Napló, 1980. július (Veszprém, 36. évfolyam, 152-178. szám)
1980-07-02 / 153. szám
VENDÉGVÁRÁS SÜMEGEN Megnövekedett a vár forgalma Épülnek az új otthonok Ahogy beköszöntött a nyár, s befejeződött az iskolákban a tanítás, úgy gyarapodott Sümegen, elsősorban a vár tájékán a vendégforgalom. Kirándulók százai és ezrei keresik fel a történelmi nevezetességű helyeket, egyesek arra is vállalkoznak, hogy megmásszák a szabályos, csonkakúp alakú krétamészkő hegyet, feljussanak a 270 méter magasban épült várba. Mert innen a négy égtáj mindegyike felé szép a kilátás. A sok harcot, bajt látott romokat tavaly mintegy 57 ezer látogató kereste fel. Az idén is megközelítőleg ennyi vendéggel számolnak a sümegiek. Mert nemcsak a vár, a szép környezet, s a közeli kirándulóhelyek (Sarvaly és a többi) vonzzák a vendégeket, hanem a lovasbemutatók és lóárverések is, amelyek különösen a külföldi vásárlókat érdeklik. S ha már itt vannak, nem mulasztják el a község egyéb nevezetességeinek felkeresését sem, a szállodát, a mészégetőt, a várcsárdát, az okkerbányát és az új lakótelepeket is megnézik, amelyek az utóbbi években mindjobban gyarapodnak. Jó kiadós gyaloglás a várba, s utána jobban eszik az ebéd bátrabb látogatók az alo kba is felkapaszkodnak, alamikor itt őrség állt, fizette az ellenség közeledtét igen a kilátás a vár egyik ablakából a községre, illetve a Királyfai út két oldalán épült új lakóházakra a község MnM részén, a családi házak között újabb 24 szövetkezeti lakás építését kezdték meg Fotó: Péteríay Endre Szociálpolitikánk időszerű kérdései A munkabér nem szociális honorárium Idén, az első félévben a vállalatok bérpolitikai gyakorlata némileg eltért a korábbi években alkalmazott módszerektől. Több vállalatnál elmaradt az év elején szokásos bérfejlesztés. Ez önmagában is fokozottan felkeltette a figyelmet a bérezés kérdései iránt Ismeretes, hogy 1980. január 1-ével változott a közgazdasági szabályozás, ezen belül a bér- és keresetszabályozás rendszere is. Kétségtelen tény, hogy a vállalatok most szigorúbb feltételek mellett „kereshetik” meg azt az összeget amit a korábbi években béremelésre fordítottak. Vagy csökkenteni kell a létszámot vagy javítani kell a bérfejlesztés alapjául szolgáló hatékonysági mutatót, vagy pedig mind a kettőben változást kell elérni. Miután az új szabályozás eléggé bonyolult, ezért nehezebben mérhetők fel a gazdaságot befolyásoló külső feltételek változásai, tehát érthető a vállalatok óvatosabb bérpolitikai magatartása. Érthető az is, hogy a dolgozókat az eddiginél jobban foglalkoztatják a bérpolitika és a jövedelempolitika elméleti és gyakorlati kérdései. Ezekben a hónapokban sok szó esik teljesítményhez igazodó és differenciált bérezésről, az egyenlősdiről, az egyenlő esélyekről. Az egyenlősdi a szocialista bérezés eltorzult formája, az egyenlő esélyek megteremtése viszont egyik fontos célja a szociálpolitikának. Szocialista viszonyok mellett a jövedelempolitikában két elv uralkodik: a munka szerinti elosztás elve, valamint a szociális szempontok alapján történő elosztás. Ez a két elv együtt hat, egymással összefüggésben van, kiegészíti egymást. A fontos az, hogy e két elv ne keveredjen össze, hogy a gyakorlati alkalmazásban a bérpolitika és a szociálpolitika elvei ne keresztezzék egymást. Előfordul ugyanis, hogy a munka szerinti elosztás céljaira előirányzott bérek felhasználásakor nemcsak a végzett munka mennyiségét és minőségét veszik figyelembe, hanem más tényezőket is, s ezeket szociális indítékkal magyarázzák. Megfeledkeznek arról, hogy egészen más követelményeket támaszt a szocialista bérezés és az úgynevezett szociális bérezés. Miről is van szó? Több esetben előfordult, hogy az üzemekben, hivatalokban a bérezési keretek felhasználásakor — mint említettük — szociális szempontokat is mérlegelnek. Például a nyugdíjazás előtt a munkáltató ígéretet tesz a nyugállományba vonulónak: ezentúl is járjon be a vállalatihoz,, majd csak találnak számára valamilyen munkát. Tévedés ne essék, szükség van a nyugdíjasok foglalkoztatására. Szükség van akkor, ha ezt a racionális munkaerő-gazdálkodás érdekei kívánják. Szükségtelen viszont, ha azért alkalmazzák őket, hogy kiegészítsék nyugdíjukat egy lényegében szociális tartalmú munkabérrel. Előfordul az is, hogy a nyugdíjazás előtt álló dolgozó munkabérét teljesítményétől és érdemeitől függetlenül megemelik. Ezzel a munkáltató lényegében „felsrófolja” a majdani nyugdíjat. Ha igaz, hogy a mai körülmények között szűkek a bérezési keretek, ha szigorú közgazdasági feltételeket kell teljesíteni a bérfejlesztés megvalósításához — megengedhető-e, hogy a bérkeret egy részéit kifejezetten szociális honoráriumként használják? Nyilvánvaló, hogy nem. Közismert, hogy a foglalkozási rehabilitáció rendszere nálunk még nem működik kielégítően. A megváltozott képességű dolgozók egy részét könnyebb munkára irányítják, de meghagyják korábbi munkabérüket. Szociális szempontból érthető, az viszont már kevésbé, hogy az új, könnyebb munkakör többnyire szakképzettséget nem igényel, de kísérletet sem tesznek a dolgozó átképzésére, esetleg a munkahelyek átalakítására, hogy azok igazodjanak a dolgozó egészségi állapotához és lehetővé tegyék a munka szerinti elosztás elvei alapján a magasabb munkabér elérését. Sorolhatnánk még tovább a hasonló eseteket, amikor a béralapot részben szociális szempontok alapján osztják fel. Helytelenül, mert ellentmond jövedelempolitikánk elveinek. A munka szerinti elosztást szolgáló szocialista bérezést nem szabad összekeverni a szociális megfontolásokon nyugvó elosztással. R. J. (Folytatjuk) Nyárádi alapozás a közművelődésben Nyárád olyan szép, mint a nyár. Főutcáján dús lombú fák, füves térségek, gondozott házak. A faluközpont pedig modern kis „sziget” épületekből emelve; tanácsház, művelődési otthon, presszó, élelmiszerbolt sorjázik egymás mellett, fűrészfogas ritmusban elhelyezve. A modern épületek előtti térkiképzést az aszfalt, a fű és a virág teszi harmonikussá. Mondhatni, kulturált faluközpont. És jó látni, hogy ebben a környezetben van a művelődési intézmény. Hivatalosan klubkönyvtári besorolást nyert a ház, van nagyterme (260 személyes), színpad, öltözők, könyvtár, pinceklub, meg két kis szoba fotólabornak és irodának. Fiatal intézmény, 1972-ben épült. És fiatal a népművelő is: Szabó István másodéves főiskolás Szombathelyen. Márciusban hívták ide népművelőnek, ez az első munkahelye. A kulturális tevékenységben nem újonc, hiszen gimnazistaként falujában, Pápasalamonban volt KISZ-titkár, s munkájukkal 1978-ban elnyerték a KISZ Központi Bizottságának dicsérő oklevelét. Nyárádon kétszeresen az ő tiszte a fiatalokkal való foglalkozás; itt is megválasztották a KISZ-bizottság titkárává, így népművelőként és ifjúsági vezetőként egyaránt az ő dolga az ifjúsági élet szervezése. A fentiekből következik, hogy Szabó István az ifjúsági klubéletet tartja legfontosabb teendőjének. pinceklubban minden kedden és szombaton összejönnek, a klubtagság mintegy ötven fő. Eddig elsősorban az úgynevezett „KISZ-mozi”, lemezhallgatás meg néhány előadás jelentette a klubprogramot Pár hónap alatt nem tudott színesebb klubéletet teremteni. A tervek, az elképzelések biztatóak: ősszel vetélkedősorozatot szervez, hat csapattal szeretné ezt elindítani. Sok lehetőséget tartogat az ősszel szervezendő turisztikai kör. Továbbá az iskolásokkal irodalmi színpadot kíván létrehozni. Szabó maga is szavalt diákkorában, ebbéli tapasztalatait a színjátszásban szeretné gyümölcsöztetni. A népművelő másik szép terve a pávakör létrehozása. Valami már van: hat citerát szétosztott a hangszer ismerői között, Lovas Dezső vállalja a betanítást, ő korábban a néphadsereg együttesében táncolt ló volna a nyárádi iskolásokból gyermektánccsoportot szervezni. A pinceklubban működik a nyugdíjasok klubja, Nagy József tanár vezetésével. Csütörtöki estéken gyűlnek egybe, hol felolvasás van, hol kisfilmeket vetítenek. Nyárád közművelődési életének adottak az alapfeltételei: kultúrház, népművelő van, népes fiatalság él a faluban. A gond az iskola részéről jelentkezik, kevés a tanterem, egy osztály a könyvtárhelyiségben tanul. A tanteremépítés, iskolabővítés megvalósulása után válhat teljessé a község kulturális élete, melyben az iskola és művelődési intézmény egymást kiegészítve dolgozik. B. ö. Erkölcsi fénykép az általános iskolásokról Húszezer gyerek közösségi magatartását vizsgálták Több éves felmérés eredményeit összegezték a Magyar Tudományos Akadémia pedagógiai kutatócsoportjában. Mint a vizsgálat vezetője, Bíró Katalin kandidátus, az MTI tudományos munkatársának elmondotta, a nagyszabású akció célja az volt, hogy feltérképezzék az általános iskolai erkölcsi nevelés eredményeit, és képet nyerjenek a 6—14 évesek erkölcsi arculatáról. Eddig csaknem húszezer tanuló adatait, feladatlapos válaszait dolgozták fel számítógépen. A minden eddigi hasonló jellegű elemzésnél összetettebb vizsgálatnál számba vették a tanulók erkölcsi fogalomrendszerét, problémafelismerő képességét, ítélő, értékelő és döntési készségét. A neveléstudomány szakemberei mindenekelőtt arra voltak kíváncsiak, hogy az ifjú generáció milyen kollektív érzékkel rendelkezik, hogyan viszonyulnak másokhoz, a közösséghez. Többek között becsületpróbák segítségével tájékozódtak. A mérleg pozitív: a többség önmaga hasznára nem „svindlizik”. A személyre bontott értékelésekből viszont az derült ki, hogy a görbe úton járók többsége az értelmesebbek közül kerül ki, mivel ők ismerik fel hamarabb a kínálkozó, ám erkölcsi szempontból gyakran negatívnak minősülő döntési lehetőségeket. A zélő fiatalok fogalomértelmemeglepő sajátosságot mutat: ha a szűkebb közösség javára csennek el valamit, azt általában nem ítélik el, s a közösség érdekeit szolgáló füllentést sem érzik hazugságnak. A közösségi érzés jelenlétének felderítését szolgálták a különböző jellegű versenyek. A gyerekek itt is kiállták a próbát, többségük akkor ért el nagyobb eredményt, ha tétként az osztály becsülete is kockán forgott. A gyermek fogalomkészletének felmérése meglepő eredménnyel járt: kiderült, hogy bár a városban élők számottevően több fogalmat ismernek, helyzetmegoldó- és ítélkezőkészségük ennek ellenére alatta marad a vidékiekének. Verekedés esetén például a vidékiek jobban felismerték, kinek a pártjára kell állni, vagy vita esetén kinek van inkább igaza. A neveléslélektan szakemberei szerint ennek az a magyarázata, hogy vidéken az emberek jobban ismerik egymást, az adódó konfliktusok jobban a gyerekek szeme előtt játszódnak le, míg az urbanizálódás annyira beszűkíti a kapcsolatokat, hogy azt az iskola nem tudja pótolni. A pedagógus-kutatók afelől is kifaggatták a tanulókat, hogy szerintük milyen tulajdonságok jellemzőek a jó közösségi tanulóra: az udvarias, a szerény és a fegyelmezett magatartás. Egy kérdőíven aziránt érdeklődtek, hogy a kísérletileg megjelölt négy munkacsoport közül melyikben dolgoznának a legszívesebben. Szinte valamennyien abban a csoportban szeretnének tevékenykedni, amelynek tagjai egymás hibáit szóvá teszik, a kapott kritikát komolyan veszik, még ha időnként viták robbannak is ki közöttük. A csaknem fél évtizedes tapasztalatok összegezéseként a neveléstan tudósai tantervi javaslatot készítenek az alsó tagozatosok hatékonyabb erkölcsi nevelése érdekében. A kísérletek során kidolgozott módszereket, eljárásokat folyamatosan felhasználják az általános iskolai gyakorlatban. NAPLÓ — 1980. július 2., szerda — 5