Napló, 1980. február (36. évfolyam, 26-50. szám)
1980-02-24 / 46. szám
Rendben van Lajos, az összes alkatrész kész. Mehettek érte. Paksi József művezető leteszi a telefonkagylót, hátradől a széken. Jólesik egy percet még pihenni, hiszen mindjárt dél lesz, régen volt reggel hat óra. Egy percre ugrott csak fel a kicsike pártirodába. Az üzemi pártbizottság titkára kérte egy adat pontosítását, annak nézett utána. Néhány perc és munkatársai máris keresték. — így van ez rendjén — nyugtázza magában. — Az a jó, ha mindig szükség van az emberre. Kinéz a gyárudvarra. Az Elekthermax II. telepén nagy a forgalom ilyenkor. Teherautók hozzák az anyagot, viszik a készárut. Villástargonca fut át fémes zörgéssel. Ez a mozgás, az életre kelő fém ragadta meg valamikor régen Paksi Józsefet. A vaszari cséplőgép-tulajdonos lakatosmester kedvtelve nézegette a nyúlánk, értelmes arcú legénykét. — Jól van gyerek. Becsüld meg magad, jó szakmát kapsz. Persze ez akkor, 1942-ben azt jelentette, hogy cséplésidőben látástól vakulásig dolgozott a gépen, vagy a műhelyben. Az is igaz, hogy megismerte a vasmunka minden apró fogását. — A vasúthoz mentem 1945-ben — emlékezik viszsza. — Minden valamirevaló falusi gyereknek ez volt régen az álma. A vasúttól már egyenes volt az út a győri vagongyárba, ahol a katonaidőt leszámítva 1954-ig dolgozott. Akkor közelebbi helyre hívták, a pápai Elekthermaxhoz, az ügyes kezű lakatost. — Azóta is itt dolgozom — nyugtázza. — Jó hely ez, megbecsülik a munkáját szerető szakembert. Életének további állomásai már ide kötik Paksi Józsefet. — Mikor idekerültem, a legmodernebb gyártmányunk a laboratóriumi kemence volt. Kávéfőzőtől kezdve minden apró-cseprő elektromos háztartási eszközt gyártottunk. Ennek is volt bizonyos előnye. Egy szerelőnek, lakatosnak mindenhez kellett értenie. Ennek hiányát érezzük néha még most is, rzpert amikor közben szakmailag igénytelen tömegcikkekre váltottunk át, a jó szakemberek közül sokan elmentek igényesebb munkahelyekre. Most meg, amikor igényesebb, ahogy mondják: konvertálható termékekre álltunk át, nincs elegendő, megfelelően képzett szakember. Végigkísérhette ezt a folyamatot, hiszen érezte ennek hatásait. Csoportvezetőként, majd 1973-tól művezetőként dolgozik a lakatosüzemben. — Nagy munkába kezdtünk 1978-ban — közelít a mához. — Egyre jobban keresték a nemzetközi piacon a nagyüzemi sütő-, főzőberendezéseket. Erre álltunk rá, ötven lakatos, hegesztő, elektroműszerész dolgozik jelenleg , ezeknek a termékeknek a gyártásán. A lemez vágásától az átadásig mindent megcsinálunk. Nem szívesen gondol viszsza azokra az ideges napokra, amikor a gyár területéről innen-onnan jött dolgozókkal elkezdték ezt a munkát. Mert ugye az átcsoportosításnak megvan az a mellékzöngéje, hogy egyik művezető sem a legjobbakat ajánlja fel. Szóval egy új termék gyártásához nehéz megfelelő szakember-kollektívát toborozni. „Ha jövőt akarsz barátom, dolgozz tisztességesen!” Gyakran elhangzott, szállóigévé vált Paksi József környezetében ez a mondás a múlt évben. — Mi tagadás, eleinte voltak gondjaink. A termékszerkezet átalakítása legalább annyira emberi, mint technikai tényezőktől, feltételektől függ. Sok volt a vita, de úgy érzem most, hogy valóban a jövőt szolgálta a mindenkitől megkövetelt tisztességes munka. A dánok például most már minden mennyiségben átvennék ezeket az új termékeket. Januárban már csaknem 100 százalékra sikerült teljesítenünk a kalkulált tervet. Nagy szó ám ez a termékszerkezet-váltásnál. Vitákra, összecsapásokra emlékezik. Olyanokra, ahol mindig a művezető az ütközőpont. — Érvek alulról is, felülről is jönnek bőségesen, csak össze ne nyomják az embert. Jó, rendben van, okos szóval mindent el lehet intézni, megértést is lehet találni. Csak győzze türelemmel az ember. Márpedig türelemnek lennie kell. A havi művezetői értekezletek után mindig megbeszéljük a csarnokban is részletesen, kinek mi a feladata. Természetesen azt is, mit kap érte. A művezető más szempontból is ütközőpont. A 66 párttagot számláló pártalapszervezet titkára 1975 óta. Most januárban egyhangúlag választották újra. — Maradtak ezek a gondok is, de ezek olyan szívesen vállalt gondok. A munkásélettel együtt jár, hiszen politikamentes ember ma már nincs. Egyszer hallottam egy érdekes érvet erre. Ha valaki azt állítja magáról: én nem politizálok — ez nem igaz. Mert a passzivitás is egyfajta politikai magatartás. Órájára pillant. Alig néhány percet töltött ezzel az elmélkedő pihenéssel. Gondosan elzárja az iratokat, indul vissza a műhelybe. Mikor átballag az udvaron, a fémforgács kesernyés-olajos szagán át megérzi a közeledő tavasz illatát. A tókerti kis ház kertjére gondol, meg arra, hogy délután ki kellene ugrani Vaszarra idős édesanyjához. — Hét végén meg jönnek az unokák — villan belé az öröm. S ettől a rideg gyárudvar is mintha melegebb színekbe öltözne. Szilágyi Károly 2 3 Devecserben, a Balatonfelvidéki Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság aprítéküzemének rakodóján mindig nagy a forgalom. A korszerű rakodó-pályaudvarra érkező, fával megrakott tehergépkocsik egyenesen a vasúti vagonokhoz állnak, ahol a Warinski rakodógép a kocsiból egyenesen a vagonba emeli a készletet. Péterfay Endre felvétele Mit mennyiért? Őszintén az árengedményes vásárról Nemrég néhány évfolyammal korábbi újság címén akadt meg a szemem. A Bástya ostroma. Nem valami haditettről, hanem a veszprémi Centrum áruház egyik szezonvégi árleszállításának nyitónapjáról szólt a riport. Zsúfoltság, jelentős árualap, nagy vásárlókedv. Évek óta ez volt a jellemző a téli, vagy éppen nyári árengedményes vásár idején. Az idén változott a helyzet A vásárlók — talán megszokásból — a hét elején ugyancsak megrohamozták megyénk áruházait. A „támadás’ azonban nem volt olyan erős, mint az előző években. Erről beszélgettünk néhány „védővel”, megyénk három városának áruházvezetőjével. Őszintén, az árengedményes vásárról. Mátrai József, a veszprémi Centrum áruház igazgatója: — Mint az eddigieket, az idei téli árengedményes vásárt is két okból rendezte a kereskedelem. Az egyik, s ez természetes, lassan vége a téli szezonnak. A másik, hogy minél kevesebb idényjellegű áru maradjon az üzletek „nyakán”. Vagyis, a vásár segíti a készletkarbantartást. Ez az üzletek kááíkja. A vásárlók zsebét tekintve is kedvező, hiszen engedményes áru esetén jelentős takarékosságra van lehetőség — Az idei téli vásár jellemzői? — Szűkült az árengedményes áruk köre. Az eddig tiltólistán levő tőkés import, szőrme, bőráruk és a dotált termékek mellett például a fésűsgyapjú-, gyapjúkomfekáció-áruk, függönyök is a listára kerültek. Változás még az is, hogy az új árengedmény mértékét a kereskedelmi vállalatok önállóan határozzák meg 20 és 40 százalék között. Egyszóval az idei téli vásárra az árualap értéke nálunk csaknem 7 millió forint. Tavaly egyébként 11 millió forint volt. Az első napi forgalom az árengedményes áruk körében még az előbbi arányhoz képest is mérsékelt volt. Tavaly másfél millió, idén 635 ezer forinttal zártunk a vásár kezdő napján. A teljes forgalomra viszont jó hatással van a téli vásár. Az áruházat felkeresők most azt is észreveszik, hogy egyes árucikkeknek, például a konfekciónak jelentősen csökkent az ára még a vásár előtt, január elején. A téli vásár látogatottságát az is befolyásolja, hogy 2 héttel később rendezhettük, mint tavaly. Szeiler József, Horizont Áruház (Ajka) igazgatóhelyettese: — Áruházunkban az árengedményes áruk induló készletének értéke a tavalyi 3,5 millióval szemben 2 millió forint volt. Az első napi összforgalom nem tükrözi azonban ezt a különbséget. Most hétfőn például 1,2 millió forintos forgalmunk volt, alig 200 ezerrel kevesebb, mint tavaly ilyenkor. Vagyis a vevők észrevették, hogy nemcsak az árengedményes cikkek lettek olcsóbbak. Most legnagyobb kereslet a cipők iránt van. Ez érthető, hiszen ennél számít a legtöbbet a 40 százalékos engedmény. A téli konfekciónál alkalmazott 20 százalékot — tapasztalataink szerint — nem nagyon érzékelik a vevők. — Az áruház a Skála-Coop tagja lett. Ez milyen változást jelent? — A kooperáció elősegíti az áruellátást. Ez azonban jószerével nem érinti az árengedményes áruk körét. A nagykereskedelem ugyanis nem tudott kellő mennyiségű árut biztosítani az engedményes cikkekből. Ezen a kooperáció sem tud segíteni. — Mi befolyásolja még a jelenlegi forgalmat? — Vásárlóink egy kicsit „kiköltekezték” magukat az év végén. A félreinformáltság elsősorban a műszaki cikkek forgalmánál jelentkezett. Például decemberben ha egy nap 50 TV-készülék érkezett, az délutánra mind elfogyott. „Rossz nyelvek” szerint többen kettőt is vásároltak. Pedig most is van TV. Nagy választékban és olcsóbban... Szekeres Béla, a Tapolca áruház igazgatója: — Az engedményes áruk értéke a téli vásár első napján alig másfél millió forint volt. A negyedik napra szinte ki is fogytunk. A kis mennyiség ellenére az első napi forgalom alig 10 százalékkal esett vissza a múlt évihez képest. Az áruházunkat felkereső vevőket inkább a többi áru megvásárlására késztette a téli vásár. Nálunk például az idén eddig több férfiöltönyt, vásároltak mint tavaly az egész évben. Jelentősen megváltozott a keresett cikkek köre is. A múlt év végén el sem képzeltük, hogy most februárban például a japán Sanyo kazettás magnóra szinte rá sem néztek a vásárlók. Befejezésül összegzésként még néhány mondat. Csiszár Józsefné a KOMFORT Vállalat igazgatóhelyettese: — A kiskereskedelmi szakbolthálózatban is kevesebb volt az árengedményes áruk mennyisége. Ezen vállalatunknál úgy próbáltunk segíteni, hogy más, nem szezonális jellegű árucikkeket is bevontunk a téli vásárba, így például a különböző fehérneműket. Ennek eredményeként csaknem kétszeresére, 9 millió forintra növeltük az engedményes vásár induló árualapjának értékét. Laki Pál Van mit megbecsülnünk! Öt év -15 500 lakás A párt XI. kongresszusán megfogalmazták, határozatba foglalták a szocialista életmód, a dolgozók életszínvonalának további, folyamatos növelését. Ennek fontos részét képezi a közép- és hosszútávú lakásépítési program. Társadalmunkban az egyén és a család boldogságát — többek között — a korszerű családi otthon teremti meg, de feltétele ez a szocialista életforma fokozatos kialakításának is. 101 család —100 önálló lakás A pártkongresszus irányelvei és az erre épülő megyei párthatározatok megszabták Veszprém megye lakásfejlesztési, építési programját is. Mint azt Balogh Zsigmond, a megyei tanács tervosztályának vezetője elmondotta, a tanácsok megyénkben több mint 17 ezer lakásban határozták meg a fejlesztési programjukat ebben a tervidőszakban. Azt a célt tűzték ki, hogy 1980 végéig — megyei átlagban — 101 családra jut száz önálló lakás. A városokban ennél kedvezőtlenebb a helyzet. Oka ennek, hogy városainkban az átlagosnál gyorsabban nőtt a lakosság száma. A községekből, az ipar vonzó hatására sokan beköltöztek a városokba, és ott nemcsak munkaalkalmat, hanem korszerű otthont is kerestek, teremtettek maguknak. Sokan családi házat, több szintes társasházat építettek saját erőből, a vállalatok és a takarékpénztár — vagyis az állam — jelentős anyagi támogatásával, így városainkban is javult a lakáshelyzet, és 1980 végére száz lakásra már csak 109 család jut. Népszerűekmegyénkben is a munkáslakás-építések, amelyeket előnyben részesítenek a családok, de a helyi tanácsok is. A megye valamennyi városában építkeznek ebben a kedvező formában, különösen a megyeszékhelyen szemmel látható a vállalatok, intézmények összefogása a Cholnoky-lakótelepen, de másutt is éveket biztosítanak a városképnek és az építők igényeinek megfelelően. Balogh Zsigmond elmondotta: a jelenlegi felmérések szerint a megyében csaknem tizenhatezer lakás épül fel ebben a tervidőszakban. Az is örvendetes, hogy 300— 400 telepszerű, társas lakással többet vehetnek birtokukba a családok a tervezettnél. Így 1980 végéig — a felépülő és a közben megszűnő lakásokkal együtt — a megye lakásállománya 130 ezerre növekszik. A városi lakás az összállományon belül pedig az 1975-ös 42 százalékról 1980-ban már 45 százalékra nő. Érdemes megemlíteni, hogy 1975-ben még 12 500 család várt lakásra, önálló otthonra, ez a szám az idén már — várhatóan — majdnem a felére csökken. A lakásra várók kilencven százaléka a megye városaiban jelentkezik, de a városi igényeknek is a fele Veszprémiben okoz gondot a pártés a tanácsi vezetésnek. Bányászlakások Várpalotán, Ajkán Az állam nem képes az igényeket teljesen kielégítő lakásépítési programot saját erejéből megvalósítani. Szükség van a vállalati összefogásra, az építkezők anyagi és fizikai segítségére is. Az egyedi társas, és a munkásszövetkezeti lakásépítéseknek az az előnye, hogy sok, az építkezőknél fellelhető energiát, szakmai kapacitást és nem utolsósorban fizikai és anyagi erőt használnak fel, így kevesebb állami ráfordítással több lakás épült és épülhet meg a jövőben is a megyében. Veszprémben, Várpalotán — a pétfürdői városrészben — de másutt is a megyében elterjedt módszer, hogy a különböző szakemberek — villany-, vízvezeték-, gázszerelőik, parkettázók, asztalosok, ácsok stb. — öszszefognak és egymás lakásánál elvégzik a szükséges szereléseket. Olcsón, gyorsan — ami egyáltalán nem elhanyagolható szempont a lakásépítkezéseknél. Nagymértékben javult megyénkben a bányászok lakáshelyzete. Hozzásegített ehhez az országos program. Célja az egykori bányászkolóniák fokozatos felszámolása, korszerű lakások biztosítása, a fiatal bányászok lakásigényeinek jobb kielégítése volt. Az év végéig csaknem 110 bányászcsalád költözhet új, komfortos lakásba Várpalotán és Ajkán. Ezzel is egészségtelen, nem megfelelő komfortú korábbi bányásztelepeket számolhatnak fel ezekben a városokban. Telek- és előközművesítés Erre a tervidőszakra, a pártkongresszus óta eltelt évekre esik a helyi tanácsok egyik erőteljes törekvése, hogy lehetőleg előközművesített telkeket biztosítsanak az építkezni szándékozóknak. Jó eredményeket értek el ebben Veszprémben, Pármán, Ajkán és Várpalotán, de egyes nagyközségek, központi települések is jelentős összeget fordítanak erre a célra. Az előközművesítés gyorsítja az építkezést, a beköltözést, sok gondtól, bosszúságtól kíméli meg az állampolgárokat. Ebből a törekvésből kiveszi részét az OTP is. Út és a jövőben egyre inkább követendő módszer lesz, hogy az építkezők számára műszaki, kiviteli ter A jövő tervei Már készülnek az előzetes tervek, felmérések a következő tervidőszakra. Figyelembe veszik a népesség növekedését, a városba költözéseket, a lakosság mozgását az egyes települések között, apró falvakból a központi községek felé. De figyelembe veszik az elavult, komfort nélküli lakások lebontását, lakásépítési területek biztosítását. Így a következő tervidőszakban 11—13 ezer lakás felépítésére van lehetőség a megyében. Ebből a városokban több, a községekben arányosan kevesebb épülne fel a tervek szerint. Szorgalmazzák, elősegítik a településszerű, csoportos lakásépítéseket, az egyedi társaslakásokat és az egyedi sorházakat. A cél, hogy a következő években is a családok ezrei jussanak komfortos lakáshoz megyeszerte. És itt jelentkezik a címben is szereplő kijelentés: Van mit megbecsülnünk! Fokozottabban kell megbecsülnünk a lakásokat, a lakóházakat. Fokozottabban kell gondoskodnunk — egyéni és közösségi szinten egyaránt — a fenntartásról, a karbantartásról, a felújításról. Ez nem tervidőszaki feladat, hanem mindennapos tennivaló. Gárdonyi Béla NAPLÓ — 1980. február 24., vasárnap — 3