Napló, 1979. március (Veszprém, 35. évfolyam, 50-76. szám)
1979-03-02 / 51. szám
Cinke történetek Mások is tanúsíthatják, van az úgy, hogy rövid idő alatt három-négy ismerőstől is ugyanazt a témát hallja az ember. Mintha csak összebeszéltek volna. S ha belegondol, hamar rájön, hogy nem ismerik egymást, szó sincs szándékosságról. A véletlen hozta így, mint az én cinke történeteimet. .. — Türelem — mondta a szakácsművészétéről híres kolléga. — Még tíz perc és asztalhoz ülhettek. A remekmű neve pedig: pincepörkölt. A recept is különös. A szabványos pörkölttől abban tér el, hogy vegyes (marha és sertés) húsból készül. Vörösborral öntik fel a levét és hogy vastag legyen a leve annyi hagymát aprítanak bele, amennyi a felhasznált hús súlya. A fűszerekről nem adhatok számot, mert a barátom konyhai titkát képezi. Elég az hozzá, hogy a pince pörkölt névre hallgató, messzire illatozó remekmű elkészült. Az erkélyre került, hogy lehűljön és hamarabb meríthessük bele kanalunkat. — Még öt peret — virgasztalt a házigazda és valóban, öt perc elteltével kilépett az erkélyre. Madárhad röppent fel a lábasról. Az esti homályban csak azt állapíthatta meg, hogy túlságosan könnyű az edény. És a villanyfénynél megerősödött a gyanú. A cinkék megették a vacsoránkat. „ Falánk állatkák — vélekedik róluk jó ismerősöm, aki megfogadta az Állatvédő Egyesület felhívását. Az állatvédők, a madárbarátok ugyanis arra hivatkoznak, hogy a traktorok után nem marad eleség, a lovak száma pedig alaposan megcsappant az utóbbi években. Hol vannak a konflisok? Kivesztek, a cinkék viszont tovább és erőteljesen szaporodnak. — Én nem sajnálom tőlük a szalonnát. Ezen a télen másfél kilót akasztgattam ki vékony szeletekben. A minap látom, hogy elöl siet a feleség, mögötte nem éppen vidor arccal alaposan lemaradva a barátom. Odalépek és a fülébe súgom. Valami baj van odahaza? — Hagyd — mondja ártatlanul — Vett a feleségem negyedkiló tepertős vacsorára a családnak és a cinkék megették. — Rátaláltak? — Én adtam oda nekik, mert elfogyott a szalonna... mi azért találtunk vacsorát magunknak, de a cinkék éheztek volna a fagyban... " Sok mindenről hallottam már a cinkékkel kapcsolatban. Belecsúsznak az útszéli jelzőtáblák hengeres oszlopába és onnan már nincs kiút. Csapatokba verődve kóborolnak. Nem járnak be nagy határt, mindig ugyanazon a területen keresik a táplálékot. Beköltöznek a postaládába, sőt, a pápai járásban egy roncsautót béreltek ki maguknak. A kis testű cihegemadárról most újabb ismereteket gyűjtöttem. Igen harcos madarak. Ahol megjelennek onnan rövid idő alatt eltűnnek a verebek. Megfigyelték, hogy három-négy cinke nekiesik a verébnek. Csak a fejét babolják, ott nem sántul. És bizony viszi a szél a kicsípett tollakat. A következő pillanatban már ott kopogtatnak az ablakpárkányon szalonna darabkáért, mintha mi sem történt volna.... -gárdonyi. Interbalett: 79 Szakmai eszmecsere a Fészekben Csütörtökön — a Fészek művész klubban — szakmai tanácskozással folytatódott a szocialista országok első nemzetközi táncművészeti seregszemléje. A Magyar Táncművészek Szövetsége által rendezett kétnapos tanácskozáson a fesztiválon résztvevő országok — Bulgária, Csehszlovákia, Kuba, Lengyelország, az NDK, Románia, a Szovjetunió és hazánk — delegációinak tagjai, a táncművészet elméleti és gyakorlati kérdéseivel foglalkozó csaknem félszáz kritikus, esztéta és koreográfus vitatja meg az előző napok színházi bemutatóinak tapasztalatait és a táncművészet korszerűségével kapcsolatos elméleti kérdéseket. A képen: Részlet Tóth Sándor: „Etűdök cimbalomra” című balettjéből a pécsi együttes előadásában. (MTI Fotó: Benkő Imre felvétele - KS) Megkezdődött az elsősök beíratása Csütörtökön megkezdődött és március 15-ig tart a szeptember elsejéig tanköteles korba lépő gyermekek beíratása az első osztályba. A beiratkozások napjáról mindenütt helyileg döntöttek. Minden tankötelest be kell íratni — függetlenül testi vagy szellemi fejlettségétől — a lakás szerint körzetileg illetékes általános iskolában. A nemzetiségi származású gyerekek anyanyelvüknek megfelelő iskolába kérhetik felvételüket. Ha az adott helységben ilyen nem működik, el lehet tekinteni a körzethatároktól, s a szülő, a gondviselő kívánságára olyan iskolába vehetik fel, ahol a kívánt nyelvet tanítják. Minderre az iskolák igazgatói felhívják a szülők figyelmét A beíratáskor tájékoztatják a szülőket a kötelező orvosi vizsgálat, illetve az iskolaérettségi vizsgálat helyéről és időpontjáról is. Mit kell tudnia a hadkötelesnek? A parlament által elfogadott honvédelmi törvény végrehajtására kiadott rendelet meghatározza a hadköteles állampolgárok tennivalóit. Eszerint a hadköteles a személyi adataiban, körülményeiben beállott változásokat a Veszprém megyei Hadkiegészítési és Területvédelmi Parancsnokságon jelentheti be. Ha viszont a lakóhelye nem Veszprém, akkor a tanács (községi, városi) igazgatási szervénél, a lakhely szerinti népességnyilvántartónál tesz bejelentést az időközben bekövetkezett változásokról. A hadköteles bejelenteni tartozik, ha megváltozik az állandó és az ideiglenes lakása, a neve, a családi állapota, gyermekeinek száma, polgári szakképzettsége (például gépjárművezetői engedélyt szerez), a munkahelye, a foglalkozása (beosztása, munkaköre) és az iskolai végzettsége. Köteles továbbá bejelenteni: a katonai szolgálatra való alkalmasságát érintő betegséget, vagy sérülést, a 30 napnál hosszabb tartamú külfödre utazást és visszatérését. A változás bejelentésekor a hadköteles vigye magával a személyi igazolványát, a II. igazolólapot a népességösszeírásról, a katonai igazolványát és az adatváltozást igazoló iratokat. Lakásváltozás bejelentésekor az erre rendszeresített ki- és bejelentő lapot kitöltve vigye magával. A hadkötelesek a változásokat elsősorban a területileg illetékes tanács népességnyilvántartó szervénél jelentsék. A Hadkiegészítési és Területvédelmi Parancsnokságon csak a névre szóló felhívásra, behívó és bevonulási parancsra, továbbá fontos személyi dolgok intézésére jelenjenek meg a hadkötelesek, vagy akkor amikor személyes bejelentési kötelezettségüket teljesítik. A bejelentéseket a Hadkiegészítési és Területvédelmi Parancsnokságon naponta 8— 12 óra között tehetik meg. — Ismerem az emberek nyolcvan százalékát, engem meg mindenki ismer. Ha jövök, már tudják, hogy „valami készül”. Török Antalné, a zalahalápi kultúrotthon vezetője mondja ezt némi öniróniával. Idegenvezetőként került ide a férjével, de a két nyelv tudása nem volt elég, hogy Tapolcán állást kapjon, így került a gyes leteltével a művelődési ház élére. „Lendületesen, igen jól dolgozik” — véli Puha Lajos tanácselnök., -4- Tudja, mindig azt hittem, hogy Pest az igazi hazám. Aztán a férjemet idehelyezték a kőbányához, lakást kaptunk, s most már vissza nem mennék. Ott nem ismertem azt, akivel 15 évig egy házban laktam. Halápon, amikor beköltözés után a szomszédasszonyok látták, hogy takarítom a festéket, odajöttek. „Mit csinálsz, segíthetünk?” Még meg is hatódtam. Pesten a libát a kacsától nem tudtam megkülönböztetni, hiszen csak zacskóban láttam őket, most meg már magam is elveteményezgetek. Van egy kis por, amit elhagynánk, dehát kibírjuk. A könyvtárban beszélgetünk. Szépen berendezett, barátságosan fűtött, helyiség, tévé, filmvetítő. A szomszédos nagyteremből dobogással kísért vezényszavak dörögnek át. Tornaóra. Itt a polcokon Kortárs, Nagyvilág, Új Tükör, Ezt a divat, Látóhatár. — Olvassa valaki ezeket? — Aki könyvet visz, az le is ül néhány percre, sajnos, a tavalyi 41 helyett az idén csak 28 lapot rendelhettem. Magam dönthettem, hogy mit tartok meg, s arra törekedtem, hogy a drágábbak, igényesebbek maradjanak, amelyeket a családok talán kevésbé vesznek meg. Csapzott kamaszsrác liheg be melegítőben, hangos köszönéssel. — Szia, megkaptad az üzenetem? Két könyvet tudtam neked lekérni könyvtárközi kölcsönzéssel. No, mit szólsz, milyen gyorsan ment! — Milyen gyorsan? — szólok közbe. Nevet: — Két óra. Telefonáltam Tapolcára, s mondták, ha bemegyek, rögtön megkapom. Volt egy szabad órám. Holnap kacsints be újra! — nyomja az induló fiú kezébe a könyveket. — Mit jelent itt a kultúra számára Tapolca közelsége? — Láthatta most is! A könyvtárral szerződésünk van. Éves 14 ezer forintnyi beszerzési keretünket átengedjük nekik, s ennek fejében ellátnak minket könyvvel. Hasonlóan szoros a kapcsolatunk a Batsányi művelődési központtal. Közösen szervezzük a műsorokat, így minket nem terhel útiköltség. Az ő műsorukat hozzuk, persze a bevétel is az övék, de nincs kockázatunk. — Jó ez maguknak? — Nézze, én még nagyon kezdő vagyok. Amíg bele nem jövök, rá vagyok utalva a tapasztaltak segítségére. Hogy később mi lesz, majd meglátjuk! — Miből élnek itt az emberek? — Ó, nagyon erős a környék ipara! Kőbánya, erdőgazdaság, fatelep, halgazdaság, s persze itt van a Badacsony Tsz. Háztájija is van mindenkinek, a nagy szorgalom maradékát itt élik ki. Ezért is van akkora sikere a kertbarátkörnek. Most a szőlőgazdákat próbálom összehozni. A nők a kevés szabad idő ellenére is eljönnek a nőklubba. Török Andorné munkaideje felében kultúrházat, a másik felében könyvtárat vezet. Ő maga kicsit közvetlenebbül fogalmaz: — Munkaköri leírásom nincs, így aztán azt csinálom, amit akarok. Például szervezi a társközségekben is, amit lehet. Sáskán ugyan van tiszteletdíjas könyvtáros, akit elismeréssel említ, de a mozit már itt is, Ódörögdpusztán is ő szervezi. — Most levelezgetek, hogy az iskolában is legyen rendszeres filmvetítés. Nagyon rendes a moziüzemi vállalat, máris elküldtek minden propagandaanyagot. Gyerekcsapat jön tanárnőjével irodalomórára. Filmeket válogatnak, aztán a terem másik végén fognak munkához. — Nem érzi magát bezárva ebben a faluban? — Miért érezném? Van egy kis 126- os Polskink, azzal a miénk a világ. Már idegenvezető koromban is csodálatosnak tartottam ezt a tájat. Férjem most végzi a műszaki egyetemen a gazdasági mérnöki szakot, én még Szombathelyre könyvtárszakra szeretnék beiratkozni. Kicsit persze nehéz lesz a két kisgyerek miatt, de szerintem aki független, az bármit tanulhat. Tudja, hányan tanulnak a községben ? — Hányan? — Joghallgató, tanár, tanítójelöltek, s beszélgetne csak el a nyolcardikosokkal, hányan készülnek Pápára, Tapolcára, Veszprémbe középiskolásnak! — S visszajönnek? — Fejlődik a falu, az biztos. Nézze meg a nagy házakat. És ezek itt nem dísznek, kirakatnak épülnek. Lakják, használják őket, a fürdőszobát sem kerülik el. Búcsúzunk. Kikísér. Az épület körül gyerekek szaladgálnak. — Tavaszra rendbe kéne tenni a nagytermet — mondja. Czingráber János „Azt csinálom, amit akarok” Szép könyv - durva hibákkal Igazán csinos köntösű, szép színes fényképekkel gazdagon illusztrált könyvet jelentetett meg Pápáról - a városi tanács megbízásából - az Idegenforgalmi Propaganda és Kiadó Vállalat. A szemet gyönyörködtető kötet művészeti szerkesztőjét, Várhelyi Tamást méltán dicséri levelében dr. Mithay Sándor, a Pápai Helytörténeti Múzeum igazgatója. Nem aludt azonban a nyomda ördöge - gondolhatnánk egy helyesbítő cetli láttán: a 36. oldalon Somogyi József Kossuth-díjas nem festő -, hanem szobrászművész... Csakhogy a régész, helytörténész ennél jóval több melléfogásra bukkant Holman Péter írásában és Nádasdi János szerkesztői munkájában. Az egyik pápai szaklektort, Huszár János tanárt Istvánra keresztelték. „A szövegben olyan hibák éktelenkednek, amelyek mellett nem mehetek el szó nélkül. A szerkesztésben a történelem és az irodalmi hagyományok hogy kerülhettek egymás mellé? Még kevésbé illik ebbe a történeti képbe a húskombinát és a többi vállalat (kimondottan reklámcikke). Sokkal jobb lett volna Pápa legújabb kori történetét hozzáértő szakembernek megírni, mert ilyen összeállításban nagyon hevenyészettnek tűnik ez a kiadvány... Megjegyzem, hogy a bronzkor nem a III. évezredben élt. Azt sem tudom, hogy mikor került elő 10 bronzkori urna Vaszaron. Pápa területén nem tudunk biztosan római településről. A mai város szélén csak valami kis nyoma van. Azt sem tudjuk bizonyítani, hogy a hunok „Pápa területére bevonultak”. A Bellérszegről mondottak sem pontosak. A Bakonyban található Pápaváron valóban van földvár. Úgy gondoljuk, hogy először alakult ki a vár erődítése és fokozatosan a város védelme a török korban és azután ásták ki a Cinca árkát.” Dr Mithay Sándor kifogásolja továbbá, hogy a mai plébániatemplom sem épülhetett a régi helyén, mert az új templomnak már állottak a falai, amikor a régit bontani kezdték Az „épülő barokk kastély" kifejezés sem helytálló, mivel „a régi várból átalakítással fejlődött ki a mai kastély, ahol az első emeleti helyiségek a vár korában is a mai elrendezéshez voltak hasonlók. Például az 1694. évi leltárban az ablakok elrendezése is egyezik szobánkint és termenkint a mai helyzettel”. A külcsín nem födheti el a belbecs durva hibáit ebben az igen borsos árú kiadványban. Amit az Idegenforgalmi Propaganda és Kiadó Vállalat néhány előző, megyénkbeli vállalkozásával kapcsolatban is szóvá tettünk. Úgy látszik, hasztalan. . . (r. i.) Xantusz Gyula festőművész műtermében Xantusz Gyula festőművész az idén tölti be 60. életévét. Műveiből március 1-én szülővárosában, Nyíregyházán nyílt kiállítás. (MTI Fotó - Fényes Tamás felvétele - KS) NAPLÓ — 1979. március 2. péntek 35