Napló, 1977. január (Veszprém, 33. évfolyam, 1-25. szám)
1977-01-09 / 7. szám
Otthonában okozott csalódást a Bauxit Tapolcán a Bauxitbányász NiB Ilitas labdarúgó csapatának vezetése is egyszerűen fogalmazta meg az 1976/77- es bajnoki szezon célkitűzéseit: maradjon benn az együttes a szűkített osztályban. Ehhez — a megítélés szerint — a pontok 60 százalékát kell megszerezni. Így az őszi 10 hazai és az idegenbeli szintén 10 összecsapásra 24 pontot irányozott elő a szakvezetéssel egyetértésben a sportkör és a szakosztály elnöke. Pompás félszezon — Nem úgy indult, hogy a célkitűzéseinket meg fogjuk valósítani— ismerte el tárgyilagosan a piros-fehér labdarúgók őszi teljesítményéről Kiss Tibor, ügyvezető elnök. " Az első fordulóban vereséget szenvedtünk a később igen jól szereplő Péti MTE-től. A második mérkőzésünkön szereztük meg első győzelmünket a Thury HSE ellen, majd a következő idegenbeli találkozónkon ismét alulmaradtunk. A tatai vereség után Tapolcán néhányan megkongatták a vészharangot. A tervek, az elképzelések irreális voltáról beszéltek, új csapatot állítottak össze. Egyszóval minden úgy történt Tapolcán is, ahogyan az a veszélyben levő gárdáknál lenni szokott. — Tőlem már azt is számonkérték, hogy kiejtem a csapatot — jegyezte meg Szarvas László, a Bauxit vezetőedzője. — Szerencsére a fiúk csattanós választ adtak a kétkedőknek: a negyedik fordulóban a Körmend ellen a szezon legjobb játékával, a legszebb őszi mérkőzésen 4-0-ra szinte leléptük a jó erőkből álló vendégeket. S a tapolcaiak ettől kezdve szívesen idézik az eredményeket. Amíg az első három találkozón két pontot szerzett a népszerű Bauxit legénység, addig a következő hét mérkőzésen úgy szerepelt az együttes, hogy a legigényesebb szurkolók is csak az elismerés hangján beszéltek a produkált játékról. — Ha a fiúk mindig úgy játszanának, mint a Körmend, az Alu, a MOTIM, a BVTC és a Bábolna ellen, akkor nem lenne semmi gond — hangzott a sikerek idején még a legszigorúbbak kritikája is. Erőteljes fordulat Ebben az időszakiban még a bajnoki cím megszerzése sem látszott elérhetetlennek! A Kőszeg ellen azonban csak a 90. percben rúgott góllal tartotta otthon az egyik pontot a Bauxit. Ettől kezdve látszott, hogy mégsincs minden rendben a csapat körül Egyes játékosok fegyelmezetlensége, mások könnyelműsége kizökkentette a jó ritmusból a gárdát. Morvai 9, Lovász 7, Magyar 2 összecsapáson nem szerepelhetett. — Tovább növelte a gondokat — mutatta statisztikáját az edző. — Szabó, Kutasi, Frontal és Marton sérülése, így ha összegezzük az összeállítási gondokat, akkor megállapíthatjuk, hogy sérülés miatt 10, kiállítás miatt pedig 18 alkalommal nem tudtam a legjobbnak tartott csapatot a pályára küldeni. A hátralevő időben már csak vergődött a Bauxit. Október 10 óta nem nyertek hazai környezetben! A Sabaria ellen 2—2, az A. Bányász ellen 2—2, a Schönherz ellen 1—1, a Győri Dózsa ellen 0—0, a Pét ellen (a tavaszról előrehozott mérkőzésen) 1—1 volt az eredmény. A balszerencsés sorozat közepette egyedül az AURAS elleni pesti győzelem volt a „szépségtapasz”. Gőcze az élen Amíg a bajnokság első felében a védelem és a középpályás sor kiváló teljesítményt nyújtott, s a támadók is kielégítettek, addig a második szakaszban sokszor még az egyes csapatrészekben is megbomlott az egység. — Jól példázza a visszaesést a gólkülönbség alakulása — boncolgatta az eseményeket az ügyvezető elnök. — Az első 10 mérkőzésen 22—13, a másodikban 9—17 volt az arány! Az előirányzott 24 ponttal szemben így nem csoda, ha csak 21-et gyűjtöttünk össze ... A Bauxit színeiben 21 fiú lépett küzdőtérre. Gőcze minden alkalommal lehetőséget kapott, Ughy 19, Csábi, Für és Mészáros 18, Marton 17 alkalommal jutott szóhoz. *— Feltűnő volt a támadók gólképtelensége — vette elő ismét jegyzeteit az edző. — Évek óta vezetem, hogy kinek hány helyzet kell a góllövéshez. Gőcze lett idén a rangelső, egymaga 9 gólt rúgott. De ehhez 32 helyzet adódott előtte . .. Marton, Németh I. és Morvai 5—5 alkalommal talált a hálóba. Az előbbinek ehhez 25, a legutóbbinak 20 száz százalékos helyzet kellett az eredményességhez. Tapolcán a szakosztály vezetése és a játékosok is tisztában vannak azzal, hogy a tavaszi szezonban ádáz küzdelem várható a bennmaradást biztosító helyekért. S ezt a feladatot csak azokkal a játékosokkal lehet megoldani, akik fegyelmezetten készülnek, sportszerűen élnek. Mert még egyszer a Bauxit nem engedhet meg magábak olyan luxust, hogy idegenben jobban szerepel, mint otthonában. Márpedig az ilyen szempontból felbontott táblázat erről tanúskodik. Hazai mérkőzések alapján a piros-fehérek vereség nélkül ugyan, de csak tizenkettedükek. Az idegenbeli teljesítmény alapján azonban a hetedik helyen állnak. — Nem a tudással van tehát baj — állapította meg az ügyvezető elnök is. — Függetlenül a várt és elmaradt eredménytől, azonban bízunk a fiúkban! S a szurkolók is azt szeretnék, ha minél többször a Körmend és a Vác elleni formában látnák kedvenceiket. Kis — B. A Bauxit támadói mindig akkor kerültek nehéz helyzetbe, amikor a védők megszállták kapujuk előterét. Felvételünkön a péti védelem (sötétebb nadrágban) egyesült erővel ment Marton elöl az 1—1-re végződött Bauxit—Pét összecsapáson. (Fotó: Siegel Lajos) Tapolcáról Pápára — gyalog! A Honvéd Mereszjev hoszszútávfutó atlétái a télen sem pihennek, sőt a havas napokat is kihasználták. Negyven (!) kilométert futottak időre. A nem mindennapi vetélkedőn Csenár győzött Szabó előtt. Szabó Ferencet egyébként nem mindennapos vállalkozás foglalkoztatja, aki leszerelés után visszatér a Pápai Textilesbe. Úgy tervezi, hogy februárban Tapolcára gyalog, illetve , hat óra alatt futva teszi meg a mintegy 60 km-es (!) távot. Máris szorgalmasan készül a nagy útra, a most rendezett negyvenkilométeres futóverseny is az alapos felkészülésnek egy, szakasza, része. A lelkes sportbarátok Tapolcán és természetesen Pápán is nagy érdeklődéssel tekintenek Szabó bravúros vállalkozására. A megyei tanács testnevelési és sporthivatala még az ősszel felhívással fordult a városi, járási sportfelügyelőségekhez, hogy a lehetőségekhez képest tegyenek meg mindent a megfelelő téli sportolási feltételek megteremtéséért. Az iskolai sportudvarokat, strandokat, játszótereket, sporttelepeket mindenütt tegyék alkalmassá jégpályák kialakítására. A felhívás eredményeként ma már megyénk minden városában nyílik valamilyen lehetőség korcsolyázásra, síelésre, szánkózásra. Korcsolyapályák működnek többek között — a korábbi terveknek megfelelően — Ajkán, Pápán, Veszprémben, Fűzfőn, Várpalotán, Keszthelyen, Tapolcán, Sümegen és természetesen, amennyiben az időjárás lehetővé teszi a Balaton-parti községek strandjain is. A gyerekeket kitűnő szánkópálya várja Ajkán, Inotán, Eplényben, Csetényben, Bakonybélben és Zircen. A síelőknek Ajkára érdemes ellátogatni, ahol sífelvonó is működik. Ezenkívül Péten, Eplényben, Zircen, Bakonybélben és Csetényben alakítottak ki külön sípályákat. A legnagyobb lehetőség természetesen a Balatonon lenne, ám az utóbbi napok enyhe időjárása még nem teszi alkalmassá a tó jegét sportolásra. (Vida András képriportja) Ahol korcsolyapálya van, ott természetesen a „téli focit”, a jéghokit is űzik Lehet korcsolyázni szánkózni síelni Megyénk legjobban kiépített sípályája Eplényben van, ahol ma rendezik meg az úttörőolimpia megyei döntőjét Ha a Balaton még nem is, a tihanyi Belső tó jege már alkalmas korcsolyázásra Ismét a legjobbak között... Sok-sok éve már annak, hogy a veszprémi vívók először verekedték be magukat a magyar élvonalba. Bors Ágoston egykori tanítványai olimpiákon, világbajnokságokon ugyan nem szerepeltek, de a hazai mezőnyben több meglepetést okoztak. S ennek következtében a megyeszékhely vívóéletét a szakemberek hosszú időn át úgy tartották számon mint az egyik legjobb vidékit. — Sajnos a fővárosi egyesületekkel, nagy szakosztályokkal soha nem tudtunk igazán versenyezni, hiszen mi összehasonlíthatatlanul nehezebb körülmények között dolgozunk — kesergett az idős mester már akkor is. Azt azonban, elérte, hogy vívásért élni-halni tudó, igen lelkes generációt nevelt fel. A veszprémi vívás csúcspontja a hetvenes évek elejére tehető. Az első osztályú női tőrcsapat ért el elsősorban szép eredményeket, de a férfiakat sem érte szemrehányás eredményeikért. — Kovács Edit, Kovács Judit, Bodor Beáta, Tantos Judit és Pintér Éva alkotta azt az együttest — emlékezett vissza a sikeres évekre Tiszttartó Tibor, aki ma már 12 éves edzői múltra tekinthet vissza a sikeres szakosztálynál. — Az a csapat például az olimpiai és világbajnok vívónőket felvonultató Újpesttől csak 8—7-re kapott ki! A szakosztály akkori rangját fémjelezte öt ifjúsági válogatott kerettag, s Bodor Beáta személyében a moszkvai főiskolai világbajnokságra is küldtek résztvevőt. A szakosztály akkori vezetése azonban a legnagyobb sikerek idején is látta, hogy ez a helyzet csak ideig óráig tartható fenn. A BVTC akkoriban messze lehetőségeit meghaladva szerepelt a különböző versenyszínhelyeken. Köztudott, hogy a vívás rendkívül munkaigényes, költséges anyagi-tárgyi feltételek között űzhető sportág — ismertette az akkori gondokat az edző. — Felneveltünk egy szerencsés öszszetételű generációt, s ha azt akartuk, hogy ne kallódjanak el, akkor energiánkat el kellett vonni a további, tervszerű és folyamatos utánpótlásneveléstől. A „nagyoknak” kellett a terem, az idő. S közben néhány évfolyam — tárgyi és személyi feltételek hiányában — ki- maradt a beiskolázásból. — Ennek később az eredmények látták kárát — állapította meg Győri Pál, a szakosztály vezetője is. — Különféle okok (leállás, szülés, eltávozás stb.) miatt egyik napról a másikra szétment az élgárda ... Mindent elölről kellett kezdeni. Nem könnyű körülmények között, mert amíg 1974-ben 24 olimpiai pontot hozott a Bakony-Vegyész „konyhájára” a szakosztály, addig a következő évben egy sem sikerült. S ez nyilván érződött a támogatáson is! — Valóban mindent elölről kezdtünk — ismerte el Tiszttartó Tibor. — Először is mennyiségileg felduzzasztottuk a szakosztályt. Ma már mintegy 150-en sportolnak rendszeresen a vívó sportág keretein belül. Természetesen megkövetelte az edzők számának növelését is, így most egy főfoglalkozású és öt mellékállású edző mellett még Bors Ágoston tapasztalatait hasznosítjuk. Ő szaktanácsadóként segít nekünk. Aki esténként belátogat a vegyipari egyetem tornacsarnokába, az valóban pezsgő életet talál. Folyamatosan érkeznek a fiatalok, fehér felszerelésbe öltöznek, s kezdődik a bemelegítés, az iskolázás. A zsúfolt szertárban pedig a különböző villanykészülékek, tartalék felszerelési tárgyak az egyre javuló feltételeket tükrözik. A tavalyi év célkitűzéseit hallgatva többen kétkedésüket fejezték ki. — Emiatt kétszer is kockáztattam — folytatta tevékenységük ismertetését az edző. — Pezsgős vacsorába fogadtam, hogy 1976-ban már újra lesznek olimpiai pontjaink! A versenyzők szorgalma, a vezetők akarása már évközben jelezte: megindult felfelé a BVTC vívószakosztálya. Úttörő kategóriában az elsők lettek az országban, míg ,a sportiskola versenyben — a nagy budapesti klubok mögött — az ötödik helyre kerültek. Így ismét kiharcolták a vidék legjobb nevelőegyesülete címet! — Munkánkra a koronát a decemberi magyar bajnokságon tettük fel — örvendeztek a vezetők. — A Kovács György, Orosz Árpád, Szatmári Zoltán és Szilvási László összeállítású serdülő fiú tőrcsapat magyar bajnokságot nyert. Ráadásul Orosz Árpi egyéniben elcsípett egy értékes harmadik helyezést. Később pedig ifjúsági párbajtőrben jutott ötödik hely a veszprémieknek. Ez 13 olimpiai pontot eredményezett a BVTC-nek. Kezdetnek nem is rossz! A Bakony-Vegyész vívóit ismét kezdik a legjobbak között emlegetni... ,i. e. A BVTC magyar bajnok serdülő fiú tőrcsapata. Balról: Szatmári Zoltán, Orosz Árpád, Szilvás László, Kovács György (R. Horváth Péter felvétele) NAPLÓ — 1977. január 9. vasárnap — 7