Napló, 1980. szeptember (Veszprém, 36. évfolyam, 205-229. szám)

1980-09-21 / 222. szám

Tanácstagok között „Bízzuk ezt a fiatalokra” Tegnap befejeződött a csopaki KISZ-táborban a fiatal ta­nácstagok két turnusban megrendezett, többnapos továbbképző tanfolyama. Az eméleti oktatás mellett sok gyakorlati tudnivaló­val gyarapították ismereteiket. Találkoztak a megyei tanács veze­tőivel és megvitatták velük a tennivalókat, így, együtt látja csak igazán az ember, hogy milyen sok fiatal van a tanácsokban. A statisztika biztosan tudja, én csak szemre állapíthattam meg, hogy több közöttük a nő. Az viszont igaz, hogy nagyon fia­talok, többségük 22-23 eszten­dős, ami viszont egyben azt is jelenti, hogy június 28-án sza­vaztak először és ugyanakkor beválasztották őket a helyi ta­nácsba. — Én is most szavaztam elő­ször — mondta Horváth Kata­lin, aki az alsóörsi községi kö­zös tanács tagja.­­ A Fő ut­cában választottak tanácstag­nak. A munkahelye: az alsóörsi művelődési ház, ahol népmű­velő, s ha nem is alsóörsi szü­letésű, azért nagyban kötődik a településhez. Ismer mindenkit és őt is jól ismerik. „Hja, Ka­tika, a kis kultúros!" emlegetik, ha szóba kerül. Ha olyan készséges, mint a beszélgetésünk során volt, ak­kor még sok örömet szerez a falujának. Megmutatta a tá­borirodát, keresett egy kérdő­időt, amit a továbbképző tan­­­­folyam végén töltöttek ki, ben­ne megfogalmazták a vélemé­nyüket. Kerített­­ két fiatal ta­nácstagot, hogy többen le­gyünk a beszélgetésnél. — Marika az osztálytársam volt a füredi Lóczy gimnázium­ban. Felszabadult, szókimondó és tettrekész fiatalok ők, akárcsak Fébert Lajos Balatonalmádiból. Mindjárt szabadkoztak, hogy alig három hónap telt el az­óta, hogy megválasztották őket. Mit is mondhatnának az eddi­gi munkájukról. Holczhauser Mária — asz­­szonynevén Heilig Zoltánná — a tótvázsonyiak bizalmából ke­rült a nemesvámosi tanácsba. Pedagógus. Mondja, hogy az iskola előtt a gyerekekkel fát ültettek és vállalták a facse­meték gondozását is. - Mi a buszmegállót és kör­nyékét tesszük rendbe vasárnap társadalmi munkában­­ szól sietve Katalin Alsóörsről és má­ris kiderült, hogy három hónap alatt is lehet sokat tenni egy településért, a választókért. - Buszmegállónk nekünk is van - veszi át a szót Marika Tótvázsonyból. - Az iskolásaink vállalták a rendbentartását. Úgy érzi Fébert Lajos, hogy ő sem maradhat le a lányok mögött. - KISZ-tag vagyok, sok a KISZ-és a tanácstagok között, a fiatalok körében. Sok társa­dalmi munkát vállalunk a köz­ségben. Balatonalmádiban, az öreghegyen probléma a köz­lekedés, pedig sokan járnak arra. Murvát kérünk a tanács­tól és társadalmi munkában el­térítjük. A beszélgetés a választókra terelődik. A most 22-23 eszten­dős fiatalok intézik a meglett emberek, munkában, közéletben nagy tapasztalatokat szerzett idősebbek ügyeit. Nincs súrló­dás? Nincs lebecsülés? - Nincs! - mondja határo­zottan Katalin. - Itt is, ott is hallottam már, hogy „Bízzuk ezt a fiatalokra! Majd ők meg­csinálják!" A „bízzuk” szóban ott érző­dik a „bizalom" is. Hiszen sa­ját gyermekeiket küldték a ta­nácsba, azokat, akiket évek óta jól ismernek. - Ott élünk, ott lakunk a fa­luban - mondja Marika - és tudjuk, hogy nem leszünk egye­dül, ha munka lesz, a tanács és a lakosság segít. - Ezt itt tanulták meg ilyen jól a továbképző tanfolyamon? Megértik a célzást és­ tilta­­koznak. - Ezt már a jelölőgyűlésen éreztük és azóta biztosan tud­juk. Hiszen mondtam már, a faluban, a faluval élünk ... Azért hangsúlyozzák mind a hárman, hogy nagyon jól jött a tanfolyam. Az előadások is, amelyeken a jogaikról és a kötelességeikről hallottak, de méginkább hasznosak voltak a beszélgetések egymás között, a vezetőkkel, amikor a gyakorla­ti ismereteiket gyarapították. Ami másutt, meg már koráb­ban bevált, jó­ volt, azt most ők is megpróbálják a saját ta­nácsukban, választó­kerületük­ben. - Sokat jegyzeteltünk, de még többet figyeltünk - és Katalin is, Marika is hozzáteszi: - Jó lenne ezeket a továbbképző tanfolyamokat megismételni, ha nem is nagyon sűrűn, de úgy kétévenként. Az évek során felgyűlnek bennük a gondolatok, az ügyek, amelyek megoldására helyben nem találtak kielégítő választ. Ilyenkor jó hallani, hogy mások, másutt mit tettek, hogyan tettek. — Még az előadások alatt is hallottunk olyan dolgokról, amelyek bennünket is érinte­nek. Például az építkezések, az építésügyek - folytatta a gon­dolatot Marika és arra célzott, hogy a tanácstag is állampol­gár, akinek saját, megoldatlan ügyei vannak. S ezek az ügyek később segítséget nyújtanak a tanácsi munkában, amikor ha­sonlókkal fordulnak hozzájuk a választópolgárok, így fonódik össze érdemben az egyéni és a közélet. Visszacseng fülembe Horváth Katalin félmondata: „Eleinte féltem!" Eleinte, amikor meg­választották községi tanácstag­nak. Rákérdeztem később: — Most is fél még?­­ A tanfolyam sok minden­ben megerősített, bátorított... Mert a több száz fiatal a csopaki továbbképző tanfolya­mon egymást bátorította, erősí­tette meg abban, hogy most rajtuk a sor. Nekik kell foly­tatni, magasabb szinten azt, amit a sorból kimaradt idő­sebbek elkezdtek Tótvázsony­­ban, Balatonalmádiban, Alsóör­sön és másutt. . . Gárdonyi Béla — Ez az átlag? — Nem. Az 15-20 mázsa. De volt már nem egyszer 50—60 mázsás fogásunk is, sőt a re­kord 205 mázsa. Két hete meg éppen ebben az öbölben fog­tunk egy hálóban három darab 70 kilogrammos harcsát. Hogy azok mit műveltek!­­Forrt a víz! A csörlő lassan húzza be a drótkötelet, a halászok vasru­­dakkal verik le a hínárt. Já­tékos sirályok kísérnek ben­nünket, lassan a nap is kivi­rul. A halászok jókedvűek megeresztek hát egy merede­­kebb kérdést. -o* _ Hogy áll a horgász-halász­­­ háború? — Áll... Mindig is volt és lesz is. Mi tervet teljesítünk. 21 A horgászok meg el lettek ka­­c­satva. Azt hiszik, hogy nekik adták halászni a Balatont. (Ne firtassuk: a horgászok­­ bizonyára más hitet vallanak ez ügyben. Itt van például­­­ Czencz György halász, aki szenvedélyes horgász is egy­ben, de nem szól, csak mo­solyog ...) — Apropo: terv. Mennyi is? A hajósfőnök elzárkózik: — Ezt a Horváth elvtárstól kér­dezzék meg ! Mi végrehajtók vagyunk, melósok. — Azért csak tudja, hogy mennyivel elégedett a főnök­ség? — Azt a 22—23 vagon halat megfogjuk évente. tie- - Menyi fizetésért? zért _ Erről egy szót se ... — Nocsak! — Nem, erről ne beszéljünk. Valamikor jól kerestek a halá­szok valamikor... Összeérnek a hajók, a de­reglyék is koccannak, s meg­kezdődik a húzás. Nyolc ha­lász húzza ütemesen, dereg­lyékben állva a nehéz hálót. Pokoli munka! Félmétereket jön, de még több száz méternyi kint van. Ha most lezúdulna az eső...!? — Ajaj, nem egyszer volt úgy! — legyint a ladikban Sö­rös halászmester, aki időköz­ben visszaevezett hozzánk. — Hát még az milyen cifra do­log, ha hordja a havat, csap­kod a jeges eső. Mit tehet­nénk? Csináljuk tovább ... — Télen is halásznak? — Amíg be nem fagy a tó. Volt úgy, hogy a szilveszteri éjfél Zamárdi és Tihany közt ért bennünket, hát ott fújtuk el a Himnuszt. Halászbokor: ez ponto­san mit is jelent? — Régi szavunk, szebb, mint a mostani brigádelnevezés. De valójában azt jelenti. — Mi a brigádjuk neve? — Hát, tudja, meg nem tud­nám mondani... — De van brigád? — Van, az van... Plecsniket is kaptunk. Hogyne lenne... A húzás mintegy 50 méteres átmérőjű körre szűkült, a ha­lászok nekiveselkednek, egyre szaporodik a dereglyékben a bevont hálóhalom. Egy-egy sie­tős süllő már bepottyan a de­reglyébe. — Engedd! — Ott húzd, középen! — Hű, de nehéz! — Visszahúzzák a nagy har­csák! Kiabálnak egymásnak és iz­zadnak. A szél zúg, a hullám­verés dobálja a dereglyét, s a halászok szemébe fröcsköl a víz. — Odanézz, mekkora ponty! A háló beér, óriási csodál­kozás. Alig van benne hal. — A Krisztusát! Ez meg mi...? - kiált a halászmes­ter. — Harminchárom éve szű­röm a vizet, de évtizedenként, ha egy-egy ilyen húzás volt. Na, maguk is jókor jöttek ... Mérlegelés, az eredmény: 30 kilogramm hal. Az utóbbi év­tized negatív csúcsa! — Sejtettem én — szól ismét Sörös mester —, mert igen ne­hezen jött a háló. — Pont erről...? — Pont. ., kérem, a sok hal felemeli, hozza befelé a hálót. Akkor könnyen jön. Dél van, húzunk hazafelé. Útközben nagy fogásokról, ré­gi halászmesterekről szólnak a történetek. Nagy időkről... Mert ha üresen tér vissza a dereglye, hát emlékeiben ha­lászik élményért és némi ro­mantikáért a halászbokor... Józsa Benő Veszett Lajos grafikái Eltűnnek az öreg házak Bontják az öreg házakat, melléképületeket Veszprémben a Kossuth Lajos utca mögötti területen. A sétálóutca üzle­teihez biztosítanak egy hátsó megközelítési lehetőséget, hogy az áruszállítás ne zavarja a jövőben a sétálókat, a bevá­sárlókat. Ezenkívül parkolót is kialakítanak, hogy ezzel teher­mentesítsék a Szabadság és a Vöröshadsereg teret. Borbás János felvétele Tapolcai Napló-napok Válaszok a politikai fórumon elhangzott kérdésekre Pénteki és szombati számainkban a városfejlesztéssel, beru­házással, közlekedéssel, úthálózattal, városrendezéssel, környezet­­védelemmel, gyermekintézményekkel és egészségüggyel kapcsola­tos kérdésekre adott válaszokat közöltük. Ma a vízzel, a vendég­látással, zártkerti építkezésekkel, továbbá a sümegiek néhány kérdésével foglalkozunk. Víz, vendéglátás, egyéb kérdések — Van-e konkrét terv a bauxitbányákból kiemelt karszt­víz hasznosítására? — Igény és terv is van a karsztvíz hasznosítására, a meg­valósító az Országos Vízügyi­ Hivatal. A megye vezetői hosz­­szabb ideje folytatnak megbe­széléseket a hivatallal, ennek eredményeként részleges meg­állapodás is született. Ennek lényege: a népgazdaság hely­zetét figyelembe véve előbb az olcsóbb hévízkészleteket kell hasznosítani. Ezután kerül sor a karsztvízre. A Nyirád—Veszp­rém távvezeték kiépítésére ta­nulmányterv készült már, de a szükséges összeg nem áll ren­delkezésre. Veszprémben és térségében előbb a helyi víz-­ készleteket hasznosítják. Az említett vezetékrendszer várha­tóan, a VI. és VII. ötéves ter­vekben valósulhat meg. — A vendéglátói árak maga­sak, emiatt a forgalom csök­kent. Nem lenne-e célszerű kedvezőbb árpolitikával köze­lebb kerülni a lakosság lehető­ségeihez? — A vendéglátói árakat a belkeresked­elmi miniszter ren­delete szabályozta. Az ételek árát a ténylegesen felhasznált nyersanyag értéke és a megál­lapított maximált haszonkulcs együttes összege adja. Vállalati hatáskörbe tartozik, hogy ebből a gazdálkodó szervezet enged­ményt, vagy hosszabb időre kedvezményt nyújt. — Milyen megoldást tervez­nek a város vezetői a nők fog­lalkoztatására? — Tapolca városban 1980. I. félévében 113 nő jelentkezett munkára. Közülük 58 helyezke­dett el. A jelentkezők közül 16 nőnek volt munkája, de más munkakörbe akart elhelyez­kedni. Ugyanakkor a munkál­tatók 122 női munkaerőt igé­nyeltek, tehát kilenccel többet, mint amennyien jelentkeztek. Nem sikerült elhelyezni azokat, akik nem tudtak több műszakot vállalni. Közülük a nagycsalá­dos anyáknak bedolgozó mun­kát biztosítottak a Badacsonyi Mg. Ipari Tsz zalahalápi üze­mében. Nem tudták elhelyezni a gimnáziumban érettségizett fiatalokat adminisztratív mun­kakörben, fizikai munkát azon­ban számukra is ajánlottak. Még ez év őszén a vegyesipari­ és szolgáltató szövetkezet bő­víti varrodáját, s így 40 nőt­ tud foglalkoztatni, két műszak­ban." — Igaz-e, hogy a tapolcai járás megszűnik a következő témzidőszakban? — A járásokban a tanácsi hatáskörbe tartozó államigaz­gatási feladatokat a járási hi­vatalok látják el, mint a me­gyei tanács­ok egységes, ön­álló hatáskörű szervei. A járási hivatalok megszüntetése várha­tóan az ezredfordulóig folya­matosan történik meg. Azt, hogy melyik járási hivatal mi­kor szűnik meg, a megyei ta­nács vb dönti el, figyelemmel az adott járás társadalmi, gaz­dasági összetevőire. — A Tapolca környéki zárt­kertekben várható-e a jelenlegi építési tilalmak feloldása? — A balatoni üdülőkörzet el­fogadott regionális tervéhez il­leszkedve készülnek a zártkerti komplex hasznosítási tervek. Ezek elkészültéig, várhatóan 1982 december végéig szüksé­ges az építési tilalom fenntar­tása. Tapolca környékén a Ha­lápi-hegyen, Véndek-hegyen, a Hajagoson jelenleg is lehet építeni gazdasági épületeket az Országos Építésügyi Sza­bályzat előírásainak megfele­lően. — A Szentgyörgyhegyen meg­emelték a telekadókat. Miért? — A Szentgyörgyhegyen nin­csenek telkek, csak zártkerti földek, tehát telekadó sincs. A tulajdonosok jövedelemadót fizetnek, magasépítési részlege nincs,­­ezért húzódik a javítás. Meg­felelő kivitelezőt még nem ta­láltak. - Mikor kezdik meg a süme­gi várba vezető út átépítését? - A vár feljáró útjának ta­nulmánytervei már 1977-ben el­készültek. Az építkezésre ebben az évben 500 ezer, 1981-ben 1 millió 100 ezer forint van. Az út kivitelezője a kisgörbői tsz lesz, s remélhetőleg az idén megkezdi a munkát. - Szőlőtermelő szakcsoport alakult Sümegen. Milyen ered­ményeket várnak tőle e nem történelmi borvidéken? - Sümeg a „borvidékbe nem sorolt jó bortermő helyek" kö­zé tartozik a 40/1977. MÉM rendelet szerint. Tárgyi leletek, dokumentumok azonban azt igazolják, hogy Sümeg szőlő­kultúrája csaknem egyidős a borvidékbe sorolt szomszédos szőlőtermelő hegyekével. A sü­megi ÁFÉSZ keretében évek óta működik szőlőtermelő szakcso­port, mely a tagok borát szer­ződésesen a pincegazdaságnak­­ adja el. A szakcsoport azon­ban csak „keret" mert a felvá­sárlás közvetlenül a tagoktól történt, az árrés minimális ősz­s­szeget hozott a csoportnak. A dabronci összefogás Mgtsz a gazdaság keretében működő szakcsoport létesítését határoz­ta­­el, megteremtve ezzel a fejlődés lehetőségét, közös be­­gyűrő pincét, borászati részle­get alakítva. Tervünkben szere­pel borkimérő létesítése saját boraik árusítására. A sümegiek kérdései­ ­ Néhány éve a sümegi vár egyik részlegesen helyreállított tornyának tetőszerkezetét a vi­har nagymértékben megrongál­ta. Mikor javítják meg? — A tetőszerkezet kijavításá­hoz szükséges pénz rendelke­zésére áll az üzemeltetőnek. Az Idegenforgalmi Hivatal a javí­tást a sümegi tanács szolgál­tató üzeménél meg is rendelte. Az üzemnek azonban ilyen Közönségellátás az őszi BNV-n A pénteken nyíló őszi BNV látogatóinak ellátására ké­szen áll valamennyi üzlet, ven­déglátóhely. A vásárellátó szolgálat ugyanis jól sikerült „főpróbát” tarthatott a hónap elején zárult OMÉK-en, ame­lyen több mint 45 millió fo­rintos forgalmat bonyolítottak le. Még az OMÉK-ra felállított ideiglenes létesítmények egy része is megmaradt az őszi BNV-re, ahol a színvonal nö­velésével együtt a tavalyinál több vendéget tudnak kiszol­gálni. A végleges hálózat ugyanis kibővült a Hungarho­­tels 570 személyes vendéglátó kombinátjával, amelyben ren­dezvényterem, hagyományos és önkiszolgáló étterem áll ren­delkezésre. Megmaradt az OMÉK-on si­kert aratott élelmiszeráruház a K-pavilonban, ahol — bár az élelmiszeripar ezúttal nem résztvevője a vásárnak — élel­miszer-újdonságokat, díjazott termékeket árusítanak. A tej­ipar és a Pannónia ismét be­rendezi a vásárról már elma­radhatatlan tejbárt, több új hurka-, kolbász-, pecsenyesütő pavilont, rétescsordát, hot-dog­­sütödét is felállítanak. A meg­szokott pavilonbeli és szabad­téri büféken, falatozókon, élel­miszerboltokon, zöldség—gyü­mölcs üzleteken kívül megtalál­hatják a vendégek „törzshe­lyeiket” is, köztük a karcagi birkacsárdát, a parasztcsárdát, a kömlődi halászcsárdát, a Wernes-grüner sörözőt. A volt Expo éttermet önkiszolgálóvá alakították át, kertjében pedig sörözőt rendeztek be, míg a korpresszó, a Hungarhotels és a soproni Cézár pince közös üzemeltetésben nyújt újszerű vendéglátó-szolgáltatást, üzem­be állítják a mozgóárudákat, ahol fagylaltot, trafikárut, üdí­tő italokat kínálnak. Nemcsak ételt és italt, ha­nem sokféle „vásárfiát" is ve­hetnek a kiállítás látogatói. Az A-pavilon melletti üzletsoron kívül több vállalat szervezett árusítást. A 45-ös pavilon előtt például a Skála áruház vad­nyugati ekhósszekérrel kínálja a Trapper farmeröltözékeket. A Centrum Áruház Fékon-gyárt­­mányú „nomád"-ingeket és -blúzokat árusít. Kaphatók lesz­nek a vásáron martonvásári bú­zából készült egy- és három­kilós kenyerek, a Sasad és a FŰKERT faiskoláiban nevelt fa­csemeték is. NAPLÓ - 1980. szeptember 21., vasárnap.

Next