Napló, 1977. április (Veszprém, 33. évfolyam, 77-100. szám)
1977-04-16 / 88. szám
ÚJ KÖNYVEK A Kossuth Könyvkiadó újdonságai közül első helyen említjük Lenin háromkötetes Válogatott műveinek újbóli kiadását; a háromn kötet az orosz és a nemzetközi munkásmozgalom legfontosabb kérdéseivel foglalkozó írásokat, a lenini életmű legjelentősebb dokumentumait tartalmazza. Mariano Constante visszaemlékezéseinek kötete a Vörös évek, kifejező az alcíme: Guernicától Mauthausenig. Második, ott dolgozott kiadásban látott napvilágot Búza Márton munkája, Az üzemi demokrácia fejlesztésének kérdései címmel. Az Akadémiai Kiadó megjelentette Nagy László: A szövetkezeti jog alapkérdései című monográfiáját. Most került a könyvesboltokba A magyar néprajztudomány bibliográfiája 1850—1870 című vaskos kötet Sándor István szerkesztésében, amely tanulmányokat és adatokat közöl a Kárpát-medence etnográfiájához. A bibliográfiai kötet szinte keresztmetszetét adja Magyarország 1848—49-es szabadságharc leverését követő két évtizedének. Az Irodalomtörténeti Füzetek sorozat kötete Szuromi Lajos tanulmánya, amely József Attila Eszmélet című versének gondolatgazdag elemzését s a mű megszületésének körülményeit tartalmazza. A szentendrei festészet kialakulása, története és stílusa 1945-ig című művészettörténeti monográfia Haulisch Lenke hozzáértő munkája; a kötetet sok szép, részben színes reprodukció egészíti ki. Újabb kiadásban látott napvilágot az Új Magyar Lexikon második kötete, a DK<F címszavakkal. A Szépirodalmi Könyvkiadó az Olcsó Könyvtárban jelentette meg Gárdonyi Géza egyik legnépszerűbb történelmi regényét, A láthatatlan embert. Somlyó György tanulmányaiból ad jó összefoglalót A költészet vérszerződése című tartalmas kötet. Kerényi Grácia Csupa boldogság című könyve regényminiatüröket, kisprózákat, stílusparódiákat közöl. A Szépirodalmi Zsebkönyvtár népszerű sorozatának új kötetében helyet Granasztói Pál kaptak visszaemlékezései, Liane címmel. Juhász Béla tanulmánykötete az Irodalom és valóság Dékány Kálmán kisregényeit tartalmazza a Valutás című kötet. A Magyar Remekírók sorozatban látott napvilágot Tömörkény István válogatott novelláinak gyűjteménye; a válogatás és a jegyzetek Vas István munkája kiállításában is szép a Magyar Helikon új kötete Eustache le Noble egykori munkája: Rákóczi fejedelem históriája avagy az elégedetlenek háborúja az ő vezérlete alatt Köpeczi Béla írt rendkívül érdekes tanulmányt, a fejedelem első életrajzírójáról, Eustache le Noble-ről. Néhány verseskötetet is érdemes megemlíteni: Kálnoky László: Farsang utóján, Galambos László: A forrás lányai, Balogh László: A kilencedik vízesés. A Móra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadónál jelent meg a népszerű így élt... sorozatban Fekete Sándor könyve, az így élt a szabadságharc költője. Petőfi Sándor élete — saját műveiben, kortársi emlékezésekben és egykorú képekben. Móra Ferenc bűbájos ifjúsági regénye a Kincskereső kisködmön új kiadását Lengyel Dénes rendezte sajtó alá s látta el bevezetővel. Móra könyvének népszerűségét jelzi, hogy ez a felszabadulás óta a 19. kiadás. A Delfin könyvek sorozatában jelent meg Alekszandr Beljajev A kétéltű ember című ifjúsági regénye, az ungvári Kárpátia Kiadóval közös gondozásban. W&ihkzi fejedelem HISTÓRIÁJA Mena no Constank VÖRÖS EVEK BALOGH ATTILA: APÁM Itt zötyög a szekér képzelt utakon, ne hagyd el Magyarországot, ez a hazád! Itt muzsikáltál nótestű rózsáknak, itt emeltél vályogból hazát, nyolc gyermeknek. Mit akarsz még? Hegedűink is ide szoktak, te tudod jól, hogy az ember a legtökéletesebb hangszer, hát azért dédelgetted a lánggá melegedett hamut nótáiddal, hogy gyerekeink ne fázzanak. 125 éve született Mednyánszky Pihenő katonák Beczkói táj — stúdium László (Németh Ernő felvételei — KS) 1900 április 23-án Beczl OJtkán született Mednyánszky László festőművész. Puha, havas tájak, a Kárpátok hegycsúcsai, vízesései, az Alföld mocsaras tájai, párás, ködös égboltok Mednyánszky legjellegzetesebb témái. A müncheni, párizsi iskoláit isiálásai, majd párizsi tartózkodás követte. Nyugtalan élete során felváltva Bécsiben, Budapesten és szülőföldjén, Beczkán töltötte napjait. A század vége felé érdeklődése a külvárosok elesett szegényes, ágrólszakadt nyomorúságos alakjai felé fordul. Az I. Világháború idején rajzolóként bejárta Galíciát, Szerbiát, Dél-Tirolt. Nagyszámú háborús képbén a megrázó emberi tragikumot festi meg, katonákat, menekülőiket, a harcban megfáradottalkat. Képei sokszor látnoki erejűek, emberábrázolása olykor remibranidti mélyességű. Rossz a gazdi, nem vesz benneteket sétálni? — gügyögött. — De biztos ez, komám? — otthon nem tűnt olyan kicsinek és popogyának Szopd. Magabiztosabb volt, mint a műhelyben. Az asszonya meg kárált. — A franc esne a madaraidba! A férj egy erélyes mozdulattal leintette társát. — Már magam is gondoltam rá, hogy a szabadba kéne vinni a turbfrcáimat. A könyv nem ír róla semmit. De az benne van, hogy már szaporodniuk kellene. — Hát az kell nekik. Az hiányzik hozzá. Az erdei levegő... Attól kurázsit kapnak. — Az neked is jót tenne talán — jegyezte meg az asszony. — Ne légy ízléstelen. A cimborám előtt. — A falunkban a szatócsnak, volt egy pár kanárija Az reggel kirakta a kalitkát a kertjébe, egy nagy faágra. De azok folyton üzekedtek. Csak az volt a nagy baj, hogy ötöt tojt mindig a nőkanári, így aztán egynek nem jutott párja, Szepi hükedezett. — ötöt? Lehetetlen. — Pajtás, hát hiszed, ha nem, mindig ötöt. Sűrűn, de mindig páratlanul No, mikor kikeltek, kezdődött a crkusz. Hát egy Se akart pár nélkül maradni. Különösen, ha tojó volt a felesleges. Mert egy toján két fiúlkaínán még csak megegyezett valahogyan. — Szóival, két fiú megosztott egy lányt? — nevetett tele szájjal az asszony. — De jó dolga lehetett! . — Mondtam, már hogy ne ízléstelenkedj! — Mért? Hát a kanárikról beszéltünk. A tutonikáidról — tagolta gúnyosan az asszony s mint akit csiklandoznak, bugyborékolt belőle a nevetés. És ezután Szepi egyre többet találta cimboráját a madarai mellett. Szóbeszédekre, megjegyzésekre nem sokat adott. A tanácsai pedig aranyat értek! Annak meg különösen örült, hogy a felesége is megbékélt a madaraival. Olyannyira meg, hogy maga ment bevásárolni a mátgiboltba ezt-azt: magokat, Billentyűket, sőt vett egy új kalitkát :s. A pletyka bolond beszéd, rendszerint a fele sem igaz. — „És ha a másik fele igaz?” Ez a kétség egyik szombati napon fogalmazódott meg Szepeiben. A lépcsőházukban találkozott cimborájával. — Megnéztem a madaraidat. Szépen énekelnek! — Ugye? Ment a balerinák. — Primadonnákra gondoltál, mi? — Mindegy az... Gyere vissza, iszunnk valamit. Felesége a hevenőn feküdt, kipurultan. S csak az a vékonyka köntös rajta. Átsüt rajta testének a melege is. — Hamar megjöttél! — ásított. — Szedd rendibe magad... Meg adj inni! Az asszony meg, mint akinek hátul is szeme van: — Te jöttél vissza? Mondtam, hogy várd meg. Eső készül. Ilyenkor hazavetettük... a madarai miatt — szemérmetlenül nyújtózkodott, s apró poharakat, meg jó kősüstüt hozott. Az asszony egy slukkra lenyelte, majd újra töltött. — Ez most jólesett! Katona Feri sunyítva kóstálgatta a pálinkát és cimborája arcát. Az asszonyra nem nézett volna! — Eladom őket! — mondta Szepi. Az asszony unottan: — A madarakat? — Azokat! — Megbolondultál? Mikor már fütyülnek, meg tojnak? — No és? Többet kapok értük! — Nagy szamárság lenne, Szepikém — jegyezte meg a cimbora. — Tisztára bolond... Ha gyerekünk lenne... Az is örülne nekik. — Mért lenne nekünk gyerekünk? — kapta fel a fejét Szepi. — Hát mert aláírtad! Te is, én is! Nem emlékszel? A tört agya lassan forgott. Lejtése mögött ott állt készen a Valóság, mely egyszerre rémítette és józanította. Egy villamossal átgondolhatta volna a helyzetét. De még nem akarta. Ha lassan fordítja rá értelme ablakát, csak elviseld valahogyan. Akkor könnyebb a teher, ha fokozatosan vesszük a vállunkra. Úgy nem szakadunk bele. Megaztán, igaz is. „Ezek a madarak az enyémek. Bárki bármit mond, az enyémek. ..!” — Igaz is, majd örül neki a gyerek dls. Nem adom el, nem bizony... Veszünk még egy kanári pórt. . meg még egy kalitkát. — Az isten se tud kiigazodni az eszeden... — jegyezte meg az asszony, miközben töltött. — Köszönöm! — mentegetőzött Katona Feri — Nekem elég lesz már... — Mit vagy begyulladva! Igyál! Szepi is bólintott, hogy igyon. — Jófajta ital, ettől nem fájdul meg a fejed. Ittak hát, hármasban egyetértésben. NAPLÓ — 1977. április 16. szombat — 7 Nemzetközi orgonaverseny Magyarországon ZENEI SZEREPÜNK AZ UNESCO-BAN Nemrég zajlott le a Nemzetközi Zenei Versenyek nemzetközi szövetségének genfi ülése. A testület alelnöke, dr. Galambos Józsefné — a budapesti versenyiroda titkára — bejelentette, hogy 1978. szeptember 15—28 között hazánkban orgonaversenyt rendeznek, amelyet vonósnégyes verseny egészít ki. A budapesti nemzetközi orgonaverseny első lesz ebben a kategóriában. Dr. Galambos Józsefné a versenyekről így nyilatkozott: — Magyarország a genfi székhellyel megalakult Fédération des concours internationaux de musique, tehát a Zenei Versenyek Nemzetközi Szövetségének alapító tagja — a varsói Chopin, a párizsi Long-Thibaud, genovai Paganini, a müncheni, a genfi és a Prágai Tavasz versenyirodáival együtt. Kun Imre, a magyar iroda igazgatója aktívan részt vett e szövetség megalakításában. A genfi szövetség, a FCIM, az Unesco Nemzetközi Zenei Tanácsához tartozó 14 nemzetközi szervezet egyike. Húsz éve működik. A lipcsei közgyűlésen a tagság engem bízott meg az egyik alelnöki tisztséggel. A közgyűléseken és vezetőségi üléseken hasznos kapcsolatokat létesíthettünk közel 50 rendezőséggel. Ez a magyar iroda számára azért is fontos, mert munkánkhoz tartozik a magyar versenyzők benevezése, s kiküldése a nemzetközi versenyekre. A másik előny: irodánk javaslatára évről évre több magyar zsűritag kap meghívást nemzetközi bíráló a bizottságokba, ami nemcsak magyar zenepedagógia nemzetközi elismerését jelenti, hanem hathatós segítséget nyújt versenyzőink számára is. Javaslatunkra mind rendszeresebbé hogy a versenyirodák válik, kölcsönösen meghívják egymás első díjasait, akiket a hazai közönségnek bemutatnak. Budapesten hangversenyt rendeztünk a moszkvai Csajkovszkij, a párizsi Long-Thibaud és a varsói Chopin verseny első díjasaival. A budapesti Erkel verseny I. díjasai meghívást kaptak bulgáriai, illetve Rio de Janeiró-i bemutatkozásra. A Liszt—Bartók zongoraverseny győztesét Varsóba hívták meg. A szocialista országok részt vesznek a szövetség albizottságainak munkájában. A Szovjetunió a zenei,az NDK a koordinációs, Csehszlovákia a rádió—televíziós bizottságban dolgozik. A szövetség évenként egyszer központi albumot jelentet meg, amelyben minden verseny II oldallal szerepelhet Az 1977-es kiadásban már ott olvasható az 1978-as orgona- és vonósnégyes versenyre szóló közleményünk. (Ezeket a cikkeket átveszik a nemzetközi zenei szaklapok s a napisajtó is.) — A zenei versenyek — mondta még dr. Galambos Józsefné — sorsdöntő szerepet játszanak egy-egy fiatal művész életében. Egy moszkvai, leedsi, budapesti, varsói, párizsi, vagy brüsszeli I. díj biztos kiindulópontja a művészi karriernek. A szocialista országok versenyei 1972-től mind fontosabb és aktívabb szerepet játszanak a szövetség ügyvitelében. Egységes fellépésük, sokirányú munkájuk új lendületet adott a testület működéséhez. — Hol lesz a legközelebbi verseny? — Ausztráliában, Sydney városában. A nemzetközi zongoraversenyt az ottani Bartók Béla Társaság hirdette meg. A magyar versenyiroda tanácsára elfogadták Jandó Jenőnek, Kadosa Pál volt tanítványának nevezését. A verseny júliusban lesz. Addig még több zenei versenyre szeretnénk néhány fiatal magyar művészt kiküldeni. Aztán teljes erővel munkálkodunk az 1978-as orgona- és vonósnégyesverseny sikere érdekében. A zsűrit most állítjuk össze. K. K.