Napló, 1980. szeptember (Veszprém, 36. évfolyam, 205-229. szám)

1980-09-10 / 212. szám

Szeptember 9-én ünnepeltek Harminchat éves a szocialista Bulgária Az 1944. szeptember 9-i szocialista forradalom a bol­gár munkásosztály és a bol­gár dolgozók a kapitalizmus és a fasizmus ellen vívott, s- több mint fél évszázados - harcának győzelmét vívta ki. A harcot a Bolgár Kommunis­ta Párt vezette. Ezt a pártot megalakulásakor — 1891-ben — az a cél vezérelte, hogy ő „fel­szabadítsa társadalmunkat a modern rabság alól és szocia­lista rendet valósítson meg" - miként első programjában ol­vasható. A Bolgár Kommunista Párt már 1941 júniusában szervez­ni kezdte a német fasisztákkal szembeni fegyveres ellenállást. Ennek eredményeként két hó­napon belül jelentős partizán­­csapatok harcoltak az ország legtávolabbi pontjain is. 1944- ben a partizánok száma meg­haladta a 20 ezer főt. A bur­­g O0Stázia hatvanezer emberből t­eltervezett csendőrséget elle­­ötztik. Az ekkor megkezdődött , vérontás nem járt eredmény­nyel, sőt ez idő tájt lett iga­zán erős a Dimitrov szervezte Hazafias Front. Bulgáriában 1944 augusztu­sának végén közvetlen forra­dalmi helyzet alakult ki. Ezt a helyzetet aknázta ki a BKP, amikor szeptember hatodikára politikai sztrájkokat, fegyveres tüntetéseket hirdetett. Szeptem­ber kilencedikén reggel hat órakor a vérontás nélkül elfog­lalt hadügyminisztérium épüle­tében összeült a Hazafias Front első kormánya. Szeptember kilencedike előtt Bulgária elmaradott, fejletlen­­ éss szegény agrárország volt, lefelfeljebb dohányáról és ró­zsaolajáról ismerték. A máso­dik világháború még csekélyke iparát is tönkretette. Éppen ezért nagy szüksége volt a testvéri szocialista országok segítségére. Ennek is köszönhe­tő, hogy most az egy főre ju­tó nemzeti jövedelem az 1939. évi adatok hétszerese, az egy lakosra jutó villamosenergia­termelés pedig hetvenszerese. Bulgária a KGST keretein belül mintegy hatszáz gép, be­rendezés, alkatrész gyártására szakosodott. A valamikor sa­ját iparral nem rendelkező or­szág jelenleg esztergapadokat, a Magyarországon is ismert „Bolgár" elnevezésű szőlőtrak­­ torokat, elektromotorokat, elektromos számítógépeket, nagy vízkiszorítású tenger- és óceánjárókat és sok más gé­pet gyárt és exportál a világ több országába. A bolgár mezőgazdaság szo­cialista átszervezése 1944-ben kezdődött. A szövetkezeti mozgalomnak Bulgáriában mély gyökerei voltak, hiszen már a szocialista forradalom győzelme előtt is harminckét szövetkezet működött. A kol­lektivizálás 1958-ban fejező­dött be. Ugyanebben az év­ben, a BKP VII. kongresszusán arra a következtetésre jutot­tak, hogy a tőkés viszonyo­kat Bulgáriában felszámolták és lerakták a szocializmus alapjait. Közismertek országaink ős­időkbe visszanyúló kapcsolatai. Megyénk sem panaszkodhat a bolgár emlékek, kapcsola­tok hiányára. A második vi­lágháború felszabadító harcai­ban sok bolgár katona vesztet­te életét a Balaton vidékén. Testvérmegyei kapcsolatunk van már évek óta Bulgária Haszkovó megyéjével. Hagyományosak a testvér­megyékben élő emberek talál­kozói is. Csak az utóbbi egy hónap alatt három bolgár de­legáció látogatott el megyénk­be. Alig ment vissza Haszko­­vóba a Hazafias Front öttagú küldöttsége, amikor megérke­zett a város kézilabdacsapata, a Napló Kupára,néhány nap­pal utánuk pedig a sümegi FOLTEX látta vendégül a di­­mitrovgrádi szolgáltató szövet­kezet néhány vezetőjét. Ezeken a találkozókon ha­gyományosan felemlítik a tör­ténelmi kapcsolatokat a ven­dégek és a vendéglátók, de arra is jut bőven energia és idő, hogy a jövőbeni együtt­működés lehetőségeiről tár­gyaljanak. Erre pedig a múlt is kötelez. Az általunk is jól ismert fürdőhely, az Albena A Vladimir Majakovszki tánccsoport ­ É­vek óta fejlődik a TIT nyári egyetemeinek színvonala, emelkedik a rendezvényekre külföldről ér­­te­kezők száma - ez tűnik ki ab­ból az összegző értékelésből, amelyet a két hete lezárult rendezvénysorozatról e napok­ban készítenek a TIT országos központjában. Az idén 16 vá­rosban 18 nyári egyetem nyi­totta meg kapuit a magyar és a külföldi érdeklődők előtt. Új kurzus ezúttal nem invitál­ta programjaira a kellemes kör­nyezetben tanulni kívánókat, a pécsi Népek Barátsága Nyári Egyetem keretében viszont el­ső ízben megszervezték a kis­­planetáriumi tagozatot. A sike­res kezdeményezés nyomán ezentúl két éveként találkoznak a Mecsek „fővárosában” a csil­lagászat iránt érdeklődők és a szakemberek. Huszonkilenc országból ér­keztek vendégek az ismeretter­jesztő nyári rendezvényekre. Az 1613 magyar résztvevő mellett 698 szocialista, 399 nyugati és 15 fejlődő országbeli hallgató­ja volt az előadásoknak és a kiegészítő programoknak. Azok között a nyári egyete­mek között, amelyek elsősorban a külföldiek érdeklődésére szá­míthattak, a legnépesebb hall­gatósága a nagy hagyományú debreceninek volt. Az Országos Béketanács békemozgalmi em­lékplakettjével az idén kitünte­tett kurzus eddigi legnagyobb sikerét könyvelhette el: 27 or­szágból 286 hallgató érkezett az alföldi városba. A hagyományostól eltérően az idén az eddigieknél keve­sebb résztvevője volt az esz­perantó nyári egyetemnek. Az eszperantó nyelvet tanító peda­gógusok évek óta folyó tovább­képző tanfolyama egyébként jövőre Gyulán a nyári egyetem szekciójaként működik majd. Tizenkilenc országból érkez­tek érdeklődők a Duna-kanyar Nyári Egyetemre, amelyen a külföldön változatlanul népsze­rű Kodály zenepedagógiai módszer volt a téma. A szakmai módszertani foglalkozásokon ezúttal minden korábbinál na­gyobb létszámban, 111-en vet­tek részt. Hetedik alkalommal adott otthont Eger a filmmű­vészettel foglalkozó kurzusnak. Az idén — első alkalommal — a nyári egyetem részeként itt tartotta meg a Filmtudományi Intézet a szocialista országok filmarchívum-vezetőinek tanács­kozását. A főként magyar hallgató­kat fogadó nyári egyetemek kö­zül, amelyek a szakmai tovább­képzést szolgálták, tartalmukat és a résztvevők számát tekint­ve a legsikeresebbnek a szo­cialista életmódot és a társa­dalmi rétegződést vizsgáló mis­kolci és a számítástechniká­val foglalkozó székesfehérvári kurzus bizonyult. Gyorsmérleg a nyári egyetemekről jókedvünk forrásai Mindennapi közérzetünk Egy zord téli estén — még gyermekkorom­ban — betegen feküdtem otthon, s egy régi kalendáriumot lapozgattam. Kölcsey Ferenc Himnuszát többször is elolvastam, s hosszan el­­­­tűnődtem, vajon a költő, mikor áldást kér nem­zetére, miért éppen a jókedvet vette a sor elejére? Nem is hagyott nyugodni a dolog, s nagyanyámat kérdeztem meg, ő miként véle­kedik a költő szándékáról. „Én bővebb magya­rázattal nem szolgálhatok, de itt van a mi szomszédunk. Dolgos, családjának élő ember. Csak a felesége olyan sótlan, semminek nem tud örülni. Szegény férfi a szomszédokba jár át, hogy olykor megmártózzon legalább mások friss örömében, jókedvében. Azt hiszem, a jó­kedv is úgy kell az embernek, mint a friss víz, a falat kenyér.” Azóta is sokat gondolok arra a téli estére, nagyanyám okszerű magyarázatára. A távolodó évekkel mindinkább megerősödött bennem az a meggyőződés, hogy a kedvetlenül végzett munka csak ritkán lehet forrása az örömnek. Nemrég egy öreg falusi kovács műhelyében jártam. Hallottam többektől, hogy a nyolcvan­­éves mester ma sem fogyott ki fütyülős, dalos jókedvéből. Amikor rákérdeztem, milyen forrás­ból buzog teremtő jókedve, meglepetten né­zett rám. ,,Kérem, én csak azt tudom, hogy attól lesz a szerszám is kevesebb, ha jókedvvel forgat­juk !" Szeretnénk jókedvvel végezni munkánkat, s elégedetten megtérni esténként otthonainkba. Éppen pártunk XII. kongresszusa a jó példa rá, hogy megvan a reális alap jó közérzetünk megtartásához. Gondokról, nehézségekről is szóltak a kongresszuson. De a televízió, a rá­dió jóvoltából közvetlenül is érzékelhettük a mértéktartó, megalapozott bizakodást. A kong­resszus arra is figyelmeztet bennünket, hogy vágyainkat a realitásokhoz mérjük. Emberi mé­retű vágyaink elérhetők, ha ki-ki teszi legjobb lelkiismerete, tudása, legjobb szorgalma sze­rint a maga dolgát. Még akkor is, ha a ben­nünket is elérő hatások olykor felerősödnek, ha olykor arra is kényszerülünk, hogy otthon fe­lülvizsgáljuk háztartási kiadásainkat, mert tu­domásul kell vennünk, hogy csak addig nyúj­tózkodhatunk, ameddig a takarónk ér. Sok példával lehetne azt is illusztrálni, hogy az idejében kimondott, őszinte szavakkal meg­előzhetünk sok bajt, nyugtalanságot. Természetes, hogy sok bosszúság is ér ben­nünket naponta. Néha már azzal felhergeljük magunkat kora reggel, hogy éppen nem talál­juk a legszükségesebb tárgyainkat. Aztán késik az autóbusz, a tolongásban egy testes úr rá­gázol a frissen suvickolt cipőnkre. A munkahe­lyen morózus a főnök, éppen csak biccent a köszönésünkre. A kirakatban, a strandokon kí­vánatos, szép gyümölcsöket látunk. Hamar ve­szünk egy kilót a gyermekek örömére. S csak otthon ízetlenedik el az örömünk, az eladó három rothadt barackot is becsempészett a zacskóba. Szerencsére az emberi természet olyan, hogy gyorsan rostál, a jótékony feledés leplet borít apró kis bosszúságainkra, ha nem túl gyako­riak azok. S mindennap újjászületik bennünk a jókedv, új fényt, új ragyogást kapnak a tár­gyak, jelenségek. Ha jól meggondoljuk, valójában nem kíván nagy beruházást mindennapi jókedvünk újrate­remtése. Csak az szükséges, hogy a maga he­lyén mindenik azt tegye, ami a kötelessége. Hogy a hivatalban ne azért kelljen várakoz­nunk, mert ügyünk intézője éppen a hétvégi programját beszéli meg telefonon, hogy az el­adó ne nézze tétlenségünket, ha valamit nem találunk megszokott helyén a boltban, ahol vásárolni szoktunk. Sok jó példát lehetne arra is felsorolni, hogy összegubancolt dolgokban is hamar lehet tiszta képet teremteni egy kis plusz emberi jó szándékkal. Kissé elrontja már a szánk ízét, ha valahol valaki ügyünk intézé­sében így kezdi: „Nézze, és megtehetem, de ez már nem kötelességem, nem tartozik a munkakörömbe." Azt hiszem, akkor használunk legjobban egymásnak is, a nagyobb közösségnek is, ha mindig és mindenütt mindent megteszünk má­sokért, ami hatalmunkban áll, s nem sértjük vele törvényeinket. S ismét elővillan egy gyermekkori emlékem. Édesanyámmal a járási székhelyre utaztunk, hogy még az iskolaév előtt egy öltönyt vásá­roljunk. Bementünk az első elérhető üzletbe. Elmondtuk, mi lenne az igényünk. A kereske­dő kicsit gondterhelten mért végig bennünket. Amit kértünk, az a méret éppen nem volt a bolt­jában. De aztán egyszerre felragyogott az arca. „Kérem, maradjanak egy negyedórát!" S kiro­hant az üzletből. Jó tíz perc múlva egy másik üz­letből hozta a kívánt árut. Elámultunk ezen az előzékenységen, édesanyám nem is mulasztot­ta el megkérdezni, miért tette ezt velünk. „Higgyék el, nagyon fontos az nekem, hogy elégedetten távozhassanak az én üzletemből!” Igen, nagyon fontos, hogy egymás megelé­gedésére cselekedjünk, hogy ne csak a keres­kedelemben, de életünk más szféráiban is el­sődleges legyen a szolgálat. S akár az éltető víz, kenyér — úgy kell az embernek a jó szó is. Hogy néha valaki meg­kérdezze: „Elvtárs, hogy érzed magad?” Hogy az arra illetékes ne fukarkodjon egy elismerő szóval, ha valamit erőnkön felül, jól megoldot­tunk. Sok forrása van örömeinknek, mindennapi jó közérzetünk megteremtésének. De szüntelen tisztítani is kell azokat a forrásokat, hogy ne keletkezhessenek dugulások, zavarok életünk vérkeringésében. Hamar Imre Jogászképzés Miskolcon is Újdonságok a felsőoktatásban Jogászképző központ létesült Miskolcon: a nehézipari egye­temen megalakult a jogi inté­zet, s a feltételek adottak ah­hoz, hogy a következő tanévtől itt is képezzenek jogászokat. Az első évfolyam hallgatóit már felvették. A nappali tago­zaton mintegy nyolcvan, levele­zőként ugyanennyi diák tanul majd. Zömmel fiúk, akik az in­tézet megnyitásáig kötelező ka­tonai szolgálatukat teljesítik. Ebben az időszakban megszer­vezik a tanári testületet, elő­készítik az oktatást. A követ­kező évben az első évfolyamra a jelenleginél több fiatalt vesz­nek fel, s az intézmény foko­zatosan jogtudományi karrá fejlődik. Miként a Művelődési Minisztérium egyetemi és főis­kolai főosztályán elmondták, nagy szükség van erre az in­tézményre, mert az ország né­melyik részében, így az északi, északkeleti területen kevés a jogász. A budapesti, a pécsi, a szegedi egyetem jogtudományi karán nincs hely a jelenleginél több hallgató számára. A Mis­kolci Nehézipari Egyetemen vi­szont van elegendő tanterem, jól ellátott könyvtár és kollé­gium is, befogadhatják a jog­hallgatókat amíg felépül a jogi intézet otthona. Ez előrelátha­tólag két-három éven belül ké­szül el. Másik újdonság a felsőokta­tásban, hogy a modern filoló­giai tanszékeken új tantervi irányelveket érvényesítenek. E tanévtől az eddiginél több órá­ban tanítják az idegen nyelve­ket. Az első és a második év­folyamon megismertetik az ide­gen nyelv országának földraj­zát, kultúráját, történetét, in­tézményeit. Ezeknek az ismere­teknek a birtokában tanulják a hallgatók a további évfolya­mokon a szakstúdiumokat. A tanári pályára készülő hallga­tók pedagógiai tantárgyakat is tanulnak, a bölcsészek a vá­lasztott hivatás gyakorlására előkészítő speciális szemináriu­mokat, kollégiumokat hallgat­nak. A szépirodalmi vagy a tudományos kiadókhoz pályázók például a szerkesztés alapel­veit ismerhetik meg. Mit olvasnak Veszprémben? Egy-egy évben a város köny­vesboltjai több mint 20 millió forintos forgalmat bonyolítanak le. Ebből az összegből a város lakossága 16—17 millió forint értékű könyvet vásárol meg. Az eladott könyvek közül, megfi­gyeléseink alapján az első he­lyen — a népszerűség szem­pontjából­­ a zsebkönyvek áll­nak. Az olcsó, fűzött kiadású zsebkönyv hazánkban az 1960- as években forradalmasította a könyvkiadást. Az igazi őshazája Anglia. Az első Penguin-köny­­vek 1935-ben jelentek meg, de már 50 évvel ezelőtt Scott Fitzgerald és Hemingway nem­zedékének tagjai sürgették a kiadók s (paperback) könyvek kiadását. A magyar könyvkiadás­nak is megvannak a zseb­könyvsorozatai. A zsebkönyvek igazi „fogyasztója” az ifjúság, bennük találta meg a neki szó­ló könyvtípust. E sorozatok kedvelésének egyik oka, hogy az ismeretterjesztés és eszté­tikai élmény együtt található bennük. A zsebkönyveket azért is szeretik, mert nem túl magas az áruk. A kiadványok 20—30 forint közötti áron kerülnek könyvesbolti eladásra. Kultúrpo­litikánk alapelvének dicséretes szándéka­­a zsebkönyvkiadás­ban is érvényesül: a szellemi alkotásokat mindenki számára hozzáférhetővé kell tenni. A­ könyv nem lehet üzleti vállal­kozás. Vajon egyedül a szerény árának köszönheti népszerűsé­gét a zsebkönyv? Nem. Nép­szerűsége függ a kötet tartal­mától, s valamint attól, hogy a szerző mennyire ismert. A zseb­könyv első pillantásra is vonzó­nak tűnik, amelynek alapján a kispénzű olvasó is könyvtárat létesíthet szerény költséggel. Megtalálható az áruházakban, utcai pavilonokban. A zseb­könyv olyan könyv, amely a szemnek is tetszik. Minél jobb a kiállítása, annál több fogy belőle. A város három köny­vesboltjából az idén mintegy 30 ezer kötet zsebkönyv ke­rült az olvasók polcaira. A kézbe simuló formátuma le­hetővé teszi, hogy utazás ide­jén is magunknál tartsuk és elővegyük a zsebünkből. Ma­napság főként az érzelmes és érzelgős történetek, a tudo­mányos-fantasztikus mesék, a memoár- és ténytörténetei­ iránt nagy az érdeklődés. A zsebkönyvek, amelyek ma már mindenütt fellelhetők, gazdasá­gilag kifizetődők, olcsón be­szerezhetők, fontos kultúrpoliti­kai célt — az olvasásra való nevelést segítik elő. Herendi Ferenc NAPLÓ - 1980. szeptember 10., szerda — 5

Next