Napló, 1977. április (Veszprém, 33. évfolyam, 77-100. szám)

1977-04-20 / 91. szám

Fizikotherápia — helyben A Közép-dunántúli Szénbányák Vállalat valamennyi üzeménél nagy gondot fordíta­nak a föld alatt dolgozók egészségének vé­delmére. Ismeretes, hogy a vállalat a IV. ötéves tervben is milliókat költött a mun­kahelyek biztonságának fokozására, a dol­gozók testi épségének,­­ egészségének védel­mére. Ennek eredményeként az Ajkai Szén­­­­bányák Kossut­­-bányájánál például — a hévízivel egyenértékű — fizikotherápiás ke­zelést kapnak az erre rászorultak. Az ínysugárfürdőn kívül iszappakolás, gyógy­fürdő és súlyfürdő is várja a bányából felszínre érkezőket. (Fotó: Péterfay) Kincskereső Irodalmi séta a Balatonnál Változatos élményeket kí­nál a gyerekeknek kedvelt irodalmi folyóiratuk, Kincskereső áprilisi száma. a A száz éve született Ady Endre emlékét idézi a szü­lőföld s a gyerekkor tájaira kalauzoló Papp Aurél írása, József Attila és Juhász Fe­renc verse. A költészet ifjú barátainak Benjámin László, Heltai Jenő, Tamkó Sirató Károly is örömet okoz. Louis Aragon és Nicolás Guillén egy-egy balladáját is olvas­hatják.­­ A tudományos-fantasztikus elbeszélések kedvelőit marsi kirándulásra hívja Dmitrij Bilenkin. Enyedy György Bütyöknek — hajnyírás köz­ben mond el roppant érde­kes dolgokat kalandos uta­zásról. Az úgy volt... Jani­­kovszy Éva és Réber László szöveges­, rajzos sorozatának újabb epizódja is tartogat meglepetéseket, akárcsak Lázár Ervin elbeszélése, Szökevény szeplők, vagy Kiö­­n­ves József Madárcseresznyé­­j­e. Lúdas Matyi elévülhetet­len igazáról olvasva egyebek között megtudhatjuk,­­ hogy az álarcban bosszúálló le­gény története már az idő­számítás előtti időben ismert volt, mezopotámiai agyag­táblák üzeneteként maradt fenn. Vidékünk iskolásainak megkülönböztetett figyelmé­re érdemes Szilágyi Ferenc irodalmi sétája a Balaton mentén. Sok felnőtt sem tud­ja, hogy Pálóczi Horváth Ádám — a népdalgyűjtő, Csokonai költőbarátja — ne­vezte tavunkat először „ma­gyar tenger”-nek. / Iskolaépítés Révfülöpön Évek óta szorító gondja­­ Révfülöpnek, hogy az iskola , nem megfelelő körülmények­­ között, két erre a célra alig alkalmas épületb­en működik. Ezért, határozták el új is­kola építését. Ennek költsé­ge mintegy 28 millió forint lesz, amihez több mint 11 millióval a megyei tanács já­rul hozzá. A nyolc tanterem­hez 400 személyes konyha is épül. A szerződés szerint a ki­vitelező tanácsi építőipari vállalat­ 1979-re adja át az új létesítményt. Ezzel felszaba­dul a két jelenlegi iskola­­épület. Az egyikben a nap­közit helyezik el, a másikban pedig végre mód nyílik község nagyszerű helytörté­n­­eti gyűjteményének méltó bemutatására. Tíz éve alakult a Herendi Porcelángyár néptáncegyüttese A porcelángyári néptánc­együttes nemrég bensőséges ünnepségen emlékezett meg működésének tizedik évéről. Megköszönték Sólyom Ig­­nácnénak, vezetőjének, az együttes első Pintér Tivadar néptáncoktatónak fáradozá­sát és Temesi Ferencnek, a tánccsoport jelenlegi együtt­­tartójának munkáját. A gyár szakszervezeti bizottságának és művelődési házának tá­mogatásával a herendi tán­cosok még sok évet szeret­nének a dobogón tölteni népi kultúra terjesztőiként. a Indulnak a néptáncegyütte­sek megyei bemutatóján is április huszonharmadikán. Reméljük, szereplésüket to­vábbi siker kíséri. Országos irodalmi pályázat a munkásélet ábrázolására A Népművelési Intézet, a SZOT és a Komárom megyei tanács pályázatot hirdetett kifejezetten munkástémájú színjátékok és forgatóköny­vek írására az amatőr szín­játszócsoportok és irodalmi színpadok rendezői, vezetői, alkotó kollektívái részére. Az országos pályázatnak az a célja, hogy minél több, a mai munkások életét hűen tükröző irodalmi alkotás szülessen. Olyan színjátékok és forgatókönyvek írására ösztönzik az alkotókat, ame­lyek újszerűen adnak mű­vészi értékű képet a mun­kásosztály mai arculatáról, társadalmi, politikai, erköl­csi magatartásról, helytál­lásáról, a szocializmus épí­tésének emberi gondjairól és drámai pillanatairól. A pályamunkát november 15-ig kell benyújtani a Ko­márom megyei tanácshoz, ahol a zsűri 1978. januárjá­­­ban értékeli azokat. A leg­jobban sikerült alkotásokat 45 000 forinttal jutalmazzák , lehetőséget teremtenek arra, hogy a pályázaton részt vevő munkákat bemu­tassák a munkásszínjátszók jövő évben Tatabányán meg­­rendezendő országos találko­zóján is. Kiválók ünnepe Sümegen NAPSUGÁRNYI ÖRÖMET Tele a ház emberrel, szín­padról és nézőtérről áradó jókedvvel, örömmel, kíván­csisággal. Már-már az ősi „népszínházra” emlékeztet a hangulat, ahol a nép leg­jobbjai vannak mind a né­zőtéren, mind a színen. sümegi művelődési ház va­­­sárnapi brigádműsorán úgy módosul, hogy a mun­er­kában legjobbak ülnek nézőtéren, a játékos-mókázó a hajlamban legjobbak pedig a színre szorultak. Április e vasárnapja egé­szen piros betűs ünnep a VOLÁN sümegi üzemegysé­gének „November 7.” szocia­lista brigádja számára. Most nyerték el első ízben a Vál­lalat Kiváló Brigádja címet. Tizenhárom éve hajtanak rá (akár szó szerint véve is). Lám a tizenhármas szám „balesetmentes” a volános brigád esetében: nyerőszám. A színpadon peregnek a műsorok: népi komédia, gyermektánc, humoros szé­kely népi játék fiataloknak, „Csak így élünk, csak, csak, csak” címmel.­­A nézőtéren asztaloknál ül a közönség, mintegy 150 brigádtag, meg asszonyaik. Szemük, figyel­mük, a játékon, kezük a sö­rös poháron, olykor nevet­nek, olykor kor­tyintanak. Teljes a hangulatuk. Fel­szabadult, vidám. Együtt a „színház” és a jó mulatság. Meglepő teljesség: sem az előadás, sem a felszaba­dult kedv nem szenved csor­bát. Nincs feszélyezett csend, és nincs műsorzavaró zsivaj sem. Különös együttlétben értik egymást, sőt­ felszítják egymás játékkedvét a néző­téren és a színpadon szerep­lők. A község népe, munkássá­ga szórakozik-művelődik — önellátóan! Vendégművészek sem jelentenének különb él­ményt, mint a helyi amatőr művészeti Csoportok szerep­lése. Az egyik tanulsága ez lehetne a vasárnapi műsoros délelőttnek, a másik meg az: nem kell félni az oldott hangulatú (asztalokhoz tele­pedő, közben pohár után nyúló) közönségtől. Pár po­hár bortól, vagy sörtől még senki nem lesz közönséges! Különösen nem, ha egy kö­zösséghez tartozandó vigyáz a nézőtéri tisztességre. Itt valóban egy fedél alatt a szórakozás baráti-családias hangulata, meg a művelődés kedvet oldó öröme. Milyen alkalom szülte ezt a vasárnapi műsort? Mint említettem, a sümegi volánosok „November 7.” brigádja megkapta a „vál­lalat kiválója” címet. Ráadá­sul egy nappal korábban vették át a sümegiek az él­üzem címet is. Teljes tehát a munka sikerélménye. Az ünnepi brigádülésre meghívták az Ikarusz fehér­vári gyárának „Petőfi” bri­gádját, valamint a budapes­ti autóvillamossági gyár „Kandó Kálmán” brigádját, mindkettővel kooperációs munkakapcsolatban állnak. Ezért kötöttek egymással szocialista szerződést. A cél: a zavartalan, balesetmentes utazás, tehát — nem közöm­bös, kedves olvasó! — ró­lunk, utazó emberekről is szó van e szerződésben. Nyers József, a kitüntetett brigád vezetője ismertette röviden az 1976. évi ered­ményeiket. Nemes Imre, VOLÁN sümegi üzemegysé­­­gének igazgatója köszöntötte az ünnepelt brigádot, meghívott rokonüzemek bri­­­gádjait, és további jó, bal­esetmentes munkát kívánt. Rádöbbentünk, micsoda súlya van itt a „jó mun­kát” szavaknak: balesetmen­tességet jelent elsősorban! Aztán átveszi a „szót” a népi zenekar, kezdődik közös ebéd. Joggal mondhat­ a nók: munkaebéd ez! Egy­éves munkára koccannak a poharak és tányérok. Olyan munkára, melyben tizenhá­rom esztendő brigádteljesít­ménye benne van, akár buszok menetrendjére, akár a a buszvezetők (karbantar­tók) életrendjére gondo­lunk. Jól jött tehát az ünneplés. És jó, hogy a művelődési ház vendégszeretetére apel­láltak, mert a brigádteljesít­ményhez az is hozzátarto­zik, hogy­­ magáénak érzi kultúrházat. S ez a műso­­­ros köszöntő egyben olyan együttműködés újabb meg­nyilvánulása, mely a volá­nosok és a népművelők ös­­­szehangolt „menetrendjével” kapcsolatos a művelődésben. Reméljük, ebben is baleset­­mentesen! Mindkét fél szá­mára napsugárnyi örömmel. (b. ö.> 1­2­3 Pápai járási és városi oktatástechnológiai hetek Gazdag programot ígér az a ma kezdődő rendezvény­­sorozat a pedagógusok szá­mára Pápán és környékén, amely a legújabb technikai eszközök alkalmazását kí­vánja bemutatni az iskolai gyakorlatban, a tanórán. A rendező szervek — többek közt a megyei tanács műve­lődésügyi osztálya, az Orszá­gos­ Oktatástechnikai Köz­pont és a pápai művelődés­­ügyi vezetők — arra törek­szenek, hogy mind szélesebb körben váljanak ismertté és használttá a tanítást meg­könnyítő és eredményeseb­bé tevő berendezések, szem­léltető rendszerek. Az elméleti és gyakorlati kérdésekkel egyaránt fog­lalkozó rendezvényt Szabó László, a járási művelődés­­ügyi osztály vezetője nyitja meg, majd dr. Füle Sándor, az Országos Kar Központ Oktatástechni­tudományos igazgatója tart előadást in­tézménye feladatáról. Dél­előtt tizenegy órakor Kapor Károly, a megyei tanács művelődésügyi osztályának vezetője a pedagógus újí­tók kiállítását nyitja meg a Pápai Helytörténeti Mú­zeumban. Ebben a hónapban május folyamán szakmai na­ps­pok keretében bemutató ta­nítások lesznek a város és a járás iskoláiban, de arra is kínálkozik alkalom, hogy a pedagógusok a gyakorlatban próbálják ki a bemutatott eszközöket. A korszerű oktatást pro­pagáló eseménysorozat má­jus hetedikén zárul. AGYTORNA BELGRÁDBAN Dr. Inczédy János profes­­­szor: : — A magyarok általában jól szerepelnek. Ez abból is adódik, hogy Magyarorszá­gon az analitikai kémia ok­tatása — hogy úgy mond­jam, az analitikai kémia — eléggé jól áll. Mi, veszpré­miek a belgrádi mezőnyben nehezen tudunk elsőségre törni, ugyanis nálunk nem olyan erős e tantárgy okta­tása, mint a tudományegye­temeken. Kevés az erre fordítható idő, különöskép­pen a gyakorlati laboratóri­umi munka. Ezt a mostani eredmény is jól mutatja. El­méleti kategóriában máso­dik, összetettben pedig — elméletben és gyakorlatban — hatodik lett a Veszprémi Vegyipari Egyetem csapata. Nem szabad azonban csak az eredményeket nézni, hiszen a versenyzés és a helyezések mellett rengeteg szakmai és egyéb tanulsággal is szol­gálhat egy-egy ilyen nem­zetközi verseny. A kérdés, amire a vegy­ipari egyetem analitikai ké­mia tanszékének vezetője, a nemzetközi tekintélyű pro­fesszor válaszolt, így hang­zott: Az európai, s hazai analitikai kultúra és oktatás ismeretében milyennek ítéli a Veszprémi Vegyipari Egyetem hallgatóinak sze­replését április első hetében a nemzetközi analitikai ké­mia versenyen? A választ a bevezetőben olvashattuk. A nyilatkozat szerény. Maga a helyezés igenis értékes, hát még ha azt is tudjuk, hogy rangos nemzetközi mezőny,­­31 euró­pai egyetem csapata között kellett „kiverekedni”. Az el­­­­méleti rangsorban olyan egyetemeket maguk mögé utasítva, mint a Szegedi Jó­zsef Attila Tudományegye­tem, avagy a Budapesti és Novi-Sad-i Műszaki Egye­tem. — Vajon melyek a pro­fesszor által említett tapasz­talatok a háromfős csapat „edzője", Hajós Péter tanár­segéd számára? — Április elején hatod­szor rendezte meg a belgrá­di tudományegyetem ezt a találkozót, az analitikai ké­miával foglalkozó egyetemi hallgatók és oktatók részére. A rendezvény mindenkori motorja V. Vajgand profes­­­szor, az ottani egyetem ana­litikai kémiai vezetője. Igaz, tanszékének egyetemün­ket még csak harmadszor képviselte csapat a belgrádi versenyen, de a zsűri elnö­ke, a professzor már az esé­lyek latolgatásánál — az el­ső forduló után —is a leg­jobbak között kereste ered­ményeinket — hangzott Ha­jós Péter válasza. A veszprémi vegyészeknek tehát már a belgrádi egye­temen is jó hírük van. S ezt kellemes hallani, hiszen egyebek között arra is rá­mutat, hogy jó képességei­ket, eredményeiket érdemes megmutatni nemcsak az or­szágnak, de a világnak is. — Mégis, a verseny nem­zetközi jellege nem jelent-e nehézséget a versenyzők és a zsűri számára? — Különösen nem, hiszen a versenyzők anyanyelvükre fordított feladatlapokat kap­tak. Mivel a zsűri hivatalos nyelve angol volt, az ered­ményeket angol nyelvű fel­adatlapokon is ismertetni kellett. Ezeket aztán a húsz­tagú nemzetközi zsűri szigo­rú pontrendszer alapján egy­ségesen értékelte. — Veszprémi csapat im­már harmadszor volt Belg­­rádban, te pedig már má­sodszor készítetted fel őket, és vettél részt ezen a ren­dezvényen. Milyen felkészü­lés előzte meg az idei talál­kozást, hogyan értékeled a részvételt és a versenyek színvonalát? — A színvonal, a résztve­vők száma és felkészültsége is évről évre nő. Ott voltak például a szófiai, római, müncheni egyetem, a prágai egyetemek hallgatói, a leg­közelebbi versenyre pedig Cambridge-ből és Bécsből is jelezték a részvételi szándé­kot. Egy ilyen — tudomány­­egyetemekkel „megspékelt” — mezőnyben a becsületes helytállás műszaki egyete­mek számára nehéz. Ezért is tartom dicséretesnek hallga­tóink idei szereplését, az el­méleti verenyben elért má­sodik helyezést. összteljesítményben — el­méletben és gyakorlatban — az első díjat kiváló ered­ménnyel egyébként szintén hazai gárda, a szegedi tudo­mányegyetem csapata nyer­te.Kiutazás előtt házi, tan­széki selejtezők után, öthe­tes intenzív elméleti és gya­korlati felkészítés volt a­­ legjobb hat hallgató számá­ra. Közülük kerültek ki a Belgrádba utazó csapat tag­jai, Chován Tibor IV. évfo­lyamos rendszermérnök, Schunk János V. évfolyamos radiokémia ágazatos, és Fucskó János I. évfolyamos egyetemi hallgatók. A részt­vevők az idei elméleti ver­senyt különösen nehéznek tartották, de erről beszéljen a csapat egyik tagja. Chován Tibor, a csapat legjobb helyezést elért erős­sége, aki az egyéni összetett teljesítményben tavaly bronzérmes volt, ezúttal is előkelő helyen végzett. — Az idén nemcsak szel­lemileg, de fizikailag is na­gyon elfáradtam. Jólesett, hogy a versenyek után két­napos tengerparti kirándu­lásra vittek bennünket a vendéglátók. Itt már felol­dódtak a kedélyek, és vidám hangulatban ismerkedett, vi­tatkozott szakmai kérdések­ről is nemzetközi társasá­gunk. A vendéglátók min­den igényt kielégítő ver­senyzési és kikapcsolódási körülményeket biztosítottak. Részvételünknek az elért eredmények mellett volt még egy haszna. Rájöttünk olyan gyakorlati fogásokra, ame­lyek alkalmazásával a jövő­ben még jobb eredményeket tudunk elérni. Bráz János NAPLÓ — 1977. április 20. szerda — 5

Next