan készül a nagy útra, a most rende­zett negyvenkilométeres fu­tóverseny is az alapos fel­készülésnek egy­, szakasza, része. A lelkes sportbarátok Tapolcán és természetesen Pápán is nagy érdeklődéssel tekintenek Szabó bravúros vállalkozására. A megyei tanács testne­­­­velési és sporthivatala még az ősszel felhívással fordult­­ a városi, járási sportfelü­gyelőségekhez, hogy a lehe­tőségekhez képest tegyenek­­ meg mindent a megfelelő­­ téli sportolási feltételek megteremtéséért. Az iskolai sportudvarokat, strandokat, játszótereket, sporttelepeket mindenütt tegyék alkalmas­sá jégpályák kialakítására. A felhívás eredményeként ma már megyénk minden városában nyílik valami­lyen lehetőség korcsolyázás­ra, síelésre, szánkózásra. Korcsolyapályák működnek többek között — a korábbi terveknek megfelelően — Ajkán, Pápán, Veszprém­ben, Fűzfőn, Várpalotán, Keszthelyen, Tapolcán, Sü­megen és természetesen, amennyiben az időjárás le­hetővé teszi a Balaton-parti községek strandjain is. A gyerekeket kitűnő szánkó­­pálya várja Ajkán, Inotán, Eplényben, Csetényben, Ba­­konybélben és Zircen. A sí­előknek Ajkára érdemes el­látogatni, ahol sífelvonó is működik. Ezenkívül Péten, Eplényben, Zircen, Bakony­­b­élben és Csetényben alakí­tottak ki külön sípályákat. A legnagyobb lehetőség ter­mészetesen a Balatonon len­ne, ám az utóbbi napok enyhe időjárása még nem teszi alkalmassá a tó jegét sportolásra. (Vida András képriportja) Ahol korcsolyapálya van, ott természetesen a „téli focit”, a jéghokit is űzik Lehet korcsolyázni szánkózni síelni Megyénk legjobban kiépített sípályája Eplényben van, ahol ma rendezik meg az úttörőolimpia megyei döntőjét Ha a Balaton még nem is, a tihanyi Belső tó jege már alkalmas korcsolyázásra Ismét a legjobbak között... Sok-sok éve már annak­, hogy a veszprémi vívók elő­ször verekedték be magukat a magyar élvonalba. Bors Ágoston egykori tanítványai olimpiákon, világbajnokságo­kon ugyan nem szerepeltek, de a hazai mezőnyben több meglepetést okoztak. S en­nek következtében a megye­­székhely vívóéletét a szak­emberek hosszú időn át úgy tartották számon mint az egyik legjobb vidékit. — Sajnos a fővárosi egye­sületekkel, nagy szakosztá­lyokkal soha nem tudtunk igazán versenyezni, hiszen mi összehasonlíthatatlanul nehezebb körülmények kö­zött dolgozunk — kesergett az idős mester már akkor is. Azt azonban, elérte, hogy vívásért élni-halni tudó, igen lelkes generációt nevelt fel. A veszprémi vívás csúcs­pontja a hetvenes évek ele­jére tehető. Az első osztályú női tőrcsapat ért el elsősor­ban szép eredményeket, de a férfiakat sem érte szemre­hányás eredményeikért. — Kovács Edit, Kovács Judit, Bodor Beáta, Tantos Judit és Pintér Éva alkotta azt az együttest — emlé­kezett vissza a sikeres évek­re Tiszttartó Tibor, aki ma már 12 éves edzői múltra te­kinthet vissza a sikeres szak­osztálynál. — Az a csapat például az olimpiai és világ­bajnok vívónőket felvonulta­tó Újpesttől csak 8—7-re ka­pott ki! A szakosztály akkori rang­ját fémjelezte öt ifjúsági vá­logatott kerettag, s Bodor Beáta személyében a moszk­vai főiskolai világbajnokság­ra is küldtek résztvevőt. A szakosztály akkori ve­zetése azonban a legnagyobb sikerek idején is látta, hogy ez a helyzet csak ideig óráig tartható fenn. A BVTC ak­koriban messze lehetőségeit meghaladva szerepelt a kü­lönböző versenyszínhelyeken.­­ Köztudott, hogy a vívás rendkívül munkaigényes, költséges anyagi-tárgyi fel­tételek között űzhető sport­ág — ismertette az akkori gondokat az­ edző. — Felne­veltünk egy szerencsés ösz­­szetételű generációt, s ha azt akartuk, hogy ne kallódja­nak el, akkor energiánkat el kellett vonni a további, terv­szerű és folyamatos utánpót­­­lásneveléstől. A „nagyoknak” kellett a terem, az idő. S közben néhány évfo­lyam — tárgyi és személyi feltételek hiányában — ki-­ maradt a beiskolázásból. — Ennek később az ered­mények látták kárát — ál­lapította meg Győri Pál, a szakosztály vezetője is. — Különféle okok (leállás, szü­lés, eltávozás stb.) miatt egyik napról a másikra szét­ment az élgárda ... Mindent elölről kellett kezdeni. Nem könnyű körül­mények között, mert amíg 1974-ben 24 olimpiai pontot hozott a Bakony-Vegyész „konyhájára” a szakosztály, addig a következő évben egy sem sikerült. S ez nyilván érződött a támogatáson is! — Valóban mindent elöl­ről kezdtünk — ismerte el Tiszttartó Tibor. — Először is mennyiségileg felduzzasz­­tottuk a szakosztályt. Ma már mintegy 150-en sportolnak rendszeresen a vívó sportág keretein belül. Természete­sen megkövetelte az edzők számának növelését is, így most egy főfoglalkozású és öt mellékállású edző mellett még Bors Ágoston tapaszta­latait hasznosítjuk. Ő szak­­tanácsadóként segít nekünk. Aki esténként belátogat a vegyipari egyetem tornacsar­nokába, az valóban pezsgő életet talál. Folyamatosan ér­keznek a fiatalok, fehér fel­szerelésbe öltöznek, s kez­dődik a bemelegítés, az is­kolázás. A zsúfolt szertár­ban pedig a különböző vil­­­­lanykészülékek, tartalék fel­szerelési tárgyak az egyre javuló feltételeket tükrözik. A tavalyi év célkitűzéseit hallgatva többen kétkedésü­ket fejezték ki. — Emiatt kétszer is koc­káztattam — folytatta tevé­kenységük ismertetését az edző. — Pezsgős vacsorába fogadtam, hogy 1976-ban már újra lesznek olimpiai pontjaink! A versenyzők szorgalma, a vezetők akarása már év­közben jelezte: megindult felfelé a BVTC vívószakosz­tálya. Úttörő kategóriában az elsők lettek az országban, míg ,a sportiskola verseny­ben — a nagy budapesti klubok mögött — az ötö­dik helyre kerültek. Így is­mét kiharcolták a vidék legjobb nevelőegyesülete címet! — Munkánkra a koronát a decemberi magyar bajnok­ságon tettük fel — örven­deztek a vezetők. — A Ko­vács György, Orosz Árpád, Szatmári Zoltán és Szilvási László összeállítású serdülő fiú tőrcsapat magyar baj­nokságot nyert. Ráadásul Orosz Árpi egyéniben el­csípett egy értékes harma­dik helyezést. Később pedig ifjúsági párbajtőrben jutott ötödik hely a veszprémiek­nek. Ez 13 olimpiai pontot ered­ményezett a BVTC-nek. Kezdetnek nem is rossz! A Bakony-Vegyész vívóit is­mét kezdik a legjobbak kö­zött emlegetni... ,i. e. A BVTC magyar bajnok serdülő fiú tőrcsapata. Balról: Szatmári Zoltán, Orosz Árpád, Szilvás­ László, Kovács György (R. Horváth Péter felvétele) NAPLÓ — 1977. január 9. vasárnap — 7

Next